ÍH 2019.93 VÉGREHAJTÓ FELELŐSSÉGE

Nem érinti a végrehajtói tevékenység hatósági jellegét és ennek megfelelően a végrehajtóknak az általuk lefolytatott eljárással kapcsolatos személyes fegyelmi és kártérítési felelősségét a végrehajtói iroda társas formában történő működése.

[a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §, Ptk. 6:548. § (1) bekezdése, Ptk. 6:549. § (2) bekezdése, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 144-145. § és 159. § (4) bekezdése, Vht. 236. § (1) bekezdése, Vht. 254/A. §]

A felperes legutóbb módosított keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §-a, 6:548. § (1) bekezdése, 6:549. § (2) bekezdése és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 236. § (1) bekezdése alapján 50 000 000 forint kártérítés és ennek késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

A felperes kárigényét arra alapította, hogy a bírósági végrehajtóként eljáró alperes az A. Sz. Kht. adós ellen folyamatban volt végrehajtási eljárásban az adós tulajdonát képező ingatlan online árverése során az értesítésre, illetve árverési hirdetmények közzétételére vonatkozó szabályokat [Vht. 144-145. § és 159. § (4) bekezdése] megsértette. A 2016. május 23-i árverési jegyzőkönyv szerint az ingatlant 50 000 000 forint vételáron a B-P. Kft. szerezte meg, azonban a végrehajtási kifogása folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Pkf.50.531/2017/6. számú végzésével 2017. június 22-én az árverést megsemmisítette. Időközben 2017. január 18-án elrendelték az adós felszámolását, a bíróság által 2017. szeptember 19-én ez okból megszüntetett végrehajtási eljárásban ezért követelése nem térült meg.

Az alperes és beavatkozója - az ok-okozati összefüggés, valamint a kár bizonyítottságának hiányára hivatkozással - a kereset elutasítását kérték. Az alperes arra hivatkozott, hogy hét árverést tartott eredménytelenül, és felhívásai ellenére a végrehajtást kérők nem kívánták követelésük beszámításával az ingatlant átvenni. Nem láthatta előre, hogy elrendelik az adós felszámolását. Az ingatlan a megsemmisített árverés miatt az adós tulajdonában maradt, a felperes követelésének fedezetéül szolgált, a felperes kára a hitelezői követelése felszámolási eljárásban való bejelentésének elmulasztásával következett be.

Az elsőfokú bíróság 49-I. számú végzésével elutasította a felperes 2018. december 12-i keresetváltoztatását, mellyel keresetét 48 126 943 forintról 50 000 000 forintra felemelte. Ezt követően hozott ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperes javára 6 350 000 forint, a beavatkozó javára pedig 1 000 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte, és rendelkezett az állam által előlegezett illeték megfizetéséről.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes nem vitatta, hogy önálló bírósági végrehajtóként járt el a sérelmezett végrehajtási eljárásban, amelyben megsértette a Vht. 159. § (4) bekezdését, mivel nem kézbesítette a felperes részére a 2016. április 14. és május 17. között megtartott ingatlan árverési hirdetményeket. Ezt a tényt a felperes végrehajtási kifogásának elbírálása során a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság az árverés megsemmisítéséről hozott határozatában is megállapította. Utalt arra, hogy a felperes a Ptk. 6:522. § (2) bekezdés a) pontja szerinti vagyoni értékcsökkenésként érvényesítette a végrehajtási eljárás adósával szemben fennállt követelését. Az alperes pedig nem vitatta, hogy az adós 205 036 704 forint tartozásából a megsemmisített árverést követően nem térült meg semmi, mivel a felperes a felszámolási eljárásban az igénybejelentésre előírt jogvesztő határidőt elmulasztotta.

Az elsőfokú bíróság szerint ugyanakkor azt a felperes már nem bizonyította, hogy az árverés szabályszerű lebonyolítása esetén a követeléséből legalább 50 000 000 forint megtérült volna. Kétséget kizáró bizonyossággal ugyanis csak azt lehetett megállapítani, hogy a másik végrehajtást kérő B-P. Kft. az árverésen részt vett, és azon 50 000 000 forintig licitált, azt azonban már nem, hogy ennek eredményeként a végrehajtás a követelés megtérülésével zárult volna a végrehajtás megszüntetése előtt. Nem volt ugyanis kizárható, hogy az árverést az adós vagy a felperes megtámadja, hiszen egyikük sem kizárólag az árverési hirdetmény miatt élt jogorvoslattal, ráadásul az adós a végrehajtás elrendelése miatt is kifogással élt. Mindezek miatt pedig egyáltalán nem volt bizonyos, hogy a kifogás elbírálása a felszámolás elrendeléséig bizonyosan megtörtént volna.

A kártérítés Ptk. 6:519. §-ban és 6:521. §-ban meghatározott elemei közül a bíróság az ok-okozati összefüggés mellett a kár összegét sem találta bizonyítottnak. Álláspontja szerint ugyanis a felperes nem vezette le, hogy a sikeres árverés feltételezett eredményeként követelése a bírósági végrehajtásra vonatkozó szabályok szerint milyen mértékben térült volna meg, figyelemmel arra, hogy a végrehajtási eljárásban több végrehajtást kérő is szerepelt.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést elsődlegesen annak megváltoztatása, és az alperesnek 50 000 000 forint kártérítésben és késedelmi kamatában való marasztalása, másodlagosan a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítása, továbbá az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség mérséklése iránt.

Állította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mivel az alperes felelősségét megalapozó és a fellebbezésben részletesen felsorolt bizonyítékait nem értékelte, és meg sem indokolta, hogy azokat miért mellőzte. Álláspontja szerint az alperes egy több évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező végrehajtó, akinek pontosan tudnia kellett, hogy az árverést a Vht. előírásainak maradéktalan betartásával kell lefolytatni. Ebben az elvárható esetben pedig sem az adós, sem a végrehajtást kérők megalapozottan nem terjeszthettek volna elő végrehajtási kifogást, és az árverést a bíróság érvényesnek ítélte volna meg. Utalt arra, hogy már 2016. március 20-án kérte a végrehajtótól árverés kitűzését, és kizárt, hogy azt megtámadta volna, hiszen elemi érdeke volt, hogy követeléséhez mihamarabb hozzájusson. A végrehajtási kifogást kizárólag a végrehajtó által elkövetett súlyos jogsértések miatt terjesztette elő, a végrehajtó ugyanis jogsértő módon kizárta az árverésen való részvételből. Álláspontja szerint egyáltalán nem bizonyos, hogy az adós a törvényesen lefolytatott árverés vonatkozásában is jogorvoslattal él, minthogy az sem, hogy a végrehajtási kifogást a törvényszék a felszámolás elrendeléséig nem bírálja el. Valótlannak tartotta az alperesnek azt az állítását, hogy hétszeri felhívása ellenére sem élt a fedezeti ingatlan átvételének lehetőségével. A felhívások idején ugyanis még nem volt a követelés tulajdonosa. Állította, a 2013-ban megtartott árverést csak azért támadta meg, mert végrehajtást kérőként az a faktoring cég szerepelt, amelynek az árverés idején a követelés már nem állt a tulajdonában.