BH 2001.7.332 I. Az önkormányzat állami támogatásának elhatározása az Országgyűlés törvényalkotási jogkörébe tartozik. Az előkészítés közigazgatási, a döntés pedig törvényalkotói hatáskör. Polgári jogi szerződéssel támogatási kötelezettség vállalása fogalmilag kizárt [Ptk. 1. § (1) és (2) bek., 23. § (1) bek., 28. § (1) bek., 1992. évi XXXVIII. tv (Áht.) 3. § (1) bek., 7. § (1) bek., 8. §, 9. §, 12. § (1)-(2) bek., 12/A. § (2) bek., 19. §, 22. § (1) bek., 23. § (1) bek., 28. § (1) bek., 31-32. §-ai, 33. §, 35. §, 63. § (1) bek., 101. § (3) és (5) bek., 1992. évi LXXXIX. tv 3. § (3) bek., 8. § (1) bek., 17. §, 151/1996. (X. 1.) Korm. r., 9/1998. (I. 23.) Korm. r. 1-2. §-ai, 4-9. §-ai, 217/1998. (XII. 30.) Korm. r. 79. § (6) bek., 87. § (7) bek., 92. § (1) bek. b) pont].

II. Közigazgatási, közhatalmi jogcselekmények végzésére vagy politikai aktivitásra vonatkozó akaratnyilvánítás nem lehet polgári jogi szerződés tárgya [Ptk. 200. § (2) bek.].

III. Korábbi, megállapításra vonatkozó ítélet figyelembevételével az ítélt dolog vizsgálatánál irányadó szempontok [Pp. 123. §, 229. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adva kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 26 578 940 000 Ft-ot s ebből 2 895 200 000 Ft után 2000. január 1. napjától, 6 032 340 000 Ft után 1999. július 16. napjától, 17 651 400 000 Ft után 2000. január 2. napjától a kifizetésig járó 20%-os kamatot. A pert 70 401 980 000 Ft kereseti kérelem tekintetében megszüntette, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Elutasította továbbá az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét is. A perköltségről úgy rendelkezett, hogy azt a felek maguk viselik. A 36. sorszám alatt hozott kiegészítő ítéletének bevezető részében a II. r. felperest is feltüntette, és a 27. sorszámú ítéletet azzal egészítette ki, hogy az alperes viszontkeresetét mindkét felperessel szemben elutasította, és kötelezte az alperest, hogy a II. r. felperesnek 10 000 forint perköltséget fizessen meg.

Az ítélet indokolása szerint a Kormány az 1027/1997. (III. 5.) és az 1036/1998. (III. 27.) számú határozatával egyetértett azzal, hogy a Dél-Buda-Rákospalota (a továbbiakban: DBR) Metró-vonal első, Etele tér-Baross tér közötti szakasza mint a központi költségvetés által támogatott önkormányzati beruházás megépüljön, annak beruházója a Budapesti Közlekedési Részvénytársaság (a továbbiakban: BKV Rt.) legyen. Úgy döntött, hogy a központi költségvetés 1996. évi áron számított beruházási sajáterő-hozzájárulása összesen 23 000 7 M Ft. Az 1036/1998. (III. 27.) Korm. határozat melléklete tartalmazta - évi bontásban - 1998-2003. közötti időszakban a központi költségvetés és a fővárosi önkormányzati beruházások sajáterő-hozzájárulásának összegét.

