506/B/1995. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az iskolarendszeren kívüli magánoktatás egyes kérdéseiről és az oktatói munkaközösségekről szóló 36/1990. (II. 28.) MT rendelet 7. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozók egyedi ügyükből kiindulva kérik az iskolarendszeren kívüli magánoktatás egyes kérdéseiről és az oktatói munkaközösségekről szóló 36/1990. (II. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés megsemmisítését. E rendelkezés szerint: "A tagot a munkaközösség többi tagja - egyhangú szavazással - kizárhatja, ha a tag írásbeli felszólítás ellenére sem tesz eleget kötelezettségeinek vagy magatartásával nagymértékben veszélyezteti a munkaközösség jóhírét. Az érintett tag a kizárás kérdésében nem szavazhat." Az indítványozók arra hivatkoznak, hogy ennek alapján akár egy tag is meg tudja akadályozni az egyébként minden szempontból indokolható kizárást. Ez a szabály az indítványozók véleménye szerint indokolatlanul szigorúbb, mint a gazdasági társaságokra vonatkozó ugyanilyen rendelkezések, amelyek csupán minősített szavazati többséget írnak elő.

Az indítványozók az alkotmányellenesség megállapítását arra alapozzák, hogy az R. kifogásolt rendelkezése sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését, miszerint "A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát".

II.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott a vállalkozás jogával. Az 54/1993. (X. 13.) AB határozat szerint: "A vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz üzleti tevékenység kifejtése." A vállalkozás joga "a fentiek értelmében egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek nincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül - hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást." [ABH 1993, 340., 341-342.]

A jelenleg vizsgált esetben is irányadó megállapítás szerint a vállalkozás joga mint a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog nem tartalmazza egy meghatározott vállalkozási formában folytatott tevékenységhez való jogot. Amennyiben az érintettek működésükre, gazdasági eredményességükre vagy bármely egyéb okra tekintettel nem tartják megfelelőnek valamely vállalkozási formát, úgy módjukban áll egy másik, számukra kielégítő formát választani. A vállalkozási forma megválasztásával ugyanakkor az abban részt vevők egyben elfogadják az adott vállalkozási formára vonatkozó szabályokat is.

Ha a hatályos szabályozás kizárólag oktatói munkaközösség formájában engedné a gépjárművezető-képzést, mint gazdasági eredmény elérésére irányuló tevékenység folytatását, akkor merülhetne fel az indítvány által tartalmazott alkotmányossági kérdés, nevezetesen: az állam az R. 7. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel megakadályozza-e a vállalkozás jogának érvényesülését, az adott foglalkozás folytatását. Tekintettel arra, hogy az állam nem ír elő kötött vállalkozási formát, ezért a foglalkozás szabad megválasztásának alkotmányos alapjoga érvényesül, alkotmányellenes korlátozás nem merül fel.

2. Az indítványozók a vállalkozás jogán túlmenően hivatkoznak a gazdasági verseny szabadságára is. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatra utal. Eszerint: "A gazdasági verseny szabadsága szintén nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami »elismerése és támogatása« megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi - az 1. pontban felsorolt [a tulajdonhoz való jog, a köztulajdon és magántulajdon egyenlősége; a vállalkozás joga, a versenyszabadság; az állami tulajdon; az állami vállalatok és a szövetkezetek, illetve az önkormányzatok tulajdoni önállósága; a munkához és a foglalkozásválasztáshoz való jog; az érdekvédelmi szervezkedés joga; a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog; végül a diszkrimináció tilalma és végső esetre az emberi méltósághoz való jogból levezetett általános személyiségi jog

(9-14, 70/B. 70/C. 58, 70/A. 54. §) - alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek - a piacgazdasághoz hasonlóan - külön alkotmányossági mércéje nincs." (ABH 1994, 117., 119., 120.) Az idézett határozatban felsorolt alapjogok közül az indítványozók éppen a vállalkozás jogára hivatkoztak, amellyel összefüggésben az Alkotmánybíróság a jelen határozatban alkotmányellenességet nem állapított meg. Ennek megfelelően önmagában a gazdasági verseny szabadsága korlátozásának vagy megsértésének vizsgálatába az Alkotmánybíróság ezúttal sem bocsátkozott.

3. Az indítvány külön kitér arra is, hogy indokolatlan az oktatói munkaközösségek kivétele a gazdasági társaságokról szóló, korábban hatályos 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) hatálya alól. A gazdasági társaságokról szóló, jelenleg hatályos 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) sem rendeli a törvény hatálya alá az oktatói munkaközösségeket; gazdasági társaságnak csak a közkereseti és a betéti társaság, a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság számít. Kétségtelen, hogy az új Gt. hatálybalépésével a gazdasági társaságok és az oktatói munkaközösségek közötti szabályozási különbség, különösen a kötelezettségszegő tag kizárhatósága tekintetében tovább fokozódott. Az indítványozók a Gt. szabályozási módját, amely a tag kizárásához nem kívánta meg az egyhangúságot, célszerűbbnek vélik.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben rámutat, hogy állandó gyakorlata szerint a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit nem vizsgálja (772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991, 519., 522.). Ekként az a célszerűségi szempont, hogy indokolt lett volna az oktatói munkaközösségeket a gazdasági társaságokról szóló szabályozás körébe vonni, nem alkotmányossági, hanem a jogalkotó belátására tartozó kérdés.

4. Az 1-3. pontokban foglaltak alapján az Alkotmánybíróság az R. 7. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 1999. november 1.

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró