62007TJ0438[1]

Az Elsőfokú Bíróság (nyolcadik tanács) 2009. november 12-i ítélete. Spa Monopole, compagnie fermière de Spa SA/NV kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A SpagO közösségi szóvédjegy bejelentése - Az SPA korábbi nemzeti szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - A jó hírnév veszélyeztetésének hiánya - A 40/94/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése [jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése]. T-438/07. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)

2009. november 12. ( *1 )

"Közösségi védjegy - Felszólalási eljárás - A SpagO közösségi szóvédjegy bejelentése - SPA korábbi nemzeti szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - A jóhírnév veszélyeztetésének hiánya - A 40/94/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikkének (5) bekezdése)"

A T-438/07. sz. ügyben,

a Spa Monopole, compagnie fermière de Spa SA/NV (székhelye: Spa [Belgium], képviselik: L. De Brouwer, E. Cornu, É. De Gryse, D. Moreau, J. Pagenberg, A. von Mühlendahl és S. Abel ügyvédek)

felperesnek

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: B. Schmidt, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó az Elsőfokú Bíróság előtti eljárásban:

a De Francesco Import GmbH (székhelye: Nürnberg [Németország], képviselik: D. Terheggen és H. Lindner ügyvédek)

az OHIM második fellebbezési tanácsa által 2007. szeptember 13-án a De Francesco Import GmbH és a Spa Monopole, compagnie fermière de Spa SA/NV közötti felszólalási eljárással kapcsolatban hozott határozat (R 1285/2006-02. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (nyolcadik tanács),

tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Papasavvas és N. Wahl (előadó) bírák,

hivatalvezető: T. Weiler tanácsos,

tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. november 30-án benyújtott keresetlevélre,

tekintettel az OHIM-nak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. június 4-én benyújtott válaszbeadványára,

tekintettel a beavatkozónak az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2008. május 20-án benyújtott válaszbeadványára,

a 2009. március 25-i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. 2001. július 27-én a beavatkozó, a De Francesco Import GmbH a közösségi védjegyről szóló, 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy-bejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2. A lajstromoztatni kívánt védjegy a SpagO szómegjelölés volt.

3. A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 3. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: "alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével)".

4. A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő2002. március 4-i, 18/2002. számában tették közzé.

5. 2002. június 4-én a felperes, a Spa Monopole, compagnie fermière de Spa SA/NV a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, a védjeggyel jelölt valamennyi áru tekintetében.

6. A felszólalást a SPA korábbi szóvédjegyre alapították, amelyet a Benelux Védjegyhivatalnál lajstromoztak a 32. osztályba tartozó "ásványvizek és szénsavas vizek, és egyéb alkoholmentes italok; szörpök és más készítmények italokhoz" vonatkozásában.

7. Az OHIM felszólalási osztálya 2006. július 28-i határozatában helyt adott a 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése) alapján benyújtott felszólalásnak. A felszólalási osztály eljárásgazdaságossági okokból szűkítette a Benelux Védjegyhivatalnál lajstromozott SPA szóvédjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalás vizsgálatát. A felszólalási osztály megállapította, hogy kellő mértékű hasonlóság áll fenn az ütköző védjegyek között a "spa" közös elemre tekintettel. A bejelentett védjeggyel érintett alkoholtartalmú italokat illetően úgy ítélte meg, hogy az alkoholnak az egészségre gyakorolt káros hatása sértheti a korábbi védjegy jó hírnevét.

8. 2006. szeptember 28-án a beavatkozó fellebbezést nyújtott be a felszólalási osztály határozata ellen.

9. A 2007. szeptember 13-i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM második fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát. Úgy vélte, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) értelmében nem áll fenn az összetévesztés veszélye, mivel csak csekély mértékű hasonlóság áll fenn egyrészt a 32. osztályba és a 33. osztályba tartozó áruk, másrészt pedig az ütköző védjegyek között. A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését illetően a fellebbezési tanács helybenhagyta a felszólalási osztály azon megállapításait, amelyek elismerik a SPA védjegynek a Benelux országokban az ásványvizek tekintetében fennálló jó hírnevét. A fellebbezési tanács megállapította azonban, hogy az ütköző védjegyek között csak csekély mértékű hasonlóság áll fenn, ez a hasonlóság pedig nem elégséges ahhoz, hogy az érintett vásárlóközönség kapcsolatba hozza az ütköző védjegyeket, illetve hogy a bejelentett védjegy használata nem sérti a korábbi védjegy jóhírnevét.

