A Fővárosi Törvényszék Pf.634992/2017/7. számú határozata kölcsöntartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 252. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:62. §, 6:142. §, 6:185. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakos Judit Ágnes, Gáspár Miklós, Gubacsiné dr. Tamás Andrea

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.87132/2016/31., *Fővárosi Törvényszék Pf.634992/2017/7.*, Kúria Pfv.21812/2018/10. (BH 2020.1.13)

***********

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

117. Pf. 634.992/2017/7.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. képviselő (fél címe1.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - a dr. Lázár Zsigmond ügyvéd (fél címe2.) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kölcsön visszafizetése iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 35.P.87.132/2016. szám alatt indított perében a 2017. február 22. napján hozott 31. sorszámú ítélet ellen az alperes által 34. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a másodfokú bíróság az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 99.320 (kilencvenkilencezer-háromszázhúsz) Ft másodfokú perköltséget, valamint külön felhívásra az állam javára a személyes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 317.823 (háromszáztizenhétezer-nyolcszázhuszonhárom) Ft fellebbezési illetéket.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság kijavított részítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 3.972.782 Ft tőkét és ezután 2014. április 9. napjától a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamatát és 304.000 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 274.600 Ft le nem rótt kereseti eljárási illetéket, míg az ezen felüli 117.700 Ft kereseti eljárási illetéket a felperes köteles megfizetni.

Alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan pedig annak a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezését kérte.

Előadta, hogy a magyar ingatlan-nyilvántartás közhiteles és nyilvános, így amennyiben a felperes az ingatlan tulajdoni lapját bármikor lekérhette volna, a helyrajzi számot és az ingatlan pontos címét mind a felperes, mind az ingatlanközvetítő és a szerződéskötés során közreműködő ügyvéd is ismerte. A végrehajtási joggal összefüggésben azt emelte ki, hogy a bíróság által megfogalmazott tényállásból az tűnik ki, mintha valamely tájékoztatást nem adott volna meg felperes részére, holott az általánosan bevett gyakorlat szerint az ingatlanközvetítő a szerződés megkötése előtt a közvetlen kapcsolatfelvételt nem engedi meg. Ügyvéd1 ügyvédnek az adásvételi szerződés elkészítésére vonatkozó megbízást éppen a felperes adta, az eladónak nem felróható, ha a vevő által megbízott ügyvéd a vevőt csak túl későn értesíti az ingatlan nyilvános adatbázisban szereplő terheiről. Felperes legkésőbb az ingatlan adásvételi szerződés aláírása előtt az általa megbízott jogi képviselőtől megkapta az ingatlan terheivel kapcsolatos tájékoztatást, így a szerződés aláírásakor a szükséges információk rendelkezésére álltak. Az indokolás rögzíti, hogy a foglaló mikénti felhasználása tekintetében a szerződés rendelkezést nem tartalmazott. Ebből a helytálló ténymegállapításból az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonja le, hogy az adásvételi szerződés a Bank mint hitelező feltételeinek megfelelt. A tényállás azonban nem tartalmazza azt a rendkívül lényeges tényt, miszerint az adásvételi szerződés nem tartalmazta a hitelező hitelfolyósításhoz szabott azon feltételét, mely szerint terhelt ingatlan esetében a foglaló kizárólag tehermentesítésre használható fel. Szintén hiányos a tényállás abban a körben, hogy az ingatlan adásvételi szerződés a Bank részletes tájékoztatójával ellentétesen nem tartalmazta azt sem, hogy sikeres hiteligényléshez, illetve az ingatlant terhelő jelzálog alapját képező tartozás kiegyenlítéséhez pontosan milyen alakisággal és tartalommal kell adatot szolgáltatni és ezt milyen határidőben kell megtenni. Nyilvánvaló azonban, hogy nem alperesi felelősség a felperes által kérelmezett hitelhez szükséges szerződéses követelmények megfogalmazása. Ennek ellenére saját jogi képviselő nélkül eljáró laikusként akár a felperes, akár jogi képviselője kérdésére a terhekkel kapcsolatos bármilyen adatot szolgáltatott volna az ingatlan-nyilvántartásban szereplő tényeken túl is, ilyen kérés azonban nem érkezett.

Amennyiben a szerződéstervezet bármilyen szempontból nem volt alkalmas a felperes által saját érdekkörben kezdeményezett hitel folyósításának elérésére, úgy nem lett volna köteles a szerződést aláírni.

Megjegyezte a fellebbező alperes azt is, hogy az elsőfokú bíróság tévedés okán említ illetéket, azonban ténylegesen igazságügyi szolgáltatási díj merült fel. E körben a felek ütköző előadásai közül érdemi indokolás nélkül fogadja el felperes álláspontját és mellőzi azt az alperesi előadást, miszerint a felek telefonon egyeztették, hogy ezt az igazságügyi szolgáltatási díjat technikai okokból a felperes fogja megfizetni, melynek lehetőségét maga ajánlotta fel.

A részítélet indokolásában rögzített tényállás nem tartalmazza azt sem, hogy a Bank2 által kiállított igazolást fél1 hitelügyintéző telefonos kérésére küldte meg, tehát nem a felperes, vagy a jogi képviselő megkeresésére, mely elektronikus levelet felperes elismerten megkapta és arra három hétig semmilyen választ nem küldött. Az elsőfokú bíróság mindenfajta indokolás nélkül fogadja el valónak azt a tényt, hogy fél1 több ízben kérte az igazolás eredeti példányát, és arra sem fordít figyelmet, hogy fél1 milyen minőségben járt el az ügyben. 2014. augusztus 1. napján a felperes kifejezett kérésére küldte meg elektronikus levél útján az Bank hitelügyintézője részére a Bank2 igazolását 2014. július 18-i értéknapra vonatkozóan. Ezt követően a felperesi jogi képviselő, illetve a felperes kérésére ezen igazolás eredeti példányát 2014. augusztus 30. napján ajánlott tértivevényes formában is megküldte felperes részére. Ezután szintén a felperes jogi képviselője, illetve a felperes a fennálló kölcsöntartozásról újabb igazolást kért a szeptember 18-i értéknap vonatkozásában, mely minden tekintetben megfelelt a hitelező bank által támasztott kritériumoknak és amelynek eredeti példánya 2014. szeptember 5. napján ajánlott tértivevényes levél formájában került megküldésre felperesi jogi képviselő részére.

Felperes azonban vételár fizetési kötelezettségének ennek ellenére sem tett eleget. Az elsőfokú bíróság ítéletében nem fejti ki, hogy az igazolás miért nem minősül szerződésszerű tájékoztatásnak, mint ahogy az sem részletezi, hogy miért kellett volna igazolni az utolsó havi részlet teljesítését. A hivatkozott igazolás ugyanis egyértelműen tartalmazta, hogy az ingatlant terhelő jelzálog tehermentesítéséhez milyen összeget, milyen határidőben, milyen számlaszámra kell utalni ahhoz, hogy a jelzálogjogosult bank a törlési engedélyt kiadja. Az ebben szereplő adatokból egyértelműen látható volt, hogy mennyi a tartozás összege a következő havi törlesztéssel, illetőleg annak hiányában is.