62018TJ0516[1]

A Törvényszék ítélete (kibővített második tanács), 2021. május 12. Luxemburgi Nagyhercegség és társai kontra Európai Bizottság. Állami támogatások - Luxemburg által az Engie javára végrehajtott támogatás - A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek és jogellenesnek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő határozat - Feltételes adómegállapítások (tax rulings) - Állami források - Előny - Két adóintézkedés együttes hatása - A részesedésből származó jövedelem adómentessége - A felosztott nyereség adóztatása - Joggal való visszaélés - Szelektív jelleg - Referenciarendszer - Eltérés megállapítása - Helyzetek összehasonlíthatósága - Anyavállalat-leányvállalat szabályozás - Vállalatcsoport - Visszatéríttetés - Közvetett harmonizáció - Eljárási jogok - Indokolási kötelezettség. T-516/18. és T-525/18. sz. ügyek.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kibővített második tanács)

2021. május 12. ( *1 )

[A 2021. szeptember 16-i végzéssel kijavított szöveg]

"Állami támogatások - Luxemburg által az Engie javára végrehajtott támogatás - A támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek és jogellenesnek nyilvánító és a visszatéríttetését elrendelő határozat - Feltételes adómegállapítások (tax rulings) - Állami források - Előny - Két adóintézkedés együttes hatása - A részesedésből származó jövedelem adómentessége - A felosztott nyereség adóztatása - Joggal való visszaélés - Szelektív jelleg - Referenciarendszer - Eltérés megállapítása - Helyzetek összehasonlíthatósága - Anyavállalat-leányvállalat szabályozás - Vállalatcsoport - Visszatéríttetés - Közvetett harmonizáció - Eljárási jogok - Indokolási kötelezettség"

A T-516/18. és T-525/18. sz. ügyekben,

a Luxemburgi Nagyhercegség (képviseli: T. Uri, meghatalmazotti minőségben, segítője: D. Waelbroeck ügyvéd)

felperesnek a T-516/18. sz. ügyben,

támogatja:

Írország (képviselik: J. Quaney, M. Browne és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőik: P. Gallagher, S. Kingston SC és B. Doherty barrister)

beavatkozó fél,

az Engie Global LNG Holding Sàrl (székhelye: Luxembourg [Luxemburg]),

az Engie Invest International SA (székhelye: Luxembourg),

az Engie (székhelye: Courbevoie [Franciaország])

(képviselik őket: B. Le Bret, M. Struys és C. Rydzynski ügyvédek)

felpereseknek a T-525/18. sz. ügyben

az Európai Bizottság (képviselik: B. Stromsky és S. Noë, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a Luxemburg által az Engie javára végrehajtott SA.44888. (2016/C.) (korábbi 2016/NN.) számú állami támogatásról szóló, 2018. június 20-i (EU) 2019/421 bizottsági határozat (HL 2019. L 78., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács),

tagjai: M. van der Woude elnök, V. Tomljenović (előadó), F. Schalin, P. Škvařilová-Pelzl és I. Nőmm bírák,

hivatalvezető: M. Marescaux tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2020. szeptember 15-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

I. A jogvita előzményei

1 2015. március 23-án az Európai Bizottság információkérést küldött a Luxemburgi Nagyhercegségnek az Engie csoporthoz tartozó társaságok, köztük az Engie (a továbbiakban: Engie SA), az Engie Global LNG Holding Sàrl és az Engie Invest International SA (a továbbiakban együttesen: Engie) tekintetében alkalmazott, feltételes adómegállapítással kapcsolatos gyakorlataira vonatkozóan.

2 Ezzel az információkéréssel a Bizottság egyrészt azt kérte, hogy küldjék meg részére az Engie csoporthoz tartozó társaságoknak 2004 óta biztosított, jelenleg hatályos vagy az előző tíz évben hatályban volt valamennyi feltételes adómegállapítást, mégpedig 2015. március 23-ig.

3 A Bizottság másrészt kérte az Engie csoport és az azt alkotó társaságok 2011 és 2013 közötti éves beszámolóinak, valamint adóbevallásai másolatának megküldését.

A. Az Engie csoport

4 A Luxemburg által az Engie javára végrehajtott SA.44888. (2016/C.) (korábbi 2016/NN.) számú állami támogatásról szóló, 2018. június 20-i (EU) 2019/421 bizottsági határozat (HL 2019. L 78., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) (16)-(22) preambulumbekezdése szerint az Engie csoportot a Franciaországban székhellyel rendelkező Engie SA társaság és az annak közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló társaságok összessége alkotja, amelyekre a megtámadott határozat együttesen Engie-ként hivatkozik.

5 Luxemburgban az Engie SA különböző társaságokat irányít. Ez a helyzet a Compagnie Européenne de Financement C.E.F. SA (a továbbiakban: CEF) esetében, amelyet 1933-ban hoztak létre Luxemburgban, és 2015-ben Engie Invest International SA-ra neveztek át.

6 Ez utóbbi tevékenységi körébe tartozik részesedések szerzése Luxemburgban és külföldi tagvállalatokban, valamint az e részesedések kezelése, hasznosítása és ellenőrzése.

7 A CEF tulajdonában áll először is a GDF Suez Treasury Management Sàrl (a továbbiakban: GSTM), másodszor pedig az Electrabel Invest Luxembourg SA (a továbbiakban: EIL).

8 A CEF 2010-től átruházta a finanszírozási és pénztárkezelési tevékenységét a GSTM-re.

9 A CEF tulajdonában áll harmadszor a 2009-ben Luxemburgban létrehozott GDF Suez LNG Holding Sàrl (a továbbiakban: LNG Holding), amelyet 2015-ben Engie Global LNG Holding Sàrlra neveztek át.

10 Ez utóbbi tevékenységi körébe tartozik részesedések szerzése Luxemburgban és külföldi tagvállalatokban, valamint e részesedések kezelése.

11 Az LNG Holding 2009 végén felváltotta az Engie csoport egy másik társaságát, a Suez LNG Tradinget (a továbbiakban: LNG Trading) a GDF Suez LNG Supply SA (a továbbiakban: LNG Supply) és a GDF Suez LNG Luxembourg Sàrl (a továbbiakban: LNG Luxembourg) élén.

12 Az LNG Luxembourgot és az LNG Supply-t 2009-ben hozták létre Luxemburgban, többek között azzal a céllal, hogy 2009. október 30-án biztosítsák a cseppfolyósított földgáz és a gázból előállított termékek ágazatában folytatott tevékenységek finanszírozását, majd az LNG Tradingről az LNG Luxembourgon keresztül az LNG Supply-ra történő átruházását.

13 A CEF és az LNG Trading tevékenységeinek csoporton belüli, leányvállalataikra történő átruházását az Engie csoporton belül az LNG Supply és a GSTM (a továbbiakban együttesen: leányvállalatok) által az LNG Luxembourgtól, illetve az EIL-től (a továbbiakban együttesen: közvetítő társaságok) felvett, "ZORA" elnevezésű, kötelezően részvényre váltandó, kamatmentes kölcsöntípus révén finanszírozták.

14 A luxemburgi adóhatóság mind a finanszírozási és pénztárkezelési tevékenység CEF-ről GSTM-re történő átruházása, mind pedig a cseppfolyósított földgáz és gázból előállított termékek vételével, eladásával és kereskedelmével kapcsolatos tevékenységek LNG Tradingről LNG Supply-ra történő átruházása során feltételes adómegállapítások két sorozatát bocsátotta ki.

B. Feltételes adómegállapítások

15 A Luxemburgi Nagyhercegség a 2015. március 23-i információkérésre válaszul a feltételes adómegállapítások (a továbbiakban együttesen: szóban forgó FA-k) két sorozatát küldte meg a Bizottságnak:

- az LNG Holding cseppfolyósított földgáz és gázból előállított termékek vételével, eladásával és kereskedelmével kapcsolatos tevékenységének az LNG Supply-ra történő átruházására, valamint annak az LNG Luxembourg által nyújtott kölcsön útján történő finanszírozására vonatkozó feltételes adómegállapítások egy sorozata, amelynek esetében valamennyi érintett társaság luxemburgi illetőségű;

- a CEF pénztárkezelési és finanszírozási tevékenységeinek a GSTM-re történő átruházására, valamint annak az EIL által nyújtott kölcsön útján történő finanszírozására vonatkozó feltételes adómegállapítások egy sorozata, amelynek esetében valamennyi érintett társaság luxemburgi illetőségű.

1. A tevékenységek LNG Supply-ra történő átruházására vonatkozó feltételes adómegállapítások

16 A cseppfolyósított földgázhoz és a gázból előállított termékekhez kapcsolódó tevékenységeknek az LNG Supply-ra történő átruházására vonatkozó feltételes adómegállapításokat a megtámadott határozat (23)-(58) preambulumbekezdése ismerteti, és azok a T-516/18. sz. ügy iratanyagában mellékletként szerepelnek.

17 Az első feltételes adómegállapítást 2008. szeptember 9-én bocsátották ki. Az hivatkozik az LNG Supply, majd az LNG Luxembourg létrehozására, továbbá az LNG Trading tevékenységeinek az LNG Luxembourgra való tervezett átruházására, majd azoknak az LNG Supply-ra való későbbi átruházására.

18 Vázlatosan, az LNG Supply oly módon szerezte meg az LNG Trading tevékenységeit, hogy ZORA kölcsönt vett fel az LNG Luxembourgtól. A ZORA kölcsön átváltásakor az LNG Supply a ZORA kölcsön - a ZORA kölcsönre számított akkrécióval (a továbbiakban: ZORA kölcsönre számított akkréció) növelt vagy csökkentett - névértékének megfelelő értékű részvényeket bocsátott ki.

19 Adózási szempontból a 2008. szeptember 9-i feltételes adómegállapításból kitűnik, hogy az LNG Supply kizárólag a luxemburgi adóhatósággal közösen megállapított haszonrés alapján fizet adót. Ez a haszonrés az LNG Supply [bizalmas] ( 1 ) hányadának felel meg, azonban minimumként [bizalmas] került meghatározásra. Az évente elért nyereség és a luxemburgi adóhatósággal megállapított haszonrés közötti különbözet megfelel a ZORA kölcsönre számított akkréciónak, amely levonható költségnek minősül.

20 Szemléltetésképpen a Bizottság a megtámadott határozat (48) preambulumbekezdésében jelezte, hogy 2011-re vonatkozóan [bizalmas] árbevétel mellett az LNG Supply adóköteles jövedelmét [bizalmas], azaz [bizalmas] összegben állapították meg. Következésképpen az LNG Supply a 2011. év tekintetében [bizalmas] euró társasági jövedelemadót fizetett.

21 A szóban forgó kölcsönt az LNG Luxembourg finanszírozza oly módon, hogy előrefizetett határidős adásvételi szerződést köt az LNG Tradinggel, amelynek értelmében az LNG Luxembourg kötelezettséget vállal arra, hogy a szóban forgó ZORA kölcsön névértékének megfelelő ár ellenében értékesíti az LNG Supply által az átváltás napján kibocsátott valamennyi részvényt.

22 Adózási szempontból a luxemburgi hatóság lehetőséget biztosít az LNG Luxembourgnak arra, hogy a szóban forgó ZORA kölcsön időtartama alatt a ZORA kölcsönnel összefüggésben semmilyen adóköteles jövedelmet és semmilyen adózási szempontból levonható költséget ne jelenítsen meg a számvitelében. Előirányozza továbbá, hogy amennyiben az LNG Luxembourg az 1967. december 4-i módosított loi concernant l'impôt sur le revenu (jövedelemadóról szóló törvény, a továbbiakban: LIR) - megtámadott határozat (89) preambulumbekezdésében ismertetett - 22a. cikkének alkalmazása mellett dönt, a szóban forgó ZORA kölcsön átváltása nem keletkeztet adóköteles tőkenyereséget. Másként fogalmazva, az LIR 22a. cikkének alkalmazásának választása esetén a ZORA kölcsönre számított akkréció az átváltáskor nem lesz adóköteles.

23 A 2008. szeptember 9-i feltételes adómegállapításból az is kitűnik, hogy az LNG Trading az előrefizetett határidős adásvételi szerződés alapján kapott kifizetést a számvitelében befektetett pénzügyi eszközként tünteti fel, és ezeket az eszközöket önköltségi áron értékelik, amely folytán az LNG Trading a szóban forgó ZORA kölcsön átváltása előtt a ZORA kölcsönnel összefüggésben semmilyen jövedelmet és semmilyen levonható költséget nem jelenít meg a számvitelében. Egyébiránt az adóhatóság megerősíti, hogy az LIR-nek a megtámadott határozat (83)-(86) preambulumbekezdésében bemutatott 166. cikke, amely bizonyos részesedésekből származó jövedelmek adómentességét teszi lehetővé, alkalmazandó a határidős szerződés alapján megvásárolt részesedésre.

24 A második feltételes adómegállapítást 2008. szeptember 30-án bocsátották ki, és az az LNG Trading tényleges irányításának Hollandiába való áthelyezésére vonatkozik.

25 A harmadik feltételes adómegállapítást 2009. március 3-án bocsátották ki, és az a 2008. szeptember 9-i feltételes adómegállapításban előírt finanszírozási struktúrában végrehajtott módosításokat, többek között az LNG Trading LNG Holding általi felváltását és az LNG Supply által az LNG Luxembourgtól és az LNG Holdingtól felvett ZORA kölcsön végrehajtását hagyja jóvá.

26 A negyedik feltételes adómegállapítást 2012. március 9-én bocsátották ki, és az az LNG Supply adóalapját képező haszonrés kiszámításához használt bizonyos számviteli komponenseket pontosítja.

27 Az utolsó feltételes adómegállapítást 2014. március 13-án bocsátották ki, és az egy 2013. szeptember 20-án benyújtott kérelmet hagy jóvá. Ez az LNG Supply által felvett ZORA kölcsön részleges átváltásának adójogi kezelésére vonatkozik. Ebből következik, hogy az LNG Supply e kölcsön átváltásának napján tőkéjét az említett átváltás összegével megegyező összeggel csökkenteni fogja.

28 Adójogi szempontból a luxemburgi adóhatóság megerősíti, hogy a szóban forgó részleges átváltásnak semmilyen hatása nem lesz az LNG Luxembourgra. Az LNG Holding a számvitelében megjelenít egy, az átváltott részvények névértéke és az átváltás összege közötti különbözetnek megfelelő nyereséget. Ezenkívül előírták, hogy e nyereség a részesedésekből származó jövedelmek LIR 166. cikke szerinti adómentessége alá tartozik.

2. A tevékenységek GSTM-re történő átruházására vonatkozó feltételes adómegállapítások

29 A finanszírozási és pénztárkezelési tevékenységeknek a GSTM-re történő átruházására vonatkozó feltételes adómegállapításokat a megtámadott határozat (59)-(77) preambulumbekezdése ismerteti, és azok a T-516/18. sz. ügy iratanyagában mellékletként szerepelnek.

30 Az első feltételes adómegállapítás, amelyet 2010. február 9-én bocsátottak ki, az LNG Holding által a cseppfolyósított földgáz ágazatában folytatott tevékenységei LNG Supply-ra történő átruházásának finanszírozása céljából kialakítotthoz hasonló szerkezetet hagy jóvá. A szóban forgó szerkezet ugyanis a GSTM által az EIL-től felvett ZORA kölcsönön alapul, amely a CEF finanszírozási és pénztárkezelési tevékenysége megszerzésének finanszírozására szolgál.

31 Ugyanúgy, mint az LNG Supply esetében, a GSTM a ZORA kölcsön végrehajtásának időtartama alatt a luxemburgi adóhatósággal közösen megállapított haszonrés után fizet adót. Ez a haszonrés [bizalmas] hányadnak felel meg.

32 Szemléltetésképpen a Bizottság a megtámadott határozat (74) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy a 2011. évre vonatkozóan a GSTM 45522581 euró összegű adózás és akkréció előtti nettó jövedelem és 3,7 milliárd euró átlagos eszközérték mellett [bizalmas] adót fizetett.

33 A 2012. június 15-én kibocsátott második feltételes adómegállapítás a finanszírozási ügylet adójogi kezelését hagyja jóvá, és az LNG Trading tevékenységeinek az LNG Supply-ra történő átruházása tárgyában a 2008. szeptember 9-i feltételes adómegállapításban foglaltakkal azonos elemzésen alapul. Mindazonáltal különbözik attól a GSTM által felvett ZORA kölcsön összegének esetleges emelését illetően.

3. Az Engie csoporthoz tartozó társaságok által kialakított finanszírozási struktúrák összefoglalása

34 A megtámadott határozat (23)-(77) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szóban forgó FA-k a csoporton belüli különböző ügyleteket hagynak jóvá a luxemburgi adójogra tekintettel. Ezenkívül a Bizottság kiemeli, hogy az említett FA-kból kitűnik, hogy ezek az ügyletek egységet képeznek, amelyek az LNG Supply, illetve a GSTM tekintetében egyetlen műveletet hajtanak végre, nevezetesen a cseppfolyósított földgázra vonatkozó tevékenységek, illetve a finanszírozásra és a pénztárkezelésre vonatkozó tevékenységek csoporton belüli átruházását, és e műveletek finanszírozása szintén ugyanazon csoporton belül került biztosításra. A Bizottság azt is hangsúlyozza, hogy ezeket az ügyleteket kezdettől fogva úgy alakították ki, hogy azok három egymást követő, de egymástól függő szakaszban valósulnak meg, és az Engie csoport holdingtársaságai, közvetítő társaságai és leányvállalatai részvételével járnak. Ezen ügyletek fő jellemzői a következők.

35 Elsősorban egy holdingtársaság eszközök csoportját ruházza át leányvállalatára.

36 Egyrészt, a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az LNG Trading tevékenységeinek az LNG Supply-ra történő átruházása ahhoz vezetett, hogy ez utóbbi 2009. október 30-án két kötelezvényt bocsátott ki az LNG Trading javára. Az első kötelezvény 11 millió USA-dollár (USD) (hozzávetőleg 9,26 millió euró) összegű követelésre, a második pedig 646 millió USD (hozzávetőleg 544 millió euró) összegű követelésre terjed ki. Az LNG Trading csak a második követelést engedményezte az LNG Holdingra.

37 Másrészt, a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a CEF tevékenységeinek a GSTM-re történő átruházása a CEF javára szóló kötelezvény kibocsátásához vezetett. A kötelezvény 1036912506,84 euró összegű követelésre terjed ki.

38 Másodsorban, az átruházott eszközök finanszírozása érdekében a leányvállalat egy közvetítő társaságtól ZORA kölcsönt vesz fel. E szerződés alapján, azon kívül, hogy a nyújtott kölcsön után nem kell rendszeres kamatokat fizetni, a ZORA kölcsönt felvevő leányvállalat a kölcsön átváltásának időpontjában olyan részvények kibocsátásával fizeti vissza a kölcsönt, amelyek összege megfelel a kölcsön névértékének, növelve - a luxemburgi adóhatóságokkal megállapított korlátozott haszonrés levonása után - a kölcsön időtartama alatt a leányvállalat által elért teljes nyereségből képzett díjjal, vagyis a ZORA kölcsönre számított akkrécióval.

39 Egyrészt, a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy 2009. október 30-án az LNG Supply és az LNG Luxembourg tizenöt évre és 646 millió USD névértékre szóló ZORA kölcsönt kötött.

40 Másrészt, a megtámadott határozat (61) preambulumbekezdése szerint két - 2011. június 17-én, illetve 2014. június 30-án kelt - szerződést kötöttek annak érdekében, hogy a GSTM az EIL-től ZORA kölcsönt vegyen fel, amelynek lejáratát 2026-ban állapították meg, és amelynek névértéke 1036912506,84 eurót tesz ki.

41 Harmadsorban, a közvetítő társaság finanszírozza a leányvállalatnak nyújtott kölcsönt oly módon, hogy előrefizetett határidős adásvételi szerződés köt a holdingtársasággal. E szerződés értelmében a holdingtársaság a kölcsön névértékének megfelelő összeget fizet a közvetítő társaságnak a leányvállalat által a szóban forgó ZORA kölcsön átváltásakor kibocsátott részvények feletti jogok megszerzéséért cserébe. Ily módon, ha a leányvállalat a szóban forgó ZORA kölcsön időtartama alatt nyereséget ér el, az anyavállalat az összes kibocsátott részvényre vonatkozó jogok jogosultja lesz, amely részvények a kölcsön névértékén felül magukban foglalják az elért nyereség értékét is.

42 A gyakorlatban, amint az a megtámadott határozat (34) preambulumbekezdéséből kitűnik, az LNG Luxembourg és az LNG Holding között 2009. október 30-án előrefizetett határidős adásvételi szerződés jött létre. E szerződés magában foglalja először is, hogy az LNG Holding megvásárolja az LNG Luxembourgnak az LNG Supply részvényeire vonatkozó valamennyi jogát 646 millió USD összegért, és másodszor, az LNG Supply részvényeinek átruházását azok kibocsátásának időpontjában.

43 A megtámadott határozat (61) preambulumbekezdése megállapítja, hogy 2011. június 17-én a CEF és az EIL között azonos előrefizetett határidős adásvételi szerződés jött létre.

44 Az, hogy a GSTM és az LNG Supply az EIL-től, illetve az LNG Luxembourgtól ZORA kölcsönt vesz fel, valamint az, hogy utóbbiak előrefizetett határidős adásvételi szerződést kötnek a CEF-fel, illetve az LNG Holdinggal (a továbbiakban: érintett holdingtársaságok), a tevékenységi ágazatok átruházásának eredeti - a GSTM és az LNG Supply által a CEF, illetve az LNG Supply javára szóló kötelezvények kibocsátása révén történő - finanszírozását váltja fel.

KÉP HIÁNYZIK

45 A megtámadott határozat (27) preambulumbekezdésében szereplő alábbi ábra ezt a három egymást követő műveletet szemlélteti.

4. Az LNG Supply által felvett ZORA kölcsön részleges átváltásának hatása

46 A megtámadott határozat (46), (47), (49), (53) és (57) preambulumbekezdésében a Bizottság az LNG Supply által kötött ZORA kölcsön 2014-ben történt részleges átváltásának következményeit részletezte, mivel ez volt az egyetlen olyan ZORA kölcsön, amely a megtámadott határozat elfogadása előtt átváltásra került.

47 Az LNG Supply az általa kötött ZORA kölcsön részleges átváltása érdekében visszafizette e ZORA kölcsön névértékének egy részét és a ZORA kölcsönre számított akkréció egy részét.

48 E célból az LNG Supply 2014 szeptemberében 699,9 millió USD (hozzávetőleg 589,6 millió euró) összegű tőkeemelést hajtott végre, ebből 193,8 millió USD-t (körülbelül 163,3 millió euró) a szóban forgó ZORA kölcsön névértéke egy részének visszatérítése címén, valamint ebben az időpontban [bizalmas] a ZORA kölcsönre számított akkréció egy részének visszatérítése címén. Mindazonáltal a Bizottság az LNG Supply 2014. évre szóló adóbevallásaira tekintettel megjegyzi, hogy a ZORA kölcsönre számított kumulált akkréció összegét valójában [bizalmas] csökkentették.

49 Ami az LNG Luxembourgot illeti, a szóban forgó ZORA kölcsön részleges átváltása a számvitelében eszközként feltüntetett ezen ZORA kölcsön értékének 193,8 millió USD-vel történő csökkenését, és ezzel összefüggésben a számvitelében forrásként feltüntetett előrefizetett határidős adásvételi szerződés értékének ugyanezen összeggel történő csökkenését eredményezte.

50 Végül az LNG Holding az előrefizetett határidős adásvételi szerződés alapján kapott részvények megszüntetését követően számvitelében [bizalmas] tőkenyereséget tüntetett fel, amely részesedésből származó jövedelemként adómentességben részesült.

51 A GSTM által kötött ZORA kölcsönt illetően a Bizottság a megtámadott határozat (165) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy az előny fennállása nem függ a ZORA kölcsön átváltásától, még akkor sem, ha a visszatéríttetendő összeg meghatározása céljából az előny csak akkor tekinthető megvalósultnak, amikor a CEF által szerzett jövedelem mentesül az adó alól.

C. Hivatalos vizsgálati eljárás

52 2016. április 1-jei levelében a Bizottság tájékoztatta a Luxemburgi Nagyhercegséget a szóban forgó FA-k állami támogatások jogával való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségeiről.

53 2016. május 23-án a Luxemburgi Nagyhercegség megküldte észrevételeit a Bizottságnak.

54 2016. szeptember 19-én a Bizottság az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján megindította a hivatalos vizsgálati eljárást (a továbbiakban: eljárást megindító határozat). Az eljárást megindító határozatot 2017. február 3-án közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

55 2016. november 21-i levelében a Luxemburgi Nagyhercegség megküldte a hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó észrevételeit, valamint a kért információkat.

56 2017. február 27-én az Engie benyújtotta az eljárást megindító határozattal kapcsolatos észrevételeit.

57 2017. március 10-i levelében a Bizottság megküldte a luxemburgi hatóságoknak az Engie észrevételeit, lehetővé téve számukra, hogy reagáljanak azokra.

58 2017. március 22-i levelében a Bizottság további információk szolgáltatására kérte a Luxemburgi Nagyhercegséget.

59 2017. április 10-én és május 12-én a Luxemburgi Nagyhercegség arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy elfogadja a részére megküldött észrevételeket, és benyújtotta a kért további információkat.

60 2017. június 1-jén háromoldalú megbeszélésre került sor a Bizottság, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie között, amelyről jegyzőkönyvet vettek fel.

61 A 2017. június 1-jei megbeszélést követően 2017. június 16-án a Luxemburgi Nagyhercegség további információkat nyújtott be.

62 2017. december 11-i levelében a Bizottság ismét további információk megküldését kérte, amely kérésnek mind a Luxemburgi Nagyhercegség, mind az Engie 2018. január 31-én eleget tett.

63 2018. június 20-án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

II. A megtámadott határozat

64 A megtámadott határozatban a Bizottság lényegében úgy ítélte meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség az adóhatóságán keresztül az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével szelektív előnyt nyújtott egy olyan jogalanynak, amely a megtámadott határozat (16), (316) és (317) preambulumbekezdésének megfelelően az Engie csoporthoz tartozó valamennyi - ugyanazon gazdasági egységnek tekintett - társaságot magában foglalja.

65 A Bizottság - anélkül, hogy kétségbe vonná az Engie csoport által a két tevékenységi ágazat átruházása érdekében kialakított finanszírozási struktúra egészének a luxemburgi adójogra tekintettel fennálló jogszerűségét - vitatja e struktúrának az e csoport által fizetendő teljes adóra gyakorolt konkrét hatásait, mivel lényegében tény, hogy a luxemburgi leányvállalatok által elért csaknem teljes nyereség valójában nem kerül megadóztatásra.

A. Az államnak való betudhatóság

66 A szóban forgó FA-k államnak való betudhatóságát és az állami források bevonását illetően a Bizottság a megtámadott határozat (156) és (157) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, hogy a szóban forgó FA-kat a luxemburgi adóhatóság fogadta el, és azok adóbevétel-kiesést eredményeztek, így az ezen FA-n keresztül nyújtott gazdasági előny a Luxemburgi Nagyhercegségnek betudható, és azt állami források révén finanszírozzák.

B. Előny nyújtása

67 Ami az érintett holdingtársaságoknak nyújtott gazdasági előnyt illeti, a Bizottság a megtámadott határozatnak többek között a (163) és (166) preambulumbekezdésében megállapította, hogy ez az előny abban állt, hogy a szóban forgó FA-kat követően nem adóztatták meg az említett társaságokban fennálló részesedésekből származó jövedelmet, amely jövedelem gazdasági szempontból megfelel a ZORA kölcsönre számított akkréciónak, amelyet a leányvállalatok az adóköteles jövedelmükből költségként levontak.

68 Pontosabban, a Bizottság szerint a ZORA kölcsönre számított akkréció sem a leányvállalatok szintjén, sem a közvetítő társaságok szintjén, sem pedig az érintett holdingtársaságok szintjén nem kerül megadóztatásra.

69 Adózási szempontból, amint az a megtámadott határozat (35), (47) és (62) preambulumbekezdéséből kitűnik, a leányvállalatok olyan társasági adót fizetnek, amelynek adóalapja az adóhatóságokkal megállapított korlátozott haszonrésnek felel meg.

70 A Bizottság megjegyezte, hogy a leányvállalatok a szóban forgó ZORA kölcsön jövőbeli átváltása miatt minden évben a ZORA kölcsönre számított akkréciónak megfelelő számviteli tartalékokat képeznek, amelyek lényegében a leányvállalatok által ténylegesen elért nyereség és az adóhatósággal megállapított haszonrés mint adóköteles jövedelem különbségének feleltek meg. Ez a ZORA kölcsönre számított akkréció levonható költségnek minősül. Így a Bizottság szerint a vitatott intézkedések ténylegesen lehetővé tették a leányvállalatok számára, hogy az általuk fizetendő társasági adó alapjából kizárják a kölcsön futamideje alatt elért szinte teljes nyereséget.

71 A megtámadott határozat (39) és (52) preambulumbekezdése fényében a közvetítő társaságok sem fizettek adót a ZORA kölcsönre számított akkréció után.

72 A ZORA kölcsön átváltásakor és az érintett holdingtársaságokkal kötött előrefizetett részvényvásárlási szerződés alapján ugyanis a közvetítő társaságok számvitelükben a ZORA kölcsönre számított akkrécióval azonos összegű veszteséget szenvednek el.

73 Végül az érintett holdingtársaságok, amelyek az előrefizetett részvényvásárlási szerződés alapján a leányvállalatok részvényeivel rendelkeznek, a megtámadott határozat (56) preambulumbekezdése értelmében a ZORA kölcsönre számított akkréció összegének megfelelő összeg után sem kötelesek adót fizetni, mivel a leányvállalatuk részvényeinek megszüntetése folytán keletkező jövedelmek a szóban forgó FA-k szerint az LIR - részesedésekből származó jövedelmeket a társasági jövedelemadó alól mentesítő - 166. cikkének hatálya alá tartoznak. Így a megtámadott határozat (57) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az LNG Supply ZORA kölcsönének 2014-ben történő részleges átváltását követően [bizalmas], az adó alól teljes mértékben mentesülő tőkenyereség keletkezett.

C. A szóban forgó FA-k szelektivitása

74 A szóban forgó FA-k szelektivitásának megállapítása érdekében a Bizottság - amint az különösen a megtámadott határozat (163)-(170) és (237) preambulumbekezdéséből kitűnik - elsődlegesen három érvelésre támaszkodott. Két érvelés a holdingtársaságok szintjén jelentkező szelektív előny fennállására vonatkozik, tekintettel egyrészt a luxemburgi társaságiadó-rendszerre kiterjedő referenciarendszerre, és másrészt a felosztott nyereség megadóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszerre. A harmadik érvelés az Engie csoport szintjén jelentkező előny fennállására vonatkozik. Ezenkívül a megtámadott határozat (289) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság másodlagosan úgy ítélte meg, hogy szelektív előny következik az 1934. október 16-i Steueranpassungsgesetz (adókiigazításról szóló törvény, Mémorial A 901) 6. cikke (a továbbiakban: joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés) alkalmazásának mellőzéséből. Egyebekben a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó FA-kból eredő szelektív bánásmód nem igazolható.

1. A holdingtársaságok szintjén fennálló szelektivitásról

75 Mindenekelőtt, a Bizottság a megtámadott határozat (171)-(199) preambulumbekezdésében először is úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó FA-k a holdingtársaságok szintjén szelektív előnyt biztosítottak az Engie csoportnak, mivel eltértek a luxemburgi társaságiadó-rendszertől.

76 A Bizottság másodszor, a megtámadott határozat (200)-(236) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szóban forgó FA-k a holdingtársaságok szintjén szelektív előnyt biztosítottak az Engie csoportnak, mivel eltértek a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére és a felosztott nyereség megadóztatására vonatkozó rendelkezésektől. A Bizottság szerint ezeket az eltéréseket nem igazolhatja az adórendszer felépítése.

a) A luxemburgi társaságiadó-rendszerre kiterjedő referenciarendszertől való eltérésről

77 Ami a luxemburgi társaságiadó-rendszert illeti, a Bizottság megállapította, hogy e rendszer az LIR - megtámadott határozat (78)-(81) preambulumbekezdésében bemutatott - 18., 23., 40., 159. és 163. cikkéből ered, amelyek szerint a luxemburgi illetőségű társaságok, amelyek az említett állam társasági adójának hatálya alá tartoznak, a számvitelükben megállapított nyereségük után adóznak. A Bizottság pontosította, hogy a referenciarendszer meghatározása érdekében az elérni kívánt célnak vagy az e rendszert alkotó rendelkezésekből eredő elvnek a levezetése összhangban van a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, és ami az említett célt, vagyis a Luxemburgban adófizetésre kötelezett valamennyi társaság számvitelben kimutatott nyereségének megadóztatását illeti, az egyértelműen kitűnik a luxemburgi törvényből.

78 A Bizottság hozzátette, hogy a luxemburgi társaságiadó-rendszerre kiterjedő referenciarendszer figyelembevétele is összhangban áll a Bíróság ítélkezési gyakorlatával. A Bizottság szerint a Bíróság a társaságok adóztatására vonatkozó intézkedéseket illetően több alkalommal kimondta, hogy a referenciarendszert a társaságiadó-rendszer alapján lehet meghatározni, nem pedig a bizonyos adóalanyokra vagy bizonyos ügyletekre alkalmazandó különös rendelkezésekre tekintettel.

79 A szóban forgó FA-k így eltértek a luxemburgi társaságiadó-rendszertől, mivel jóváhagyták azt, hogy a holdingtársaságok szintjén ne kerüljenek megadóztatásra a részesedésekből származó jövedelmek, amelyek gazdasági szempontból a ZORA kölcsönre számított akkréciónak feleltek meg.

80 A szóban forgó FA-k a holdingtársaságok javára történő megkülönböztetéshez is vezettek. A Luxemburgban a társasági jövedelemadó hatálya alá tartozó társaságok ugyanis a holdingtársaságoktól eltérően a számvitelükben megállapított nyereségük után adóznak.

b) A felosztott nyereség megadóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszertől való eltérésről

81 A Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó FA-k eltérnek a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére és a felosztott nyereség megadóztatására vonatkozó luxemburgi rendelkezésektől, nevezetesen az LIR - megtámadott határozat (82)-(87) preambulumbekezdésében ismertetett - 164. és 166. cikkétől is.

82 A Bizottság szerint ugyanis a részesedésekből származó jövedelmek valamely anyavállalat számára biztosított adómentessége csak abban az esetben lehetséges, ha a felosztott nyereséget a leányvállalata szintjén előzetesen megadóztatják. Márpedig a részesedésekből származó, a holdingtársaságok szintjén adómentes jövedelmek gazdasági szempontból a ZORA kölcsönre számított akkréciónak felelnek meg, amelyet a leányvállalatok az adóköteles jövedelmükből költségként levontak.

83 Bár a ZORA kölcsönre számított akkréció formálisan nem minősül felosztott nyereségnek, a Bizottság megjegyezte, hogy az adómentes részesedésekből származó jövedelmeket az LNG Holding "adómentes osztalékként" tartotta nyilván, és hogy az LNG Holding szintjén adómentes jövedelem és az LNG Supply szintjén levont, a ZORA kölcsönre számított akkréció közötti közvetlen és nyilvánvaló kapcsolatra tekintettel az említett akkréció gazdasági szempontból felosztott nyereségnek felel meg.

84 A korlátozott referenciarendszertől való ezen eltérés a Bizottság szerint megkülönböztetést eredményezett a holdingtársaságok javára. Lényegében azok az anyavállalatok, amelyek részesedésből származó jövedelemhez juthatnak, és amelyek ebben az értelemben a holdingtársaságokhoz hasonló jogi és ténybeli helyzetben vannak, nem részesülhetnek adómentességben az ilyen jövedelmek tekintetében, ha e jövedelmeket előzetesen a leányvállalataik szintjén nem adóztatták meg.

85 A Bizottság szerint az LIR 164. és 166. cikke közötti kifejezett kapcsolat hiánya nem kérdőjelezheti meg ezt a megállapítást. Ha ugyanazon jövedelem az anyavállalat szintjén adómentességben részesülne és a leányvállalat szintjén költségként levonható lenne, e jövedelem Luxemburgban teljesen elkerülné az adóztatást, ami ellentétes lenne mind a luxemburgi társaságiadó-rendszer céljával, mind pedig a kettős adóztatás elkerülésére irányuló céllal.

86 Egyébiránt a Bizottság lényegében rámutatott arra, hogy noha a szóban forgó FA-k elfogadásának időpontjában hatályos irányelv, vagyis - egymást követően - a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23-i 90/435/EGK tanácsi irányelv (HL 1990. L 225., 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 147. o.) és a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 2011. november 30-i 2011/96/EU tanácsi irányelv (HL 2011. L 345., 8. o.) (a továbbiakban együttesen: az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv) a részesedésekből származó jövedelmek anyavállalat szintjén fennálló adómentességét nem kívánta formálisan a felosztott nyereség leányvállalat szintjén történő előzetes megadóztatásához kötni, ez a rendszer csak a határokon átnyúló olyan nyereségfelosztás esetén alkalmazandó, ha két különböző ország adórendszere közötti különbségek merülhetnek fel, és ezek a különbségek az adóztatás elmaradásához vezethetnek. Ennélfogva erre az irányelvre nem lehet eredményesen hivatkozni annak érdekében, hogy egy tisztán belső helyzetben igazolják a leányvállalat szintjén egyáltalán nem adóztatott, részesedésből származó jövedelmek adómentességét.

2. Az Engie csoport szintjén fennálló szelektivitásról

87 Ezt követően a Bizottság azt állította, hogy a holdingtársaságok szintjén jelentkező szelektív előny fennállására vonatkozó következtetés sérelme nélkül a szóban forgó FA-k szelektivitása a megtámadott határozat (237)-(244) preambulumbekezdésére tekintettel az érintett holdingtársaságokból, a közvetítő társaságokból és a leányvállalatokból álló Engie csoport szintjén végzett elemzésből is kitűnik. Ezt a megközelítést az indokolja, hogy 2015-től az érintett holdingtársaságok, a közvetítő társaságok és a leányvállalatok egy és ugyanazon adózási egységet alkottak. Mindenesetre a Bizottság szerint, mivel az állami intézkedések gazdasági hatásait a vállalkozásokra, és nem a különálló jogalanyokra tekintettel kell elemezni, az érintett holdingtársaságokat, a közvetítő társaságokat és a leányvállalatokat az állami támogatásokra vonatkozó jog értelmében ugyanazon vállalkozás részének kell tekinteni. A Bizottság hozzátette egyrészt, hogy a feltételes adómegállapítás iránti kérelmek az Engie csoport valamennyi jogalanyával szembeni adójogi bánásmódra vonatkoztak, másrészt pedig, hogy azon gazdasági előny, amelyben e csoport az érintett holdingtársaságok szintjén részesült, a részesedésekből származó jövedelem említett társaságok szintjén fennálló adómentességének és a ZORA kölcsönre számított akkréció leányvállalatok szintjén költségként történő levonásának kombinációjából állt.

88 A szóban forgó FA-k a Bizottság szerint szelektív előnyt biztosítottak az Engie csoportnak, mivel eltértek a luxemburgi társaságiadó-rendszer alkotta referenciarendszertől, amelynek célja, hogy a Luxemburgban adóköteles társaságokat a számvitelükben megállapított nyereségük után megadóztassák.

89 A Bizottság megjegyezte ugyanis, hogy az adóteher leányvállalatok szintjén való - a ZORA kölcsönre számított akkréciónak az említett leányvállalatok adóköteles jövedelméből költségként történő levonását követő - csökkenését nem ellensúlyozta az adótehernek az érintett holdingtársaságok szintjén bekövetkező növekedése vagy a közvetítő társaságok adóköteles jövedelmének tényleges növekedése, ami a luxemburgi Engie csoport összesített adóköteles jövedelmének csökkenését eredményezte.

90 A Bizottság szerint a hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő más vállalatcsoportok nem részesülhettek adóköteles jövedelmük együttes csökkentésében, függetlenül a finanszírozási eszköztől, az alkalmazott szerződéstől vagy az ellentételezés összegétől.

91 A Bizottság szerint ugyanez vonatkozik azokra a vállalatcsoportokra is, amelyek közvetlen ZORA kölcsönt alkalmaznak. Az LIR - megtámadott határozat (89) preambulumbekezdésében hivatkozott - 22a. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható a ZORA kölcsönre számított akkrécióra, és még ha alkalmazható is lenne, csak halasztott adófizetést eredményezhetne.

3. A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzését követő szelektivitásról

92 Végül és másodlagosan a Bizottság a megtámadott határozat (289)-(312) preambulumbekezdésében hozzátette, hogy a szóban forgó FA-k eltértek a joggal való visszaélésre vonatkozó, a megtámadott határozat (90) preambulumbekezdésében hivatkozott luxemburgi adójogi rendelkezéstől. A kialakított finanszírozási struktúra a Bizottság szerint visszaélésszerű volt. A luxemburgi ítélkezési gyakorlat által a joggal való visszaélés jellemzése érdekében meghatározott négy kritérium a Bizottság szerint teljesült, legyen szó akár a magánjogi formák vagy intézmények használatáról, az adóteher csökkenéséről, nem megfelelő jogi konstrukció használatáról vagy a nem adójogi indokok hiányáról.

93 Pontosabban, ami az utolsó két kritériumot illeti, a Bizottság egyrészt hangsúlyozta, hogy az Engie csoport által előnyben részesített jogi konstrukció lehetővé tette, hogy a leányvállalatok által Luxemburgban elért nyereség szinte teljes egészében mentesüljön az adó alól, ami nem lett volna lehetséges, ha a tevékenységi ágazatok átruházására sajáttőke-instrumentum vagy a leányvállalatok és az érintett holdingtársaságok közötti kölcsön révén került volna sor. Másrészt a Bizottság szerint a jelentős adómegtakarítás elérésén kívül nem létezhetett olyan valós és az Engie csoport számára elegendő gazdasági előnnyel járó indok, amely miatt e csoportnak a kialakított és a szóban forgó FA-kkal jóváhagyott összetett finanszírozási struktúrákat kellett volna választania.

4. Az igazolás hiányáról

94 A megtámadott határozat (285)-(287) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy mivel a Luxemburgi Nagyhercegség semmilyen módon nem igazolta a szóban forgó FA-k által jóváhagyott kedvező bánásmódot, ebből azt a következtetést kell levonnia, hogy az említett bánásmód nem igazolható a luxemburgi adórendszer általános felépítésével. Mindenesetre megjegyezte, hogy lényegében nem lehet elfogadni a gazdasági kettős adóztatás elkerülésére alapított hipotetikus igazolást.

D. A verseny torzításáról

95 A Bizottság a megtámadott határozat (160) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy mivel az Engie csoport a villamos energia, a földgáz és a cseppfolyósított földgáz, valamint az energiahatékonysági szolgáltatások ágazatában, továbbá más kapcsolódó piacokon fejti ki tevékenységeit több tagállamban, a szóban forgó FA-k alapján biztosított adójogi bánásmód megszabadítja az említett csoportot egy olyan adótehertől, amelyet rendes esetben mindennapi működése, illetve rendes tevékenységei keretében viselne. Az Engie csoport helyzetének erősítésével a szóban forgó FA-k torzították a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyegettek.

E. A támogatás kedvezményezettjéről

96 A megtámadott határozat (314)-(318) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy az Engie csoport által az érintett holdingtársaságok szintjén élvezett szelektív előny az Engie csoporthoz tartozó valamennyi társaság számára is előnyt jelentett, mivel az egész csoport számára kiegészítő pénzügyi forrásokat biztosított. Noha az említett csoport különálló jogi személyekből tevődik össze, és a szóban forgó FA-k különálló jogalanyokat érintő adójogi bánásmódra vonatkoznak, a Bizottság szerint a csoportot a vitatott támogatási intézkedésben részesülő, egységes gazdasági egységnek, vagyis egyetlen vállalkozásnak kell tekinteni.

F. A támogatás visszatéríttetéséről

97 A megtámadott határozat (318)-(365) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozta, hogy mivel a nyújtott támogatás a belső piaccal összeegyeztethetetlen és jogellenes, a Luxemburgi Nagyhercegségnek azonnal vissza kell téríttetnie az LNG Holdinggal, ennek hiányában pedig az Engie SA-val vagy annak egyik jogutódjával azt a támogatást, amely az LNG Supply javára kötött ZORA kölcsön 2014-ben történt részleges átváltása következtében már megvalósult, továbbá nem alkalmazhatja a szóban forgó FA-kat a részesedésekből származó jövedelmek azon adómentességét illetően, amelyben a leányvállalatok javára kötött ZORA kölcsönök teljes átváltásakor az érintett holdingtársaságok részesülhettek volna.

98 A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ilyen visszatéríttetés nem sérti a jogbiztonság, a bizalomvédelem, az egyenlő bánásmód és a megfelelő ügyintézés elvét. A Bizottság elutasította továbbá a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie által előterjesztett, a hivatalos vizsgálati eljárást érintő eljárási szabálytalanságokra alapított kifogásokat. Álláspontja szerint az előbbiek eljárási jogait megfelelően tiszteletben tartották.

III. Az eljárás és a felek kérelmei

A. Az eljárás írásbeli szakaszáról a T-516/18. sz. ügyben

99 A Törvényszék Hivatalához 2018. augusztus 30-án benyújtott beadványával a Luxemburgi Nagyhercegség előterjesztette a T-516/18. sz. ügyszám alatt nyilvántartásba vett keresetet.

100 2018. november 23-án a Bizottság ellenkérelmet nyújtott be.

1. Az ítélkező testület összetételéről

101 A Törvényszék a T-516/18. sz. ügyet 2018. szeptember 28-i határozatával a Törvényszék hetedik tanácsa (korábbi összetétel) elé utalta.

102 A Törvényszék Hivatalához 2019. január 28-én benyújtott beadványában a Luxemburgi Nagyhercegség a Törvényszék eljárási szabályzata 28. cikkének (5) bekezdése alapján kérte, hogy a T-516/18. sz. ügyet kibővített ítélkező testület bírálja el. A Törvényszék 2019. február 13-i határozatával tudomásul vette a Luxemburgi Nagyhercegség kérelmét, és a T-516/18. sz. ügyet a kibővített hetedik tanács (korábbi összetétel) elé utalta.

103 A Törvényszék 2019. október 16-i határozatával az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján a T-516/18. sz. ügyet a kibővített második tanács elé utalta.

104 Mivel a kibővített második tanács egyik tagja nem tudott részt venni az ügy elbírálásában, a Törvényszék elnöke 2020. január 21-i határozatával kijelölte magát a helyettesítésére és a kibővített második tanács elnöki feladatainak ellátására.

2. A beavatkozási kérelemről

105 A Törvényszék Hivatalához 2018. december 20-án benyújtott beadványában Írország az eljárási szabályzat 142. és 143. cikke alapján kérte, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.

106 2019. február 15-i végzésével a Törvényszék kibővített hetedik tanácsának elnöke helyt adott Írország beavatkozási kérelmének.

107 A Törvényszék Hivatalához 2019. április 12-én benyújtott beadványában Írország előterjesztette beavatkozási beadványát.

3. A bizalmas kezelés iránti kérelemről

108 2018. január 30-án és 2019. február 18-án a Luxemburgi Nagyhercegség a keresetlevél és a válasz egyes mellékleteinek Írországgal szembeni bizalmas kezelését kérte.

109 Beavatkozásának engedélyezését követően Írország kizárólag az eljárási iratok nem bizalmas változatát kapta meg, továbbá nem emelt kifogást a vonatkozásában benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmekkel szemben.

4. A felek kérelmeiről

110 A Luxemburgi Nagyhercegség azt kéri, hogy a Törvényszék:

- elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

111 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

112 Írország azt kéri, hogy a Törvényszék a Luxemburgi Nagyhercegség kérelmeinek megfelelően teljes egészében vagy részben semmisítse meg a megtámadott határozatot.

B. Az eljárás írásbeli szakaszáról a T-525/18. sz. ügyben

113 A Törvényszék Hivatalához 2018. szeptember 4-én benyújtott beadványával az Engie előterjesztette a T-525/18. sz. ügyszám alatt nyilvántartásba vett keresetet.

114 2018. december 14-én a Bizottság ellenkérelmet nyújtott be.

115 2019. június 4-én az Engie az eljárási szabályzat 106. cikkének (2) bekezdése alapján tárgyalás keretében való meghallgatását kérte.

1. Az ítélkező testület összetételéről

116 A Törvényszék a T-525/18. sz. ügyet 2018. szeptember 28-i határozatával a Törvényszék hetedik tanácsa (korábbi összetétel) elé utalta.

117 A Törvényszék 2019. szeptember 11-i határozatával az eljárási szabályzat 28. cikke alapján a T-525/18. sz. ügyet a kibővített hetedik tanács (korábbi összetétel) elé utalta.

118 A Törvényszék 2019. október 16-i határozatával az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján a T-525/18. sz. ügyet a kibővített második tanács elé utalta.

119 Mivel a kibővített második tanács egyik tagja nem tudott részt venni az ügy elbírálásában, a Törvényszék elnöke 2020. január 21-i határozatával kijelölte magát a helyettesítésére és a kibővített második tanács elnöki feladatainak ellátására.

2. A bizalmas kezelés iránti kérelemről

120 2019. július 3-án az Engie - arra az esetre, ha a jelen ügyet egyesítenék a T-516/18. sz. üggyel - kérte a Törvényszéktől, hogy az ez utóbbi ügyben beavatkozó fél Írországgal szemben kezelje bizalmasan a keresetlevél A.1 és A.9. mellékletét, valamint a válasz C.1. mellékletét.

121 2019. július 3-án az Engie benyújtotta a Törvényszék Hivatalához a keresetlevél és a válasz mellékleteinek bizalmas változatait.

3. A felek kérelmeiről

122 Az Engie azt kéri, hogy a Törvényszék:

- elsődlegesen semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- másodlagosan semmisítse meg a megtámadott határozat 2. cikkét;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

123 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

IV. A jogkérdésről

A. A T-516/18. és a T-525/18. sz. ügyek egyesítéséről és a bizalmas kezelés iránti kérelmekre adott válaszról

124 A Törvényszék Hivatalához 2019. június 4-én, illetve június 25-én benyújtott beadványában az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség kérte a T-516/18. és a T-525/18. sz. ügyek egyesítését az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása és az eljárást befejező határozat meghozatala céljából.

125 A Bizottság és Írország nem emelt kifogást a T-516/18. és a T-525/18. sz. ügyek egyesítése ellen.

126 A Törvényszék kibővített második tanácsának elnöke 2020. június 12-i végzésével a felek meghallgatását követően az eljárási szabályzat 68. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása céljából egyesítette a T-516/18. és a T-525/18. sz. ügyeket. Ugyanezen végzéssel kizárta a bizalmas adatokat az Írország számára hozzáférhető iratokból.

127 A Törvényszék 2020. szeptember 28-i végzésével újból megnyitotta az eljárás szóbeli szakaszát a T-516/18. és T-525/18. sz. egyesített ügyekben annak érdekében, hogy pervezető intézkedés keretében a Bizottságot az említett ügyeknek az eljárást befejező határozat meghozatala céljából történő egyesítéséről kérdezze.

128 A felek bizonyos érvei extrapolációjának kockázatára tekintettel a Bizottság fenntartásokat fogalmazott meg a T-516/18. és a T-525/18. sz. ügyek egyesítésével szemben. A Törvényszék mindazonáltal célszerűnek tartja ezen ügyeknek az eljárási szabályzat 68. cikkének megfelelően a közöttük lévő összefüggés miatt az eljárást befejező határozat meghozatala céljából történő egyesítését, valamint a bizalmas adatoknak az Írország számára hozzáférhető iratokból történő ismételt kizárását.

B. Az ügy érdeméről

129 A T-516/18. sz. ügyben benyújtott keresetének alátámasztására a Luxemburgi Nagyhercegség lényegében hat jogalapra hivatkozik:

- az első jogalap a szóban forgó FA-k szelektivitásának téves értékelésén alapul;

- a második jogalap az előny fogalmának megsértésén alapul;

- a harmadik jogalap a burkolt adójogi harmonizáción alapul;

- a negyedik jogalap az eljárási jogok megsértésén alapul;

- a másodlagosan előterjesztett ötödik jogalap az európai uniós jog általános elveinek az állítólagosan nyújtott támogatások visszatéríttetése keretében történő megsértésén alapul;

- a hatodik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

130 A T-525/18. sz. ügyben benyújtott keresetének alátámasztására az Engie lényegében nyolc jogalapra hivatkozik:

- az első jogalap a szóban forgó FA-k államnak való betudhatóságának hiányán alapul;

- a második jogalap az előny fogalmának megsértésén alapul;

- a harmadik jogalap a szóban forgó FA-k szelektivitásának téves értékelésén alapul;

- a negyedik jogalap a szóban forgó FA-k tévesen egyedi támogatásként történő minősítésén alapul;

- az ötödik jogalap lényegében a burkolt adójogi harmonizáción alapul;

- a hatodik jogalap az eljárási jogok megsértésén alapul;

- a másodlagosan előterjesztett hetedik jogalap az uniós jog általános elveinek az állítólagosan nyújtott támogatások visszatéríttetése keretében történő megsértésén alapul;

- a nyolcadik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul.

131 A jelen ítélet szempontjából elsősorban azon jogalapok megalapozottságát kell megvizsgálni, amelyek először is, burkolt adójogi harmonizációra hivatkoznak, mivel igenlő válasz esetén a Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy az állami támogatások joga alapján vizsgálja a szóban forgó FA-kat, másodszor, az indokolási kötelezettségének a Bizottság általi tiszteletben tartását vitatják, harmadszor pedig az eljárási jogok állítólagos megsértésére vonatkoznak.

132 Másodsorban, a Törvényszék azokat a jogalapokat fogja tárgyalni, amelyek a szóban forgó FA-k Luxemburgi Nagyhercegségnek való betudhatóságának hiányára, a szelektív előny hiányára, a szóban forgó FA-k tévesen egyedi támogatásként történő minősítésére, valamint az állítólagosan nyújtott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettség téves megállapítására vonatkoznak.

1. A T-525/18. sz. ügyben előterjesztett ötödik jogalapról és a T-516/18. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalapról, amelyek lényegében burkolt adójogi harmonizáció fennállásán alapulnak

133 A T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset ötödik jogalapja lényegében két részre oszlik. Az Engie az első részben az EUMSZ 3-5. cikk és az EUMSZ 113-117. cikk megsértésére, a második részben pedig a Bizottság hatáskörrel való visszaélésére hivatkozik. A T-516/18. sz. ügyben a Luxemburgi Nagyhercegség az EUSZ 4. és EUSZ 5. cikket sértő burkolt adójogi harmonizációra hivatkozik.

a) Az EUSZ 4. és EUSZ 5. cikk, valamint az EUMSZ 3-5. cikk és az EUMSZ 113-117. cikk állítólagos megsértéséről

134 Egyrészt, az Engie azt állítja, hogy a Bizottság beavatkozott a Luxemburgi Nagyhercegség adópolitikájába, mivel a szóban forgó FA-kat állami támogatásnak minősítette, noha azok közvetlen adózással kapcsolatos általános intézkedéseket hajtanak végre, amelyek nem eredményeznek megkülönböztetést, és amelyek ennélfogva nem szelektívek. A Bizottság ezáltal megsértette az EUMSZ 3-5. cikket, valamint az EUMSZ 113-117. cikket.

135 Másrészt, a Bizottság a szelektivitás fogalmának kiterjesztő felfogásával az elfogadott referenciarendszerek meghatározása és értelmezése során a Luxemburgi Nagyhercegség helyébe lépett.

136 A Luxemburgi Nagyhercegség hozzáteszi, hogy a Bizottság azzal, hogy a saját értelmezését fogadta el a luxemburgi adójogra, valamint arra vonatkozóan, hogy annak mi kellene, hogy legyen a célja, eszközként használta az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, figyelmen kívül hagyva a tagállamoknak a közvetlen adóztatás területén fennálló szuverén hatáskörét, valamint a tagállamok és az Unió közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó elveket.

137 A Bizottság vitatja mindezen érvek megalapozottságát. Hangsúlyozza többek között a tagállamok azon kötelezettségét, hogy a közvetlen adózás területén fenntartott hatáskörük gyakorlása során tiszteletben tartsák általában az uniós jogot, és különösen az állami támogatásokra vonatkozó jogot. Hangsúlyozza továbbá, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem kérdőjelezi meg a Luxemburgi Nagyhercegségnek a saját adórendszere kialakítására vonatkozó hatáskörét.

138 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós jog fejlődésének jelenlegi szakaszában a közvetlen adók ugyan a tagállamok hatáskörébe tartoznak, ez utóbbiak azonban e hatáskörüket az uniós jog tiszteletben tartásával kötelesek gyakorolni (lásd: 2012. július 12-iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C-269/09, EU:C:2012:439, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

139 Ezért az állami támogatások terén a tagállamok olyan területeken - így a közvetlen adózás területén is - történő beavatkozásai, amelyek az Európai Unióban nem képezik harmonizáció tárgyát, nincsenek kizárva az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó szabályozás hatálya alól. Ennélfogva a Bizottság az adóintézkedéseket állami támogatásnak minősítheti, amennyiben az ilyen minősítéshez szükséges feltételek teljesülnek (2015. március 25-iBelgium kontra Bizottság ítélet, T-538/11, EU:T:2015:188, 65. és 66. pont; lásd még ebben az értelemben: 1974. július 2-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, 173/73, EU:C:1974:71, 28. pont; 2006. június 22-iBelgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet, C-182/03 és C-217/03, EU:C:2006:416, 81. pont).

140 Az adóintézkedéseket ugyanis, amennyiben valójában hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg az ezen adóintézkedések által kitűzött célra tekintettel hasonló helyzetben lévő társaságok között, és az intézkedések kedvezményezettjei számára olyan szelektív előnyöket biztosítanak, amelyek "bizonyos" vállalkozásokat vagy "bizonyos" áruk termelését előnyben részesítik, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2011. november 15-iBizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732, 104. pont).

141 A fentiekből következően a Bizottsággal szemben, mivel hatáskörrel rendelkezik arra, hogy ellenőrizze az EUMSZ 107. cikk tiszteletben tartását, nem kifogásolható, hogy túllépte volna a hatáskörét, amikor megvizsgálta a szóban forgó FA-kat annak ellenőrzése céljából, hogy ezek állami támogatásnak minősülnek-e, és amennyiben annak minősülnek, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében összeegyeztethetőek-e a belső piaccal.

142 Az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség tehát tévesen állítja, hogy a Bizottság beavatkozott a Luxemburgi Nagyhercegség adópolitikájába, mivel a Bizottság pusztán az EUMSZ 107. cikken alapuló hatásköreit gyakorolta, amikor megvizsgálta, hogy a szóban forgó FA-k megfelelnek-e az állami támogatások jogának.

143 Az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség által előadott érvek nem kérdőjelezhetik meg ezt a megállapítást.

144 Először is, ellentétben azzal, amit az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség állít, a Bizottság a szóban forgó FA-k szelektivitásának bizonyítása során nem a luxemburgi adójogra vonatkozó saját értelmezését fogadta el. A Bizottság ugyanis szigorúan tartotta magát a luxemburgi adójog - megtámadott határozat (78)-(90) preambulumbekezdésében ismertetett - rendelkezéseihez. A Bizottság éppen a luxemburgi adójog rendelkezéseire támaszkodva határozta meg többek között az elfogadott különböző referenciarendszereket, amint az a megtámadott határozat (171)-(176), (200)-(205), (245) és (292)-(298) preambulumbekezdéséből kitűnik.

145 Ezenkívül a Bizottság vizsgálata során nem a luxemburgi adószabályokra vonatkozó saját értelmezésére támaszkodott, hanem a luxemburgi adóhatóságok értelmezésére, amint az többek között a megtámadott határozat (283) preambulumbekezdéséből kitűnik.

146 Ebből következik, hogy a Bizottság a szóban forgó FA-kat nem a luxemburgi adószabályokra vonatkozó saját értelmezése, hanem a luxemburgi adójognak a luxemburgi adóhatóságok által alkalmazott rendelkezései fényében vizsgálta.

147 Másodszor, a Bizottság nem sértette meg a közvetlen adóztatás területén a tagállamok számára fenntartott hatáskört pusztán amiatt, hogy a szóban forgó FA-kat a luxemburgi adójogi rendelkezésekre tekintettel saját maga vizsgálta meg annak ellenőrzése érdekében, hogy az említett FA-k szelektív előnyt biztosítottak-e kedvezményezettjeik számára.

148 A fenti 138. pontban ismertetett ítélkezési gyakorlatból ugyanis vitathatatlanul az következik, hogy a Bizottság az uniós jog fejlődésének jelenlegi szakaszában nem rendelkezik olyan hatáskörrel, amely lehetővé teszi számára, hogy önállóan határozza meg a társaságok közvetlen adózásának szabályait, elvonatkoztatva a nemzeti adószabályoktól.

149 Ugyanakkor, bár az "általános" adózást a nemzeti jogszabályok határozzák meg, és bár még az előny fennállását is ezen adózás alapján kell meghatározni, mindazonáltal - amint arra a Törvényszék a fenti 139. pontban emlékeztetett - az olyan adóintézkedések, amelyek valójában hátrányos megkülönböztetést valósítanak meg az ezen adóintézkedések által kitűzött célra tekintettel hasonló helyzetben lévő társaságok között, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak.

150 Így annak vizsgálatával, hogy a szóban forgó FA-k megfelelnek-e az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak, a Bizottság csak a luxemburgi adójog által meghatározott, a luxemburgi adóhatóságok által alkalmazott "általános" adóztatás értékelését végezhette el. Ezzel semmilyen "adóharmonizációt" nem hajtott végre, hanem az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése által ráruházott hatáskört gyakorolta.

151 A Bizottság ugyanis az adóintézkedések állami támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzése címén maga értékelheti a nemzeti adórendelkezéseket, amely értékelést adott esetben az érintett tagállam vagy az esetleges érdekelt felek a Törvényszék előtti megsemmisítés iránti kereset keretében vitathatják.

152 Harmadszor, az, hogy állítólag nem bizonyították az Engie javára fennálló esetleges megkülönböztetést, hatástalan a Bizottság hatásköre esetleges hiányának megállapítása szempontjából. Az ilyen érv éppen ellenkezőleg annak megállapítására irányul, hogy a Bizottság a hatáskörének gyakorlása során sértette meg az EUMSZ 107. cikket.

153 E körülmények között a Bizottság a megtámadott határozat elfogadásával nem sértette meg sem az EUSZ 4. és EUSZ 5. cikket, sem pedig az EUMSZ 3-5. cikket és az EUMSZ 113-117. cikket.

b) A hatáskörrel való állítólagos visszaélésről

154 Az Engie szerint a Bizottság az EUMSZ 107. és EUMSZ 108. cikk által ráruházott hatásköröket arra használta fel, hogy a Luxemburgi Nagyhercegséget a "nyereség adómentességével" kapcsolatos adópolitikájának módosítására kényszerítse, és így közvetett módon adóharmonizáció végzésére alkalmas eszközökkel rendelkezzen.

155 Az adóharmonizációra irányuló rejtett cél követéséről tanúskodnak a következők: a szóban forgó FA-k szelektivitásának megállapítása címén a Bizottság akként határozta meg a referenciarendszert, hogy egy tetszése szerint meghatározott célkitűzést vett alapul; a Bizottság nem vette figyelembe az adóztatás jogszerűségének elvét, a határokon átnyúló helyzetek adójogi kezelését és a ZORA kölcsönök különleges jellegét; az, ahogyan a Bizottság a joggal való visszaélés kritériumait értelmezte, valamint az, hogy a megtámadott határozatot azzal egyidejűleg fogadták el, hogy az LIR 22a. cikkét módosító törvénytervezetet benyújtották a Chambre des députés-hez (képviselőház, Luxemburg).

156 A Bizottság vitatja mindezen érvek megalapozottságát. Arra hivatkozik, hogy mivel a megtámadott határozat nem harmonizációs intézkedés, nem kifogásolható vele szemben, hogy visszaélt volna a hatáskörével.

157 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban azon céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződések által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (2013. április 16-iSpanyolország és Olaszország kontra Tanács ítélet, C-274/11 és C-295/11, EU:C:2013:240, 33. pont; 2018. július 12-iPA kontra Parlament ítélet, T-608/16, nem tették közzé, EU:T:2018:440, 42. pont).

158 Ezenkívül az EUMSZ 108. cikk értelmében a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megvizsgálja az állami támogatásnak minősülő állami intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

159 Márpedig a jelen ügyben nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy a megtámadott határozat elfogadásával visszaélt volna a hatáskörével, amely határozat a szóban forgó FA-kra vonatkozó hivatalos vizsgálati eljárás végén annak megállapítására irányult, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség ezen FA-k révén a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást nyújtott.

160 Egyrészt, a megtámadott határozat nem tekinthető burkolt adóharmonizációs intézkedésnek, amint az a fenti 153. pontban megállapításra került.

161 Ami konkrétabban az LIR 22a. cikkét módosító törvénytervezetnek a luxemburgi képviselőházhoz a megtámadott határozat elfogadásával egyidejűleg történő benyújtását illeti, meg kell állapítani, hogy az Engie nem adott elő olyan körülményeket, amelyek lehetővé tennék annak alátámasztását, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség e jogalkotási kezdeményezése mennyiben minősül a Bizottság hatáskörrel való visszaélése bizonyítékának. Pusztán az LIR 22a. cikkének a Luxemburgi Nagyhercegség általi módosítása ezért nem tekinthető a hatáskörrel való ilyen visszaélés kellő bizonyítékának.

162 Másrészt, az esetleges hatáskörrel való esetleges visszaélésre vonatkozó állítás alátámasztása érdekében az Engie által előterjesztett egyéb bizonyítékok mindenekelőtt a szóban forgó FA-k szelektivitására vonatkozó, Bizottság általi értékelés vitatására irányulnak, és ennélfogva a fenti 157. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében hatástalanok a hatáskörrel való állítólagos visszaélés bizonyítása szempontjából.

163 Következésképpen a hatáskörrel való visszaélésre alapított érvet, és ennélfogva a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset ötödik jogalapját és a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset harmadik jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

2. A T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset nyolcadik jogalapjáról és a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset hatodik jogalapjáról, amelyek az indokolási kötelezettség megsértésén alapulnak

164 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie több olyan hiányosságra hivatkozik, amelyek a szóban forgó FA-k szelektivitásának a megtámadott határozatban való bizonyítását érintik. Így véleményük szerint a Bizottság nem indokolta megfelelően az érintett holdingtársaságok javára biztosított szelektív előny fennállására vonatkozó értékelését, valamint a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés Luxemburgi Nagyhercegség általi alkalmazásának hiányából eredő szelektív előny fennállására vonatkozó értékelését.

165 Az Engie hozzáteszi, hogy a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét azáltal, hogy nem tüntette fel egyértelműen azokat az indokokat, amelyek alapján nem vette figyelembe azt a tényt, hogy más vállalkozások ugyanolyan adójogi bánásmódban részesültek, mint az Engie csoporthoz tartozó társaságok.

166 Általánosabban, a jogszabályokra, valamint a közigazgatási és bírósági gyakorlatra való hivatkozás hiánya, valamint az eltérő feltételes adómegállapításokra vonatkozó bizonyítékok hiánya azt mutatja, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét.

167 A Bizottság vitatja mindezen érvek megalapozottságát. Azt állítja, hogy az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség semmilyen módon nem világít rá a megtámadott határozat esetleges hiányosságaira. Azt is megjegyzi, hogy az Engie-nek módjában állt az érvelését megérteni és a Törvényszék előtt érdemben vitatni.

168 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az indokolásnak lehetővé kell tennie az érdekeltek számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését egyrészt jogaik védelme és a döntés megalapozottságának megítélhetősége érdekében, másrészt pedig annak lehetővé tétele érdekében, hogy az uniós bíróság gyakorolhassa a jogszerűség felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét. Nem követelmény az indokolással szemben, hogy a releváns tény- és jogkérdések minden részletére kitérjen, mivel nem csupán szövege, hanem egyben kontextusa, valamint a tárgyra vonatkozó jogszabályok összessége alapján döntendő el az a kérdés, hogy a jogi aktus indokolása megfelel-e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek (2005. június 15-iCorsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, T-349/03, EU:T:2005:221, 62-63. pont; 2014. október 16-iEurallumina kontra Bizottság ítélet, T-308/11, nem tették közzé, EU:T:2014:894, 44. pont; 2019. május 6-iScor kontra Bizottság ítélet, T-135/17, nem tették közzé, EU:T:2019:287, 80. pont).

169 A Bizottság különösen nem köteles állást foglalni az érdekeltek által elé terjesztett minden érvet illetően, hanem elegendő, ha a határozat rendszere szempontjából alapvető fontossággal bíró tényeket és jogi érveket ismerteti (2005. június 15-iCorsica Ferries France kontra Bizottság ítélet, T-349/03, EU:T:2005:221, 64. pont; 2014. október 16-iEurallumina kontra Bizottság ítélet, T-308/11, nem tették közzé, EU:T:2014:894, 44. pont; 2019. május 6-iScor kontra Bizottság ítélet, T-135/17, nem tették közzé, EU:T:2019:287, 80. pont).

170 Márpedig a jelen ügyben azon túlmenően, hogy az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség szorosan részt vett a hivatalos vizsgálati eljárásban, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ez utóbbiaknak - a Törvényszékhez benyújtott beadványaikra tekintettel - módjukban állt érdemben vitatni a megtámadott határozat megalapozottságát.

171 Továbbá a megtámadott határozat nem tartalmaz olyan hiányosságokat, amelyek következtében a Törvényszék ne tudná teljeskörűen elvégezni a jogszerűségi felülvizsgálatot.

172 A megtámadott határozatból ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság ténybelileg és a jogilag megkövetelt módon megjelölte azokat az indokokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a szóban forgó FA-k az EUMSZ 107. cikk értelmében vett, a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek.

173 Közelebbről, ami a jelen ügyben a szelektív előny fennállására vonatkozó harmadik feltételt illeti, a Bizottság a megtámadott határozat 6.2. pontjában (az említett határozat (163)-(236) preambulumbekezdése) kifejtette azokat az okokat, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy a holdingtársaságok szintjén az Engie csoport javára nyújtott szelektív előny állt fenn.

174 A Bizottság lényegében úgy vélte, hogy a szóban forgó FA-k szelektív előnyt biztosítanak a holdingtársaságoknak azáltal, hogy eltérnek először is a luxemburgi társaságiadó-rendszerre kiterjedő referenciarendszertől, és másodszor, a felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó luxemburgi rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszertől.

175 A megtámadott határozat 6.3. pontjában (az említett határozat (237)-(288) preambulumbekezdése) a Bizottság kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy az Engie csoporttal szembeni kedvezményes adójogi bánásmód következtében szelektív előny áll fenn. A Bizottság szerint ez a helyzet, mivel a leányvállalatokból, a közvetítő társaságokból és a holdingtársaságokból álló Engie csoport adóterhe a szóban forgó FA-k következtében csökkent, holott ennek az adótehernek főszabály szerint a csoport szintjén változatlannak kellett volna maradnia. A csoport adóterhének csökkenése a Bizottság szerint ismét csak eltért a luxemburgi társaságiadó-rendszertől.

176 A Bizottság a megtámadott határozat 6.4. pontjában (az említett határozat (289)-(312) preambulumbekezdése) megjelölte azokat az okokat is, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzéséből eredő szelektív előny áll fenn.

177 A Bizottság az értékelését a joggal való visszaélés luxemburgi közigazgatási és bírósági gyakorlat alapján levezetett kritériumaira alapozta, és azt kívánta bizonyítani, hogy a jelen ügyben e kritériumok mindegyike megfelelően teljesül. Ezért abból adódóan, hogy a luxemburgi adóhatóság nem alkalmazta a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezést, a Luxemburgi Nagyhercegség szelektív előnyt biztosított az érintett holdingtársaságoknak.

178 Végül az, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a feltételes adómegállapításokra vonatkozó luxemburgi közigazgatási gyakorlatot, illetve az, hogy nem vette figyelembe azokat a vállalkozásokat, amelyek potenciálisan ugyanazon előnyben részesültek, mint az Engie csoporthoz tartozó társaságok, nem vezethet annak megállapításához, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét. Ez az érv ugyanis a megtámadott határozatnak nem a formáját, hanem annak érdemét vitatja.

179 Következésképpen a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset nyolcadik jogalapját és a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset hatodik jogalapját, amelyek az indokolási kötelezettség megsértésén alapulnak, mint megalapozatlant el kell utasítani.

3. A T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset hatodik jogalapjáról és a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset negyedik jogalapjáról, amelyek az eljárási jogok megsértésén alapulnak

180 Mind az Engie, mind pedig a Luxemburgi Nagyhercegség azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy megsértette eljárási jogaikat.

181 Elsősorban, az Engie azt állítja, hogy a Bizottság megsértette eljárási jogait azzal, hogy nem küldte meg részére a Luxemburgi Nagyhercegség által a Bizottság 2017. március 22-i levelére adott választ. E válasz lehetővé tette volna az Engie számára, hogy jobban védekezzen, mivel rávilágított, hogy más vállalkozások azonos adójogi bánásmódban részesülnek.

182 Közelebbről, ezek az információk lényegesek voltak a szelektív előny - 2013. november 12-iMOL kontra Bizottság ítéletnek (T-499/10, EU:T:2013:592) és a Bizottság feltételes adómegállapításokra vonatkozó újabb határozathozatali gyakorlatának megfelelően - valamely általános adórendszer egyedi alkalmazása alapján történő megállapítása szempontjából.

183 E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárásban az érintett tagállamon kívüli érdekelt felek lehetősége arra korlátozódik, hogy közöljék a Bizottsággal mindazon információkat, amelyek arra irányulnak, hogy a Bizottságot a jövőbeli eljárását illetően tájékoztatással lássák el, és ezek az érdekeltek maguk nem tarthatnak igényt arra, hogy a Bizottsággal olyan kontradiktórius vitát folytassanak le, mint amely az említett tagállam számára nyitva áll (2011. november 15-iBizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732, 181. pont).

184 Így az Engie által annak igazolása érdekében előadott érvektől függetlenül, hogy véleménye szerint közölni kellett volna vele a Luxemburgi Nagyhercegség válaszát, az Engie nem tarthat igényt arra, hogy a Bizottsággal kontradiktórius vitát folytathasson le, és nem követelheti a Bizottságtól az eljárásban részt vevő többi fél válaszának közlését sem.

185 Az érintett tagállamon kívüli érdekelt felek számára nyitva álló egyetlen lehetőség ugyanis abban áll, hogy akár saját kezdeményezés alapján, akár dokumentumokra és a Bizottság által a hivatalos vizsgálati eljárás során feltett kérdésekre válaszul észrevételeket nyújtsanak be. E tekintetben, amint az a fenti 56-62. pontban megállapítást nyert, meg kell állapítani, hogy az Engie élt ezzel a lehetőséggel, mivel a hivatalos vizsgálati eljárás keretében több alkalommal is észrevételeket terjesztett elő.

186 Másodsorban, az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy a Bizottság megsértette eljárási jogaikat lényegében azáltal, hogy nem fogadott el új eljárást megindító határozatot, vagy legalábbis kijavító határozatot. Az ilyen határozat lehetővé tette volna az eljárást megindító határozat pontatlanságainak kijavítását, a felek számára pedig azt, hogy az igazgatási eljárás során megfelelően kifejthessék észrevételeiket a megtámadott határozatban a szóban forgó FA-k szelektivitásának alátámasztása érdekében végül elfogadott érvelésre vonatkozóan.

187 A Bizottság által a megtámadott határozatban eszközölt módosítások ugyanis nem voltak előre láthatóak. Az Engie szerint a Bizottság nem csupán az érvelésének módosítására szorítkozott, hanem módosította a fő kifogásokat és magát a határozat tárgyát is.

188 A Luxemburgi Nagyhercegség kifejti, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, valamint az EUMSZ 108. cikk alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendeletet (HL 2015. L 248., 9. o.) azzal, hogy sem új eljárást megindító határozatot, sem kijavító határozatot nem fogadott el, noha a helyzet ezt megkövetelte.

189 A Luxemburgi Nagyhercegség hozzáteszi, hogy a Bizottság a megtámadott határozatot kizárólag az eljárást megindító határozatban hiányosan említett megfontolásokra alapította, amelyek olyan kifogások keretébe látszanak illeszkedni, amelyektől elállt. Ha a kifogásokat megfelelően alátámasztották volna, további bizonyítékokat tudott volna felhozni annak érdekében, hogy az elfogadott megoldás eltérő legyen.

190 Ezenfelül a Luxemburgi Nagyhercegség szerint a Bizottság 2017. december 11-i levele, amely nem minősül kijavító határozatnak, az eljárást megindító határozatot érintő félreérthetőségek egyikét sem szüntette meg.

191 A Bizottság vitatja mindezen érvek megalapozottságát. Az ítélkezési gyakorlatra tekintettel úgy érvel, hogy az eljárást megindító határozat és a végleges határozat között kiigazíthatta álláspontját anélkül, hogy újból meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, és lényegében hozzáteszi, hogy az eljárást megindító határozat a megtámadott határozatban felhozott összes pontot érintette.

192 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás keretében a védelemhez való jog tiszteletben tartása megköveteli, hogy az érintett tagállamnak lehetősége legyen hatékonyan kifejteni álláspontját a Bizottság által felhozott tények és körülmények helytállósága és relevanciája, és azon iratok tekintetében, amelyekkel a Bizottság alátámasztja az uniós jog megsértésére vonatkozó állítását, valamint az érintett harmadik felek által az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alapján előterjesztett észrevételekre vonatkozóan. Amennyiben a tagállamnak nem volt lehetősége megjegyzést fűzni ezekhez az észrevételekhez, a Bizottság nem szerepeltetheti azokat az e tagállam ellen irányuló határozatában (lásd: 2017. december 13-iGörögország kontra Bizottság ítélet, T-314/15, nem tették közzé, EU:T:2017:903, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

193 A 2015/1589 rendelet 6. cikke értelmében, amikor a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás indításáról határoz, az eljárást megindító határozat szorítkozhat a vonatkozó ténybeli és jogi kérdések összefoglalására, a szóban forgó állami intézkedés támogatási jellegére vonatkozó előzetes értékelésre és a belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban felmerült kétségek ismertetésére (lásd: 2017. december 13-iGörögország kontra Bizottság ítélet, T-314/15, nem tették közzé, EU:T:2017:903, 26. pont).

194 Azt is meg kell állapítani, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás lehetővé teszi a vizsgálati eljárást megindító határozatban felvetett kérdések alaposabb vizsgálatát és tisztázását.

195 A 2015/1589 rendelet 9. cikkéből következik, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás végén ölthet formát a Bizottság által végzett elemzés, mivel a Bizottság végleges határozatot hozhat arról, hogy az intézkedés nem minősül támogatásnak, vagy a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó kételyek megszűntek. Ebből következik, hogy a végleges határozat bizonyos eltéréseket mutathat az eljárást kezdeményező határozathoz képest, anélkül hogy ezek az eltérések érvénytelenné tennék a végleges határozatot (lásd: 2017. december 13-iGörögország kontra Bizottság ítélet, T-314/15, nem tették közzé, EU:T:2017:903, 27. pont).

196 Márpedig a jelen ügyben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az eljárást megindító határozatban a Bizottság előzetesen megállapította, hogy szelektív előny áll fenn mind a leányvállalatok, vagyis az LNG Supply és a GSTM, mind az Engie csoport egésze javára.

197 Így a Bizottság elsődlegesen azt állította, hogy a szóban forgó FA-k - azáltal, hogy lehetővé teszik a ZORA kölcsönre számított akkréció megadóztatásának mellőzését - eltérnek az LIR 109. cikkének (1) bekezdésétől és 164. cikkétől, amelyek a Luxemburgban adóköteles valamennyi társaságra alkalmazandó adózási szabályok.

198 Másodlagosan, a Bizottság egyrészt úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó FA-k eltértek a részvényre átváltható kölcsönből eredő tőkenyereség adóztatására vonatkozó rendelkezésektől, vagyis az LIR 22a. és 97. cikkétől annyiban, amennyiben jóváhagyták a leányvállalatok által elért jövedelmek megadóztatásának mellőzését azzal, hogy a ZORA kölcsönre számított akkréciót levonható kamatokként kezelték.

199 A Bizottság másrészt rámutatott arra, hogy az LIR 22a. és 109. cikkétől való eltérések - amelyek lehetővé teszik a ZORA kölcsönre számított akkréció megadóztatásának mellőzését - együttes hatása a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől való eltérést eredményez.

200 E megfontolások felidézését követően mindenekelőtt rá kell mutatni, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság kétségkívül nem vette át az eljárást megindító határozat szakaszában a szóban forgó FA-k szelektivitásának elemzésére vonatkozóan kifejtett érvelés egészét.

201 Ugyanakkor a Bizottság elemzése terjedelmének e korlátozása nem értelmezhető úgy, mint az eljárást megindító határozat tárgyának módosítása, mivel azt továbbra is a szóban forgó FA-k állami támogatások jogával való összeegyeztethetősége képezi.

202 A megtámadott határozatban a szóban forgó FA-k szelektivitása kapcsán végül követett elemzés előfeltevései továbbá szerepeltek az eljárást megindító határozatban, amit az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség sem kíván vitatni.

203 Amint ugyanis a megtámadott határozat (91)-(100) preambulumbekezdésében kifejtésre került, az eljárást megindító határozat olyan körülményekként, amelyek szelektív előnyt eredményezhetnek, egyrészt a ZORA kölcsönben részesülő leányvállalat arra való lehetőségét, hogy az LIR 109. cikke alapján kamatként levonja a ZORA kölcsönre számított akkréciót, másrészt pedig az LIR 22a. cikkének az adott esetre való alkalmazását azonosította, amennyiben az lehetővé tehette, hogy a szóban forgó ZORA kölcsön átváltásakor ne adóztassák meg az említett akkréciót. Ezenkívül a Bizottság azonosította a ZORA kölcsönre számított akkréció leányvállalatok szintjén való levonhatóságának és a megfelelő jövedelmek az érintett holdingtársaságok szintjén történő megadóztatása elmaradásának együttes hatását.

204 Másként fogalmazva, az eljárást megindító határozat már kitért mind az LIR 166. cikkének a leányvállalatok szintjén nem adóztatott nyereségeknek gazdasági szempontból megfelelő, részesedésből származó jövedelmek tekintetében az érintett holdingtársaságok szintjén történő téves alkalmazására, mind pedig az LIR 22a. cikkének téves alkalmazására, amely cikk nem arra irányul, hogy végleges adómentességet biztosítson a ZORA kölcsönre számított akkréció számára, hanem csupán arra, hogy annak megadóztatását elhalassza. A Bizottság ugyanígy már hivatkozott a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzésére is.

205 Ennélfogva, mivel a Bizottság által a megtámadott határozatban a szelektív előny fennállását illetően megállapított kulcsfontosságú elemek már az eljárást megindító határozatból is kitűntek, a Luxemburgi Nagyhercegség nem kifogásolhatja a Bizottsággal szemben, hogy nem tette lehetővé számára, hogy a fenti 192. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében érdemben kifejthesse a szelektív előny fennállásával kapcsolatos álláspontját.

206 Hozzá kell tenni, hogy a Bizottság 2017. december 11-i levelében strukturált módon pontosítani kívánta érvelését, és e tekintetben be kívánta szerezni mind az Engie, mind a Luxemburgi Nagyhercegség észrevételeit.

207 Egyértelműen ez a helyzet a referenciarendszereknek a megtámadott határozatban - a szóban forgó FA-k érintett holdingtársaságok és az Engie csoport szintjén fennálló szelektivitásának megállapítása céljából - elfogadott meghatározását illetően.

208 Ezenkívül, noha a Bizottság a 2017. december 11-i levélben nem foglalta össze az eljárást megindító határozatban előadott, a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzésére vonatkozó érvelését, ismételten felhívta a feleket, hogy ezzel kapcsolatban tegyenek kiegészítő észrevételeket.

209 Végül, a szóban forgó FA-k szelektivitására vonatkozó elemzés terjedelmének az eljárást megindító határozat és a megtámadott határozat között történő korlátozása a Bizottság szervezeti egységei, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie közötti levélváltásból ered, ami - amennyiben szükséges - magának a hivatalos vizsgálati eljárásnak a célját, valamint az említett eljárás során folytatott levélváltás hasznosságát és hatékonyságát mutatja.

210 Ennélfogva e megfontolások fényében a Bizottság a jelen ügyben nem sérthette meg a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie eljárási jogait azzal, hogy nem fogadott el új eljárást megindító határozatot, vagy legalábbis kijavító határozatot.

211 Következésképpen a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset hatodik jogalapját és a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset negyedik jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

4. A T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset első, az állami források elkötelezésének hiányára és a szóban forgó FA-k államnak való betudhatóságának hiányára alapított jogalapjáról

212 Elsősorban, az Engie azt állítja, hogy a szóban forgó FA-kat nem lehet úgy tekinteni, mint amelyek állami beavatkozással járnak. Ezek ugyanis fakultatívak, és csupán levonják a luxemburgi adójog adott helyzetre való alkalmazásának szigorú következményeit.

213 Az Engie szerint ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzése sem, mivel a Bizottság egyáltalán nem bizonyította, hogy a luxemburgi hatóságok gyakorlata, amely hatóságokról a jelen ügyben legfeljebb annyi derült ki, hogy nem avatkoztak be, összehasonlítható esetekben eltérő lett volna.

214 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy az előnyök az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "támogatásoknak" minősülhessenek, egyrészt azokat közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból kell nyújtani, másrészt pedig az államnak betudhatóknak kell lenniük (2019. március 28-iNémetország kontra Bizottság ítélet, C-405/16 P, EU:C:2019:268, 48. pont).

215 Az intézkedés államnak való betudhatóságának értékelésekor azt kell megvizsgálni, hogy a hatóságok részt vettek-e ezen intézkedés meghozatalában (2019. március 28-iNémetország kontra Bizottság ítélet, C-405/16 P, EU:C:2019:268, 49. pont).

216 Márpedig a jelen ügyben a szóban forgó FA-kat a luxemburgi adóhatóság fogadta el, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (156) preambulumbekezdésében helyesen hangsúlyozta.

217 Következésképpen önmagában e megállapításra tekintettel nem vitatható eredményesen, hogy az említett FA-k a Luxemburgi Nagyhercegségnek tudhatók be.

218 Másodsorban, a szóban forgó FA-k az Engie szerint nem járnak állami források elkötelezésével sem. Ezek ugyanis nem eredményezik az általában fizetendő adó összegének csökkenését.

219 E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy nem szükséges minden esetben bizonyítani, hogy állami források átruházása történt, ahhoz, hogy a vállalkozásnak vagy vállalkozásoknak biztosított előnyt az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak lehessen minősíteni (2013. március 19-iBouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság és társai, valamint Bizottság kontra Franciaország és társai ítélet, C-399/10 P és C-401/10 P, EU:C:2013:175, 100. pont).

220 Így támogatásoknak kell tekinteni többek között azokat a beavatkozásokat, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szoros értelmében szubvenciók lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak (2013. március 19-iBouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság és társai, valamint Bizottság kontra Franciaország és társai ítélet, C-399/10 P és C-401/10 P, EU:C:2013:175, 101. pont).

221 Márpedig a szóban forgó FA-kkal - amint az a megtámadott határozat (158) preambulumbekezdéséből kitűnik - a luxemburgi adóhatóság lehetővé tette, hogy az érintett holdingtársaságokat bizonyos részesedésekből származó jövedelmeik után ne adóztassák meg. Másként fogalmazva, az említett FA-k a fenti 220. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében enyhítik azokat a terheket, amelyek főszabály szerint a vállalkozás költségvetését terhelik.

222 Ennélfogva az állami források felhasználásával kapcsolatos feltétel is teljesül.

223 Következésképpen a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset első jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

5. A T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset első és második jogalapjáról, valamint a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset második és harmadik jogalapjáról, amelyek lényegében a szelektív előny azonosítása során elkövetett értékelési hibákon és téves jogalkalmazáson alapulnak

a) Előzetes észrevételek

224 A megtámadott határozat (162), (171), (200), (237) és (289) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság - amint azt a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva megerősítette - négyféle érvelés alapján bizonyította, hogy az Engie csoport szelektív előnyben részesült, amely érvelések közül egyet - a megtámadott határozat (289) preambulumbekezdésére tekintettel - másodlagos jelleggel fogalmazott meg.

225 Így először is, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó FA-k az érintett holdingtársaságok szintjén szelektív előnyt biztosítottak az Engie csoportnak, eltérve a luxemburgi társaságiadó-rendszerre kiterjedő referenciarendszertől.

226 Másodszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Engie csoportnak az érintett holdingtársaságok szintjén nyújtott szelektív előny amiatt is fennáll, hogy a szóban forgó FA-k eltérnek a felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó luxemburgi rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszertől.

227 Harmadszor, a Bizottság a luxemburgi társaságiadó-rendszerre kiterjedő referenciarendszerre tekintettel úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó FA-k a - jelen esetben az érintett holdingtársaságokat, a közvetítő társaságokat és a leányvállalatokat magában foglaló - Engie csoport javára is szelektív előnyt biztosítanak.

228 Negyedszer és másodlagosan, a Bizottság úgy vélte, hogy a szóban forgó FA-k szelektív előnyt biztosítanak az Engie csoporthoz tartozó, a megtámadott határozatban együttesen "Engie"-ként megjelölt valamennyi társaság számára, mivel eltérnek a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől, amely a luxemburgi társaságiadó-rendszerre kiterjedő referenciarendszer szerves részét képezi.

229 Keresetükkel az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség a Bizottságnak a jelen ügyben a szelektív előny fennállásának megállapítására irányuló valamennyi érvelését vitatja. E célból a felperesek olyan jogalapokat és érveket terjesztenek elő, amelyek - bár a keresetleveleikben eltérően szerepelnek - lényegüket tekintve jelentős hasonlóságokat mutatnak.

230 E tekintetben előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a határozatot megalapozó egyes indokok önmagukban alkalmasak arra, hogy jogilag megfelelően igazolják a határozatot, azok a hibák, amelyek a jogi aktus más indokait érvényteleníthetik, semmiképpen nem befolyásolják annak rendelkező részét (2005. december 14-iGeneral Electric kontra Bizottság ítélet, T-210/01, EU:T:2005:456, 42. pont).

231 Ezenkívül, ha a Bizottság határozatának a rendelkező része az érvelés több pillérén alapul, amelyek mindegyike önmagában elegendő ahhoz, hogy e rendelkező részt megalapozza, főszabály szerint csak abban az esetben kell megsemmisíteni ezt a jogi aktust, ha mindegyik pillér jogsértő. Ebben az esetben valamely hiba vagy más olyan jogsértés, amely az érvelésnek csak az egyik pillérét érinti, nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a vitatott határozat megsemmisítését, mivel annak nem lehetett meghatározó befolyása az intézmény által elfogadott rendelkező részre (2005. december 14-iGeneral Electric kontra Bizottság ítélet, T-210/01, EU:T:2005:456, 43. pont).

232 Így a jelen ügyben a Bizottság egyetlen érvelésének megalapozottsága hatástalanná tenné az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség által a Bizottság további érveléseivel szemben előadott érveket.

233 A jelen ítélet szempontjából a Törvényszék úgy véli, hogy először is az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség által hivatkozott azon érveket kell megvizsgálni, amelyekkel azt kifogásolják, hogy a Bizottság azzal, hogy nem végezte el egyértelműen e két feltétel külön értékelését, összekeverte az előny megállapítására vonatkozó feltételt a szóban forgó FA-k szelektivitására vonatkozó feltétellel.

234 Ezt követően a Törvényszék a Bizottságnak a szelektív előny fennállására vonatkozó értékelésével szemben előadott érveket fogja megvizsgálni, kezdve a felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszertől való eltérés megállapításával.

b) Az előny fennállására és a szóban forgó FA-k szelektivitására vonatkozó feltételek állítólagos összekeveréséről

235 Az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy összekeverte az előny és a szelektivitás fogalmát.

236 Az előny, illetve az eltérő bánásmód fennállásának egymást követő vizsgálata helyett a Bizottság az Engie szerint az előny fennállását nem az adóköteles jövedelem meghatározására irányuló általános jogi rendelkezésekhez képest fennálló állítólagos eltérésből vezette le, hanem egy olyan célkitűzésből, amely arra irányult, hogy a társasági adó hatálya alá tartozó társaságok nyereségét minden körülmények között megadóztassák.

237 Márpedig az adórendszer céljára való hivatkozásra csak a szóban forgó FA-k szelektivitása értékelésének szakaszában kerülhet sor, az előny azonosításának szakaszában nem.

238 A Bizottság hangsúlyozza, hogy bár az előny fennállására vonatkozó feltétel különbözik a szelektivitására vonatkozó feltételtől, az egyik bizonyítása részben átfedi a másik bizonyítását. Ha ugyanis valamely adóintézkedés eltér az általános adórendszertől, az előny fennállására vonatkozó feltétel teljesül, csakúgy, mint a szelektivitására vonatkozó érvelés első két szakasza. A Bizottság hozzáteszi többek között, hogy ami a referenciarendszert alkotó szabályoknak és e rendszer céljának állítólagos összekeverését illeti, az adórendszer általános szabályai, vagyis az összes vállalkozásra alkalmazandó szabályok pontosan az adórendszer célját tükrözik.

239 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a szelektivitás és az előny főszabály szerint két külön feltételnek minősül. Ami az előnyt illeti, a Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy az intézkedés javítja a kedvezményezett pénzügyi helyzetét (lásd ebben az értelemben: 1974. július 2-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, 173/73, EU:C:1974:71, 33. pont).

240 Ezzel szemben a szelektivitást illetően a Bizottságnak azt kell bizonyítania, hogy a referenciarendszer célkitűzése szempontjából a kedvezményezettel összehasonlítható hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozások nem részesülnek az előnyből (2011. szeptember 8-iPaint Graphos és társai ítélet, C-78/08-C-80/08, EU:C:2011:550, 49. pont).

241 Mindazonáltal az adózás területén az előny és a szelektivitás vizsgálata egybeesik egymással, mivel e két kritérium annak bizonyítását igényli, hogy a vitatott adóintézkedés az általános - vagyis az ugyanolyan helyzetben lévő más adóalanyokra alkalmazandó - adórendszer alapján rendes körülmények között az intézkedés kedvezményezettje által fizetendő adó összegének csökkentéséhez vezet. Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e két kritérium együttesen vizsgálható, a "szelektív előny" fennállására vonatkozó, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében előírt "harmadik feltételként" (lásd ebben az értelemben: 2016. június 30-iBelgium kontra Bizottság ítélet, C-270/15 P, EU:C:2016:489, 32. pont).

242 Márpedig a jelen ügyben a Bizottság - a megtámadott határozatban szereplő valamennyi érvelés megalapozottságától függetlenül - azt kívánta bizonyítani, hogy a szóban forgó FA-k az általános adórendszer alapján rendes körülmények között különösen az érintett holdingtársaságok által fizetendő adó összegének csökkentéséhez vezettek, és hogy következésképpen ezen intézkedések a hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő más adóalanyokra alkalmazandó adószabályoktól való eltérést jelentenek.

243 A Bizottság ugyanis mindenekelőtt úgy ítélte meg, hogy az érintett holdingtársaságok azon lehetőségének jóváhagyásával, hogy a részesedésekből származó jövedelmek tekintetében - amely jövedelmeket a luxemburgi társaságiadó-rendszer alapján és a szóban forgó FA-k hiányában meg kellett volna adóztatni - adómentességben részesüljenek, a szóban forgó FA-k egyrészt előnyt biztosítottak az említett társaságoknak, másrészt eltértek a luxemburgi társaságiadó-rendszertől.

244 A megtámadott határozat (166) és (176) preambulumbekezdésében szereplő, a luxemburgi társaságiadó-rendszer LIR - megtámadott határozat (78)-(81) preambulumbekezdésében bemutatott - 18., 23., 40., 159. és 163. cikke alapján azonosított céljára való hivatkozást nem lehet eredményesen felhozni annak érdekében, hogy az előny és a szelektivitás feltételeinek összekeverését állítsák.

245 Kétségtelen, hogy az adórendszer céljára mindenekelőtt valamely adóintézkedés szelektivitásának megállapítása céljából hivatkoznak, mivel a támogatás kedvezményezettjével összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő adóalanyok e célra tekintettel kerülnek azonosításra.

246 Ugyanakkor a Bizottság által különösen a megtámadott határozat (166) és (176) preambulumbekezdésében hivatkozott cél, vagyis "a Luxemburgban adófizetésre kötelezett valamennyi társaság számvitelben kimutatott nyereségének megadóztatása" inkább a luxemburgi társaságiadó-rendszert alkotó általános rendelkezésekre irányadó, a Bizottság által alapul vett elvnek tűnik, mintsem a szóban forgó rendszer céljának.

247 Így tehát, függetlenül attól, hogy a Bizottság helyesen értelmezi-e az említett rendelkezéseket és a levezetett elvet, az ezen elvtől való eltérés bizonyítása az előny nyújtásának bizonyításához is vezet.

248 Ugyanez a megállapítás érvényes továbbá nem a luxemburgi társaságiadó-rendszer, hanem a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére és a felosztott nyereség adóztatására vonatkozó luxemburgi rendelkezések tükrében.

249 A megtámadott határozatnak többek között a (208) és (209) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szóban forgó FA-k hiányában az érintett holdingtársaságok nem részesülhettek volna a leányvállalataik szintjén nem adóztatott, felosztott nyereség adómentességében, ami mind az előny, mind pedig a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére és a felosztott nyereség adóztatására vonatkozó rendelkezésektől való eltérés megállapításához vezetett.

250 Végül, a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől való eltérés megállapítása egyidejűleg előny biztosítását is magában foglalja, amint az a megtámadott határozat (312) preambulumbekezdéséből kitűnik. A Bizottság lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó FA-k hiányában és a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazása miatt az érintett holdingtársaságok nem részesülhettek volna a szóban forgó részesedésekből származó jövedelmek adómentességében.

251 Így a Bizottság a jelen ügyben nem keverte össze az előny megállapítására vonatkozó feltételeket a szóban forgó FA-k szelektivitásának bizonyítására vonatkozó feltételekkel, mivel e feltételek az említett FA-k adójogi jellegére tekintettel egyidejűleg értékelhetők.

252 Következésképpen az ilyen összetévesztésre alapított érvet mint megalapozatlant el kell utasítani.

253 E körülmények között most azt kell megvizsgálni, hogy a Bizottság megalapozottan állapíthatta-e meg szelektív előny fennállását a szóban forgó FA-k szelektivitásának a szűk - azaz a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére és a felosztott nyereség adóztatására vonatkozó luxemburgi rendelkezésekre korlátozódó - referenciarendszerre tekintettel történő vizsgálata végén.

c) A szűk referenciarendszerre tekintettel az érintett holdingtársaságok szintjén fennálló szelektív előny állítólagos hiányáról

254 A megtámadott határozat (200)-(235) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állította, hogy a szóban forgó FA-k szelektivitását az LIR 164. és 166. cikke alkotta szűk referenciarendszer, vagyis a felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezések fényében lehet megállapítani.

255 Az LIR 164. cikke értelmében:

"(1) Az adóköteles jövedelem meghatározása szempontjából közömbös, hogy a jövedelmet tényleges tulajdonosok között osztják-e el.

(2) Az előző bekezdés értelmében elosztásnak tekintendő az éves nyereségből vagy a felszámolás során elért nyereségből való részesedésre jogosító részvények, osztalékjegyek vagy alapítói részvények, élvezeti jegyek vagy bármilyen egyéb értékpapír, többek között változó hozamú kötvények tulajdonosainak történő bármilyen jellegű elosztás.

(3) Az adóköteles jövedelem a rejtett nyereségfelosztást is magában foglalja. Rejtett nyereségfelosztás különösen akkor merül fel, amikor az egyik részvényes, tulajdonos vagy érdekelt fél közvetlenül vagy közvetve olyan juttatást kap egy vállalattól vagy szervezettől, amit rendes körülmények között nem kapott volna, ha nem lenne részvényes, tulajdonos vagy érdekelt fél."

256 Az LIR 166. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A következők tulajdonában álló részesedésekből származó jövedelmek:

1. teljes körű adókötelezettség alá tartozó, a (10) bekezdés mellékletében felsorolt formák egyikével rendelkező társaság,

2. a (10) bekezdés mellékletében nem szereplő, teljes körű adókötelezettség alá tartozó belföldi illetőségű tőkeegyesítő társaság,

3. a [2011/96] irányelv 2. cikke szerinti társaság belföldi állandó telephelye,

4. olyan tőkeegyesítő társaság belföldi állandó telephelye, amely olyan államban rendelkezik illetőséggel, amellyel a Luxemburgi Nagyhercegség a kettős adóztatás elkerüléséről egyezményt kötött,

5. olyan tőkeegyesítő társaság vagy szövetkezet belföldi állandó telephelye, amely az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodásban részes, az Európai Unió tagállamaitól eltérő államban rendelkezik illetőséggel,

mentesülnek az adó alól, ha a jövedelmek rendelkezésre bocsátásakor azok haszonélvezője legalább tizenkét hónapos időszakon keresztül megszakítás nélkül birtokolja az említett részesedést, vagy kötelezettséget vállal annak ilyen birtoklására, és ha ez alatt az időszak alatt a részesedési arány nem csökken a 10 százalékos értékhatár alá, vagy a vételár nem kevesebb 1200000 eurónál."

257 A megtámadott határozatnak többek között a (201) és (202) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az LIR 164. cikke és 166. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek együttes értelmezése ahhoz vezet, hogy a luxemburgi jogban a részesedésekből származó jövedelmet szerző társaság szintjén kizárt az adómentesség, ha e nyereséget előzetesen az azt felosztó társaság szintjén nem adóztatták meg.

258 Az LIR 164. cikke nem teszi lehetővé a felosztott nyereségnek a társaság adóköteles jövedelméből történő levonását. Másként fogalmazva, a nyereség - a felosztás jellegétől függetlenül - csak adózás után osztható fel. Az LIR 166. cikke a felosztott nyereségben részesülő társaság szintjén lehetővé teszi e nyereség adó alóli mentesítését azzal a feltétellel, hogy a kapott jövedelem részesedésből származik.

259 Ezért a megtámadott határozat (226) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a luxemburgi adóhatóság azzal, hogy a szóban forgó FA-k révén lehetővé tette az érintett holdingtársaságok számára, hogy a leányvállalataik szintjén költségként levont, gazdasági szempontból a ZORA kölcsönre számított akkréciónak megfelelő, részesedésből származó jövedelem tekintetében mentesüljenek az adó alól, szelektív előnyt biztosított az érintett holdingtársaságoknak.

260 Az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség lényegében azt állítja, hogy a Bizottság tévesen határozta meg a szűk referenciarendszert, és tévesen azonosított attól való eltérést, és ezáltal tévesen jutott arra a következtetésre, hogy szelektív előnyt nyújtottak az érintett holdingtársaságoknak.

261 Így először is meg kell vizsgálni az arra vonatkozó érveket, hogy a Bizottság tévesen határozta meg a felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszert, majd ezt követően meg kell vizsgálni a megtámadott határozatnak az említett rendelkezésektől való eltérés fennállására vonatkozó részét vitató érveket.

1) A felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszer meghatározásáról

262 A megtámadott határozatban a Bizottság a szóban forgó FA-k érintett holdingtársaságok szintjén fennálló szelektivitását egy szűk referenciarendszerre tekintettel értékelte, amely a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére és a felosztott nyereség adóztatására vonatkozó rendelkezésekből, vagyis az LIR 164. és 166. cikkéből áll.

i) A referenciarendszernek az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvre való kiterjesztésének hiányáról

263 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie azt állítja, hogy a Bizottság tévesen szűkítette le a referenciarendszert a tisztán belső helyzetekre alkalmazandó rendelkezésekre. Épp ellenkezőleg, az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv hatálya alá tartozó helyzetekre is hivatkoznia kellett volna.

264 Az Engie megjegyzi, hogy a szóban forgó FA-k elfogadásának időpontjában hatályos anya- és leányvállalatokról szóló irányelv értelmében a Luxemburgi Nagyhercegség ahhoz, hogy a luxemburgi illetőségű anyavállalatok részesülhessenek az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvben előírt mentességben, nem követelte meg, hogy a más tagállamokban letelepedett leányvállalatok nyereségét a leányvállalatok illetősége szerinti államban előzetesen megadóztassák.

265 Az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség hozzáteszik, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel a Bizottság a nyereségnek a leányvállalat szintjén történő előzetes adóztatásához kapcsolódó feltétel nélkül nem tarthatta fenn az adómentességet kizárólag a határokon átnyúló helyzetek számára.

266 Az 1990. november 13-iMarleasing ítélet (C-106/89, EU:C:1990:395) alapján az Engie hangsúlyozza, hogy az LIR 166. cikkét az uniós jogra, különösen a szóban forgó FA-k elfogadásának időpontjában hatályos anya- és leányvállalatokról szóló irányelvre tekintettel kell értelmezni.

267 Egyebekben a határokon átnyúló nyereségfelosztások és a tisztán belső nyereségfelosztások adójogi kezelése összehangolásának elmaradása a luxemburgi illetőségű anyavállalatok és leányvállalatok szintjén fordított hátrányos megkülönböztetést eredményezne. Így a Bizottság nem vitathatja a luxemburgi jogalkotónak a részesedésekből származó jövedelmek adómentességének rendszerével kapcsolatos döntését, legyen szó akár belső, akár határokon átnyúló nyereségfelosztásról.

268 Az adójogi bánásmód összehangolásának ilyen elmaradása az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség szerint ráadásul ellentétes az EUMSZ 107. cikkel, amint az a 2008. december 22-iLes Vergers du Vieux Tauves ítéletből (C-48/07, EU:C:2008:758) és a 2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítéletből (C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981) kitűnik.

269 A Bizottság a referenciarendszer határokon átnyúló helyzetekre való kiterjesztésének elmaradását lényegében azzal indokolja, hogy az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv egyetlen célja annak elkerülése, hogy a határokon átnyúló helyzetek hátrányba kerüljenek a tisztán belső helyzetekhez képest, nem pedig az, hogy igazolja a határon átnyúló helyzetekre vonatkozó kedvezményes bánásmódnak a tisztán belső helyzetekre való kiterjesztését.

270 E tekintetben egyrészről emlékeztetni kell arra, hogy a szelektivitásra vonatkozó feltétel vizsgálata főszabály szerint először is azon referenciakeret meghatározásával jár, amelynek az érintett intézkedés a részét képezi, e meghatározás ugyanis különösen fontos az adóintézkedések esetében, mivel magának az előnynek a fennállását csupán egy úgynevezett "általános" adóztatáshoz viszonyítva lehet megállapítani (2006. szeptember 6-iPortugália kontra Bizottság ítélet, C-88/03, EU:C:2006:511, 56. pont; 2016. december 21-iBizottság kontra Hansestadt Lübeck ítélet, C-524/14 P, EU:C:2016:971, 55. pont).

271 Másrészről valamely adóintézkedés szelektivitása nem értékelhető olyan rendelkezések által alkotott referenciakeretre tekintettel, amelyeket mesterségesen emeltek ki egy tágabb jogi keretből (2018. június 28-iNémetország kontra Bizottság ítélet, C-209/16 P, nem tették közzé, EU:C:2018:507, 99. pont).

272 Márpedig nem kifogásolható, hogy a Bizottság a jelen ügyben nem vette figyelembe a határokon átnyúló nyereségfelosztásnak a szóban forgó FA-k elfogadásának időpontjában hatályos anya- és leányvállalatokról szóló irányelv alapján történő adójogi kezelését.

273 Először is, a jelen ügyben szóban forgó helyzet tisztán belső jellegű helyzet. Mind az érintett holdingtársaságok, mind a leányvállalatok és a közvetítő társaságok a Luxemburgi Nagyhercegségben rendelkeznek székhellyel. A jelen ügyben az adójogi helyzetek egy és ugyanazon adóhatóság hatáskörébe tartoznak. Következésképpen a kettős adóztatásnak a különböző adórendszerek alkalmazására és az eltérő adóhatóságok beavatkozására jellemző kockázata, amely a határokon átnyúló nyereségfelosztás esetén fennállhat, nem állhat fenn a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló, tisztán belső helyzetekben.

274 Másodszor, a szóban forgó FA-k elfogadásának időpontjában hatályos anya- és leányvállalatokról szóló irányelv alapján formálisan kétségkívül nem volt előírva, hogy a részesedésből származó jövedelmek adómentességét a felosztott nyereség leányvállalatok szintjén történő előzetes adóztatásától tegyék függővé.

275 Az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv 4. cikke ugyanis többek között előírta, hogy a külföldi leányvállalattól osztalékban részesülő anyavállalat illetősége szerinti tagállam tartózkodhat ezen osztalék adóztatásától.

276 Ugyanakkor ez az adómentességi rendszer, amely formálisan nem függ a felosztott nyereség külföldi leányvállalat szintjén történő megadóztatásától, az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv harmadik preambulumbekezdésének megfelelően mindenekelőtt arra irányult, hogy megkönnyítse a társaságok uniós szintű csoportosulását, és válaszoljon azokra a különbségekre, amelyek két különböző tagállam adójogszabályai között fennállhatnak. Kétségtelen, hogy ez a logika nem ültethető át az egy és ugyanazon tagállamban letelepedett társaságok helyzetére.

277 Az 1990. november 13-iMarleasing ítélet (C-106/89, EU:C:1990:395), a 2008. december 22-iLes Vergers du Vieux Tauves ítélet (C-48/07, EU:C:2008:758) és a 2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet (C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981) nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást.

278 Legelőször is, az 1990. november 13-iMarleasing ítélet (C-106/89, EU:C:1990:395) nem értelmezhető az Engie által kívánt módon. Ebben az ügyben a Bíróság kimondta, hogy egy olyan irányelv hatálya alá tartozó jogvita keretében, amelyet át kellett volna ültetni a belső jogba, a nemzeti bíróságnak a nemzeti jogát az irányelv szövegére és céljára tekintettel kell értelmeznie. Márpedig a jelen ügyben egyáltalán nem arról van szó, hogy az LIR 166. cikkét az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv hatálya alá tartozó esetben - vagyis a nyereségnek a különböző tagállamokban letelepedett társaságok közötti felosztása esetén - kellene értelmezni.

279 Továbbá a 2008. december 22-iLes Vergers du Vieux Tauves ítélet (C-48/07, EU:C:2008:758) szintén nem alapozhatja meg a Luxemburgi Nagyhercegség arra vonatkozó kötelezettségét, hogy a határokon átnyúló nyereségfelosztások adójogi kezelését a tisztán belső nyereségfelosztások adójogi kezeléséhez igazítsa.

280 Ebben az ügyben kizárólag az a kérdés merült fel, hogy a részesedésnek az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv értelmében vett fogalma magában foglalja-e a társasági részesedésekkel haszonélvezeti megállapodás útján (és nem tulajdonosi minőségben) történő rendelkezést, amire a Bíróság nemleges választ adott.

281 A Bíróság azonban arra is emlékeztetni kívánt, hogy a tagállamok nem kezelhetik kedvezőtlenebb módon a határokon átnyúló helyzeteket, mint a tisztán belső helyzeteket. Ezért a 2008. december 22-iLes Vergers du Vieux Tauves ítélet (C-48/07, EU:C:2008:758) alapjául szolgáló ügyben a Bíróság megállapította, hogy ha egy tagállam mentesíti az adó alól a valamely leányvállalat részesedéseivel haszonélvezeti megállapodás alapján rendelkező társaság által kapott osztalékot, ennek határokon átnyúló esetben is ugyanígy kell lennie. Az uniós jog célja ugyanis nem a fordított hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, hanem annak biztosítása, hogy a határokon átnyúló helyzeteket ne kezeljék kedvezőtlenebb módon, mint a tisztán belső helyzeteket, nem pedig fordítva.

282 Ugyanezt kell megállapítani a 2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítéletet (C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981) illetően. A Luxemburgi Nagyhercegség állításával ellentétben a Bizottság nem kifogásolhatná a Luxemburgi Nagyhercegséggel szemben, hogy azáltal nyújtott állami támogatást, hogy kedvezőbb bánásmódban részesítette a határokon átnyúló osztalékfizetéseket, mint a tisztán belső osztalékfizetéseket.

283 Nem teljesül ugyanis az ilyen intézkedés államnak való betudhatóságára vonatkozó feltétel, ha a szóban forgó intézkedés uniós jogi aktusból, így például irányelvből ered (lásd ebben az értelemben: 2006. április 5-iDeutsche Bahn kontra Bizottság ítélet, T-351/02, EU:T:2006:104, 99-104. pont). Márpedig a jelen esetben a részesedésből származó jövedelmek adómentességének rendszere az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvből következik.

284 Mindenesetre a szóban forgó FA-k elfogadásának időpontjában hatályos anya- és leányvállalatokról szóló irányelv nem zárja ki, hogy a felosztott nyereség leányvállalat szintjén történő adóztatása és a részesedésből származó jövedelmek ezt követő, külföldi illetőségű anyavállalat szintjén fennálló adómentessége között kapcsolat legyen megállapítható és megkövetelhető (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22-iLes Vergers du Vieux Tauves ítélet, C-48/07, EU:C:2008:758, 36. és 37. pont).

285 Ezen irányelv célja a kettős adóztatást eredményező helyzetek megakadályozása, ami hallgatólagosan, de szükségképpen arra utal, hogy az irányelv azon az előfeltevésen alapul, hogy a leányvállalat által elért nyereséget a leányvállalat illetősége szerinti tagállam e nyereség felosztása előtt megadóztatja (lásd ebben az értelemben: 2008. december 22-iLes Vergers du Vieux Tauves ítélet, C-48/07, EU:C:2008:758, 36. és 37. pont).

286 Ezenfelül, függetlenül időbeli hatályának kérdésétől, ezt az értelmezést megerősíti a 2011/96 irányelv módosításáról szóló, 2014. július 8-i 2014/86/EU tanácsi irányelv (HL 2014. L 219., 40. o.) 1. cikke, amennyiben a határokon átnyúló részesedésekből származó nyereség adómentessége csak akkor lehetséges, ha az a leányvállalat által nem vonható le.

287 Így a jelen ügyben a Bizottság nem volt köteles kiterjeszteni a referenciarendszert az anya- és leányvállalatokról szóló irányelv rendszerére, amely mindemellett nem vezethet ahhoz, hogy legalábbis tisztán belső helyzetekben kizárjon a részesedésből származó jövedelmek adómentessége és a felosztott nyereség adóztatása közötti minden kapcsolatot.

ii) Az LIR 164. és 166. cikkének együttes értelmezéséről

288 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie úgy érvel, hogy egy szűkebb referenciarendszernek kizárólag az LIR 164. és 166. cikkére tekintettel történő meghatározása e két rendelkezés téves együttes értelmezéséből ered.

289 Azonkívül, hogy a ZORA kölcsön nem jár az LIR 164. cikke értelmében vett nyereségfelosztással, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie azt állítja, hogy az LIR 166. cikkét nem lehet úgy értelmezni, hogy az az adómentesség anyavállalat szintjén történő igénybevételét a leányvállalat szintjén a ZORA kölcsön időtartama alatt keletkezett jövedelmek tekintetében történő adólevonás hiányához köti.

290 A Luxemburgi Nagyhercegség hasonlóképpen kifogásolja azt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a 2018. január 31-i levelében foglalt észrevételeket, amely levélben egyértelműen kifejtésre került, hogy az LIR 164. és 166. cikkének alkalmazási köre eltérő, és hogy az LIR 164. cikkének tiszteletben tartása nem minősül az LIR 166. cikke alkalmazási feltételének.

291 A Bizottság hangsúlyozza többek között, hogy az LIR 166. cikkének és 164. cikke (1) és (2) bekezdésének egymást kiegészítő jellege elengedhetetlen a luxemburgi adórendszer koherenciájának biztosításához, amit végeredményben az adójogi szakirodalom is megerősít.

292 E tekintetben egyrészt kétségkívül rá kell mutatni, hogy az LIR 166. cikke a részesedésből származó jövedelem adómentességének az anyavállalat szintjén történő biztosítását formálisan nem teszi függővé a felosztott nyereségnek a leányvállalata szintjén történő előzetes megadóztatásától.

293 Ugyanakkor a részesedésből származó jövedelmek adómentességének biztosítása csak akkor képzelhető el, ha a leányvállalat által felosztott nyereséget előzetesen megadóztatták, kivéve tisztán belső helyzetben a nyereség adóztatása kettős elmaradásának esetét.

294 Vázlatosan, az LIR 164. cikke előírja a valamely társaság által generált jövedelmek adóztatását, függetlenül attól, hogy ezeket a jövedelmeket felosztották-e, vagy sem. E jövedelmek az LIR 164. cikkének (3) bekezdése alapján magukban foglalják a rejtett nyereségfelosztást is. Az LIR 166. cikke bizonyos feltételek mellett mentesíti a részesedésekből származó jövedelmeket, lehetővé téve a kettős adóztatás eseteinek elkerülését. A leányvállalat szintjén megadóztatott, felosztott nyereséget ugyanis főszabály szerint az anyavállalat szintjén adóköteles jövedelemként tüntetik fel.

