EH 2009.2024 A fegyvertartási engedély visszavonása tekintetében a jogszabály nem tesz különbséget a bűncselekmény elkövetése esetén a kísérleti, illetve befejezett állapot között [1978. évi IV. tv. 318. §, 1999. évi LXXXV. tv. 16. §, 253/2004. (VIII. 31.) Korm. r. 26. §, 3. §, 5. §].[1]

Pertörténet:

Gyulai Törvényszék K.23194/2007/11., Kúria Kfv.39229/2008/4. (*EH 2009.2024*)

***********

A rendőrkapitányság a felperes részére 2011. január 5-ig érvényes fegyvertartási engedélyt állított ki.

Az engedélyben vadászati célú sörétes vadász-lőfegyver, valamint golyós vadász-lőfegyver került bejegyzésre.

A felperes 2005. december 15-én golyós váltócső megszerzésére irányuló kérelmet terjesztett elő, amit az eljáró rendőrhatóság 2005. december 20-án engedélyezett, és fegyvertartási engedélyében váltócső is bejegyzésre került.

A felperes 2006. június 26-án újabb kérelmet terjesztett elő golyós lőfegyver megszerzésére és tartására vonatkozóan; ezt követően 2006. augusztus 4-én európai lőfegyvertartási engedély kiállítására irányuló kérelemmel is élt. A felperes ezen kérelmeit a rendőrhatóság teljesítette.

A felperes ellen 2006. február 22-én a Btk. 318. §-a szerint minősülő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás.

A felperes 2007. március 13-án újabb vadászati célú golyós, illetve sörétes lőfegyverek megszerzésére irányuló engedély iránti kérelmet terjesztett elő.

A rendőrkapitányság a kérelmet megvizsgálva megállapította, hogy a kérelmező személyére tekintettel nem állnak fenn az engedély kiadásának a fegyverekről és lőszerekről szóló 253/2004. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 26. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételek, ezért a kérelmet elutasította.

Az alperes - mint az elsőfokú rendőrhatóság felügyeleti szerve - utasította a Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályát a felperes fegyvertartási engedélyének és az európai lőfegyvertartási engedélyének visszavonására, valamint a bejegyzett lőfegyverek, és az azokhoz tartozó lőszerek hatósági tárolásának elrendelésére.

Az elsőfokú hatóság a 2007. június 22. napján kelt határozatával - hivatalból indult eljárásában - visszavonta a felperes részére kiadott sörétes lőfegyver, golyós lőfegyver, hosszúgolyós lőfegyver, hosszúgolyós váltócső, és a hozzájuk tartozó lőszerek tartására jogosító engedélyt, valamint az európai lőfegyvertartási engedélyt, és elrendelte a lőfegyverek, váltócső, és a hozzájuk tartozó lőszerek rendőrhatósági tárolását.

A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2007. augusztus 28. napján kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

Arra hivatkozott, hogy a határozat jogszabálysértő, mert tévesen értelmezte az alperes a hatályos jogszabályokat, egy befejezett cselekmény jogi következményeit; holott a felperes bűnösségét a Btk. 16. §-ában foglaltak alapján az általa megvalósított, de el nem követett kísérlet miatt állapították meg.

A felperes szerint az R. azokkal az elkövetőkkel szemben hatályos, akiket a felsorolt bűncselekmények elkövetése miatt ítéltek el, és nem azokkal az elkövetőkkel szemben, akik a felsorolt bűncselekmények bármelyikének elkövetését kísérelték meg; tehát a törvényi tényállásnak csak egyes elemeit valósították meg.

Hivatkozott a felperes a társadalomra veszélyesség csekély fokára, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (3) bekezdése szerinti arányosság elvére; kifejtve azon jogi álláspontját, hogy önmagában jogsértő, ha a rendőrhatóság a kísérlet esetében is ugyanazokat a szankciókat alkalmazza, mint egy befejezett bűncselekményre, mert az sérti az arányosság elvét.

Álláspontja szerint annak analógiájára, hogy a bíróság az ítéletében is enyhébb szankciót alkalmazott, a rendőrhatósági eljárás is akkor lett volna jogszerű, ha figyelembe vette volna a minőségbeli különbséget, és ezen körülmények alapján hozta volna meg határozatát.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.

Ítéletének indokolásában az R. 3. § (1) bekezdés c) pontjára, és a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Bnyt.) 16. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy a felperest a megyei bíróság a jogerős ítéletével a Btk. 318. §-ába ütköző csalás bűncselekmény kísérlete miatt 300 000 Ft pénzbüntetésre ítélte.

A felperes adatait a Bnyt. 16. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bűntettesek nyilvántartásában 2011. november 13. napjáig kell kezelni.

A jogszabályi rendelkezések egybevetése alapján a megyei bíróság álláspontja az volt, hogy amíg a felperes adatai a büntetések nyilvántartásában megtalálható, részére fegyvertartási engedély nem adható ki.

Nem osztotta a megyei bíróság a felperesnek a befejezett bűncselekményi alakzat és a kísérlet elhatárolása körében kifejtett jogi álláspontját, mivel mind a csalás bűncselekményének kísérlete, mind annak befejezett alakzata - büntetőjogilag is - a csalás bűntettének törvényi tényállását valósítja meg, mindössze a büntetés kiszabása körében kerül értékelésre enyhítő körülményként a bűncselekmény befejezetlenségének ténye.

Kifejtette a megyei bíróság, hogy az R. 3. § (1) bekezdés c) pontja szerint a vagyon elleni szándékos bűncselekmény, vagyis a Btk. XVIII. fejezet 316-324. §-aiban szabályozott bűncselekményi tényállások elkövetése miatt elítéltek tartoznak a jogszabály hatálya alá.

Mivel a csalás bűntettének kísérlete is csalás bűncselekményének minősül, az ügy megítélése szempontjából nincs jogi relevanciája, hogy a felperes elkövetési magatartásán túl megtörtént-e a tényállás teljes kimerítése, vagyis az eredmény (okozott kár) bekövetkezett, vagy elmaradt.

A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes által hivatkozott társadalomra veszélyesség fokának a büntetés kiszabása körében van jelentősége, de semmilyen kihatással nem bír a rendőrhatósági eljárásban a fegyvertartási engedély visszavonása tárgyában indult közigazgatási eljárásban.

A megyei bíróság megítélése szerint az alperesi határozat nem sérti a Ket. 1. § (3) bekezdését; az R. 3. § (1) bekezdés c) pontjában a jogalkotó tilalmat állított fel, ebből következően a közigazgatási hatóságnak az engedély kiadásának körében mérlegelési lehetősége nincs, a fegyvertartási engedély csak a jogszabályi feltételek maradéktalan teljesülése esetén adható ki, illetve a feltételek megszűnése esetén az engedélyt vissza kell vonni.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az R. 3. § (1) bekezdés c) pontját.

Kifejtette, hogy a Btk. 17. §-ához fűzött kommentár szerint a kísérletre is ugyanazok a büntetési tételek az irányadóak, mint amiket a Btk. különös részében a befejezett bűncselekményekre megállapít.

Mivel a kísérlet nem jelenik meg önálló tényállásként, a befejezett bűncselekmény megvalósulása esetén a jogszabály előírása folytán csak és kizárólag a Btk. különös részében előírt szankciókat kell alkalmazni, amelynek mellőzése, vagy korlátlan enyhítése a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

A törvény által előírt szankciók alkalmazása kizárólag a Btk.-ban felsorolt szankciókra, büntetési nemekre és intézkedésekre vonatkozik; egyéb jogszabályokban alkalmazott szankciókat a Btk. nem érint.

Álláspontja szerint az R. 3. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt bűncselekmények, mint befejezett cselekmények relevánsak, a fegyvertartás engedélyezését kizáró rendelkezés szempontjából.

A rendelet nem szabályozza, hogy a felsorolt bűncselekmények kísérlete esetén is alkalmazható lenne a meglévő fegyvertartási engedély visszavonása.

Álláspontja szerint teljességgel elfogadhatatlan jogalkalmazás a befejezett bűncselekmény összes szankcióját, valamint a hozzá esetlegesen kapcsolódó jogszabályokat - ide értve az R. 3. § (1) bekezdés c) pontját - kiterjeszteni a kísérleti szakaszban maradt, a társadalomra minimális veszélyességgel bíró bűncselekményre; különös tekintettel arra, hogy maga a rendelet is az "elkövetés" szót használja, amely egyértelműen nem azonos az "elkezdte, de nem fejezte be" kifejezéssel, ami a kísérlet fogalmával azonos.

Utalt arra, hogy a fentiek szerint a felperes bűnügyi nyilvántartásba vétele is csak a bűncselekmény kísérlete miatt történt meg, és nem a csalás bűncselekményének elkövetése miatt.

Hivatkozott rá, hogy a jogerős büntetőbírósági határozat által kiszabott pénzbüntetés is arra utal, hogy a bíróság a társadalomra veszélyesség igen csekély fokát állapította meg.

A Btk. kommentárja szerint enyhítő körülményként értékelendő, ha a cselekmény kísérleti szakban marad, hiszen a társadalomra veszélyesség a kísérleti szakaszban minimális.

Kifejtette a felperes, hogy a Ket. 1. § (3) bekezdése rögzíti az arányosság elvét, és maga a Bnyt. is arányosságot alkalmaz a szankcionálás tekintetében; tehát - a jogbiztonság elve alapján - enyhébb szankció kiszabása lenne indokolt, a jogerős ítélet a Ket. 1. § (3) bekezdésébe is ütközik.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.

A perben rendelkezésre állt adatok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperest a büntetőbíróság jogerős ítéletével a Btk. 318. §-ába ütköző bűncselekmény kísérlete miatt elítélte, és adatait a Bnyt. 16. § (1) bekezdés b) pontja alapján a bűntettesek nyilvántartásába 2011. november 13. napjáig kell kezelni.

Helyesen állapították meg az alperesi hatóságok, hogy ezen okból a felperes esetében az R. 3. § (1) bekezdés c) pontja megvalósult, így számára fegyvertartási engedély nem adható; továbbá az R. 5. § a) és b) pontja alapján a már kiadott engedélyek visszavonásáról kellett intézkedni.

Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben felülvizsgált közigazgatási eljárás során az alperesi hatóságok az R. szabályait alkalmazták, amely nem differenciál a kísérleti stádiumban maradt, illetve befejezett bűncselekmény között.

Az R. 3. § (1) bekezdés c) pontja vagyon elleni szándékos bűncselekmény elkövetéséről, és az emiatti elítélésről, illetőleg intézkedés alkalmazásáról tartalmaz előírást, a felperes pedig cselekményével - még ha kísérleti stádiumban is maradt az - a szándékos bűncselekményt elkövette.

Az R. előírásai - amelyek a felperes fegyvertartására vonatkoznak - sem arányosság, sem méltányosság alkalmazására vonatkozóan nem tartalmaznak rendelkezést, így ennek az alperesi eljáráson való számonkérése minden jogszabályi alapot nélkülöz.

A Ket. 1. § (3) bekezdésében megfogalmazott alapelvi előírás az R. szabályai helyett nem alkalmazható, és a felperes által elkövetett bűncselekménynek a fegyvertartási engedély szempontjából történő szankcionálása a büntetőeljárásbeli szankcionálási szabályokkal sem azonosítható.

Megjegyzi e körben a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Btk. 17. §-ában foglaltak szerint a kísérletre is a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni, amelynek mellőzése vagy korlátlan enyhítése a büntetőbíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

Ez azonban az egyéb jogszabályokban - a jelen perben felülvizsgált közigazgatási eljárásban alkalmazott R. szabályaiban - rögzített szankciókat nem érinti.

Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. IV. 39.229/2008.)