62014CJ0540[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2016. június 22. DK Recycling und Roheisen GmbH kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Környezet - 2003/87/EK irányelv - 10a. cikk - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - A kibocsátási egységek 2013. évtől kezdődő, harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok - 2011/278/EU határozat - A Németország által benyújtott nemzeti végrehajtási intézkedések - Egyes létesítmények esetében az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységekben részesülő létesítmények listájára való felvétel megtagadása - A »túlzott nehézségekkel« jellemzett esetekre vonatkozó rendelkezés - Bizottsági végrehajtási hatáskörök. C-540/14. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2016. június 22. ( *1 )

"Fellebbezés - Környezet - 2003/87/EK irányelv - 10a. cikk - Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszere - A kibocsátási egységek 2013. évtől kezdődő, harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályok - 2011/278/EU határozat - A Németországi Szövetségi Köztársaság által benyújtott nemzeti végrehajtási intézkedések - Egyes létesítmények esetében az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységekben részesülő létesítmények listájára való felvétel megtagadása - A »túlzott nehézségekkel« jellemzett esetekre vonatkozó rendelkezés - Bizottsági végrehajtási hatáskörök"

A C-540/14. P. sz. ügyben,

a DK Recycling und Roheisen GmbH (székhelye: Duisburg [Németország], képviselik: S. Altenschmidt és P.-A. Schütter ügyvédek)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2014. november 26-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: E. White, C. Hermes és K. Herrmann, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, A. Arabadjiev, J.-C. Bonichot (előadó), S. Rodin és E. Regan bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2016. március 8-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével a DK Recycling und Roheisen GmbH (a továbbiakban: DK Recycling) az Európai Unió Törvényszéke 2014. szeptember 26-iDK Recycling und Roheisen kontra Bizottság ítéletének (T-630/13, EU:T:2014:833; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék csak részlegesen adott helyt az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban történő átmeneti ingyenes kiosztását szolgáló nemzeti végrehajtási intézkedésekről szóló, 2013. szeptember 5-i bizottsági határozat (HL 2013. L 240., 27. o.) megsemmisítésére irányuló kérelmének, amennyiben e határozat I. melléklete A. pontjával összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) bekezdésében a 2009. április 23-i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 140., 63. o.; a továbbiakban: 2003/87 irányelv) 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt listára nem veszi fel a DE000000000001320 és DE-new-14220-0045 azonosítóval megjelölt létesítményeket, valamint az üvegházhatást okozó gázok e létesítmények számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeinek a Németországi Szövetségi Köztársaság által javasolt átmeneti éves mennyiségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

2 A 2003/87 irányelv (5) preambulumbekezdése szerint az irányelv célja, hogy "az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmét hatékonyan bonyolító európai piac létrehozásával" hozzájáruljon az üvegházhatású gázok emberi eredetű kibocsátásainak csökkentésére vonatkozóan az Unió és tagállamai által vállalt kötelezettségek "hatékonyabb teljesítéséhez, a gazdasági fejlődés és a munkalehetőségek lehető legkisebb csökkentése mellett".

3 Az említett irányelv (7) preambulumbekezdése előírja:

"A kibocsátási egységek tagállamok általi kiosztásával kapcsolatos közösségi rendelkezések a belső piac egységességének megőrzése és a verseny torzulásának megakadályozása érdekében szükségesek."

4 A 2009/29 irányelv (8), (15), (23), (44) és (45) preambulumbekezdése a következőképpen szól: [...] [...] [...]

"(8) Míg az első kereskedelmi időszakban gyűjtött tapasztalatok feltárják a közösségi rendszer lehetőségeit, a második kereskedelmi időszakra vonatkozó nemzeti kiosztási tervek véglegesítése pedig 2012-re jelentős kibocsátáscsökkenést eredményez majd, a 2007-ben végzett felülvizsgálat megerősítette, hogy a kibocsátáskereskedelemből származó előnyök jobb kiaknázása, a belső piac torzulásának megakadályozása és a kibocsátáskereskedelmi rendszerek összekapcsolásának megkönnyítése érdekében feltétlenül szükség van egy összehangoltabb kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozására. [...]

(15) A Közösség gazdasága által teendő további erőfeszítések többek között azt is megkövetelik, hogy a felülvizsgált közösségi rendszer lehetőség szerint a legnagyobb gazdasági hatékonysággal és a Közösségen belül teljesen harmonizált feltételek alapján működjön. Ezért az árverés útján történő értékesítésnek kell a kiosztás alapelvének lennie, tekintettel arra, hogy az árverés útján történő értékesítés a legegyszerűbb és egyben a leghatékonyabbnak tartott rendszer. Ez a módszer kiküszöböli a váratlan nyereséget, továbbá a meglévő létesítményekkel azonos versenyjogi feltételeket biztosít az új belépőknek és az átlagosnál jobban növekvő gazdaságoknak.

(23) A Közösségben fennálló verseny torzulásainak csökkentése érdekében a létesítmények részére átmenetileg ingyenesen kiosztott mennyiséget a Közösség egészére kiterjedő, összehangolt szabályok (»előzetes referenciaértékek«) szerint kell meghatározni. A szabályoknak figyelemmel kell lenniük az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos és leginkább energiahatékony műszaki megoldásokra, a helyettesítő megoldásokra, az alternatív termelési eljárásokra, a biomassza felhasználására, a megújuló energiaforrásokra és a CO2 elkülönítésére és tárolására. Ezek a szabályok nem ösztönözhetik a kibocsátás növelését, és biztosítaniuk kell, hogy az érintett kibocsátási egységek egyre növekvő hányadát árverés útján értékesítsék. A kiosztandó mennyiségeket a piac megfelelő működése érdekében a kereskedelmi időszak kezdete előtt rögzíteni kell. [...]

(44) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal [HL 1999. L 184., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 124. o.] összhangban kell elfogadni.

(45) A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja [...] a kibocsátási egységeknek a Közösség egészére kiterjedő átmeneti kiosztására vonatkozó szabályok harmonizálására [...] vonatkozó intézkedéseket [...]. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak és a 2003/87/EK irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468[...] határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni."

5 A 2003/87 irányelv "Kibocsátási egységek értékesítése árverés útján" című 10. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"A tagállamok 2013-tól kezdődően a 10a. és 10c. cikkel összhangban ingyenesen ki nem osztott valamennyi kibocsátási egységet árverés útján értékesítik. [...]"

6 A 2003/87 irányelvnek "A harmonizált ingyenes kiosztás közösségi szintű átmeneti szabályai" című 10a. cikke a következőket mondja ki:

"(1) A Bizottság 2010. december 31-ig közösségi szintű, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseket fogad el a kibocsátási egységek a (4), az (5), a (7) és a (12) bekezdésben említett kiosztására vonatkozóan, ideértve a (19) bekezdés harmonizált alkalmazásához szükséges bármely rendelkezést is.

Az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló fenti intézkedéseket a 23. cikk (3) bekezdésében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

Az első albekezdésben előírt intézkedések lehetőség szerint közösségi szintű előzetes referenciaértékeket határoznak meg annak biztosítására, hogy a kiosztás módja ösztönözze az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését és az energiafelhasználás tekintetében hatékony műszaki megoldásokat [...].

Az egyes ágazatokban és alágazatokban a referenciaértékeket elviekben a termékek - és nem a ráfordítások - alapján kell kiszámítani, az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének és az energiahatékonysági megtakarításnak az érintett ágazat vagy alágazat termelési folyamata során való maximalizálása érdekében.

[...]

(2) Az egyes ágazatokra [helyesen: az egyes ágazatokra vagy alágazatokra] vonatkozó előzetes referenciaértékek meghatározására szolgáló elvek rögzítése során a kiindulópontot az ágazat vagy alágazat közösségi létesítményei leghatékonyabb 10%-ának 2007-2008 közötti átlagteljesítménye adja. A Bizottság konzultál az érdekelt felekkel, köztük az érintett ágazatokkal és alágazatokkal.

[...]"

7 A 2003/87 irányelv "Nemzeti végrehajtási intézkedések" című 11. cikke a következőket mondja ki:

"(1) 2011. szeptember 30-ig minden tagállam közzéteszi és megküldi a Bizottságnak a területén lévő, ezen irányelv hatálya alá tartozó létesítmények listáját, valamint a 10a. cikk (1) bekezdésében és a 10c. cikkben előírt szabályokkal összhangban elvégzett számítás alapján a területén lévő létesítmények részére egyenként esetlegesen ingyenesen kiosztandó kibocsátásiegység-mennyiséget.

(2) Az illetékes hatóság minden évben február 28-ig kiadja az adott évben szétosztandó, a 10., a 10a. és a 10c. cikkel összhangban kiszámított kibocsátásiegység-mennyiséget.

(3) A tagállamok a (2) bekezdés szerinti ingyenes kibocsátási egységeket nem ítélhetik oda olyan létesítményeknek, amelyeknek az (1) bekezdés szerinti listára történő felvételét a Bizottság elutasította."

8 A Bizottság a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27-i 2011/278/EU határozattal (HL 2011. L 130., 1. o.) meghatározta azokat a harmonizált szabályokat, amelyek alapján a tagállamok kötelesek minden évre vonatkozóan kiszámítani a területükön található valamennyi létesítmény számára ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek számát.

9 A 2011/278 határozat (4) és (12) preambulumbekezdése a következőket mondja ki: [...]

"(4) A Bizottság lehetőség szerint referenciaértékeket alakított ki a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek során előállított termékek, valamint a létesítmények közötti áruforgalomban lévő köztes termékek esetében. Elviekben minden termékhez meg kell határozni egy referenciaértéket. [...]

(12) Ha nem lehetett termék-referenciaértéket levezetni, de keletkeznek a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására jogosult üvegházhatású gázok, a kibocsátási egységeket általános tartalék-referenciaértékek alapján kell kiosztani. Annak érdekében, hogy legalább az érintett termelési folyamatok egyes részei esetében maximalizálható legyen az ÜHG-kibocsátások csökkentése és az energiatakarékosság, három tartalék-referenciaértéket állítottak hierarchikus sorrendbe. A hő-referenciaérték azon hőfogyasztási folyamatoknál alkalmazandó, ahol mérhető hővezetőt használnak. A tüzelőanyag-referenciaértéket ott kell alkalmazni, ahol nem mérhető hőt használnak fel. A hő- és tüzelőanyag-referenciaértékek levezetése az átláthatóság és egyszerűség elve alapján történt, egy széles körben hozzáférhető, az ÜHG-hatékonyság szempontjából a második legjobbnak tekinthető tüzelőanyag referencia-hatékonyságának felhasználásával, energiahatékony műszaki megoldások figyelembevételével. A technológiai kibocsátások esetében a kibocsátási egységeket a múltbeli kibocsátások alapján kell kiosztani. Annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen kibocsátásoknál a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása elegendő ösztönzőt biztosítson az ÜHG-kibocsátás csökkentése, valamint a múltbeli kibocsátások alapján kiosztott technológiai kibocsátások, illetve valamely termék-referenciaérték rendszerhatárainak keretén belüli kibocsátások eltérő kezelésének elkerülése érdekében az ingyenes kibocsátási egységek számának meghatározásához az egyes létesítmények múltbeli tevékenységi szintjét egy 0,9700-es szorzótényezővel kell szorozni."

A német jog

10 Németországban a 2003/87 irányelv és a 2011/278 határozat többek között a 2011. július 21-i Treibhausgas-Emissionshandelsgesetz (az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáskereskedelméről szóló törvény, a továbbiakban: TEHG) révén került végrehajtásra.

11 A TEHG 9. cikkének (5) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Ha a kibocsátási egységek 10. cikk alapján történő kiosztása túlzott nehézségeket okoz a létesítmény üzemeltetője és azon kapcsolt vállalkozás számára, amelynek - kereskedelmi jogi és társasági jogi okok miatt - saját tőkéjével kell felelnie az említett üzemeltető gazdasági kockázataiért, a hatáskörrel rendelkező hatóság az üzemeltető kérésére a méltányos ellentételezéshez szükséges mennyiségben további kibocsátási egységeket oszt ki, amennyiben az Európai Bizottság a [2003/87] irányelv 11. cikkének (3) bekezdése alapján ezt a kiosztást nem utasítja el."

A jogvita előzményei

12 A vitatott határozat időpontjában a DK Recycling acélgyártásból visszamaradt, vasat és cinket tartalmazó anyagokat újrahasznosító létesítményt, valamint egy energetikai állomást működtetett Németországban; mindkettő az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek a 2003/87 irányelvvel létrehozott kereskedelmi rendszere alá tartozott.

13 A TEHG 9. cikkének (5) bekezdése alapján a társaság elérte a német hatóságoknál, hogy felvegyék ezeket a létesítményeket a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében említett listára.

14 A Bizottság a vitatott határozattal nem fogadta el a listára való felvételt, és következésképpen a kibocsátási egységek ennek megfelelő ingyenes kiosztását.

15 Az elutasítást lényegében a következőkkel indokolta.

16 Először is, a 2011/278 határozat nem írta elő a kibocsátási egységeknek a Németországi Szövetségi Köztársaság által a TEHG 9. cikkének (5) bekezdése alapján kívánt módon történő kiosztását.

17 Másodszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság nem bizonyította, hogy a kibocsátási egységeknek a 2011/278 határozatban megállapított szabályok alapján történő kiosztása nyilvánvalóan nem megfelelő, tekintettel arra, hogy az elérendő cél a kiosztott mennyiségek teljes mértékű harmonizációja.

18 Harmadszor, ha több ingyenes kibocsátási egységet rendelnénk bizonyos létesítményekhez, az torzítaná a versenyt vagy a verseny torzításával fenyegetne, és határokon átnyúló hatásai lennének, mivel a 2003/87 irányelv hatálya alá tartozó minden ágazatban uniós szintű kereskedelem folyik.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

19 A Törvényszék Hivatalához 2013. november 28-án érkezett keresetlevelében a DK Recycling a vitatott határozat megsemmisítését kérte.

20 Keresete alátámasztásául a DK Recycling a következő négy jogalapra hivatkozott: elsőként a 2011/278 határozat megsértésére, másodszor az alapvető jogok és az arányosság elvének megsértésére, harmadszor az indokolási kötelezettség megsértésére, negyedszer pedig a meghallgatáshoz való jog megsértésére. A Törvényszék azt követően, hogy elutasította a Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást, a megtámadott ítélettel elvetette az első, a második és a negyedik jogalapot, helyt adott azonban a harmadik jogalapnak.

21 A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a vitatott határozatot meg kell semmisíteni, de csak abban a részében, amelyben az nem fogadja el a kibocsátási egységeknek a Németországi Szövetségi Köztársaság által a nagyolvasztóban történő cinkelőállítást és a kapcsolódó folyamatokat végző, technológiai kibocsátások szerinti létesítményrész számára javasolt ingyenes kiosztását.

22 A Törvényszék azonban ezt meghaladó részében elutasította a DK Recycling arra vonatkozó kereseti kérelmét, hogy az ingyenes kibocsátási egységek kiosztásánál nem vették figyelembe "túlzott nehézségek" fennállását.

23 A Törvényszék a 2011/278 határozat arányossági vizsgálatának elvégzésekor ennek érdekében többek között kimondta, hogy a határozat nem sérti a DK Recycling alapvető jogait és az arányosság elvét a tekintetben, hogy nem teszi lehetővé a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását "túlzott nehézségek" fennállása esetén.

A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

24 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben az a keresetet egyebekben elutasítja;

- bírálja el érdemben az ügyet és teljes egészében helyezze hatályon kívül a vitatott határozatot;

- másodlagosan: helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

25 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- teljes egészében utasítsa el a fellebbezést;

- a DK Recyclingot kötelezze a költségek viselésére.

Az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitására irányuló kérelemről

26 A Bíróság Hivatalához 2016. március 23-án benyújtott beadványával a DK Recycling azt kérte, hogy a Bíróság eljárási szabályzatának 83. cikke alapján rendeljék el az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását. Kérelme alátámasztásául arra hivatkozik, hogy állást kell foglalnia a főtanácsnok indítványára, és különösen azon megállapítására vonatkozóan, hogy a fellebbezési jogalapok hatástalanok.

27 Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és eljárási szabályzata nem teszi lehetővé, hogy a felek a főtanácsnoki indítványra válaszként észrevételeket tegyenek (2014. szeptember 4-iVnuk-ítélet, C-162/13, EU:C:2014:2146, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28 Ugyanakkor az eljárási szabályzatának 83. cikke alapján a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának megnyitását vagy újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha valamely fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel.

29 A jelen esetben nem ez a helyzet áll fenn. A jelen ügyben a Bíróság ugyanis a főtanácsnok meghallgatását követően úgy ítéli meg, hogy minden olyan információval rendelkezik, amely szükséges az ügy elbírálásához, illetve hogy az ügyet nem kell olyan érv alapján vizsgálni, amely a határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, vagy amelyet előtte nem vitattak meg.

30 A fenti megfontolásokra tekintettel a Bíróság úgy véli, hogy nem kell elrendelni az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.

A fellebbezésről

Előzetes észrevételek

31 A Bizottság - amely ugyan nem kéri kifejezetten a megtámadott ítélet indokolásának megváltoztatását - előadja, hogy bár külön-külön, egyesével is el lehet utasítani a fellebbezési jogalapokat, a fellebbezést elsődlegesen egy "alapvetőbb" indokból kell szerinte elutasítani.

32 E tekintetben kifejti, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 50. pontjában kimondta, hogy a 2003/87 irányelv feljogosítja a Bizottságot arra, hogy előírja a 2011/278 határozatban a kibocsátási egységek ingyenes kiosztását abban az esetben, ha az e határozattal harmonizált módszerek alkalmazása az üzemeltetők számára "túlzott nehézségeket" okozna.

33 Mivel a Bizottság ugyanakkor nem kéri - nem is kérheti - a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, az érvelését olyannak kell tekinteni, mint amely arra irányul, hogy a Bíróság változtassa meg az indokolást.

34 Ha ugyanis - ahogyan erre a Bizottság hivatkozik - beigazolódik, hogy a 2003/87 irányelv - ahogyan ezt a Bizottság állítja - nem tette lehetővé számára a további ingyenes kibocsátási egységek "túlzott nehézségek" fennállása esetén történő kiosztását, akkor hatástalan lenne minden jogalap, amelyet a DK Recycling a jelen fellebbezés keretében előterjeszthetett.

35 Következésképpen a fellebbezési jogalapok előtt a Bizottság ezen érvelését kell megvizsgálni.

Az indokolás megváltoztatása iránti kérelemről

A felek érvei

36 A Bizottság azt állítja, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének első és második bekezdése nem biztosít számára hatáskört arra, hogy a 2011/278 határozatba olyan rendelkezést vezessen be, amely lehetővé teszi a kibocsátási egységek "túlzott nehézségekkel" szembesülő vállalkozások számára történő ingyenes kiosztását. E tekintetben a Bizottság vitatja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 50. pontjában kifejtett értelmezését, amely szerint nem lehet eleve kizárni, hogy a határozat megsértette az alapvető jogok és az arányosság elvét, mivel a Bizottságot a 2003/87 irányelv alapján megillető mérlegelési jogkör lehetővé tette számára a kibocsátási egységek "túlzott nehézségek" fennállása esetén történő ingyenes kiosztását

37 A Bizottság ezzel szemben úgy véli, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése nem teszi lehetővé számára, hogy eltérjen attól az elvtől, amely alapján a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozóan teljes mértékben harmonizált uniós szintű végrehajtási intézkedéseket kellett elfogadni, mivel a jogalkotó által kitűzött cél - ahogyan ezt az irányelv más rendelkezései, valamint a 2009/29 irányelv (23) preambulumbekezdése is jelzi - az Unióban fennálló verseny torzulásainak minimumra csökkentésére és annak elkerülésére irányul, hogy ösztönözzék a kibocsátások növekedését. Azok a szabályok viszont, amelyek kibocsátási egységek további kiosztását teszik lehetővé az olyan létesítmény számára, amely termékei szempontjából minden tekintetben összehasonlítható egy másik létesítménnyel, és amely attól csak abban különbözik, hogy a pénzügyi kapacitás hiánya miatt a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerének alkalmazása számára "túlzott nehézségeket" okozna, ellentétesek lennének ezekkel a célokkal, és ezért nem minősülhetnének teljes mértékben harmonizált uniós szintű végrehajtási intézkedéseknek.

38 Ezenkívül a teljes mértékben harmonizált uniós szintű szabályokra vonatkozó követelmény a 2003/87 irányelv azon alapvető fontosságú elemeinek körébe tartozik, amelyeket a Bizottság az irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében nem módosíthat.

39 Végül a Bizottság álláspontja szerint a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében használt "lehetőség szerint" kifejezés csak az ágazati, illetve alágazati, nem pedig egy adott vállalkozást érintő szabályozás megközelítését illetően biztosít számára szabadságot.

40 A DK Recycling válaszában vitatja a Bizottság érvelését, és pontosítja, hogy ha a Bíróság annak elfogadása mellett dönt, akkor arra fog hivatkozni, hogy a 2003/87 irányelv nem egyeztethető össze az Európai Unió Alapjogi Chartájával.

41 A Bizottság viszonválaszában úgy véli, hogy ez a jogellenességi kifogás elsődlegesen nem elfogadható, másodlagosan pedig nem megalapozott, tekintettel arra, hogy a 2003/87 irányelv megfelel az alapvető jogoknak és az arányosság elvének.

A Bíróság álláspontja

- Az indokolás megváltoztatására irányuló kérelem elfogadhatóságáról

42 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az indokolás megváltoztatása iránti kérelem elfogadhatósága feltételezi az eljáráshoz fűződő érdek fennállását abban az értelemben, hogy e kérelemből az eredménye által előny származhat azon fél számára, aki azt előterjesztette. Erről lehet szó akkor, ha az indokolás megváltoztatása iránti kérelem a fellebbező által felhozott jogalap elleni védekezésnek minősül (lásd ebben az értelemben: 2009. október 6-iGlaxoSmithKline Services és társai kontra Bizottság ítélet, C-501/06 P, C-513/06 P, C-515/06 P és C-519/06 P, EU:C:2009:610, 23. pont, 2011. december 21-iIride kontra Bizottság ítélet, C-329/09 P, EU:C:2011:859, 48-51. pont; 2013. július 11-iZiegler kontra Bizottság ítélet, C-439/11 P, EU:C:2013:513, 42. pont).

43 A jelen ügyben az indokolás megváltoztatása iránti kérelem arra irányul, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottság jogosult volt arra, hogy a "túlzott nehézségekkel" jellemzett eseteket érintő rendelkezést illesszen a 2011/278 határozatba. Ha azonban a Bíróságnak helyt kellene adnia az ilyen kérelemnek, akkor hatástalanok lennének azok a jogalapok, amelyekkel a DK Recycling azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem fogadott el ilyen rendelkezést, és a Törvényszék nem mondta ki emiatt a határozat megsemmisítését.

44 Ebből következően az indokolás megváltoztatása iránti kérelem - amely kihatással lehet több, a fellebbezésben felhozott érvre is - elfogadható.

- Az indokolás megváltoztatására irányuló kérelem megalapozottságáról

45 Azt kell eldönteni, hogy megállapíthatta-e a Törvényszék - anélkül, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot - a Bizottság arra vonatkozó hatáskörét, hogy a 2011/278 határozatba olyan rendelkezést illesszen be, amely lehetővé teszi további ingyenes kibocsátási egységek kiosztását egyes olyan vállalkozások számára, amelyeknél a kibocsátási egységeknek az e határozatban foglalt ágazati szabályok szerinti kiosztása "túlzott nehézségeket" okozna.

46 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2009/29 irányelv (45) preambulumbekezdése szerint a "Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy elfogadja [...] a kibocsátási egységeknek a Közösség egészére kiterjedő átmeneti kiosztására [...] vonatkozó szabályok harmonizálására [...] vonatkozó intézkedéseket". A 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének második albekezdése pontosítja, hogy ezek a végrehajtási intézkedések az irányelv "nem alapvető fontosságú elemeinek [...] módosítására" irányulnak.

47 Meg kell állapítani, hogy a Bíróság korábban már kimondta, hogy nem képezhetik hatáskör-átruházás tárgyát az olyan rendelkezések, amelyeknek az elfogadásához az uniós jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések szükségesek, és ebből következően a Bizottság által hozott végrehajtási intézkedések nem módosíthatják az alapszabályozás alapvető fontosságú elemeit, és azt nem is egészíthetik ki új alapvető fontosságú elemekkel (2012. szeptember 5-iParlament kontra Tanács ítélet, C-355/10, EU:C:2012:516, 65. és 66. pont).

48 Valamely terület alapvető fontosságúnak minősítendő elemei azonosításának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, és ez az azonosítás megköveteli az érintett terület jellemzőinek és sajátosságainak figyelembevételét (2015. szeptember 10-iParlament kontra Tanács ítélet, C-363/14, EU:C:2015:579, 47. pont).

49 A 2003/87 irányelv azon elemeit illetően, amelyeket a jelen ítélet 46-48. pontjában idézett rendelkezések és ítélkezési gyakorlat értelmében alapvető fontosságúnak kell minősíteni, hangsúlyozni kell, hogy bár ezen irányelv fő célja az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának jelentős csökkentése, ezt a célt számos részcél tiszteletben tartása útján kell elérni. Ezen részcélok körébe tartozik - amint ezt az említett irányelv (5) és (7) preambulumbekezdése kifejti - a gazdasági fejlődésnek és a munkalehetőségeknek, valamint a belső piac egységességének és a versenyfeltételeknek a megőrzése (2012. március 29-iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C-504/09 P, EU:C:2012:178, 77. pont; 2012. március 29-iBizottság kontra Észtország ítélet, C-505/09 P, EU:C:2012:179, 79. pont; 2013. október 17-iIberdrola és társai ítélet, C-566/11, C-567/11, C-580/11, C-591/11, C-620/11 és C-640/11, EU:C:2013:660, 43. pont).

50 Az, hogy a versenyfeltételeknek a belső piacon történő megőrzésére vonatkozó részcélt nemcsak a 2003/87 irányelv (5) és (7) preambulumbekezdése, hanem a 2009/29 irányelv (8) és (15) preambulumbekezdése is ismételten megemlíti, azt bizonyítja, hogy ez a részcél alapvető fontosságú szerepet tölt be az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerében.

51 Ami közelebbről a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozó átmeneti szabályokat illeti, rá kell mutatni arra, hogy a 2009/29 irányelv (23) preambulumbekezdése a Közösségben fennálló verseny torzulásainak minimumra csökkentésére irányuló követelményt is előírja. Ennek érdekében pontosítja, hogy az átmenetileg ingyenesen kiosztott mennyiséget a Közösség egészére kiterjedő, összehangolt szabályok szerint kell meghatározni.

52 Így a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdésében a jogalkotó egyrészt ragaszkodott a teljes mértékű harmonizáció követelményéhez annak előírásával, hogy "a Bizottság [...] közösségi szintű, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseket fogad el a kibocsátási egységek [harmonizált] kiosztására vonatkozóan", másrészt a jogalkotó megadta, hogy a Bizottságnak milyen kritériumok alapján kell végeznie a harmonizációt: lényegében az egyes ágazatokra és alágazatokra vonatkozó referenciaértékek alapján.

53 A jogalkotó azáltal, hogy az ingyenes kibocsátási egységek kiosztására ilyen módszert írt elő, konkretizálta a belső piacon fennálló verseny torzulásainak minimumra csökkentésére irányuló, alapvető követelményt.

54 Következésképpen a Bizottság csak e követelménnyel szembefordulva, és ezáltal a 2003/87 irányelv egyik alapvető fontosságú elemét módosítva írhatott elő a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására vonatkozóan olyan szabályokat, amelyek nem teljes mértékben harmonizált és ágazati szabályok.

55 Márpedig nem kétséges, hogy az, hogy a Bizottság a 2011/278 határozatba olyan rendelkezést illesztett be, amely lehetővé teszi ingyenes kibocsátási egységek egyes olyan vállalkozások számára történő kiosztását, amelyek az e határozatban előírt ágazati kritériumok végrehajtása esetén "túlzott nehézségekkel" szembesülnek, ellentétes az ingyenes kibocsátási egységek harmonizált és ágazati alapon történő kiosztásának elvével, mivel szükségszerűen azzal a megközelítéssel jár együtt, hogy minden egyes, "túlzott nehézségekkel" szembesülő, érintett üzemeltetőt a felmerülő sajátos és egyedi körülményei figyelembevételével, eseti alapon kell vizsgálni. Ezért az ilyen rendelkezés alkalmas arra, hogy a 2003/87 irányelv egyik alapvető fontosságú elemét módosítsa, és ezáltal megkérdőjelezze az irányelv által létrehozott rendszert.

56 E feltételek mellett a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 50. pontjában kimondta, hogy a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése feljogosította a Bizottságot arra, hogy ilyen rendelkezést vezessen be.

57 Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdésében használt "lehetőség szerint" és "elviekben" kifejezés sem. Bár ezek a kifejezések bizonyos mértékű mérlegelési jogkört ruháznak a Bizottságra az előzetes referenciaértékek abban az esetben történő meghatározása tekintetében, ha nem lehet a termékek alapján kiszámított referenciaértéket alkalmazni, nem arra irányulnak, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára a kibocsátási egységek harmonizált és ágazati alapon történő kiosztásának elvétől való eltérést. Egyébként pedig e kifejezések szövegösszefüggés alapján történő elemzése is megerősíti szükség esetén azt az értelmezést, hogy az előzetes referenciaértékek meghatározása "egyes ágazatokra vagy alágazatokra" vonatkozóan történik, mivel a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (2) bekezdésében ezek a szavak szerepelnek.

58 A Törvényszék ezért tévesen utasította el a DK Recycling keresetét abból az előfeltevésből kiindulva, hogy a Bizottság jogszerűen fogadhatott el egy olyan rendelkezést, amely kibocsátási egységek ingyenes kiosztását írja elő "túlzott nehézségek" fennállása esetén, ahelyett, hogy csupán arra mutatott volna rá, hogy a Bizottság semmi esetre sem rendelkezett hatáskörrel ilyen rendelkezés elfogadására.

59 Következésképpen az indokolás megváltoztatása iránti kérelemnek helyt kell adni.

A fellebbezés megalapozottságáról

60 A fentiekből az következik, hogy a DK Recycling azt kifogásoló jogalapjai, hogy a Törvényszék nem ítélte el azt, hogy a 2011/278 határozatban nem szerepel olyan rendelkezés, amely "túlzott nehézségek" fennállása esetén további kibocsátási egységek ingyenes kiosztását írja elő, hatástalanok, és ezért azokat el kell utasítani.

61 Egyébiránt, ami a DK Recycling arra vonatkozó érvelését illeti, hogy a 2003/87 irányelv jogellenes, mert nem írt elő ilyen rendelkezést, meg kell jegyezni, hogy még ha feltételezzük is, hogy a DK Recycling - ahogyan állítja - a Törvényszék előtt felhozta az irányelv jogellenességére vonatkozó kifogást, a Bíróság elé terjesztett iratanyagból az állapítható meg, hogy a fellebbezési eljárásban első ízben csak a válaszában, és nem a keresetlevelében hozta fel ezt a jogalapot.

62 Márpedig a Törvényszék eljárási szabályzata 127. cikkének 1. §-ából - mely ugyanezen szabályzat 190. cikke értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó - az következik, hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.

63 Ez a kivétel nem alkalmazható a DK Recycling által a válaszában, arra reagálva előadott jogalapra, hogy a Bizottság az ellenkérelmében új jogi vagy ténybeli elem említése nélkül pusztán annyit jegyzett meg, hogy a 2003/87 irányelv jogszerűségét a fellebbezési kérelem nem vonta kétségbe.

64 A 2003/87 irányelv jogellenességére alapított jogalapot ezért elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

65 Következésképpen a fellebbezést el kell utasítani.

A költségekről

66 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

67 E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amely rendelkezés e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

68 A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségei, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság a DK Recycling und Roheisen GmbH-t kötelezi saját költségei, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.