ÍH 2017.17 AZ ÜGYVÉD KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE A VAGYONJOGI SZERZŐDÉSBE FOGLALT VÉGINTÉZKEDÉSNEK A KÖTELEZŐ ALAKI KÖVETELMÉNYEK MELLŐZÉSE MIATTI ÉRVÉNYTELENSÉGE JOGKÖVETKEZMÉNYEIÉRT

I. A vagyonjogi szerződésben tett azon nyilatkozat, amely szerint az egyik fél halála esetére, azzal a feltétellel, hogy a másik fél őt túléli, ingyenes vagyoni előny juttatásáról nyilatkozik, a másik fél pedig a juttatást elfogadja, halál esetére szóló ajándékozásnak minősül, és a joghatás kiváltásához a végintézkedésekre meghatározott alaki követelmények nem mellőzhetők [Ptk. 629. § (1) bek. b) pontja, 656. §, 659. §].

II. Az ügyvéd a megbízási szerződését megszegi akkor, amikor a jogszabályban megkívánt egyértelmű alaki követelményt - így a vagyonjogi szerződésbe foglalt végintézkedés esetén a két okirati tanú alkalmazásának kötelezettségét - megszegte, ezáltal a rendelkezés a szándékolt joghatást nem válthatta ki [1998. évi XI. tv. (Ütv.) 5. § (1) bek. d) pontja, 23. §, 27. § (1) bek. a) pontja; Ptk. 318. §].

A felperes és néhai élettársa, N. M. között 2007. július 16-án a N. M. megbízása alapján eljáró alperesi ügyvéd által ellenjegyzett, okirati tanúk alkalmazása nélkül írásba foglalt vagyonjogi szerződés jött létre, amely 9. pontja értelmében a felek megállapodtak abban, hogy a x-i x1 helyrajzi szám alatti lakóház, udvar telekkönyvi megjelölésű (kizárólagos tulajdonában álló) ingatlan N. M. esetleges halála esetén 1/2 részben a közös gyermekük, kiskorú N. Z. tulajdonába, 1/2 részben a felperes tulajdonába kerül.

N. M. 2011. július 17-én elhunyt; dr. F. V. közjegyző előtti hagyatéki eljárásban a másik gyermeke, N. R. a vagyonjogi szerződésbe foglalt végintézkedést annak alaki hibája miatt nem ismerte el érvényesnek; így a közjegyző az ingatlant ideiglenes hatállyal N. R. és N. Z. részére 1/2-1/2 arányban adta át. A felperes az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadára irányuló hagyatéki igényét polgári perben érvényesítette N. R.-al szemben, keresetét azonban az eljáró bíróság jogerős ítéletével elutasította azzal az indokolással, hogy a 2014. március 14. napjáig hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 629. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 656. §-a értelmében a végrendelet alaki kellékei szigorúak, azok vonatkozásában utólagos bizonyításnak nincs helye; a vagyonjogi szerződés "halál esetére szóló ajándékozásnak" minősülő 9. pontja, okirati tanúk aláírása hiányában érvénytelen; egyben kötelezte a felperest 1 386 000 forint perköltség és 600 000 forint illeték megfizetésére.

A felperes módosított keresetében az ügyvédi megbízási szerződés megszegésével a tulajdonába nem került ingatlan 1/2 hányada forgalmi értékéből, valamint az öröklési perben kifizetett illetékből és perköltségből álló vagyoni káraként felmerült 80 000 000 forint tőke és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes elsődlegesen elévülésre, másodlagosan a kizárólag vagyonjogi szerződés elkészítésére adott megbízás teljes körű teljesítésére hivatkozva a kereset elutasítását, a felperes perköltségében való marasztalását kérte, de az érvényesített vagyoni kár összegszerűségét is vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 56 986 000 forint tőkét és törvényes késedelmi kamatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A Ptk. 318. §-ára, 339. §-ának (1) bekezdésére, 474. §-ának (1) bekezdésére, valamint az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, 23. §-ának (2) bekezdésére és 27. §-ának a) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy N. M. megbízása a vagyonjogi szerződés 9. pontjának tartalmából következően a halál esetére szóló ajándékozásra is kiterjedt. Ezt igazolja a szerződés 20. pontjának azon kitétele, hogy azt a felek elolvasás után, mint akaratuknak mindenben megfelelőt írták alá, figyelemmel arra, hogy az okirat ellenjegyzésével az alperes bizonyította, hogy az a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel. Az alperes tanúkkal kívánta igazolni azt az előadását, hogy a 9. pont csak a szerződés aláírásakor felvetődött hirtelen ötlet alapján került a szerződésbe, és egyébként ő ellátta tájékoztatással az aláíró feleket arról, hogy ezen szerződési pont a kívánt joghatás kiváltására nem alkalmas, így azt csupán ígérvénynek, egyfajta keretjellegű megállapodásnak kell tekinteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja azonban az volt, hogy az ügyvédi ellenjegyzéssel szemben annak cáfolata a tanúvallomásoktól nem várható, ezért elutasította az alperes tanúk kihallgatására irányuló indítványát. Mindebből következően az alperes a megbízási szerződést megszegte akkor, amikor a jogszabályban megkívánt, a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti egyértelmű alaki követelményt a két okirati tanú mellőzésével megszegte, ezáltal a rendelkezés a szándékolt joghatást nem válthatta ki. Az alperes elévülési kifogását az elsőfokú bíróság nem tartotta alaposnak, a BH 2008.186. számú eseti döntés felhívásával hangsúlyozta, hogy a szerződés érvénytelenségére harmadik személlyel szemben alapított kártérítési igény akkor és azzal keletkezett, amikor a törvényes örökös N. R. a megtámadási jogát 2012. március 29. napján érvényesítette, és ezen időponttól kezdődően a Ptk. 324. §-a szerinti öt éves általános elévülési idő nem telt el. A felperest ért vagyoni kár része volt az ingatlanhányad azon forgalmi értéke, amelytől a végintézkedés alaki hiányosságai miatt elesett, valamint a törvényes örökössel szemben indított perben megfizetett perköltség és illeték. Az ingatlan forgalmi értékét az elsőfokú bíróság a perben kirendelt szakértő aggálytalan szakvéleménye alapján állapította meg, mindezek alapján a megállapított 110 000 000 forint ingatlanforgalmi értékének 1/2 része, 55 000 000 forint terhelhető az alperesre; az öröklési per jogerős ítélete alapján megállapítható 1 386 000 forint ügyvédi munkadíj mint perköltség és 600 000 forint eljárási illeték is a felperesnek ugyancsak az alperesre terhelhető kára.

Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a kereset teljes elutasítását, a felperesnek első- és másodfokú perköltségében marasztalását; másodlagosan - a fellebbezésben előadott eljárási szabályok megsértésére hivatkozva - az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára kötelezését, harmadlagosan az ítélet megváltoztatását, a marasztalás tőkeösszegének leszállítását, a késedelmi kamatfizetésre kötelezés mellőzését, a perköltség csökkentését.

A fellebbezés az anyagi jogszabályok megsértésére hivatkozás körében kifejtette, hogy súlyosan téves a vagyonjogi szerződés 9. pontjának halál esetére szóló ajándékozásként minősítése. A Ptk. 207. §-a (1) bekezdésének a nyilatkozatok értelmezésére vonatkozó szabálya alapján N. M. halálának "esetleges" kifejezése azt támasztja alá, hogy csupán egy ígérvényről, bizonytalan jövőbeni aktusról volt szó. Nem volt utalás arra, hogy az ingatlantulajdon átruházását a vagyonjogi szerződéssel kívánta volna N. M. rendezni, azt sem tartalmazta a hivatkozott pont, hogy milyen szerződéssel és milyen jogcímen kerül át az ingatlan a felperes és N. Z. részére. A XXV. számú Polgári Elvi Döntés felhívásával rámutatott arra, hogy a vagyonjogi szerződés 9. pontját nem lehet az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó, halál esetére szóló ajándékozásnak tekinteni, mivel nem tartalmazza N. M.-nak az ingatlan tulajdonjogának átruházását célzó akarat-nyilvánítását, abban sem N. M. ajándékozóként, sem a felperes megajándékozottként nincs megjelölve, továbbá N. Z. szerződő félként nem szerepel, és nem is írta alá a szerződést. A Ptk. 659. §-ának (2) bekezdése szerint a halál esetére szóló ajándékozás csak olyan juttatásra nézve lenne érvényes, amely végrendelet esetében hagyománynak minősülne. A bírói gyakorlat értelmében a hagyomány a teljes hagyaték értékének 20%-át nem érheti el, mivel pedig a vagyonjogi szerződésben nincs érték megjelölve N. M. különvagyoni ingatlanai és cégei kapcsán, így nem lehet megállapítani, hogy az ingatlan hogyan viszonyult volna a hagyaték teljes értékéhez, így hogy esetlegesen halál esetére ajándékozni nem is lehetett volna. Mindezekből megállapítható, hogy az ügyvédi megbízás kizárólag élettársi vagyonjogi szerződés elkészítésére szólt, annak aláírásakor abba jelzés értékkel, ígérvény formájában, ad hoc jelleggel került be a 9. pont, azonban a jelenlévő tanúk előtt megadta N. M. részére a megfelelő tájékoztatást, miszerint az okirat aláírását követően a joghatás kiváltásához külön végrendeletet kell készíttetnie, amennyiben a későbbiekben ténylegesen ez a szándéka, aki ezt a tájékoztatását megértette és elfogadta.