31978L0632[1]

A Bizottság irányelve (1978. május 19.) a gépjárművek belső berendezéseire (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részeire, a kezelőszervek elrendezésére, a tetőre vagy tolótetőre, az ülések háttámlájára és hátsó ülésfelületére) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 74/60/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról

A Bizottság irányelve

(1978. május 19.)

a gépjárművek belső berendezéseire (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részeire, a kezelőszervek elrendezésére, a tetőre vagy tolótetőre, az ülések háttámlájára és hátsó ülésfelületére) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 74/60/EGK tanácsi irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításáról

(78/632/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a csatlakozási okmánnyal módosított, a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. február 6-i 70/156/EGK tanácsi irányelvre [1] és különösen annak 11., 12. és 13. cikkére,

tekintettel a gépjárművek belső berendezéseire (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részeire, a kezelőszervek elrendezésére, a tetőre vagy tolótetőre, az ülések háttámlájára és hátsó ülésfelületére) vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1973. december 17-i 74/60/EGK tanácsi irányelvre [2],

mivel a szerzett tapasztalatok és a műszaki haladás jelenlegi szintjének figyelembevételével lehetőség van a követelményeknek a tényleges vizsgálati feltételekhez való közelítésére;

mivel ezen irányelv rendelkezései összhangban vannak a gépjárművek kereskedelme műszaki akadályainak megszüntetéséről szóló irányelveknek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításával foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 74/60/EGK irányelv mellékletei ezen irányelv melléklete szerint módosulnak.

2. cikk

(1) 1979. január 1-jei hatállyal a tagállamok a gépjárművek belső berendezéseivel (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részeivel, a kezelőszervek elrendezésével, a tetővel vagy tolótetővel, az ülések háttámlájával és hátsó ülésfelületével) kapcsolatos okokból:

- nem tagadhatják meg az adott járműtípus EGK-típusjóváhagyásának megadását, a 70/156/EGK irányelv 10. cikke (1) bekezdésének utolsó francia bekezdésében említett okirat kibocsátását vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását,

- nem tilthatják meg a járművek forgalomba helyezését, amennyiben az ilyen járműtípus vagy járművek belső berendezései (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részei, a kezelőszervek elrendezése, a tető vagy tolótető, az ülések háttámlája és hátsó ülésfelülete) megfelelnek az ezen irányelvvel módosított 74/60/EGK irányelv rendelkezéseinek.

(2) 1979.- január 1-jei hatállyal a tagállamok

- nem állíthatják ki a 70/156/EGK irányelv 10. cikke (1) bekezdésének utolsó francia bekezdésében említett okiratot olyan járműtípusra, amelynek belső berendezései (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részei, a kezelőszervek elrendezése, a tető vagy tolótető, az ülések háttámlája és hátsó ülésfelülete) nem felelnek meg az ezen irányelvvel módosított 74/60/EGK irányelv rendelkezéseinek,

- megtagadhatják a nemzeti típusjóváhagyás megadását olyan járműtípusra, amelynek belső berendezései (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részei, a kezelőszervek elrendezése, a tető vagy tolótető, az ülések háttámlája és hátsó ülésfelülete) nem felelnek meg az ezen irányelvvel módosított 74/60/EGK irányelv rendelkezéseinek.

(3) 1982. október 1-jei hatállyal a tagállamok megtilthatják az olyan járművek forgalomba helyezését, amelyek belső berendezései (a belső visszapillantó tükrök kivételével az utastér belső részei, a kezelőszervek elrendezése, a tető vagy tolótető, az ülések háttámlája és hátsó ülésfelülete) nem felelnek meg az ezen irányelvvel módosított 74/60/EGK irányelv rendelkezéseinek.

3. cikk

A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1979. január 1-jéig megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1978. május 19-én.

a Bizottság részéről

Étienne Davignon

a Bizottság tagja

[1] HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

[2] HL L 38., 1974.2.11., 2. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A 1973. DECEMBER 17-I 74/60/EGK TANÁCSI IRÁNYELV MELLÉKLETÉNEK MÓDOSÍTÁSAI

I. MELLÉKLET

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, EGK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM ÉS MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

A 2.6. pont szövege a következő:

"Övvonal" a jármű oldalsó ablakai átlátszó alsó kontúrjai által képzett vonal.

A 2.7. pont szövege a következő:

A "nyitható tetejű jármű" az a jármű, amelynél bizonyos üzemállapotokban az övvonal felett az első tetőtámaszokon és/vagy a bukóvasakon és/vagy a biztonsági övek rögzítőin kívül semmiféle merev rész nincs.

A 2.8. pont szövege a következő:

A "tolótetős jármű" az a jármű, amelynél csak a tető vagy annak egy része hajtható vissza, vehető le vagy csúsztatható vissza, és a jármű fennmaradó szerkezeti részei az övvonal felett maradnak.

A 2.9. pont szövege a következő:

"Felhajtható ülés" alkalmi használatra szánt segédülés, amely rendes esetben fel van hajtva.

Az 5.3. pont szövege a következő:

Az utastérnek azon keresztsík előtt elhelyezkedő belső berendezései, amelyek a hátsó ülésre helyezett próbabábu törzsének vonatkoztatási vonalán haladnak keresztül.

Az 5.3.1. pont szövege a következő:

Hatály

Az alábbi 5.3.2. pont előírásai a fogantyúkra, karokra és a működtető berendezések gombjaira valamint az 5.1. és 5.2. pontban nem említett egyéb kiálló részekre vonatkoznak (lásd az 5.3.2.2. pontot is).

Az 5.3.2. pont szövege a következő:

Követelmények

Ha az 5.3.1. pontban említett részek olyan elrendezésűek, hogy a jármű utasai azoknak neki tudnak ütközni, akkor azoknak meg kell felelniük az 5.3.2.1.-5.3.4. pontok követelményeinek. Olyan részeknek, amelyeknek az utasok nekiütközhetnek, azon részek tekintendők, amelyek egy 165 mm átmérőjű gömbbel megérinthetőek, és amelyek az első ülések legalsó H-pontja (lásd IV. melléklet) felett, azelőtt a keresztsík előtt helyezkednek el, amelyben a hátulsó ülésre felhelyezett próbabábu törzsének a vonatkoztatási vonala húzódik, valamint kívül vannak a 2.3.1. és 2.3.2. pontban meghatározott tartományokon.

Az 5.3.3. pont szövege a következő:

Az 5.3.2.3. pont előírásai nem vonatkoznak a padlóhoz erősített kézifékkarra; az ilyen karoknak, ha ezek oldott helyzetben valamilyen részükkel túlnyúlnak az első ülés legalsó H-pontján keresztülmenő vízszintes síkon (lásd IV. melléklet), legalább 6,5 cm2 keresztmetszeti területtel kell rendelkezniük egy olyan vízszintes síkban mérve, amely a leginkább kiálló résztől (függőleges irányban mérve) legfeljebb 6,5 mm-re van. A lekerekítési sugarak nem lehetnek 3,2 mm-nél kisebbek.

Az 5.3.4. pont után az alábbi 5.3.4.1. pontot kell beilleszteni:

5.3.4.1. A tetőhöz erősített, de nem a tetőkonstrukcióhoz tartozó elemeknek, mint a kapaszkodó fogantyúk, tetőlámpák, napellenzők stb., legalább 3,2 mm-es lekerekítési sugárral kell rendelkezniük, ezen kívül a kiálló részek szélessége nem lehet kisebb, mint a kiugrás függőleges mérete, vagy ellenkező esetben a kiálló részeknek a III. melléklet követelményeivel összhangban energiaelnyelőnek kell lenniük.

Az 5.4.2.1. pont szövege a következő:

A tető belső oldalán az utasok feletti vagy előtti részen nem lehet hátrafelé vagy lefelé irányuló veszélyes egyenetlenség vagy éles szél. Különösen a kiálló részek szélessége nem lehet kisebb, mint a kiugrás függőleges mérete, és az éleknek nem lehet 5 mm-nél kisebb lekerekítési sugaruk. Különösen a merevítők és a bordák - a tetőkeretnek az ablaktáblák és ajtók feletti megerősítései kivételével - nem nyúlhatnak ki 19 mm-nél nagyobb mértékben.

Az 5.4.2.2. pont szövege a következő:

Ha a merevítők vagy bordák nem tesznek eleget az 5.4.2.1. pont követelményeinek, akkor azoknak a III. melléklet követelményeivel összhangban energiaelnyelőnek kell lenniük.

Az 5.4.2. ponthoz a következő kerül beillesztésre:

5.4.2.3. A nyitható tető megfeszítésére szolgáló huzalok és a napellenző keretek legfeljebb 5 mm átmérőjűek lehetnek, vagy azoknak a III. melléklet követelményeivel összhangban energiaelnyelőnek kell lenniük. A napellenzőkeretek nem szilárd rögzítő részeinek meg kell felelniük az 5.3.4.1. pont követelményeinek.

Az 5.5. pont szövege a következő:

Tolótetős járművek

Az 5.5.1.1. pont szövege a következő:

Az alábbi valamint az 5.4 pont követelményei a tolótetős járművekre zárt tető mellett vonatkoznak.

Az 5.5.1.2.2. pont szövege a következő:

felületüknek lekerekített élekben kell végződniük, amelyek sugara 5 mm-nél nem kisebb.

Az 5.6. pont szövege a következő:

Kabrioletek

Az 5.6.1. pont szövege a következő:

A nyitható vagy tolótetős járművek esetében az 5.4. pont követelményeinek csak a bukóvasak felső részei alsó oldalának, valamint a szélvédőüveg keretek felső részének kell megfelelniük, azok valamennyi rendes használati helyzetében. A nem merev tetők megtámasztására szolgáló összehajtható rudazatnak, az összekötő tagokat is beleértve, az utasok előtt vagy fölött nem lehetnek hátrafelé vagy lefelé irányuló veszélyes egyenetlenségei vagy éles szélei.

Az 5.6.2. pontot el kell hagyni.

Az 5.7. pont szövege a következő:

A járműhöz rögzített ülések hátsó része.

Az 5.7.1.2.3. pont szövege a következő:

A fej 5.7.1.2.1. pontban és az 5.7.1.2.2. pontban előírt határokon kívül fekvő ütközési tartományában az ülőkeret részeinek párnázottnak kell lenniük annak elkerülésére, hogy a fej közvetlenül érintkezhessen a keretnek azon részeivel, amelyeknek ebben a tartományban legalább 5 mm-es lekerekítési sugárral kell rendelkezniük. Ezek a részek abban az esetben megengedettek, ha a III. melléklet követelményeivel összhangban energiaelnyelők.

Az 5.7.2. pont szövege a következő:

Ezek az előírások nem vonatkoznak a leghátulsó ülésekre, az oldalsó, hátrafelé néző vagy az egymás mögé rendezett, ellenkező irányba néző ülésekre, valamint a felhajtható ülésekre. Ha az ülések, a fejtámlák és azok támaszainak ütközési tartománya olyan részeket foglal magában, amelyek 50 Shore A-nál kisebb keménységű szerkezeti anyaggal vannak bevonva, akkor - III. melléklet energiaelnyelésre vonatkozó követelményei kivételével - az előbbi előírások csak a merev részekre vonatkoznak.

A korábbi 5.8. pont számozása 5.8.1.-re változik

Az új 5.8. pont szövege a következő:

Más, nem meghatározott felszerelések.

II. MELLÉKLET

A FEJ ÜTKÖZÉSI TARTOMÁNYÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A 2.2. pont szövege a következő:

A csuklóponttól a fej tetőpontjáig terjedő minden olyan távolságra, amelyet a vizsgáló berendezés és a jármű belső méretei együtt lehetővé tesznek, az összes H-pont előtt fekvő érintési pontot meg kell határozni.

Ha a vizsgáló berendezés feje a csuklós rögzítési pont és a fejtetőpont közötti lehető legkisebb távolsági méretre van beállítva, a hátsó H-pontból kiindulva az első ülésen túlnyúlik, akkor ehhez a speciális vizsgálathoz nem adódik érintkezési pont.

A 2.3. pont szövege a következő:

A lehetséges érintkezési pontokat egy függőlegesen álló vizsgáló berendezésből kiindulva kell meghatározni úgy, hogy azt a jármű H-pontján átmenő hosszsík két oldalán az ezzel 0-tól 90°-os szöget bezáró függőleges síkokban lévő összes ívben előre és lefelé kell billenteni.

III. MELLÉKLET

ENERGIAELNYELÉSRE ALKALMAS SZERKEZETI ANYAGOK VIZSGÁLATI MÓDSZERE

Az 1.3.3. pont szövegét el kell hagyni. A számozás zárójelbe kerül.

Az 1.4.1. pont szövege a következő:

Az ütközési irányt a vizsgálandó felületen lévő minden ütközési pontra vonatkozólag a II. mellékletben leírt vizsgáló berendezés fejének pályájához húzott érintő segítségével kell meghatározni.

Az I. melléklet 5.3.4.1. és 5.4.2.2. pontjában megjelölt részek vizsgálataihoz a vizsgálati berendezés karját a berendezés csuklópontja és a fej legfelső pontja között legfeljebb <NUM<1000</NUM< mm távolságig meg kell hosszabbítani addig, amíg a vizsgálandó elemmel az érintkezés létre nem jön. Azonban az 5.4.2.2. pontban említett azon merevítésekre vagy bordákra, amelyek ebben az esetben nem lennének megérinthetőek, továbbra is az I. melléklet 5.4.2.1. pontjának a követelményei vonatkoznak azok kivételével, amelyek a kiálló rész magasságára vonatkoznak.

IV. MELLÉKLET

E melléklet szövege helyébe a következő szöveg lép:

ELJÁRÁS A H-PONT ÉS A TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG MEGHATÁROZÁSÁRA ÉS AZ R-PONT H-PONTHOZ VISZONYÍTOTT HELYZETÉNEK, VALAMINT A TERVEZÉSI ÉS A TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG KÖZÖTTI VISZONY VIZSGÁLATÁRA

1. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1.1. H-pont

A "H-pont" az a pont, amely egy ülő személy helyzetét jellemzi a jármű utasterében, és egy függőleges hosszanti síkban helyezkedik el, amelyen a 3. pontban leírt próbabábuval szimulált emberi test combjai és a törzse közötti elméleti forgástengely áthalad.

1.2. Az ülőhely R-pontja vagy vonatkoztatási pontja

Az "R-pont" vagy a "jármű vonatkoztatási pontja" a gyártó által megadott vonatkoztatási pont;

1.2.1. amely a jármű szerkezetére vonatkoztatott koordinátákkal rendelkezik;

1.2.2. amely minden egyes ülés tekintetében a jármű gyártója által megadott legalsó és leghátsó normális utazási vagy használati helyzetben megfelel a törzs és a combok közötti forgáspont (H-pont) elméleti helyzetének.

1.3. Háttámlaszög

A "háttámlaszög" a háttámla dőlése a függőlegeshez képest.

1.4. Tényleges háttámlaszög

A "tényleges háttámlaszög" az a szög, amelyet a H-ponton átmenő függőleges alkot a 3. pontban leírt próbabábuval szimulált emberi test törzsvonatkoztatási vonalával.

1.5. Tervezési háttámlaszög

A "tervezési háttámlaszög" az a járműgyártó által előirányzott szög, amely

1.5.1. megállapítja a háttámlaszöget minden egyes ülés a jármű gyártója által megadott legalsó és leghátsó normális utazási vagy használati helyzetére;

1.5.2. az R-pontban a függőleges és a törzs-vonatkoztatási vonal alkotta szög és

1.5.3. elméletileg a tényleges háttámlaszögnek felel meg.

2. A H-PONTOK ÉS A TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖGEK MEGHATÁROZÁSA

2.1. A járműgyártó által előirányzott mindegyik ülőhelyre meg kell határozni egy H-pontot és egy tényleges háttámlaszöget. Ha az ugyanabban a sorban lévő ülőhelyek hasonlónak tekinthetők (sorülés, megegyező ülések stb.), akkor mindegyik ülősorra csak egy H-pontot és egy tényleges háttámlaszöget kell meghatározni, amelynél a 3. pontban leírt próbabábut egy olyan helyre kell helyezni, amely a sorra nézve tipikusnak tekinthető. Ez a hely:

2.1.1. az első sorban a vezetőülés;

2.1.2. a hátsó sor(ok)ra nézve egy szélső ülőhely.

2.2. A H-pont és a tényleges háttámlaszög meghatározásához az említett ülést a gyártó által megadott legalsó és leghátsó utazási vagy használati helyzetbe kell hozni. Olyan háttámlát, amelynek a dőlése állítható, a járműgyártó megadása szerint rögzíteni kell; ha ez a megadás hiányzik, akkor a háttámlát olyan tényleges háttámlaszögben kell rögzíteni, amely a lehető legközelebb van a 25°-hoz.

3. A PRÓBABÁBU LEÍRÁSA

3.1. Háromdimenziós próbabábut kell használni, amelynek a tömege és alakja egy közepes nagyságú felnőtt férfiénak felel meg. A próbabábut az e melléklet függelékében található 1. és 2. ábra szemlélteti.

3.2. A próbabábu a következőkből áll:

3.2.1. két alkotórész, amelyek egyike a test hátát, a másik annak ülőfelületeit képviseli; a két rész egy, a törzs és a combok közötti forgástengelyt képező tengellyel csuklósan össze van kapcsolva egymással. E tengely és az ülőhely hosszanti középsíkjának metszéspontja adja a H-pontot;

3.2.2. két alkotórészből, amelyek a lábszárakat szimulálják, és amelyek azzal a résszel, amely az ülőfelületet képezi, csuklósan össze vannak kötve;

3.2.3. két alkotórészből, amelyek a lábfejeket szimulálják, és amelyek a lábszárakkal a bokákat szimuláló csuklókkal vannak összekapcsolva;

3.2.4. ezen kívül azt a részt, amely az ülőfelületet képviseli, a keresztlejtés beállítására egy vízszintezővel kell ellátni.

3.3. A terhelő tömegeket a mindenkori súlypontot képező helyen úgy kell elhelyezni, hogy a próbabábu össztömege 75 kg ± 1 % legyen. A tömegekre vonatkozó részletes adatok az e melléklet függelékének 2. ábrájához tartozó táblázatban találhatók.

3.4. A próbabábu törzs-vonatkoztatási vonala egy olyan egyenesnek tekinthető, amely a comb/törzs-csuklón és az elméleti nyak/mellkas-csuklón halad keresztül (lásd. e melléklet függelékének 1. ábráját).

4. A PRÓBABÁBU ELHELYEZÉSE

A háromdimenziós próbabábut a következő módon kell elhelyezni:

4.1. A járművet vízszintes helyzetbe kell hozni; az üléseket a 2.2. pont szerint kell beállítani.

4.2. A vizsgálandó ülést egy darab ruhaanyaggal úgy kell letakarni, hogy az megkönnyítse a próbabábu helyes elhelyezését.

4.3. A próbabábut úgy kell felhelyezni az érintett ülésre, hogy a csuklós tengely merőleges legyen a jármű hosszanti középsíkjára.

4.4. A próbabábu lábfejeit a következőképpen kell elhelyezni:

4.4.1. az első ülések esetén a lábfejeket úgy kell elhelyezni, hogy a próbabábu-ülőfelület keresztlejtésének beállítására szolgáló vízszintező vízszintesen álljon.

4.4.2. a hátulsó ülések esetén a lábfejeknek, amennyire lehetséges, érinteniük kell az első üléseket. Ha azután a lábfejek a padló különböző magasságú részein állnak, akkor az a lábfej, amelyik először érinti az előző ülést, vonatkoztatási pontként szolgál, és a másik lábfejet úgy kell elrendezni, hogy a próbabábu-ülőfelület keresztlejtésének beállítására szolgáló vízszintező vízszintesen álljon.

4.4.3. A H-pont egy középső ülőhelyre vonatkozó meghatározásakor a lábakat az alagúttól jobbra és balra kell elhelyezni.

4.5. A terhelő tömegeknek a lábszárakra történő felerősítése után az ülőhely keresztlejtésének beállítására szolgáló vízszintezőt vízszintes helyzetbe kell hozni, azután a combok terhelő tömegeit kell felhelyezni a próbabábu ülőfelületét képviselő részre.

4.6. A próbabábut a térdcsuklók tengelyének a segítségével el kell távolítani a háttámlától; a hátat előre kell hajtani. Ezt követően a próbabábut az ülésen ismét a kiinduló helyzetébe kell hozni azáltal, hogy az ülőfelületét addig kell hátratolni, ameddig az ellenállásba nem ütközik; azután a próbabábu hátát ismét a háttámlához kell billenteni.

4.7. Egy 10 daN ± 1 daN nagyságú erőt kell kétszer vízszintes irányban a próbabábura kifejteni. Az erő iránya és támadáspontja a függelék 2. ábráján fekete nyíllal van ábrázolva.

4.8. Az ülőfelületet terhelő tömegeknek a jobb és a bal oldalon történő felhelyezése után a törzs terhelő tömegeit kell felerősíteni. A próbabábu keresztlejtésével kapcsolatos vízszintezőnek vízszintesnek kell maradnia.

4.9. A háttámlával való minden súrlódás elkerülése érdekében, a próbabábu keresztlejtésével kapcsolatos vízszintező vízszintesen tartása mellett, a hátat addig kell előrehajtani, amíg a törzs terhelő tömegei a H-pont fölött nem lesznek.

4.10. Az elhelyezés befejezéséhez a próbabábu hátát óvatosan hátrafelé kell mozdítani. A próbabábu keresztlejtésével kapcsolatos vízszintezőnek vízszintesen kell állnia. Ha ez nem így történik, akkor a fent leírt eljárást meg kell ismételni.

5. EREDMÉNYEK

5.1. A próbabábu 4. pont szerinti elhelyezése esetén az érintett járműülés H-pontját és tényleges háttámlaszögét a próbabábu H-pontja és törzsvonatkoztatási vonalának dőlésszöge képezi.

5.2. A járműgyártó által rendelkezésre bocsátott adatokkal történő összehasonlítás érdekében meg kell határozni a H-pont koordinátáit három egymásra merőleges sík vonatkozásában, valamint a tényleges háttámlaszöget.

6. AZ R- ÉS A H-PONT RELATÍV HELYZETÉNEK ÉS A TERVEZÉSI ÉS TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG KÖZÖTTI VISZONY VIZSGÁLATA

6.1. Az 5.2. pont szerinti, a H-pontra és a tényleges háttámlaszögre vonatkozó mérési eredményeket össze kell hasonlítani az R-pont koordinátáival és a járműgyártó által megadott tervezési háttámlaszöggel.

6.2. Az R-pont és a H-pont relatív helyzete és a tervezési és tényleges háttámlaszög közötti viszony az érintett ülőhelyre nézve akkor számít megfelelőnek, ha a koordinátáival megadott H-pont egy olyan hosszirányú téglalapban fekszik, amelynek vízszintes oldalai 30 mm, függőleges oldalai 20 mm hosszúak, és amelynek átlói az R-pontban metszik egymást, és amennyiben a tényleges háttámlaszög 3°-nál nem tér el jobban a tervezési háttámlaszögtől.

6.2.1. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a vizsgálatához az R-pontot és a tervezési háttámlaszöget kell figyelembe venni; szükség esetén a próbabábut úgy kell beállítani, hogy a H-pont egybeessen az R-ponttal, valamint a tényleges háttámlaszög egybeessen a tervezési háttámlaszöggel.

6.3. Ha a H-pont vagy a tényleges háttámlaszög nem felel meg a 6.2. szerinti előírásoknak, akkor két további H-pont- vagy tényleges háttámlaszög-meghatározást (összesen három meghatározást) kell végezni. Ha a három, ilyen módon kapott eredményből kettő megfelel az előírásoknak, akkor a vizsgálat eredménye megfelelő.

6.4. Ha a három vizsgálati eredményből legalább kettő nem felel meg a 6.2. pont szerinti előírásoknak, akkor a vizsgálat eredménye elégtelennek tekintendő.

6.5. A 6.4. pontban leírt esetben, vagy ha a vizsgálatot azért nem lehet végrehajtani, mert a járműgyártó által szolgáltatandó adatok az R-pont helyzetéről vagy a tervezésileg megállapított háttámlaszögről hiányoznak, akkor a három meghatározás eredményeinek középértéke minden esetben felhasználható, ahol az irányelv az R-pontot vagy a tervezési háttámlaszöget említi.

6.6. Sorozatgyártású jármű esetében Az R-pont és a H-pont relatív helyzetének és a tervezési és tényleges háttámlaszög közötti viszonynak a vizsgálatához a 6.2. pontban említett téglalapot egy 50 mm oldalhosszúságú négyzettel kell helyettesíteni, továbbá a tényleges háttámlaszög a tervezési háttámlaszögtől nem térhet el többel, mint ± 5°.

Melléklet

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

V. FÜGGELÉK

ELJÁRÁS A KIÁLLÓ RÉSZEK MÉRÉSÉRE

Az 1. pont szövege a következő:

Annak meghatározására, hogy egy elem milyen mértékben áll ki ahhoz a részhez képest, amelyen az el van helyezve, egy 165 mm átmérőjű gömböt kell végiggördíteni a szóban forgó résszel állandó érintkezésben a szóban forgó résszel létrejövő első érintkezési pontból kiindulva. A kiálló rész értéke a gömbközéppont felületre merőleges távolságának a lehető legnagyobb "y"-változása.

Ha a falak, alkatrészek stb. kisebb, mint 50 Shore A keménységű szerkezeti anyaggal vannak bevonva, akkor a kiálló részek meghatározására szolgáló, fent leírt eljárást az említett anyagok eltávolítása után kell végrehajtani.

FÜGGELÉK AZ I., II., III., IV. ÉS VI. MELLÉKLETHEZ

MEGJEGYZÉSEK AZ I. FÜGGELÉKHEZ

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, EGK-TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM ÉS ELŐÍRÁSOK

A 2.2. ponthoz:

A vonatkoztatási tartományba a belső visszapillantó tükör nem tartozik bele. Az energiaelnyelő képesség vizsgálatát a belső visszapillantó tükör nélkül kell elvégezni. Az ingának nem szabad a tükörtartóra felcsapódnia.

A 2.3. és 2.3.1. ponthoz:

Az e pontok szerint meghatározott, a kormánykerék mögötti kizárt tartomány magában foglalja az első üléseken lévő valamennyi utas tekintetében a fej ütközési tartományát is.

Az állítható kormánykerekek esetében a kizárt tartomány arra a tartományra korlátozódik, amely az egyes lehetséges vezetői helyzetekhez tartozó kizárt tartományok közös területe.

Ha a kormánykerekek között választási lehetőség áll fenn, akkor a kizárt tartományt a legkisebb átmérőjű, legkedvezőtlenebb kormánykerék használata mellett kell meghatározni.

A 2.4. ponthoz:

A műszerfal vonatkoztatási magassága az utastér egész szélességére kiterjed, és azt egy függőleges egyenes és a műszerfal azon leghátsó érintési pontjai adják meg, amelyek az egyenesnek a jármű egész szélességében történő eltolásakor keletkeznek. Ha egyidejűleg kettő vagy több érintkezési pont adódik, akkor a műszerfal vonatkoztatási magasságának meghatározásához az alsó érintési pontot kell figyelembe venni. Konzolok esetén, ha a műszerfal vonatkoztatási magassága nem határozható meg egy függőleges egyenes érintési pontjaival, akkor ezt a vonatkoztatási magasságot ott kell meghatározni, ahol egy, 25,4 mm-rel az első ülés H-pontja felett elhelyezkedő vízszintes vonal a konzolt metszi.

A 2.5. ponthoz:

A jármű oldalain a tető az ajtónyílás felső szélénél kezdődik. Normális esetben a tető oldalsó határát a kocsiszekrény nyitott ajtónál megmaradó alsó széle (oldalnézet) képezi. Ablakok esetén a tető oldalsó határa az átlátszó rész folyamatos körvonala (az oldalsó ablaktáblák behatolási helye). A tetőtámaszok tartományában a tető oldalsó határa az átlátszó körvonalakat összekötő vonalon fut. A 2.5. pont meghatározása vonatkozik a 2.7. és 2.8. pontban meghatározott járművek valamennyi zárt tetőnyílására is.

A méréseknél a lefelé kiálló széleket figyelmen kívül kell hagyni. Ezek a jármű oldalfal részének számítanak.

+++++ TIFF +++++

A 2.7. ponthoz

Egy le nem vehető hátsó ablak a kocsiszekrény merev részének számít.

Az 5.1.1. ponthoz

Éles él egy kemény szerkezeti anyagból kialakított él, 2,5 mm-nél kisebb lekerekítési sugárral, a faltól mért 3,2 mm-nél kisebb kiugrások kivételével. Erre az esetre a legkisebb sugárra vonatkozó előírás nem vonatkozik, feltéve hogy a kiugrás magassága nem nagyobb, mint szélességének a fele és a szélei le vannak tompítva.

A rácsok akkor tekinthetők megfelelőnek, ha azok eleget tesznek az alábbi táblázatban megadott minimum-követelményeknek:

(milliméter) |

Sík elemek | Lekerekített elemek | Legkisebb sugár Az elemek közötti távolság |

emin | Legkisebb sugár |

0-10 | 1,5 | 0,25 | 0,50 |

10-15 | 2,0 | 0,33 | 0,75 |

15-20 | 3,0 | 0,50 | 1,25 |

+++++ TIFF +++++

Az 5.1.2. ponthoz:

A vizsgálat során az kerül megállapításra, hogy az ütközési tartományban lévő, erősítésre szolgáló részek el tudnak-e olyan módon mozdulni, vagy előre tudnak-e úgy ugrani, hogy ezáltal megnövelik az utasok sérülésének a veszélyét vagy súlyosságát.

Az 5.1.3. ponthoz:

A két módszer (vonatkoztatási magasság és a műszerfal alsó széle) eltérhet. Az 5.1. pont azonban tartalmazza az 5.1.3. pontot (...a műszerfal vonatkoztatási magassága felett...) és ezért csak akkor kerül alkalmazásra, ha a két módszer összekapcsolódik. Ha azok nincsenek kapcsolatban, azaz a műszerfal alsó széle a műszertábla vonatkoztatási magassága alatt van, akkor az 5.3.2.1. pont az 5.8. pontra való utalással kerül alkalmazásra.

Az 5.1.4. ponthoz:

Ha egy karnak vagy egy gombnak a szélességi mérete 50 mm vagy ennél több, és azok olyan tartományban vannak elhelyezve, amelyben a legnagyobb kiugrást a kar vagy a gomb 50 mm-nél kisebb szélessége esetén az V. melléklet 2. pontjában meghatározott, fejformájú mérőeszköz alkalmazásával kellene mérni, akkor a legnagyobb kiugrást az V. melléklet 1. pontja szerint kell meghatározni, azaz egy 165 mm átmérőjű gömb segítségével és a maximális magasságváltozás megállapításával az y-tengelyen.

A keresztmetszet területét egy olyan síkban kell mérni, amely párhuzamosan fekszik azzal a felülettel, amelyre a rész fel van szerelve.

Az 5.1.5. ponthoz:

Az 5.1.4. és az 5.1.5. pont előírásai kölcsönösen kiegészítik egymást; az 5.1.5. pont első mondatát (egy 37,8 daN erő hatására történő hátratolódás vagy leválás) követően a hátratolódás esetén, egy 3,2 mm és 9,5 mm közötti kiugrásra vonatkozóan az 5.1.4. pont előírásai kerülnek alkalmazásra, a leválás esetén ellenben az 5.1.5. két utolsó mondata (a keresztmetszeti területének mérése az erőt kifejtése előtt történik). Ha azonban egy gyakorlati esetben az 5.1.4. pontot kell alkalmazni (egy 3,2 mm és 9,5 mm közötti hátratolódás), akkor a gyártó felülvizsgáltathatja az 5.1.4. szerinti követelményeket, mielőtt az 5.1.5. pont szerinti 37,8 daN erőt kifejtik.

+++++ TIFF +++++

Az 5.1.6. ponthoz:

mivel lágy szerkezeti anyagok jelenléte esetén az előírások csak a kemény támaszokra terjednek ki, ebben az esetben csak a kemény támaszok kiugrását kell mérni.

A Shore-keménységet a vizsgálandó objektum mintarészein kell mérni. Ha a szerkezeti anyag adottságai miatt nem lehetséges a Shore-A-eljárás szerinti keménységmérés, akkor a keménységet az előbbivel összevethető mérésekkel kell megállapítani.

Az 5.2.1. ponthoz:

A pedálok, azok karjai és azok legközelebbi csapágyai kivételt képeznek, de az ezeket körülvevő fémtartók nem.

Az 5.2.2. ponthoz:

Annak kritériuma, hogy a kézifék karja megérinthető-e,

- a II. mellékletben meghatározott fejforma alkalmazása akkor, ha a kar a műszertábla vonatkoztatási magassága felett van elhelyezve (vizsgálat az 5.1. pont szerint és az ütközési tartományon belül),

- a VI. mellékletben meghatározott térd alkalmazása akkor, ha a kar a műszertábla vonatkoztatási magassága alatt van elhelyezve (ebben az esetben a működtető kart az 5.3.2.3. pont szerint kell vizsgálni).

Az 5.2.3. ponthoz:

Az 5.2.3. pont szerinti műszaki követelmények a konzolok azon tartóira és elemeire is vonatkoznak, amelyek a műszertábla vonatkoztatási magassága alatt, az első ülések között találhatóak feltéve, hogy azok a H-pont előtt találhatók. Ha létezik egy zárt üreges tér, akkor az kesztyűtartó rekesznek számít, és arra ezek az előírások nem vonatkoznak.

Az 5.2.3.1. ponthoz:

Az előírt méretek arra a felületre vonatkoznak, amely egy 50 Shore A-nál kisebb keménységű szerkezeti anyag hozzátétele előtt fennáll (lásd 5.2.4. pont). Az energiaelnyelő képesség vizsgálatát a III. melléklet értelmében kell elvégezni.

Az 5.2.3.2. ponthoz:

Ha egy tartó leválik vagy eltörik, annak következtében nem szabad veszélyes pontoknak keletkezniük; ez nemcsak a tartó szegélyeire vonatkozik, hanem más, az alkalmazott erő hatására a jármű belsejében az utasok felé irányuló szélekre is.

A tartó legellenállóbb részének egy rögzítő elemhez legközelebb található szakaszt kell tekinteni. A "lényegesen alakváltozás" kifejezés jelentése az, hogy a tartó a kifejtett erő hatására, a vizsgálati hengerrel való érintkezési ponttól mérve, szabad szemmel felismerhető elhajlást vagy alakváltozást mutat. A rugalmas deformáció megengedett.

A vizsgálati hengernek legalább 50 mm hosszúnak kell lennie.

Az 5.3. ponthoz:

A "más részek" olyan elemeket tartalmaz, mint az ablakzárak, a biztonsági övek felső rögzítői és más, a lábtérben és az oldalsó ajtókon található részek, amennyiben ezeket a részeket a korábbi előírások még nem említették, vagy ezek nincsenek kifejezetten kizárva az irányelvből.

Az 5.3.2. ponthoz:

Az első fal és a műszerfal között a műszertábla alsó széle fölött található tér nem tartozik az 5.3 pont szerinti előírások hatálya alá.

Az 5.3.2.1. ponthoz:

A 3,2 mm-es sugár minden, az 5.3. pontban foglalt érinthető elemre vonatkozik, az összes lehetséges használati helyzet figyelembevételével.

Ez alól csak a zárt helyzetben lévő kesztyűtartó rekesz tekintendő kivételnek. A biztonsági öveket rendesen csak felcsatolt helyzetben kell figyelembe venni, de az öv összes olyan részének, amelynek megszabott állandó nyugalmi helyzete van, ebben a helyzetben ugyancsak meg kell felelnie a legalább 3,2 mm-es sugárra vonatkozó követelménynek.

Az 5.3.2.2. ponthoz:

A vonatkoztatási felületet az V. melléklet 2. pontjában leírt eszköz segítségével, 2 daN erő kifejtésével kell meghatározni. Ha ez nem lehetséges, akkor az V. melléklet 1. pontjában leírt eljárást kell alkalmazni 2 daN erővel.

A veszélyes kiugrások megítélése a vizsgálatért felelős hatóságok mérlegelési körébe tartozik.

Akkor is a 37,8 daN erőt kell alkalmazni, ha az eredeti kiugrás adott esetben kisebb, mint 35 mm, illetve 25 mm. A kiugrást az erő kifejtésekor kell mérni.

A 37,8 daN nagyságú, vízszintes hosszirányban kifejtendő erőt rendes esetben egy legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomótuskóval kell létrehozni. Ha azonban ez nem lehetséges, akkor más, ezzel egyenértékű eljárás is alkalmazható; például az akadályok eltávolításával.

Az 5.3.2.3. ponthoz:

Egy sebességváltó kar esetében a leginkább kiálló rész a fogantyúnak vagy a gombnak az a része, amelyet egy vízszintesen hosszirányban eltolt függőleges keresztsík először érint. Ha a sebességváltó kar valamelyik része magasabban van a H-pontnál, akkor a kar teljesen a H-pont fölött lévőnek számít.

Az 5.3.4. ponthoz:

Ha a legalacsonyabb első ülés és a legalacsonyabb hátsó ülés H-pontján keresztülmenő vízszintes síkok nem esnek egybe, akkor egy, a jármű hossztengelyére merőleges és az első ülés H-pontján keresztülmenő függőleges síkot kell meghatározni. A kizárt tartományt külön kell megállapítani az első és a hátsó utastérre, a vonatkozó H-pontokból kiindulva és egészen a fent meghatározott függőleges síkig.

