62008CJ0034[1]

A Bíróság (első tanács) 2009. május 14-i ítélete. Azienda Agricola Disarò Antonio és társai kontra Cooperativa Milka 2000 Soc. coop. arl. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunale ordinario di Padova - Olaszország. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Tejkvóták - Illeték - Az 1788/2003/EK rendelet érvényessége - A közös agrárpolitika célkitűzései - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és az arányosság elve - A nemzeti referenciamennyiség meghatározása - Szempontok - Az alultermelő tagállam szempontjának relevanciája. C-34/08. sz. ügy

C-34/08. sz. ügy

Azienda Agricola Disarò Antonio és társai

kontra

Cooperativa Milka 2000 Soc. coop. arl

(a Tribunale ordinario di Padova [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Tejkvóták - Illeték - Az 1788/2003/EK rendelet érvényessége - A közös agrárpolitika célkitűzései - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és az arányosság elve - A nemzeti referenciamennyiség meghatározása - Szempontok - Az alultermelő tagállam szempontjának relevanciája"

Az ítélet összefoglalása

1. Mezőgazdaság - Közös agrárpolitika - Célkitűzések

(EK 33. cikk, (1) bekezdés; 1788/2003 tanácsi rendelet)

2. Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Tej és tejtermékek - Tejre vonatkozó kiegészítő illeték

(EK 33. cikk, (1) bekezdés és EK 34. cikk, (1) bekezdés; 1788/2003 tanácsi rendelet)

1. Az, hogy a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003 rendelet a nemzeti referenciamennyiség meghatározása keretében nem veszi figyelembe az érintett tagállam alultermelő jellegét, nem érinti e rendeletnek a különösen az EK 33. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjában foglalt célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségét.

Az említett rendelet ugyanis az EK 33. cikk (1) bekezdésének c) pontjában kifejezetten említett, a piacok stabilizálására irányuló cél megvalósítására törekszik. Az e rendeletben előírt illetékrendszer célja, hogy visszaállítsa a kereslet és kínálat közötti egyensúlyt a - strukturális többletekkel rendelkező - tej- és tejtermékpiacon, azáltal hogy korlátozza a tejtermelést, így a tejtermelés ésszerű fejlesztésének célkitűzése keretébe illeszkedik, valamint az érintett mezőgazdasági népesség jövedelme stabilizálásának elősegítésével az e népesség megfelelő életszínvonalának biztosítására irányuló célnak is megfelel.

(vö. 47., 53., 57. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. Még ha feltételezzük is, hogy a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló 1788/2003 rendelet, amely különbségtétel nélkül alkalmazandó valamennyi referenciamennyiségre jogosult személy esetében, nagyobb hatással van a kistermelőkre, mint a nagyokra, meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a közös piacszervezés keretében hozott valamely intézkedés - termelésük különleges jellemzőire tekintettel - eltérő hatásokkal járhat egyes termelőkre, nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést, mivel ezen intézkedés objektív, a közös piacszervezés általános működésének igényeihez igazított szempontokon alapul. Ez a helyzet a tejkvóták rendszere és az illetékrendszer tekintetében is, amelyekben az egyéni referenciamennyiségeket úgy határozzák meg, hogy azok összege ne haladja meg az egyes tagállamoknak biztosított teljes mennyiséget. Ebből következik, hogy - különböző helyzetek hiányában - az említett rendeletnek a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének fényében történő vizsgálata során nem merül fel olyan körülmény, amely e rendelet érvényességét érintené.

Másfelől az 1788/2003 rendelet, amelynek elsődleges célja a tejpiac stabilizálása, ami az EK 33. cikk (1) bekezdésének c) pontjában kifejezetten említett, a piacok stabilizálására irányuló célkitűzés részét képezi, megfelel az EK 33. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt célkitűzéseknek is, ennélfogva nem nyilvánvalóan alkalmatlan az említett, a piacok stabilizálására irányuló célkitűzés megvalósítására. Ezért e rendeletnek az arányosság elvének fényében történő vizsgálata során sem merült fel olyan körülmény, amely e rendelet érvényességét érintené.

(vö. 69-70., 77., 81-83. pont és a rendelkező rész 2-3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2009. május 14.(*)

"Mezőgazdaság - Közös piacszervezés - Tejkvóták - Illeték - Az 1788/2003/EK rendelet érvényessége - A közös agrárpolitika célkitűzései - A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve és az arányosság elve - A nemzeti referenciamennyiség meghatározása - Szempontok - Az alultermelő tagállam szempontjának relevanciája"

A C-34/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale ordinario di Padova (Olaszország) a Bírósághoz 2008. január 28-án érkezett, 2008. január 23-i határozatával terjesztett elő az előtte

az Azienda Agricola Disarò Antonio és társai

és

a Cooperativa Milka 2000 Soc. coop. Arl

között,

az Azienda Agricola De Agostini Lorenzo

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, M. Ilešič (előadó), A. Borg Barthet, E. Levits és J.-J. Kasel bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. január 15-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az Azienda Agricola Disarò Antonio és társai képviseletében P. Chiarelli és A. Cimino avvocati,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében H. Tserepa-Lacombe és D. Nardi, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Unió Tanácsa képviseletében M. Moore, A. Vitro és G. Castellan, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2009. március 3-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 270., 123. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 40. kötet, 391. o.) érvényességére vonatkozik a közös agrárpolitika EK 33. cikk (1) bekezdésében felsorolt célkitűzéseire, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére és az arányosság elvére tekintettel.

2 E kérelmet az Azienda Agricola Disarò Antonio és társai társaságok, valamint a Cooperativa Milka 2000 Soc. coop. arl (a továbbiakban: Cooperativa Milka) között az említett társaságok által az 1995/1996. gazdasági évtől a 2003/2004. és az azt követő gazdasági évekig terjedő időszakra fizetendő illetékkel kapcsolatos tartozás vitatása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

3 A tej- és tejtermékpiac közös szervezéséről szóló 804/68/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló [nem hivatalos fordítás], 1984. március 31-i 856/84/EGK tanácsi rendelet (HL L 90., 10. o.) a tejágazatban a kínálat és a kereslet tartós egyensúlyhiánya miatt illetékrendszert vezetett be, amely alapján a meghatározandó referenciamennyiséget meghaladó minden tejmennyiség után illetéket kell fizetni.

4 E rendszer 1984. április 2-án kezdődött. Több alkalommal meghosszabbították, legutóbb az 1788/2003 rendelettel 2015. március 31-ig.

5 Az említett rendelet (3) preambulumbekezdése értelmében az illetékrendszer elsődleges célja lényegében az, hogy csökkentse a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiányt a tej- és tejtermékpiacon, valamint az ebből származó strukturális többleteket.

6 Az 1788/2003 rendelet (5) preambulumbekezdése többek között kimondja, hogy a termelők a tagállam irányában - azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló mennyiséget - felelősek az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulás megfizetéséért.

7 E rendelet (22) preambulumbekezdése szerint az említett illeték fő célja a tejtermékpiac szabályozása és stabilizálása azáltal, hogy az említett illetékből származó bevételeket a tejágazatban felmerülő kiadások finanszírozására kell felhasználni.

8 Az említett rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az éves nemzeti referenciamennyiségeket minden tagállam tekintetében az I. mellékletben határozzák meg. E cikk (3) bekezdése szerint az említett mennyiségek az általános piaci helyzet és az egyes tagállamokban érvényben lévő különleges feltételek figyelembevételével felülvizsgálhatók.

9 Az 1788/2003 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének és 6. cikkének összefüggő rendelkezései alkalmazásában a tejtermelők számára egyéni referenciamennyiségeket állapítanak meg, amelyeknek összege nem haladhatja meg a nemzeti referenciamennyiséget. Amennyiben a nemzeti referenciamennyiséget túllépik, az érintett tagállam az említett rendelet 3. cikkének (1) bekezdése értelmében köteles az Európai Közösségnek a túllépés mértékétől függő összegű illetéket fizetni.

10 E rendelet 4. cikke első bekezdésének megfelelően az említett illetéket teljes egészében azok között a termelők között osztják fel, akik a nemzeti referenciamennyiségek minden egyes túllépéséhez hozzájárultak, és e rendelkezés második bekezdése értelmében ezt az illetéket a termelőknek pusztán azon egyszerű tény alapján kell megfizetniük, hogy túllépték a rendelkezésükre álló referenciamennyiséget.

11 Az említett rendelet 6. cikkének (5) bekezdése lényegében előírja, hogy az egyéni referenciamennyiségeket adott esetben minden egyes tizenkét hónapos időszak vonatkozásában módosítják.

12 Az 1788/2003 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése lényegében előírja, hogy a felvásárlók felelősek azért, hogy a termelőktől beszedjék az illeték alapján a termelők által fizetendő hozzájárulást, és e hozzájárulásokat befizetik a tagállam illetékes hatóságai részére; ezt az összeget levonják a túllépésért felelős termelők részére kifizetett tej árából, vagy ennek hiányában más megfelelő eszközzel hajtják be.

13 E rendelet 22. cikke értelmében az illeték a mezőgazdasági piacok stabilizálására szolgáló beavatkozás, míg az említett illetékből származó bevételeket a tejágazat kiadásainak finanszírozására kell felhasználni.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14 Az alapeljárás felperesei tejtermelő vállalkozások, a Cooperativa Milka tagjai, amely szövetkezet "első felvásárlói" minőségében köteles az illetéket beszedni az 1788/2003 rendelet 11. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

15 Ezen illeték címén az említett vállalkozásoknak igen jelentős összegeket kell fizetniük.

16 Ezen összegeket az alapeljárás felperesei vitatták a nemzeti bíróságok előtt az 1788/2003 rendelet, valamint az e rendelet által a Közösség egészére jutó teljes mennyiség tagállamok közötti elosztására alkalmazott szempont, illetve közelebbről e szempont Olasz Köztársaság tekintetében való alkalmazásának érvénytelenségére hivatkozva.

17 E tekintetben többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az arányosság elvének megsértésére hivatkoznak.

18 A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének hivatkozott megsértését illetően azzal érvelnek, hogy az Olasz Köztársaság számára biztosított teljes mennyiség végleges meghatározásához a Közösség csak az Istituto Nazionale di Statistica (olasz nemzeti statisztikai hivatal) által adott a referenciaévre, azaz 1983-ra vonatkozó tejtermelési adatokat vette figyelembe, amelyek így a következő évekre érvényes említett mennyiség kiszámításának alapjául szolgáltak, aminek hatása az volt, hogy az olasz termelőket helytelenül minősítették "túltermelőnek".

19 Az 1788/2003 rendelet álláspontjuk szerint az alultermelő, illetve a túltermelő tagállamokat azonos módon kezeli, ami sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, és ez a közösségi jog tekintetében nem igazolható. Valamely tagállam akkor alultermelő, ha a belső kereslet nagyságára tekintettel más tagállamokból kénytelen tejet importálni.

20 Az arányosság elvének állítólagos megsértését illetően az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy a termelési mennyiség napra késszé tételének elmulasztása a kistermelőket bünteti, mivel megakadályozza fejlődésüket és strukturális alkalmazkodásukat, és egyes esetekben túlélésüket is veszélyezteti a termelési tényezők jövedelmezőségének elégtelen szintje miatt.

21 E körülmények között a Tribunale ordinario di Padova úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Az [1788/2003] rendelet, amely kiegészítő illeték[et vezet be] az odaítélt nemzeti kvótát meghaladó tej- és tejterméktermelés[re] anélkül, hogy figyelembe venné az egyes tagállamok számára odaítélt mennyiségeknek a vonatkozó termelések konkrét előzetes vizsgálatát követő időszakos naprakésszé tételét, összeegyeztethető-e a Szerződés 32. cikkével és a közös agrárpolitika e Szerződésben rögzített azon célkitűzéseivel, mint a mezőgazdasági termelékenység növelése, a műszaki fejlődés előmozdítása, a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával, amennyiben ez a mechanizmus az olasz tej- és tejterméktermelőket is sújtja, megfosztván így őket - a termelési tényezők nem megfelelő jövedelmezősége okán - a megfelelő életszínvonaltól és a fejlődéstől, annál is inkább, mivel Olaszország valójában alultermelő tagállam [...], és a minőségi termékek előállításával foglalkozó feldolgozó és értékesítő iparágai fenntartásához nyersanyag-behozatalra szorul [...]?

2) A hivatkozott 1788/2003 rendelet összeegyeztethető-e a közös piacszervezést előíró EK 33. cikkel, amely a Közösség termelői vagy fogyasztói közötti minden hátrányos megkülönböztetést kizár, ugyanakkor az [...] illeték egységes alkalmazása a kvótákat meghaladó és az az alatt maradó termelők tényleges eltérő kezelése nélkül a maximális mennyiség alatt maradó országhoz tartozó olasz termelőket hátrányosan különbözteti meg?

3) A hivatkozott 1788/2003 rendelet összeegyeztethető-e az EK 34. cikkel, amely előírja, hogy az EK 33. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítása »a termelők és a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár a Közösségen belül«, míg ezt a megkülönböztetést maga a rendelet hozza létre, amely a kiegészítő illeték tekintetében egységes hozzájárulást követel meg mind a maximális mennyiséget túllépő, mind pedig az az alatt maradó országok, mint például az Olasz Köztársaság termelőitől?

4) Az [...] 1788/2003 rendelet összeegyeztethető-e az arányosságnak az EK 5. cikkben rögzített elvével, amely cikk a Közösség intézkedéseit »az e szerződés célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mérték[re]« korlátozza, míg az [...] illeték egységes alkalmazása túllép a közös piacszervezés célkitűzésén, mivel az átlagos olasz mezőgazdasági termelőket folyamatosan alacsony termelékenységre és alacsony jövedelmekre, valamint az állami támogatás folyamatos szükségességére kényszeríti rá?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

22 Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az, hogy az 1788/2003 rendelet a nemzeti referenciamennyiség meghatározása keretében nem veszi figyelembe az érintett tagállam alultermelő jellegét, érinti-e e rendeletnek a különösen az EK 33. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjában foglalt célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségét.

A felek érvei

23 Az alapeljárás felpereseinek álláspontja szerint az Olasz Köztársaság számára 1983-ban megállapított nemzeti referenciamennyiség téves statisztikai adatokon alapult, mivel azok nem vették figyelembe e tagállam alultermelő jellegét. Ennélfogva - az említett év óta e referenciamennyiségnek az 1788/2003 rendeletben előírt mechanizmusnak megfelelően történt több emelését követően is - az Olasz Köztársaság számára meghatározott nemzeti referenciamennyiség ezen állam szükségleteinek csak a felét fedezi. Következésképpen, mivel az olasz tejtermelők csak a nemzeti referenciamennyiség túllépésével képesek elérni az EK 33. cikk célkitűzéseit, az 1788/2003 rendelet sérti az EK 33. cikkben előírt célokat.

