BH 2000.7.288 I. A szerzői és a szomszédos jogok- megsértése bűncselekményének a törvényi tényállása olyan keretdiszpozíció, amelyet az elkövetéskor hatályos rendelkezések töltenek ki tartalommal [Btk. 329/A. §, 1969. évi III. tv. 1. § (1) és (2) bek., 9/1969. (XII. 29.) MM r. 1. § (1) bek.].

II. A szerzői és a szomszédos jogok megsértését valósíja meg, aki a saját számítógépének a lemezére (winchester) a más számítógépi programját és a hozzá tartozó dokumentációkat (szoftvereket) viszi át, amelyekért szerzői díjat nem fizet, és e tevékenységével összefüggésben a szoftverek szerzőinek vagyoni hátrányt okoz [Btk. 329/A. §].

III. Ha a szerzői és szomszédos jogok megsértése bűncselekményének az elkövetési tárgya az átmásolt program, az adathordozó volt: ennek elkobzása nem mellőzhető [Btk. 77. § (1) bek. a) és e) pont, 329/A. §].

A városi bíróság az 1998. január 19. napján meghozott ítéletével a terheltet a 4 rb. szerzői jogok megsértése vétségének ellene emelt vádja alól felmentette; a bűnjelként kezelt winchesterek lefoglalását megszüntette, és azokat a terheltnek kiadni rendelte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt a házastársával együtt 1996 májusában egy számítástechnikai betéti társaságot hozott létre, számítástechnikai tevékenység folytatására. Otthonában is működtetett két számítógépet. Az egyiket egy 850 MB (megabyte), míg a másikat egy 1 GB (gigabyte) tárolókapacitású, merevlemezzel.

1996. év során a terhelt ismerősei, barátai révén saját számítógépeinek merevlemezére másolta át a következő programokat: Visual DBASE, Corel Draw, Recognita Plus 3.0, Windows Excel 7.0, Windows Access, Windows Word 7.0, Windows 95. Ezekért a programokért szerzői jogdíjat nem fizetett. Cselekményével a gyártóknak a következő vagyoni hátrányokat okozta: a Recognitának 178.000 forintot, a Corelnek 70.300 forintot, a Borlandnak 47.840 forintot, míg a Microsoftnak 145.344 forintot.

A lakásán - más bűncselekmény alapos gyanúja miatt - tartott házkutatás során mindkét merevlemez (winchester) lefoglalásra került.

A városi bíróság jogi érvelése az alábbiakban összegezhető.

A Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szerzői és a szomszédos jogok megsértése vétségének jogi tárgya az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotáson, az előadóművészi teljesítményen, a hangfelvételen, a rádió vagy televízió műsorán fennálló vagyoni jog sérthetetlensége. A konkrét elkövetési tárgyak köre - a dolog, tárgy, produktum, - amelyben a teljesítmény megtestesül - nem vonható meg azonban tágabban annál, mint ami a bűncselekmény jogi tárgyának elemzése folytán adódik. Ezzel ellentétes gyakorlat ugyanis önkényes, a jogbiztonságot sértő értelmezéshez vezetne.

Minthogy a vizsgált törvényi tényállást az 1993. évi XVII. törvény 72. §-a építette be a büntető törvénykönyvbe úgy, hogy - jóllehet megelőzően a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) és annak végrehajtási rendelete - a 9/1969. (XII. 29.) MM r. (a továbbiakban: Vhr.) - is már hatályban volt*, az újonnan megalkotott törvényi tényállás elkövetési tárgyai körében a számítógépi programalkotás nem szerepel; továbbá mert a nyelvtani értelmezés eredményeként sem tekinthető a szoftver "tudományos" kategóriának, a jelenlegi büntetőjogi szabályozás hiányosságai miatt az ilyen szerzői jogi jogsértések kizárólag a polgári jog eszközeivel orvosolhatóak. Következésképpen a vád tárgyául szolgált cselekmény nem bűncselekmény, és ezért a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatát alkalmazva hozott a városi bíróság felmentő határozatot.

A terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés folytán a megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. október 27. napján kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta: megállapította, hogy a terhelt a 4 rb. szerzői jogok megsértésének vétségét elkövette, ezért őt 1 évre próbára bocsátotta; a 850 MB teljesítményű winchester lefoglalását megszüntette, és - az azon rögzített programok törlését követően - azt G. T. részére rendelte kiadni, míg a másik winchestert elkobozta.

Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást csupán azzal egészítette ki, hogy a 850 MB teljesítményű winchester a G. T. által vezetett kft. tulajdona. Ez a kft. a terhelt felesége részére a lakásán történő munkavégzéshez biztosította azt a számítógépet, amihez a fent megjelölt winchester tartozott. G. T. előzetesen nem tudott arról, hogy a terhelt a házastársa által használt gépre olyan programokat másolt, amelyekért szerzői jogdíjat nem fizetett.

A másodfokú bíróság jogi érvelése szerint a számítógépes program - mint matematikai, informatikai és elektronikai ismereteket feltételező, azokon alapuló szellemi teljesítmény - a tudományos alkotás fogalmának megfelel. Egyrészt erre, másrészt arra figyelemmel, hogy a szerzői és a szomszédos jogokról rendelkező törvény (Szjt.), valamint ennek a végrehajtásáról szóló rendelet is az Szjt. védelme alá tartozónak tekinti a számítógépes programalkotásokat és a hozzájuk tartozó dokumentációkat, állapította meg, hogy a terhelt a 4 rb. - a Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdése szerinti - vétséget elkövette.

Az elkobzást illetően a Btk. 77. §-ának (3) bekezdésére és a Btk. 329/A. §-ának (5) bekezdésére hivatkozott.

Ez utóbbi jogerős határozat ellen - védője útján - felmentése érdekében a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben arra hivatkozik, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, minthogy a szoftver nem tudományos alkotás, ilyen módon pedig arra nem is terjed ki a büntetőjogi védelem. A Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdése ugyanis taxatív felsorolást tartalmaz, és nem keretjogszabály; következésképpen a büntetőjogi felelősségének a megállapítására az anyagi jogi szabály megsértésével került sor. Téves továbbá a winchester elkobzása is, mivel az elkövetés az adatokra és nem az adathordozóra nézve történt.