BH 2019.11.288 Nem tartozik büntetőjogi felelősséggel az, aki az előtte haladó, váratlanul balra kanyarodó kerékpáros sértettet személygépkocsival elüti, akkor sem, ha ez kijelölt gyalogos-átkelőhelyen történik [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 29. § (1) bek., 34. § (8) bek. a) pont].

[1] A járásbíróság a 2017. február 28. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

[2] Ezért őt 10 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett, a végrehajtás elrendelése esetén - fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

[3] A védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2018. június 19. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy pontosította a közúti járművezetéstől eltiltásba beszámításra vonatkozó rendelkezést, és megállapította a fellebbezési eljárásban a terheltet terhelő további bűnügyi költség összegét.

[4] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által részben kiegészített és helyesbített történeti tényállás a következő:

[5] A terhelt 2015. december 12. napján 11 óra 10 perc körüli időben közlekedett személygépkocsival Sz. város belterületén a H. út 4,7 méter széles jobb oldali forgalmi sávjában. A sértett a terhelttel azonos irányban, a terhelt előtt haladt kerékpárjával.

[6] A H. út és az abba jobb oldalról becsatlakozó S. utca útkereszteződését követően a H. utat - melynek jobb oldali forgalmi sávja itt 5,7 méter széles - kijelölt gyalogos-átkelőhely keresztezi. A kijelölt gyalogos-átkelőhelyet követően a H. út úttestén a menetirány szerinti jobb oldalon balra kanyarodó forgalmi sáv került kialakításra.

[7] A terhelt mintegy 47-52 km/óra sebességgel közlekedett. Az előtte mintegy 14-17 km/óra sebességgel haladó kerékpárost meg kívánta előzni, ezért megkezdte forgalmi sávján belül a balra húzódást, illetve a kerékpáros (sértett) megközelítését.

[8] A terhelt mintegy 33,7-34,9 méter távolságban volt a sértett mögött, amikor a sértett megkezdte kerékpárjával a behúzódását az útkereszteződést követően balra kanyarodó forgalmi sávba azért, hogy az Ö. utcába kanyarodva folytassa útját.

[9] A terhelt, aki ekkor már megkezdte a kerékpáros sértett előzését, mintegy 2,5 másodperc késedelemmel észlelte a sértett balra húzódását, ezért változatlan sebességgel - fékezés nélkül - a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen, az úttest bal oldali szélétől 3,3 méter távolságra, személygépkocsija jobb elejével nekiütközött a személygépkocsi haladási irányához képest 4-5 fokos szögben balra húzódó sértett kerékpárjának. Ennek következtében a sértett felcsapódott a személygépkocsi szélvédőjére, majd onnan az úttestre zuhant. A baleset következtében olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a helyszínen elhalálozott.

[10] A terhelt 16,9 méter látható féknyomot hagyó fékezést követően a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávban nyerte el véghelyzetét.

[11] A terhelt által megválasztott haladási sebességhez tartozó féktávolság lassító fékezés esetére 31,7-35,7 méter, míg a sértett látható balra húzódásakor a terhelt 32,6-36,1 méter távolságra járt az ütközés helyétől. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a baleset azért következett be, mert a terhelt megszegte a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 34. § (8) bekezdés a) pontjában foglalt közúti közlekedési szabályt, amely szerint tilos előzni kijelölt gyalogos-átkelőhelyen és közvetlenül a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt.

[12] Az elsőfokú eljárásban a védelem arra hivatkozott, hogy az elkövetési magatartással okozott tényállásszerű eredmény az okozójának csak akkor számítható be, ha az eredményben éppen azok a kockázatok, veszélyek realizálódnak, amelynek elhárítását a megsértett gondossági norma célozza. Adott esetben azonban hiányzott az ún. rizikó összefüggés. A terhelt cselekményével okozott eredmény a megsértett büntetőjogi norma körén kívül esik.

[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a KRESZ 34. § (8) bekezdés a) pontjában foglalt közúti közlekedési szabály elsődlegesen a gyalogos-átkelőhelyet használó gyalogosokat védi, ám amennyiben a jogalkotó akarata csak erre terjedt volna ki, akkor a KRESZ 34. § (9) bekezdéséhez hasonlóan ezen pont tekintetében is kivonta volna a tilalomból a kétkerekű motorkerékpárnak, segédmotor-kerékpárnak és kerékpárnak a gépjárművel való előzését.

[14] Abból, hogy a jogalkotó a KRESZ 34. § (9) bekezdése szerint a KRESZ 34. § (8) bekezdés a) pontja esetében az egy nyomon haladó jármű előzését nem teszi lehetővé, az következik, hogy ez a szabály nem csupán a gyalogos-átkelőhelyen áthaladó gyalogos védelmére irányul. A sértett a KRESZ 34. § (8) bekezdés a) pontja alapján neki biztosított védelem miatt kezdhette meg irányjelzéssel együtt a balra húzódást.

[15] A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyetértve azt állapította meg, hogy a baleset oka a KRESZ előzési tilalmat kimondó rendelkezésének a terhelt általi megszegése volt. A "baleset objektív elkerülhető volt, hiszen az a vádlotti szabályszegés nélkül nem történt volna meg".

[16] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a védő terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontja és 649. § (1) bekezdés a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

[17] A védő indítványa szerint a bíróságok tévesen állapították meg, hogy a KRESZ 34. § (8) bekezdés a) pontjában írt szabály megszegése és az eredmény között okozati összefüggés áll fenn. E közúti közlekedési szabály ugyanis kizárólagosan a gyalogos-átkelőhelyen közlekedő vagy azon áthaladni szándékozó gyalogosok védelmét, láthatóságuk biztosítását szolgálja, ezért a szabály megsértése csak formálisan valósult meg. Nem adekvát és nem is releváns oka a balesetnek, mert a terhelt számára nem volt előre látható a sértett balra kanyarodása. A baleset releváns oka a sértett irányváltoztatása volt, amelynek hiányában a terhelt bárki veszélyeztetése nélkül elhaladt volna a sértett mellett.

[18] A védő másodlagosan kifejtette, hogy a behaladás váratlansága, az irányváltoztatás kellő időben történő előrejelzésének a hiánya, avagy a terhelt észlelési és cselekvési késedelme merülhet fel a baleset jogilag releváns okaként. Ezt azonban a bíróságok nem vizsgálták. A terhelt önmagában semmiféle eredmény előidézésére nem alkalmas előzési szabálytalanságára alapították büntetőjogi felelősségének a megállapítását. A sértett váratlan irányváltoztatásával a terheltnek számolnia nem kellett. Azt a járművel bárhol irányt változtató közlekedőnek a manőver megkezdése előtt kellő időben előre jeleznie kell. Amennyiben a sértett az irányváltoztatást olyan időben jelezte, hogy az (már) nem volt elhárítható, úgy más szabályszegés sem kerülhet a terhelt terhére beszámításra.