24 Az Európai Unió Tanácsa arra hivatkozik, hogy az alapeljárás felperesei olyan illetékrendszer bevezetését kérik, amelyben a kvótákat az adott tagállam "túltermelő" vagy "alultermelő" jellege alapján határoznák meg. E tekintetben a Tanács emlékeztet arra, hogy az 1788/2003 rendelet a tejkvóták közösségi szintű meghatározásával nem az alapeljárás felperesei által kívánt módon osztja fel a piacot, mivel az EK 34. cikk a piac közösségi szintű szervezését írja elő. Ennélfogva nem lehet olyan kéréssel élni, hogy valamely alultermelő tagállam, mint például az Olasz Köztársaság számára külön rendszert vezessenek be.

25 A Tanács hangsúlyozza, hogy a tejkvóták hatályos rendszere nem összeegyeztethetetlen a közös agrárpolitika célkitűzéseivel. A Közösségi jogalkotónak az EK 33. cikk alapján biztosítania kell a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztését, és a termelési tényezők lehető legjobb hasznosítását, valamint a piacok stabilizálását. Ez utóbbi cél érdekében vezette be a Tanács a forgalomba hozott tejmennyiségek után fizetendő illetéket. Márpedig a Bíróság kimondta, hogy az intézmények a gazdasági tényekre vagy körülményekre figyelemmel időlegesen elsőbbséget biztosíthatnak e célok valamelyikének.

26 Ennélfogva a Tanács álláspontja az, hogy az 1788/2003 rendelet alapján fizetendő illeték nem ellentétes az EK 33. és az EK 34. cikkel, és attól függetlenül alkalmazandó, hogy az érintett termelő mely tagállamban van letelepedve.

27 Az Európai Közösségek Bizottságának álláspontja szerint annak konkrét megállapítása, hogy egy adott tagállamban a tej iránti kereslet és a kínálat egyensúlyban van-e - annak érdekében, hogy így megállapítható legyen, hogy e tagállam alultermelő-e vagy sem -, nem releváns a közös agrárpolitika céljainak eléréséhez. Kifejti, hogy a Bíróság korábban már elutasította azt az érvet, amely az alultermelésen mint a közös agrárpolitika céljai megvalósításának értékelésekor meghatározó körülményen alapult, és analógia útján ez az érvelés az alapügyhöz hasonló esetben is alkalmazandó.

28 A Bizottság álláspontja szerint a tejre vonatkozó illeték bevezetése összhangban van a piac stabilizálására irányuló céllal. Az EK 33. cikkben foglalt egyéb célokat, nevezetesen a mezőgazdasági termelékenység növelését, a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztését, valamint a termelési tényezők lehető legjobb hasznosítását illetően a Bizottság hozzáteszi, hogy a kvóta- és az illetékrendszer bevezetése következtében Olaszországban a következők figyelhetők meg:

- a termelőüzemek száma az 1998/1989-es gazdasági évben mért 182 000-ről a 2006/2007-es gazdasági évre 49 000-re csökkent;

- a hozam tejelő tehenenként évi 3900 literről évi 6000 literre nőtt, és

- a tej átlagárát folyamatosan túllépik.

29 Következésképpen a Bizottság arra a megállapításra jut, hogy az első kérdés vizsgálata során nem merül fel olyan körülmény, amely az 1788/2003 rendelet érvényességét érintené a közös agrárpolitika EK 33. cikkben foglalt céljaival való összeegyeztethetetlenség miatt.

A Bíróság válasza

- Valamely tagállam alultermelő jellegéről, mint a nemzeti referenciamennyiség meghatározása során releváns körülményről

30 Az alapeljárás felperesei lényegében arra hivatkoznak, hogy a "nemzeti referenciamennyiség" meghatározásának az 1788/2003 rendelet szerinti rendszerének azt is figyelembe kellett volna vennie, hogy az Olasz Köztársaság alultermelő. Márpedig az Olasz Köztársaság olyan referenciamennyiséggel rendelkezik, amely nemzeti igényeinek csak mintegy felét elégíti ki, míg a fennmaradó rész vonatkozásában kénytelen más tagállamokból tejet importálni.

31 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely tagállam alultermelő jellege nem releváns a nemzeti referenciamennyiség meghatározása vonatkozásában (lásd ebben az értelemben a 203/86. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 1988. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 1988., I-4563. o.] 29. pontját).

32 Noha igaz, hogy ebben az ítéletben a nemzeti referenciamennyiség csökkentéséről volt szó, hangsúlyozni kell, hogy ugyanezen érvelést az említett mennyiség növelésére is alkalmazni kell. Az 1788/2003 rendelet "elsődleges célja" - (3) preambulumbekezdése értelmében - ugyanis a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiány csökkentése a tej- és tejtermékpiacon mind a referenciamennyiség csökkentése, mind annak növelése tekintetében.

33 Másfelől az említett cél elérése a Közösség valamennyi termelőjétől azonos mértékű szolidaritást követel meg (lásd a 179/84. sz. Bozzetti-ügyben 1985. július 9-én hozott ítélet [EBHT 1985., I-2301. o.] 32. pontját és a fent hivatkozott Spanyolország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 29. pontját). A közös agrárpolitika mechanizmusa ugyanis azt feltételezi, hogy azon tagállamok, amelyeknek a nemzeti tejkereslete meghaladja a nemzeti kínálatot, importálhatnak különösen azon tagállamokból, ahol a tejkereslet alacsonyabb a kínálatnál. Végül az alapeljárás felperesei a tárgyaláson azon álláspontot képviselték, hogy a Közösség teljes referenciamennyisége nem került túllépésre, így ebből arra lehet következtetni, hogy nem azzal érvelnek, hogy a Közösség teljes tejkereslete meghaladja a közösségi kínálatot.