A felek kérelmei

10. A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

- az OHIM-ot kötelezze a költségek viselésére.

11. Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- utasítsa el keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

12. Keresetének alátámasztására a felperes egyetlen, a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére vonatkozó jogalapra hivatkozik.

13. A felperes lényegében azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a jogot annak kimondásával, hogy az ütköző megjelölések közötti hasonlóság nem kellő mértékű ahhoz, hogy az érintett fogyasztó kapcsolatba hozza az ütköző védjegyeket, illetve annak megállapításával, hogy a vitatott védjegynek az alkoholtartalmú italok tekintetében történő használata nem sérti az ásványvíz vonatkozásában használt korábbi védjegy jó hírnevét és kereskedelmi potenciálját.

14. Az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének szövegéből következik, hogy annak alkalmazása a következő három feltételhez kötött: tudniillik először is az ütköző védjegyek azonossága vagy hasonlósága, másodszor a felszólalásban hivatkozott korábbi védjegy jó hírneve, és harmadszor azon veszély fennállása, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. E három feltétel kumulatív jellegű, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását (az Elsőfokú Bíróság T-67/04. sz., Spa Monopole kontra OHIM - Spa-Finders Travel Arrangements [SPA-FINDERS] ügyben 2005. május 25-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1825. o.] 30. pontja).

15. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 40/94 irányelv 8. cikkének (5) bekezdésében említett sérelmek - amennyiben megvalósulnak - az ütköző védjegyek bizonyos mértékű hasonlóságának következményei, amely miatt az érintett vásárlóközönség rokonítja egymással a védjegyeket, vagyis kapcsolatba hozza, azonban nem téveszti össze őket egymással (lásd analógia útján a C-252/07. sz. Intel Corporation ügyben 2008. november 27-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-8823. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

16. Az ilyen kapcsolat fennállását átfogóan kell vizsgálni, az adott ügy minden lényeges elemét figyelembe véve, különösen az ütköző védjegyek közötti hasonlóság mértékét, azon áruk és szolgáltatások természetét, amelyek vonatkozásában az ütköző védjegyeket lajstromozták, beleértve ezen áruk vagy szolgáltatások, valamint az érintett vásárlóközönség közelségének vagy különbözőségének mértékét, a korábbi védjegy jó hírnevének erősségét és az összetéveszthetőségnek a vásárlóközönség képzetében való fennállását (lásd a fent hivatkozott Intel Corporation ügyben hozott ítélet 41. és 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

17. E megfontolások tükrében kell megvizsgálni a megtámadott határozat jogszerűségét.

18. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 24. pontjában helyesen mondta ki, hogy az érintett vásárlóközönség a Benelux országok széles vásárlóközönsége. Ugyanis mind a Benelux országokban lajstromozott korábbi védjeggyel érintett áruk, mind pedig a bejelentett védjeggyel érintett áruk közhasználati cikkek.

19. A korábbi védjegy jóhírnevét illetően a felek között nem vitatott, hogy a korábbi védjegy jóhírnévvel rendelkezik a Benelux országokban az ásványvizek tekintetében.

20. Az ütköző védjegyek közötti azonosság vagy hasonlóság fennállásának feltételét illetően meg kell jegyezni, hogy az ütköző védjegyek közötti hasonlóság mértéke feltételezi a vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóság elemeinek fennállását (a Bíróság C-408/01. sz., Adidas-Salomon és Adidas Benelux ügyben 2003. október 23-án hozott ítéletének [EBHT 2003., I-12537. o.] 28. pontja).

21. A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 44. és 45. pontjában megállapította, hogy tekintettel az ütköző megjelölések első három betűjének vizuális és hangzásbeli hasonlóságára, valamint a "go" elemből következő vizuális és hangzásbeli különbség elemeire, az ütköző megjelölések között csak csekély mértékű hasonlóság áll fenn. Ez a hasonlóság nem kellő mértékű ahhoz, hogy az érintett fogyasztó kapcsolatba hozza az ütköző megjelöléseket.

22. Ezt a megállapítást helyben kell hagyni.

23. Kétségtelen, hogy a fogyasztók általában nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a szavak elejének (az Elsőfokú Bíróság T-183/02. és T-184/02. sz., El Corte Inglés kontra OHIM - González Cabello és Iberia Líneas Aéreas de España [MUNDICOR] egyesített ügyekben 2004. március 17-én hozott ítéletének [EBHT 2004., II-965. o.] 81. pontja). Ez a megállapítás azonban nem érvényes minden esetben (lásd az Elsőfokú Bíróság T-158/05. sz., Trek Bicycle kontra OHIM - Audi [ALLTREK] ügyben hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 70. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), és semmi esetre sem kérdőjelezi meg azt az alapelvet, amely értelmében a védjegyek hasonlóságának vizsgálata során az e védjegyek által keltett összbenyomást kell tekintetbe venni.

