BH 2022.10.261 I. A személyiségi jogot sértő magatartás beazonosítható megjelölésén kívüli részletes kifejtése az indokolásra és nem a rendelkező részre tartozik.

II. Nem önmagában a dokumentációs hiányosság alapozza meg a személyiségi jogsértést és a kártérítési felelősséget, de az egészségügyi szolgáltató a dokumentációs mulasztás folytán elzárja magát annak bizonyításától, hogy a szakma szabályai szerint, illetve az elvárható gondosságnak megfelelően járt el.

III. Ha az egészségügyi szolgáltató mulasztásának hiányában a betegnek reális esélye lett volna a túlélésre, megállapítható a felróható mulasztás és a beteg hozzátartozóját ért személyiségi jogsértés közötti okozati összefüggés. Helytelen az az álláspont, amely szerint az alperes felróható, károkozó magatartásával nem a végkifejlet, vagyis a beteg halála, hanem az annak elkerülésére vonatkozó esély áll okozati összefüggésben. A beteg halálát ugyan nem közvetlenül, direkt módon az alperes felróható mulasztása okozta, azonban annak hiányában reális, jogi szempontból értékelhető esélye lett volna az életben maradásra, vagyis az alperes mulasztásának hiányában reális esély lett volna a halálhoz vezető okfolyamat megszakítására [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (1) bek.; 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bek., 129. § (2) bek., 1952. évi III. törvény 182. § (3) bek., 221. §, 253. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes hozzátartozóját 2014. április 15-én vették fel az alperes sebészeti osztályára más intézményben végzett gasztroszkópia által igazolt, konzervatív kezelésre nem gyógyuló óriás gyomorfekély műtéti kezelése érdekében.

[2] A 2014. április 16-án az alperes intézményben végzett műtét során a gyomor alsó kétharmadát eltávolították. Április 21-én a műtéti seb savózása, részleges sebszétválás miatt újabb műtétet végeztek.

[3] A felperes hozzátartozóját az intenzív osztályról 2014. április 28-án stabil állapotban visszahelyezték a sebészeti osztályra, ahol egyebek mellett gyógyszeres kezelést alkalmaztak, és többirányú vizsgálatokat végeztek.

[4] A felperes hozzátartozója 2014. május 3-tól többször hányt, lázas lett, a folyamatos epés váladékozás miatt május 12-én ismételt műtétet végeztek, amelynek során kiterjedt összenövéseket találtak, amelyeket szétválasztani nem tudtak. Ezt követően a beteget 2014. május 16-ig intenzív osztályon ápolták, gyógyszeres kezelést alkalmaztak.

[5] A felperes hozzátartozója 2014. május 17-én fájdalmakra panaszkodott, május 22-én mellkasi panaszai voltak, május 24-én légzése nehezítetté vált, majd május 30-án légzése és keringése leállt, újraélesztése sikertelen volt, elhalálozott.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a családban éléshez fűződő személyiségi jogát, erre tekintettel 6 000 000 forint és járulékai sérelemdíj megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetéhez csatolta a közjegyzői eljárásban készített szakértői véleményt.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy az elvárható gondossággal járt el a felperes hozzátartozójának egészségügyi ellátása során.

[8] Az alperes pernyertessége érdekében beavatkozó biztosító ellenkérelmében szintén a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azáltal, hogy a felperes hozzátartozójának 2014. április 28. és május 12. között nyújtott egészségügyi ellátás során nem az elvárható gondossággal járt el, megsértette a felperes családban éléshez fűződő személyiségi jogát, és kötelezte őt 1 000 000 forint és járulékai sérelemdíj megfizetésére. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.

[10] Az elsőfokú bíróság a felróhatóság vizsgálatánál a közjegyzői nemperes eljárásban a Nemzeti Szakértői és Kutató Központ által készített igazságügyi szakértői véleményből indult ki. Ennek alapján az elsődleges műtéttel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a felállított diagnózis és a műtét választása megfelelő volt, annak során maradéktalanul betartották a szakmai szabályokat, sérült azonban a dokumentációs kötelezettség, mivel nem szerepelt az iratok között az endoszkópos lelet, és a műtéti leírás sem volt kellően részletes.

[11] Az elsőfokú bíróság a részletes szakértői bizonyítás eredményeként arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2014. április 28. és május 12. közötti kezeléssel kapcsolatban észlelhető dokumentációs hiányosságok nem tették lehetővé az elvárható gondosság szakértő által történő igazolását. Rámutatott arra, hogy a dekurzus hiánya és a boncjegyzőkönyv hiányosságai miatt nem volt kizárható annak elvi lehetősége, hogy egy korábbi (május 12. előtt elvégzett) műtét esetén - még a szétválaszthatatlan összenövések kialakulása előtt - egy esetlegesen fennálló varratelégtelenséget el tudtak volna sebészetileg látni, amely nem kizárható módon a felperes hozzátartozójának túlélési esélyét növelhette volna. Ennek alapján az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes nem tudta magát kimenteni a felelősség alól.

[12] Kifejtette, hogy bár az Egészségügyi Tudományos Tanács azon megállapítása, amely szerint egy esetlegesen 2014. május 12. előtt elvégzett műtét a beteg életkilátásait érdemben nem befolyásolta volna, elutasító ítéletet eredményezhetett volna, ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy ezt az állítását a szakértő nem indokolta meg, és a rendelkezésre álló további szakvéleményekből az következik, hogy ez az állítás a gyakorló orvosok tapasztalatán alapult, amely azonban a jelen esetben hiányzó orvosi dekurzusok miatt nem volt bizonyítható.

[13] Kiemelte, hogy az alperes felelősségét nem önmagában a dokumentációs hiányosság alapozta meg, hanem az a körülmény, hogy a dokumentációs hiányosság miatt nem tudta az elvárható gondosságnak megfelelő eljárását bizonyítani és ezáltal magát a felelősség alól kimenteni.

[14] Megítélése szerint a dokumentációs hiányosság miatt nem zárható ki annak az elvi lehetősége, hogy egy korábban elvégzett műtét során egy esetlegesen fennálló varratelégtelenséget el tudtak volna látni sebészi úton, amely nem kizárható, de nem is alátámasztható módon elkerülhetővé tette volna a túlélési esély elvesztését. A szakértői vélemény alapján az esély mértékét igen csekélynek, de reálisnak értékelte.

[15] Rámutatott arra, hogy jelen esetben csak igen kismértékű esély elvételéért lehetett megállapítani az alperes felelősségét, ezért megítélése szerint a kártérítési felelősség túlzott kiterjesztését eredményezte volna az, ha a bíróság ugyanolyan mértékben marasztalta volna az alperest, mintha a mulasztás hiányában szinte bizonyosan bekövetkező gyógyulás esélyét vette volna el. Valamennyi körülmény mellett a jogsértés súlyát és a felróhatóság mértékét is mérlegelve 1 000 000 forint és kamata sérelemdíj megfizetésére kötelezte az alperest.

[16] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és - egyebek mellett - a felperest megillető sérelemdíj tőkeösszegét 2 000 000 forintra felemelte.