EH 2002.816 Az azonnali végrehajtás felfüggesztésénél értékelendő körülmények [1952. évi III. tv. 332. §, 1952. évi III. tv. 72. §]
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt.
A határozat a felperes részére a fennmaradási és továbbépítési engedélykérelmet elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyta, elrendelte a határozat kézhezvételétől számított negyvenöt napon belül a megépített, szigetelt és padlócsatornákkal ellátott monolit beton alaplemez deponált földdel történő befedését és a terep építés előtti állapotába való visszaállítását. A határozat indokolása szerint a felperes építési engedély nélkül a perbeli ingatlanon kb. 20x35 méter területen négy méter mélységű gödröt ásott ki. Az építési munka végzését leállító 2002. március 29-én kelt határozat ellenére monolit beton alaplemezt készített. A felperes által benyújtott fennmaradási és továbbépítési engedély iránti kérelem nem engedélyezhető, mert a perbeli területet az 1/1997. (I. 8.) KTM rendelet védetté nyilvánította, és az építkezés a régészeti örökség elemeit károsította, részben megsemmisítette. A perbeli ingatlan a világörökség része, ezért a környezetbe nem illő, azt károsító építkezés nem valósítható meg. Határozatát az 1991. évi XXVI. törvény 3. §-a [azaz az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. § (3) bekezdése] alapján azonnal végrehajthatóvá nyilvánította arra figyelemmel, hogy a műemlékvédelmi, régészeti és természetvédelem alatt álló ingatlanról van szó, a perbeli ingatlan B.-nek kiemelt és fontos része, amelynek az eredeti állapot szerinti visszaállítása fontos közérdek és az eredeti terepviszonyok visszaállítása a további régészeti leleteket védendően került előírásra.
A felperes a keresetében kérte a végrehajtás felfüggesztését azzal az indokkal, hogy a határozat azonnal végrehajthatóvá nyilvánító rendelkezése az Áe. 72. § (3) bekezdésébe ütközik, és ellentétes a Legfelsőbb Bíróság KK. 14. számú állásfoglalásával. A határozat végrehajtása esetén később már vissza nem állítható állapot állna elő, illetve az építmény jelentős többletköltséggel lenne újra előállítható. Az épület fennmaradása - a jogerős ítélettel történő döntéshozatalig - nem jelent érdeksérelmet. A bontás végrehajtása esetén a felperes a bizonyítás lehetőségétől elesne, nem tudná szakértő bevonásával bizonyítani, hogy a több fórumon jóváhagyott épület sem műemlékvédelmi, sem régészeti, sem természetvédelmi elvárásokkal nem ellentétes.
Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította. Határozata indokolása szerint az azonnali végrehajthatóság kimondására jogszerűen került sor, mert a 2001. évi LXIV. törvény (továbbiakban: Ktv.) 4. § (1) bekezdése és 5. § (1) bekezdése értelmében a kulturális örökség védelme közérdek. Az építéssel érintett terület a Világörökség részét képező területet érinti. A nemzeti kulturális örökség védelme mint közérdek védendőbb jogi érdek mint a felperes magánérdeke.
A végzés ellen a felperes - törvényes határidőben - fellebbezést nyújtott be annak megváltoztatása iránt. Fellebbezésében hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a közérdek védelme érdekében az azonnali végrehajtás előírása megalapozott. Az épített terasz nem áll műemléki és régészeti védelem alatt, az eredeti állapot visszaállítása nem szolgál közérdeket. Az érintett terület nem a Világörökség része. Az alperes hatáskör nélkül járt el. Az épület elbontásával az eredeti állapot súlyos természetvédelmi károkat szenvedne.
Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett. A fellebbezés alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytálló és megalapozott döntést hozott. A felperesnek a végrehajtás felfüggesztéséhez fűződő, gazdaságossági szempontokra alapított magánérdekéhez képest az alperes által megfogalmazott közérdek nyomósabb indok, ahogy azt az elsőfokú bíróság helyesen értékelte.
Az alperes a határozatában konkrétan megjelölte, hogy az Áe. 72. § (3) bekezdése alapján milyen szempontokat értékelt közérdekként. Az engedély nélkül megkezdett és az építési munka leállítását elrendelő végzést követően folytatott építkezéssel létrehozott építmény bontásának elkerüléséhez fűződő felperesi érdek önmagában gazdaságossági indokokra, az üzemeltetéssel járó előnyökre, illetve a terület védettségét vitató szempontokra hivatkozással nem minősíthető olyan nyomós magánérdeknek, amely a kiemelt b.-i területen létrehozott, a védett természeti értékek védelméhez fűződő közérdekkel szemben az azonnali végrehajtás felfüggesztését indokolja.
A terület védettségét és az alperes hatáskörét vitató felperesi álláspont előterjesztésére először a fellebbezésben került sor.
Ezek a jogkérdések az ügy érdemében hozott határozattal dönthetők el a Pp. 215. § keretein belül, a jogvita e része a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálásánál nem vehető figyelembe. Az engedély nélkül megépített építmény bontás nélküli további fennállásához és működtetéséhez fűződő építtetői érdeknél nem hagyható figyelmen kívül, hogy az engedély nélkül végzett építési munka nem jogkövető magatartás következménye, ezért a jogsértő tevékenység eredményeként létrejött előnyökre - a tevékenységével okozott joghátránnyal szemben - mint nyomósabb jogi érdekre megalapozottan nem történhet hivatkozás.
Az Áe. 72. § (3) bekezdésében foglalt azonnali végrehajtás közérdekre és nyomós magánérdekre hivatkozással rendelhető el. Az azonnali végrehajtás "megszüntetésére" irányuló végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elbírálásakor a különböző érdekek mérlegelésével kell dönteni, és a súlyosabb következmény elkerülésére kell törekedni. A közérdek védelme fennáll, ha az adott érdek szélesebb társadalmi réteget érint, vagy valamely védettségi elem megsértését veszélyeztető vagy megvalósító helyzet elhárításához fűződik.
Az elsőfokú bíróság mérlegeléssel jogszerűen döntött a végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem elutasításáról, ezért a fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a folytán alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf. V. 39. 749/2002. sz.)