1071/B/1998. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 48-49. §-ai és 50. § (1)-(2) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 48-49. §-ai és 50. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 50. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 48-50. §-ainak alkotmányossági vizsgálatát kéri. Felfogása szerint a Pp. idézett rendelkezései sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdése által biztosított bíróság előtti egyenlőség elvét, a független bírósághoz, valamint a nyilvános tárgyaláshoz való alapjogot. Ezen véleményét arra alapítja, hogy a részvételével folyó eljárásban a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának elnöke felkérte az ügyészséget az indítványozó perbeli cselekvőképességének vizsgálatához kapcsolódó intézkedések megtételére.

Az indítványozó úgy ítélte meg, hogy a fent említett vizsgálat ténye eldöntötte perének kimenetelét, s így megnőtt az esélye annak, hogy a bíróság ezután nem tartja alaposnak a kereseti kérelmét.

2. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése kimondja:

"A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

3. Az Alkotmánybíróság eljárása során a Pp. következő rendelkezéseit vizsgálta:

"48. § A perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek.

49. § (1) A perben mint fél személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, akinek a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképessége van, illetőleg, aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhetik (perbeli cselekvőképesség).

(2) Ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége, valamint akkor is, ha a fél jogi személy, nevében törvényes képviselője jár el. Törvényes képviselője jár el annak nevében is, akinek részére a cselekvőképesség érintése nélkül rendelt gondnokot a gyámhatóság, de csak akkor, ha személyesen nem lép fel. Törvényes képviselő hiányában a fél részére a bíróság az ellenfél kérelmére ügygondnokot (74. §) rendel.

(3) A törvényes képviseletre, valamint arra, hogy a törvényes képviselőnek mennyiben van szüksége a per viteléhez vagy egyes perbeli cselekményekhez külön felhatalmazásra, az erre vonatkozó külön jogszabályok, illetőleg a jogi személy szervezetére vonatkozó rendelkezések irányadók.

50. § (1) A felek perbeli jog- és cselekvőképességét, valamint a törvényes képviselőnek ezt a minőségét, ha ezek iránt kétség merül fel, a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja. A bíróság ugyancsak az eljárás bármely szakában hivatalból vizsgálja azt, hogy a törvényes képviselőnek a per viteléhez vagy az egyes perbeli cselekményekhez esetleg szükséges külön felhatalmazása igazolva van-e.

(2) A perbeli jog- és cselekvőképesség, a törvényes képviselet, illetőleg a felhatalmazás igazolása nem szükséges, ha az köztudomású, vagy ha arról a bíróságnak hivatalos tudomása van."

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének tartalmával. Ennek során megállapította, hogy az Alkotmány a jogállamiság elvéből eredően az 57. § által szabott keretben bírósághoz fordulásra és az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot, az eljárásban résztvevő személyeknek fél pozícióját biztosítja. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 59., 65.; 930/B/1994. AB határozat, ABH 1996. 502., 505.] "Az eljárásjogi értelemben vett fél rendelkezési joga az alkotmányos Önrendelkezési jog egyik aspektusa, eljárásjogi vonatkozása, amely az egyén autonómiáját érinti, illetőleg azzal kapcsolatos. A fél rendelkezési jogának elvonása, illetőleg helyettesítése' sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését. A jogvitában érdekelt félnek alkotmányos joga van arra, hogy ügyét bíróság elé vigye. Ez a jog - hasonlóan a többi szabadságjoghoz - magában foglalja annak szabadságát is, hogy e jogával ne éljen. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése mindenkinek ahhoz biztosít jogosultságot, hogy saját jogát a független és pártatlan bíróság előtt maga érvényesítse." [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994. 29., 35.]

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Pp. 48-49. §-ában foglalt rendelkezések nem állnak összefüggésben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében biztosított alapjogokkal. Ezek a szabályok ugyanis nem korlátozó jellegűek, hanem a bírósághoz fordulás és a felek rendelkezési jogának alapvető feltételeit tartalmazzák. A cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes fél számára rendelt képviselet nem jelenti jogok megvonását, illetve korlátozását, éppen ellenkezőleg ezen alapjogok megvalósulását segíti elő. A Pp. 50. § (2) bekezdése - amely csupán az előbbi feltételek igazolásáról szóló jogi rendelkezést tartalmaz - nem áll összefüggésben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság utal a már korábban kifejtett álláspontjára, amely szerint a jog- és cselekvőképesség vizsgálatát előíró jogi szabályozás a bíróságok számára ad lehetőséget az Alkotmány 57. § (1) bekezdésben foglalt követelmények teljesítésére. (438/B/1996. AB határozat, ABH 1999. 555., 556.)

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelen indítvány lényegét képező és a támadott alkotmányi rendelkezéssel összefüggésben álló, a Pp. 50. § (1) bekezdésére vonatkozó része az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével kapcsolatban már vizsgálatra került, s ebben a kérdésben a 438/B/1996. AB határozatában érdemi döntés született. (ABH 1999. 555.)

Az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabályi rendelkezés felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára és azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani, így kérelme az ideiglenes ügyrend [3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat, ABK 2001. december, 683., 688.] 31. § c) pontja szerint "ítélt dolog"-nak minősül.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

Budapest, 2002. március 5.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró