BH 2002.9.365 A fillér mint a forint osztott része mind az árak meghatározásakor, mind pedig különféle elszámolások során jogszerűen használható. Csak a fizetések lebonyolításánál kell figyelmen kívül hagyni a kerekítés módszerével [Ptk. 338/B. §, 1996. évi LVII. tv 7. §, 86. § (2) bek. a), c) és e) pont, 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet 1. § (1) és (2) bek., 6/1997. (MK. 61.) MNB rendelkezés 32. §, 2/1992. (III. 25.) MNB hirdetmény, 2/1996. (MK. 22.) MNB hirdetmény, 3/2000. (II. 11.) FVM rendelet, 1/2000. PJE].

Az alperes 2000. május 15-én pályázatot írt ki az általa kibocsátott, lebélyegzésre, illetve kicserélésre le nem adott, ezért érvénytelenné nyilvánított részvényei helyébe lépett új 5 Ft névértékű részvényeinek egy csomagban történő zártkörű értékesítésére. Az alperes a limitárat 5 Ft alapcímlet névértékben határozta meg. Az ajánlatnak tartalmaznia kellett azt az árat, amelyet a megvásárolni kívánt részvénycsomagért az ajánlattevő fizetni szándékozott. A felperes a pályázati felhívásra tett ajánlatában a részvénycsomag vételárát a névérték 305 %-ának megfelelően részvényenként 15,25 forintos árfolyamon számolva 201 864,25 Ft-ban vállalta kifizetni. Az alperes hirdetmény útján közölte a pályázó felperessel, hogy a pályázatát érvénytelenné nyilvánította, mert a pályázati anyag vételár-meghatározása nem felelt meg a pályázati kiírás IV. 3.a, VI/1., VII.5. pontjainak, mivel a pályázatban a vételár - mind a részvények darabonkénti vételára tekintetében, mind a teljes vételár megjelölésénél - forint mellett fillért is tartalmaz. A fillér nem minősül érvényes nemzeti fizetőeszköznek, mert a fillért a 2/1992. (III. 25.) és a 2/1996. (MK. 22.) MNB hirdetmények kivonták a forgalomból.

A felperes az 1996. évi LVII. tv. 7. §-ára alapított módosított keresetében az alperes részéről a jogsértés megtörténtének a megállapítását, az alperes kötelezését e megállapításnak a "Magyar Tőkepiac"-ban való közzétételére, továbbá az alperes marasztalását kérte 1 121 836 Ft kártérítésben és ennek 2000. június 7-től számított évi 20 %-os kamatában. Előadta, hogy az alperes állításával szemben az APEH a 76/1999. sz. állásfoglalásában leszögezte, hogy a filléres pénzérmék az MNB 1/1999. (MK. 23.) sz. hirdetménye alapján 1999. október 1-jétől nem törvényes fizetőeszközök, de a fillér mint a forint váltópénze továbbra is létezik, pl. bankszámlapénz formájában. De a tejtermelési támogatásról szóló 3/2000. (II. 11.) FVM rendelet is használja a fillért. Ezért - álláspontja szerint - az alperes a saját pályázati kiírását megsértve járt el, amikor a felperes forint mellett fillérben meghatározott legmagasabb árat tartalmazó vételi ajánlatát érvénytelennek nyilvánította, ezzel a részvényeseknek és a felperesnek is kárt okozott. A felperes kára abból áll, hogy magánbefektetővel a perbeli részvényekre érvényes eladási opciós szerződést kötött darabonként 100 Ft-os árfolyamon. Ebből az ügyletből 1 121 836 Ft haszna keletkezett volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 2, 5, 10 és 20 fillért az MNB a forgalomból kivonta. A 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés 32. §-a értelmében a fillér összeget nem írottnak kell tekinteni, a fizetendő összeget forintra kell kerekíteni. Az opciós szerződéssel kapcsolatban pedig arra hivatkozott, hogy a Ptk. 338/B. §-ának (1) bekezdése értelmében értékpapírról csak annak birtokában lehet rendelkezni, ezért a felperes hivatkozott opciós szerződése jogszabályba ütközik, tehát semmis.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes által tett árajánlat nem felel meg a pályázati kiírásnak, mert az a 6/1997. (MK. 61.) MNB rendelkezés 32. §-a értelmében a pénzforgalomban nem teljesíthető. Az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított, a versenyeztetés tisztaságát nem sértette meg. Ezért az alperesnek a jogsértés közzétételére irányuló keresete sem volt megalapozott. Az opciós szerződéssel kapcsolatban pedig az volt a jogi álláspontja, hogy az önmagában nem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét, mert annak feltétele a részvények megszerzése.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, és annak megváltoztatását, a felperes keresete szerinti ítéleti döntést kért. Sérelmezte annak megállapítását, hogy fillér az érték meghatározásánál nem vehető figyelembe. A pénzforgalomról szóló 6/1997. (MK 61.) MNB rendelkezés a fizetések lebonyolításának a technikáját szabályozza, és a pénzforgalomban a fizetések lebonyolításával kapcsolatban mondja ki, hogy nem lehet a fillért mint váltópénzt használni. Ez a rendelkezés nincs összeütközésben a máig hatályos 9000/1946. (VII. 28.) ME rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében foglaltakkal, amely megállapítja, hogy a forint 100 fillérre oszlik. A kettő egybevetése azt jelenti, hogy a fillér mint fizetőeszköz ugyan nem használható, érték meghatározásnál azonban figyelembe kell venni. A fillér az érték meghatározására továbbra is jogszerűen használható, függetlenül attól, hogy a fizetési forgalomban csak forint szerepel. Az alperes is elismerte, hogy a fillért mint a forint tört részét maga is használja az ügyfelekkel való elszámolásban. A 3/2000. (II. 11.) FVM rendelet is a tejre literenként 4 forint 50 fillér támogatást nyújt. Ezek is azt támasztják alá, hogy az állam a fillért deklaráltan fizetőeszközként fogadja el. A perbeli alperesi pályázati kiírás nem tartalmazott arra nézve kiírást, hogy az ár képzése milyen módon történhet, csak az ár meghatározását írta elő. Ezért az ellenértéknek a pályázatban történt meghatározása megfelelt a pályázati kiírásnak, az egyértelmű. A felperes alakilag érvényes pályázatát tehát tartalmilag is érvényesnek kellett volna tekinteni. Legfeljebb a teljes vételár meghatározásánál a fillért nem írottnak tekintik. A felperes pályázata még ebben az esetben is a legmagasabb ajánlatnak minősül. Ezért az alperes jogszerűtlenül járt el, amikor a felperes pályázatát érvénytelennek nyilvánította, ezért magatartása az 1996. évi LVII. tv. 7. §-ába ütközik, s ezzel a felperesnek kárt okozott.

A fellebbezés alapos.