1434/D/1995. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránti indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetése iránti indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság azt az eljárást, amelynek alapjául szolgáló indítvány szerint a jogalkotó alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben nem biztosította a jogorvoslati jog gyakorlását a másodfokú bíróság rendbírságot kiszabó határozata ellen, megszünteti.
2. Az Alkotmánybíróság a Vas Megyei Bíróság Bf. 230/1995/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása és megszüntetése iránt fordult az Alkotmánybírósághoz. Álláspontja szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvényben (a továbbiakban: Be.) nem biztosította az Alkotmány 57. § (45) bekezdésében alapvető jogként meghatározott jogorvoslati jogosultságot olyan rendbírság esetén, amelyet a Be. 108. § (1) bekezdés alapján megyei bíróság vagy a Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság szab ki a rend fenntartása érdekében, valamint az eljárási kötelezettségek megszegése miatt.
Az indítványozó arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság indítványát alaposnak találná, alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Vas Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Bf. 230/1995/3. számú végzése ellen, amelyben a bíróság rendbírsággal sújtotta, mert a tárgyaláson "mint meghatalmazott ügyvéd nem jelent meg, helyette ügyvédjelöltet küldött helyettesítésként, A tárgyalást emiatt nem kellett napolni." Az indítványozó kérte azt is, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság helyt ad az alkotmányjogi panasznak, úgy mondja ki: "jelen ügyben a pénzbírság nem alkalmazható, mivel vele szemben a fellebbezési jog alkotmányellenesen nem biztosított."
Az indítványozó hivatkozott a 22/1995. (III. 31.) AB határozatra, amelyben az Alkotmánybíróság megállapította: "az Országgyűlés alkotmányellenességet idézett elő jogalkotói feladatának azzal az elmulasztásával, hogy a polgári eljárás rendjének szabályozásánál nem biztosította a jogorvoslati jog gyakorlását a másodfokú bíróság pénzbírságban marasztaló és szakértői díjat megállapító végzése ellen", és felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatát 1996. december 31-ig teljesítse (ABH 1995, 108.). E határozat következményeként az 1996. évi CXXIÍ. törvény 2. §-a a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt kiegészítette a kifogás intézményével (Pp. 259/A. §).
2. Hasonló jogorvoslati forma megteremtése az indítvány benyújtásakor folyamatban lévő büntetőeljárási kodifikáció céljai között is szerepelt. Az új jogorvoslati lehetőséget a büntetőeljárásról szóló, kihirdetett, de még nem hatályos 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: új Be.) 384. §-a ugyancsak kifogás elnevezéssel vezette be.
Az 1999. évi CX. törvény 171. §-a az új Be. hatálybalépésének időpontját 2003. január 1-jére halasztotta el; ugyanakkor a törvény 89. §-a a Be. X. fejezetét - 2000. március 1-jétől - a következő rendelkezésekkel egészítette ki:
"V. Cím
KIFOGÁS
275/A. § (1) A másodfokú eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés ellen, amely ellen az első fokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, kifogás emelhető. Ha a másodfokú bíróság a végzést kihirdetés útján közli, a kifogást a kihirdetéskor be kell jelenteni. Egyébként a kifogás bejelentésének határidejére a 243. § (2) bekezdése irányadó.
(2) Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt nap elteltével igazolásnak nincs helye.
(3) A bíróság a végzést a kifogás alapján maga is megváltoztathatja. Ha a kifogásnak a megtámadott végzést hozó tanács nem ad helyt, a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa - a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - tanácsülésen bírálja el. E határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye.
(4) A végzés a kifogásra tekintet nélkül végrehajtható, kivételesen indokolt esetben azonban a végzés végrehajtását a kifogást elbíráló tanács felfüggesztheti."
Az első fokú bíróság rendbírságot kiszabó határozata ellen fellebbezésnek van helye (Be. 191. §), így a 2000. március 1-jétől hatályos rendelkezések szerint a másodfokon eljáró bíróság rendbírságot kiszabó határozatának felülvizsgálatát kifogás útján lehet kezdeményezni. Mivel a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány alapját képező eljárásjogi hiányosság megszűnt, az Alkotmánybíróság e tekintetben az eljárást megszüntette.
3. Az Alkotmánybíróság a Vas Megyei Bíróság 230/1995/3. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasznak a konkrét esetben alkalmazhatóságra vonatkozó részét jogorvoslati kérelemként bírálta el.
Az Alkotmánybíróság 23/1998. (VI. 9.) AB határozatban (ABH 1998, 182.) igen részletesen foglalkozott az alkotmányjogi panasz jogorvoslati jellegével. "Az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában már rámutatott arra (ABH 1991, 281-282.), hogy a törvény e rendelkezése szerint az alkotmányjogi panasz jogorvoslat. Ez következik egyrészt abból, hogy a törvény a jogintézményt "panasz"-nak nevezi, másrészt, hogy azt az "egyéb jogorvoslati lehetőségek" kimerítése után vagy "más jogorvoslati lehetőség hiányában", vagyis további, illetőleg végső jogorvoslatként biztosítja a jogosult számára. Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a "jogorvoslás" lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát." (ABH 1998, 182., 186.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogi eszközök hiánya nem jelentheti a jogi eszközök hiányában jelentkező alkotmányellenességből eredő konkrét jogsérelem orvosolhatatíanságát. (ABH 1998, 182., 187.)
Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben e követelményeknek azzal kívánt eleget tenni, hogy vizsgálta: van-e nyomós indok arra, hogy határozatával az alkotmányjogi panasz benyújtását követően megteremtett jogorvoslati eszköz igénybevételét a panaszos számára lehetővé tegye. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a kezdeményező nem jelölt meg olyan különösen fontos érdeket, ami indokolná a jogalkotó által utóbb megteremtett jogorvoslat lehetőségének megnyitását. Ezért az alkotmányjogi panaszt e tekintetben elutasította.
Budapest, 2000. október 31.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke az aláírásban akadályozott dr. Bagi István alkotmánybíró helyett
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró