62014CJ0363[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2015. szeptember 10. Európai Parlament kontra Az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - Europol - Az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzéke - A jogalap meghatározása - A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően alkalmazandó jogi háttér - Átmeneti rendelkezések - Másodlagos jogalap - Jogalkotási aktusok és végrehajtási intézkedések közötti különbségtétel - A Parlamenttel való konzultáció - Tagállami vagy bizottsági kezdeményezés. C-363/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2015. szeptember 10. ( *1 )

"Megsemmisítés iránti kereset - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - Europol - Az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzéke - A jogalap meghatározása - A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően alkalmazandó jogi háttér - Átmeneti rendelkezések - Másodlagos jogalap - Jogalkotási aktusok és végrehajtási intézkedések közötti különbségtétel - A Parlamenttel való konzultáció - Tagállami vagy bizottsági kezdeményezés"

A C-363/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2014. július 28-án

az Európai Parlament (képviselik: F. Drexler, A. Caiola és M. Pencheva, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: E. Sitbon, K. Pleśniak és K. Michoel, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatják:

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek, J. Vláčil és J. Škeřík, meghatalmazotti minőségben),

Magyarország (képviselik: Fehér M., Szima G. és Bóra M., meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó felek,

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), K. Jürimäe, J. Malenovský, M. Safjan és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: N. Wahl,

hivatalvezető: V. Tourrès tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. június 16-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetével az Európai Parlament a 2009/935/IB határozatnak az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzéke tekintetében [történő módosításáról] szóló, 2014. május 6-i 2014/269/EU tanácsi végrehajtási határozat (HL L 138., 104. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

Jogi háttér

A 2009/371/IB határozat

2 Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozat (HL L 121., 37. o., a továbbiakban: Europol-határozat) 3. cikkének első bekezdése ekképpen rendelkezik:

"Az Europol célja a tagállamok illetékes hatóságai által végrehajtott intézkedések, valamint kölcsönös együttműködésük támogatása és erősítése a szervezett bűnözés, a terrorizmus és a két vagy több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények egyéb formáinak megelőzése és az ellenük folytatott küzdelem terén."

3 E határozat 5. cikke az alábbiakat írja elő: "(1) Az Europol fő feladatai a következők: (2) Az (1) bekezdésben említett feladatok magukban foglalják a tagállamoknak az internetről származó információk összegyűjtésére és elemzésére irányuló feladataik tekintetében nyújtott támogatást annak érdekében, hogy segítsenek az internet felhasználásával elkövetett vagy általa elősegített bűncselekmények azonosításában. (3) Az Europol ellátja továbbá a következő feladatokat is: (4) Ezenfelül a 3. cikkben meghatározott célok keretében, a rendelkezésére álló személyi és költségvetési erőforrásoktól függően és az igazgatótanács által megszabott kereteken belül, az Europol segítségnyújtással, tanácsadással és kutatással is támogathatja a tagállamokat a következő területeken: (5) Az Europol az euróhamisítás elleni küzdelem központi hivatalaként jár el az euró pénzhamisítás elleni, az Europolnak az eurohamisítás elleni küzdelem központi hivatalává történő kijelölése általi védelméről szóló, 2005. július 12-i 2005/511/IB tanácsi határozatnak [...] megfelelően. Az Europol továbbá elősegítheti a tagállamok illetékes hatóságai által vagy közös nyomozócsoportok keretében az euróhamisítás elleni küzdelem érdekében végrehajtott intézkedések koordinálását, adott esetben uniós hivatalokkal vagy harmadik országbeli szervekkel együttműködve. Kérésre az Europol pénzügyileg is támogathatja az euróhamisítás elleni küzdelemben folytatott nyomozásokat."

a) az információk és bűnüldözési operatív információk összegyűjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje;

b) a tagállamok illetékes hatóságainak haladéktalan értesítése az őket érintő információkról és a bűncselekmények között feltárt bármilyen összefüggésekről a 8. cikkben említett nemzeti egységek útján;

c) a tagállamokban folyó nyomozás segítése különösen minden jelentőséggel bíró információt [helyesen: információ] továbbításával a nemzeti egységeknek;

d) meghatározott esetekben az érintett tagállamok illetékes hatóságainak felkérése nyomozások kezdeményezésére, lefolytatására vagy koordinálására, valamint javaslattétel közös nyomozócsoportok létrehozására;

e) bűnüldözési operatív információk és elemzési támogatás nyújtása a tagállamoknak nagyszabású nemzetközi eseményekkel kapcsolatban;

f) fenyegetésértékelések, stratégiai elemzések és a célkitűzéséhez kapcsolódó általános helyzetjelentések készítése, beleértve a szervezett bűnözés általi fenyegetés értékelését.

a) a tagállamok illetékes hatóságainak nyomozati eljárásaiban alkalmazott különös ismeretek elmélyítése és nyomozási tanácsadás;

b) stratégiai jelentőségű bűnüldözési operatív információk szolgáltatása az operatív tevékenységekhez nemzeti és uniós szinten rendelkezésre álló erőforrások eredményes és hatékony felhasználásának megkönnyítése és elősegítése céljából, valamint e tevékenységek támogatása.

a) az illetékes hatóságok tagjainak képzése, adott esetben az Európai Rendőr-akadémiával együttműködve;

b) az illetékes hatóságok szervezete és felszerelése a tagállamok közötti technikai segítségnyújtás biztosításának megkönnyítésével;

c) bűnmegelőzési módszerek;

d) technikai és bűnügyi tudományos módszerek és elemzés, valamint nyomozati eljárások.

4 Az említett határozat 23. cikke ekként rendelkezik: "(1) Az Europol a feladatainak ellátásához szükséges mértékben együttműködési kapcsolatokat hozhat létre és tarthat fenn a következőkkel: [...] (2) Az Europol megállapodásokat köt az (1) bekezdésben említett azon szervezetekkel, amelyek a 26. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett jegyzékben szerepelnek. Az ilyen megállapodások vonatkozhatnak operatív, stratégiai vagy technikai információk cseréjére, beleértve személyes adatokat és bizalmas információkat [...]. Ilyen megállapodások csak akkor köthetők, ha a Tanács - miután konzultációt folytatott az igazgatótanáccsal, a személyes adatok cseréjét illetően pedig az igazgatótanácson keresztül megkapta a közös ellenőrző szerv véleményét - jóváhagyta azokat. [...] (4) A (2) bekezdésben említett megállapodások hatálybalépését megelőzően az Europol [...] a személyes adatok és minősített információk kivételével közvetlenül továbbíthat az e cikk (1) bekezdésében említett szervezetek számára információkat, amennyiben az a címzett feladatainak jogszerű ellátásához szükséges. [...] (6) Az Europol [...] továbbíthat az e cikk (1) bekezdésében említett szervezetek számára: [...] [...]"

a) harmadik államok;

b) személyes adatokat, ha az Europol az érintett szervezettel e cikk (2) bekezdésében említett megállapodást kötött, amely az e szervezet által biztosított megfelelő szintű adatvédelem fennállásának megállapítása alapján lehetővé teszi ilyen adatok továbbítását.

5 Ugyanezen határozat 26. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő: "A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően minősített többséggel: [...]"

a) elfogadja azon, a 23. cikk (1) bekezdésében említett harmadik államok és szervezetek jegyzékét, amelyekkel az Europol megállapodást köt. A jegyzéket az igazgatótanács készíti el és szükség esetén felülvizsgálja azt; [...]

A 2009/934/IB határozat

6 Az Europolnak a partnerekkel fennálló kapcsolataira, többek közt a személyes adatok és minősített adatok cseréjére vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/934/IB tanácsi határozat (HL L 325., 6. o.) 5. cikke ekképpen szól:

"(1) Az Europol-határozat 23. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Europol a feladatainak ellátásához szükséges mértékben együttműködési kapcsolatokat hozhat létre és tarthat fenn harmadik felekkel.

(2) Az Europol-határozat 23. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Europol megállapodásokat köt a harmadik államoknak és szervezeteknek az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett jegyzékben [helyesen: jegyzékében] szereplő harmadik felekkel. Az ilyen megállapodások vonatkozhatnak az operatív, stratégiai vagy műszaki információk cseréjére, beleértve a személyes adatok és a minősített adatok cseréjét is. [...]

(3) Amint a (2) bekezdésben említett jegyzékbe a harmadik felet felvették, az Europol kezdeményezheti a megállapodás megkötésére irányuló eljárást.

(4) Ha egy harmadik féllel operatív megállapodás megkötését irányozzák elő, az Europol értékeli, hogy az adott harmadik fél megfelelő szintű adatvédelmet biztosít-e. Az értékelés eredményét továbbítja az igazgatótanácsnak, amely kikérte a közös ellenőrző szerv előzetes véleményét. [...]"

7 E határozat 6. cikke a következőképpen került megszövegezésre:

"(1) Az igazgatótanács az 5. cikk (4) bekezdésében említett értékelés alapján és a közös ellenőrző szerv véleményét figyelembe véve dönt arról, hogy az igazgató tárgyalásokat kezdjen-e az adott harmadik féllel egy operatív megállapodás megkötéséről. Az igazgatótanács előzetes kedvező döntésének kézhezvétele után az igazgató tárgyalásokat kezd az adott harmadik féllel az ilyen megállapodás megkötéséről. [...]

[...]

(3) A megállapodásra vonatkozó tárgyalások lezárulását követően az igazgató benyújtja a megállapodástervezetet az igazgatótanácsnak. Az operatív megállapodások megkötéséről az igazgatótanács a közös ellenőrző szerv véleményét kéri. Az igazgatótanácsnak a megállapodástervezetet annak a Tanács részére jóváhagyás céljából történő benyújtását megelőzően jóvá kell hagynia.

Az operatív megállapodás jóváhagyása esetén a megállapodástervezetet és a közös ellenőrző szerv véleményét benyújtják a Tanácsnak.

(4) Az Europol-határozat 23. cikkének (2) bekezdésével összhangban ilyen megállapodások csak akkor köthetők, ha a Tanács az igazgatótanáccsal folytatott konzultációt követően, és amennyiben a megállapodások személyes adatok cseréjét is érintik, a közös ellenőrző szervnek az igazgatótanácson keresztül beszerzett véleményét követően jóváhagyta azokat."

A 2009/935/IB határozat

8 Az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének megállapításáról szóló, 2009. november 30-i 2009/935/IB tanácsi határozat (HL L 325., 12. o.) 1. cikke ekképpen rendelkezik:

"Az Europol-határozat 23. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Europol megállapodást köt az e határozat mellékletében található jegyzékbe felvett harmadik államokkal és szervezetekkel. Amint felvették e jegyzékbe a harmadik államot vagy a szervezetet, az Europol kezdeményezheti a megállapodás megkötésére irányuló eljárást. Az Europol - az igazgatótanács eltérő határozata hiányában - törekszik a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő együttműködési megállapodás megkötésére [helyesen: az említett harmadik államokkal és szervezetekkel]."

9 A 2009/935 határozat 2. cikke ekképpen rendelkezik:

"(1) Az igazgatótanács [helyesen: az igazgatótanács vagy az Europol] bármely tagja javasolhatja új harmadik államnak vagy szervezetnek a jegyzékbe való felvételét. Ebben az esetben vázolnia kell a kérdéses harmadik állammal vagy szervezettel való együttműködési megállapodás megkötésének operatív szükségességét.