A kormányhatározatot követően 1998. április 7-én a peres felek "megállapodás"-t írtak alá. A megállapodás tartalmát illetően az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy ebben a DBR Metró-vonal első szakaszának a megvalósításával kapcsolatban az azt aláíró felek meghatározták a kötelezettségeiket. Az alperes vállalta, hogy központi költségvetési hozzájárulásként 23 000 700 000 Ft sajáterő-hozzájárulás, valamint a BKV Rt. beruházó által felveendő bankhitel adósságszolgálatának és a visszaigényelhető áfa finanszírozási költségének meghatározott százaléka a BKV Rt.-nek a Magyar Államkincstárnál vezetett számláján rendelkezésre álljon. Az alperes vállalta azt is, hogy a hatáskörébe tartozó intézkedéseket időben megteszi annak érdekében, hogy a BKV Rt. beruházó a hitelszerződésben folyósítási feltételként vállalt kötelezettségének eleget tehessen. Részletezte a felperes és a beruházó (BKV Rt.) kötelezettségvállalásait is. Utalt arra is, hogy a megállapodásra - annak 5.2. pontja szerint - a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit, valamint a központi költségvetési hozzájárulással megvalósuló beruházásokra vonatkozó előírásokat kell irányadónak tekintetni.

A Kormány az 1147/1998. (XI. 23.) számú határozatával hatályon kívül helyezte az 1036/1998. (III. 27.) Korm. határozatát és az 1027/1997. (III. 5.) Korm. határozat bizonyos részeit. A pénzügyminiszter erre a határozatra hivatkozva 1998. november 10-én kelt levelében közölte a felperessel, hogy a megállapodás jelenlegi formájában történő hatályban tartásához a Pénzügyminisztérium részéről nincs mód.

Az I. r. és a II. r. felperes a pénzügyminiszter említett levelét felmondásnak tekintette, és a felmondás érvénytelenségének a megállapítása iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróságon pert indítottak. Az elsőfokú bíróság 15. sorszámú ítéletét - melyben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperesnek a peres felek között 1998. április 7-én létrejött megállapodásra vonatkozó azonnali hatályú felmondásnak minősülő nyilatkozata érvénytelen - a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, hogy a perbeli szerződés közigazgatási jegyeket is mutat (a megállapodás 1. pontjában írt megállapítások körében a felek elszámolása, a költségvetések elkészítése, a kincstári szerződés), míg a polgári jelleg a felek egymás közötti viszonyára vonatkozik. A másodfokú bíróság - arra is tekintettel, hogy a beruházó nem közigazgatási szerv és a szerződés tartalma nem alapul jogszabályon - azt a következtetést vonta le, hogy a felek közötti szerződés polgári jogi szerződésnek minősül. A jogerős másodfokú ítélettel szemben az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem nem támadta a jogerős ítéletnek a felmondás érvénytelenségét megállapító rendelkezését, az kizárólag az első- és másodfokú ítéletek indokolásának a megjelölt része ellen irányult. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül, és mellőzte a megalapozottan sérelmezett indokolásbeli megállapításokat.

Az alperes a pénzügyminiszter útján 1999. július 2-án kelt levelében értesítette az I. r. felperest, hogy a Metró esetleges megépítésével kapcsolatos kiadások tervezésénél ne számoljon a központi költségvetés forrásaival, az addig felmerült költségek tekintetében kész az elszámolásra.

Az I. r. felperes a pénzügyminiszter levelét az 1998. április 7-én aláírt szerződés (megállapodás) teljesítése megtagadásaként értékelte, ezért 1999. szeptember 30-án keresettel fordult a bírósághoz. A keresetében elsődlegesen a Ptk. 313. §-a, 300. §-a (1) bekezdése és 301. §-a (2) bekezdése alapján szerződéses kötelezettség teljesítése címén egy összegben 32 523 550 000 Ft és ennek 1999. július 15-től a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamata, valamint a Ptk. 313. §-a, 312. §-ának (2) bekezdése és a 318. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 339. § (1) bekezdése alapján 51 166 340 000 Ft kártérítés és ennek 1999. július 15-től a kifizetésig járó évi 20%-os késedelmi kamata, másodlagosan - a módosított keresetében - a szerződés teljesítésének megtagadása miatt részben a Ptk. 313. §-a értelmében alkalmazandó 300. § (1) bekezdése alapján szerződéses kötelezettség teljesítése címén