EH 2002.677 A szerződéses szabadság a szerződés tartalmának - nem elnevezésének - meghatározására terjed ki. A munkaviszonyra jellemző alá-fölérendeltség és függőség fennállása esetén a jogviszony nem minősíthető megbízási jogviszonynak, azt a szerződő felek akarata sem vonhatja ki a munkajog szabályai alól [Mt. 1. §, 76. §, 103. §].

A felperest az alperes megyei felügyelőségének igazgatója 300 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, mert három vagyonőrt munkaszerződés helyett megbízási szerződéssel foglalkoztatott és ezzel összefüggésben az Mt. több rendelkezését is megsértette.

A felperes fellebbezésére az alperes elnöke az elsőfokú határozatot a teljesítési határidőt megváltoztatva helybenhagyta.

A felperes a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt keresetet indított, mert álláspontja szerint a vagyonőröket megbízási szerződéssel is foglalkoztathatta.

A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította, mert a vagyonőrök utasítás alapján, állandó rendelkezésre állás mellett, a felperes által biztosított eszközökkel és az általa meghatározott helyen végezték munkájukat, így a felek között valójában munkaviszony jött létre.

A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján, a joggyakorlat továbbfejlesztése érdekében a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Az ügy érdemére kiható jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy az 1998. évi IV. törvény szerint a személy- és vagyonvédelmi tevékenység megbízási és vállalkozási szerződés alapján is ellátható, az Alkotmány pedig elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. A megbízót is megilleti a megbízottal szemben az utasítás joga, ez önmagában munkaviszony fennállását nem bizonyítja. Sérelmezte azt is, hogy a másodfokú közigazgatási határozatot az alperes elnöke hozta, nem pedig a közigazgatási szerv, ezért ezen okból is jogszabálysértő a jogerős ítélet.

A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az ügy érdemére kiható jogszabálysértés megállapítható-e.

A bírósági gyakorlat egységes a tekintetben, hogy a jogviszony minősítése, a szerződés jellegének megítélése szempontjából nem az elnevezésnek, hanem a tartalmi elemeknek van döntő jelentőségük. Ha a felperes és a vele szerződést kötő magánszemélyek között - a szerződés tartalma szerint - munkaviszony állt fenn, azt a szerződést kötő felek akarata sem vonhatta ki a munkajog szabályai alól (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.044/1995/6.). A szerződéses szabadság elve ugyanis a szerződés tartalmának meghatározására, nem pedig annak elnevezésére terjed ki.

A megbízási szerződés alapján a vagyonőröknek a felperes rendelkezésére kellett állnia egész hónapban, a munkát az utasításai szerint, az általa biztosított eszközökkel kellett elvégezniük. Ebből következően a munkavégzésük helyét is a felperes határozhatta meg. Mindez olyan fokú alá-fölérendeltségre és függőségre utal, amely kizárja a megbízási szerződés fennállását, és egyértelműen munkaviszony létrejöttére utal.

Az alperes elnöke a közigazgatási szerv törvényes képviselője, ezért a másodfokú közigazgatási határozat nem jogszabálysértő amiatt, hogy a határozatot ő írta alá.

Mivel a felperes által hivatkozott jogszabálysértéseket nem lehetett megállapítani, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján érdemi vizsgálat alapján elutasította. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.349/2002/3. sz.)