24. A jelen ügyben, figyelemmel arra a tényre, hogy az ütköző megjelölések rövidek, az érintett vásárlóközönség a szóra mint egészre fog összpontosítani. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a bejelentett védjegy szerkezetének rövidségére és egyszerűségére tekintettel kevéssé valószínű, hogy az átlagfogyasztó a "spa" és a "go" szavakra bontaná fel a SpagO megjelölést.

25. Ezenkívül az ügy irataiból kitűnik, hogy a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13-i 2868/95/EK módosított bizottsági rendelet (HL L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 3. szabálya (1) bekezdése utolsó mondatának megfelelően a bejelentett védjegyet a "spago" szóelem alkotja, amelynek első és utolsó betűje nagybetű.

26. Vizuális szempontból, a védjegy által keltett összbenyomás a bejelentett védjegyhez hozzákapcsolt "go" utótagban különbözik a rövidebb korábbi védjegytől. Ugyanígy, jóllehet hangzásbeli szempontból a két ütköző megjelölés élén a "spa" elem áll, a bejelentett védjegyben az ehhez hozzákapcsolt "go" elem azonban lehetővé teszi azok megkülönböztetését. A bejelentett védjegyet ugyanis úgy ejtjük, mint egy rövid szót, anélkül hogy a szótagok között szünetet tartanánk, a "spa" szótag pedig nem rendelkezik önálló funkcióval, hanem szorosan kapcsolódik a "go" második szótaghoz.

27. Ráadásul, jóllehet a két ütköző megjelölés egyaránt tartalmazza a "spa" elemet, az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyre fantáziaszóként tekint.

28. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy fogalmi szempontból - ahogyan azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 44. pontjában helyesen állítja - semmiféle összehasonlítás nem lehetséges. Az érintett vásárlóközönség számára a korábbi védjegy Spa városára (Belgium) utal, amely ásványvizéről és gyógyfürdőiről, a Spa-Francorchamps-i belga autóverseny-pályáról vagy az olyan termálforrások leíró jelentéséről ismert, mint a gőzfürdők és szaunák (a fent hivatkozott SPA-FINDERS ügyben hozott ítélet 44. pontja). Ezzel szemben a "spago" kitalált szó, amely a Benelux országok nyelveinek egyikén sem rendelkezik jelentéssel.

29. Ennélfogva az ütköző védjegyek között csak csekély mértékű hasonlóság áll fenn.

30. Egyébként az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállásának vizsgálata céljából a szóban forgó áruk természetét is figyelembe kell venni. E tekintetben elsőként meg kell állapítani, hogy az alkoholtartalmú italok alkoholtartalmuk alapján megkülönböztethetők a vizektől, illetve alkoholmentes italoktól. Ezen italok tulajdonságai eltérőek. Míg az alkoholtartalmú italokat általában különleges és ünnepi események alkalmával, a vizet és az alkoholmentes italokat mindennaposan fogyasztják. Ráadásul a vízfogyasztás alapvető létszükséglet. A szokásosan tájékozottnak, ésszerűen figyelmesnek és körültekintőnek tekintendő átlagos fogyasztó érzékeny az alkoholtartalmú és alkoholmentes italok megkülönböztetésére, és arra figyelmes, amely megkülönböztetés egyébként szükséges, mivel bizonyos fogyasztók nem kívánnak alkoholt fogyasztani, vagy éppen nem is fogyaszthatnak alkoholt. Egyébiránt az alkoholtartalmú italok ára általában jóval magasabb, mint az alkoholmentes italoké. Ráadásul az alkohol forgalmazása több tekintetben szabályozottabb. Többek között értékesítési engedélyhez van kötve, az alkoholtartalmú italok vásárlásához pedig minimális kor elérése szükséges. Az a tény, hogy a szóban forgó italok azonos helyen és egymást kiegészítve fogyaszthatók, oly módon, hogy azokat összekeverhetik vagy együttesen szolgálhatják fel, illetve hogy azokat gyakran ugyanazon személyek fogyasztják, és ugyanazokon az elárusítóhelyeken árulják, nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-296/02. sz., Lidl Stiftung kontra OHIM - REWE-Zentral [LINDENHOF] ügyben 2005. február 15-én hozott ítélet [EBHT 2005., II-563. o.] 54-57. pontját).

