BH 2003.7.280 I. A jegyző jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai].

II. A biztosítási kár elévülése [Ptk. 6. §, 324-327. §-ok, 360. § (1) bek.].

A felperesek keresetükben 6 546 000 forint és járulékai megfizetésére kérték az alperesek kötelezését. Előadták, hogy az 1991. július 24-én kötött szerződéssel megvásárolták az I. r. alperestől a cs.-i 128. számú tulajdoni lapon felvett 29. helyrajzi számú ingatlant, amelyen 1991. július 10-én építkezésbe kezdtek. A III. r. alperestől 1991. március 7-én 8 000 000 forint összegű kölcsönt vettek fel. 1991. októberében az építkezést le kellett állítaniuk, mert a rendelkezésre álló pénz elfogyott. Káruk az alperesek jogellenes magatartása miatt következett be. Az I. r. alperes jogellenes magatartását abban jelölték meg, hogy a jegyző megakadályozta a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, ezért további hiteleket nem tudtak felvenni. A III. r. alperes pedig határozott ígéret ellenére nem folyósított további hitelt.

Az I. r. alperessel szemben érvényesített jogot a Ptk. 349. §-ának (1) bek. és 339. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kártérítési követelésben jelölték meg. A III. r. alperessel szembeni keresetet a Ptk. 6. §-ára alapították.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A III. r. alperes elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozott.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Indokolása szerint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 36. §-ának (2) bekezdése szerint a jegyző vezeti a képviselő-testület hivatalát. Ebből következően a jegyző az önálló jogi személyiségű polgármesteri hivatal alkalmazottja. Az általa okozott kárért ezért nem az önkormányzat, hanem a polgármesteri hivatal tartozik felelőséggel. A bizonyítási eljárás adatai a polgármesteri hivatal kárfelelősségét sem támasztják alá. Erre tekintettel az I. r. alperes marasztalására irányuló keresetet elutasította. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felpereseket terhelte volna annak bizonyítása, hogy a III. r. alperestől valóban jelentős összegű, további hitel folyósítására kaptak ígéretet. A felperesek ennek a bizonyítási kötelezettségnek nem tudtak eleget tenni. Az elsőfokú bíróság mindhárom alperessel szemben elutasította a keresetet.

Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Az I. és III. r. alperesekre vonatkozó ítéleti rendelkezések megváltoztatását kérték. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezést nem vitatták. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a jegyző által okozott kárért az önkormányzat nem felel. Az önkormányzatí törvény a polgármesteri hivatal jogi személyiségét az önkormányzat működésével, az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátása során ismeri el. A felperesek követelésüket nem ilyen magatartásra alapították. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt is, hogy a jegyző a polgármesteri hivatal alkalmazottja. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 5. §-ának és 6. §-a (2) bekezdésének, valamint az Ötv. 34. §-a (2) bekezdése e) pontjának rendelkezéseiből következik, hogy a jegyző az önkormányzat köztisztviselője, akinek jogellenes magatartásáért az önkormányzat felelősséggel tartozik. A felperesek álláspontja szerint iratellenes az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása is, hogy a jegyző nem fejtett ki olyan tevékenységet, amellyel a felperesek tulajdonjogának bejegyzését megakadályozta. Az Ötv. 36. §-ának (3) bekezdése szerint a jegyző köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak, a polgármesternek, ha a döntésüknél jogszabálysértést észlel. Eszerint a jegyző kötelessége lett volna, hogy felhívja a figyelmet arra: a testületi döntésből ki kell zárni az önkormányzati képviselő I. r. felperest, mert a jogát a döntés érinti. A bontási és építési engedélyt hatáskör hiányában a polgármester írta alá. Erre a jogszabálysértésre is a jegyzőnek kellett volna figyelmeztetnie. A felperesek szerint alaptalan az elsőfokú ítéletnek a III. r. alperes kárfelelősségére vonatkozó tényállása és indokolása is. Az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó bizonyítékokat tévesen mérlegelte, és alaptalanul utasította el a felperesek további bizonyításra irányuló indítványait.

Az I. és III. r. alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.