BH 1993.11.710 A szövetkezetekről szóló törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező törvénynek a korábbi jogszabályok alkalmazását megengedő általános szabályai csak annyiban vehetők figyelembe, amennyiben a törvény különös rendelkezést nem tartalmaz [1992. évi II. tv. 2. §, 55. §, 1992. évi I. tv. 65. § (1) bek.].

Az irányadó tényállás szerint a felperes munkavégzésre köteles tagsági viszonyban állt az alperessel. Az alperes 1991. december 1-jétől szüneteltette a felperes foglalkoztatását, mert nem tudott a számára munkát biztosítani. Ezért a felperes ettől az időponttól munkanélküli-járadékban részesült, amit a megyei munkaügyi központ az 1992. február 17-én hozott határozatával 1992. február 16-tól megszüntetett. Határozatát az 1992. január 20-án hatályba lépett 1992. évi II. törvény (Átm. törv.) 55. §-ának rendelkezésével indokolta, amely szerint a tagsági munkamegállapodás átalakult munkaviszony jellegű jogviszonnyá. Az Mt. hatálya alá tartozó jogviszony alapján a felperest a foglalkoztatásának szüneteltetése tartamára az állásidőre járó munkabér illeti meg az 1991. évi IV. törvény 58. §-a (5) bekezdésének b) pontja értelmében. Munkanélküli-járadékra nem jogosult.

Az alperes szövetkezeti döntőbizottsága határozatával elutasította a felperesnek a foglalkoztatás helyreállítására, az alperest felmondás kötelezésére, illetve az állásidőre járó munkabér és végkielégítés megfizetésére irányuló kérelmét.

A felperes a munkaügyi bírósághoz előterjesztett keresetlevelében 1992. február 16-tól kezdődően kérte az alperesnek munkabér fizetésére történő kötelezését, miután ettől az időponttól ellátatlan. Az alperes nem foglalkoztatja, és a munkaviszony jellegű jogviszonyát nem hajlandó felmondással megszüntetni. A munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez azért nem járul hozzá, mert az kizárja jogosultságát a felmondási bérre és a végkielégítésre.

A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 36 000 Ft munkabér és ennek 1992. április 1-jétől számított 20%-os kamata megfizetésére.

A megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét azzal, hogy 1992. július és augusztus hónapjára 16 000 Ft további munkabér megfizetésére kötelezte az alperest.

Az eljárt bíróságok az ítéleteiket a következőkkel indokolták.

Az 1992. február 16-tól ellátatlan felperes foglalkoztatásának korábban elrendelt szüneteltetése jogszerű volt. A munkanélküli-járadék folyósítása tárgyában hozott intézkedés felülbírálata azonban nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe.

Az 1992. évi 11. törvény (Átm. törv.) 1. §-a akként rendelkezik, hogy kihirdetése napján, 1992. január 20-án lép hatályba a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény. Az 1992. évi II. törvény 55. §-a értelmében a szövetkezet és tagja között a korábbi jogszabályok alapján kötött munkamegállapodás az 1992. évi I. törvény 65. §-ában meghatározott szerződéssé alakul át. Miután az Átm. törv. 1. §-a szerint az 1992. évi I. törvény 1992. január 20-án lépett hatályba, ezért az Átm. törv. 55. §-a értelmében a szövetkezeti törvény 65. §-át is 1992. január 20. napjától kell alkalmazni. Ehhez képest a felperes esetében a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 55. §-át kell figyelembe venni, amely szerint a dolgozót megilleti a kollektív szerződésben meghatározott mértékű térítés, ha a munkáltató oldaláról felmerült okból nem tud munkát végezni (állásidő), kivéve, ha a munkabérét ilyen esetekben is megkapja.

Az alperesnek a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelme az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és a felperes keresetének elutasítására irányult. Kérelmében, valamint a tárgyaláson tett előadásában az ítéleteket azért találta jogszabálysértőnek, mert az alperes intézkedésekor és a per során hatályban volt 1971. évi 32. tvr. 23. §-ának (3) bekezdése értelmében szüneteltetni lehet a szövetkezeti tag foglalkoztatását. A bíróságok tévedtek, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az 1992. évi II. törvény 55. §-a értelmében a szövetkezeti tag munkamegállapodása 1992. január 20-tól alakult át munkaszerződéssé. Az ítéletek figyelmen kívül hagyták az 1992. évi II. törvény 2. §-ában foglaltakat.