A Kecskeméti Törvényszék P.20326/2008/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 348. §, 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 98. §] Bíró: Ónodi Csaba

X bíróság

16.P.20.326/2008/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A X Megyei Bíróság I.rendű felperes neve I.r., II.rendű felperes neve II.r., I. és II. rendű felperes címe szám alatti lakos felpereseknek - I.r. alperes jogi képviselőjének neve jogi előadó által képviselt I.r. alperes neve I.r., I.rendű alperes címe szám alatti székhelyű, II.rendű alperes neve II.r., II.rendű alperes címe szám alatti székhelyű, III.rendű alperes neve önálló bírósági végrehajtó III.r., III.r. alperes címe, IV.r. alperes jogi képviselőjének neve főosztályvezető-helyettes által képviselt IV.rendű alperes neve IV.r. IV.rendű alperes címe szám alatti székhelyű, az V.r. alperes jogi képviselőjének neve, címe által képviselt V.rendű alperes neve V.r., V.rendű alperes címe szám alatti székhelyű, VI.r. alperes jogi képviselőjének neve jogtanácsos által képviselt VI.rendű alperes neve VI.r., VI.rendű alperes címe szám alatti székhelyű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság a keresetet elutasítja, és kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül az V.r. alperesnek 32.000 (Harminckétezer), a VI.r. alperesnek 8.000 (Nyolcezer) forint perköltséget.

A felperesek személyes költségmentességére tekintettel le nem rótt 71G 460 (Hétszáztizenkilencezer-négyszázhatvan) forint eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Y Ítélőtáblához, amelyet a X Megyei Bíróságnál kell benyújtani írásban, 9 példányban.

A felek a fellebbezési határidő lejárta előtt előterjesztett közös kérelmükben a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását kérhetik. Ha a fellebbezés tárgyaláson kívül lenne elbírálható, a fellebbező fél a fellebbezésében tárgyalás tartását kérheti.

INDOKOLÁS:

A AB. szám alatti ingatlanban 4 lakás, és 3 nem lakás céljára szolgáló helyiségcsoport van. Az ingatlan 1991. augusztus 16-án a jogszabály erejénél fogva Z város Megyei Jogú Város Önkormányzatának a tulajdonába került.

Az érintett ingatlanban az 1. számú lakás bérlőiként laktak a felperesek. Az önkormányzat közgyűlése Ügyszám 1. számú határozatával eladásra kijelölte azzal, hogy abból további intézkedésig a 4. számú lakás értékesíthető. Ezt a 4. számú lakást a felperesek vásárolták meg.

A felperesek előbb 1994. márciusában, majd 1995. november 29-én bejelentették, hogy az egész ingatlanra vételi jogukkal kívánnak élni az állami tulajdonú lakások elidegenítéséről szóló 32/196G (IX.30.) Kormányrendelet alapján. Az önkormányzat 1995. decemberében a földszint 1. számú lakásra eladási ajánlatot tett a felpereseknek a vételár és a fizetési feltételek közlésével, egyben az ajánlat elfogadására 60 napos határidőt biztosított. A felperesek az ajánlatot nem fogadták el arra hivatkozva, hogy az önkormányzat a vételárat nem a 32/196G (IX.30.) Kormányrendelet alapján határozta meg.

A felperesek 1995. áprilisától az 1. számú lakás bérleti díját nem fizették meg, ezért az önkormányzat a lakásbérleti szerződést felmondta, majd a felmondásra tekintettel az 1. számú lakás és az időközben - alperesek által - jogcím nélkül birtokba vett 2. számú lakás kiürítésére, valamint lakáshasználati díj megfizetésére kérte kötelezni a felpereseket.

A felperesek viszontkeresettel éltek annak megállapítását kérve, hogy a vételi joguk gyakorlásának bejelentésével köztük és az önkormányzat között az 1. és 2. számú lakások vonatkozásában adásvételi szerződés jött létre.

A V.rendű alperes neve, mint másodfokú bíróság 1997. októberében kelt Ügyszám 2. számú ítéletével az első fokon eljárt Z városi Városi Bíróság Ügyszám 3. számú ítéletét megváltoztatta, a felperesek viszontkeresetét elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy az 1. és 2. számú lakást ürítsék ki, valamint folyamatos, illetve hátralékos használati díjat fizessenek meg.

Az ügyben a felperesek felülvizsgálati kérelemmel éltek, a K Bíróság Ügyszám 4 számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A határozat indoklásában kifejtettek szerint az 1. és 2. számú lakásra a felpereseket sem vételi, sem elővásárlási jog nem illette meg, ezért egyoldalú nyilatkozatuk a szerződés létrejöttét nem eredményezhette.

Ezt követően a felperesek a F városi Bíróság előtt indítottak pert az önkormányzat ellen, amely eljárásban azt kérték, hogy a bíróság az 1. és 2. számú lakás vonatkozásában hozza létre az adásvételi szerződést és állapítsa meg annak tartalmát. Arra hivatkoztak a felperesek, hogy az 1994. március 29-én kelt vételi nyilatkozatukra figyelemmel az önkormányzatot szerződéskötési kötelezettség terheli a 16/196G (IX.30.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 10. § (3) bekezdése alapján.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokon eljárt V.rendű alperes neve Ügyszám 5. számú részítéletével az elsőfokú ítéletnek a 2. számú lakásra vonatkozó rendelkezéseit helybenhagyta, míg a földszint 1. szám alatti lakásra vonatkozó rendelkezéseket hatályon kívül helyezte. Az indokolásban foglaltak szerint a felperesek az állami tulajdonú ingatlanok elidegenítéséről szóló 32/196G (IX.30.) Kormányrendelet és az ennek végrehajtásáról szóló 16/1996. (IX.30.) ÉVM-MÉM-PM rendelet hatályon kívül helyezését követően tettek a perbeli ingatlanra vonatkozóan vételi nyilatkozatot, így nem hivatkozhatnak az önkormányzat szerződéskötési kötelezettségére.

Az 1. számú lakás vonatkozásában tovább vizsgálandónak tartotta a másodfokú bíróság, hogy a bérlő felpereseket az LTV. 45. ÉS 46. §-a alapján vételi jog illeti-e.

Az önkormányzat érvelése szerint az Ltv. 46. § a) és b) pontja szerinti vételi jogot kizáró körülmény állt fenn, mert a perbeli ingatlan az 1990. évi XLV. törvény (Ötv.) 107. § (2) bekezdése alapján került az önkormányzat tulajdonába, és az érintett lakóépületet az önkormányzat részlegesen felújította.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság Ügyszám 6 számú ítéletével a keresetet elutasította. A másodfokon eljáró V.rendű alperes neve Ügyszám 7. számú, 2005. februárjában kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kifejtette indokolásában, hogy a 32/196G (IX.31.) Kormányrendelet valóban vételi jogot keletkeztetett a felperesek javára, de mivel a felperesek 1994. márciusában éltek a vételi joggal, addigra a vételi jog alapjául szolgáló jogszabályt már hatályon kívül helyezték, erre a felperesek jogot már nem alapíthatnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint megállapítható, hogy a perbeli ingatlan az Ötv. 107. § (2) bekezdése alapján került az önkormányzat tulajdonába, így a vételi jog az Ltv. 46. § a) pontja alapján kizárt, a felpereseket az 1. számú lakásra vételi jog nem illeti meg. Kifejtette továbbá a megyei bíróság, hogy az ezzel ellentétes álláspont esetén sem lenne megállapítható a felperesek keresetének megalapozottsága, mert az alperes 1995. decemberében részletes vételi ajánlatot tett a felpereseknek - amelyet azok nem fogadtak el - így a határozatlan időre kikötött vételi jog a Ptk. 375. § (2) bekezdése alkalmazásával hat hónap letelte után, legkésőbb 1996. július 27-én letelt.