3143/2019. (VI. 13.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.31.349/2018/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró indítványozó (Nádas Tamás) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.31.349/2018/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló perben megállapított tényállás szerint az indítványozót a Budapest Főváros Kormányhivatal III. kerületi Hivatalának Foglalkozási Osztálya (a továbbiakban: Foglalkozási Osztály) 2011. január 18. napjától álláskeresőként nyilvántartásba vette. A Foglalkozási Osztály 2016. március 9. napján közfoglalkoztatás keretein belül állást ajánlott az indítványozónak, aki a - foglalkoztató által kitöltendő - közvetítőlapot ugyanezen a napon átvette. Az indítványozó a kitöltött közvetítő lap visszaküldési határidejének utolsó napján annak visszavonását kérte. Beadványában arra hivatkozott, hogy - mivel internettel nem rendelkezik - nem tud eleget tenni a foglalkoztató felé fennálló kötelezettségeinek. A Foglalkozási Osztály válaszában a visszaküldési határidőt meghosszabbította, és egyúttal felhívta az indítványozó figyelmét arra, hogy a közvetítőlapot minden esetben vissza kell juttatnia a Foglalkozási Osztályhoz. Az indítványozó a Foglalkozási Osztály válaszát kétszeri postai értesítést követően a meghosszabbított határidő lejártát követően 5 nappal vette át. Az indítványozó a közvetítőlap visszajuttatására vonatkozó kötelezettségének ezt követően sem tett eleget. A Foglalkozási Osztály az indítványozót 2016. május 6. napján kelt határozatával 2016. április 13. napjától törölte az álláskeresők nyilvántartásából.

[3] Az indítványozó fellebbezése alapján eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[4] Az indítványozó kérelmére indult bírósági felülvizsgálat során a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.K.31.349/2018/4. számú ítéletével az indítványozó keresetét - anyagi és eljárásjogi jogszabálysértés hiányában - elutasította.

[5] Ezt követően nyújtotta be alkotmányjogi panaszát az indítványozó, amelyben megvalósulni vélte az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésében foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmához, a XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz fűződő alapjogainak sérelmét. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntés sérti továbbá az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (1) és (2) bekezdéseit, valamint a T) cikk (3) bekezdését is.

[6] Az indítványozó a tisztességes bírósági, valamint a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmét abban látta, hogy a bíró a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 145. § (2) bekezdésének megsértésével járt el akkor, amikor a tárgyalást annak ellenére rekesztette be, hogy azon egyik fél sem jelent meg. Különösen amiatt látta megvalósulni a jogszabálysértést, hogy a bíró a feleket sem a tárgyalás berekesztésének lehetőségére, sem pedig arra nem figyelmeztette, hogy a tárgyalás berekesztése esetén nem lesz lehetőségük az ügyben új tényeket előadni. Meglátása szerint továbbá a régi Pp. 136/B. § (1) bekezdésében megállapított feltételek egyike sem teljesült, ezért folytatólagos tárgyalás megtartására a bíróságnak nem lett volna lehetősége. Az indítványozó sérelmezi továbbá, hogy a bíró a régi Pp. 96. § (2) bekezdését megsértve járt el akkor, amikor az indítványozó idézése során nem figyelmeztette a régi Pp. 324/B. § (1) bekezdésével kapcsolatos jogkövetkezményekre. Annak következményeként pedig, hogy a bíróság olyan rendelkezést alkalmazott, amelyre az indítványozót előzetesen nem figyelmeztette, az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének sérelme is megvalósult.

[7] Az indítványozó álláspontja szerint sérült továbbá a tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő joga amiatt, hogy a hatóság a közvetítői lap visszaküldésére nyitva álló határidőn túl állapított meg a számára kötelezettséget, illetve a hatóság azt követően kérte számon tőle a kötelezettség teljesítését, hogy a nyilvántartásból törölte. Álláspontja szerint ez a garanciális szabályok félreértelmezését jelenti, és kiszámíthatatlan jogalkalmazást eredményez. Megítélése szerint továbbá a hatóság jogszerűtlenül mérlegelt anélkül, hogy mérlegelési jogköre lett volna. Meglátása szerint ugyanis a hatóság jogellenesen törölte az álláskeresők nyilvántartásából. Az indítványozó megjegyezte, hogy a hatóság új határidőt megállapító értesítése az alaki szabályoknak sem felelt meg.

[8] Az indítványozó főtitkári felhívásra kiegészítette a beadványát. Az indítvány-kiegészítésben részletesen kifejtette, hogy a hatóság, illetve a bíróság eljárása során a tisztességes hatósági, illetőleg bírósági eljáráshoz való jogának több eleme is sérült, különösen az észszerű idő követelménye az álláskeresők nyilvántartásából történő törlése, valamint a tárgyalás berekesztése kapcsán. Meglátása szerint sérült továbbá a részrehajlás tilalma, valamint a fegyveregyenlőség követelménye is. Az indítványozó sérelemként fogalmazza meg, hogy a tárgyalástól való távolmaradásával további időt nyerhetett volna a felkészülésre, amelyre így már nem volt módja. Álláspontja szerint a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseiben foglalt követelmények csak abban az esetben nem sérültek volna, ha a bíróság kitanítási kötelezettségének megfelelően eleget tett volna, és kimerítően tájékoztatta volna a jogairól és kötelezettségeiről.