295 A két rendelkezés közötti kapcsolat kifejezetten kitűnik a Luxemburgi Nagyhercegség 2018. január 31-i válaszából. A megtámadott határozat (202) preambulumbekezdésében megismételt, a 223. lábjegyzetben szereplő egyértelmű idézettel összhangban a Luxemburgi Nagyhercegség elismerte, hogy "a[z] LIR 164. cikkének rendelkezései is kiterjednek mindazokra a részesedésekre, amelyekből eredő jövedelmek részesülhetnek a[z] LIR 166. cikke szerinti adómentességi rendszerben".

296 [A 2021. szeptember 16-i végzéssel kijavítva] Az e két rendelkezés közötti kapcsolat még inkább szükséges a Conseil d'État (államtanács, Luxemburg) 166. cikket az LIR-be beiktató törvénytervezetre vonatkozó 1965. április 2-i véleményének olvasata alapján, amely véleményre a Bizottság helyesen hivatkozik a megtámadott határozat 139. és 238. lábjegyzetében. Amint azt a Conseil d'État (államtanács) hangsúlyozza, az LIR 166. cikke "adóméltányossági és gazdasági okokból" lehetővé teszi a felosztott nyereség kettős vagy háromszoros adóztatásának elkerülését, azonban lényegében nem teszi lehetővé az említett nyereség teljes adóztatásának elkerülését.

297 Másként fogalmazva, a részesedésből származó jövedelmek adómentessége kizárólag azokra a jövedelmekre alkalmazható, amelyeket nem vontak le a leányvállalat adóköteles jövedelméből.

298 Következésképpen a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott határozat (204) preambulumbekezdésében megállapította, hogy kapcsolat áll fenn az LIR 164. és 166. cikke, vagyis a részesedésből származó jövedelmek anyavállalat szintjén biztosított adómentessége és a felosztott nyereségnek a leányvállalata szintjén történő megadóztatása között.

299 Másrészt, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie azt állítja, hogy a ZORA kölcsön nem jár az LIR 164. cikke értelmében vett nyereségfelosztással, ezért téves az említett cikkre történő, többek között a megtámadott határozat (204), valamint (210) és azt követő preambulumbekezdéseiben szereplő hivatkozás.

300 Márpedig, noha a ZORA kölcsönre számított akkréció formálisan nem nyereségfelosztás, az LNG Holding szintjén az adó alól mentesített, részesedésekből származó jövedelmek lényegében az említett akkréció összegének felelnek meg, így - amint az a megtámadott határozat (210)-(212) preambulumbekezdéséből helyesen kitűnik - ez az akkréció a jelen ügy igen sajátos körülményei között, az egy holdingtársaságot, egy közvetítő társaságot és egy leányvállalatot magában foglaló társasági szerkezetre tekintettel tartalmilag felosztott nyereségnek felel meg. A Bizottság tehát a szűk referenciarendszer meghatározása céljából jogosan támaszkodhatott az LIR 164. és 166. cikkére, amelyek a nemzeti jogban a részesedésből származó jövedelmek adóztatását szabályozzák.

301 Ennélfogva el kell utasítani az LIR 164. és 166. cikke téves együttes értelmezésén alapuló érvet, és következésképpen a szűk referenciarendszer Bizottság általi meghatározásának vitatására irányuló valamennyi érvet.

2) A felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésektől való eltérésről

302 A megtámadott határozat (208)-(226) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó FA-kkal a luxemburgi adóhatóságok eltértek a felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésektől, amennyiben lehetővé tették az érintett holdingtársaságok számára, hogy adómentességben részesüljenek a gazdasági szempontból a ZORA kölcsönre számított akkréciónak megfelelő és a leányvállalataik szintjén költség címén levont, részesedésekből származó jövedelmek tekintetében.

303 Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy amint az a fenti 247. és 248. pontban megállapításra került, a részesedésből származó jövedelmek adómentességére és a felosztott nyereség adóztatására vonatkozó luxemburgi szabályoktól való eltérés bizonyítása - feltételezve, hogy az megalapozott - előny megállapításához vezet.

304 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "állami támogatás" fogalmának részét képező, a nyújtott előny szelektivitására vonatkozó feltétel értékelése során azt kell meghatározni, hogy adott jogi szabályozás keretén belül a szóban forgó nemzeti intézkedés alkalmas-e arra, hogy "bizonyos vállalkozások[at] vagy bizonyos áruk termelés[ét]" előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal és áruk termelésével szemben, amelyek az említett szabályozás céljára tekintettel hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak, és amelyek ily módon - lényegében hátrányosan megkülönböztetőnek minősíthető - eltérő bánásmódban részesülnek (lásd: 2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

305 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie lényegében azt állítja, hogy a jelen ügyben nem állapítható meg eltérés, azzal érvelve, először is, hogy az LIR 164. cikke nem szabályozza a ZORA kölcsönöket, és a ZORA kölcsönre számított akkréció leányvállalatok szintjén fennálló levonhatósága és a részesedésekből származó jövedelmeknek az érintett holdingtársaságok szintjén biztosított adómentessége között semmilyen közvetlen és nyilvánvaló kapcsolat nem áll fenn, másodszor, hogy a ZORA kölcsönök értékének növekedése a kibocsátásukkor bizonytalan volt, harmadszor, hogy az LIR 164. és 166. cikkét önmagukban véve helyesen alkalmazták, negyedszer, hogy a Bizottság nem bizonyította e két, önmagában vett rendelkezés megsértését, és ötödször, hogy az Engie csoporttal szembeni kedvezményes bánásmód az érintett holdingtársaságok szintjén nem nyert bizonyítást.

i) Az LIR 164. cikkének a ZORA kölcsönökre való alkalmazásáról, valamint a ZORA kölcsönre számított akkréció leányvállalatok szintjén történő levonhatósága és a részesedésből származó jövedelmeknek az érintett holdingtársaságok szintjén biztosított adómentessége közötti kapcsolat fennállásáról

306 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie rámutat, hogy az LIR 164. cikke a luxemburgi jogban csak a nyereségfelosztást szabályozza, a ZORA kölcsönt - amely részben adósságinstrumentumot, részben pedig tőkeinstrumentumot jelent - nem.

307 Így a Bizottság figyelmen kívül hagyja a ZORA kölcsön átváltható jellegét, amely a jelen ügyben alkalmazhatatlanná teszi az LIR 164. cikkét, így nem állapítható meg az e rendelkezéstől való eltérés. A Bizottság elemzését a luxemburgi adójog teleologikus értelmezésére alapozta, megsértve ezzel az adó jogszerűségének elvét, amelynek értelmében az adótörvényeket szigorúan kell értelmezni.

308 Ez az eltérés azért sem áll fenn, mivel az Engie szerint semmilyen közvetlen és nyilvánvaló kapcsolat nem állapítható meg az LNG Holding által elért nyereség és az LNG Supply szintjén költség címén levont, ZORA kölcsönre számított akkréció között. A Bizottság továbbá tévesen kapcsolta össze az előrefizetett határidős adásvétel megvalósulását és az LNG Supply tőkéje leszállításának azt követő műveletét is, amely utóbbi végeredményben a szóban forgó FA-k kibocsátásakor nem volt előirányozva. Ilyen kapcsolat hiányában a szóban forgó FA-k lényegében nem tértek volna el az elfogadott referenciarendszertől.

309 Hasonlóképpen, az Engie szerint a ZORA kölcsönre számított akkréciót az LNG Luxembourg számvitelében adóköteles nyereségként könyvelték el, amely folytán, még ha feltételezzük is, hogy az LNG Supply szintjén költségként levont akkréció összege és az LNG Holding szintjén adómentes összeg között kapcsolat azonosítható, az adómentesség lényegében nem vonatkozott olyan összegre, amely után semmilyen adót nem fizettek.

310 A Bizottság vitatja mindezen érvek megalapozottságát. Többek között arra hivatkozik, hogy ha a nyereség ugyanazon összege a nyereséget felosztó szervezet szintjén költségként levonható lehetne, és a kedvezményezett szintjén jövedelemként adómentességben részesülhetne, ezt a nyereséget a Luxemburgi Nagyhercegségben semmilyen módon nem terhelné adó, ami a jelen ügyben valóban a holdingtársaságokra alkalmazandó szűk referenciarendszertől való eltérés fennállására világítana rá.

311 E tekintetben, ellentétben a formalista megközelítéssel, amely a kialakított pénzügyi konstrukciót alkotó egyes ügyletek külön-külön történő figyelembevételéből áll, a Bizottsághoz hasonlóan fontos, hogy túllépjünk a jogi látszaton az említett konstrukció valós gazdasági és adójogi tartalmának megértése érdekében. Annak meghatározása érdekében, hogy egyes állami intézkedések állami támogatásnak minősülhetnek-e, lényegében az ezen intézkedések által a kedvezményezett vállalkozás tekintetében kifejtett hatásokat kell figyelembe venni (lásd: 2010. szeptember 13-iGörögország kontra Bizottság ítélet, T-415/05, T-416/05 és T-423/05, EU:T:2010:386, 212. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

312 Márpedig, noha a ZORA kölcsönre számított akkréció formálisan nem nyereségfelosztás, az LNG Holding szintjén az adó alól mentesített, részesedésekből származó jövedelmek lényegében az említett akkréció összegének felelnek meg, így - amint az a megtámadott határozat (210)-(212) preambulumbekezdéséből helyesen kitűnik - ez az akkréció a jelen ügy igen sajátos körülményei között tartalmilag felosztott nyereségnek felel meg.

313 A szóban forgó FA-k különböző ügyleteket hagynak jóvá, amelyek olyan egységet képeznek, amely körkörös és összefüggő módon egy tevékenységi ágazat és annak finanszírozása ugyanazon csoporthoz tartozó három társaság közötti átruházását hajtja végre. Ezen ügyleteket úgy alakították ki, hogy azokra három egymást követő, de egymással kölcsönösen összefüggő szakaszban kerüljön sor, és egy holdingtársaság, egy közvetítő társaság és egy leányvállalat közreműködését foglalják magukban.

314 Kétségtelen először is, hogy a ZORA kölcsönre számított akkréciót a közvetítő társaságok számvitelében adóköteles nyereségként tüntették fel.

315 Ugyanakkor a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie kifejezetten megerősítette, hogy ezt a nyereséget a közvetítő társaságok és az érintett holdingtársaságok között létrejött előrefizetett határidős adásvételi szerződés teljesítésének időpontjában a közvetítő társaságok szintjén semlegesítette egy ugyanilyen összegű veszteség.

316 Ráadásul az említett szerződés alapján az érintett holdingtársaságok automatikusan tulajdonosaivá váltak a szóban forgó ZORA kölcsön átváltásakor kibocsátott részvényeknek, amelyek magukban foglalták a nyújtott kölcsön névértékét és a leányvállalatok által elért nyereséget.

317 Másként fogalmazva, az érintett holdingtársaságok és a közvetítő társaságok között létrejött előrefizetett határidős adásvételi szerződés valójában lehetővé tette az adóköteles nyereség közvetítő társaságok szintjén történő semlegesítését, miközben a szóban forgó ZORA kölcsön átváltásakor kibocsátott részvények tulajdonjogát átruházta az említett holdingtársaságokra.

318 Így az érintett holdingtársaságok az említett részvények tulajdonosaivá váltak, amely részvények értéke magában foglalja a ZORA kölcsönre számított akkréciót is.

319 Kétségtelen, másodszor, hogy az előrefizetett határidős adásvételi szerződés teljesítése is a leányvállalatok kapott részvényei egy részének ezt követő megszüntetésétől teljesen elkülönült ügylet.

320 Ugyanakkor a jelen ügyben az LNG Holding esetében az előrefizetett határidős adásvételi szerződés alapján az LNG Holding szintjén keletkezett bevétel, és még inkább az LNG Supply részvényeinek megszüntetését követően keletkezett bevétel gazdasági szempontból valójában a ZORA kölcsönre számított akkréció e ZORA kölcsön részleges átváltása előtt keletkezett összegének felelt meg, amit a Luxemburgi Nagyhercegség a tárgyaláson a Törvényszék egy kérdésére válaszolva kifejezetten elismert.

321 Ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg az az érv, amely szerint a szóban forgó FA-k nem a leányvállalatok kapott részvényei egy részének későbbi megszüntetéséről, hanem kizárólag az előrefizetett határidős adásvételi szerződés végrehajtásáról döntöttek.

322 A megtámadott határozat (43) preambulumbekezdésében szereplő idézetnek megfelelően a feltételes adómegállapítás iránti, 2013. szeptember 20-i kérelemből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy valójában a szóban forgó ZORA kölcsön átváltása előtt előirányozták a leányvállalatok kapott részvényei egy részének az érintett holdingtársaságok szintjén történő későbbi megszüntetését.

323 Ott ugyanis jelzik, hogy "[a]z [LNG Supply] tőkéjének csökkentése miatt az [LNG Holding] a számvitelében megjelenít egy, az átváltott részvények névértéke és az átváltás összege közötti különbözetnek megfelelő nyereséget", valamint, hogy "[e]z a nyereség látható lesz az [LNG Holding] számviteli könyveiben, és - amint azt az adóhatóság korábban megerősítette - a részesedésekből származó jövedelmek adómentessége alá tartozik".

324 Az erre vonatkozó, a luxemburgi adóhatóság általi korábbi megerősítésre való kifejezett hivatkozás lényegében azt jelzi, hogy az LNG Holding által kapott, az LNG Supply tőkéjének leszállítására irányuló ügyletből származó jövedelem volt az, amelynek tekintetében az LIR 166. cikkének alkalmazását kérték, többek között a feltételes adómegállapítás iránti, 2008. szeptember 9-i kérelemben, amelynek a Luxemburgi Nagyhercegség helyt adott.

325 Harmadszor, kétségtelen, hogy a ZORA kölcsönre számított akkréció leányvállalatok szintjén való levonhatósága formálisan a részesedésből származó jövedelmek holdingtársaságok szintjén fennálló adómentességétől elkülönülő ügylet.

326 Ugyanakkor a jelen ügyben valójában közvetlen kapcsolat áll fenn e két ügylet között. Az LNG Holding szintjén az LIR 166. cikke alapján adómentes jövedelmek lényegében megfelelnek az LNG Supply szintjén levont, ZORA kölcsönre számított akkréciónak, amint azt a Luxemburgi Nagyhercegség a tárgyaláson megerősítette.

327 Következésképpen a Bizottság helyesen fejtette ki a több, formailag kétségkívül különálló, de lényegében közös ügylet közötti kölcsönhatásokat, és ítélte meg úgy, hogy a luxemburgi adóhatóság eltért az LIR 164. és 166. cikkéből álló referenciarendszertől azzal, hogy jóváhagyta a részesedésekből származó, gazdasági szempontból a ZORA kölcsönre számított akkréció összegének megfelelő és a leányvállalatok szintjén költségként levont jövedelmek holdingtársaságok szintjén fennálló adómentességét.

ii) A ZORA kölcsönnek a kibocsátása napján bizonytalan értékéről

328 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie azt állítja, hogy a Bizottság nem hagyhatta figyelmen kívül, hogy a ZORA kölcsönök értékének növekedése a megkötésükkor, valamint a szóban forgó FA-k elfogadásakor bizonytalan volt. A Luxemburgi Nagyhercegség szerint pontosan ez a helyzet a CEF esetében, annál is inkább, mivel a GSTM javára szóló ZORA kölcsön nem került átváltásra.

329 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie szerint a szóban forgó FA-k kibocsátásának időpontjában fennálló, azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy a szóban forgó ZORA kölcsön kedvezményezettjét alkotó leányvállalatok a jövőben nyereséget érnek-e el, lényegében meghiúsítja a szűk referenciarendszertől való eltérés megállapítását.

330 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy formájától függetlenül támogatásnak minősül az a beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekinthető, amelyet a kedvezményezett vállalkozás az általános piaci feltételek között nem érhetett volna el (2014. október 9-iMinisterio de Defensa és Navantia ítélet, C-522/13, EU:C:2014:2262, 21. pont).

331 Valamely intézkedés egyébiránt állami támogatásnak minősülhet akkor is, ha a támogatás összege, és még inkább az előny megállapítása az adórendszeren kívüli körülményektől függ.

332 Így valamely intézkedés akkor is minősülhet az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatásnak, ha az előny a szóban forgó intézkedés elfogadásának időpontjában még nem következett be. Elegendő az előny jövőbeli bekövetkezésének puszta valószínűsége. Az előny bekövetkezésének elmaradása ugyanis kizárólag a támogatás visszatéríttetését zárja ki, a támogatásként minősítését azonban nem.

333 Márpedig a jelen ügyben az előny és végső soron a referenciarendszertől való eltérés a leányvállalatok által a szóban forgó ZORA kölcsön időtartama alatt elért nyereség esetén kétségkívül teljes mértékben bekövetkezik. Ugyanakkor az, hogy a szóban forgó ZORA kölcsönök elfogadásának napján bizonytalan volt a nyereség leányvállalatok szintjén történő elérése, nem zárja ki az érintett holdingtársaságoknak nyújtott szelektív előnyt és a szűk referenciarendszertől való eltérés megállapítását.

334 A szóban forgó FA-k kibocsátásának időpontjában ugyanis a luxemburgi adóhatóság az elé terjesztett pénzügyi konstrukcióra tekintettel a részesedésekből származó jövedelmek érintett holdingtársaságok szintjén biztosított adómentessége mellett foglalt állást, amely jövedelmek gazdasági szempontból a leányvállalatok szintjén költségként levont jövedelmeknek felelhettek meg.

335 Így a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a luxemburgi adóhatóság az érintett holdingtársaságokra vonatkozó különös adózási rendszer megállapításával olyan jogi keretet határozott meg, amely lehetővé tette az előny számukra történő nyújtását, és ezáltal eltért a szűk referenciarendszertől.

iii) Az eltérésnek az általános rendelkezések együttes hatása alapján történő megállapításáról

336 Az Engie előadja, hogy a Bizottság nem vizsgálhatta a ZORA kölcsönre számított akkréció leányvállalatok szintjén történő levonhatóságának és a részesedésből származó jövedelmek holdingtársaságok szintjén fennálló adómentességének a törvény által nem előirányzott együttes hatását. Két általános jellegű rendelkezésnek egy egyedi esetre történő alkalmazása az Engie szerint nem biztosíthat előnyt, ha az érintett rendelkezések általánosan alkalmazandóak, és az egyes rendelkezések alkalmazása külön-külön megfelel azok rendes alkalmazásának.

337 A Bizottság eltért a Spanyolország által végrehajtott SA.21233 C/11. (korábbi NN/11., korábbi CP 137/06.) számú állami támogatási programról - A spanyol adólízingrendszerként is ismert, bizonyos pénzügyi lízingmegállapodásokra alkalmazandó adórendszerről szóló, 2013. július 17-i 2014/200/EU bizottsági határozat (HL 2014. L 114., 1. o.; a továbbiakban: spanyol adólízingrendszerről szóló határozat) által szemléltetett saját határozathozatali gyakorlatától, amelynek értelmében önmagában véve minden egyes adóintézkedésnek el kell térnie a szóban forgó adórendelkezések rendes alkalmazásától. Ez a követelmény még fontosabb akkor, ha - mint a jelen ügyben is - több adóalany is van.

338 Az Engie hozzáteszi, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatban elfogadott álláspont azt feltételezi, hogy a koherencia elve alapján az adójogi rendelkezések valamely adóalanyra történő alkalmazása egy másik adóalannyal szembeni, más általános rendelkezéseken alapuló adójogi bánásmódtól függ. A Bizottság továbbá figyelmen kívül hagyta a 2011. november 15-iBizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítéletet (C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732), amely valamely adórendszer hatásainak figyelembevételét arra az esetre korlátozta, amikor ezen adórendszer kialakítása nyilvánvalóan önkényes vagy részrehajló.

339 Ennek az érvnek nem lehet helyt adni.

340 Amint az a fenti 306-327. pontból kitűnik, a luxemburgi jogban kapcsolatot kell megállapítani a részesedésből származó jövedelem anyavállalat szintjén való adómentessége és a felosztott nyereségnek a leányvállalata szintjén történő levonhatósága között.

341 Ezen adómentesség alkalmazása tehát nem képzelhető el annak előzetes vizsgálata nélkül, hogy az adó alól mentesített jövedelmekre korábban vetettek-e ki adót. A felosztott nyereségben részesülő társaság adójogi kezelése az LIR 166. cikke tekintetében a nyereséget felosztó társaság adójogi kezelésétől függ.

342 A jelen ügyben a fenti 312-327. pontnak megfelelően kapcsolat áll fenn a ZORA kölcsönre számított akkréciónak az LNG Supply szintjén történő levonhatósága és az említett akkréciónak gazdasági szempontból megfelelő, részesedésből származó jövedelmeknek az LNG Holding szintjén biztosított adómentessége között is. E kapcsolat magából az Engie által kialakított finanszírozási struktúrából és az Engie csoporthoz tartozó társaságokat összekötő, a szóban forgó FA-k által jóváhagyott különböző szerződésekből következik. Az LNG Supply részvényei ugyanis, amelyek magukban foglalják a ZORA kölcsönre számított akkréció értékét, e ZORA kölcsön révén átkerülnek az LNG Supply-tól az LNG Luxembourghoz, és az előrefizetett határidős adásvételi szerződésen keresztül az LNG Luxembourgtól az LNG Holdinghoz, amely végül a kapott részvények megszüntetésével adómentes tőkenyereséget ér el. Ugyanez a helyzet a GSTM és a CEF között, még akkor is, ha az előbbit megillető ZORA kölcsönt nem váltották át.

343 Az említett kapcsolat és e két művelet együttes hatásának az érintett holdingtársaságok szintjén történő értékelése miatt a szóban forgó FA-k eltérnek a szűk referenciarendszertől. A jelen ügyben a gazdasági szempontból a ZORA kölcsönre számított akkréciónak megfelelő, részesedésekből származó jövedelmek LNG Holding szintjén biztosított adómentessége nem képzelhető el, mivel az említett akkréció az LNG Supply szintjén költségként levonásra került.

344 Ezen együttes hatást illetően a Bizottság a megtámadott határozat (208) és (209) preambulumbekezdésében helyesen állapíthatta meg, hogy az LIR 164. és 166. cikkéből álló referenciarendszertől való eltérés állt fenn.

345 Ennélfogva, mivel ilyen kapcsolatok állnak fenn, a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a holdingtársaságok szintjén vizsgálta valamely jövedelem leányvállalatok szintjén való levonhatóságának és az anyavállalat szintjén biztosított későbbi adómentességének az együttes hatását.

346 E következtetést nem kérdőjelezheti meg a fenti 337. pontban hivatkozott, a spanyol adólízingrendszerre vonatkozó határozat sem.

347 Egyrészről, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság más ügyeket érintő határozathozatali gyakorlata nem érintheti a megtámadott határozat érvényességét, amelyet kizárólag a Szerződés objektív szabályai alapján kell megítélni (lásd: 2019. szeptember 20-iHavenbedrijf Antwerpen és Maatschappij van de Brugse Zeehaven kontra Bizottság ítélet, T-696/17, EU:T:2019:652, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

348 Másrészt, függetlenül attól a megfontolástól, amely szerint a Bizottságot nem köti a korábbi határozathozatali gyakorlata, a spanyol adólízingrendszerre vonatkozó határozatnak többek között a (131) és (140) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy bár az ebben az ügyben fennálló adózási konstrukció több különböző adóintézkedés együtteséből eredt, a Bizottság ebben az ügyben nem kívánta a spanyol adólízingrendszer szelektivitásának megállapítását az említett rendszert alkotó minden egyes, önmagában vett intézkedés szelektivitásának megállapításától függővé tenni. Hasonlóképpen, a spanyol adólízingrendszer öt intézkedésből állt, amelyek együttes alkalmazása sem formailag, sem tartalmilag nem következett valamely jogszabályi rendelkezésből, a jelen üggyel ellentétben, amelyben az LIR 164. és 166. cikkéről van szó, amelynek egymást kiegészítő jellege lényegében azok együttes értelmezéséből következik.

