BH 2018.3.90 A kinevezésnek a kormánytisztviselő beleegyezése nélküli módosításához mint az államigazgatási szerv egyoldalú nyilatkozatához a törvény indokolási kötelezettséget nem ír elő, így annak jogszerűségét nem az dönti el, hogy az intézkedés valós és okszerű volt-e, hanem az, hogy a Kttv. 48. §-ában előírt garanciális szabályokat a munkáltató betartotta-e [2011. évi CXCIX. tv. (Kttv.) 38. §, 43. §, 48. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2013. január 1-jétől állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az alperesnél, 2013. január 2-án kelt kinevezése szerint a Megyei Kormányhivatal Sz. Járási Hivatal hivatalvezető-helyettese volt 618 400 forint illetménnyel.

[2] A 2015. június 12-én kelt kinevezésmódosítás alapján 2015. június 12-étől a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett ellátta az Sz. Járási Hivatal Kormányablak és Okmányirodai Osztály 1. és Kormányablak és Okmányiroda Osztály 2. osztályvezetői feladatait is. A felek 2015. augusztus 5-én a kinevezést úgy módosították, hogy a felperes 2015. augusztus 6-ától a hivatalvezető-helyettesi munkaköre mellett kizárólag a Sz. Járási Hivatal Kormányablak és Okmányirodai Osztály 1. osztályvezetői feladatait végezte.

[3] Az alperes 2015. október 22-én kelt okiratával a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (továbbiakban Kttv.) 48. § (2) bekezdés d) pontja alapján a felperes kinevezését egyoldalúan módosította oly módon, hogy 2015. november 1-jei hatállyal a Megyei Kormányhivatal Családtámogatási és Társadalombiztosítási Főosztály Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztályára rehabilitációs szakügyintéző munkakörbe helyezte. Rögzítette, hogy a felperest iskolai végzettsége az új munkakör ellátására alkalmassá teszi, egyidejűleg az I. besorolási osztály vezető-tanácsos 9. fizetési fokozatába sorolták korábbi illetményét 242 300 forintra csökkentve.

[4] A felperes az egyoldalú kinevezésmódosítással szemben panaszt terjesztett elő a Kormánytisztviselői Döntőbizottságnál. Előadta, hogy a kinevezésmódosítás saját és a családja megélhetését lehetetlenné teszi. Hivatalvezető-helyettesként a feladatait maradéktalanul, szakszerűen látta el, a munkavégzésével kapcsolatban probléma nem merült fel. A felperes panaszát a Döntőbizottság 2016. február 25-én kelt határozatával elutasította. Indokolása szerint a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az állományában lévő kormánytisztviselőket milyen munkakörben foglalkoztatja figyelemmel a Kttv. 48. § (4) bekezdésében foglaltakra. Ezenfelül azt is szabadon döntheti el, hogy a tevékenységének ellátása során mely munkatársakkal és meddig kíván vezetői minőségükben együttműködni. Jelen ügyben a munkáltató a felperes vezetői kinevezését meg akarta szüntetni, amely szükségszerűen együtt járt a munkakörének megváltoztatásával. A jogszabály sem indokolási kötelezettséget, sem annak vizsgálatát nem írja elő, hogy a változtatásra milyen okból került sor. A felperes a közszolgálati tisztviselők képesítési előírásáról szóló 29/2012. (III. 7.) Korm. rendelet 1. számú melléklet 7. pontjában foglaltaknak megfelelően iskolai végzettsége alapján a támogatási és rehabilitációs feladatkörre, illetve rehabilitációs szakügyintéző munkakör ellátására képesített, ezért megállapítható, hogy a felkínált új munkakör megfelelt az iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának.

A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése

[5] A felperes a keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy a munkáltató egyoldalú kinevezésmódosítása jogellenes.

[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] A Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatát megváltoztatta és megállapította, hogy az alperes a felperes kinevezését jogellenesen módosította.

[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a Kttv. 38. § (1) bekezdésére, 43. § (1) bekezdés c) pontjára, 48. § (1), (2) és (4) bekezdésében foglaltakra.

[9] A perben a bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a felperes 2013. január 2-án kelt kinevezését egyoldalúan módosíthatta-e az alperes a munkakör és az illetmény tekintetében. A Kttv. 48. §-ában rögzített főszabályból indult ki, amely szerint a kinevezés tartalma csak a felek közötti közös megegyezéssel módosítható. A munkakör a kinevezés kötelező tartalmi eleme, ezért nyilvánvaló, hogy a főszabály az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös megegyezését írja elő annak módosítására, hiszen a kormánytisztviselő a kinevezésben írt munkakörre vonatkozóan fogadta el azt, ebben a munkakörben vállalta a feladatok elvégzését.

[10] A Kttv. 48. § (2) bekezdése sorolja fel azon kivételeket, amikor a kinevezés módosításához a kormánytisztviselő beleegyezése nem szükséges. A (2) bekezdés d) pontjában írt "munkakör megváltoztatása" volt az indoka annak, hogy az alperes a munkakör megváltozásához nem kérte a felperes beleegyezését.

[11] A munkakör megváltoztatása szóösszetételből az következik, hogy a munkáltató szervezeti döntésén vagy a munkakör jogszabályváltozáson alapuló megváltoztatása következtében állhat elő olyan helyzet, hogy az adott munkakör megszűnik, vagy elnevezése, tartalmi összetevői változnak.

[12] A Kttv. 48. § (2) bekezdésében írt esetek jogalkotói szabályozásánál nem lehetett az a cél, hogy a munkáltató korlátlanul, bármikor megváltoztathassa a kormánytisztviselő munkakörét az ő beleegyezése nélkül, hiszen ilyen jogalkotói törekvés esetén ezt a jogszabály egyértelműen kimondaná. Jelen perben az alperes nem vitatta, hogy a felperes által korábban betöltött hivatalvezető-helyettesi munkakör változatlanul fennáll, azt semmilyen munkáltatói döntés nem érintette, csak a munkakört betöltő személye változott meg.

[13] Az alperes a kinevezés módosításban nem adta indokát annak, hogy az illetményt a felperes beleegyezése nélkül miért változtatta meg. A Kttv. 48. § (2) bekezdés a) pontja alapján a felperes beleegyezése csak abban az esetben nem szükséges a kinevezés illetményváltozásra vonatkozó részében, ha fizetési fokozatban történő előrelépése történt volna meg, erre azonban az alperes nem hivatkozott, ilyen nem történt.

[14] Amennyiben a munkakör megváltoztatása jogszerű lett volna, a kinevezés módosításnak az illetményváltozásra vonatkozó része jogellenes, hiszen annak megállapítása és rögzítése szintén a kinevezés kötelező eleme. Az említett kivételen túl azt az államigazgatási szerv és a kormánytisztviselő közös megegyezése módosíthatja.

[15] Az alperes jogértelmezése nem helytálló, mert amennyiben a munkáltató jogosult lenne a munkakört és az illetményt bármikor indokolás nélkül a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül módosítani, kiüresedne azon főszabály, amelyet a Kttv. 48. § (1) bekezdés rögzít. Nem maradna a kinevezésnek olyan kötelező eleme, amelyre vonatkozóan főszabályként a törvény a közös megegyezést írja elő. Nem lehetett jogalkotói cél, hogy a közös megegyezést csak a kinevezés nem kötelező, egyéb adminisztratív, illetve technikai elemeire vonatkozóan írja elő.