54. BK vélemény

A próbára bocsátás egyes kérdéseiről[1]

A Bszi. 27. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a Kúria Büntető Kollégiuma az alábbiak szerint foglal állást.

I. A próbára bocsátás próbaidejét a bíróság csak az eredeti próbaidő letelte előtt hosszabbíthatja meg.

II. A próbára bocsátás megszüntetésére addig van lehetőség, ameddig annak a bűncselekménynek a büntethetősége, amely miatt a próbára bocsátást elrendelték, el nem évül.

III. A 2017. évi XC. törvény 486. § (1) bekezdése alapján történt egyesítés esetén a bíróság valamennyi - a korábbi és az újabb - bűncselekményért halmazati büntetést szab ki, illetve valamennyi cselekményért intézkedést alkalmaz.

I. A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 65. § (4) bekezdésének második mondata szerint a próbára bocsátás próbaideje egy ízben, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha a próbára bocsátott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi. Az eljárási szabályokat a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 841. §-a tartalmazza.

Ebben a kérdésben a bíróság csak az eredeti próbaidő letelte előtt határozhat. A próbaidő meghosszabbítása folyamatosságot feltételez az eredeti és a meghosszabbított próbaidő között, s ha ez nem lenne meg, a bíróság az eredeti próbaidő letelte után visszamenőleges hatállyal meghosszabbítaná a próbaidőt és a pártfogó felügyeletet.

II. 1. A próbára bocsátást elrendelő bírósági határozat a bűncselekmény büntethetőségének elévülését félbeszakítja, a próbaidő tartama pedig a Btk. 28. § (4) bekezdése szerint az elévülés határidejébe nem számít be. Ezért az elévülési határidő a próbaidő elteltével kezdődik újra. Figyelembe kell venni azt is, hogy a bíróság a próbaidőt meghosszabbíthatja, illetve az a 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 308. § (3) bekezdése szerint meghosszabbodhat.

Minthogy a Btk. 65. § (1) bekezdése szerint próbára bocsátásnak vétség és háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt van helye, az elévülési határidő felnőtt korúaknál - a Btk. 26. § (1) bekezdésének értelmében - legalább öt év; az ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett vétség esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő. A fiatalkorúval szemben a Btk. 116. § (1) bekezdése szerint bármely bűncselekmény esetében helye van próbára bocsátásnak és az elévülési határidők számításánál - a Btk. 109. § (4) bekezdése értelmében - a 109. § (2)-(3) bekezdésében meghatározott tartamok az irányadók, amennyiben az általános szabályoktól eltérnek.

2. A próbára bocsátást elrendelő határozat, amely a büntetőjogi felelősség, a minősítés és a tényállás kérdésében jogerősen döntött, a különleges eljárásban nem bírálható felül és nem változtatható meg (pl. azon a címen, hogy az a bűncselekmény, amely miatt a vádlottat próbára bocsátották, az időközben hatályba lépett új törvény szerint már csak szabálysértés).

3. A próbára bocsátás megszüntetésével a pártfogó felügyelet hatályát veszti, de erről a határozatban nem kell rendelkezni. A bíróság azonban, ha ennek feltételei fennállnak, a felnőttkorú vádlott pártfogó felügyeletét ismételten elrendelheti (gyakorlatilag akkor, ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztik). A felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú a Btk. 119. §-a értelmében ilyen rendelkezés nélkül is pártfogó felügyelet alatt áll, miként - a Btk. 69. § (2) bekezdés b) pontjából kitűnően - a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt visszaeső is.

III. 1. A Be. 486. § (1) bekezdése szerint, ha a próbára bocsátott ellen a próbaidő alatt újabb büntetőeljárás indul vagy van folyamatban, az ügyeket egyesíteni kell. Az egyesítés kötelező, akár a próbaidő alatt, akár a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt indult, illetőleg folyik az újabb büntetőeljárás. A próbára bocsátással ugyanis a korábbi büntetőeljárás nem fejeződött be véglegesen, mivel a bíróság a büntetés kiszabását feltételesen elhalasztotta. Ezért a vádlott ellen egyidejűleg több büntetőügy van folyamatban.

Az egyesítés nem kizárt akkor sem, ha az újabb bűncselekmény miatt a vádlottat bíróság elé állítás útján (Be. XCVIII. Fejezet) vonják felelősségre.

A Be. 486. § (1) bekezdése értelmében az egyesítést követően az újabb ügy elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság jár el. A Be. 696. § (5) bekezdése szerint, ha az ügyeket a 486. § (1) bekezdése alapján egyesíteni kell, az a bíróság jár el, amely a katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a katonai büntetőeljárás hatályát a (3) bekezdés alapozta meg.

2. A próbára bocsátást elrendelő ítélet a tényállás, a büntetőjogi felelősség és a jogi minősítés kérdésében - res iudicatát képezve - köti az utóbb eljáró bíróságot, minthogy e vonatkozásban a vád tárgyává tett cselekményt a próbára bocsátást alkalmazó bíróság már jogerősen elbírálta.

Az ügyek egyesítése folytán a bíróság határozatának tartalmaznia kell a próbára bocsátást elrendelő határozatban megállapított tényállást is, és valamennyi - a próbával érintett, valamint az újabb ügy tárgyát képező - bűncselekmény miatt általában halmazati büntetést kell kiszabni. Ha azonban a bíróság úgy találja, hogy büntetés helyett elégséges a Btk. 63. § (2) bekezdésében írt valamely intézkedés - a megrovás [Btk. 64. §], a próbára bocsátás [Btk. 65. §] vagy a jóvátételi munka [Btk. 67. §] - önálló alkalmazása, úgy ezt a Be. 564. § (3) bekezdése nem zárja ki. Fiatalkorúval szemben a Btk. 116. § (3) bekezdése szerint javítóintézeti nevelést is elrendelhet, amennyiben ennek törvényi feltételei fennállnak.

3. A próbára bocsátás megszüntetését a Btk. 66. § (1) bekezdés a) pontja arra az esetre írja elő, amikor a próbára bocsátottat a próbára bocsátás próbaideje előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt ítélik el; míg a Btk. 66. § (1) bekezdés b) pontja esetén arra, amikor a próbára bocsátottat a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik. Az együttes elbírálás eredményeként a bíróság a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezi, a próbára bocsátást megszünteti és halmazati büntetést szab ki, megrovást, illetve javítóintézeti nevelést alkalmaz [Be. 564. § (3) bekezdés, 693. § (5) bekezdés].

Próbára bocsátásra a bűnösség kimondásával ítéletben [Be. 564. § (1) és (2) bekezdés b) pont], illetve büntetővégzésben [Be. 740. § (2) bekezdés c) pont] van lehetőség. Ezért a próbára bocsátás megszüntetése esetén a bűnösség ismételt kimondásának nincs helye, csupán a büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására) vonatkozóan kell rendelkezni.

4. Ha a próbára bocsátás elrendelése előtt elkövetett bűncselekmény miatt indult a próbaidő eltelte után újabb büntetőeljárás, az ügyeket nem lehet egyesíteni. A próbaidő elteltével ugyanis az elkövető büntethetősége a Btk. 66. § (2) bekezdése alapján megszűnik, és az újabb büntetőeljárás eredményeként a próbára bocsátás nem vesztheti hatályát, mivel a Btk. 66. § (1) bekezdés b) pontja szerint csak abban az esetben lehet és kell megszüntetni a próbára bocsátást, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt ítélik el.

5. Ha a bíróság a próbára bocsátást nem szünteti meg, illetve a próbára bocsátást kimondó rendelkezést nem helyezi hatályon kívül, az egyesített ügyeket ismét el kell különíteni. Eszerint jár el a bíróság, ha az újabb büntetőeljárásban a vádlottat felmentik, vagy vele szemben az eljárást megszüntetik [Be. 486. § (2) bekezdés], illetőleg - a próbára bocsátás elrendelése előtt elkövetett bűncselekmény miatt indult eljárás esetén - akkor is, amennyiben a próbaidő eltelt, mielőtt még az együttes elbírálásra sor került volna.

6.[2] A próbára bocsátott ügyeinek egyesítése a Be. 486. § (1) bekezdése szerint kötelező, és ennek elmulasztása, illetve elmaradása az elsőfokú eljárásban relatív eljárási szabálysértés, melynek következménye, hogy az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazza a próbára bocsátást elrendelő határozatban megállapított tényállást. Ez azonban nem jelent megalapozatlanságot, tekintettel arra, hogy a megalapozatlanság az adott ügyben előterjesztett vád alapján megállapított tényállás körében merülhet fel; így további bizonyítás igényét fel sem vetheti, mivel az orvosolható.

Ugyanis nincs eljárásjogi akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság az eljárási szabálysértést orvosolja és egyesítse az ügyeket, így azt meg is kell tennie. Az egyesítés lehetővé teszi, hogy a másodfokú bíróság az iratok alapján a tényállást a próbára bocsátást elrendelő határozatban megállapított tényállással kiegészítse. A másodfokú bíróságot az eljárási szabálysértés orvoslására vonatkozó kötelezettsége attól függetlenül köti, hogy az ügyben a terhelt terhére jelentettek-e be fellebbezést.

A vádlott terhére bejelentett fellebbezés esetén a súlyosítási tilalom [Be. 595. §] nem érvényesül, így az elsőfokú bíróság által alkalmazott joghátrány súlyosításának nincs akadálya. A Be. 595. § (2) bekezdése értelmében a vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek kell tekinteni azt is, amely azt sérelmezi, hogy az elsőfokú eljárásban az ügyek egyesítését és a cselekmények együttes elbírálását elmulasztották. A vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában súlyosításnak nincs helye; csak az alkalmazott joghátrány helybenhagyására vagy - amennyiben a próba megszüntetése ellenére indokolt - enyhítésére kerülhet sor. Ilyen esetben a másodfokú bíróság akkor sem súlyosíthatja a büntetést, ha a büntetés alapjául szolgáló cselekmények körének bővülésére tekintettel azt szükségesnek tartja; amennyiben azonban az így kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés a büntetéskiszabás valamely kötelező szabályát sérti, amiatt az ügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont második fordulata alapján felülvizsgálati indítványt terjeszthet elő.

Amennyiben a másodfokú bíróság az egyesítést nem pótolja és az együttes elbírálás a jogerős határozatban is elmarad, a Be. 671. § 13. pontja szerinti egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a törvénysértés orvosolható és a Be. 672. § (4) és (5) bekezdése szerinti időkereteken belül súlyosabb büntetés is kiszabható vagy súlyosabb intézkedés alkalmazható.

7. Nincs lehetőség az ügyek egyesítésére és a cselekmények együttes felülbírálására, ha a vádlottat közvádas ügyben bocsátották próbára, és az elsőfokú bíróság magánvádas ügyben mulasztotta el az ügyek egyesítését. A Be. 774. § (2) bekezdése szerint az ügyek egyesítésének előfeltétele ebben az esetben az, hogy az ügyész átvegye a magánvádlótól a vád képviseletét. A másodfokú eljárásban azonban erre már lehetőség nincs.

Minthogy az ügyésznek kötelező egyesítése miatt át kellett volna vennie a vád képviseletét a magánvádlótól, ezért a másodfokú bíróság ebben az esetben a Be. 609. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az iratokat az ügyésznek küldi meg a vádképviselet átvételének megfontolása végett. Ezt csak akkor mellőzheti, ha a magánvádló indítványára a Be. 779. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és az eljárást megszünteti.

8. Amennyiben a próbaidő előtt vagy a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt a próbára bocsátott ellen indult újabb eljárás jogerősen lezárult anélkül, hogy az ügyek Be. 486. § (1) bekezdése szerinti egyesítése megtörtént volna, úgy erről - feltéve, hogy a próba megszüntetésének lehetősége még fennáll a Be. 671. § 13. pontja szerinti egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak van helye.