349 A 2011. november 15-iBizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet (C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732) sem értelmezhető úgy, hogy valamely intézkedés hatásainak figyelembevétele kizárólag annak "önkényes vagy részrehajló" jellegére korlátozódna.

350 Egyrészt meg kell állapítani, hogy a 2011. november 15-iBizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet (C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732) alapjául szolgáló ügyek jelentősen különböztek a jelen ügytől, mivel maga a szóban forgó rendszer képezte a referenciakeretet, amelyből kiindulva az "offshore" társaságokra vonatkozó kedvezményes bánásmódot azonosították.

351 Másrészt megjegyzendő, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése nem tesz különbséget az állami beavatkozás okai és célkitűzései szerint, hanem azt annak hatásai alapján, tehát az alkalmazott módszerektől függetlenül határozza meg. Márpedig az Engie által hivatkozott ítélkezési gyakorlat csak a 2011. november 15-iBizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet (C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732) alapjául szolgáló ügyhöz hasonló jogviták esetén alkalmazható.

iv) Az LIR önmagában vett 164. és 166. cikke megsértésének hiányáról

352 A Luxemburgi Nagyhercegség azt állítja, hogy az LIR 164. és 166. cikke nemzeti jognak megfelelő alkalmazása esetén a Bizottság feladata annak bizonyítása, hogy a szóban forgó FA-k sértik az említett cikkeket.

353 A 2013. november 12-iMOL kontra Bizottság ítéletre (T-499/10, EU:T:2013:592) tekintettel a Bizottságnak a szóban forgó FA-k alapjául szolgáló rendelkezésekre hivatkozással kellett volna alátámasztania a szóban forgó FA-k szelektivitását, bizonyítva e rendelkezések megsértését.

354 A Bizottság hangsúlyozza, hogy a szóban forgó FA-k szelektivitása nem függött sem azon rendelkezések téves alkalmazásának megállapításától, amelyek alapján ezen FA-kat elfogadták, sem pedig e rendelkezések szelektivitásától.

355 E tekintetben meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amit a jelen ügyben a Luxemburgi Nagyhercegség állít, a szűk referenciarendszertől való eltérés megállapítása nem függött az LIR önmagában vett 164. és 166. cikke megsértésének megállapításától. Ellenkezőleg, az eltérést az LIR - szűk referenciarendszert alkotó - 164. és 166. cikkének együttes figyelembevételével kellett értékelni, amely referenciarendszer alapján a részesedésekből származó jövedelmek az anyavállalat szintjén nem részesülhettek adómentességben, ha az említett jövedelmeket a leányvállalata szintjén nem adóztatták meg, és fordítva.

356 Márpedig a megtámadott határozat (212) és (213) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szóban forgó FA-k eltértek a szűk referenciarendszertől, mivel azok alapján az Engie csoport az érintett holdingtársaságok szintjén a felosztott és leányvállalataik szintjén meg nem adóztatott nyereségnek gazdasági szempontból megfelelő jövedelmek adómentességében részesült. Pontosan ez volt a helyzet az LNG Supply javára kibocsátott ZORA kölcsön esetében. Az LNG Holding ugyanis adómentességet élvezett a részesedésekből származó jövedelmek tekintetében, amelyek gazdasági szempontból az LNG Supply által költségként levont jövedelmeknek feleltek meg.

357 A 2013. november 12-iMOL kontra Bizottság ítéletből (T-499/10, EU:T:2013:592) sem tűnik ki annak bizonyítására vonatkozó kötelezettség, hogy a szóban forgó FA-k sértik az LIR 164. és 166. cikkét. Ellentétben ugyanis azzal, amit a Luxemburgi Nagyhercegség állít, ez az ítélet csupán annak szemléltetését teszi lehetővé, hogy valamely támogatási intézkedés szelektivitása következhet általános hatályú jogszabály által a közigazgatásra ruházott diszkrecionális jogkörből, mégpedig az említett jogkör gyakorlásától függetlenül is. Azt is pontosítja, hogy ilyen jogkör gyakorlásának hiányában az intézkedés tartalmára kell hivatkozni annak vizsgálata érdekében, hogy az intézkedés szelektív előnyt nyújt-e a kedvezményezettjének.

358 E körülmények között el kell utasítani az LIR önmagában vett 164. és 166. cikke megsértése bizonyításának hiányára alapított érveket.

v) Az Engie csoporttal szembeni, az érintett holdingtársaságok szintjén fennálló kedvezményes bánásmódról

359 Az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség szerint, amelyeket e tekintetben Írország is támogat, a Bizottság nem bizonyította, hogy a szóban forgó FA-k az Engie csoportot más, hasonló helyzetben levő társaságokhoz vagy vállalatcsoportokhoz képest kedvezőbb bánásmódban részesítették volna.

360 Az Engie szerint a Bizottság elmulasztotta bizonyítani az eltérő feltételes adómegállapítások fennállását, valamint azt, hogy a luxemburgi adóhatóság valamely hasonló helyzetben lévő vállalkozás esetében megtagadta volna ilyen határozat elfogadását, illetve azt, hogy a szóban forgó FA-k által előírt struktúrát létrehozó vállalkozásokat érintő utólagos adómegállapításra került volna sor.

361 A jelen ügyben csak de facto hátrányos megkülönböztetést lehetett volna megállapítani, amely folytán a 2011. november 15-iBizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítéletre (C-106/09 P és C-107/09 P, EU:C:2011:732) és a 2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítéletre (C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981) tekintettel a Bizottságnak egy általános rendszert alkalmazó egyedi intézkedés esetén azonosítania kellett volna a feltételes adómegállapításokban részesülő vállalkozások azon saját és egyedi jellemzőit, amelyek lehetővé teszik azoktól a vállalkozásoktól való megkülönböztetésüket, amelyek e feltételes adómegállapításban nem részesültek.

362 Amennyiben ez nem áll fenn, a Bizottságnak azt kellett volna bizonyítania, hogy a szóban forgó FA-k által alkalmazott adójogi rendelkezések - általános jellegük ellenére - önmagukban alkalmasak voltak arra, hogy bizonyos vállalkozásokat azok sajátos jellemzői folytán előnyben részesítsenek a hasonló helyzetben lévő más vállalkozásokhoz képest.

363 A Luxemburgi Nagyhercegség, amelyet e tekintetben Írország támogat, arra is hivatkozik, hogy ha minden adóalany létrehozhatott a szóban forgó FA-kban vizsgálthoz hasonló finanszírozási struktúrát, amint azt a Bizottság elismerte, a Bizottság nem hivatkozhatott volna az említett FA-k szelektivitására.

364 Írország hangsúlyozza, hogy mivel a szóban forgó FA-kban figyelembe vetthez hasonló pénzügyi konstrukció kialakítása révén bármely adóalany részesülhetett ugyanolyan adójogi bánásmódban, mint az Engie, aligha állapítható meg hátrányos megkülönböztetés vagy kizárás. Írország szerint a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy valamely másik vállalatcsoportot hasonló pénzügyi konstrukció kialakítása ellenére de iure vagy de facto kizártak az azonos adójogi bánásmódban részesülésből. Márpedig ennek megállapítása hiányában nem állhat fenn a nemzeti jog által bevezetett különbségtétel: az egyetlen különbség abban állt, hogy az adóalanyok egyénileg hogyan kívánták kialakítani az ügyleteiket.

365 A Bizottság szerint az, hogy valamely finanszírozási struktúra főszabály szerint valamennyi piaci szereplő számára nyitva áll, nem zárhatja ki a szóban forgó feltételes adómegállapítások szelektivitását.

366 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a valamely intézkedés szelektivitásának megállapítása céljából releváns tényezőt annak vizsgálata képezi, hogy az bevezet-e az érintett adórendszer által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között olyan különbségtételt, amelyet e rendszer jellege és felépítése nem igazol (2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981, 60. pont).

367 Pontosabban, a szelektivitásra vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha a Bizottságnak sikerül bizonyítania, hogy valamely adóelőnyt biztosító nemzeti intézkedés eltér az érintett tagállamban alkalmazandó általános vagy "normális" adórendszertől, és ily módon, konkrét joghatásai révén a gazdasági szereplők közötti eltérő bánásmódot vezet be, jóllehet az adókedvezményben részesülő és az annak előnyéből kizárt gazdasági szereplők az e tagállam említett adórendszere által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981, 67. pont).

368 Az ítélkezési gyakorlatból az is kitűnik, hogy valamely eltérő adóintézkedés szelektivitásának megállapítása nem tehető függővé az egyedi kritériumok alapján megkülönböztethető vállalkozások különös kategóriájának azonosításától. Az ilyen azonosítás ezzel szemben relevánsnak bizonyul olyan intézkedés esetén, amely nem valamely általános adórendszertől eltérést jelentő adóelőny formáját ölti, hanem olyan "általános jellegű" adórendszer alkalmazásáét, amely szintén általános jellegű kritériumokon alapul (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981, 71-78. pont).

369 Az általános rendszertől eltérő adóintézkedés esetén a szelektivitás megállapítása nem feltétlenül abból következik, hogy bizonyos vállalkozások nem részesülhetnek a szóban forgó intézkedés által előírt előnyben olyan jogi, gazdasági vagy gyakorlati korlátok miatt, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy az ezen előny nyújtásának feltételéül szolgáló ügyletet végrehajtsák, hanem következhet csupán annak megállapításából is, hogy létezik olyan ügylet, amely - noha összehasonlítható azzal, amely a szóban forgó előny nyújtásának feltételét képezi - nem keletkeztet az adott előnyre való jogosultságot. Ebből következik, hogy valamely adóintézkedés lehet szelektív még akkor is, ha bármely vállalkozás szabadon dönthet úgy, hogy megvalósítja azt az ügyletet, amely az ezen intézkedés által előírt előny nyújtásának feltételéül szolgál (lásd ebben az értelemben: 2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981, 80-88. pont).

370 Márpedig a jelen ügyben a megtámadott határozat (205) és (215) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett holdingtársaságok kedvezőbb adójogi bánásmódban részesülnek, mint azok a társaságok, amelyek részesedésekből származó jövedelmekre tesznek szert, és amelyek ezért - az említett holdingtársaságokkal ellentétben - a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére és a felosztott nyereség adóztatására vonatkozó szabályok hatálya alá tartoznak.

371 Noha a részesedésből származó jövedelmek anyavállalat szintjén fennálló adómentessége tisztán belső helyzetben csak abban az esetben képzelhető el, ha a felosztott nyereséget a leányvállalat szintjén megadóztatják, az érintett holdingtársaságok a jelen ügyben a gazdasági szempontból a ZORA kölcsönre számított akkréció összegének megfelelő és leányvállalataik szintjén költségként levont, részesedésekből származó jövedelmek tekintetében adómentességet élveznek. Ugyanazon összehasonlítható művelet, vagyis a leányvállalat tőkéjébe való befektetést követően részesedésekből származó jövedelem megszerzése tekintetében bizonyos anyavállalatok ki vannak zárva az adóelőnyből, amelyben az érintett holdingtársaságok részesülnek.

372 Következésképpen a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy az érintett holdingtársaságok kedvezményes adójogi bánásmódban részesültek minden olyan anyavállalathoz képest, amely részesedésből származó olyan jövedelemben részesülhet, amelyre a felosztása időpontjában nem vetettek ki adót.

373 Az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség által előadott érvek nem kérdőjelezhetik meg ezt a megállapítást.

374 Egyrészt olyan, mindenki számára nyitva álló finanszírozási rendszer fennállása esetén, amelyet az érintett holdingtársaságok igénybe vettek, az Engie azt állítja, hogy a Bizottságnak a szóban forgó FA-k szelektivitásának megállapítása érdekében bizonyítania kellett volna, hogy hasonló helyzetben lévő más társaságoktól megtagadták az azonos adójogi bánásmódot.

375 Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a holdingtársaságok a CEF-nek és az LNG Holdingnak biztosítotthoz hasonló adójogi bánásmódban részesülnek abban az esetben, ha olyan finanszírozási műveletekről van szó, amelyek szintén ZORA kölcsön közvetítő társaság általi kibocsátását foglalják magukban, az azonos feltételes adómegállapítások fennállása legfeljebb egy esetleges támogatási program fennállására utalna, nem pedig a hátrányos megkülönböztetés hiányára.

376 Ezenkívül az Engie érvelése azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint a Bizottság által elfogadott referenciarendszer az érintett holdingtársaságokra vonatkozó, a szóban forgó FA-kból eredő különös adózási rendszerből áll. Annak megkövetelése ugyanis, hogy a Bizottság hátrányos megkülönböztetés megállapítása címén olyan társaságokat azonosítson, amelyektől azonos pénzügyi konstrukció esetén megtagadták az azonos adójogi bánásmódot, azt jelentené, hogy a Bizottság az említett különös adózási rendszert tekintette referenciarendszernek.

377 Éppen ellenkezőleg, a referenciarendszert az LIR 164. és 166. cikke alkotja, amelyek a felosztott nyereség akár a leányvállalat, akár az anyavállalat szintjén történő adóztatását szabályozzák, és e rendszertől a szóban forgó FA-k eltérnek.

378 Másrészt, nem lehet helyt adni az arra alapított érvnek sem, hogy a Bizottság nem azonosította a vállalkozások valamely különös kategóriáját mint kiváltságos kategóriát, amelyhez az Engie csoporthoz tartozó társaságok jellegzetes tulajdonságaik alapján tartoznának.

379 A fenti 368. ponttal összhangban ugyanis az ilyen kategória azonosítása csak olyan általános adórendszer keretében szükséges, amely önmagában a megállapított referenciakeretet képezi.

380 A jelen ügyben nem ez a helyzet, mivel a szóban forgó FA-k szelektivitásának megállapítása érdekében a Bizottság az ezekből eredő egyenlőtlen bánásmódra támaszkodott, amennyiben azok előnyt biztosítanak az érintett holdingtársaságoknak, a szűk referenciarendszer célkitűzésére tekintettel hasonló helyzetben levő más társaságoknak azonban nem, amely rendszertől a szóban forgó FA-k eltérnek.

381 Ennélfogva a Bizottság helyesen hivatkozott a megtámadott határozatban az érintett holdingtársaságokkal szembeni kedvezményes adójogi bánásmódra. Ezért a felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésektől való eltérés megállapításával, és ezáltal a szóban forgó FA-k szelektivitásával szemben felhozott érveket el kell utasítani mint megalapozatlanokat.

vi) A szűk referenciarendszerre tekintettel az Engie csoportnak az érintett holdingtársaságok szintjén nyújtott szelektív előny fennállására vonatkozó következtetés

382 Mivel egyrészt a Bizottság négyféle - köztük egy, másodlagosan előadott - érveléssel bizonyította a szóban forgó FA-k szelektivitását, másrészt pedig az ezen érvelések egyike - vagyis a szűk referenciarendszerre tekintettel az érintett holdingtársaságok szintjén nyújtott szelektív előny fennállása - megalapozottságának vitatására irányuló érveket a Törvényszék elutasította mint megalapozatlanokat, főszabály szerint a fennmaradó alternatív érvelésekkel szemben felhozott érvek vizsgálatát a pergazdaságosság érdekében, továbbá, mivel azok hatástalanná váltak, a fenti 230. és 231. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem kell elvégezni.

383 A szóban forgó FA-k szelektivitásának a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezést magában foglaló referenciarendszerhez képest történő bizonyítására irányuló érvelés újszerű jellegére tekintettel azonban a Törvényszék célszerűnek tartja az azzal szemben felhozott érvek megalapozottságának vizsgálatát is.

d) A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésre tekintettel a szelektív előny állítólagos hiányáról

384 A megtámadott határozat (289)-(312) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állítja, hogy a szóban forgó FA-k a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzéséből eredően szelektív előnyt biztosítanak az Engie számára. Amint az a megtámadott határozat (290) preambulumbekezdéséből kitűnik, ez a rendelkezés a luxemburgi társaságiadó-rendszer részét képezi.

385 A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés értelmében "az adókötelezettség nem kerülhető meg vagy csökkenthető a polgári jogi formák és lehetőségek visszaélésszerű felhasználásával", és "visszaélés esetén az adót úgy kell kivetni, ahogy a gazdasági ügyleteknek, tényeknek és körülményeknek megfelelő jogi struktúra esetén kivetésre kerülne".

386 Az "Engie-re" való, többek között a megtámadott határozat (162) preambulumbekezdésében szereplő hivatkozás azon jogalany megjelölése érdekében, amelynek szintjén a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzéséből eredő szelektivitás értékelésre kerül, a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdésének megfelelően az Engie SA-ra, valamint azokra a társaságokra utal, amelyek ez utóbbi közvetlen és közvetett irányítása alatt állnak, azaz Luxemburgban az érintett holdingtársaságokra, a közvetítő társaságokra és a leányvállalatokra.

387 A megtámadott határozat (292)-(298) preambulumbekezdésének megfelelően az Engie által kialakított pénzügyi konstrukció megfelel a luxemburgi ítélkezési gyakorlatból eredő, a joggal való visszaélés megállapítására vonatkozó négy feltételnek, amelyeket a Luxemburgi Nagyhercegség a 2017. december 11-i levélre adott 2018. január 31-i válaszában a Bizottság tudomására hozott, amelyek először is valamely magánjogi jogi forma használata, másodszor az adóteher csökkentése, harmadszor, nem megfelelő jogi konstrukció használata, és negyedszer, a nem adójogi indokok hiánya.

388 Azon a megállapításon kívül, amely szerint a ZORA kölcsönre számított akkréció után a leányvállalatok, közvetítő társaságok vagy érintett holdingtársaságok szintjén nem került sor adóztatásra, a Bizottság a megfelelő jogi konstrukció használatára vonatkozó feltétel keretében a megtámadott határozat (304)-(310) preambulumbekezdésében úgy ítéli meg, hogy más finanszírozási módok is elérhetőek voltak, például sajáttőke-instrumentumok vagy kölcsönök, és azok megfeleltek a luxemburgi jogalkotó szándékának, mivel nem eredményezték volna a leányvállalatok által generált jövedelmek adó alóli mentesülését.

389 A Bizottság szerint az elérhető kölcsönök között szerepelt a valamely anyavállalat által közvetlenül, közvetítő társaság beavatkozása nélkül a leányvállalata javára kibocsátott ZORA kölcsön. A Bizottság ugyanis úgy értelmezi az LIR 22a. cikkét, hogy még ha feltételezzük is, hogy az alkalmazandó a ZORA kölcsönre számított akkrécióra, csak ezen akkréció adóztatásának elhalasztását teszi lehetővé.

390 Az LIR 22a. cikke (2) bekezdésének - a szóban forgó FA-k elfogadásának napján hatályos - 1. pontja, amelynek a Bizottság általi értelmezését vitatják, a következőképpen rendelkezik:

"(2) A 22. cikk (5) bekezdésétől eltérve, az alábbi 1-4. pontban említett csereügyletek nem eredményezik a kicserélt javakhoz tartozó tőkenyereség keletkezését, kivéve, ha az 1., 3. és 4. pontban említett esetekben akár a hitelező, akár a társaság tagja lemond a jelen rendelkezés alkalmazásáról:

1. egy kölcsön átváltásakor: az adós részvénytőkéjét képviselő értékpapírok átadása a hitelezőnek. Az átváltható, tőkésítő kölcsön átváltása esetén az átváltás előtt folyamatban lévő működési időszakra vonatkozó tőkésített kamat az átváltás időpontjában adóköteles;

[...]"

391 A megtámadott határozat (278)-(284) preambulumbekezdése szerint a Bizottság azt állítja, hogy az LIR 22a. cikke (2) bekezdésének 1. pontja - amely lényegében úgy rendelkezik, hogy valamely kölcsön átváltásakor az adós részvénytőkéjét képviselő értékpapírok hitelezőnek történő átadása nem vezet tőkenyereség keletkezéséhez, kivéve ha a hitelező vagy a társaság tagja lemond e rendelkezés alkalmazásáról - nem alkalmazandó a ZORA kölcsönre számított akkrécióra. Az LIR 22a. cikke ugyanis pontosítja, hogy átváltható tőkésítő kölcsön átváltása esetén az átváltás előtt folyamatban lévő működési időszakra vonatkozó tőkésített kamat az átváltás időpontjában adóköteles. A Bizottság hangsúlyozza, hogy e cikk még az LIR 22a. cikkének a ZORA kölcsönre számított akkrécióra történő alkalmazása esetén sem járna azzal a hatással, hogy a ZORA kölcsönre számított akkréciót tartósan mentesítené az adó alól, hanem csupán azzal a hatással, hogy elhalasztaná annak adóztatását.

392 A nem adójogi indokok hiányára vonatkozó feltétel kapcsán a Bizottság a megtámadott határozat (306)-(313) preambulumbekezdésében hangsúlyozza, hogy a tevékenységi ágazatok átruházásának olyan finanszírozása, amely egy holdingtársasággal kötött előrefizetett határidős szerződéssel összekapcsolt, egy közvetítő társaság által kibocsátott ZORA kölcsönön keresztül történik, nem indokolható a leányvállalatok által viselt kockázatok esetleges csökkentésével vagy a csoport teljesítményének és rugalmasságának javításával. Az egyetlen indok a jelentős adómegtakarítás elérése volt.

393 A Bizottság szerint az az előny, amelyben az Engie a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzése miatt részesül, szelektív, mivel - a megtámadott határozat (311) és (312) preambulumbekezdése szerint, amely megállapítja, hogy a jogszabályi rendelkezés nem került alkalmazásra egy olyan esetben, amelyben pedig fennálltak az alkalmazásának feltételei - főszabály szerint semelyik más vállalkozás számára nem hozzáférhető.

1) Előzetes észrevételek

394 A megtámadott határozatban a Bizottság a szóban forgó FA-k szelektivitását megvizsgálta a - luxemburgi társaságiadó-rendszer szerves részét alkotó - joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésre tekintettel.

395 Mivel a szóban forgó FA-kat a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazását megalapozó feltételek fennállása miatt nem lehetett kibocsátani, a Luxemburgi Nagyhercegség szelektív előnyt biztosított az Engie számára. Ez az előny azon alapult, hogy a jogszabályi rendelkezést nem alkalmazták egy olyan esetben, amelyben pedig fennálltak az alkalmazásának feltételei, így ez az előny "meghatározásánál fogva semelyik más vállalkozás számára nem [volt] hozzáférhető".

396 E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy érveikkel a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie nem vitatják a Bizottság által a szóban forgó FA-k szelektivitásának bizonyítása céljából figyelembe vett referenciarendszernek a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésre tekintettel történő meghatározását.

397 Kétségtelen, hogy a megtámadott határozat (290) és (291) preambulumbekezdésében a Bizottság referenciarendszerként a "luxemburgi társaságiadó-rendszert" említi, amelynek fő célja "a vállalkozások nyereségének megadóztatása", és amelyhez a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés tartozik.

398 Ugyanakkor a megtámadott határozat (299)-(312) preambulumbekezdésében a Bizottság csupán a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől való eltérést azonosít, megvizsgálva a jelen ügyben, hogy a négy együttes feltétel teljesül-e.

