BH 2022.10.260 I. A végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti perben a felek perbeli állásától függetlenül a végrendelet létrejöttének a bizonyítása azt terheli, aki az alapján örökölni kíván.

II. Szóbeli végrendeletre alapított igény elbírálásánál elsődlegesen abban kell állást foglalni, hogy az örökhagyó tett-e szóbeli végrendeletet [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 164. § (1) bek.; 2013. évi V. törvény (Ptk.) 7:12. §, 7:20. §].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék Pkf.632964/2017/3., Fővárosi Törvényszék P.20904/2020/19., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20066/2021/7., Kúria Pfv.21198/2021/12. (*BH 2022.10.260*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az örökhagyó törvényes örököse leszármazó és házastárs hiányában testvére, a felperes.

[2] Az örökhagyó 2015. augusztus 18-án rosszul lett, amelyre figyelemmel 14 óra 14 perckor értesítették a mentőket, akik kórházba vitték. A rosszulléte során az örökhagyónak a vele egy épületben lakó ismerőse nyújtott segítséget. Az örökhagyót a mentők 17 óra 5 perckor vitték be a kórházba, ahol a 17 óra 25 perckor történt felvételekor csípőfájdalmaira panaszkodott, és kiszáradást, szívritmuszavart, valamint húgyúti infekciót diagnosztizáltak nála. Az örökhagyó másnap, 2015. augusztus 19-én este 19 óra 45 perckor elhalálozott. Halálának okaként szívelégtelenséget jelöltek meg.

[3] A hagyatéki eljárás során az alperes szóbeli végrendeleti örökösként lépett fel. A közjegyző ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével a hagyatékot a felperesnek adta át. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság végzésével megváltoztatta a közjegyző végzését, és az örökhagyó teljes hagyatékát ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében kérte a szóbeli végrendelet érvénytelenségének és annak a megállapítását, hogy ennek folytán az örökhagyó teljes hagyatékára vonatkozóan ő a törvényes örökös. Kérte továbbá a hagyaték átadását is.

Arra hivatkozott, hogy az alperes állítása szerinti szóbeli végrendelet nem felel meg a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:20-21. §-aiban foglalt feltételeknek, mert nem bizonyított, hogy az örökhagyó ilyen végrendeletet tett volna, illetőleg a végrendelet tételének a feltételei fennálltak volna.

[5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az örökhagyó tett szóbeli végrendeletet, annak pedig szerinte nincsen jelentősége, hogy a kórházi tartózkodás két napja közül azt pontosan melyik napon tette, mivel a szóbeli végrendeletnek nincsen keltezése.

[6] Utalt arra is, hogy az életet fenyegető rendkívüli helyzetet, illetőleg az írásbeli végrendelet tételére való képtelenséget a perben a felperesnek kell bizonyítania. Álláspontja szerint az előbbit illetően a tanúk vallomása alapján megállapítható, hogy az örökhagyóban nagyfokú halálfélelem keletkezett, továbbá az örökhagyó régóta orvosi kezelés alatt állt, több különböző egészségi problémával, pitvarfibrillációt is diagnosztizáltak nála. Kifejtette, hogy a tanúk a végrendelet megtételének körülményeit egyértelműen előadták, és a végrendelet tételének szükségességét igazolja az is, hogy röviddel később az örökhagyó meghalt. Mindezek okán a szóbeli végrendelet szerinte érvényesen létrejött.

Az első- és a másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A szóbeli végrendelet létrejöttét a Ptk. 7:20-21. §-ai alapján vizsgálta, és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 164. § (1) bekezdése alapján tájékoztatta a feleket, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása: a szóbeli végrendelet feltételei fennállnak.

[8] Az alperes álláspontjával szemben jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szóbeli végrendelet megtételére mikor került sor, tekintettel arra, hogy ahhoz képest lehet megállapítani, hogy a szóbeli végrendelet megtételének feltételei fennálltak-e. Indokolása szerint az e körben lefolytatott bizonyítás igazolta azt, hogy a szóbeli végrendelet megtételére 2015. augusztus 19-én 14 és 15 óra közötti időszakban kerülhetett sor, figyelemmel arra, hogy a végrendeleti tanúk egyezően adták azt elő, hogy a kórházba 14 óra körül érkezhettek meg.

[9] P. L. és Sz. A. tanúk vallomása alapján megállapította, hogy a végrendeleti tanúk szóbeli végrendelet megtétele alatt együttesen jelen voltak. E körben figyelembe vette, hogy egyezően adták elő mind a szóbeli végrendelet tételének körülményeit, mind az örökhagyó állapotát. P. L. tanúvallomása kapcsán, amely szerint a munkahelyéről ment az örökhagyóhoz, de a jelenléti ív szerint aznap nem dolgozott, kifejtette: irreleváns, hogy a tanú előtte hol tartózkodott, ugyanakkor életszerűnek találta azt, hogy a tanú erre a körülményre három év távlatából már nem pontosan emlékszik. A végrendelet tételének napja körében arra is utalt, hogy az alperes személyes előadása szerint ő is csak 19-én érkezett Budapestre vidékről.

[10] A kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleménye, tanúvallomások és az alperes személyes előadása alapján - utalva a PK 88. számú állásfoglalásban foglaltakra - arra a következtetésre jutott, hogy az örökhagyó olyan rendkívüli, az életét fenyegető helyzetbe került, amelynek során a kézremegésére is figyelemmel nem volt abban a helyzetben, hogy írásbeli végrendeletet tegyen.

[11] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az örökhagyó 2015. augusztus 19-én nem tett érvényes szóbeli végrendeletet az alperes javára. Megállapította továbbá, hogy az örökhagyó törvényes örököse a felperes, és az ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésében megjelölt ingatlan és ingó hagyatékát 1/1 tulajdoni hányad arányban törvényes öröklés alapján a felperes részére átadta.

[12] Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítást a szükséges terjedelemben lefolytatta, a rendelkezésre álló bizonyítékokat azonban okszerűtlenül értékelte és ezért a tényállást helytelenül állapította meg, ebből következően pedig a meghozott döntése is téves.

[13] Kiemelte, hogy osztja az elsőfokú bíróság álláspontját: szóbeli végrendelet esetén annak keletkezését és tartalmát az arra hivatkozó félnek, ebben a perben tehát az alperesnek kellett bizonyítania. Utalt arra a régi Pp. 164. § (1) bekezdésében írtakkal összefüggésben, hogy az ilyen perekben a peres felek perbeli pozíciója jelentős részben azon - az esetleges körülményen - múlik, hogy a pert megelőző hagyatéki eljárásban a közjegyző kinek, és milyen hatállyal adta át az örökséget, éppen ezért - és ettől függően - tehát a végrendelet érvénytelenségére hivatkozó fél lehet alperes vagy felperes is.

[14] Hangsúlyozta, hogy - az alperes érvelésével szemben - a szóbeli végrendelet keletkezési ideje "kardinális" jelentőségű, hiszen ez az az időpont, amelyre nézve vizsgálni kell a szóbeli végrendelkezés Ptk. 7:20. §-a szerinti feltételeinek fennállását. Kiemelte, hogy az alperes által a végrendeleti tanúk perbeli tanúvallomásának és az örökhagyó kórházi felvételi dokumentációjának ismeretében megjelölt időpont (augusztus 19.) azonban ellentétben állt az általa korábban a hagyatéki eljárásban megjelölt és közjegyző által hitelesített nyilatkozattal is igazolni kívánt időponttal (augusztus 18.).