62012CJ0297[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 19. Gjoko Filev és Adnan Osmani elleni büntetőeljárások. Az Amtsgericht Laufen (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése - 2008/115/EK irányelv - A 11. cikk (2) bekezdése - Beutazási tilalommal párosuló kiutasítási határozat - A beutazási tilalom főszabály szerint legfeljebb ötéves időtartama - Időbeli korlátozásra irányuló kérelem hiányában határozatlan idejű beutazási tilalmat elrendelő nemzeti szabályozás - A 2. cikk (2) bekezdésének b) pontja - Büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként kiutasított harmadik országbeli állampolgárok - Az irányelv alkalmazásának mellőzése. C-297/12. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2013. szeptember 19. ( *1 )

"A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség - Harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérése - 2008/115/EK irányelv - A 11. cikk (2) bekezdése - Beutazási tilalommal párosuló kiutasítási határozat - A beutazási tilalom főszabály szerint legfeljebb ötéves időtartama - Időbeli korlátozásra irányuló kérelem hiányában határozatlan idejű beutazási tilalmat elrendelő nemzeti szabályozás - A 2. cikk (2) bekezdésének b) pontja - Büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként kiutasított harmadik országbeli állampolgárok - Az irányelv alkalmazásának mellőzése"

A C-297/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Amtsgericht Laufen (Németország), a Bírósághoz 2012. június 18-án érkezett, 2012. június 13-i határozatával terjesztett elő az előtte

Gjoko Filev

és

Adnan Osmani ellen folytatott büntetőeljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök, J. Malenovský, U. Lőhmus (előadó), M. Safjan és A. Prechal bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 20-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a német kormány képviseletében T. Henze és N. Graf Vitzthum, meghatalmazotti minőségben,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Condou-Durande és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 348., 98. o), és különösen annak 11. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a G. Filev, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság állampolgára és A. Osmani, a Szerb Köztársaság állampolgára ellen a Németországból történt kiutasításukat követően több mint öt év elteltével német területre történt belépésükkel az ellenük hozott kiutasítási határozatokkal együtt elrendelt határozatlan időtartamú beutazási tilalom megsértése folytán folyamatban lévő büntetőeljárások keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2008/115 irányelv (4), (5) és (14) preambulumbekezdése így rendelkezik: [...]

"(4) A jól szervezett migrációs politika elengedhetetlen elemeként átlátható és igazságos közös szabályokat szükséges rögzíteni a hatékony visszatérési politika biztosítása céljából.

(5) Ennek az irányelvnek olyan horizontális szabályokat kell létrehoznia, amelyek alkalmazhatók minden olyan harmadik országbeli állampolgárra, aki valamely tagállamban érvényes beutazási, tartózkodási vagy letelepedési feltételeknek nem, vagy már nem felel meg.

(14) A nemzeti kiutasítási intézkedések hatályát európai szintre kell kiterjeszteni a minden tagállam területére érvényes, a beutazást és a tartózkodást megakadályozó beutazási tilalom megállapításával. A beutazási tilalom időtartamát az egyes esetek körülményeinek alapos mérlegelése után kell meghatározni, és ez rendes körülmények között nem haladhatja meg az öt évet.[...]"

4 Ugyanezen irányelv "Alkalmazási kör" című 2. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: "A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet azokra a harmadik országbeli alábbi állampolgárokra: [...]

b) akiket a nemzeti jogszabályok szerint büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként utasítanak ki, vagy akik kiadatási eljárás alatt állnak."

5 Az említett irányelv 3. cikkének 6. pontja a "beutazási tilalom" fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: "a kiutasítási határozatot kísérő közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely meghatározott időtartamra megtiltja a tagállamok területére való beutazást és a tagállamok területén való tartózkodást".

6 A 2008/115 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A kiutasítási határozat a (2) és (4) bekezdésben említett kivételek sérelme nélkül megfelelő, hét naptól harminc napig terjedő határidőt állapít meg az önkéntes távozásra. A tagállamok nemzeti jogszabályaikban előírhatják, hogy ilyen határidőt kizárólag az érintett harmadik országbeli állampolgár kérelme alapján biztosítanak. Ebben az esetben a tagállamok tájékoztatják az érintett harmadik országbeli állampolgárokat az ilyen irányú kérelem benyújtásának lehetőségéről."

7 Az említett irányelv 11. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében: "(1) A kiutasítási határozatokkal együtt beutazási tilalmat kell elrendelni: Egyéb esetekben a kiutasítási határozatok párosulhatnak beutazási tilalommal. (2) A beutazási tilalom időtartamát minden egyes eset idevágó körülményeinek alapos megfontolása alapján kell meghatározni, és az elméletileg [helyesen: főszabály szerint] nem haladja meg az öt évet. Mindazonáltal túllépheti az öt évet, ha a harmadik országbeli állampolgár a közrendre, a közbiztonságra vagy a nemzetbiztonságra nézve komoly fenyegetést jelent."

a) ha az önkéntes távozásra nem állapítottak meg határidőt, vagy

b) ha a visszatérési kötelezettség teljesítésére nem került sor.

A német jog

8 A 2011. november 22-i, az Európai Unió tartózkodási joggal kapcsolatos irányelveinek átültetéséről és a nemzeti jogszabályoknak az EU vízumkódexével összhangban történő kiigazításáról szóló német törvény (Gesetz zur Umsetzung aufenthaltsrechtlicher Richtlinien der Europäischen Union und zur Anpassung nationaler Rechtsvorschriften an den EU-Visakodex, BGB1. 2011 I, 2258. o., a továbbiakban: a 2011. november 22-i törvény) által módosított, a külföldiek szövetségi területen történő tartózkodásáról, szakmai tevékenységéről és integrációjáról szóló német törvény (Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet) 2008. február 25-én kihirdetett változatában (BGB1. 2008 I, 162. o., a továbbiakban: Aufenthaltsgesetz) szereplő 11. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"Az a külföldi állampolgár, akit kiutasítottak, visszatoloncoltak vagy kitoloncoltak, nem léphet be újból a szövetségi területre, és nem tartózkodhat ott. Számára az e törvény szerinti jogosultság feltételeinek fennállása esetén sem adható tartózkodási engedély. Az első és második mondat szerinti joghatásokat az érdekelt kérelmére meghatározott időtartamhoz kötik. Az időtartamot a konkrét eset körülményeire figyelemmel kell meghatározni, és az csak akkor haladhatja meg az öt évet, ha a külföldi állampolgárt büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet alapján utasították ki, vagy ha a külföldi állampolgár komoly fenyegetést jelent a közrendre vagy a közbiztonságra nézve. Az időtartam hosszának meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy a külföldi önként és adott esetben a határidőn belül távozott-e. A határozott időtartam a távozással kezdődik. Időtartam meghatározására nem kerül sor, ha a külföldit béke elleni, háborús vagy emberiség elleni bűncselekmény miatt vagy az 58a. § szerinti kitoloncolási végzés alapján toloncolták ki a szövetségi területről. A legfelsőbb tartományi hatóság egyedi esetben kivételeket engedélyezhet a hetedik mondat alól."

9 Az Aufenthaltsgesetz 14. §-ának (1) bekezdése értelmében a külföldi állampolgár szövetségi területre történő beutazása jogellenes többek között, ha e törvény 11. §-ának (1) bekezdése szerint oda nem léphet be, kivéve ha rendelkezik ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerinti belépési engedéllyel.

10 Az Aufenthaltsgesetz "Büntetőjogi rendelkezések" című 95. §-a (2) bekezdésének 1. pontja a következőképpen rendelkezik: "Három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a 11. § (1) bekezdésének első mondatát megsértve

1.

a) a szövetségi területre belép vagy

b) ott tartózkodik."

11 A büntetőeljárásról szóló német törvény 456a. §-a az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A büntetés-végrehajtási hatóság mellőzheti a szabadságvesztés, a szabadságvesztésre átváltoztatott büntetés vagy a társadalom biztonságát védő intézkedés végrehajtását, ha az elítéltet valamely más bűncselekmény miatt külföldi kormánynak adják ki, nemzetközi büntetőtörvényszéknek adják át, vagy ha kiutasítják a jelen szövetségi törvény hatálya alá tartozó területről.

(2) A kiadott, átadott vagy kiutasított személy visszatérése esetén a büntetés végrehajtása pótolható.

[...]"

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A G. Filevvel kapcsolatos tényállás

12 A G. Filev menedékjog iránti kérelmével kapcsolatos eljárás befejezését követően a Bundesamt für die Anerkennung ausländischer Flüchtlinge (a külföldi menekültek jogainak elismerésével foglalkozó szövetségi hivatal) 1992. október 29-i határozatával elrendelte, hogy G. Filev hagyja el a német területet. Az 1993-as és 1994-es év folyamán G. Filevet többször kitoloncolták Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságba; e kitoloncolásokra határozatlan időtartammal került sor.

13 2012. április 28-án G. Filev újra német területre lépett, ahol rendőrségi ellenőrzés alá vonták. Ezen utóbbi során kitűnt, hogy 1992-ben kiutasítási határozatot hoztak ellene. Ezen ellenőrzést követően büntetőeljárást indítottak ellene, és előzetes letartóztatásba helyezték.

14 2012. május 3-án a kérdést előterjesztő bíróság előtti tárgyaláson az ügyészség a Németországba történt jogellenes beutazásra, és az azt követő jogellenes tartózkodásra tekintettel az Aufenthaltsgesetz 95. §-a (2) bekezdése 1. pontja a) és b) alpontjában szabályozott és büntetett bűncselekmények elkövetése miatt hatvan, egyenként 15 euró összegű napi tétel pénzbüntetés kiszabását kérte G. Filevvel szemben.

Az A. Osmanival kapcsolatos tényállás

15 Stuttgart város (Németország) 1999. november 19-én kiutasította A. Osmanit az akkor hatályos, a külföldiekről szóló német törvény (Ausländergesetz) alapján, amely a kábítószerekről szóló német törvénybe ütköző bűncselekmények elkövetése esetére ilyen intézkedés elrendelését írta elő. A kiutasítás határozatlan időre szólt.

16 2003. június 10-én A. Osmanit két rendbeli kábítószerrel való tiltott kereskedelem miatt újból elítélték, összesen két év nyolc hónapnyi szabadságvesztés-büntetésre. 2004. június 30-án, e szabadságvesztés-büntetés részbeni letöltését követően A. Osmani szabadult, és határozatlan időre kitoloncolták. A stuttgarti ügyészség a büntetőeljárásról szóló törvény 456a. §-a alapján elrendelte a kiszabott szabadságvesztés-büntetés fennmaradt 474 napos részének végrehajtását arra az esetre, ha A. Osmani újból német területre lépne.

17 2012. április 29-én A. Osmani ismét német területre lépett és rendőrségi ellenőrzés alá vonták, amely során kitűnt, hogy korábban kiutasítását rendelték el. Ekkor büntetőeljárás indult ellene. 2012. május 3-án a kérdést előterjesztő bíróság előtti tárgyaláson az ügyészség azt kérte, hogy ítéljék A. Osmanit három hónap tartamú, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre az Aufenthaltsgesetz 95. §-a (2) bekezdése 1. pontjának a) és b) alpontjában szabályozott és büntetett bűncselekmények elkövetése miatt.

18 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésének időpontjában A. Osmani a rá 2003-ban kiszabott szabadságvesztés-büntetés fennmaradó részét töltötte.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések a két eljárásban

19 A kérdést előterjesztő bíróságnak kételyei vannak a 2008/115 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése, valamint (4) és (5) preambulumbekezdése vonatkozásában, azt illetően, hogy lehet-e az Aufenthaltsgesetz 11. §-ának (1) bekezdését és 95. §-a (2) bekezdése 1. pontjának a) és b) alpontját alkalmazni az előtte folyamatban lévő ügyekben.

20 E tekintetben emlékeztet arra, hogy a 2008/115 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a beutazási tilalom időtartama főszabály szerint nem haladhatja meg az öt évet. E rendelkezés a 2010. december 24. - az irányelv átültetésének annak 20. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt határideje - és a 2011. november 26. - az ugyanezen irányelvet átültető 2011. november 22-i törvény hatálybalépésének napja - közötti időszakban Németországban közvetlen hatállyal bírt, és így az első fent említett időpontnál több mint öt évvel korábban elrendelt kiutasítások vagy kitoloncolások már nem szolgálhattak az Aufenthaltsgesetz 95. §-a alapján büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet alapjául. Ezenfelül az említett bíróság kiemeli, hogy e 2011. november 22-i törvénnyel módosított törvény 11. §-ának (1) bekezdése nem írja elő az ilyen intézkedések időbeli korlátozását, hanem csak biztosítja a lehetőséget az érintett számára, hogy erre vonatkozóan kérelmet terjesszen elő.

21 A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja egyrészt, hogy nem tűnik úgy, hogy G. Filev a 2008/115 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének második mondata szerint a közrendre, a közbiztonságra vagy a nemzetbiztonságra nézve komoly fenyegetést jelentene. Másrészt G. Filev nem terjesztett elő kérelmet az ellene elrendelt kiutasítás és kitoloncolás időbeli korlátozása érdekében, amelynek következményeképpen ezek közel 20 éve hatályban vannak.

22 Ami A. Osmanit illeti, a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja egyrészt, hogy az Aufenthaltsgesetz 95. §-ának (2) bekezdése alapján A. Osmani büntetendő az 1999-es kiutasítása és/vagy a 2004-es kitoloncolása után német területre történő belépése miatt, másrészt pedig, hogy a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet, ha valamely személyt büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként utasítanak ki. Mindazonáltal ugyanezen bíróság rámutat, hogy ez utóbbi rendelkezés alapján semmilyen kivételt nem fogadtak el a német jogban addig, amíg az említett irányelv közvetlen hatállyal bírt Németországban, azonban a 2011. november 22-i törvénnyel módosított Aufenthaltsgesetz 11. §-ának (1) bekezdése megállapít egy ilyen kivételt.

23 E körülmények között az Amtsgericht Laufen felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé, amelyek közül az első három kérdés mindkét alapeljárásra, míg a negyedik kérdés csak az A. Osmanit érintő eljárásra vonatkozik:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [2008/115] irányelv 11. cikkének (2) bekezdését, hogy a tagállamok nem köthetnek büntetést a közigazgatási jogi kiutasításokhoz, illetve kitoloncolásokhoz, ha a kiutasítást vagy kitoloncolást a visszatérés időpontjánál több mint öt évvel korábban rendelték el?

2) Úgy kell-e értelmezni a [2008/115] irányelv 11. cikkének (2) bekezdését, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem köthet büntetést azokhoz a közigazgatási jogi kiutasításokhoz vagy kitoloncolásokhoz, amelyeket a [2011. november 22-i törvény] hatálybalépése előtt több mint öt évvel rendeltek el?

3) Összhangban áll-e az uniós joggal és különösen a [2008/115] irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével az a nemzeti szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a kiutasítások és kitoloncolások főszabály szerint határozatlan időre szólnak, kivéve ha az érintett határozott időtartam megállapítása iránti kérelmet terjeszt elő? Megfelel-e az ilyen rendelkezés az említett irányelv (4) preambulumbekezdése értelmében vett, átlátható és igazságos közös szabályok által meghatározott, jól szervezett migrációs politikának?

[4)] Úgy kell-e értelmezni a [2008/115] irányelvet, hogy a tagállamok nem alapozhatnak valamely büntetőeljárást később ismét olyan kiutasításokra/kitoloncolásokra, amelyeket az irányelv átültetésére nyitva álló határidő és annak tényleges átültetése közti időszak előtt öt évvel vagy még korábban rendeltek el, ha ezek az intézkedések büntetőjogi felelősséget megállapító ítéleten alapultak?"

24 A kérdést előterjesztő bíróság kérelmére a kijelölt tanács megvizsgálta annak szükségességét, hogy a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzata a kérelem benyújtásának idején alkalmazandó változatának 104b. cikke (1) bekezdésében előírt sürgősségi eljárás keretében bírálja el. Az említett tanács a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy nem ad helyt e kérelemnek.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A harmadik kérdésről

25 Az első helyen vizsgálandó harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell-e értelmezni a 2008/115 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés, mint amilyen az Aufenthaltsgesetz 11. §-ának (1) bekezdése, amely a beutazási tilalom időbeli korlátozását az érintett harmadik országbeli állampolgár erre irányuló kérelmének előterjesztéséhez köti.

26 A 2008/115 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének első mondata értelmében a beutazási tilalom időtartamát minden egyes eset idevágó körülményeinek alapos megfontolása alapján kell meghatározni, és az főszabály szerint nem haladja meg az öt évet.

27 Meg kell állapítani, hogy világosan kitűnik a "[b]eutazási tilalom időtartamát [...] kell meghatározni" fordulatból, hogy a tagállamoknak kötelezettségük van arra vonatkozóan, hogy bármely beutazási tilalom időbeli hatályát főszabály szerint legfeljebb ötéves időtartamra korlátozzák, függetlenül attól, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár előterjeszt-e erre irányuló kérelmet.

28 Ez az értelmezés következik a 2008/115 irányelv (14) preambulumbekezdésének második mondatából is, amely szintén úgy rendelkezik, hogy a beutazási tilalom időtartamát az egyes esetek körülményeinek alapos mérlegelése után kell meghatározni, és ez rendes körülmények között nem haladhatja meg az öt évet.

29 Egyébiránt az említett értelmezést támasztja alá először is a "beutazási tilalom" fogalmának az említett irányelv 3. cikkének 6. pontjában szereplő meghatározása, amelynek értelmében annak minősül többek között az olyan határozat, amely "meghatározott időtartamra" megtiltja a tagállamok területére való beutazást és a tagállamok területén való tartózkodást.

30 Másodszor, a kiutasítási határozatban az önkéntes távozásra megállapítandó határidőt illetően a 2008/115 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályaikban előírhatják, hogy ilyen határidőt kizárólag az érintett harmadik országbeli állampolgár kérelme alapján biztosítsanak. Ez a megfogalmazás azt sugallhatja, hogy amennyiben az uniós jogalkotó a beutazási tilalom időtartama maximalizálását illetően ilyen lehetőséget akart volna biztosítani a tagállamok számára, akkor arról kifejezetten rendelkezett volna ezen irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében.

31 Ellentétben azzal, amire a német kormány hivatkozik a Bírósághoz benyújtott észrevételeiben, az a tény, hogy a nemzeti jogban a beutazási tilalom időtartamának ilyen korlátozását az érintett harmadik országbeli állampolgár kérelmének előterjesztéséhez kötik, nem elégséges a 2008/115 irányelv 11. cikke (2) bekezdésében kitűzött cél eléréséhez.

32 Ugyanis e célkitűzés lényege többek között annak biztosítása, hogy a beutazási tilalom időtartama ne haladja meg az öt évet, kivéve ha az érintett személy a közrendre, a közbiztonságra vagy a nemzetbiztonságra nézve komoly fenyegetést jelent.

33 Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a nemzeti jog - ahogyan azt a német kormány állítja a nemzeti szabályozása kapcsán - előírja, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgárt tájékoztatni kell arról a lehetőségről, hogy a vele szemben elrendelt beutazási tilalom időbeli korlátozását kérheti, és feltéve, hogy az illetékes nemzeti hatóságok mindig tiszteletben is tartják ezt a tájékoztatási kötelezettséget, mindazonáltal nincsen biztosítva, hogy ez az állampolgár ténylegesen elő is fog terjeszteni egy ilyen kérelmet. Ilyen kérelem hiányában nem állapítható meg, hogy a 2008/115 irányelv 11. cikke (2) bekezdésében kitűzött cél teljesült volna.

34 A fentiekre tekintettel azt kell válaszolni a harmadik kérdésre, hogy úgy kell értelmezni a 2008/115 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés, mint amilyen az Aufenthaltsgesetz 11. §-ának (1) bekezdése, amely a beutazási tilalom időbeli korlátozását az érintett harmadik országbeli állampolgár erre irányuló kérelmének előterjesztéséhez köti.

Az első és a második kérdésről

35 A kérdést előterjesztő bíróság az együtt vizsgálandó első és második kérdésével, lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2008/115 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az kizárja valamely tagállam területére vonatkozó, az érintett harmadik országbeli állampolgár e területre való visszatérése vagy az ezen irányelvet átültető nemzeti szabályozás hatálybalépése előtt több mint öt évvel elrendelt beutazási és tartózkodási tilalomba ütköző bűncselekmény büntetőjogi szankcionálását.

36 E tekintetben a Bíróság már korábban úgy ítélkezett, hogy bár sem az EK 63. cikk első bekezdése 3. pontjának b) alpontja - amely rendelkezést az EUMSZ 79. cikk (2) bekezdésének c) pontja megismétel -, sem a többek között e két rendelkezés közül az első alapján elfogadott 2008/115 irányelv nem zárja ki a tagállamok büntetőjogi hatáskörét az illegális bevándorlás és tartózkodás területén, ez utóbbiaknak oly módon kell kiigazítaniuk az e területre vonatkozó jogszabályaikat, hogy biztosítsák az uniós jog tiszteletben tartását. Az említett államok különösen nem alkalmazhatnak olyan büntetőjogi szabályozást, amely veszélybe sodorhatja az ezen irányelv által követett célok megvalósítását, és ennélfogva megfoszthatja azt hatékony érvényesülésétől (lásd a C-61/11. PPU. sz. El Dridi-ügyben 2011. április 28-án hozott ítélet [EBHT 2011.; I-3015. o.] 54. és 55. pontját, valamint a C-329/11. sz. Achughbabian-ügyben 2011. december 6-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-12695. o.] 33. pontját).

37 Ebből következően valamely tagállam büntetőjogilag nem szankcionálhat valamely, a 2008/115 irányelv hatálya alá tartozó beutazási tilalomba ütköző bűncselekményt, amennyiben e tilalom hatályának fenntartása nem felel meg ezen irányelv 11. cikke (2) bekezdésének.

38 Ennélfogva meg kell vizsgálni, hogy - tekintettel az alapügyek tényállásaira - az említett 11. cikk (2) bekezdése kizárja-e a határozatlan idejű, az érintett tagállamban a 2008/115 irányelv átültetésére nyitva álló határidő letelte előtt elrendelt beutazási tilalmak hatályának az e rendelkezésben előírt maximális - tehát főszabály szerint ötéves - időtartamot meghaladó ideig történő fenntartását.

39 E tekintetben először is ki kell emelni, hogy az említett irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely átmeneti szabályozást írna elő azon beutazási tilalmakat elrendelő határozatok vonatkozásában, amelyeket az irányelv hatálybalépése előtt hoztak meg.

40 Azonban a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következően valamely új jogszabályt, eltérő rendelkezés hiányában, azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett helyzetek jövőbeli hatásaira (lásd a C-162/00. sz. Pokrzeptowicz-Meyer ügyben 2002. január 29-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-1049. o.] 50. pontját, a C-395/08. és C-396/08. sz., Bruno és társai egyesített ügyekben 2010. június 10-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-5119. o.] 53. pontját, valamint a C-393/10. sz. O'Brien-ügyben 2012. március 1-jén hozott ítélet 25. pontját).

41 Ebből következően a 2008/115 irányelvet kell alkalmazni az irányelv érintett tagállamban való alkalmazhatóságának időpontja előtt hatályos nemzeti szabályozás alapján hozott, beutazási tilalmat elrendelő határozatoknak az irányelv alkalmazhatóságának időpontját követő jövőbeli hatásaira (lásd analógia útján a C-357/09. PPU. sz. Kadzoev-ügyben 2009. november 30-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-11189. o.] 38. pontját).

42 Következésképpen, annak megvizsgálása érdekében, hogy az ilyen határozatok hatályának fenntartása megfelel-e a 2008/115 irányelv 11. cikke (2) bekezdésének, különösképpen, ami az ebben a rendelkezésben a beutazási tilalomra előírt, főszabály szerint maximálisan ötéves időtartamot illeti, figyelembe kell venni azt az időszakot is, amely folyamán ez a tilalom hatályban volt mielőtt a 2008/115 irányelv alkalmazandó nem lett (lásd analógia útján a fent hivatkozott Kadzoev-ügyben hozott ítélet 36. pontját, valamint a fent hivatkozott Bruno és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 55. pontját).

43 Ugyanis az említett időszak figyelmen kívül hagyása nem felelne meg a 2008/115 irányelv 11. cikke (2) bekezdése szerinti célkitűzésnek, amelynek lényege - ahogyan az a jelen ítélet 32. pontjában megállapításra került - annak biztosítása, hogy a beutazási tilalom időtartama ne haladja meg az öt évet, ennek a rendelkezésnek a második mondatában szabályozott esetek kivételével (lásd analógia útján a fent hivatkozott Kadzoev-ügyben hozott ítélet 37. pontját).

44 Ebből következően a 2008/115 irányelv 11. cikkének (2) bekezdése kizárja az ezen irányelv alkalmazhatóságának időpontját megelőzően elrendelt, határozatlan idejű beutazási tilalmak - mint amilyenekről az alapügyben is szó van - hatályának az e rendelkezésben a tilalmakra előírt maximális időtartamot meghaladó ideig történő fenntartását, kivéve ha ezeket a beutazási tilalmakat olyan harmadik országbeli állampolgárok ellen rendelték ellen, akik a közrendre, a közbiztonságra vagy a nemzetbiztonságra nézve komoly fenyegetést jelentenek.

45 Következésképpen azt kell válaszolni az első és a második kérdésre, hogy úgy kell értelmezni a 2008/115 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését, hogy az kizárja valamely tagállam területére vonatkozó, az érintett harmadik országbeli állampolgár e területre való visszatérése vagy az ezen irányelvet átültető nemzeti szabályozás hatálybalépése előtt több mint öt évvel elrendelt beutazási és tartózkodási tilalomba ütköző bűncselekmény büntetőjogi szankcionálását, kivéve ha ez az állampolgár a közrendre, a közbiztonságra vagy a nemzetbiztonságra nézve komoly fenyegetést jelent.

A negyedik kérdésről

46 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell-e értelmezni a 2008/115 irányelvet, hogy a tagállamok nem alapozhatnak valamely büntetőeljárást később ismét olyan kiutasításokra vagy kitoloncolásokra, amelyeket az irányelv átültetésére nyitva álló határidő és annak tényleges átültetése közti időszak előtt öt évvel vagy még korábban rendeltek el, ha ezek az intézkedések büntetőjogi szankción alapultak az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében.

Az elfogadhatóságról

47 A német kormány úgy tartja, hogy a negyedik kérdés elfogadhatatlan, mivel az arra való válasz nem szükséges az A. Osmanit érintő alapügy elbírálásához. A német kormány kiemeli, hogy A. Osmaninak német területre való belépése, amely az alapeljárásban szóban forgó büntetőeljárás alapjául szolgált, nem a 2008/115 irányelv átültetésére nyitva álló határidő és annak tényleges átültetése közti időszak alatt, hanem ezt követően történt. A német kormány úgy véli tehát, hogy az arra vonatkozó kérdés, hogy ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti kivétel hatállyal bírhat-e az említett időszakban, nem meghatározó.

48 E tekintetben elegendő megállapítani, hogy a negyedik kérdés nem a szóban forgó kivételnek az előző pontban említett időszakban esetlegesen felmerülő hatályára vonatkozik, hanem ezen időszak létezésének következményeire a tekintetben, hogy valamely tagállam egy ilyen kivételre hivatkozhasson az ezen irányelvet átültető nemzeti szabályozás hatálybalépését követően. Ez a kérdés relevánsnak tűnik az A. Osmanit érintő ügy elbírálásához.

49 Ebből következően a kérdést előterjesztő bíróság által feltett negyedik kérdés elfogadható.

Az ügy érdeméről

50 Emlékeztetni kell rá, hogy a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy ne alkalmazzák azt azokra a harmadik országbeli állampolgárokra, akiket a nemzeti jogszabályok szerint különösen büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként utasítanak ki (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott El Dridi-ügyben hozott ítélet 49. pontját és a fent hivatkozott Achugbabian-ügyben hozott ítélet 41. pontját).

51 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak nincsen kétsége afelől, hogy A. Osmani az említett rendelkezés személyi hatálya alá tartozik. Ugyanis kitűnik egyfelől az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, hogy A. Osmanit 1999-ben határozatlan időre utasították ki a külföldiekről szóló törvény rendelkezései alapján, amely ilyen intézkedést ír elő a kábítószerekről szóló német törvény rendelkezéseit megsértő külföldiek esetében. Másfelől 2004-ben, amikor A. Osmani kábítószerrel való tiltott kereskedelem miatti elítélése folytán szabadságvesztés-büntetését töltötte, határozatlan időre kitoloncolták.

52 Meg kell állapítani, hogy az, hogy valamely tagállam legkésőbb a 2008/115 irányelv átültetésére nyitva álló határidő lejártakor él az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában biztosított lehetőséggel, azzal a következménnyel jár, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgárok soha nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

53 Viszont, amennyiben valamely tagállam még nem élt ezzel a lehetőséggel az említett átültetésre nyitva álló határidő lejárta után, különösen azon okból, hogy még nem ültette át a 2008/115 irányelvet a nemzeti jogába, nem élhet ezen irányelv személyi hatálya korlátozásának jogával annak 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint olyan személyek esetében, akikre az említett irányelv már korábban alkalmazandó volt.

54 Ilyen körülmények között a 2008/115 irányelv személyi hatályának az említett 2. cikk (2) bekezdésének b) pontja szerinti olyan korlátozása, amelyet csak az ezen irányelv átültetésére nyitva álló határidő leteltét követően visznek véghez, nem alkalmazható egy olyan személy esetében sem, mint amilyen A. Osmani, akit 2004. június 30-án kitoloncoltak, és aki az említett rendelkezésben előírt lehetőséget alkalmazó nemzeti szabályok hatálybalépését követően lépett be ennek a tagállamnak a területére.

55 Ugyanis a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában biztosított lehetőség olyan személy esetében történő alkalmazása, mint amilyen A. Osmani, aki korábban közvetlenül hivatkozhatott ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseire, súlyosbítja ennek a személynek a helyzetét.

56 A fenti megfontolások fényében, a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni a 2008/115 irányelvet, hogy a tagállamok nem alapozhatnak valamely büntetőeljárást később ismét olyan kiutasításokra vagy kitoloncolásokra, amelyeket az irányelv átültetésére nyitva álló határidő és annak tényleges átültetése közti időszak előtt öt évvel vagy még korábban rendeltek el, ha ezek az intézkedések büntetőjogi szankción alapultak az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében, és ez a tagállam élt az ezen rendelkezésben biztosított lehetőséggel.

A költségekről

57 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) A harmadik országok illegálisan [helyesen: jogellenesen] tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16-i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés, mint amilyen a külföldiek szövetségi területen történő tartózkodásáról, szakmai tevékenységéről és integrációjáról szóló törvény (Gesetz über den Aufenthalt, die Erwerbstätigkeit und die Integration von Ausländern im Bundesgebiet) 11. §-ának (1) bekezdése, amely a beutazási tilalom időbeli korlátozását az érintett harmadik országbeli állampolgár erre irányuló kérelmének előterjesztéséhez köti.

2) A 2008/115 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az kizárja valamely tagállam területére vonatkozó, az érintett harmadik országbeli állampolgár e területre való visszatérése vagy az ezen irányelvet átültető nemzeti szabályozás hatálybalépése előtt több mint öt évvel elrendelt beutazási és tartózkodási tilalomba ütköző bűncselekmény büntetőjogi szankcionálását, kivéve ha ez az állampolgár a közrendre, a közbiztonságra vagy a nemzetbiztonságra nézve komoly fenyegetést jelent.

3) A 2008/115 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok nem alapozhatnak valamely büntetőeljárást később ismét olyan kiutasításokra vagy kitoloncolásokra, amelyeket az irányelv átültetésére nyitva álló határidő és annak tényleges átültetése közti időszak előtt öt évvel vagy még korábban rendeltek el, ha ezek az intézkedések büntetőjogi szankción alapultak az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében, és ez a tagállam élt az ezen rendelkezésben biztosított lehetőséggel.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.