A Győri Ítélőtábla Pf.20346/2018/8. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 87. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 84. §, 85. §, 115. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, 2:51. §, 6:2. §] Bírók: Lezsák József, Maurer Ádám, Mészáros Zsolt

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.346/2018/8/I. szám

A Győri Ítélőtábla a Dr. Auer Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. ... ügyvéd) mint pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Árvai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. ... ügyvéd) által képviselt I.r. és II.r. alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése iránt indított perében a Győri Törvényszék 2018. augusztus 27. napján kelt P.20.183/2018/10. számú ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítélet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I.r.-II.r. alpereseknek 15 napon belül személyenként 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díja a teljes egészében pervesztes felperes terhére esik.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. alperes Település 1 község jegyzője, II.r. alperes Település 1 község polgármestere.

2011. április 27. napján Település 1on, az ... utcában az önkormányzat fákat vágatott ki. A felperes a fakivágás ellen tiltakozott, I. r. alperest "rohadt kommunistának" nevezte, II.r. alperesnek azt mondta, hogy "maga egy fasiszta". I.r. és II.r. alperesek e kijelentések miatt büntetőeljárást kezdeményeztek a felperessel szemben. A büntetőeljárás során a Szombathelyi Járásbíróság 1.B.832/2012/50. számú - a Szombathelyi Törvényszék 8.Bf.111/2015/7. számú ítéletével 2016. január 26. napján jogerőre emelkedett - ítéletével a felperest becsületsértés vétségében mondta ki bűnösnek, a 2 rb rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. A felülvizsgálati eljárás során eljáró Kúria 2017. január 31. napján kelt Bfv.III.I.125/2016/6. számú ítéletével a felperest az ellene becsületsértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

A ... című napilapban 2011 áprilisában jelent meg a felperes alpereseket kritizáló nyilatkozata. Ezt követően az alperesek 2011. június 9. napján a ... című napilapban egy levelet jelentettek meg, amely szerint a 2011. május 13-i közmeghallgatáson a képviselőtestület, a polgármester, a körjegyző és Település 1 lakosai határozottan visszautasítják a fakivágással kapcsolatos vádakat és a rágalmazóval szemben megfelelő jogi lépeseket fognak tenni.

A felperes keresetlevelét 2017. december 13. napján terjesztette elő a Szombathelyi Járásbíróságon.

* * *

Felperes pontosított keresetében (7. sz. jkv.) személyenként 5 millió forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az I.- II. r. alperest, továbbá arra, hogy az alperesek saját költségükön jelentessenek meg a ... című napilapban és a ....hu internetes újságban egy olyan tartalmú közleményt, melyben elnézést kérnek tőle és visszavonják a vele szemben emelt vádakat.

Arra hivatkozott, hogy a ... újságban megjelent cikkel az alperesek megsértették jó hírnevét, mert valótlanul állították azt, hogy Település 1 lakosai határozottan visszautasították volna a megjelent vádakat, és a cikkben - ugyancsak valótlanul - őt rágalmazónak titulálták.

A fakivágás kapcsán tett kijelentései miatt pedig az alperesek alaptalanul kezdeményeztek ellene büntetőeljárást, ezzel megsértették jó hírnévhez, becsülethez, emberi méltósághoz és szólásszabadsághoz való jogát. Hátrányként élte meg, hogy a jogsértés óta munkanélküli, családja széthullott, vele szemben évekig tartó eljárás folyt.

* * *

Alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a felperes igénye elévült, ezt meghaladóan is vitatták azt a jogalap, illetve a sérelemdíj összegszerűsége vonatkozásában is.

Rámutattak, hogy a ... című napilapban megjelent cikkben a felperes nevesítésre nem került, a cikk vele szemben sértő, bántó kifejezést nem használ. Az újságcikk, illetve a büntetőeljárás kezdeményezése nem volt alkalmas a felperes személyiségi jogainak megsértésére. A büntetőeljárásra ráhatásuk nem volt, a vádképviseletet az ügyész vette át, ők abban csak sértettként szerepeltek. Feljelentésük tényszerű volt, a sérelmezett kijelentések elhangzását a felperes sem vitatta, ennek személyiségi jogi per tárgyává tétele joggal való visszaélést valósít meg. Az, hogy a hatóságokhoz fordultak és jogorvoslatot kerestek, a demokratikus berendezkedésből és az akkor hatályos Alkotmányból fakadó, jogellenesnek nem minősíthető magatartásuk volt.

Az alperesi ellenkérelem kapcsán a felperes arra hivatkozott, hogy a jogvita az új Ptk. szabályai szerint bírálandó el, mert a Kúria ítéletének meghozatalakor az volt már hatályban. A büntetőügy lezárásáig értelmetlen lett volna perelnie. Az elévülési idő kezdete is a Kúria ítéletének keltéhez igazodik, 2017. január 30. napja.

* * *

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét ítéletével elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I.-II.r. alperesnek, mint egyetemleges jogosultaknak 15 napon belül 254.000 forint bruttó ügyvédi munkadíjból és 25.400 forint útiköltségből álló perköltséget. Megállapította, hogy ezt meghaladóan a peres felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket és azt is, hogy a feljegyzett 600.000 forint eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Rámutatott, hogy a 2013. évi CLXXVII. törvény 8. § (1) és (2) bekezdése alapján a jogvita a személyiségi jogsértést megvalósító magatartás kifejtésekor hatályban lévő rPtk. rendelkezései alapján bírálandó el.

Alaposnak találta az I.- II. r. alperes elévülési kifogását a rPtk. 324. § (1) és 326. § (1) és (2) bekezdése alapján. Rámutatott, hogy a bírói gyakorlatban a személyhez fűződő jogok megsértése kapcsán érvényesíthető igények közül a kártérítési igény elévülésének lehetősége korábban sem volt vitatott. Az úgynevezett objektív szankciók (rPtk. 84. § (1) bekezdés a-d.) pont) kapcsán azonban eltérő döntések születtek arról, hogy az ilyen jellegű igények elévülhetnek-e. (E körben osztotta a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.317/2014/11. és 20.378/2014/3. számú ítéletének indokolásában kifejtetteket, ugyanakkor álláspontja szerint a Kúria Pfv.IV.20.609/2015/5. ítéletének indokolásában foglaltak a Ptk. értelmezéséből nem vezethetők le.)

Arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár az elévülés jogintézménye a rPtk. kötelmi jogi részében került elhelyezésre, az elévülés intézménye a polgári jog teljes területén érvényesül. Maga a rPtk. 324. § (1) bekezdése sem kizárólag a kötelmi jogi követelésekről szól, s az öt éves elévülési időtől való eltérést a rPtk. jogszabályi rendelkezéshez köti. Ilyen például a tulajdoni jogi igények kapcsán a rPtk. 115. § (1) bekezdése, mely szintén nem a kötelmi jog körébe tartozó igény kapcsán rendelkezik az elévülésről. Álláspontja szerint a Ptk. egészének nyelvtani-, logikai- s a jogalkotó vélhető szándéka szerinti értelmezése is abba az irányba mutat, hogy az elévülés nemcsak a kötelmi, hanem valamennyi követelés (igény) esetén vizsgálandó körülmény, kivéve, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik.