3294/2014. (XI. 11.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.762/2014/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó 2014. október 30. napján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Debreceni Ítélőtáblánál (a továbbiakban: Ítélőtábla) az Alkotmánybírósághoz címezve az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján. Indítványában elsődlegesen kéri a Debreceni Ítélőtábla Pk.II.20.762/2014/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, másodlagosan Balkány Helyi Választási Bizottsága (a továbbiakban: HVB) 66/2014. (X. 17.) számú, és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területi Választási Bizottság (a továbbiakban: TVB) 99/2014. (X. 22.) számú határozatai megsemmisítését. Az indítványozó szerint az ítélőtábla döntése sérti az Alaptörvény R) cikkét, Alaptörvény I. cikkét, IX. cikkét, XV. cikk (1)-(2) bekezdését, (4) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, valamint az Alaptörvény 28. cikkét.

[2] 2. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy az indítványozó a Ve. 208. §-a alapján kifogást nyújtott be HVB-hoz, melyben a polgármester-választás érvénytelenségét állította, és annak megismétlését kérte, mert szerinte a választás eredményét törvénysértő módon állapították meg. Balkány Helyi Választási Bizottsága 66/2014. (X. 17.) számú határozatával a kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította arra hivatkozva, hogy az nem tartalmazza a jogszabálysértés bizonyítékait, az indítványozó által tanúként megjelölt személyek pedig szavazatszámláló bizottsági tagok, akik a szavazóköri jegyzőkönyveket egyébként aláírásukkal hitelesítették.

[3] Az indítványozó a HVB határozata ellen fellebbezést nyújtott be a TVB-hoz, melyben arra hivatkozott, hogy a HVB a kifogását jogszabálysértő módon utasította el érdemi vizsgálat nélkül, hiszen a Ve. 215. §-a kimerítően felsorolja azokat az eseteket, amikor érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani a kifogást, azonban szerinte az általa benyújtott kifogás nem tartozik ebbe a körbe. Indokolásul arra is hivatkozott, hogy a www.valasztas.hu oldalon fellelhető 195/4. számú választási kézikönyvvel (a továbbiakban: választási kézikönyv) is ellentétesek az általa is felsorolt jogsértések, melyek a választás tisztaságának és a jelöltek esélyegyenlőségének sérelméhez vezettek.

[4] A TVB 99/2014. (X. 22.) számú határozatával az indítványozó fellebbezését elutasította, és a HVB támadott határozatát helybenhagyta. Határozata indokolásában rámutatott, hogy az indítványozó beadványában több feltételezést előadott, azonban ezek alátámasztására nem csatolt be megfelelő bizonyítékokat.

[5] Az indítványozó a TVB határozata ellen bírósági felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, kérve az önkormányzati választás eredményének megsemmisítését, illetve a választás megismétlésének elrendelését. Kérelmében sérelmezte, hogy a TVB nem tett eleget indokolási kötelezettségének, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, ezzel megsértve az Alaptörvény 28. cikkét és az alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését.

[6] Az ítélőtábla az indítványozó bírósági felülvizsgálat iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a kérelem érdemi vizsgálatát meg kell, hogy előznie a kérelem arra való alkalmasságának vizsgálata. A Ve. meghatározza a kérelem benyújtásának kógens formai és tartalmi követelményeit, ezek bármelyikének hiánya az érdemi vizsgálat nélküli elutasítást eredményezi. A választási eljárásban hivatalból bizonyítás felvételére lehetőség nincs, ennek megfelelően a választási ügyekben kezdeményezett bírósági felülvizsgálat során a kérelmezőt terheli az a kötelezettség, hogy felülvizsgálati kérelmét valamennyi formai és tartalmi kelléknek eleget téve terjessze elő, így - már a kérelmében - igazolja azt is, hogy a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére jogosult érintettnek minősül. Az ítélőtábla hivatkozott a Kúria több döntésére, ezek szerint az érintettség csak akkor állapítható meg, ha az állított jogsérelem a kérelmező saját jogaira és/vagy kötelezettségeire közvetlenül kihat, önmagában a kifogás elutasítása nem alapozza meg az ügy érdemével kapcsolatos érintettséget. Az ítélőtábla végzésében megállapította, hogy a kérelmező a kérelem benyújtására a Ve. 222. § (1) bekezdése és 223. § (2) bekezdése alapján nem jogosult: a kérelmező egyrészt a szavazatszámláló bizottság tagja volt, másrészt az ügyben érintett természetes személynek sem minősül, erre maga a kérelmező sem hivatkozott, és az iratokból sem lehetett erre vonatkozó következtetést levonni.

[7] 3. Az indítványozó ezt követően fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az ítélőtábla döntése sérti az Alaptörvény R) cikkét, az Alaptörvény I. cikkét, IX. cikkét, XV. cikk (1)-(2) bekezdését, (4) bekezdését, az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, valamint az Alaptörvény 28. cikkét.

[8] Alkotmányjogi panaszában megismétli a korábbi beadványaiban (kifogás, fellebbezés) megfogalmazottakat, arra hivatkozik, hogy az általa megjelölt jogsértések ellentétesek a választási kézikönyvben, valamint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán a választási irodák hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtásának részletes szabályairól és a választási eljárásban használandó nyomtatványokról szóló 4/2014. (VII. 24.) IM rendeletben (a továbbiakban: IM rendelet) foglaltakkal.

[9] Az indítványozó érintettségével kapcsolatban előadja, hogy szemben az ítélőtábla végzésében szereplő indokolással, nem a választási bizottság tagjaként, hanem magánemberként nyújtotta be felülvizsgálati (és az azt megelőző) kérelmét, hivatalos tevékenységére nem is hivatkozott. Előadja ugyanakkor, hogy a szavazatszámláló bizottság tagjaként tapasztalt szabálytalanságokat ő is és más kifogást tevők is jelezték a HVB elnökének, aki azonban nem intézkedett a kivizsgálásukról. Álláspontja szerint egy magánszemély, aki nem ismeri az IM rendeletben, vagy a választási kézikönyvben foglaltakat, nem is lehet abban a helyzetben, hogy a választás során előfordult szabályszegésekről nyilatkozzon.

[10] Az indítványozó alaptörvény-ellenesnek tartja azt, hogy az ítélőtábla végzésében a Ve. jogorvoslati rendszerére vonatkozóan megfogalmazott jogértelmezés kizárja jogorvoslati jogot a választási bizottság tagjaként észlelt jogszabálysértések esetén, amennyiben azok ellen érintettnek nem tekinthető magánszemélyként nyújt be kifogást. Az indítványozó szerint a bírósági jogértelmezésből az következik, hogy a Ve. kizárólag a jelölteknek biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét, ami szerinte a jogorvoslathoz való jog korlátozását jelenti. Úgy véli, a választási bizottság tagjának jogos érdekét is sértheti, ha az észlelt szabálytalanságok kivizsgálására megfelelő jogorvoslati eljárás során nem kerül sor.

[11] Az indítványozó szerint a Ve. 2. § (1) bekezdése felsorolja a választás alapelveit, köztük a választás tisztaságának megóvását, a jelöltek, jelölő szervezetek esélyegyenlőségét és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, ezek megsértésére tekintettel a támadott végzés ellentétes az Alaptörvény 28. cikkével is, mert nem felel meg a józan észnek és a közjónak.

[12] 4. Az alkotmányjogi panaszra a jelen ügyben - bizonyos kivételekkel - az Abtv. rendelkezései irányadók, vagyis az Alkotmánybíróság csak annyiban része a választási eljárásnak, amennyiben Alaptörvényben biztosított jogok sérelméről van szó, rendes bíróság döntését követően.

[13] A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság a Ve. alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt.

[14] 5. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[15] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz nem fogadható be az alábbiak szerint.

[16] 5.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak: az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, az e) pontnak megfelelően pedig indokolást kell előadni arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

[17] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában megjelölte az Alaptörvény több rendelkezését, így R) cikkét, az Alaptörvény I. cikkét, XV. cikk (1)-(2) bekezdését, (4) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (7) bekezdését, valamint az Alaptörvény 28. cikkét, azonban indokolást kizárólag a jogorvoslathoz való jog és az Alaptörvény 28. cikke tekintetében adott elő. Az Alkotmánybíróság a 3034/2014. (III. 3.) AB végzésében megállapította: az Alkotmánybíróságnak a Ve. 233. § (3) bekezdése alapján hiánypótlási eljárás lefolytatására nincs lehetősége, ugyanakkor a felsorolt hiányok miatt a panasz e rendelkezésekkel összefüggésben érdemben nem bírálható el.

[18] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - az Alaptörvény R) cikke, az Alaptörvény I. cikke, IX. cikke, XV. cikk (1)-(2), (4) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében - az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

[19] 5.2. Az indítványozó ellentétesnek tartja az ítélőtábla végzését az Alaptörvény 28. cikkével is. Ennek értelmében a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 28. cikkével összefüggésben kimondta, hogy annak címzettjei a bíróságok, ez a cikk nem fogalmaz meg olyan jogot, amelyre alkotmányjogi panaszt lehetne alapítani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a "jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel nem orvosolható" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13], megerősítette többek között: 3231/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [7]).

[20] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is visszautasította.

[21] 5.3. Az indítványozó hivatkozik arra is, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát sérti az ítélőtábla határozata, mert a TVB határozata ellen nem élhet felülvizsgálati kérelemmel, mivel érintettnek nem tekinthető.

[22] Az Alkotmánybíróság az indítványozó jogorvoslattal összefüggő joga sérelmére történő hivatkozása tekintetében megállapította, hogy a Ve. 222. § (1) bekezdése szerint az ügyben érintett természetes és jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet bírósági felülvizsgálati kérelemmel élhet. Az indítványozó panaszában az ítélőtábla végzésében az ügyben való érintettségével összefüggő megállapításokat, a Ve.-nek a bíróság által végzett értelmezését sérelmezte.

[23] Az Alkotmánybíróság 3082/2014. (IV. 1.) AB végzésében megállapította, hogy a Ve. a jogorvoslat szabályai között az adott ügyben való érintettség fogalmát nem határozza meg, az érintettség fogalom használatával az eljárásban részes felekhez képest más résztvevői körre utal - mely elvi síkon lehet többek között akár az, akinek jogát, jogos érdekét, jogi helyzetét az ügy érinti -, ezt azonban mindig az adott ügyben, esetről esetre a jogorvoslati kérelmet elbíráló szerv - jelen esetben az ítélőtábla dönti el (lásd 3082/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [16]).

[24] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. A bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz során az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényben elismert jogokat oltalmazza (erről lásd: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]).

[25] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogilag értékelhető indokolással állításait nem támasztotta alá, hanem kizárólag az ítélőtábla eljárását és jogértelmezését kifogásolta, a panaszban megjelölt aggályok az ítélőtábla döntését érintően nem tartalmaznak kifejezetten olyan érvelést, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatát megalapozná.

[26] Az Alkotmánybíróság ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) alapján - figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére - az alkotmányjogi panaszt ebben a részében is visszautasította.

Budapest, 2014. november 7.

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1816/2014.