5/2000. Büntető jogegységi határozat
jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során megvalósuló közokirat-hamisítás
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának büntető jogegységi tanácsa Budapesten, a 2000. év október 30. napján tartott nem nyilvános ülésen a legfőbb ügyész indítványa alapján meghozta a következő
jogegységi határozatot:
Ha a jármű átírásával kapcsolatos ügyintézés során olyan adásvételi szerződést nyújtanak be az illetékes rendőrhatósághoz, amely a jármű korábbi tulajdonosát nem a valóságnak megfelelően tünteti fel, és ennek következtében a járműnyilvántartásba is a valóságnak meg nem felelő adat kerül, az egyéb törvényi feltételek megléte esetén a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntette valósul meg.
INDOKOLÁS
A legfőbb ügyész az 1997. évi LXV. törvény (Bszi.) 29. §-a (1) bekezdése a) pontjának II. fordulatára hivatkozva jogegységi eljárás lefolytatását és jogegységi határozat meghozatalát indítványozta.
Az indítvány szerint eltérő gyakorlat alakult ki annak megítélésében, hogyan minősül, ha az elkövető olyan adásvételi szerződést nyújt be a hatósághoz a gépkocsi átírásakor, amely a gépjármű korábbi tulajdonosát nem a valóságnak megfelelően tartalmazza.
A bíróságok által elbírált esetekben ugyanazt a gépkocsit többször is eladták. A vevők, az új tulajdonosok azonban nem íratták át a gépkocsit a nevükre, így az utolsó vevő nem a forgalmi engedélyben tulajdonosként feltüntetett személytől vásárolt. Mivel e vevő a gépkocsit a nevére akarta íratni, az átíráshoz szükséges szerződésben eladóként nem a tényleges eladót, hanem a forgalmi engedélyben feltüntetett legutóbbi tulajdonost jelölte meg, e személy aláírását ráhamisította a szerződésre, és azt benyújtva kérte a gépkocsi átírását. Egy esetben a szerződést benyújtó, az átírást kérő személy nem tudott arról, hogy a szerződést nem az eladóként feltüntetett személy írta alá.
A legfőbb ügyészi indítvány példákkal igazolta a bírói gyakorlat megosztottságát.
A Monori Városi Bíróság a B.451/1996/32. számú, a Tatabányai Városi Bíróság a B.1554/1998/2. és a B.210/1999/2. számú - első fokon jogerőre emelkedett határozata az ilyen cselekményt magánokirat-hamisítás vétségeként értékelte.
A Tatabányai Városi Bíróság a B.507/1999/2. és a B.443/1998/8. számú, valamint az Esztergomi Városi Bíróság a B.691/1998/2. számú - első fokon jogerőre emelkedett-végzése a cselekményt közokirat-hamisítás bűntetteként, illetve annak kísérleteként értékelte [Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja].
A jogegységi tanács a jogértelmezési probléma eldöntése során a következőkre volt figyelemmel.
A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott ún. "intellektuális" közokirat-hamisítás bűntettét az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.
A törvény nem határozza meg a közokirat fogalmát, mivel az nem sajátosan büntetőjogi fogalom. A Pp. 195. §-ának (1) bekezdése szerint az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.
Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról - általában műszaki vagy vegyi úton - készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó (mágneslap, mágnesszalag stb.) útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetőleg az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság vagy ezek ellenőrzése mellett más szerv készítette. Ugyanilyen bizonyító ereje van az okirat megőrzésére hivatott szerv (pl. levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak, végül a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel (vagy adathordozó útján nyert adatok) alapján készített kiadványnak [Pp. 195. § (2) bek.].
Vizsgálandó tehát, hogy a gépjárművek átírásával kapcsolatos nyilvántartás, az ezzel kapcsolatos iratok közokiratnak minősülnek-e, és a nyilvántartás a gépjárművek tulajdonjogát, a korábbi tulajdonosokat, azok számát (is) közhitelesen tanúsítja-e.
A közúti közlekedés rendőrhatósági igazgatásáról korábban a 20/1990. (VII. 6.) BM rendelet szólt, jelenleg az 1998. január 1. napján hatályba lépett, ugyanezt a címet viselő 48/1997. (VII. 26.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) az irányadó jogszabály. A közúti közlekedési nyilvántartásról törvény, a 2000. január 1. napjával hatályba lépett 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Tv.) is rendelkezik.
A Tv. 1. §-a szerint a törvény célja, hogy meghatározza a közúti közlekedési nyilvántartás adattartalmát, működési szabályait, az annak adatai alapján kiállított, a közúti járművezetésre jogosító, a jármű tulajdonjogát (üzemben tartását) és a közúti forgalomban való részvételre jogosító okmányok adattartalmát. Ezekből a rendelkezésekből az állapítható meg, hogy a jogalkotó nemcsak a közúti járművezetésre jogosító és a járműnek a forgalomban való részvételre jogosító adatoknak és ezek nyilvántartásának, hanem a járművek tulajdonára, tulajdonosaira és ezek változására vonatkozó adatoknak és az erre vonatkozó nyilvántartásnak is - a korábban hatályos szabályozásnál lényegesen nagyobb - jelentőséget tulajdonít; a jogalkotó deklarált célja volt, hogy a nyilvántartás a jármű tulajdonára vonatkozó adatokat is közhitelesen tanúsítsa.
A Tv. 2. §-ának 2. pontja a járműnyilvántartást a következőképen értelmezi: "a járműtulajdonos (üzembentartó), a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény. alapján nyilvántartott jármű, illetve járműokmány adatait tartalmazó nyilvántartás". A Tv. 2. §-ának 3. pontja szerint okmánytár: a nyilvántartás alapiratainak, a nyilvántartásban szereplő adatok változását igazoló okmányok, a cserélt, leadott és a visszavont okmányok nyilvántartása. A TW. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a közúti közlekedési nyilvántartást országos illetékességgel a belügyminiszter irányítása alatt álló, hatósági jogkörrel rendelkező központi hivatal működteti. A Tv. 19. §-a határozza meg, hogy a nyilvántartásból mely szervek igényelhetnek adatokat. A Tv. 28. §-a úgy rendelkezik, hogy a nyilvántartás számára adatot szolgáltató felelősségi körében gondoskodik a továbbított adatok helyességéről, időszerűségéről.
A törvénnyel összhangban a R. kifejezetten a jármű tulajdonjogát igazoló okiratot, ún. "törzskönyvet" is rendszeresíteni rendel (28. §), a tulajdonost a forgalmi engedély is feltünteti, és abba a tulajdonos személyének változását be kell jegyezni.
A jármű elidegenítése esetére az eladó és a vevő kötelezettségeit a R. 33. §-ának (5) és (6) bekezdése tartalmazza. E szerint a gépjármű tulajdonjogában bekövetkezett változást a régi tulajdonos 15 napon belül, nyomtatványon a forgalmi engedély személyi lapjának csatolásával a lakóhelye (ennek hiányában tartózkodási helye), székhelye, telephelye szerint illetékes rendőrkapitánysághoz köteles bejelenteni.
A rendőrhatóság - kérelemre - a bejelentés tényéről hatósági bizonyítványt ad ki. A jármű elidegenítésekor az új típusú állandó forgalmi engedély üzembentartói és a bejelentőlapjának adásvételre vonatkozó adatait az eladó, illetőleg a vevő tölti ki, és írja alá. A törzskönyvet, valamint az új típusú állandó forgalmi engedély műszaki és aláírt üzembentartói lapját a jármű jogszerű megszerzőjének át kell adni. A régi tulajdonos kötelezettségét a forgalmi engedély kitöltött bejelentőlapjának rendőrhatósághoz történő eljuttatásával teljesíti.
Az, aki a fenti bejelentés során az adásvételi szerződésen nem a valóságos eladót tünteti fel, és ennek a nem valóságos eladónak a nevét aláhamisítja, és ennek következtében ez a valótlan adat kerül a nyilvántartásba: közreműködik abban, hogy a nyilvántartásban a korábbi tulajdonos személye, annak neve a valóságtól eltérően szerepeljen. Mivel a járműnyilvántartás az előzőekben kifejtettek szerint a járművek tulajdonosaira vonatkozó adatok közhitelű nyilvántartására is szolgál, a bejelentő elköveti a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettét.
Ennek a cselekménynek akkor is van tényleges társadalomra veszélyessége, ha a nyilvántartások és az okiratok (törzskönyv, forgalmi engedély) a tekintetben valósak, hogy a jármű tényleges és jogos tulajdonosát, a jármű jogszerű megszerzőjét fogják a valóságos helyzetnek megfelelően tulajdonosként feltüntetni. Nem vitás ugyanis, hogy társadalmi érdek (közhitelesség) fűződik ahhoz is, hogy a tényleges "jogelőd"-től származás kerüljön a nyilvántartásba, mivel ez a megszerzés jogszerűségével, közelebbről annak ellenőrizhetőségével szoros kapcsolatban álló kérdés. A korábbi jogos tulajdonos nevének feltüntetése (hamisítása) ugyanis megkönnyíti, megkönnyítheti a jármű illegális megszerzése esetén is a jármű értékesítését.
