1143/B/1998. AB határozat
a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 74. §-a, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi XXXI. törvény végrehajtásáról szóló 12/1995. (VI. 22.) IM rendelet 4. §-a, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 279. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok, valamint alkotmányjogi panasz alapján indult eljárásban meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 74. §-a, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi XXXI. törvény végrehajtásáról szóló 12/1995. (VI. 22.) IM rendelet 4. §-a, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 279. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 74. §-a második mondata alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 74. §-a, a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról rendelkező 1995. évi XXXI. törvény végrehajtásáról szóló 12/1995. (VI. 22.) IM rendelet 4. §-a, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 279. § (4) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz indítvány, illetve alkotmányjogi panasz érkezett a gyermek perbeli helyzetével kapcsolatban, az elhelyezéséről folyó jogvitákban. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az egyik indítványozó álláspontja szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.), valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) alkotmányellenesen korlátozza gyermekek önrendelkezési jogát, mivel a támadott rendelkezése csupán lehetővé, és nem kötelezővé teszi a bíróság számára, hogy a szülők között folyó perben a bíróság a gyermeket is meghallgassa. Az indítványozó szerint így a gyermek az elhelyezéséről szóló pernek csupán tárgya és nem alanya, és ez a helyzet sérti az Alkotmány 54. §-ában rögzített emberi méltósághoz való jogát. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal is élt, és annak megállapítását kérte, hogy a Csjt. támadott rendelkezése peres ügyében nem alkalmazható. Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésében megszabott határidőn belül érkezett meg az Alkotmánybíróságra.
Egy másik indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenesek azon jogszabályi rendelkezések, melyek lehetővé teszik, hogy a bíróság a házassági perekben, illetve a nem házastársak között folyó, gyermek elhelyezése iránti perekben a gyermek meghallgatását a szülők távollétében foganatosítsa. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott rendelkezések sértik a nyilvánosság elvét, és ezáltal az Alkotmány 57. §-át.
Az indítványozók álláspontja szerint a támadott rendelkezések ellentétesek a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezménnyel is, melyet az 1991. évi LXIV. törvény hirdetett ki, valamint az egyik indítványozó álláspontja szerint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkével, és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 14. cikkével, melyet az 1976. évi 8. törvényerejű rendelet hirdetett ki.
Az Alkotmánybíróság az indítványokkal kapcsolatos észrevételeik megtétele érdekében megkereste az igazságügy-minisztert.
II.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
2. Az Alkotmány további, érintett rendelkezései szerint:
"16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit."
"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."
3. A Pp. támadott rendelkezése szerint:
"279. § (4) Ha a bíróság a perben a Családjogi törvény 74. §-a alapján a házastársak kiskorú gyermekének, mint érdekeltnek a meghallgatásáról döntött, indokolt esetben egyidejűleg a gyermek részére ügygondnokot rendel. A bíróság úgy is határozhat, hogy a gyermeket a házastársak távollétében hallgatja meg. E szabályok vonatkoznak a gyermek elhelyezésével kapcsolatos perekre is."
4. A Csjt. támadott, illetve érintett rendelkezése a következő:
"74. § A bíróságnak és a gyámhatóságnak a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt meg kell hallgatnia. Indokolt esetben, így akkor is, ha azt a gyermek maga kéri, közvetlenül vagy szakértő útján meg kell hallgatni a gyermeket is. Ha a gyermek a tizennegyedik életévét betöltötte, az elhelyezésére vonatkozó döntés csak egyetértésével hozható, kivéve, ha az általa választott elhelyezés fejlődését veszélyezteti. A bíróság a gyermeknek az elhelyezésével kapcsolatos álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat."
5. A Csjt. módosításáról rendelkező 1995. évi XXXI. törvény végrehajtásáról szóló 12/1995. (VI. 22.) IM rendelet (a továbbiakban: IMr.) támadott rendelkezése a következő:
"4. § A kiskorú gyermeknek a házastársak távollétében történő bírósági meghallgatására vonatkozó rendelkezés irányadó arra az esetre is, ha a szülők nem házastársak."
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
Az Alkotmány több rendelkezése a gyermekek jogait külön is védi. Ahogy azt az Alkotmánybíróság 21/1996. (V. 17.) AB határozatában megállapította, "a gyermek egészséges fejlődésének biztosítása és a káros hatások távol tartása érdekében az Alkotmány fokozott állami szerepvállalást követel meg......a gyermek védelemhez és gondoskodáshoz való joga egyszersmint az állam kötelességét alapozza meg a gyermek személyiségfejlődése intézményes védelmére. Az államnak ez a védelmi kötelessége a gyermek alapjogainak korlátozásához is vezethet. Az Alkotmánybíróság határozatának döntő kérdése éppen az lesz, hogy hol húzza meg a határt a gyermek önálló alapjog gyakorlása és az állam, vagy a szülő alapjogi gyámkodása között. Másrészt tisztázni kell a gyermek alapjogi jogállásának azokat a sajátosságait, amelyek éppen gyermek volta miatt térnek el az általánostól." (ABH 1996, 74, 77).
"A gyermeket megilletik az alapjogok. Az Alkotmány kifejezetten csak a választójogból zárja ki a gyermekeket. A gyermek az alapjogokat - mint mindenki más is - azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes jogterületek számára előírnak. Az ilyen korlátozások viszont alkotmányossági vizsgálat tárgyai lehetnek. Ahol a törvények nem szabályozzák a kis- és fiatalkorúak joggyakorlását, az Alkotmány alapján esetről esetre kell meghatározni, hogy a gyermek mely alapjogot, milyen vonatkozásban gyakorolhat maga, illetve, hogy ki gyakorolja nevében és érdekében, illetve, hogy gyermek voltára és a 67. §-ra tekintette] az alapjog gyakorlásának egyes területeiről nem zárható-e ki teljesen. A gyermek alapjoggyakorlásának - s ezen belül a személyes joggyakorlásnak - lehetősége a joggyakorlás következményeit átfogó döntési képesség kibontakozásával együtt, a növekvő korral egyre szélesebb lesz." (ABH 1996, 74, 78-79.)
A gyermek tehát alanya az alapjogoknak, azonban alapjogi jogképessége nem jelenti azt, hogy valamennyi alapjogát maga gyakorolhatja. Eseti döntés tárgya, hogy milyen alapjogokat, milyen vonatkozásban gyakorolhat a gyermek maga, illetve mely jogokat ki gyakorolja nevében és érdekében, illetve milyen alapjogok gyakorlásából zárható ki. Az államnak az Alkotmány 67. §-ából fakadó kötelezettsége alapján nem csak a fejlődésére káros hatásoktól kell megóvnia, hanem az olyan kockázatoktól is, amelyekkel kapcsolatban életkoránál és érettségénél fogva nem képes megismerni és értékelni a választható lehetőségeket, sem pedig választása következményeit saját személyiségére, illetve későbbi életére nézve. A 14. életévét még nem betöltött, a polgári jog értelmében cselekvőképtelen kiskorút a Csjt. nem ruházza fel döntési lehetőséggel az elhelyezéséről folyó vitában.
1. Amikor a gyermek elhelyezéséről vita van a szülők között, sajátos veszélyeket rejtene magában, ha a gyermek álláspontja perdöntővé válhatna. A szülők közötti vita a gyermeket minden esetben nehéz helyzetbe hozza. Míg a gyermek ráutaltsága szüleire természetes állapot, e vitákban, válsághelyzetekben, kifejezetten kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. E kiszolgáltatottságtól igyekszik a törvény megkímélni a gyermeket akkor, amikor nem engedi, hogy túlzott felelősséggel beavatkozhasson a szülők között róla folyó vitába. Indokolt esetben a bíróság megismeri - mégpedig lehetőség szerint befolyásmentes módon - a gyermek kívánságát, azonban e kívánsághoz nincs kötve. Ha a gyermek döntési helyzetbe kerülne az eljárásban, az súlyos, a gyermek érdekeit veszélyeztető visszaéléseknek is utat nyitna. A törvény nem ad választási lehetőséget a gyermeknek az elhelyezéséről folyó perekben, sőt, kötelező meghallgatását sem írja elő. Ez azonban nem teszi a gyermeket "tárggyá". Nem a gyermek, hanem elhelyezésének kérdése a per tárgya.
Bírói mérlegelés tárgya, hogy az adott ügyben várható-e a gyermektől a per kimenetelét befolyásoló információ. Amennyiben a gyermek kora vagy érettsége folytán nem várható tőle értékelhető nyilatkozat, avagy a bíróság egyéb körülmények alapján egyértelmű következtetésre tud jutni a perben, a gyermek meghallgatása - mely mindenképpen súlyos érzelmi-lelki megterhelés a kiskorú számára - nem szükséges. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az, hogy a gyermek meghallgatása az elhelyezésével kapcsolatos eljárásban nem kötelező, a fentiekre tekintettel nem jelenti önrendelkezési jogának alkotmányellenes korlátozását. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Csjt. 74. §-ának alkotmányellenességére alapozott alkotmányjogi panaszt elutasította.
2. Ahogy azt a 26/1990. (XI. 8.) AB határozat megállapította: "A tárgyalási elv, a nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség a polgári peres eljárás alapelvei közé tartozik." (ABH 1990, 120, 121) A nyilvánosság elvének korlátozása tehát érinti az Alkotmány 57. §-át.
A kiskorú meghallgatása lehetőség a bíróság számára, eredménye pedig bírói értékelés tárgya. Ennek során a kiskorú a bírósággal "beszélget". A bíróság az eset körülményeinek figyelembevételével juthat olyan következtetésre, hogy a szülő jelenléte a gyermeket befolyásolhatja és így a szülőket éppen a gyermek érdekében tartja távol a meghallgatástól. Az eset körülményeinek mérlegelésével a bíróság juthat olyan következtetésre, hogy a gyermektől a szülők távollétében őszintébb, befolyástól mentesebb nyilatkozat várható. A szülők kizárása a meghallgatásról nem feltétlenül jelenti a nyilvánosság kizárását, ez ugyanis a Pp. 5. § (2) bekezdése értelmében külön döntés kérdése. A nyilvánosság elvével tehát csak közvetve hozható összefüggésbe a Pp. 279. § (4) bekezdése, valamint az ehhez kapcsolódó, szintén támadott Csjt. 74. §-a és az IMr. 4. §-a. A szülők távoltartását a támadott rendelkezések a per pártatlan lefolytatása érdekében teszik lehetővé, ami egyaránt szolgálja azt, hogy a peres feleknek az Alkotmány 57. §-ában biztosított jogai érvényesüljenek és azt, hogy a kiskorú gyermek jogai a lehető legkisebb mértékben csorbuljanak. A szülők távoltartásának lehetősége a meghallgatástól tehát a független és pártatlan bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését szolgálja. A kiskorú nyilatkozatát a felek utólag megismerhetik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében rögzített nyilvánosság elvével a támadott jogszabályokban testet öltő szabályozás közvetlenül nem hozható Összefüggésbe. A sajátos szabályok, melyek a peres felek jogait bizonyos tekintetben korlátozzák, a gyermek jogainak védelmében és a független és pártatlan bírósági eljáráshoz való jog érvényesítése érdekében szükséges korlátozásoknak tekinthetők, melyek az elérni kívánt céllal arányban állnak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 279. § (4) bekezdése, a Csjt. 74. §-a, valamint az IMr. 4. §-a nem sértik a bírósági eljárásnak az Alkotmány 57. §-ában rögzített alapelveit. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
IV.
Az Abtv. 21. § (3) bekezdése meghatározza, hogy mely szervezet, illetve személyi kör jogosult a jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközése vizsgálatának kezdeményezésére. Tekintettel arra, hogy az indítványozók nem tartoznak a törvényben felsoroltak közé, az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványi részeket az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § c) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2003. december 16.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró