A Nyíregyházi Törvényszék Mf.20175/2018/5. számú határozata munkaviszony megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 206. §, 252. §, 253. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 7. §, 19. §, 22. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 4/A. §] Bírók: Dancs Andrea, Kostyákné dr. Vass Ágnes, Petrov Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.307/2017/22., *Nyíregyházi Törvényszék Mf.20175/2018/5.*, Kúria Mfv.10525/2018/5. (BH 2020.3.83)

***********

Nyíregyházi Törvényszék

4.Mf.20.175/2018/5.szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Dr. Nádas György ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek - Dr. Szűcs Péter Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése tárgyában indult perében a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. november 20. napján kelt 4.M.307/2017/22. sorszámú ítélete ellen a felperes által 23. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 76.200.- (hetvenhatezer-kettőszáz) forint másodfokú perköltséget.

A 192.400.- (százkilencvenkettőezer-négyszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. június 30. napján kelt x számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek bruttó 94.743.-Ft álláskeresési járadék kiesés folytán előállott kártérítést és bruttó 412.665.-Ft túlóra juttatást a szükséges levonásokat követően, valamint kártérítés címén járó összeg után 2013. február 4. napjától, a túlóra juttatás után 2012. május 17. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű kamatát. Ezt meghaladóan a kereseti kérelmet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg alperes részére 211.100.-Ft részperköltséget, megállapította, hogy a perrel felmerült állam által előlegezett költséget az állam viseli.

A Nyíregyházi Törvényszék 2016. február 18. napján kelt 1 számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, az alperest bruttó 412.665.-Ft túlóra juttatás és ennek 2012. május 17. napjától járó törvényes kamata megfizetésére irányuló keresetét elutasította. A felperes által az alperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét felemelte 227.530.-Ft-ra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 111.380.-Ft másodfokú perköltséget.

A Kúria 2017. március 29. napján kelt 2 sorszámú részítéletével a Nyíregyházi Törvényszék 1 számú ítéletének azon rendelkezését, amellyel a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság x számú ítéletének a felperes bérkülönbözet és utazási költségtérítés iránti keresetet elutasító rendelkezését hatályában fenntartotta - a perköltségre és illetékfizetésre kiterjedően - hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A hatályában fenntartott rendelkezések tekintetében kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 30.000.-Ft és 8.100.-Ft ÁFA, másodfokú és felülvizsgálati eljárási részköltséget. Megállapította, hogy a felmerült 232.000.-Ft másodfokú és felülvizsgálati eljárási részilleték az államot terheli.

A Kúria a hatályon kívül helyezett rendelkezés vonatkozásában a felülvizsgálati eljárási illetéket 240.500.-Ft-ban, a felek felülvizsgálati eljárási költségét 25.000.-Ft és 6.750.-Ft ÁFÁ-ban állapította meg.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes kereseti kérelmét - amelyben az azonos munkáért azonos bér elvének megsértése miatt 2011. január 1. napjától 2012. szeptember 19. napjáig terjedő 20 hónap 19 napra, havi 106.000.-Ft-tal számolva bérkülönbözet címén összesen 2.211.545.-Ft, 2012. január 13. napjától 2012. december 5. napjáig terjedő időre útiköltség térítés címén 193.500.-Ft, követelése után középarányos időponttól számított késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest -, elutasította.

Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 184.470.-Ft perköltséget.

Megállapította, hogy a feljegyzett 144.300.-Ft kereseti eljárási illetéket és a 240.500.-Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, alperes keresete szerinti marasztalását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, és az alperes kötelezését a perrel és képviseletével felmerült költségei megfizetésére.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítélete részben jogszabálysértő, részben pedig figyelmen kívül hagyta a Kúria ítéletében foglalt iránymutatást.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság 3. sorszámú végzésében tájékoztatta arról a felperest, hogy az Ebktv. 19. § alapján valószínűsítenie kell azon állítását, hogy hátrány érte és a jogsértéskor rendelkezett az Ebktv. 8. §-ban meghatározott valamely védendő tulajdonsággal, azaz az egyenlő munkáért egyenlő bér elve sérült az alperesnél. Jogsértés érte életkorán, nemén alapuló megkülönböztetés miatt. Az alperesre vonatkozóan szintén a 3. sorszámú végzés tartalmazott tájékoztatást.

Az elsőfokú bíróság az általa is hivatkozott jogszabályokban meghatározottak szerint a bizonyítási eljárást csak részben folytatta le. Abból helytelen jogkövetkeztetéseket vont le.

A bizonyítási eljárás körében figyelmen kívül hagyta az EBH 2015. M. 24. számú elvi döntést, amely szerint az egyenlő bánásmód megsértése esetén érvényesülő kimentéses bizonyítás alapján a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy hiányzik az okozati összefüggés a hátrány és a védett tulajdonság között, tehát nem valósult meg diszkrimináció.

A felperesnek csak valószínűsítenie kellett, hogy hátrány érte és az Ebktv. 8. § szerinti valamely védett tulajdonsággal rendelkezik. A törvény nem hárította az igény érvényesítőre a hátrány és a védett tulajdonság közötti okozati összefüggés bizonyításának kötelezettségét. Ezt a kimentéses bizonyítás alapján a munkáltatónak volt kötelezettsége bizonyítani.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítélete azt már nem tette vitássá, hogy hátrány érte, amely bérezésbeli eltérésben nyilvánult meg, míg védett tulajdonsága - életkora és neme - sem vitatható. Ezért az elsőfokú bíróság elfogadta azt az álláspontját, hogy valószínűsítette az Ebktv. szerinti hátrányt, nem tisztázta viszont a viszonyt az Ebktv. 7. § és 22. § között.

A felperes arra hivatkozott, hogy 2017. november 8-án kelt előkészítő iratában nyilatkozott arról, hogy a bizonyítási eljárásban vizsgálni kell azt, hogy a vele összehasonlító helyzetben lévő L.M. társadalombiztosítási szervező főiskolai szintű végzettsége szakirányú végzettségnek tekinthető-e egyáltalán a munkaügyi előadói és munkaügyi csoportvezetői munkakörben. Az alperes ezt nem bizonyította. Az elsőfokú bíróság a Pp. 206. § megsértésével mérlegelte e körben a tényállást.