BH 1977.6.235 Ha a felek által kutatási-fejlesztési szerződésnek nevezett jogügylet tartalma nem felel meg az ilyen jellegű szerződésnek, a kártérítési felelősség korlátozása érvénytelen [Ptk. 402. § (2) bek., 409. § (1) bek., 200. § (2) bek., 339. §, 340. § (1) bek., 1/1968. (I. 11.) OMFB sz. r.-tel közzétett kutatási-fejlesztési szerződések általános feltételei 36. pont, GKT 17/1973. sz.].

A felperes beruházó és az I. r. alperes fővállalkozó 1970. március 31-én kivitelezési szerződést kötött, amelyben az I. r. alperes 1971. szeptember 30-i határidőre vállalta egy 100 tonna/nap teljesítményű cukorrépaszelet-szárító berendezés tervezését, létesítését és szerelését. Az I. r. alperes azonban már 1971. április 8-án közölte a felperessel, hogy az alvállalkozói által vállalt határidők nem teszik lehetővé a berendezésnek az 1971-1972. évi cukorgyártási kampányban való üzembeállítását. Ezt követően az I. r. alperes az 1972. évben október 15-re vállalta a beruházás teljesítését; 1972. október 6-án megkezdte a melegüzemi próbákat, ezek azonban sikertelenek voltak. Ezután október 13-án, 27-én, majd november 4-én ismételten megpróbálta a cukorrépaszelet-szárítót üzembe helyezni, azonban sikertelenül.

A felperes a keresetében az I. r. alperest arra kérte kötelezni, hogy a berendezést 1973. szeptember 20-ig rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban adja át, továbbá térítse meg az 1972. október 1-től 1973. január 7-ig tartott cukorgyártási időszak alatt a berendezés üzemképtelensége folytán keletkezett 11 295 045 Ft kárát. Ez utóbbi kereseti követelését az 1973-ban keletkezett további kára címén 3 785 425 Ft-tal 15 080 470 Ft-ra emelte fel. A berendezést az I. r. alperes csak 1973. december 28-án adta át.

Az I. r. alperes előadta, hogy a szóban lévő berendezéshez egy tüzeléstechnikai kutató intézettől rendelte meg a földgáztüzelésű füstgázgenerátort, és ezért az intézet II. r. alperesként való perbevonását kérte, amit az első fokú bíróság el is rendelt.

Az I. r. alperes érdemben azzal védekezett, hogy a felperes az 1972. november 23-án kelt levelében a szerződésben kikötött 100 tonna/nap teljesítmény helyett 80 tonna/nap teljesítményt elfogadott, mert a préseltszelet nedvességtartalmát csak 88-89% között tudja biztosítani. (A szerződés szerint az anyag nedvességtartalma eredetileg 84-86% lehetett.) Előadta, hogy a próbaüzemi mérések még nagyobb nedvességtartalmat bizonyítanak, mégpedig meg nem engedhető ingadozásban. Egyébként a próbaüzemnél a generátorból kilépő láng és a szerződésben meghatározott 900 C° fölé emelkedő és különböző hőfokú füstgáz a répaszelet felületén vízzáróbőrösödést okoz, amely a répaszeletből a nedvességtartalom kivonását, a szárítást gátolja.

A II. r. alperes azzal védekezett, hogy ilyen szárítóberendezést és a hozzá szükséges füstgázgenerátort még nem terveztek és nem fejlesztettek ki. Ezért az I. r alperessel kötött szerződésében a feltételeket - a prototípus jelleg miatt - a 44/1967. (XI. 5.) Korm. sz. r. rendelet alapján kiadott 1/1968. (I. 11.) OMFB rendelettel közzétett kutatási és fejlesztési szerződések általános feltételei szerint határozták meg. Az említett általános feltételek 36. pontja szerint a kutató-fejlesztő szervezet kártérítési kötelezettsége az elmaradt haszon megtérítésére nem terjed ki. A szerződés 7. pontjában hasonló kizáró feltételt kötöttek ki. A II. r. alperes előadta azt is, hogy az általa szolgáltatott generátor nem tekinthető hibásnak, mert üzemképes és funkcióját teljesíteni tudja, továbbá a próbaüzem során szavatossági jellegű hibát a szakértők sem tapasztaltak.

Az első fokú bíróság annak megállapítására, hogy a sikeres átadás több mint kétéves elhúzódásának mi a műszaki oka, két egyetemi tanszéket rendelt ki; kár összegszerűségének megállapítása céljából a szakértői teendőkkel az Igazságügyi Könyvszakértői Irodát bízta meg; továbbá szakértőként kirendelte a "MERT" Minőségellenőrző Rt-t annak megállapítása céljából, hogy a nevezett szerv a próbaüzem alatt a felek által vett és lepecsételt termék-mintákat vizsgálja meg és azoknak a kereskedelmi forgalomban, illetve exportcélra való felhasználhatóságáról adjon szakvéleményt.

A szakértői bizonyítás lefolytatása után az első fokú bíróság az I. r. alperest 3 100 000 Ft, a II. r. alperest pedig 800 000 Ft kártérítésre kötelezte, a felperes ezt meghaladó kereseti kérelmét elutasította.

A szakértői vélemények alapján az első fokú bíróság megállapította, hogy a cukorrépaszelet-szárító berendezés átadásának több mint kétéves késedelme miatt keletkeztek károk a felek magatartásával okozati összefüggésben vannak, és ezért a felperesnek a kártérítés iránti keresete a Ptk. 299. §-ának (1) bekezdése és a 339. §-a alapján megalapozott. Az első fokú bíróság vizsgálta azt, hogy a kár keletkezése a felek közül melyiknek róható fel, és károkozó magatartásuk hogyan oszlik meg. Ez a vizsgálat azért is szükséges volt, mert a felperes előadása szerint a kár annak a következménye, hogy a szóban levő berendezésnek sem a generátora, sem pedig a dobja nem működött rendeltetésszerűen a próbák alkalmával, és szerződésszerű teljesítmény több mint két éven át kijavítások és módosítások útján sem volt elérhető.

Az első fokú ítélet indokolása megállapítja, hogy az egyetemi tanszék szakvéleménye szerint a próbaüzemek sikertelenségének okai a következők:

a) a) belépő füstgáz-levegőelegy hőfoka és hőmérsékletelosztása nem megfelelő (generátor);

b) a segédberendezések mechanikai meghibásodásának sorozata;

c) a préselt cukorrépaszelet nedvességtartalma nagymértékben ingadozott;

d) a cukorrépa torlódása szabályozhatatlan;

e) a berendezés konstrukciója hibás".

Az első fokú ítélet szerint a szolgáltatás eredménytelenségéért és a késedelemért mindhárom fél felelős.

A felperes által szolgáltatott cukorrépaszelet nedvességtartalma ugyanis nem volt szerződésszerű, a nedvességtartalom jelentősen ingadozott, és az adagolás sem volt megfelelő, aminek folytán a berendezés dobrészének egyenletes üzemelése nem volt elérhető.