34 Ebből következik, hogy az érintett tagállam alultermelő jellegének figyelembevétele nem releváns a "nemzeti referenciamennyiség" 1788/2003 rendelet szerinti meghatározása vonatkozásában, és az alapeljárás felpereseinek erre vonatkozó érvelését el kell utasítani.

35 Az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak továbbá, hogy az 1983-as év referenciaévként való figyelembevétele téves, mivel e referencia nem az érintett tagállam alultermelő jellegének szempontja alapján került meghatározásra.

36 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ítélet 34. pontjából következik, hogy az említett szempont egyáltalán nem releváns a nemzeti referenciamennyiség meghatározása vonatkozásában. Ez az érvelés ugyanúgy vonatkozik az említett szempontnak a referenciamennyiségek rendszerének a 856/84 rendelettel történt bevezetésekori relevanciája vonatkozásában is.

37 Másodszor az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy - amennyiben valamely közös politika Tanács általi végrehajtása során összetett gazdasági helyzet értékelése szükséges - a Tanács rendelkezésére álló diszkrecionális jogkör nem kizárólag az elfogadandó rendelkezések jellegére és terjedelmére vonatkozik, hanem bizonyos mértékig az irányadó alapadatok megállapítására is, így különösen adott esetben általános megállapításokat is alapul vehet (lásd különösen a C-248/95. és C-249/05. sz., SAM Schiffahrt és Stapf egyesített ügyekben 1997. július 17-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4475. o.] 25. pontját).

38 Harmadszor és utoljára emlékeztetni kell arra, hogy a 856/84 rendelet kilencedik preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a nemzeti referenciamennyiség Olasz Köztársaság vonatkozásában történő meghatározása különösen előnyös szempontokon alapul. Az 1983-as évet ugyanis azért választották referenciaévnek, mivel ebben az államban a tej- és tejterméktermelés volumene 1981-ben az előző tíz év leggyengébbje volt, a tehenenkénti átlagos hozam ebben az évben alacsonyabb volt a közösségi átlagnál, és a szállítások feltűnő növekedése 1981 és 1983 között legnagyobb részben strukturális fejlődés következménye volt, amely során a közvetlen szállítások mértékét csökkentették a tejfeldolgozók részére történő szállítások javára.

39 Ennélfogva az alapeljárás felpereseinek az 1983-as év referenciaévként történő meghatározásával kapcsolatos érvelését el kell utasítani.

40 Az alapeljárás felperesei azonban arra hivatkoznak, hogy a C-340/98. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2002. március 14-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-2663. o.] értelmében a tejágazattal kapcsolatos közös politika keretében figyelembe kell venni az érintett tagállam alultermelő jellegét csakúgy, mint a cukorágazattal kapcsolatos közös politika esetében.

41 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni, hogy az említett szempont kifejezetten szerepel a cukorágazatra vonatkozó - az említett ügy tárgyát képező - közösségi szabályozásban. Ezzel szemben amennyiben a közösségi jogalkotó az érintett tagállam alultermelő jellegét a "nemzeti referenciamennyiség" 1788/2003 rendelet értelmében történő meghatározása keretében releváns szempontként kívánta volna meghatározni, azt könnyen megtehette volna egy erre való utalással az említett rendeletben. Márpedig ezt nem tette meg, így az említett érvelést el kell utasítani.

42 Az alapeljárás felpereseinek azon érvelését is el kell utasítani, miszerint ez utóbbiaknak olyan túltermelés finanszírozásához kell hozzájárulniuk, amelyért nem felelősek. Az 1788/2003 rendelet (5) preambulumbekezdése és 4. cikke szerint ugyanis azon termelők, amelyek hozzájárultak a túltermeléshez, a tagállam irányában - azon egyszerű tény alapján, hogy túllépték a rendelkezésükre álló mennyiséget - felelősek az esedékes illetékből rájuk eső hozzájárulás megfizetéséért, így közelebbről nem határozhatók meg azok a termelők, illetve tagállamok, amelyek egy adott túltermelésért felelősek.

43 A fentiekből következik, hogy az érintett tagállam alultermelő jellege a "nemzeti referenciamennyiség" 1788/2003 rendelet értelmében történő meghatározása keretében nem releváns szempont.

- Az 1788/2003 rendeletnek az EK 33. cikk (1) bekezdésében meghatározott célokkal való összeegyeztethetőségéről

44 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi jogalkotó a közös agrárpolitika területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely az EK 34-EK 37. cikkben számára biztosított politikai hatáskörökhöz igazodik (a C-37/06. és C-58/06. sz., Viamex Agrar Handel és ZVK egyesített ügyekben 2008. január 17-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-69. o.] 34. pontja).

45 Közelebbről a közös agrárpolitika EK 33. cikk szerinti céljait illetően a közösségi intézményeknek mindig biztosítaniuk kell az e különálló célok között esetlegesen felmerülő ellentmondások feloldását, és adott esetben egyiküknek vagy másikuknak átmenetileg elsőbbséget kell biztosítaniuk a határozatuk meghozatalát meghatározó tényekre vagy gazdasági háttérre tekintettel (lásd különösen a C-311/90. sz. Hierl-ügyben 1992. március 19-én hozott ítélet [EBHT 1992, I-2061. o.] 13. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

46 Emlékeztetni kell arra, hogy az EK 33. cikk (1) bekezdése szerint a közös agrárpolitika célkitűzései a következők:

"[...]

a) a mezőgazdasági termelékenység növelése a műszaki fejlődés előmozdításával, valamint a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlesztésének és a termelési tényezők, így különösen a munkaerő lehető legjobb hasznosításának biztosításával;

b) ily módon a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, különösen a mezőgazdaságban dolgozók egy főre jutó jövedelmének növelésével;

c) a piacok stabilizálása;

d) az ellátás hozzáférhetőségének biztosítása;

e) a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának biztosítása."

47 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az 1788/2003 rendelet az EK 33. cikk (1) bekezdésének c) pontjában kifejezetten említett, a piacok stabilizálására irányuló cél megvalósítására törekszik (lásd analógia útján a fent hivatkozott Hierl-ügyben hozott ítélet 10. pontját).

48 Egyfelől - amint az a jelen ítélet 4. pontjából is kitűnik - az említett rendelet az egyes tagállamokra vonatkozóan meghatározott referenciamennyiséget meghaladó mértékben leszállított tejmennyiség után fizetendő illeték rendszerét meghosszabbította.

49 Másfelől az 1788/2003 rendelet elsődleges célja - (3) preambulumbekezdése értelmében - az, hogy csökkentse a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiányt a tej- és tejtermékpiacon, valamint az ebből származó strukturális többleteket, és így kedvezőbb piaci egyensúlyt teremtsen. Végül e rendelet (22) preambulumbekezdése szerint az általa előírt illeték célja a mezőgazdasági piacok stabilizálása.

50 Másfelől meg kell állapítani, hogy az említett cél követése időben korlátozott, és amint az a jelen ítélet 4. pontjából kitűnik, 2015. március 31-ig alkalmazandó.

51 E körülmények között az a következtetés vonható le, hogy a Tanács azzal, hogy az EK 33. cikk (1) bekezdése szerinti "piacok stabilizálására" irányuló célnak átmenetileg elsőbbséget biztosított, az 1788/2003 rendelet elfogadásával nem lépte túl "mérlegelési jogkörét" a jelen ítélet 45. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

52 Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy a piac stabilizálása nem az egyetlen célja az 1788/2003 rendeletnek. Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy már az említett rendelet (3) preambulumbekezdésében használt "elsődleges cél" kifejezés is arra utal, hogy e rendelet nem egyetlen célt követ.

53 Közelebbről a kérdést előterjesztő bíróság, valamint az alapeljárás felperesei által felhozott célokat illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az illetékrendszer célja, hogy visszaállítsa a kereslet és kínálat közötti egyensúlyt a - strukturális többletekkel rendelkező - tej- és tejtermékpiacon azáltal, hogy korlátozza a tejtermelést, így a tejtermelés ésszerű fejlesztésének célkitűzése keretébe illeszkedik, valamint az érintett mezőgazdasági népesség jövedelme stabilizálásának elősegítésével az e népesség megfelelő életszínvonalának biztosítására irányuló célnak is megfelel (a C-480/00-C-482/00., C-484/00., C-489/00-C-491/00. és C-497/00-C-499/00. sz., Azienda Agricola Ettore Ribaldi és társai egyesített ügyekben 2004. március 25-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-2943. o.] 57. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54 Másfelől, amint a Bizottság hangsúlyozza, az illetékrendszer bevezetésével Olaszországban megfigyelhető volt többek között, hogy a tejelő tehenek éves hozama jelentősen növekedett, valamint a tej átlagárát folyamatosan túllépték.

55 Hozzá kell tenni, hogy amint arra a Bizottság és a Tanács hivatkozik, az 1984/1985-ös gazdasági évtől a 2006/2007-es gazdasági évig terjedő időszakban a tíz tagállamra vonatkozó nemzeti referenciamennyiségek összesen 2%-kal csökkentek, míg az Olasz Köztársaság számára megállapított referenciamennyiség 6%-kal nőtt, és az 1788/2003 rendelet I. mellékletében 10 530 060 tonnában került meghatározásra.

56 Végül az említett rendelet 1. cikke (3) bekezdésének megfelelően lehetőség van az e rendelet I. mellékletében feltüntetett nemzeti referenciamennyiségek felülvizsgálatára az általános piaci helyzet és az egyes tagállamokban érvényben lévő különleges feltételek figyelembevételével, így az 1234/2007/EK rendeletnek a nemzeti tejkvóták tekintetében történő módosításáról szóló, 2008. március 17-i 248/2008/EK tanácsi rendelettel (HL L 76., 6. o.) bevezetett utolsó módosítás alapján a referenciamennyiséget valamennyi tagállam javára növelték, és az Olasz Köztársaság tekintetében 10 740 667,2 tonnában határozták meg. Következésképpen nem kizárt, hogy az említett referenciamennyiség növelése az 1788/2003 rendelet 6. cikke (5) bekezdésének megfelelően az említett államban az egyéni referenciamennyiségek növelését vonta maga után.

