ÍH 2018.138 A KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN OKOZOTT KÁR MEGTÉRÍTÉSE IRÁNTI PERBEN A JOGELLENESSÉG KÖRÉBEN FIGYELEMBE VEENDŐ SZEMPONTOK

I. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a jogellenességgel kapcsolatban azt kell vizsgálni, hogy a hatóság a rá irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt-e el.

II. A nyomozó hatóságnak nem feladata, hogy a büntetőeljárásban lefoglalt ingóság kiadása során a dolog tulajdonosának kilétét felderítse, és az ezzel kapcsolatos - a többszöri eladás miatt keletkezett, polgári jogi - jogvitát eldöntse. Magatartása jogszerű, ha a lefoglalás megszüntetéséről és a dolog kiadásáról rendelkező határozata a büntetőeljárásra irányadó jogszabályoknak megfelel [rPtk. 349. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés].

A felperes végleges keresete szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdése és 349. § (1) bekezdése alapján 17 250 000 forint kártérítés, valamint 2012. március 6-tól a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy a B.-i Rendőrkapitányság közreműködésével a tulajdonát képező Komatsu PC 240. NLC-7 típusú, K. szériaszámú lánctalpas kotrógépet 2009. november 17-én a T. beruházás helyszínéről a B. Kft. képviselői elszállították. Ezt követően pedig az alperes B.-i Rendőrkapitánysága jelentős értékre elkövetett lopás bűntettének megalapozott gyanúja miatt folyamatban lévő büntetőügyben a munkagépet lefoglalta, majd annak ellenére a D.-T. Kft. részére rendelte kiadni 2012. január 25-én kelt határozatával, hogy tulajdonjogát adásvételi szerződéssel és számlákkal igazolta. Kárát elsődlegesen a kotrógép értékében, másodlagosan a 2009. november 17. és 2012. március 15. közötti időszakban a kotrógép használatának hiányából eredő elmaradt haszonban jelölte meg.

Az alperes a jogalapot, összegszerűséget egyaránt vitatva a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 2012. január 25-én meghozott határozata a Be. 155. § (4) bekezdésének megfelelt. A felperes a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazolni nem tudta, és ilyen esetben a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták. Arra hivatkozott, hogy 2009. november 17-én a részéről nem történt rendőri intézkedés. A rendőri intézkedés elmulasztása miatt a felperes panaszt nem terjesztett elő, így a kárfelelősségének speciális feltétele hiányzik. Álláspontja szerint a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, amennyiben a D.-T. Kft.-vel szemben nem kezdeményezett ingó kiadása iránti, illetve birtokvédelmi eljárást. Vitatta az okozati összefüggés fennállását, magatartásának jogellenességét. Állította, hogy kárának összegét a felperes nem bizonyította.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

Ítéletének indokolása szerint a felperes nem vitatta, hogy korábban a B. Kft. tulajdonában állt a kotrógép, ezért a perben azt kellett volna bizonyítania, hogy azt a B. Kft.-től megvásárolta. A felperes állításának alátámasztására a 2009. június 30-án kelt "Vételárelőleg megállapodás" elnevezésű okiratot, valamint a 2009. július 26-án kelt előlegszámlát, a 2009. augusztus 6-án kelt adásvételi szerződést és a 2009. szeptember 5-én kelt számlát csatolta. A B. Kft. képviseletében eljárt M. Z. a büntetőeljárás során következetesen állította, hogy a megállapodások mögött nem volt valós tulajdonátruházási szándék. A felperes tulajdonosa és jelenlegi ügyvezetője C. B. nem vitatta, hogy az ügylet mögött pénzmozgás nem volt. Állította, hogy a vételár kifizetése váltóval történt, azonban állítását nem bizonyította. A felperes korábbi ügyvezetője, B. P. az adásvétellel kapcsolatos tárgyalásokról beszámolni nem tudott, állította, hogy az ügyletet C. B. intézte, ő valójában csak aláírója volt az okiratoknak. Utalt arra, hogy a csatolt számlák a teljesítés igazolására alkalmatlanok és egyébként ellentmondásosak is voltak. A "Vételárelőleg megállapodás" tényként rögzíti az előleg számla ellenében történt megfizetését, ugyanakkor az előlegszámla kelte és a teljesítés időpontja négy nappal korábbi. A teljesítés módja váltókiállítás, amelyet a felperes igazolni nem tudott. Az sem volt bizonyított, hogy a kotrógép a felperes birtokába került, az ugyanis a szerződés keltének időpontjában a T. beruházás területén volt található, ahol a B. Kft. is dolgozott. A kotrógépet továbbá jelzálog terhelte, az adásvételről a jelzálogjogosultat egyik fél sem értesítette, a törlési engedélyt pedig az adásvételt követően a B. Kft.-nek adta ki a jelzálogjogosult. Kiemelte, hogy a felperes az általa érvényesnek tekintett adásvételi szerződés alapján sem a B. Kft.-vel, sem a későbbi vevő D.-T. Kft.-vel szemben nem indított pert. Mindezen körülmények értékelése alapján arra következtetett, hogy az adásvételi szerződés mögött valós tulajdonátruházási szándék nem volt. Egyező szerződéskötési akarat hiányában az okiratban rögzített adásvétel nem jött létre, a kotrógépnek a felperes nem tulajdonosa. Kiemelte, hogy a felperes azt sem tudta bizonyítani, hogy a kotrógép a B Kft. általi elszállításának időpontjában az alperesnek a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, valamint a 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 3. § (1) bekezdése értelmében intézkedési kötelezettsége állt volna fenn. Utalt arra, hogy a felperes által indítványozott többszöri megkeresésre a F. T. Kft. nem válaszolt, a további bizonyítástól az eltelt időre is tekintettel pedig nem volt olyan tény felmerülése várható, amely az érdemi döntést befolyásolhatta volna.

Álláspontja szerint az alperesi hatóság a nyomozás során lefolytatott bizonyítás eredményét helyesen mérlegelte és helyesen járt el, amikor a Be. 155. § (1)-(4) bekezdései alapján a kotrógépet, egyéb jogosult hiányában, a lefoglalást elszenvedőnek adta ki. Helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a tulajdonos személye kétséget kizáróan nem volt megállapítható. Ezt támasztotta alá az ügyészségnek a felperes panaszát elutasító határozata is. A felperes nem bizonyított az alperes részéről olyan kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedést, amely a kárfelelősségét megalapozta volna. A felperes nem igazolta azt sem, hogy a kotrógép már nem fellelhető, ennek hiányában pedig kárának összege sem volt bizonyított. A birtokos D.-T. Kft.-vel szemben igényét nem érvényesítette, így az sem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy tulajdonjogának bizonyítása esetén a kotrógép kiadása iránti intézkedések nem vezettek volna eredményre. Ebből következően a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Annak bizonyítását is elmulasztotta, hogy a kotrógép hasznosítása milyen bevételekkel és kiadásokkal járt volna.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte, a tényállást helytelenül állapította meg, és abból téves jogi következtetéseket vont le. Utalt arra, hogy a büntetőeljárásban nem volt vitás, hogy az adásvételi szerződést a szerződő felek aláírták. A perben sem vitatta senki az aláírások valódiságát, az elsőfokú bíróság pedig nem vezetett bizonyítást az aláírások valótlanságára vagy az okirat elégtelenségére nézve. Ebből következően az okirat bizonyította, hogy tulajdonosa volt a kotrógépnek, ezért az alperes a Be. 155. § (2)-(3) bekezdését megszegte, amikor a kotrógépet nem neki adta ki. Hivatkozott arra, hogy a telephely, ahonnan a kotrógépet jogosulatlanul elszállították, a saját és nem a B. Kft., telephelye volt, ezért a birtokbaadás hiányára alapított tényállási elem sem helytálló. Sérelmezte, hogy a rendőri cselekmények tisztázására alkalmas bizonyítási indítványait az elsőfokú bíróság mellőzte. Kifogásolta, hogy olyan adásvételi szerződés érvényességét negligálta a bíróság, amely minden formai és tartalmi követelménynek megfelelt. Állította, hogy nincs olyan jogerős bírói határozat, amely a szerződés érvénytelenségét megállapította volna, a szerződés megtámadására nyitva álló határidő pedig már eltelt. Önmagában M. Z. azon állítása, hogy nem tudja, hogyan írta alá az adásvételi szerződést, nem értelmezhető a szerződéskötési akarat hiányaként. Kifejtette: az alperes azzal, hogy nem akadályozta meg a kotrógépnek az őrzött telepről való elszállítását, az 1994. évi XXXIV. törvény 1. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése és a 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 3. § (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségét megszegte. Álláspontja szerint a kár összegszerűségét is bizonyította, ugyanis a becsatolt bérleti szerződések igazolják, hogy a perbelihez hasonló kotrógép használata ellenében a bérbeadók milyen összegre jogosultak. Bejelentette, hogy a kotrógép kiadása iránt pert indított a D.-T. Kft.-vel szemben, ezért kérte a per tárgyalásának felfüggesztését.