BH 2010.8.224 A prémiumévek program keretében foglalkoztatott köztisztviselőnek az önkéntes nyugdíjpénztári támogatásból való kizárása az egyenlő bánásmód követelményét nem sérti [Ktv. 49/H. § (1) bekezdés i) pont, 2004. évi CXXII. tv. 4. §, 6. §, 2003. évi CXXV. tv. 8. § r) pont].

A felperes 2007. július 15-éig családtámogatási ügyintéző munkakörben határozatlan idejű közszolgálati jogviszonyban állt az alperes alkalmazásban, a 2007. július 16-án kelt kinevezés módosítással e jogviszonyt a felek a prémiumévek program keretében 2011. december 26-áig szóló határozott idejű jogviszonnyá módosították.

A felperes a keresetében ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, önkéntes nyugdíjpénztári támogatás és ezek kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felülvizsgálati kérelemmel érintett nyugdíjpénztári támogatás körében a prémiumévek program keretében foglalkoztatottak kizárását illetően, a juttatást szabályozó elnöki utasítás diszkriminatív rendelkezésére hivatkozott.

A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest ruházati költségtérítés, 13. havi illetmény, és ezek kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az O. Kiegészítő Önkéntes Nyugdíjpénztár tagja volt, az alperes az illetmény 5%-ának megfelelő tagdíjösszeget vállalt megfizetni, amely vállalását a határozott idejű szerződés megkötésétől, 2007. július 16-ától nem teljesített, ezen időponttól a felperes részére ruházati költségtérítést és 13. havi illetményt sem fizetett. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a ruházati költségtérítés, és a 13. havi illetmény az előmeneteli és illetményrendszernek - amelyre vonatkozó szabályok alkalmazása a prémiumévek program keretében foglalkoztatottak esetében kizárt - nem alkotóeleme, így ezek a felperest megillették. A kiegészítő nyugdíjpénztári támogatás, amelyet a Ktv. az egyéb juttatások körében szabályoz, a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik, alanyi jogon nem illeti meg a köztisztviselőt. Az alperes elnöke szabályzatában mérlegelési jogkörében a prémiumévek program keretében foglalkoztatottakat kizárta a juttatás igénylésére jogosultak köréből, ezért a felperes keresete e tekintetben alaptalan volt.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta, és kötelezte az alperest 130 585 forint nyugdíjpénztári támogatás és annak kamata megfizetésére. A másodfokú bíróság szerint a 2004. évi CXXII. törvény rendelkezéseiből nem vonható le olyan következtetés, miszerint a törvény hatálya alatt állás önmagában eredményezheti, hogy a Ktv. 49/H. § (1) bekezdésének i) pontjában meghatározott juttatásra az érintett ne lenne jogosult.

A másodfokú bíróság a jogkérdést az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 4. §-ának b) pontja, 8. §-ának r) pontja és 7. § (2) bekezdés b) pontja alapján bírálta el. Hivatkozott arra, hogy az alperes más perben tett nyilatkozata alapján a bíróságnak tudomása van arról, hogy az alperesnél a határozatlan idejű kinevezéssel rendelkező, mind a részmunkaidős foglalkoztatásban, illetve a határozott időtartamban foglalkoztatott köztisztviselők részesülnek a Ktv. 49/H. § (1) bekezdésének i) pontja szerinti juttatásban, a juttatásból az elnöki utasítás kizárólag a prémiumévek programban résztvevő határozott időtartamban foglalkoztatott köztisztviselőket zárta ki. A másodfokú bíróság szerint az összehasonlítható helyzetben lévő csoport minden tagja részesül az adott juttatásban, míg a prémiumévek programban résztvevő köztisztviselők a munkáltató önkényes döntése alapján a juttatásból kizáródtak. Utóbbi körében semmi olyan körülményre nem hivatkozott az alperes, amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő ésszerű indoka lett volna. Ezért a juttatásból történő kizárás annak ellenére, hogy annak megadása a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik, az adott helyzetben, és adott körülmények között megvalósította az egyenlő bánásmód követelményének közvetlen megsértését.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte a 2004. évi CXXII. törvény 4. § (5) bekezdésének megsértésére hivatkozva. Álláspontja szerint a Ktv. 49/H. § (1) bekezdése nem minősül a 4. § (5) bekezdésében meghatározott olyan foglalkoztatási jogviszonyra vonatkozó szabálynak, amely a köztisztviselő, illetve a programban résztvevő javára juttatás fizetését írja elő, ezért a programban résztvevő nem jogosult e juttatások igénybevételére. Az alperes intézkedése azért nem tekinthető diszkriminatívnak, mert a hivatkozott jogszabály végrehajtását szolgálta, a prémiumévek programban való részvétellel közvetlenül összefüggő ésszerű indoka volt.

A felülvizsgálati kérelem a következők miatt alapos.

A Ktv. 49/H. § (1) bekezdés i) pontja értelmében a köztisztviselő részére további, visszatérítendő, illetve vissza nem térítendő szociális, jóléti, kulturális, egészségügyi juttatás biztosítható. Ilyen juttatás lehet, különösen: élet-, nyugdíj- és kiegészítő biztosítási támogatás. A (3) bekezdés szerint a (2) bekezdésben foglalt korlátozás figyelembevételével a juttatás mértékét, feltételeit, az elbírálás és elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait a hivatali szervezet vezetője állapítja meg.

Az alperes az elnöki utasítás 7. bekezdésével e juttatásból kizárta a prémiumévek program keretében határozott idejű jogviszonyban foglalkoztatott köztisztviselőket.