31. Ennélfogva az ütköző védjegyekkel jelölt áruk természetében fennálló különbség tekintetében meg kell állapítani, hogy a SpagO bejelentett védjegyben szereplő "spa" elemet a Benelux országokból származó átlagfogyasztó nem úgy észleli, mint amely a korábbi védjeggyel forgalmazott ásványvízre vonatkozik.

32. Az a párhuzam, amelyet a felperes a lajstromozásoknak a korábbi védjegy jóhírneve okán való elutasításával kapcsolatban bemutat, nem releváns.

33. Először is, az OHIM határozathozatali gyakorlatát illetően elegendő arra emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a fellebbezési tanácsok határozatai jogszerűségét kizárólag a közösségi bíróság által értelmezett 40/94 rendelet alapján, nem pedig az említett tanácsok korábbi határozathozatali gyakorlata alapján kell megítélni (lásd az Elsőfokú Bíróság T-112/03. sz., L'Oréal kontra OHIM - Revlon [FLEXI AIR] ügyben 2005. március 16-án hozott ítéletének [EBHT 2005., II-949. o.] 68. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

34. Másodszor, a jelen ügyben bejelentett védjegy nem a SPA GO vagy a SPA-GO, hanem a SpagO egybeírt szó. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy ábrázolása különbözik a felperes által a keresetlevelében hivatkozott azon védjegyek ábrázolásától, amelyekben a "spa" elem egyértelműen kiemelkedik, domináns helyet foglal el, és kiegészítő elemek kísérik, amelyek általában kizárólag leíró jellegűek. Ily módon az Elsőfokú Bíróság T-93/06. sz., Mülhens kontra OHIM - Spa Monopole (MINERAL SPA) ügyben 2008. június 19-én hozott ítélete (az EBHT-ban nem tették közzé) 29-39. pontja alapjául szolgáló ügyben a "spa" szó elkülönült az első elemtől, a "mineral" szó pedig leírta a szóban forgó áruk összetevőit, míg a jelen ügyben a "spago" szó olyan neologizmus, amelyben a "spa" elem elveszik a bejelentett védjegy által keltett összbenyomásban.

35. Ugyanezen oknál fogva a felperes azon érve, amely szerint mivel a korábbi védjegy teljes egészében szerepel a bejelentett védjegyben, az ütköző védjegyeket hasonlónak kell tekinteni, nem fogadható el. A jelen ügyben, ellentétben a felperes által hivatkozottakkal, a "spa" elem nem domináns eleme a bejelentett megjelölésnek. Még ha a fogyasztók nem emlékeznek is arra, hogy az "s" és "o" betűk nagybetűvel szerepelnek a bejelentett védjegyben, az érintett vásárlóközönség - ahogyan az fent már bemutatásra került - a SpagO megjelölést kitalált szóként azonosítja, amely nem rendelkezik jelentéssel.

36. Jóllehet a felperes a korábbi védjegyet mint jóhírnévvel, sőt igen jó hírnévvel rendelkező védjegyként mutatta be, ez nem befolyásolja azt a megállapítást, miszerint a jelen ügyben csak csekély mértékű vizuális és hangzásbeli hasonlóság áll fenn a korábbi védjegy és a bejelentett védjegy között. Márpedig a jó hírnév kellően meghatározott kritériumából nem következik automatikusan az ütköző védjegyek közötti kapcsolat fennállása (a fent hivatkozott Intel Corporation ügyben hozott ítélet 64. pontja).

37. Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a korábbi védjegy által megszerzett magasabb fokú megkülönböztető képesség ellenére az ütköző megjelölések közötti hasonlóságok nem elégségesek ahhoz, hogy egyrészt az alkoholtartalmú italok vonatkozásában bejelentett védjegyet, másrészt pedig az ásványvizek tekintetében használt korábbi védjegyet kapcsolatba hozza egymással.

38. Mivel a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása tekintetében fennálló együttes feltételek egyike nem teljesül, nem szükséges annak vizsgálata, hogy az e rendelkezés harmadik feltételében említett sérelmek valamelyike fennáll-e.

39. A fentiekből következik, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított egyetlen jogalap megalapozatlan, ezért a keresetet el kell utasítani.

A költségekről

40. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja.

2) Az Elsőfokú Bíróság a Spa Monopole, compagnie fermière de Spa SA/NV-t kötelezi a költségek viselésére.

Martins Ribeiro

Papasavvas

Wahl

Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. november 12-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.