BH 1986.9.372 I. Ha a jogosult külföldi állampolgár úgy a közjegyzőnek a tájékoztatás megadásánál fokozott körültekintéssel kell eljárnia [6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. (He.) 50. § (1) bek., 52. § (3) bek.].

II. Nem szükséges, hogy a haszonélvezeti jog megváltása kérdésében a felek között egyetértés legyen. Bármelyik jogosult egyoldalú kérelme alapján jogi lehetőség van a haszonélvezet megváltására [Ptk. 616. § (3) bek., PK 84. sz., He. 72/C. §].

III. Készpénz esetén a haszonélvezeti jog a kamatok szedésének jogát biztosítja a túlélő házastársnak. Ilyen esetben az a helyes eljárás, ha a közjegyző elrendeli a belföldit illető készpénz fenntartásos takarékbetétkönyvben való elhelyezését, a külföldi örököst megillető összeget pedig zárolt számlán helyezi el [1/1974. (I. 17.) PM sz. r. 7. §].

B. J. örökhagyó 1982. augusztus 31-én végintézkedés hátrahagyása nélkül meghalt. Törvényes örököse első házasságából származó fia: ifj. B. J., továbbá második házasságából származó kiskorú leánya: M. B., míg az örökhagyó túlélő házastársát: A. B-t özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg. Az örökhagyó túlélő házastársa NDK állampolgár, aki az örökhagyó kiskorú leányával együtt a Német Demokratikus Köztársaságban él.

Az örökhagyó hagyatékához tartozott az OTP Vésztői Fiókjánál csekkszámlán vezetett 39 840 forint, továbbá az ugyanott váltott takarékbetétkönyvben elhelyezett 600 forint betéti összeg.

A hagyatéki eljárásban az örökhagyó fia "kérte, hogy a túlélő házastárs az ő részén fennálló özvegyi jogáról mondjon le, és ennek fejében hajlandó a törvény által előírt összeget átengedni". A közjegyző a haszonélvezeti jog megváltására irányuló kérelemre tekintettel felhívta a túlélő házastársat, hogy nyilatkozzék: hajlandó-e hozzájárulni az özvegyi haszonélvezeti jog megváltásához, egyben röviden tájékoztatta őt!az özvegyi haszonélvezeti jog, illetőleg a megváltás alapvető szabályairól. A túlélő házastárs írásban a következő nyilatkozatot tette: "Amint leveléből olvastam, az éves kamatokról van szó. Szeretnék mindent megoldani, mert többé nem megyünk Magyarországra.". Ezt követően a közjegyző helyett eljáró városi bírósági elnök a 27. sorszámú teljes hatályú hagyatékátadó végzéssel az örökhagyó hagyatékát egymás között egyenlő részekben az örökhagyó két gyermekének adta át a túlélő házastárs özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten.

A jogerős hagyatékátadó végzés, valamint a 31. sorszámú végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.

1. A hagyatéki eljárásról szóló módosított 6/1958. (VII. 4.) IM. számú rendelet (He.) 50. §-ának (1) bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani.

A He. 52. §-ának (3) bekezdése pedig kimondja, hogy a közjegyző köteles a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.

Az adott esetben az özvegyi haszonélvezeti jog jogosultja külföldi állampolgár, aki a magyar jognak az öröklésre vonatkozó szabályait nyilvánvalóan nem ismeri. A közjegyzőnek tehát a tájékoztatás megadásánál fokozott körültekintéssel kell eljárnia, és olyan módon kell útbaigazítást adnia, hogy a fél a nyilatkozatát valóban a jogkövetkezmények ismeretében tegye meg. Ez azonban az adott esetben nem történt meg. A közjegyző rövid tájékoztatására adott írásbeli nyilatkozatból kitűnően a túlélő házastárs nem értette meg a felhívás tartalmát, illetőleg félreértette azt, és a közjegyző felhívására valójában érdemi választ nem is adott.

Ilyen esetben a közjegyző akkor jár el helyesen, ha a túlélő házastárs részére ismételten részletesebb tájékoztatást ad az özvegyi haszonélvezeti jog tartalmáról, illetőleg a megváltás lényeges szabályairól, és ezek ismertében hívja fel újabb nyilatkozattételre a felet. Enélkül az özvegyi haszonélvezeti jog kérdésében nem lehet megalapozott döntést hozni.