BH 2005.12.427 A tulajdonosi jogok rendeltetésszerű gyakorlása nem eredményezheti a tervezőnek az építményhez fűződő szerzői joga megsértését [Ptk. 99. §; 1969. évi III. tv. 44. §].

A felperes, mint a P.-C. Kisszövetkezet tagja 1988-ban elkészítette a B., Sz. u. 37. szám alatti ingatlanon felépítendő üzemi épület engedélyezési tervdokumentációját; a tervek alapján az építési munkák megkezdődtek, de a megrendelő döntése alapján nem fejeződtek be. Sor került az ingatlan tulajdonjogának átruházására, és az új tulajdonos 1998 márciusában az I. r. alperessel kötött tervezési szerződést egy irodaépület létrehozására. A terveket a II. r. alperes készítette. A megrendelő kérésének megfelelően a meglévő épület nem került teljesen lebontásra, az 1998-as tervdokumentációban a II. r. alperes az elkészült szerkezeti elemeket részben felhasználta, részben átalakította, részben lebontotta, valamint új tartószerkezeti elemek alkalmazását írta elő. Az alperesek a tervezés során a felperes hozzájárulását nem kérték ki. Az 1998-as tervdokumentációban szereplő épületegyüttes megvalósításához az 1988-as tervdokumentáció alapján megvalósult tartószerkezetek mintegy 21%-ban járulnak hozzá, ezen túl az 1998-as tervdokumentációban szereplő épület terve valamennyi elemében más tartalmú, mint a mint a korábbi épület terve, más az épület funkciója, és külső megjelenése is.

A felperes a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 67. § (1), valamint a Ptk. 75. § (1) bekezdése alapján keresettel fordult a bírósághoz; ebben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg a felperes személyhez fűződő szerzői jogainak megsértését, kötelezze az alpereseket, hogy gondoskodjanak az elkészült irodaépületen a felperes, mint eredeti tervező nevének feltüntetéséről, illetve kötelezze a bíróság az alpereseket egyetemlegesen 4 000 000 forint jogdíj és késedelmi kamata megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság a perben beszerzett Szerzői Jogi Szakértő Testület szakértői véleménye alapján meghozott ítéletében felperes keresetének teljes egészében helyt adott. A felperes kereseti kérelmét a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) rendelkezései alapján bírálta el, miután az alperesek 1998-ban készített tervdokumentációjával kapcsolatos a felperes keresete. Tényként megállapította, hogy az alperesek az új terv elkészítésénél az Szjt. 10. §-ába ütköző módon a felperes által korábban készített terveket a felperes előzetes hozzájárulása nélkül felhasználták, az alperesek tervezői tevékenysége sértette a felperes személyhez fűződő szerzői jogát, ezért az Szjt. 52. § (1) bekezdésének a) és c) pontja, valamint 13. §-ának (3) bekezdése alapján helyt adott a felperes kereseti kérelmének.

A másodfokú bíróság az alperesek fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az Szjt. 44. § (1) bekezdése, valamint a 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (a továbbiakban: Szjtv.) 1. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az építészeti alkotások tervei szerzői jogi védelmet élveznek, valamint az építészeti alkotást is szerzői jogi védelem alatt állónak kell tekinteni.

A felperest tehát szerzői jogok illették meg mindkét alkotáson, mind a terveken, mind a létrejött üzemi építményen. Az Szjt. 10. §-a, valamint a Szjtv. 7. § (1) bekezdése alapján vizsgálta, hogy a perbeli esetben a felperes szerzői jogának megsértése, művének jogosulatlan megváltoztatása vagy felhasználása bekövetkezett-e.

A jogerős ítélet indokolása értelmében az épület tulajdonosa jogosult a dolgot birtokolni, használni, illetve a dologgal rendelkezni; a tulajdonosnak az átépítés körében tett rendelkezései tehát önmagában nem sértik a tervezőt megillető szerzői jogokat. Az ingatlan új tulajdonosának 1998-ban joga volt ahhoz, hogy a számára szükségtelen épületet átépítse, annak egyes részeit, mint meglévő műszaki adottságot az újabb épületben felhasználja. A tervező pedig a tulajdonos utasításának megfelelően jogosult volt az új épület terveit a meglévő műszaki adottságok figyelembevételével elkészíteni.

A másodfokú bíróság a szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy a II. r. alperes új tartalmat és külső megjelenést hordozó tervdokumentációt készített; az ő tervei alapján a korábbi műhöz képest egy teljesen új, önálló épület jött létre. A II. r. alperes a korábbi terveket nem tette az új tervek részévé, így a felperes követelésének jogalapját nem bizonyította. Önmagában nem jelenti a felperes terveinek felhasználását, és (egyéb hasznosítási cselekmény hiányában) nem valósít meg jogsértést az a körülmény, hogy a II. r. alperes a korábbi épület tartószerkezeteinek egyes elemeit az új tervek készítésénél, mint meglévő műszaki adottságot vette figyelembe. Ezért az Szjt. 10. §-a és az Szjtv. 7. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes alaptalanul igényelt szerzői jogvédelmet, és szerzői díj megtérítésére sem tarthat igényt.

A felperes a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Szjt. 44. § (1), az Szjtv. 1. §-át, és az 1975. évi 4. tvr.-rel kihirdetett Berni Uniós Egyezmény (BUE) 2. cikkét. A felperes felülvizsgálati kérelme részeként kérte figyelembe venni a Szerzői Jogi Szakértő Testület 3/1986. szám alatt kinyilvánított szakértői véleményét. Azt hangsúlyozta, hogy az alperesek terve lényegében a felperes terveinek felelt meg a szerkezet vonatkozásában; az engedélykérelem mellékletét képező tervdokumentációban, mint kiinduló állapot rajzi dokumentálásra került. Szerinte tévedett a másodfokú bíróság, amikor nem vette figyelembe a Berni Uniós Egyezmény 2. cikkét, továbbá az Szjtv. 1. §-át, vagyis a védelmi körből kirekesztette az építményeket.

Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Többek között arra hivatkoztak, hogy a perben kirendelt szakértői testület szakvéleménye szerint az 1998-as tervezési eljárás során készített anyagok nem a felperes engedélyezési tervének felhasználásával készültek.