BH 1992.1.19 A biztatási kárért való felelősség, kérdései a szerzői jog körében [Ptk. 6. §, 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3., 26-27. §, 6/1970. (VI. 24.) MM r. 3. §.].

A felperesek a módosított keresetükben 188 320 Ft szerzői díj megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Követelésüket arra alapították, hogy az alperes megbízása alapján elkészítették a vámszabályzatot ismertető prospektusok grafikai munkáit, melyeket az alperes átvett, a díj megfizetését azonban megtagadta.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt elismerte, hogy a felperesek a vámszabályzatot ismertető grafikákat a megállapodásuk értelmében elkészítették, és azokat az alperes a vámhivatalhoz mint a leendő felhasználóhoz szerződéskötési ajánlattal együtt továbbította. A vámhivatal azonban nem kötött szerződést az alperessel, nem tartott igényt a grafikákra, ezért az alperes sem tartozik az alkotást díjazni. Az alperes utalt arra, hogy az 1989. január 31-én készült jegyzőkönyv tartalma szerint is (melyet a II. r. felperes aláírt) a felperesek csak a vámhivatallal kötendő szerződéstől függően tarthatnak igényt díjazásra. Erre utal a jegyzőkönyvnek az a kitétele, amely szerint "amennyiben a vámhivatal nem rendeli meg a kérdéses munkát, úgy a grafikusok és a kisszövetkezetek munkája is fedezet nélkül marad".

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 117 700 Ft és ennek 1989. január 31-től járó törvényes mértékű kamata, valamint perköltség megfizetésére kötelezte a felperesek javára. Az ezt meghaladó keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felek vállalkozói elemeket is magában foglaló szerződést kötöttek képgrafikai alkotások elkészítésére és közös értékesítésére. Az 1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §-a folytán alkalmazandó Ptk. 205. §-a értelmében pedig nem volt akadálya annak, hogy olyan tartalmú megállapodást kössenek, amely szerint a kockázatviselést egymás között megosztják. A felpereseket megillető díjazás mértéke a felek között nem volt vitás, a díjazás csökkentése a szolgáltatás minősége miatt a Szerzői Jogi Szakértő Testület véleménye alapján sem volt indokolt, ezért a felpereseket a közös kockázatviselésre tekintettel az egyébként érvényesíthető szerzői díj fele megilleti.

Az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes fellebbezett.

A fellebbezés alaptalan.

A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. (Szjt.) 26. és 27. §-ai értelmében a felhasználási szerződés feltételeit - törvényben megszabott korlátok között - a felek állapítják meg. A felhasználási szerződést - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - írásban kell megkötni. Az alkalmazott grafikai művek felhasználási szerződéseinek feltételeiről és a szerzői díjakról szóló 6/1970. (VI. 24.) MM rendelet (továbbiakban: R.) 3. §-ának (1) és (2) bekezdései értelmében a mű felhasználására vonatkozó szerződésnek tartalmaznia kell a mű faját, felhasználásának módját és mértékét, az elkészítés technikai módozataira vonatkozó kikötéseket, a mű átadásának határidejét, valamint a díjazással kapcsolatos megállapodást. A felhasználási szerződés írásba foglalásán felül írásban kell megtenni a feleknek a szerződés alapján vagy annak folytán szükséges további jognyilatkozataikat is.

A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperesek az alperes elnökének és az alperes megbízottjának, Cs. T.-nek szóbeli megbízása alapján, későbbi szerződéskötés reményében készítették el a vámszabályzatot ismertető grafikákat. A művek elkészítése után azonban az alperes a szerződéskötést attól tette függővé, hogy a művek felhasználására a vámhivatal igényt tart-e, fog-e szerződést kötni az alperessel. Az alperes ezért a fellebbezésében helytállóan hivatkozik arra, hogy a felperesekkel szerződést nem kötött, a felek szóbeli megállapodása ugyanis nem felelt meg az Szjt. 26. és 27. §, valamint az R. 3. §-ában előírt alaki és tartalmi követelményeknek. Az elsőfokú bíróságnak az ettől eltérő jogi álláspontja ezért téves. A felperesek alkotásait azonban az alperes átvette, és a vámhivatal részére tett szerződéskötési ajánlatnál felhasználta. A felperesekkel való szerződéskötés és kártérítési felelősség hiányában ezért az alperes megtérítési kötelezettségének jogi alapja a Ptk. 6. §-a.