57 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az, hogy az 1788/2003 rendelet a nemzeti referenciamennyiség meghatározása keretében nem veszi figyelembe az érintett tagállam alultermelő jellegét, nem érinti e rendeletnek a különösen az EK 33. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjában foglalt célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségét.

A második és a harmadik kérdésről

58 Ezen, együttesen vizsgálandó kérdésekkel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1788/2003 rendelet sérti-e a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amennyiben a nemzeti referenciamennyiség meghatározása keretében nem veszi figyelembe az érintett tagállam alultermelő jellegét.

A felek érvei

59 Az alapeljárás felperesei lényegében arra hivatkoznak, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve annak tilalmát is magában foglalja, hogy eltérő helyzeteket azonos módon kezeljenek. Az alapügyben az 1788/2003 rendelet álláspontjuk szerint azonos módon kezel olyan helyzeteket, amelyek sem korábban nem voltak azonosak, sem jelenleg nem azonosak, mivel az olasz termelés jelentősen alultermelő jellegét nem vették figyelembe, így e rendelet sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

60 Hozzáteszik, hogy az említett egyenlőtlen bánásmód objektív okokkal nem igazolt. Egyfelől a mezőgazdasági termelők közötti szolidaritásra történő utalás nem tekinthető olyan objektív oknak, amely igazolhatná különböző helyzetek azonos módon történő kezelését. Másfelől helytelen arra hivatkozni, hogy valamennyi európai termelő azonos módon járul hozzá a piac stabilizálásához, mivel a nem túltermelő termelőknek olyan költségeket kell finanszírozniuk, amelyek felmerüléséért részben nem felelősek.

61 A Tanács álláspontja szerint az első kérdésre tett észrevételei a második és a harmadik kérdésre is érvényesek.

62 A Bizottság lényegében arra hivatkozik, hogy a közös piacon a tej importálására vonatkozó kényszer önmagában nem tekinthető az eltérő bánásmód megnyilvánulásának. A Bíróság korábban már kimondta, hogy a nemzeti referenciamennyiségek meghatározásának szempontja, valamint azok csökkentése nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést valamely tagállam rovására pusztán azért, mert az alultermelő.

63 Egyébiránt az Olasz Köztársaság mindenképpen kedvező bánásmódban részesült a Közösség részéről a referenciamennyiségek meghatározásakor, hogy speciális helyzetét figyelembe vegyék.

64 A Bizottság arra is hivatkozik, hogy a nemzeti referenciamennyiségek 1788/2003 rendelet szerinti meghatározása megfelel a regionális szakosodás elvének, amely megköveteli, hogy a termelés a gazdasági szempontból legelőnyösebb helyen történhessen. Ezen elvvel ellentétes lenne az, ha az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdése szerinti minden "megkülönböztetés" kizárása tekintetében releváns lehetne valamely tagállamban egy adott termék termelésének a fogyasztáshoz viszonyított alultermelő jellege.

65 Ennélfogva a Bizottság szerint az 1788/2003 rendelet nem érvénytelen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvére tekintettel.

A Bíróság válasza

66 Az alapeljárás felperesei lényegében azzal érvelnek, hogy az olasz tejtermelés alultermelő jellege miatt e termelők helyzete különbözik más tejtermelők helyzetétől, különösen a túltermelő tagállamok termelőiétől. Ezen eltérő bánásmód sérti különösen a kistermelők érdekeit.

67 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EK 34. cikk (2) bekezdésének második albekezdése értelmében a közös piacszervezés a Közösségen belül kizár a termelők vagy a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (a C-273/04. sz., Lengyelország kontra Tanács ügyben 2007. október 23-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-8925. o.] 86. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68 Így az említett érvelés tekintetében elegendő arra emlékeztetni, hogy a jelen ítélet 30-43. pontjából kitűnik, hogy valamely tagállam alultermelő jellege a nemzeti referenciamennyiség meghatározása tekintetében nem releváns szempont, így az alapeljárás felperesei nem hivatkozhatnak arra, hogy a hivatkozott indokból eltérő helyzetben vannak, mint más tagállamok tejtermelői.

69 Márpedig még ha feltételezzük is, hogy az 1788/2003 rendelet, amely különbségtétel nélkül alkalmazandó valamennyi referenciamennyiségre jogosult személy esetében, nagyobb hatással van a kistermelőkre, mint a nagyokra, meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy a közös piacszervezés keretében hozott valamely intézkedés - termelésük különleges jellemzőire tekintettel - eltérő hatásokkal járhat egyes termelőkre, nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést, mivel ezen intézkedés objektív, a közös piacszervezés általános működésének igényeihez igazított szempontokon alapul. Ez a helyzet a tejkvóták rendszere és az illetékrendszer tekintetében is, amelyekben az egyéni referenciamennyiségeket úgy határozzák meg, hogy azok összege ne haladja meg az egyes tagállamoknak biztosított teljes mennyiséget (lásd analógia útján a fent hivatkozott Hierl-ügyben hozott ítélet 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

70 Ebből következik, hogy - különböző helyzetek hiányában - a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1788/2003 rendeletnek a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének fényében történő vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely e rendelet érvényességét érintené.