Az 5.3.4.1. ponthoz:

Az állítható napellenzőket valamennyi lehetséges használati helyzetben figyelembe kell venni. A napellenzők keretei nem számítanak merev erősítéseknek (lásd 5.3.5. pont).

Az 5.4. ponthoz:

A tető kiugrások és olyan részek vonatkozásában történő vizsgálatához, amelyek egy 165 mm átmérőjű gömbformával megérinthetőek, a nyitható tetőt el kell távolítani. Az előírt lekerekítési sugarak tekintetében való felülvizsgálatnál figyelembe kell venni a burkoló anyagok méreteit és tulajdonságait. A tető vizsgálati tartománya a leghátsó ülésre felhelyezett próbabábu törzsének vonatkoztatási vonala által határolt keresztsíktól előre és felfelé terjed ki.

Az 5.4.2.1. ponthoz (az éles élek vonatkozásában lásd az 5.1.1. pontot):

A lefelé irányuló kiugrást az V. melléklet 1. pontjával összhangban a tetőre merőlegesen kell mérni.

A kiugró rész szélességét a kiugrás vonalára derékszögben kell mérni. Különösen a tető merevítői vagy bordái nem emelkedhetnek ki 19 mm-nél nagyobb mértékben a tető belső felületéből.

Az 5.5. ponthoz:

A tolótetők összes bordájának meg kell felelnie az 5.4. szerinti előírásoknak, ha azokat egy 165 mm átmérőjű gömbformával meg lehet érinteni.

Az 5.5.1.2., 5.5.1.2.1., 5.5.1.2.2. ponthoz:

A nyitó- és kezelő berendezésnek, amikor zárt tető mellett nyugalmi helyzetben van, valamennyi előírt feltételnek eleget tennie.

Az 5.5.1.2.3.-hoz:

A 37,8 daN nagyságú erőt még akkor is alkalmazni kell, ha az eredeti kiugrás csak 25 mm vagy ennél kevesebb. A kiugrást az erő kifejtésekor kell mérni.

A 37,8 daN nagyságú, a III. mellékletben a fejalak pályához húzott érintő által meghatározott, ütközési irányba ható erőt rendesen egy legfeljebb 50 mm átmérőjű nyomótuskóval kell létrehozni, ha azonban ez nem lehetséges, akkor más, ezzel egyenértékű eljárás is alkalmazható; például az akadályok eltávolításával.

"Nyugalmi helyzet" a kezelő berendezés reteszelt helyzete.

Az 5.6. ponthoz:

A nyitható tetejű járművek tetőrudazata nem számít borulás ellen védő keretnek.

Az 5.6.1. ponthoz:

A szélvédő üveg keretének felső része a szélvédő üveg körvonala fölött kezdődik.

Az 5.7.1.1. ponthoz:

Az "éles él" meghatározása tekintetében lásd az 5.1.1. pontot.

Az 5.7.1.2. ponthoz:

Az első ülés háttámlájának esetében a fej ütközési tartománya meghatározásakor minden egyes, a háttámla megtámasztásához szükséges alkatrészt e háttámla egy elemeként kell tekinteni.

Az 5.7.1.2.3. ponthoz:

Az üléskeret részeinek párnázata nem tartalmazhat olyan veszélyes egyenetlenségeket vagy éles széleket, amelyek az utasok sérülésének veszélyét vagy annak súlyosságát növelhetnék.

A II. MELLÉKLETHEZ

A FEJ ÜTKÖZÉSI TARTOMÁNYÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A 2.1.1.2. ponthoz:

A magasság megállapítására szolgáló két lehetőség közötti választás a gyártóra van hagyva.

A 2.2. ponthoz:

Az érintési pontok meghatározásánál a vizsgálókészülék hosszmértékét egy meghatározott mérési eljárás folyamán nem szabad megváltoztatni. Minden vizsgálati eljárás függőleges helyzetben kezdődik.

A 3. ponthoz:

A 25,4 mm-es méret egy a H-ponton átmenő vízszintes sík és a vizsgálati fej alsó körvonalához vízszintesen húzott érintő közötti távolságnak felel meg.

A III. MELLÉKLETHEZ

ENERGIAELNYELÉSRE ALKALMAS SZERKEZETI ANYAGOK VIZSGÁLATI MÓDSZERE

AZ 1.4. ponthoz:

Egy elem energiaelnyelési vizsgálat közben bekövetkező törése tekintetében, lásd az I. melléklet 5.1.2. pontjához tartozó megjegyzést.

A IV. MELLÉKLETHEZ

ELJÁRÁS A H-PONT ÉS A TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG MEGHATÁROZÁSÁRA, AZ R-PONT H-PONTHOZ VISZONYÍTOTT HELYZETÉNEK, VALAMINT A TERVEZÉSI ÉS TÉNYLEGES HÁTTÁMLASZÖG KÖZÖTTI VISZONY VIZSGÁLATÁRA

A 4. ponthoz:

Egy ülés H-pontjának meghatározásához a többi ülést szükség esetén el lehet távolítani.

A VI. MELLÉKLETHEZ

VIZSGÁLÓ KÉSZÜLÉK ÉS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS AZ I. MELLÉKLET 5.2.1. PONTJA ALKALMAZÁSÁHOZ

Az első mondathoz:

A lábbal működtetett kezelőelemek a pedálokkal azonos elbírálás alá esnek.

--------------------------------------------------