(2) Az igazgatótanács eldönti, hogy javasolja-e a Tanácsnak a szóban forgó harmadik állam vagy szervezet felvételét a jegyzékbe.

(3) A Tanács e határozat [helyesen: e határozat mellékletének] módosítása útján határoz az új harmadik államnak vagy szervezetnek a jegyzékbe való felvételéről."

10 Az említett határozat melléklete megállapítja azon harmadik államok és szervezetek jegyzékét, amelyekkel az Europol megállapodást köt.

A megtámadott határozat

11 A megtámadott határozatnak - amely határozat az Europol-határozatra, konkrétan annak 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, valamint a 2009/934 határozatra, konkrétan annak 5. és 6. cikkére hivatkozik - a (4) és (7) preambulumbekezdése ekképpen szól: [...]

"(4) Az Europol igazgatótanácsa a 2012. október 3-4-i ülésén úgy határozott, hogy javasolja a Tanácsnak bizonyos harmadik államok felvételét a jegyzékbe, felvázolva az együttműködési megállapodások e harmadik államokkal való megkötésének operatív szükségességét.

(7) A Tanács 2012. december 19-én úgy határozott, hogy e témában konzultációt folytat az Európai Parlamenttel, amely a konzultációt követően véleményt nyilvánított a kérdésben [...]"

12 E határozat 1. cikke a következőképpen rendelkezik: "A [2009/935] határozat mellékletének 1. pontjában a következő bejegyzések kerülnek beillesztésre:

- Brazília,

- Grúzia,

- Mexikó,

- Egyesült Arab Emírségek."

A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás

13 A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot, és

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

14 A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, vagy másodlagosan mint megalapozatlant;

- a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére, és

- másodlagosan, a megtámadott határozat megsemmisítése esetén tartsa fenn ennek joghatásait mindaddig, amíg helyébe új jogi aktus nem lép.

15 A Bíróság elnöke 2014. december 15-i határozatával megengedte a Cseh Köztársaság és Magyarország beavatkozását a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

A keresetről

16 A Parlament a keresete alátámasztása érdekében a beadványaiban három jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkön alapulnak: először is, lényeges eljárási szabályok megsértésén abból fakadóan, hogy nem volt tagállami vagy bizottsági kezdeményezés, valamint az alkalmazott, a Parlament fakultatív konzultációját magában foglaló eljárás téves jellegű volt, másodszor hatályon kívül helyezett vagy jogellenes jogi alap megválasztásán, és harmadszor, jogalkotási tárgykörbe tartozó határozat elfogadása érdekében végrehajtási intézkedésekre vonatkozó jogi alap megválasztásán.

17 Tekintettel arra, hogy a jogi aktus jogi alapja meghatározza az annak elfogadása céljából követendő eljárást (Parlament kontra Tanács ítélet, C-130/10, EU:C:2012:472, 80. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-658/11, EU:C:2014:2025, 57. pont), először is meg kell vizsgálni a második, hatályon kívül helyezett vagy jogellenes jogi alap megválasztásán és a harmadik, jogalkotási tárgykörbe tartozó határozat elfogadása érdekében végrehajtási intézkedésekre vonatkozó jogi alap megválasztásán alapuló jogalapot.

A második, hatályon kívül helyezett vagy jogellenes jogi alap megválasztásán és a harmadik, jogalkotási tárgykörbe tartozó határozat elfogadása érdekében végrehajtási intézkedésekre vonatkozó jogi alap megválasztásán alapuló jogalapról

A második jogalap hatályon kívül helyezett jogi alap megválasztásán alapuló, első részéről

- A felek érvei

18 A Parlament azt állítja, hogy az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a 2009/934 határozat 5. és 6. cikke nem tekinthető valódi jogalapnak.

19 E rendelkezések ugyanis arra korlátozódnak, hogy implicit módon hivatkoznak az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontjára, amely az egyetlen lehetséges jogalapnak minősült a megtámadott határozathoz hasonló intézkedés elfogadásához a korábbi "harmadik pillér" keretében.

20 Következésképpen a Tanács által alkalmazott jogalap a Parlament szerint az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja. Márpedig, mivel e 34. cikket hatályon kívül helyezte a Lisszaboni Szerződés, az már nem szolgálhat jogalapként új jogi aktusok elfogadásához.

21 A Tanács kifejti, hogy a megtámadott határozatot az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján fogadta el. A 2009/934 határozat 5. és 6. cikkére kiegészítő jogalapként került hivatkozás. Magyarország is úgy véli, hogy az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja elégséges jogalapnak minősült, és hogy tehát a megtámadott határozat elfogadásához nem kellett az elsődleges jogra hivatkozni.

- A Bíróság álláspontja

22 A második jogalap első része megalapozottságának értékelése érdekében meg kell határozni azt a jogi alapot, amely alapján a megtámadott határozatot elfogadták.

23 E tekintetben meg kell állapítani, hogy e határozat nem hivatkozik az EU 34. cikkre, és hogy bevezető hivatkozásai kifejezetten az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, valamint a 2009/934 határozat 5. és 6. cikkére utalnak.

24 A megtámadott határozat szövegére figyelemmel, amelynek főszabály szerint az indokolási kötelezettség teljesítése érdekében fel kell tüntetnie a jogalapot, amelyen alapul (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Tanács ítélet, C-370/07, EU:C:2009:590, 39. és 55. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 29. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 19. pont), nem tekinthető tehát úgy, hogy e határozat az EU 34. cikken alapul.

25 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a megtámadott határozat egyetlen eleme sem utal arra, hogy a Tanács e 34. cikket kívánta e határozat jogalapjaként alkalmazni.

26 Különösen nem releváns e tekintetben az a - feltételezés szerint bizonyított - körülmény, hogy az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja minősült a megtámadott határozathoz hasonló intézkedés elfogadásához az egyetlen lehetséges jogalapnak, mivel a Tanács azon kifejezett döntése, hogy a megtámadott határozatban nem e rendelkezést említi, hanem inkább az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint a 2009/934 határozat 5. és 6. cikkét, egyértelműen jelzi, hogy a megtámadott határozat magukon ez utóbbi rendelkezéseken alapul (lásd analógia útján: Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 21. pont).

27 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy jóllehet a 2009/934 határozat 5. és 6. cikke nem szól az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett jegyzék (a továbbiakban: jegyzék) módosításáról, és hogy következésképpen nem szolgálhatott érvényesen a megtámadott határozat jogalapjaként, e cikkek megemlítése e határozat bevezető hivatkozásai között mindenesetre legfeljebb tisztán alaki hibának minősül, mivel e megemlítés nem befolyásolta a megtámadott határozat tartalmát vagy az elfogadása során követett eljárást (lásd ebben az értelemben: Egyesült Királyság kontra Tanács ítélet, C-81/13, EU:C:2014:2449, 65-67. pont).

28 A fentiekből következik, hogy az EU 34. cikknek a Lisszaboni Szerződéssel való hatályon kívül helyezése nem fosztja meg jogalapjától a megtámadott határozatot.

29 Ezen elemekre tekintettel a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalap jogellenes jogi alap megválasztásán alapuló, második részéről és a harmadik, jogalkotási tárgykörbe tartozó határozat elfogadása érdekében végrehajtási intézkedésekre vonatkozó jogi alap megválasztásán alapuló jogalapról

- A felek érvei

30 A Parlament úgy véli, hogy ha úgy kellene tekinteni, hogy a megtámadott határozat jogalapja az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja, e rendelkezés jogellenes másodlagos jogalapnak minősül, amelyen nem alapulhat érvényesen e határozat.

31 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy a Szerződésekkel összeegyeztethetetlen az olyan másodlagos jogalap létesítése, amely megkönnyíti valamely jogi aktus elfogadásának módjait. Ez a helyzet az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja esetén, mivel ez a rendelkezés - ellentétben azzal, amit az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja megkövetelt - az említett határozat végrehajtási intézkedéseinek elfogadását nem köti valamely tagállam vagy a Bizottság előzetes kezdeményezéséhez.

32 Az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja ezenkívül alkalmazhatatlanná vált a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően, továbbá az új jogi aktusok elfogadásához jogellenes eltérést ír elő az e Szerződéssel bevezetett eljárás alól. Az ilyen eltérést nem engedi meg az átmeneti rendelkezésekről szóló (36. sz.) jegyzőkönyv (a továbbiakban: átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv) 9. cikke, amely csupán azt tartalmazza, hogy a korábbi "harmadik pillér" jogi aktusai nem veszítik automatikusan hatályukat az említett Szerződés hatálybalépésével.

33 A Parlament egyébiránt azzal érvel, hogy a jegyzék a szóban forgó terület alapvető elemének minősül, és hogy tehát a jogalkotási aktus részét kell képeznie. A Parlament szerint legalábbis normatív elemnek kellene tekinteni, amelynek az EUMSZ 290. cikk értelmében vett felhatalmazáson alapuló jogi aktus - és nem az EUMSZ 291. cikk értelmében vett végrehajtási aktus - tárgyát kell képeznie.

34 A Parlament e tekintetben három megfontolásból indul ki. Először is, az Europol-határozat nem határozza meg azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy valamely államot felvegyenek a jegyzékbe. Másodszor, az ilyen felvételnek jelentős következményei vannak, többek között az állampolgárok alapvetői jogai tekintetében. Harmadszor e felvételhez az uniós jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések szükségesek.

35 A Parlament ebből arra következtet, hogy a választott eljárás és jogalap téves volt, mivel a megtámadott határozatot úgy fogadták el, mintha végrehajtási intézkedés lenne.

36 A Tanács úgy véli, hogy a Parlamentnek egyfelől az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdése a) pontjának másodlagos jogalap minőségére, másfelől arra a körülményre vonatkozó érveit, hogy a jegyzék módosítása a szóban forgó terület alapvető elemének minősül, az e rendelkezés ellen irányuló jogellenességi kifogásként kell értékelni.

37 A Tanács elsődlegesen vitatja e jogellenességi kifogás elfogadhatóságát. E tekintetben arra hivatkozik, hogy az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv 10. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság hatáskörei az Europol-határozat tekintetében 2014. december 1-jéig azok maradtak, amelyek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt is fennálltak. Márpedig az akkor alkalmazandó EU 35. cikk (6) bekezdése nem írta elő annak lehetőségét, hogy a Parlament megsemmisítés iránti keresetet terjesszen elő a korábbi "harmadik pillér" keretében elfogadott, a megtámadott határozathoz hasonló jogi aktus ellen. Azon hatáskör hiányából, amely a Bíróságot e területen jellemezte, következik, hogy a Parlament által felhozott jogellenességi kifogást elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

38 A Tanács - Magyarország támogatásával - másodlagosan azt állítja, hogy az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja e határozat elfogadásakor megfelelt az EU-Szerződésnek. E rendelkezés ugyanis az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontjában foglalt eljárás alkalmazásának előírására szorítkozik, amely pedig nem feltétlenül köti a megtámadott határozathoz hasonló intézkedés elfogadását valamely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezéséhez.

39 A Tanács és a Cseh Köztársaság ezenkívül úgy véli, hogy a jegyzék módosítása semmiképpen sem vonatkozik az Europol-határozat által szabályozott terület alapvető elemére.

40 A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének joghatásait illetően a Tanács, a Cseh Köztársaság és Magyarország azt állítja, hogy az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv 9. cikkének a Parlament által javasolt értelmezése megbénítaná a korábbi "harmadik pillér" jogi aktusaiban előírt végrehajtási intézkedések elfogadásának minden lehetőségét, és pontosan ez az a helyzet, amelyet a Szerződések megalkotói meg kívántak akadályozni.

- A Bíróság álláspontja

41 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi aktus jogalapja megválasztásának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek alkalmasak arra, hogy bírósági felülvizsgálat tárgyát képezzék; ilyen elemnek számít a jogi aktus célja és tartalma (Bizottság kontra Parlament és Tanács ítélet, C-43/12, EU:C:2014:298, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felek között nincs nézetkülönbség az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint a megtámadott határozat célja és tartalma közötti kapcsolat tekintetében. A Parlament viszont vitatja e rendelkezés jogszerűségét, arra hivatkozva, hogy az megkönnyíti a megtámadott határozathoz hasonló végrehajtási intézkedések elfogadásának módjait a Szerződésekben e célból előírt eljáráshoz képest.

43 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy mivel az uniós intézmények akaratnyilvánítására vonatkozó szabályokat a Szerződések állapítják meg, és azokról sem a tagállamok, sem maguk az intézmények nem rendelkezhetnek, kizárólag a Szerződések hatalmazhatják fel valamely intézményt arra, hogy különleges esetekben eltérjen a Szerződésekben megállapított valamely döntéshozatali eljárástól. Ezért valamely intézmény arra vonatkozó lehetőségének elismerése, hogy jogalkotási aktusok vagy végrehajtási intézkedések elfogadását lehetővé tevő másodlagos jogalapokat hozzon létre, akár azért, hogy megszigorítsa, akár pedig azért, hogy megkönnyítse valamely aktus elfogadásának módjait, az adott intézmény számára olyan jogalkotási hatáskör biztosításához vezetne, amely túllép a Szerződésekben előírt hatáskörön (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-133/06, EU:C:2008:257, 54-56. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 42. és 43. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 32. és 33. pont).

44 Ebben az összefüggésben először is a Parlament azon érvét kell megvizsgálni, amely szerint a megtámadott határozat elfogadása érdekében választott jogalap és eljárás téves volt, azon okból, hogy e határozat a szabályozott terület alapvető elemére vonatkozott, amely esetében csupán jogalkotási aktus fogadható el.

45 Ugyanis, amennyiben az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a jegyzék módosítására előírt eljárás nem felel meg annak az eljárásnak, amelyet az elsődleges jog állapít meg jogalkotási aktusok elfogadására a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, ezen érvet valójában úgy kell értékelni, mint az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdése a) pontja jogszerűségének kritikáját, amely azon alapul, hogy ez utóbbi rendelkezés rugalmasabb eljárás alkalmazásával teszi lehetővé a szabályozott terület alapvető elemére vonatkozó jogi aktus elfogadását, mint amit az elsődleges jog e célból előír.

46 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló terület alapvető szabályainak elfogadása kizárólag az uniós jogalkotó hatáskörébe tartozik, és e szabályokat az alapszabályozásban kell elfogadni. Ebből következően az alapszabályozás alapvető elemeit megállapító rendelkezések, amelyeknek az elfogadásához az uniós jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések szükségesek, nem képezhetik hatáskör-átruházás tárgyát, továbbá nem szerepelhetnek végrehajtási jogi aktusokban (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-355/10, EU:C:2012:516, 64-66. pont).

47 Valamely terület alapvetőnek minősítendő elemei azonosításának olyan objektív elemeken kell alapulnia, amelyek bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik, és ez az azonosítás megköveteli az érintett terület jellemzőinek és sajátosságainak figyelembevételét (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-355/10, EU:C:2012:516, 67. és 68. pont).

48 A jelen ügyben kitűnik az Europol-határozat 3. cikkéből, hogy az Europol célja a tagállamok illetékes hatóságai által végrehajtott intézkedések, valamint kölcsönös együttműködésük támogatása és erősítése a szervezett bűnözés, a terrorizmus és a két vagy több tagállamot érintő súlyos bűncselekmények egyéb formáinak megelőzése és az ellenük folytatott küzdelem terén.

49 Ebben az összefüggésben az Europol és a harmadik államok közötti kapcsolatok létesítése az Europol tevékenységeihez képest kiegészítő jellegű művelet, amennyiben egyébiránt - az Europol-határozat 23. cikke (1) bekezdése szerint - együttműködési kapcsolatok ezen államokkal csupán az Europol feladatainak ellátásához szükséges mértékben létesíthetők és tarthatók fenn.

50 Ezenkívül az uniós jogalkotó megállapította az ilyen kapcsolatok létesítésének és fenntartásának elvét, meghatározta e kapcsolatok célkitűzését, és pontosította, hogy az említett kapcsolatoknak milyen keretek között kell fennállniuk.

51 Ennélfogva, még akkor is, ha a jegyzék módosításáról szóló határozat bizonyos, technikai és politikai dimenziókkal bíró döntéseket foglal magában, az ilyen határozatot nem lehet olyannak minősíteni, mint amelyhez az uniós jogalkotó saját felelősségi körébe tartozó politikai döntések szükségesek.

52 Nem változtat ezen elemzésen a Parlament azon érve, amely szerint a jegyzék módosításának jelentős következményei lehetnek az állampolgárok alapvető jogai tekintetében.

53 Kétségkívül meg kell jegyezni egyfelől, hogy a személyes adatok továbbítása, amelyet az Europol-határozat 23. cikkének alkalmazásával kötött megállapodások engedélyezhetnek, beavatkozást jelenthet az érintett személyek alapvető jogaiba, másfelől, hogy egyes ilyen beavatkozások olyan mértékűek lehetnek, hogy az szükségessé teszi az uniós jogalkotó beavatkozását (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-355/10, EU:C:2012:516, 77. pont).

54 Mindazonáltal kitűnik, hogy maga a jogalkotó szabályozta a személyes adatok bizonyos harmadik államoknak való továbbításának elvét, illetve azt a keretet, amelyben e továbbításnak történnie kell, oly módon, hogy az Europol-határozat 23. cikke (6) bekezdésének b) pontja és a 2009/934 határozat 5. cikkének (4) bekezdése többek között előírja az annak értékelésére vonatkozó kötelezettséget, hogy az érintett harmadik állam megfelelő szintű adatvédelmet biztosít-e.

55 Mindenesetre valamely harmadik állam jegyzékbe történő felvétele önmagában semmiféle személyes adat továbbítását nem teszi lehetővé ez utóbbi állam számára. Az Europol-határozat 23. cikke (2), (4) és (6) bekezdéséből következően ugyanis az ilyen továbbítás csupán azután lehetséges, hogy az Europol és ezen állam köt egy olyan megállapodást, amely kifejezetten engedélyezi az ilyen adatok továbbítását. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy e határozat 23. cikkének a 2009/934 határozat 5. és 6. cikkével, valamint a 2009/935 határozat 1. cikkével összefüggésben értelmezett (2) bekezdéséből következően az ilyen megállapodásról való tárgyalás és annak megkötése magában foglalja azt, hogy az érintett harmadik államnak a jegyzékbe való felvétele után az Europol igazgatótanácsának és a Tanácsnak további határozatokat kell hoznia, oly módon, hogy az előbbi továbbra is dönthet úgy, hogy nem engedélyezi az Europol igazgatójának, hogy tárgyalásokba kezdjen az érintett harmadik állammal, illetve továbbra is dönthet úgy, hogy olyan megállapodás megkötésének irányába tereli e tárgyalásokat, amely nem teszi lehetővé a személyes adatok cseréjét, vagy hogy végül nem hagyja jóvá az igazgató által megtárgyalt megállapodástervezetet, a Tanács pedig továbbra is dönthet úgy, hogy nem hagyja jóvá az Europol által továbbított tervezetet.

56 A Parlament azon érvét illetően, amely szerint az Europol-határozat nem határozza meg azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy valamely államot felvegyenek a jegyzékbe, meg kell jegyezni, hogy e határozat 23. cikkének (1) bekezdése kellő pontossággal meghatározza az ilyen felvétel feltételeit.

57 A fentiekből következően a jegyzék módosítása nem minősül az Europol-határozat által szabályozott terület alapvető elemének, így tehát az uniós jogalkotó előírhatja, hogy e módosításra végrehajtási aktus által is sor kerülhet.

58 Másodszor tehát a Parlament azon érvét kell megvizsgálni, amely szerint az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja jogellenes, amennyiben engedélyezi e határozat végrehajtási intézkedéseinek elfogadását valamely tagállam vagy a Bizottság bármely előzetes kezdeményezése nélkül.

59 E tekintetben, mivel valamely uniós jogi aktus érvényességét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni, az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdése a) pontjának jogszerűségét azon rendelkezések alapján kell elbírálni, amelyek e határozat elfogadásának időpontjában a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területe általános jogi aktusainak végrehajtását szabályozták, vagyis az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja és az EU 39. cikk (1) bekezdése alapján (lásd analógia útján: Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 45. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 35. pont).

60 E rendelkezésekből következik, hogy a minősített többséggel eljáró Tanács a Parlamenttel való konzultációt követően elfogadja a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó cím keretében elfogadott határozatok végrehajtásához szükséges intézkedéseket.

61 Azonban a felek nem értenek egyet az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontjában megállapított szabályok értelmezését illetően azon kérdés kapcsán, hogy e végrehajtási intézkedések elfogadásához kell-e valamely tagállamtól vagy a Bizottságtól származó előzetes kezdeményezés.

62 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e rendelkezés különbséget tesz egyfelől azon határozatok között, amelyeket a Tanács egyhangúlag eljárva fogadhat el, másfelől az e határozatok uniós szintű végrehajtásához szükséges intézkedések között, amelyeket a minősített többséggel eljáró Tanács fogad el.

63 Ebben az összefüggésben, azon mondatok szerkezetének fényében, amelyekből az említett rendelkezés áll, a "bármely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére" kifejezést úgy kell érteni, mint amely kizárólag az olyan alapintézkedésekre vonatkozik, amelyeket a Tanács egyhangúlag eljárva fogadhat el.

64 Ugyanezen rendelkezés megszövegezéséből következik tehát, hogy azt úgy kell értelmezni, hogy nem szükséges valamely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezése olyan végrehajtási intézkedések elfogadásához, mint amilyen a megtámadott határozat.

65 Ezen értelmezést alátámasztja az EU 34. cikk (2) bekezdése c) pontjának a szövegkörnyezete, amelyet e rendelkezés értelmezése érdekében figyelembe kell venni (lásd ebben az értelemben: M'Bodj-ítélet, C-542/13, EU:C:2014:2452, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66 A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után konkrétan a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködésre alkalmazandó rendelkezéseket illetően ugyanis az EUMSZ 76. cikk és az EUMSZ 291. cikk csupán a jogalkotási aktusok elfogadása érdekében követeli meg valamely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezését, a végrehajtási intézkedések elfogadása érdekében nem.

67 Következésképpen el kell utasítani a Parlament azon érvét, amely szerint az a tény, hogy az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja engedélyezi e határozat végrehajtási intézkedéseinek elfogadását valamely tagállam vagy a Bizottság előzetes kezdeményezése nélkül, azt jelenti, hogy az említett határozatot olyannak kell tekinteni, mint amely az ilyen intézkedések elfogadására az EU-szerződésben e célból előírt eljáráshoz képest könnyített szabályokat állapít meg.

68 Ami a Parlament arra vonatkozó érveit illeti, hogy az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja összeegyeztethetetlen a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően alkalmazandó eljárási szabályokkal, mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv kifejezetten az e Szerződés hatálybalépését követően az EU-Szerződés alapján ezen időpont előtt elfogadott jogi aktusokra alkalmazandó jogi szabályokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 51. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 41. pont).

69 Így e jegyzőkönyv 9. cikke előírja, hogy az ilyen jogi aktusok joghatása mindaddig fennmarad, amíg azokat a Szerződések alapján hatályon kívül nem helyezik, semmisnek nem nyilvánítják vagy nem módosítják.

70 Márpedig a Bíróság úgy ítélte meg, hogy e cikket úgy kell értelmezni, mint amely azt foglalja magában, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt az EU-Szerződés alapján szabályosan elfogadott jogi aktus azon rendelkezése, amely e jogi aktus végrehajtási intézkedéseinek elfogadási módjait írja elő, továbbra is kifejti joghatásait, amennyiben azt nem helyezték hatályon kívül, nem nyilvánították semmisnek vagy nem módosították, és az általa meghatározott eljárás alapján lehetővé teszi végrehajtási intézkedések elfogadását (Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 57. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 47. pont).

71 Ilyen körülmények között, mivel az EUMSZ 290. cikk nem volt alkalmazható, az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem lehet összeegyeztethetetlen az EUM-Szerződés e rendelkezésével.

72 Hasonlóképpen, a Parlament annak bemutatására irányuló érvei alapján, hogy az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja a végrehajtási intézkedések elfogadásának szigorúbb vagy könnyített elfogadási módjait írja elő, mint az EUM-Szerződésben e célból előírt eljárás, a Bíróság nem állapíthatja meg, hogy e rendelkezés jogellenes másodlagos jogalapnak minősül, amelynek alkalmazását kifogás útján el kellene utasítani (lásd analógia útján: Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 58. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 48. pont).

73 Következésképpen és e körülmények között, anélkül hogy szükséges lenne a második jogalap második részének, valamint a harmadik jogalapnak az elfogadhatóságáról határozni, azokat mint megalapozatlanokat el kell utasítani (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 59. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és ennélfogva e jogalapokat egészükben el kell utasítani.

Az első, lényeges eljárási szabályok megsértésén alapuló jogalapról

A felek érvei

74 A Parlament azt állítja, hogy abban az esetben, ha a Lisszaboni Szerződés előtti jogi szabályozás alkalmazandó a jelen ügyben, a megtámadott határozatot valamely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére, és a Parlamenttel való konzultáció után kellett elfogadni az EU 34. cikk (2) bekezdésének az EU 39. cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett c) pontja szerint.

75 Márpedig egyfelől a megtámadott határozatot nem valamely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére fogadták el. Másfelől a Tanácsnak a Parlamenttel való konzultációja nem volt olyan jellegű, amely eleget tett volna az EU 39. cikk (1) bekezdése, illetve az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdése a) pontja követelményeinek, amennyiben a Tanács véleménye szerint e konzultáció csupán fakultatív jellegű volt.

76 A Tanács ellenben úgy véli, hogy sem az Europol-határozat, sem az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja, sem az EUMSZ 291. cikk (2) bekezdése, sem pedig az EUMSZ 76. cikke nem követeli meg, hogy a megtámadott határozathoz hasonló jogi aktust valamely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére fogadjanak el.

77 Egyébiránt a Tanács azt állítja, hogy már nem volt köteles konzultálni a Parlamenttel, mivel a Lisszaboni Szerződés hatályon kívül helyezte az EU 39. cikket. A Tanács szerint az ilyen kötelezettség előírása egyébiránt olyan elemmel egészítené az EUMSZ 291. cikkben foglalt eljárást, amely abban nem szerepel, és ezáltal sértené a Lisszaboni Szerződés által kialakított intézményi egyensúlyt.

78 Magyarország pedig azt állítja, hogy a Tanács az általa alkalmazott, önkéntes konzultáció eszköze révén teljesítette az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt konzultációra vonatkozó kötelezettséget.

A Bíróság álláspontja

79 Először is, ami azt illeti, hogy a megtámadott határozatot valamely tagállam vagy a Bizottság előzetes kezdeményezése nélkül fogadták el, meg kell állapítani, hogy az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem ír elő ilyen kezdeményezést. Éppen ellenkezőleg, kitűnik ezen, a 2009/935 határozat 2. cikke (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezésből, hogy az Europol igazgatótanácsának kell javaslatot tennie arra, hogy valamely harmadik államot felvegyenek a jegyzékbe.

80 Egyébiránt, kitűnik a jelen ítélet 62-66. pontjában szereplő megfontolásokból, hogy az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontja sem követelte meg, hogy a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén a végrehajtási intézkedéseket valamely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezésére fogadják el.

81 Ilyen körülmények között nem minősülhet lényeges eljárási szabály megsértésének az, ha a megtámadott határozat elfogadását nem előzi meg valamely tagállam vagy a Bizottság kezdeményezése.

82 Másodszor, ami a Parlamenttel való konzultáció feltételeit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Parlamenttel az uniós jog alkalmazandó szabályai által előírt esetekben történő rendszeres konzultáció olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelynek megsértése az érintett jogi aktus semmisségét eredményezi (Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 63. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

83 Következésképpen, amennyiben a második és harmadik jogalapra adott válaszból az következik, hogy a Tanács érvényesen alapozhatta a megtámadott határozatot az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjára, azt kell meghatározni, hogy a Parlamenttel kellett-e konzultálni valamely aktus e rendelkezés alapján való elfogadása előtt.

84 Márpedig az említett rendelkezésnek magából a megszövegezéséből következik, hogy a Tanácsnak konzultálnia kellett a Parlamenttel a jegyzék módosítása előtt.

85 A Tanács állításával szemben az EU 39. cikk (1) bekezdésének a Lisszaboni Szerződéssel való hatályon kívül helyezése nem kérdőjelezheti meg ezt a Parlamenttel való konzultációra vonatkozó kötelezettséget, mivel azt az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja kifejezetten előírja.

86 Hasonlóképpen nem releváns, hogy az EUMSZ 291. cikk nem írja elő a Parlamenttel való konzultációra vonatkozó kötelezettséget, amennyiben a Parlamenttel való konzultációra vonatkozó kötelezettség az Europol-határozat egyik olyan joghatását képezi, amely az átmeneti rendelkezésekről szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően fennmaradt (lásd analógia útján: Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 68. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 58. pont).

87 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a megtámadott határozatot a Tanács a Parlamenttel való konzultációt követően fogadta el.

88 Mindazonáltal a Parlament azt állítja, hogy az a körülmény, hogy a Tanács úgy folytatta le ezt a konzultációt, hogy mindeközben úgy vélte, hogy ez nem kötelezettsége, lényeges eljárási szabály megsértésének minősül.

89 E tekintetben meg kell állapítani, hogy nem állították, és különösen nem bizonyították, hogy a Tanács tévedése azzal kapcsolatban, hogy a Parlamenttel való konzultációnak milyen keretek között kellett történnie, a gyakorlatban korlátozta volna a Parlamentnek a megtámadott határozat elfogadásában biztosított szerepet, vagy érintette volna e határozat tartalmát.

90 Különösképpen meg kell jegyezni, hogy a Parlament az említett határozat elfogadását megelőzően ismertethette álláspontját a Tanáccsal. Kitűnik egyébiránt a Parlament által ezen eljárás során kibocsátott véleménynek magából a megszövegezéséből, illetve ezen intézmény által a tárgyalás során szolgáltatott magyarázatokból, hogy e vélemény elfogadásakor a Parlament úgy tekintette, hogy a Tanács az Europol-határozat 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő konzultációs kötelezettség alapján konzultál vele.

91 Ilyen körülmények között nem került bizonyításra, hogy a Tanács tévedése akadályozta volna a Parlamentnek a szóban forgó eljárásban való hatékony részvételét, vagy sértette volna azokat a feltételeket, amelyek mellett a Parlament a feladatait gyakorolja (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-392/95, EU:C:1997:289, 14. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-658/11, EU:C:2014:2025, 81. pont).

92 E következtetést nem kérdőjelezi meg a Bíróságnak a Parlament kontra Tanács ítéletben (C-316/91, EU:C:1994:76) elfogadott megoldása.

93 Nem vitatott, hogy ebben az ítéletben a Bíróság azt állapította meg, hogy a Parlamenttel való konzultációt elő nem író jogalap téves megválasztása sértheti a Parlamentnek az elsődleges jog által bizonyos esetekben előírt konzultációs jogban megnyilvánuló előjogát, még akkor is, ha fakultatív konzultációra sor került (Parlament kontra Tanács ítélet, C-316/91, EU:C:1994:76, 14. pont).

94 Azonban ebben az ítéletben a Bíróság csupán a Parlament által a Tanács valamely jogi aktusa ellen benyújtott kereset elfogadhatóságának értékelése céljából jutott erre a megállapításra, anélkül hogy határozott volna arról a kérdésről, hogy a Tanácsnak a Parlamenttel való konzultáció kötelező jellegével kapcsolatos tévedése az alkalmazandó jogalap értelmezése során önmagában lényeges eljárási szabály megsértésének minősül-e, függetlenül attól, hogy e tévedésnek milyen konkrét hatásai vannak a Parlament valamely adott eljárásban való hatékony részvételére, vagy azokra a feltételekre, amelyek mellett a Parlament a feladatait gyakorolja.

95 A Bíróság által az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben elfogadott megoldás ezenkívül részben azon a körülményen alapult, hogy a hivatkozott jogalapban való tévedés azzal járt, hogy kizárta egy olyan rendelkezés alkalmazását, amely lehetővé tette a Parlamentnek annak elérését, hogy kérelemre egyeztetési eljárást alkalmazzanak (Parlament kontra Tanács ítélet, C-316/91, EU:C:1994:7, 18. pont), ami a jelen ügyben nem állt fenn.

96 Egyébiránt meg kell jegyezni, hogy a Bíróság úgy is ítélkezett, hogy a Parlamenttel való konzultációra kötelező jogalap téves helyettesítése egy olyan jogalappal, amely nem ír elő ilyen konzultációt, tisztán alaki hibának minősül (Bizottság kontra Tanács ítélet, 165/87, EU:C:1988:458, 20. pont). Ekképpen az a körülmény, hogy a Tanács téved azon jogi keret kapcsán, amelyben a Parlamenttel konzultál, nem olyan jellegű, amely hatást gyakorol a vizsgált eljárást követően meghozott határozat tartalmára.

97 A fentiekből következik, hogy az első jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

98 Mivel a Parlament által felhozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a keresetet el kell utasítani.

A költségekről

99 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Parlamentet, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

100 E szabályzat 140. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Cseh Köztársaság és Magyarország maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a keresetet elutasítja.

2) A Bíróság az Európai Parlamentet kötelezi a költségek viselésére.

3) A Cseh Köztársaság és Magyarország maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.