A negyedik kérdésről

71 E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az 1788/2003 rendelet sérti-e az arányosság elvét, amennyiben az illeték egységes alkalmazása túlmegy a közös piacszervezés céljának eléréséhez szükséges mértéken, mivel csökkentett termelésre kényszerít, és az átlagos olasz termelők számára csak alacsony jövedelmet biztosít.

A felek érvei

72 Az alapeljárás felpereseinek álláspontja szerint a tejkvótarendszer Olaszországban súlyos károkat okoz, különösen a kistermelőknek, mivel megakadályozza azok fejlődését. Ugyanis csak a vállalkozások strukturális kiigazítása tenné lehetővé számukra a piacon maradást, amely kiigazítás a termelés növelését feltételezné, ami viszont a kvótarendszer következtében tiltott.

73 Másfelől e rendszer egyáltalán nem alkalmas az agrárpolitika célkitűzéseinek megvalósítására. Az egyetlen cél, amelyet - más célkitűzések rovására - követ, a piac stabilizálása. Következésképpen a kvótarendszer sérti az ésszerűség és az arányosság közösségi jogi elveit.

74 A Tanács hangsúlyozza, hogy a közösségi jogalkotó széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik többek között a közös agrárpolitika végrehajtásához szükséges jogi eszközök megválasztása terén. Másfelől az e területen elfogadott intézkedés jogszerűségét egyedül a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni kívánt cél megvalósítására való nyilvánvaló alkalmatlansága érintheti, amely az 1788/2003 rendelet esetében nem áll fenn.

75 A Bizottság álláspontja szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz olyan elemeket, amelyek az 1788/2003 rendelet nyilvánvaló alkalmatlanságát bizonyítanák. Véleménye szerint a kvóta- és az illetékrendszer egyfelől stabilizálta a piacot, és hatékonynak bizonyult a túltermelés problémájának megoldásában, másfelől összeegyeztethető a közös agrárpolitika más célkitűzéseivel.

A Bíróság válasza

76 Mivel az 1788/2003 rendelet szerves részét képezi a közös agrárpolitikának, emlékeztetni kell arra, hogy e területen a Tanács diszkrecionális jogkörrel rendelkezik, és e jogkör bírósági felülvizsgálata az e területen elfogadott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni kívánt cél megvalósítására való nyilvánvaló alkalmatlanságának vizsgálatára korlátozódik (lásd ebben az értelemben a C-94/05. sz., Emsland-Stärke ügyben 2006. március 16-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2619. o.] 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-479/07. sz., Franciaország kontra Tanács ügyben 2009. március 5-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 63. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

77 A jelen ítélet 47-49. pontjából következik, hogy az 1788/2003 rendelet elsődleges célja a tejpiac stabilizálása, amely az EK 33. cikk (1) bekezdésének c) pontjában kifejezetten említett, a piacok stabilizálására irányuló célkitűzés részét képezi. Végül a jelen ítélet 4. és 50. pontja alapján az említett cél követése időben korlátozott.

78 Közelebbről a jelen ítélet 49. pontjából következik, hogy az 1788/2003 rendelet elfogadására a tej- és tejtermékpiacon a kereslet és kínálat közötti egyensúlyhiány, valamint az ebből származó strukturális többletek csökkentése, és így kedvezőbb piaci egyensúly megteremtése érdekében volt szükség.

79 Másfelől, amint a főtanácsnok is megjegyzi indítványának 9. és 67. pontjában, a közösségi jogalkotó az illetékrendszer alternatívájaként a támogatások összegének csökkentését határozta meg, amely azonban a tejtermelők jövedelmére súlyosabb következményekkel járt volna, mint az illetékrendszer bevezetése.

80 Végül a jelen ítélet 30-43. pontjában kifejtésre került, hogy az érintett tagállam alultermelő jellege nem releváns a nemzeti referenciamennyiség meghatározása vonatkozásában.

81 Márpedig a jelen ítélet 57. pontja értelmében az 1788/2003 rendelet megfelel az EK 33. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt célkitűzéseknek is.

82 Ennélfogva az 1788/2003 rendelet nem nyilvánvalóan alkalmatlan a piacok stabilizálására irányuló célkitűzés megvalósítására.

83 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az 1788/2003 rendeletnek az arányosság elvének fényében történő vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely e rendelet érvényességét érintené.

A költségekről

84 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek az említett felek költségeinek kivételével nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Az, hogy a tej- és tejtermékágazatban illeték megállapításáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1788/2003/EK tanácsi rendelet a nemzeti referenciamennyiség meghatározása keretében nem veszi figyelembe az érintett tagállam alultermelő jellegét, nem érinti e rendeletnek a különösen az EK 33. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjában foglalt célkitűzésekkel való összeegyeztethetőségét.

2) Az 1788/2003 rendeletnek a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének fényében történő vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely e rendelet érvényességét érintené.

3) Az 1788/2003 rendeletnek az arányosság elvének fényében történő vizsgálata során nem merült fel olyan körülmény, amely e rendelet érvényességét érintené.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.