BH 1997.9.436 I. A jogcím téves megjelölése (gondozás helyett tartás) a tulajdonátruházásra irányuló szerződést nem teszi érvénytelenné [Ptk. 117. § (3) bek., Ptk. 198. § (1) bek.].

II. Az ingatlanátruházási szerződés érvényességéhez, illetőleg az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez szükséges okirat elhatárolása [Ptk. 365. § (3) bek., XXV. PED].

III. Az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéshez az ügyvédi ellenjegyzés mellett okirati tanúk alkalmazása nem szükséges [1972. évi 31. tvr. (Iny. tvr.) 15. §].

Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a perbeli házas ingatlannak az alperes által tartás jogcímén megszerzett, az egészhez viszonyított 5/12 részilletősége néhai B. I. hagyatékát képezi, kötelezte az alperest annak tűrésére, hogy a perbeli ingatlanilletőség tulajdonjogát jegyezzék vissza az örökhagyó nevére, egyben megállapította, hogy az örökhagyó és az alperes között 1994. március 30-án kötött gondozási szerződés 9. pontjában foglalt rendelkezés érvénytelen.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az 1994. december 15-én elhunyt B. I. törvényes örökösei a peres felek és a perben nem álló harmadik testvérük, aki örökségéről az alperes javára lemondott. A B. I.-vel kötött gondozási szerződésben az alperes vállalta, hogy testvérét élete végéig gondozza, szükség esetén ápolja, majd eltemetteti. Rögzítették azt is, hogy a gondozás évek, sőt évtizedek óta folyik. Gondozása ellenében B. I. az alperesre ruházta a fenti ingatlanból őt megillető 5/12 hányadot, holtig tartó haszonélvezeti jogának a fenntartása mellett. Ezen túlmenően a kárpótlási árverésen megszerzett összesen 7,8 hektár szántóra vételi jogot biztosított az alperes javára, az addig nyújtott gondozás fejében, 5 éves időtartamra. A Széchenyi utcai ingatlanra a szerződés alapján megtörtént az alperes tulajdonjogának a bejegyzése.

Az elsőfokú bíróság bizonyítottnak látta, hogy az alperes a néhai részére kizárólag gondozást nyújtott, tartási szolgáltatásokat azonban nem teljesített, ezért a per tárgyát képező szerződés nem felel meg a tartási szerződés ismérveinek. Ugyanakkor a szerződés ellentmondásos is, mert annak 2. és 3. pontja szerint a tulajdonjog átruházása, illetőleg a vételi jog biztosítása gondozás ellenében történik, a szerződés 8. és 9. pontja azonban tartás jogcímén kéri a tulajdonjog, illetve a vételi jog telekkönyvi bejegyzését. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a szerződés jogszabályba ütközik, és ezért érvénytelen, tehát az eredeti állapot állítandó helyre. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Ptk. 200. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szerződési szabadság elvéből következően a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, és a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Ebből következik, hogy a felek nemcsak a Ptk.-ban megnevezett szerződéseket köthetik meg, hanem azoktól eltérően más tartalmú szerződéseket is. A Ptk. valóban nem szabályozza a gondozási szerződés intézményét, az ilyen szerződés megkötésének azonban jogi akadálya nincs, miként annak sem, hogy abban a gondozó részére ellenszolgáltatásképpen ingatlan átruházását kössék ki, vagy akár az ingatlan-nyilvántartáson még át nem vezetett földtulajdonra nézve a gondozó javára vételi jogot alapítsanak. A gondozási szerződésre a tulajdonjog átszállása szempontjából a XXV. sz. Polgári Elvi Döntésben foglaltak az irányadók, az ebben foglalt követelményeknek pedig a perbeli szerződés tartalma minden tekintetben megfelel, hiszen az tartalmazza az ingatlanok megjelölését, az ellenszolgáltatást, a tulajdonjog átruházására irányuló szándékot, valamint a felek megnevezését is. A szerződés érvényességének nem feltétele, hogy azt tanúk is aláírják, ettől eltérő kérdés az, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez milyen alakiság szükséges. A felperesnek az a hivatkozása, hogy a gondozási jog az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezhető be, helytálló, mert az 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Iny. tvr.) 6. §-a (1) bekezdésének h) pontja a tartási és életjáradéki jog bejegyzésére ad lehetőséget, ennek azonban a per eldöntése szempontjából nincs jelentősége. Az Iny. tvr. 6. §-ának (1) bekezdésében foglalt tartási és életjáradéki jog bejegyzése nyilvánvalóan biztosítékként történhet meg, miként a jelzálogjog, végrehajtási jog stb. a jelen esetben azonban a szerződés alapján a tulajdonjog ugyanezen jogszabályhely (1) bekezdésének a) pontja értelmében bejegyezhető. Ez utóbbira a korábban kifejtettek szerint viszont jogszerűen kerülhet sor.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyása iránt. A felülvizsgálati kérelmének indokolása szerint a perben eljárt bíróságok által megállapított tényállás kiegészítendő a rendelkezésre álló peradatok alapján egyrészt azzal, hogy a perbeli gondozási szerződést aláíró F. S. és L. E. tanúk nem a felek együttes jelenlétében írták alá az okiratot, sőt nem is látták, hogy az okiratot valójában kik írták alá, és nem is ismerik a feleket, másrészt pedig azzal is, hogy a szerződés 8. és 9. pontja azt tartalmazza, hogy tartás jogcímén kerüljön a tulajdonjog az alperes javára bejegyzésre, annak ellenére, hogy tartási kötelezettség az alperest nem terhelte, és nem is nyújtott az örökhagyó részére tartási szolgáltatásokat. A tényállás ilyen kiegészítése és helyesbítése mellett a másodfokú ítélet sérti az Iny. tvr. 6. §-ának (2) és 15. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 27/1972. MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 10. §-ának (3) bekezdésében és 76. §-a (2) bekezdésének b) pontjában foglaltakat. Az átruházáson alapuló tulajdonjogot ugyanis a földhivatali bejegyzés hozza létre, e bejegyzésben pedig fel kell tüntetni a tulajdonszerzés jogcímét is. A szerződés 8. és 9. pontja a felek akaratával és szándékával szemben olyan jogcímen adta meg a tulajdonjog bejegyzési engedélyt, amely jogcím a felek viszonylatában nem állott fenn, és nem állott rendelkezésre teljes bizonyító erejű magánokirat sem a tulajdonjog bejegyzéséhez, ezért az eredeti állapot helyreállításának van helye.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem alaptalan.