Hasonló tehát a helyzet, mint a földhivatali nyilvántartás esetén: a BH 1982/5-182. szám alatt közölt határozat szerint intellektuális közokirat-hamisítás bűntette megállapításának van helye, ha a terhelt hamis tartalmú nyilatkozat felhasználása folytán közreműködik abban, hogy a földhivatal határozatába, illetőleg az ingatlan-nyilvántartásba a tulajdoni viszonyokat illetően hamis adatokat vezessenek be.
Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 1. §-ának (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a gépi adatfeldolgozású ingatlan-nyilvántartás tartalma az azt kezelő számítástechnikai eszközzel olvasható és kinyomtatott formában is megjeleníthető. Ugyanilyen jellegű az előzőekben részletesen ismertetett közúti közlekedési nyilvántartás is, az adatokat ugyanis közhitelesen ez tartalmazza. Ha a nyilvántartásba a valóságnak meg nem felelő adat kerül, akkor a nyilvántartás tartalmának olvasható és kinyomtatott állapotban történő megjelenítése is szükségképpen ezt a hamis adatot fogja tartalmazni. A hamis tartalom a nyilvántartásba való adatrögzítéssel jön létre, ezért a kivonat hamissága csak folyománya - szükségszerű következménye - a nyilvántartás hamis voltának.
A bűncselekmény elkövetése akkor kezdődik meg, amikor az elkövető a hamis szerződést a rendőrhatóságnak benyújtja. Ha a rendőrhatóság a hamisítást felfedi, és ezért a valóságnak meg nem felelő adatok nem kerülnek a nyilvántartásba, a közokirat-hamisítás bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérlete valósul meg, a hamis okirat felhasználója (aki tehát azt a rendőrhatóságnak benyújtotta), ezért tartozik büntetőjogi felelősséggel.
Az eladó nevének meghamisítása a szerződésen magánokirat-hamisításként nem értékelhető sem halmazatban, sem önállóan.
A jogegységi tanács ugyanis változatlanul helytállónak tartja azt a bírói gyakorlatot, hogy ha az elkövető az intellektuális közokirat-hamisítást úgy valósítja meg, hogy a hatóságot valamely hamis magánokirat felhasználásával téveszti meg: csupán az intellektuális közokirat-hamisítás megállapításának van helye, az ezzel szükségszerűen megvalósuló magánokirat-hamisítás bűnhalmazatban történő megállapításra nem kerülhet sor (BH 1996/6-290.).
Ha akár a később azt felhasználni szándékozó, akár más meghamisítja a szerződést, de az nem kerül felhasználásra, nem ellapítható meg a magánokirat-hamisítás vétsége sem; mivel e bűncselekmény törvényi tényállása az okirat felhasználása nélkül nem valósul meg teljes egészében.
A hamisító cselekménye előkészületi jellegű cselekmény, azonban a Btk. 274. §-a (1) bekezdésnek c) pontja szerint minősülő közokirat-hamisításnak nem büntetendő az előkészülete, kísérleti szakba viszont a cselekmény- az okirat felhasználása hiányában - még nem jutott.
Ha valaki meghamisítja a szerződést, és ezt a hamisításról tudva más használja fel, a hamisító - az egyéb feltételek megléte esetén - a közokirat-hamisítás részeseként felel.
Sajátos közvetett tettesség valósul meg, ha a benyújtó (felhasználó) úgy tudja, hogy a szerződésen a valódi eladó, van feltüntetve, és ő is írta alá a szerződést, de ez ténylegesen nem így van. Ilyenkor közvetett tettes az, aki a hamis szerződést benyújtás céljából átadta másnak, ó pedig nem tudva annak hamis voltáról - benyújtja. A tényleges benyújtó - tévedése miatt - nem tartozik büntetőjogi felelősséggel, az a meghamisítót, a benyújtás kezdeményezőjét terheli.
Az intellektuális közokirat-hamisítás jellegéből következően az ilyen esetekben közreműködik még egy tévedésben levő, s ezért nem büntethető személy is: a magánokiratot "feldolgozó" hivatalos személy, akit a hamis magánokirattal megtévesztenek, és akinek közvetlen (de nem büntethető) magatartása révén kerül a nyilvántartásba és az okiratokba a valóságnak meg nem felelő adat.
A kifejtettekre figyelemmel a jogegységi tanács a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében (Bszi. 27. §) a rendelkező részben foglaltak szerint határozott, és a döntését a Bszi. 32. §-ának (4) bekezdése alapján közzéteszi.
Budapest, 2000. október 30.
Dr. Berkes György s. k.,
a tanács elnöke
Dr. Katona Sándor s. k.,
előadó bíró
Dr. Gyürkés Tamás s. k.,
bíró
Dr. Horváth Ibolya s. k.,
bíró
Dr. Berkes György s. k.,
a tanács elnöke
az aláírásban akadályozott dr. Bíró András bíró helyett