A Debreceni Ítélőtábla Pf.20415/2016/6. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 81. §, 83. §, 130. §, 140. §, 157. §, 177. §, 206. §, 217. §, 224. §, 228. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 318. §, 324. §, 360. §, 629. §, 659. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 1998. évi XI. törvény (Üt.) 5. §, 27. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék P.21401/2013/80., *Debreceni Ítélőtábla Pf.20415/2016/6.* (ÍH 2017.17), Kúria Pfv.20158/2017/7.

***********

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.415/2016/6. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. Jenei Imre ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Illés Renáta Edina ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) alperes ellen - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében a dr. M. A. jogtanácsos által képviselt Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesülete (címe) beavatkozott - kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 21.P.21.401/2013/80. számú ítélete ellen az alperes 81. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét részben megváltoztatja: az alperes marasztalásának tőkeösszegét 49 111 800 (Negyvenkilencmillió-száztizenegyezer-nyolcszáz) forintra, az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 783 882 (Hétszáznyolcvanháromezer-nyolcszáznyolcvankettő) forintra leszállítja; az államnak fizetendő első fokú eljárási illeték összegét a felperes részéről 579 000 (Ötszázhetvenkilencezer) forintra felemeli, az alperes részéről 921 000 (Kilencszázhuszonegyezer) forintra leszállítja. Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 877 479 (Nyolcszázhetvenhétezer-négyszázhetvenkilencezer) forint másodfokú perköltséget.

A felperest 350 000 (Háromszázötvenezer) forint, az alperest 2 150 000 (Kétmillió-százötvenezer) forint fellebbezési illeték az államnak - külön felhívásra - megfizetésére kötelezi.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperes és néhai élettársa, N. M. között 2007. július 16-án a N. M. megbízása alapján eljáró alperesi ügyvéd által ellenjegyzett, okirati tanúk alkalmazása nélkül írásba foglalt vagyonjogi szerződés jött létre, amely 9. pontja értelmében a felek megállapodtak abban, hogy a x-i x1 helyrajzi szám alatti lakóház, udvar telekkönyvi megjelölésű (kizárólagos tulajdonában álló) ingatlan N. M. esetleges halála esetén ½ részben a közös gyermekük, kiskorú N. Z. tulajdonába, ½ részben a felperes tulajdonába kerül.

N. M. 2011. július 17-én elhunyt; dr. F. V. közjegyző előtt 34017/Ü/1196/2011. számú hagyatéki eljárásban a másik gyermeke, N. R. a vagyonjogi szerződésbe foglalt végintézkedést annak alaki hibája miatt nem ismerte el érvényesnek; így a közjegyző az ingatlant ideiglenes hatállyal N. R. és N. Z. részére ½ - ½ arányban adta át. A felperes az ingatlan ½ tulajdoni hányadára irányuló hagyatéki igényét polgári perben érvényesítette N. R./al szemben, keresetét azonban a Nyíregyházi Törvényszék jogerős, 12.P.20.863/2012/7. számú ítéletével elutasította azzal az indokolással, hogy a 2014. március 14. napjáig hatályos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 629. §-a (1) bekezdésének b) pontja és 656. §-a értelmében a végrendelet alaki kellékei szigorúak, azok vonatkozásában utólagos bizonyításnak nincs helye; a vagyonjogi szerződés "halál esetére szóló ajándékozásnak" minősülő 9. pontja, okirati tanúk aláírása hiányában érvénytelen; egyben kötelezte a felperest 1 386 000 Ft perköltség és 600 000 Ft illeték megfizetésére.

A felperes módosított keresetében az ügyvédi megbízási szerződés megszegésével a tulajdonába nem került ingatlan ½ hányada forgalmi értékéből, valamint az öröklési perben kifizetett illetékből és perköltségből álló vagyoni káraként felmerült 80 000 000 Ft tőke és 2013. október 4. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatai és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes elsődlegesen elévülésre, másodlagosan a kizárólag vagyonjogi szerződés elkészítésére adott megbízás teljes körű teljesítésére hivatkozva a kereset elutasítását, a felperes perköltségében való marasztalását kérte, de az érvényesített vagyoni kár összegszerűségét is vitatta.

A beavatkozó a perben az alperes nyilatkozataihoz csatlakozott.

Az elsőfokú bíróság 80. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 56 986 000 Ft tőkét, a tőke után 2013. október 4. napjától a kifizetés napjáig a késedelmet megelőző félév első napján érvényben lévő jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, valamint 1 322 751 Ft perköltséget. A beavatkozót kötelezte a felperesnek 15 nap alatt 38 100 Ft perköltség megfizetésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A felperest 435 000 Ft, az alperest 1 065 000 Ft eljárási illeték az államnak külön felhívásra megfizetésében marasztalta.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 318. §-ára, 339. §-ának (1) bekezdésére, 474. §-ának (1) bekezdésére, valamint az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 5. §-a (1) bekezdésének b) pontjára, 23. §-ának (2) bekezdésére és 27. §-ának a) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy N. M. megbízása a vagyonjogi szerződés 9. pontjának tartalmából következően a halál esetére szóló ajándékozásra is kiterjedt. Ezt igazolja a szerződés 20. pontjának azon kitétele, hogy azt a felek elolvasás után, mint akaratuknak mindenben megfelelőt írták alá, figyelemmel arra, hogy az okirat ellenjegyzésével az alperes bizonyította, hogy az a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel. Az alperes tanúkkal kívánta igazolni azt az előadását, hogy a 9. pont csak a szerződés aláírásakor felvetődött hirtelen ötlet alapján került a szerződésbe, és egyébként ő ellátta tájékoztatással az aláíró feleket arról, hogy ezen szerződési pont a kívánt joghatás kiváltására nem alkalmas, így azt csupán ígérvénynek, egyfajta keretjellegű megállapodásnak kell tekinteni. Az elsőfokú bíróság álláspontja azonban az volt, hogy az ügyvédi ellenjegyzéssel szemben annak cáfolata a tanúvallomásoktól nem várható, ezért elutasította az alperes tanúk kihallgatására irányuló indítványát. Mindebből következően az alperes a megbízási szerződést megszegte akkor, amikor a jogszabályban megkívánt, a Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti egyértelmű alaki követelményt a két okirati tanú mellőzésével megszegte, ezáltal a rendelkezés a szándékolt joghatást nem válthatta ki.

Az alperes elévülési kifogását az elsőfokú bíróság nem tartotta alaposnak, a BH2008.186. számú eseti döntés felhívásával hangsúlyozta, hogy a szerződés érvénytelenségére harmadik személlyel szemben alapított kártérítési igény akkor és azzal keletkezett, amikor a törvényes örökös N. R. a megtámadási jogát 2012. március 29. napján érvényesítette, és ezen időponttól kezdődően a Ptk. 324. §-a szerinti öt éves általános elévülési idő nem telt el.