BH+ 2005.11.503 A károsultat kármegelőzési kötelezettség is terheli, ami a károkozás okai kifejlődésének a megakadályozásában kifejtett magatartást jelent [Ptk. 340. §]

A felperes tulajdonában álló nyerges vontatót ismeretlen tettesek a b.-i, M. úti telephelyről 1998. március 11-én eltulajdonították, azt 1998. március 12-én a t.-i határátkelőhelyen a határon túlra vitték és ott értékesítették.

A felperes módosított keresetében 10 625 000 forint és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az érvényesíteni kívánt jogot államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti követelésben jelölte meg. Álláspontja szerint a kár bekövetkezésében közrehatott az a tény, hogy az alperes alkalmazottai a határállomáson nem végezték el a kamion szabályos ellenőrzését.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontot foglalt el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy az ismeretlen tettesek által történt eltulajdonítás következtében a bűncselekmény befejezetté vált, ezért a kártérítés általános feltételei közül az okozati összefüggés hiányzik. Amennyiben megállapítható, hogy a vámvizsgálat szabályos elvégzése esetén a nyerges vontatót nem tudták volna átvinni a határon, az alperes jogellenes magatartása és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés megállapítható.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás alapján hozott ítélettel helyt adott a keresetnek. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 10 625 000 forintot és ennek 1998. március 12. napjától járó késedelmi kamatát. Indokolása szerint az alperes alkalmazottja megsértette az 1995. évi C. törvény (Vámtv.) 40. §-ának és a 20/1999. (V. 4.) VPOP utasításnak a rendelkezéseit. A beléptető, illetőleg a kiléptető ellenőrző vizsgálat elmulasztása közrehatott a felperes kárának a bekövetkezésében, amelyet az alperes a Ptk. 339. §-ának és a 349. §-ának (1) bekezdései értelmében köteles megfizetni. Az igazságügyi gépjármű szakértő a nyerges vontatónak a kár bekövetkezésekori forgalmi értékét 8 500 000 forintban állapította meg, amelyhez járul a 25%-os áfa összege. A nyerges vontató 1995. évben tárgyi apport címén került az alpereshez. A tulajdonos az apport teljesítésekor áfa felszámítására nem volt jogosult, és áfa befizetést nem is teljesített.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az alperes marasztalásának összegét 6 millió forintra és ennek az elsőfokú ítélet szerinti kamataira leszállította. Kifejtette, az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján helyesen állapította meg, hogy a jármű a káresemény bekövetkeztekor 8 500 000 forint forgalmi értéket képvisel. Ezt azonban megalapozatlanul növelte az általános forgalmi adó összegével, mert az általános forgalmi adó ártényező, a forgalmi érték része, ami elkülönítve nem kezelhető. A szakértő által kimunkált kárösszeg az általános forgalmi adót is tartalmazó vételárnak felel meg, így arra további 25% nem számítható fel. A felperesi vállalkozás fuvarmegrendelés hiányában hosszabb ideig nem használta a perbeli járművet, ezért alkalmazottja egy ideig a lakása közelében, a közterületen állította le, majd a B., M.-i úton lévő telephelyre vitte, amit 1997. év végéig őriztek, de utána a kapu tárva-nyitva állt, portaszolgálat nem volt és nem rendelkezett zárt, elkülönített résszel sem. A felperes árulta a járművet, azt a helyszínen többen is megtekintették, ezért tudhattak a tárolás körülményeiről. A károsodás, mint okfolyamat a jármű eltulajdonításával vette a kezdetét, amiben közrehatott az őrzés hiánya, vagyis hogy a károsult a kár megelőzése érdekében a kárveszélyes helyzet elhárításáról nem gondoskodott. Ez mindenképpen elvárható lett volna tőle, mert nagy értékű gépkocsiról van szó. Mivel a kár bekövetkezésében az elvárható magatartást elmulasztó károsult felperes is közrehatott, a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése értelmében nem terheli kártérítési felelősség az alperest a kárnak azért a részéért, amely abból származott, hogy a felperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A másodfokú bíróság 30-70%-os kármegosztást alkalmazott, és az alperest terhelő kártérítést 6 millió forintban állapította meg.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt változtassa meg és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, és ellentétes e jogszabályi rendelkezés alkalmazására kialakult ítélkezési gyakorlattal. A Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése a tulajdonost károsultként határozza meg, és a már bekövetkezett kár elhárítására, illetve csökkentésére vonatkozó kötelezettségét említi. Ez a kötelezettség a kár bekövetkezte, illetve a károkozó folyamat elindulása után áll fenn. Ahhoz, hogy a tulajdonos ennek a kötelezettségének eleget tegyen, tudomást kell szereznie a káráról, a károsító folyamat megindulásáról. A per irataihoz csatolt büntető iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a károkozó folyamat 1998. március 12-én délután kezdődött, és az Sz. Sz. V. Sz.-i Vámhivatalának tájékoztatása szerint 23 óra 39 perckor már be is fejeződött. A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatokban közzétett, eseti ügyben hozott határozatában kifejtette, hogy a károsult terhére nem értékelhető, és nem ad okot kármegosztásra a kár elhárításában, enyhítésében mutatkozó olyan tevékenység elmulasztása, amely a szakmai gyakorlat szerint nem csak nem kötelező, hanem el sem várható. A felperesi társaság a közterületen való parkolás tilalmának betartása érdekében a járművek részére körülkerített és portaszolgálattal ellátott telephelyet biztosított. Az alkalmazottak olyan utasítást kaptak, hogy a társaság minden járművét erre a telephelyre vigyék, ott az üzletvezetőnek adják le azoknak az iratait, kulcsait, és a társaság bélyegzőjét. Ezzel az adott helyzetben elvárható gondossággal járt el. A jogerős ítélet ellentétes a BH 1995/218. számú jogesetben kifejtett indokolással is, amelyben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a kártérítés megfizetése esetén az általános forgalmi adó összegét is meg kell fizetni a károsult részére.