[9] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[10] 2.1. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.31.349/2018/4. számú ítélete tekintetében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztett elő alkotmányjogi panaszt.

[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét 2018. július 16. napján vette át, míg az alkotmányjogi panaszát 2018. szeptember 13. napján, határidőben adta postára.

[12] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek.

[13] 2.2. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § a) pont, 52. § (1b) bekezdés b) pont], hogy az indítványozó valamely Alaptörvényben biztosított joga sérelmére hivatkozzon. Az indítványozó alkotmányjogi panaszbeadványában az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, az R) cikk (1) és (2) bekezdéseit, valamint a T) cikk (3) bekezdését sértett alaptörvényi rendelkezésként jelölte meg a meglátása szerint jogellenesen megtartott tárgyalás kapcsán. A hivatkozott alaptörvényi rendelkezések a jogállamiság követelményét [B) cikk (1)], az Alaptörvény, illetve a jogszabályok mindenkire nézve kötelező erejét [R) cikk (1) és (2) bekezdés], valamint azon követelményt fogalmazzák meg, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel [T) cikk (3) bekezdés].

[14] Tekintettel arra, hogy az R) cikk (1) és (2) bekezdései, valamint a T) cikk (3) bekezdése nem az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát tartalmazzák, a rendelkezések címzettje nem az indítványozó, ekként önmagukban nem vethetik fel Alaptörvényben biztosított jog sérelmét sem (3045/2019. (III. 7.) AB végzés, Indokolás [17] az R) cikk vonatkozásában, 3054/2019. (III. 14.) AB végzés, Indokolás [26] a T) cikk (3) bekezdése vonatkozásában). A B) cikk (1) bekezdésére az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint pedig csak a kellő felkészülési idő hiányával, illetve a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben alapítható alkotmányjogi panasz (pl. 3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]-[91], 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]).

[15] A fentieknek megfelelően az indítvány ezen elemei nem teljesítik az Abtv. 27. § a) pontja szerinti követelményt.

[16] 2.3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt - egyéb feltételek megléte mellett - abban az esetben fogadhatja be, amennyiben az határozott kérelmet tartalmaz. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében a kérelem akkor határozott, ha egyértelmű indoklást tartalmaz arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

[17] Az indítványozó a XV. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelmét abban látta megvalósulni, hogy a bíróság nem tett teljeskörűen eleget a tájékoztatási kötelezettségének, ezzel összefüggésben azonban alkotmányjogilag értékelhető érveléssel nem fejtette ki, hogy a támadott döntés miként sértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogilag értékelhető indokolás hiányában az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja szerinti követelménynek, és ekként nem alkalmas érdemi elbírálásra (lásd: 3272/2018. (VII. 20.) AB végzés, Indokolás [34]).

[18] 2.4. Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint e befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így azok fennállását az Alkotmánybíróság külön-külön vizsgálja (3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).

[19] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének, valamint a XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét több okból is megvalósulni vélte: meglátása szerint a bíróság nem a régi Pp. szabályainak megfelelően járt el akkor, amikor a folytatólagos tárgyalást megtartotta, majd azt berekesztette, továbbá nem figyelmeztette teljeskörűen az idézésben a meg nem jelenés következményeire. Sérelemként fogalmazta meg továbbá, hogy a hatósági kötelezésről a teljesítésre nyitva álló határidő lejártát követően szerzett tudomást, a hatóság részrehajlóan törölte őt az álláskeresők nyilvántartásából, a fenti alaptörvény-ellenes döntéseket pedig a bíróság helybenhagyta.

[20] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítvány a tisztességes bírósági, valamint hatósági eljáráshoz fűződő joggal összefüggésben kizárólag törvényértelmezési, valamint jogalkalmazási kérdéseket kifogásol, amelyek vizsgálata törvényességi és nem alkotmányossági kérdés, ekként az Abtv. 29. §-a alapján nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint "[a] bírósági joggyakorlat egységének biztosítása sem az Alkotmánybíróság, hanem a bíróságok, kiemelten pedig a Kúria feladata [Alaptörvény 26. cikk (3) bekezdése, bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény III. fejezete], ezt az Alkotmánybíróság a jogbiztonságra és az alapjogokra figyelemmel sem vonhatja magához. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el" (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]). Az Alkotmánybíróság feladata tehát nem a jogkérdések felülvizsgálata, hanem az, hogy az Alaptörvényben foglalt garanciákból fakadó minimumot számon kérje a bíróságoktól.

[21] Az Alkotmánybíróság "jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel" (3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]).

[22] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének és XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító elemeiben nem teljesíti az Abtv. 29. §-a szerinti követelményeket.

[23] 3. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján tehát arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva - az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), valamint h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2019. június 4.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1459/2018.