399 Másként fogalmazva, a szóban forgó FA-k érintett holdingtársaságok szintjén fennálló szelektivitásának a Bizottság által - a megtámadott határozat (171)-(199) preambulumbekezdésében - a "luxemburgi társaságiadó-rendszerre" kiterjedő referenciarendszer révén történő bizonyításával szemben az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség által beadványaikban felhozott érveknek nem lehet helyt adni a tekintetben, hogy a jelen jogalapok keretében a Bizottság által megállapított, csupán a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől való eltérést vitassák. Ez különösen igaz azokra az érvekre, amelyekkel a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie azt kifogásolják a Bizottsággal szemben, hogy nem a luxemburgi társaságiadó-rendszert alkotó, a megtámadott határozat (78)-(81) preambulumbekezdésében ismertetett rendelkezésektől való eltérést azonosított, hanem az említett referenciarendszer egy állítólagos céljától való eltérést.

400 A "luxemburgi társaságiadó-rendszer alapvető céljá[ra]", amelyre a Bizottság a megtámadott határozat (305) preambulumbekezdésében, a joggal való visszaélésre vonatkozó részben hivatkozik, a Bizottság nem az e "céltól" való eltérés azonosítása céljából támaszkodik, hanem annak vizsgálata érdekében, hogy a szóban forgó FA-k által jóváhagyott adójogi bánásmód megfelel-e a luxemburgi jogalkotó szándékának. Így tehát az e "célra" való hivatkozás a megtámadott határozat (171)-(199) preambulumbekezdése alapjául szolgálótól eltérő megközelítés részét képezi.

401 Ezzel szemben a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie először is a joggal való visszaélés luxemburgi jogban történő megállapításához szükséges kritériumok értékelését, másodszor pedig a kedvezményes bánásmód fennállását vitatja. Mindazonáltal az e célból előadott érvek megalapozottságának vizsgálata előtt értékelni kell a Luxemburgi Nagyhercegség által előterjesztett azon érveket, amelyek a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésre alapított érvelés elfogadhatóságának vitatására irányulnak.

2) A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésen alapuló érvelés állítólagos új jellegéről

402 A Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a Bizottság azon érvelése, amellyel azt állítja, hogy a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől való eltérésből adódóan szelektív előnyt nyújtottak, "elfogadhatatlan". A Bizottság a közigazgatási eljárás során e kifogásra csupán hivatkozott, azt nem fejtette ki.

403 A Luxemburgi Nagyhercegség szerint az eljárást megindító határozat ugyanis a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazása szempontjából nem a részesedésekből származó jövedelmek holdingtársaságok szintjén fennálló adómentességére, hanem az akkréció leányvállalatok szintjén fennálló levonhatóságára vonatkozott. A Bizottság 2017. december 11-i levele egyébiránt semmilyen módon nem pótolta az eljárást megindító határozat ezzel kapcsolatos hiányosságait.

404 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság az eljárást megindító határozattól kezdve hangsúlyozta e rendelkezés alkalmazásának mellőzését, amint az a fenti 204. pontból kitűnik. Ezenfelül, bár a Bizottság a 2017. december 11-i levélben nem foglalta össze a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzésére vonatkozó érvelését, mindazonáltal ismételten felhívta a feleket, hogy ezzel kapcsolatban tegyenek kiegészítő észrevételeket.

405 Következésképpen a Luxemburgi Nagyhercegség azon érvét, amely a Bizottság joggal való visszaélésre vonatkozó érvelésének új jellegét hangsúlyozza és "elfogadhatósága" vitatására irányul, el kell utasítani mint megalapozatlant.

3) A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől való eltérésről

406 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie vitatja a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésnek a jelen ügyben való alkalmazását. Azonkívül, hogy a Bizottságnak a szelektivitás e tekintetben történő megállapítása érdekében hivatkoznia kellett volna a luxemburgi adóhatóságok közigazgatási gyakorlatára, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának igazolása érdekében a luxemburgi jogban teljesítendő kritériumok alkalmazása során különböző értékelési hibákat követett el. Arra hivatkoznak, hogy mivel a kritériumok nem teljesülnek, a luxemburgi hatóságok nem állapíthattak meg joggal való visszaélést, következésképpen nem állapítható meg az e rendelkezéstől való eltérés. Mindenesetre, még azt feltételezve is, hogy a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazható volt, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie hangsúlyozza egyrészt, hogy a Bizottság nem bizonyította az Engie csoporthoz tartozó társaságokkal szembeni kedvezményes bánásmódot, másrészt pedig, hogy a pénzügyi konstrukciónak az állítólagos visszaélésszerű jellege miatti tilalma a letelepedés szabadságának megsértéséhez vezetne.

407 A Bizottság többek között arra hivatkozik, hogy a joggal való visszaélés megállapításához szükséges, a luxemburgi gyakorlatból eredő négy kritérium a jelen ügyben teljesült. Nyilvánvaló, hogy a csoport e konstrukcióban részt vevő társaságainak nyeresége mentesült az adó alól, miközben a gazdaságilag egyenértékű és ugyanezen konstrukció nélkül megvalósított ügyleteket megadóztatták.

i) A luxemburgi adóhatóságok közigazgatási gyakorlata figyelembevételének állítólagos hiányáról

408 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a T-516/18. és T-525/18. sz. egyesített ügyek irataiból egyáltalán nem tűnik ki, hogy akár a Luxemburgi Nagyhercegség, akár az Engie a közigazgatási eljárás során a Bizottság tudomására hozta volna a luxemburgi közigazgatási gyakorlatot, amely adott esetben elengedhetetlen lett volna ahhoz, hogy e tekintetben kizárja a szóban forgó FA-k szelektivitását.

409 E megállapítástól függetlenül meg kell állapítani, hogy a Bizottság - amint az a megtámadott határozat (293)-(298) preambulumbekezdéséből kitűnik - helyesen hivatkozott mind a luxemburgi közigazgatás egy 1989. évi szolgálati feljegyzésére, mind a luxemburgi bírósági gyakorlatra, amelyből levezette a joggal való visszaélés luxemburgi jogban történő megállapításához figyelembe veendő négy kritériumot. Egyébiránt a közigazgatási gyakorlat figyelembevétele nem tűnt szükségesnek, mivel a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés a jelen ügyben semmilyen értelmezési nehézséget nem vetett fel.

ii) A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazását igazoló kritériumok értékeléséről

410 A felek egyetértenek a joggal való visszaélés luxemburgi jogban történő megállapításához szükséges kritériumokat illetően. A megtámadott határozat (301)-(306) preambulumbekezdésére, valamint a T-516/18. sz. ügyben benyújtott keresetlevélhez csatolt, a Cour administrative (közigazgatási fellebbviteli bíróság, Luxemburg) 2013. február 7-i ítéletére tekintettel e megállapítás négy kritérium - nevezetesen a magánjogi formák vagy intézmények használatának, az adóteher csökkentésének, a nem megfelelő jogi konstrukció használatának és a nem adójogi indokok hiányának - fennállásától függ.

411 Ami az első kritériumot illeti, a jelen ügyben nem vitatott, hogy az Engie a szóban forgó FA-k által jóváhagyott magánjogi formákat használt. Ezenkívül, amint azt a Törvényszék a fenti 34. pontban megjegyezte, a szóban forgó FA-k különböző csoporton belüli ügyleteket írnak le, amelyek egy egységet alkotnak, és amelyek az LNG Supply, illetve a GSTM tekintetében egyetlen műveletet hajtanak végre, nevezetesen a cseppfolyósított földgázra vonatkozó tevékenységek, illetve a finanszírozásra és a pénztárkezelésre vonatkozó tevékenységek csoporton belüli átruházását, amely műveletek finanszírozása szintén ugyanazon csoporton belül volt biztosított. Ezen ügyleteket kezdettől fogva úgy alakították ki, hogy azokra három egymást követő, de egymással kölcsönösen összefüggő szakaszban kerüljön sor, és az érintett holdingtársaságok, közvetítő társaságok és leányvállalatok közreműködését foglalják magukban.

412 Ezzel szemben az Engie és a Luxemburgi Nagyhercegség vitatja azon három további kritérium értékelését, amelyek a luxemburgi jog szerint a joggal való visszaélés megállapításához szükségesek.

- Az adóteher csökkentésére vonatkozó kritériumról

413 A második kritériumot illetően a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie azt állítja, hogy a szóban forgó FA-k nem vezettek a leányvállalatok, a közvetítő társaságok és az érintett holdingtársaságok adóterhének csökkentéséhez.

414 Márpedig meg kell állapítani, amint azt a Bizottság is tette a megtámadott határozat (302) preambulumbekezdésében, hogy az említett konstrukció valójában a ZORA kölcsönre számított akkréció adóztatásának elmaradásához vezet, akár a leányvállalatok, akár a közvetítő társaságok, akár pedig az érintett holdingtársaságok szintjén.

415 Noha a leányvállalatok először is adóköteles jövedelmükből - az adóhatósággal megállapított haszonrés kivételével - levonhatják a ZORA kölcsönre számított akkréciót, a közvetítő társaságok ezt követően nem adóznak az említett akkréció után, mivel az érintett holdingtársaságokkal kötött, előrefizetett határidős adásvételi szerződés alapján a szóban forgó ZORA kölcsön átváltásakor ugyanolyan mértékű veszteséget szenvednek, amely számvitelükben semlegesíti az említett akkréciónak megfelelő tőkenyereséget.

416 Végül az érintett holdingtársaságok a szóban forgó FA-k alapján a részesedésekből származó jövedelmekhez kapcsolódó adómentességben részesülnek, amelyet a jelen ügyben olyan jövedelmek tekintetében alkalmaztak, amelyek gazdasági szempontból megfelelnek a ZORA kölcsönre számított akkréciónak, amint azt a Luxemburgi Nagyhercegség a tárgyaláson megerősítette.

417 Ezen adózási eredmény elérése szempontjából a közvetítő társaságok meghatározó szerepet játszanak. Noha a finanszírozási művelet szempontjából az Engie által kialakított pénzügyi konstrukció adózási szempontból felesleges láncszemeinek tűnhetnek, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie állításával ellentétben e konstrukció elengedhetetlen láncszemeit alkotják.

418 A finanszírozási művelet szempontjából a közvetítő társaságok a leányvállalatokkal fennálló kapcsolatukban biztosítják a szóban forgó ZORA kölcsön finanszírozását, és ez utóbbi átváltásakor megkapják a részvényeket, amelyek értéke magában foglalja az említett ZORA kölcsön névértékét és a ZORA kölcsönre számított akkréciót.

419 Az érintett holdingtársaságokkal való kapcsolatukban a közvetítő társaságok a szóban forgó ZORA kölcsön kibocsátásakor megkapják annak névértékét, és az említett ZORA kölcsön átváltásakor biztosítják a leányvállalatok által kibocsátott részvények tulajdonjogának átruházását, amely részvények értéke magában foglalja a névértéket és a ZORA kölcsönre számított akkréciót.

420 Így a közvetítő társaságok kizárólag az érintett holdingtársaságok által a tevékenységi ágazatok leányvállalatokra történő átruházása céljából elhatározott finanszírozási műveletet hajtják végre.

421 Adózási szempontból egyrészt a közvetítő társaságokat semmilyen tényleges adó nem terheli az ZORA kölcsönre számított akkréció után. Jóllehet a közvetítő társaságok az említett ZORA kölcsön átváltásakor a ZORA kölcsönre számított akkréciónak megfelelő tőkenyereséget könyvelnek el, ugyanakkor az előrefizetett határidős adásvételi szerződésből adódóan az említett akkrécióval megegyező összegű veszteséget szenvednek el.

422 Ez volt a helyzet többek között az LNG Supply javára kibocsátott ZORA kölcsön részleges átváltásának időpontjában. Mivel az LNG Luxembourg nem választotta az LIR 22a. cikkét, számvitelében tőkenyereséget könyvelt el, amelyet - amint azt a Luxemburgi Nagyhercegség a tárgyaláson megerősítette - az LNG Holdinggal kötött előrefizetett határidős adásvételi szerződés alkalmazása miatti ugyanilyen összegű veszteség semlegesített. Az előrefizetett határidős adásvételi szerződés hiányában a közvetítő társaságokat tehát meg kellett volna adóztatni a ZORA kölcsönre számított akkréció után.

423 Másrészt, a közvetítő társaságok lehetővé teszik az érintett holdingtársaságok által az előrefizetett határidős adásvételi szerződés alapján kapott részvények egy részének megszüntetése folytán elért nyereségnek a ZORA kölcsönre számított akkréciónak megfelelő nyereségtől legalábbis látszólag történő célszerű elkülönítését, továbbá az LIR 166. cikke alkalmazásának megalapozását. Mivel ugyanis a ZORA kölcsönre számított akkréció nem hasonlítható az LIR 166. cikke értelmében vett részesedésből származó jövedelemhez, e cikk az említett akkréció vonatkozásában nem alapozhat meg adómentességhez való jogot.

424 Másként fogalmazva, az LNG Supply javára biztosított ZORA kölcsönre tekintettel az LNG Luxembourg mint közvetítő társaság beavatkozása lehetővé teszi az LNG Holding számára, hogy az LNG Supply részvényeinek megszüntetéséből származó jövedelmet részesedésekből származó jövedelemként tüntesse fel, noha az lényegében a ZORA kölcsönre számított akkréciónak felel meg. Ez az eredmény nem lett volna elérhető a közvetlenül az LNG Supply és az LNG Holding között létrejött ZORA kölcsön esetében.

425 Amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (304) preambulumbekezdésében állította, és ellentétben azzal, amit a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie állít, a ZORA kölcsön két társaság közötti megkötése nem vezethet ugyanarra az adózási eredményre, mint amelyet a szóban forgó finanszírozási struktúrában a közvetítő társaságok beavatkozása révén értek el.

426 Egy leányvállalat és anyavállalata között létrejött ZORA kölcsön esetében a ZORA kölcsönre számított akkréció - a luxemburgi adóhatósággal megállapított haszonrés kivételével - a leányvállalat szintjén kétségkívül levonható lett volna.

427 Ugyanakkor az akkréció az anyavállalat szintjén vagy a szóban forgó ZORA kölcsön átváltásakor, vagy az LIR 22a. cikke által biztosított lehetőség alapján egy későbbi időpontban adóköteles lett volna.

428 Egyrészt, bár a ZORA kölcsön átváltásának időpontjában a társaság, amely az átváltott részvények jogosultja, dönthet az LIR 22a. cikke mellett annak érdekében, hogy az átváltás időpontjában ne adóztassák meg, és ezáltal biztosíthatja az ügylet adósemlegességét, e cikk nem értelmezhető úgy, hogy a realizált tőkenyereség a jövőben egyáltalán nem lesz adóköteles.

429 Ezt az értelmezést megerősíti a luxemburgi adóhatóság 2002. november 27-i körlevele, amelynek értelmében - a megtámadott határozat (283) preambulumbekezdésére és a 288. lábjegyzetben szereplő idézetre tekintettel - "[az] LIR 22a. cikkének célja, hogy meghatározza azokat az értékpapírcsere-ügyleteket, amelyek adósemlegesség mellett megvalósíthatók", valamint "[az] LIR 22a. cikke azonban nem arra törekszik, hogy végleges adómentességet biztosítson azon tőkenyereségek számára, amelyek ezen intézkedés hiányában az átruházónál adókötelesek lettek volna, hanem arra, hogy azok megadóztatását elhalassza".

430 Ezenfelül a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 tanácsi irányelvet (HL 2016. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 48., 44. o.) a luxemburgi jogba átültető, 2018. július 17-i törvénytervezet, amelyre az Engie a beadványaiban hivatkozik, pontosítja, hogy "[az LIR 22a. cikkének] célja, hogy lehetővé tegye az adóalanyok számára, hogy az értékpapírcsere során elért tőkenyereség adóztatását meghatározott helyzetekben elhalasszák". Bár ez a tervezet kétségkívül későbbi, mint a megtámadott határozat, mindazonáltal szemlélteti a luxemburgi jogalkotónak az e cikknek tulajdonítandó jelentéssel kapcsolatos álláspontját.

431 Másrészt, egy közvetlen ZORA kölcsön esetén a részvények egy részének megszüntetését követően az anyavállalat által kapott bármely jövedelem nem eredményezhetett volna az LIR 166. cikke alapján adómentes jövedelmet, még ha ezt az LIR 166. és 22a. cikke formálisan nem is zárja ki.

432 Minden ezzel ellentétes értelmezés ugyanis ellentétes lenne az LIR 22a. cikkének céljával, amely - amint azt a luxemburgi adóhatóság a 2002. november 27-i körlevélben hangsúlyozza - az esetleges tőkenyereség adóztatásának elhalasztása, nem pedig az adóztatás alóli tartós kivonása.

433 Ez az értelmezés mindemellett lényegében kitűnik a Luxemburgi Nagyhercegség által a közigazgatási eljárás során a Bizottságnak küldött 2018. január 31-i levelében tett pontosításokból.

434 Arra a kérdésre, hogy a ZORA kölcsön az LIR 166. cikke értelmében vett részesedést megtestesítő instrumentum, valamint az LIR 164. cikke értelmében vett értékpapír-e, a Luxemburgi Nagyhercegség egyértelműen kifejtette, hogy "az [LNG Supply] és a [GSTM] által kibocsátott ZORA kölcsönöknek továbbra is kölcsönszerződésnek kell minősülniük, és de facto ki vannak zárva az LIR részesedésekből származó jövedelmekre alkalmazandó 164. és 166. cikkének hatálya alól".

435 Másként fogalmazva, ha - amint azt a Luxemburgi Nagyhercegség a közigazgatási eljárás során állította - a ZORA kölcsönnek továbbra is kölcsönszerződésnek kell minősülnie, ebből következik, hogy az ilyen szerződés alapján kapott valamennyi jövedelem nem részesülhet adómentességben az LIR - részesedésekből származó jövedelmekre vonatkozó - 166. cikke alapján.

436 Következésképpen a Bizottság nem követett el hibát, amikor megállapította, hogy a jelen ügyben teljesül az adóteher csökkentésére vonatkozó kritérium.

- A nem megfelelő jogi konstrukció használatára vonatkozó kritériumról

437 Ami a harmadik kritériumot, azaz a nem megfelelő jogi konstrukció használatát illeti, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben helyénvaló volt az érintett tevékenységi ágazatok leányvállalatokra történő átruházásának finanszírozása érdekében közvetett, vagyis közvetítő társaság közreműködését magában foglaló ZORA kölcsönhöz folyamodni.

438 A Bizottság állításával ellentétben a finanszírozási struktúra megfelelő, továbbá nem egyenértékű más finanszírozási módokkal, például kölcsön vagy saját tőke útján történő finanszírozással. Az Engie hangsúlyozza, hogy tőkejuttatás esetén a leányvállalatok felültőkésítettek lettek volna, ami nem tette volna lehetővé tőkeáttételi hatás és a harmadik fél befektetőkkel szembeni megfelelő tárgyalási mozgástér kihasználását. Hasonlóképpen, kölcsön esetén a leányvállalatok kötelesek lettek volna pénzbeli visszatérítést teljesíteni, ami a ZORA kölcsön keretében nem állt fenn.

439 Mindenesetre az Engie a legkevésbé adóztatott finanszírozási mód választásához való jogra hivatkozik, és azt kifogásolja a Bizottsággal szemben, hogy a finanszírozási struktúra nem megfelelő jellegének megállapítása érdekében a luxemburgi jogalkotó szándékára vonatkozó saját értelmezését írta elő azáltal, hogy tévesen hivatkozott a luxemburgi társaságiadó-rendszer céljára.

440 E tekintetben előzetesen meg kell állapítani, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség - megtámadott határozat (297) preambulumbekezdésében hivatkozott - 2018. december 31-i levele értelmében a nem megfelelő jogi konstrukció használatára vonatkozó feltétel arra a jogi helyzetre vonatkozik, amelyben az adóalany olyan konstrukciót választ, amely közvetlenül ütközik a jogalkotó - törvény céljának vagy szellemének megfelelő - nyilvánvaló szándékával.

441 Márpedig, noha az Engie által kialakított összetett pénzügyi konstrukció, amelyet a szóban forgó FA-k figyelembe vettek, kétségkívül lehetővé teszi a tevékenységi ágazatok érintett leányvállalatokra történő átruházásának finanszírozását, valójában - amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (304) és (305) preambulumbekezdésében helyesen megjegyezte - a ZORA kölcsönre számított akkréció adóztatásának elmaradásához is vezet.

442 Ezért az Engie által előnyben részesített finanszírozási módot nem lehet megfelelőnek minősíteni, mivel az közvetlenül ellentétes a luxemburgi jogalkotó szándékával, amely az adóztatás területén észszerűen nem irányulhat olyan összetett pénzügyi konstrukciók előmozdítására, amelyek valójában a felosztott jövedelmek adóztatásának kettős - mind valamely leányvállalat, mind pedig annak anyavállalata szintjén történő - elmaradásához vezetnek.

443 Ebben az értelemben a Bizottság nem követett el értékelési hibát, amikor a megtámadott határozat (305) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a szóban forgó FA-k által jóváhagyott adójogi bánásmód közvetlenül ellentétes a luxemburgi társaságiadó-rendszer céljával, amelynek értelmében a valamely társaság által elért, a számvitelében kimutatott nyereségeket főszabály szerint meg kell adóztatni. Ez a célkitűzés a luxemburgi társaságiadó-rendszert alkotó, a megtámadott határozat (78)-(81) preambulumbekezdésében említett rendelkezések együttes értelmezéséből következik.

444 Így nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy önkényesen határozta volna meg a luxemburgi társaságiadó-rendszer célját, és lényegében a saját szándékával helyettesítette volna a luxemburgi jogalkotó szándékát.

445 Más finanszírozási módok, amelyek - amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (304) és (310) preambulumbekezdésében helyesen hangsúlyozza - miközben biztosították volna az érintett tevékenységi ágazatok leányvállalatokra történő átruházásának finanszírozását, adott esetben a leányvállalatok, a közvetítő társaságok vagy az érintett holdingtársaságok szintjén adóköteles nyereséghez vezettek volna, könnyen hozzáférhetőek voltak.

446 Mindenekelőtt sajáttőke-instrumentum révén a leányvállalatok olyan kiegészítő saját tőkében részesülhettek volna, amely megegyezett volna a jelen ügyben szóban forgó ZORA kölcsön névértékével. Ebben az esetben a leányvállalatok nyeresége különösen az LIR 164. és 166. cikkére tekintettel vagy a leányvállalatok szintjén, vagy pedig az érintett holdingtársaságok szintjén megadóztatásra került volna.

447 Továbbá a tevékenységi ágazat átruházásának a csoporthoz tartozó valamely társaságtól felvett, nem tőkésítő kölcsön útján történő finanszírozása esetén a leányvállalatok által a kölcsön futamideje alatt elért nyereség szintén megadóztatásra került volna ez utóbbiak szintjén. Ezenkívül a kölcsön kamatai a leányvállalatok szintjén kétségkívül levonhatók lettek volna, azonban vagy a közvetítő társaságok, vagy az érintett holdingtársaságok szintjén - attól függően, hogy ebben az esetben melyek lettek volna a hitelező társaságok - megadóztatásra kerültek volna.

448 Végül, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (304) preambulumbekezdésében helyesen állította, és ellentétben azzal, amit a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie állít, a fenti 425-435. pontra tekintettel ugyanez lett volna a helyzet a leányvállalatok és az érintett holdingtársaságok közötti közvetlen ZORA kölcsön kötése esetén is.

449 Következésképpen a tevékenységi ágazatok leányvállalatokra történő átruházásának a jelen ügyben történő finanszírozásához más jogi konstrukciók is megfelelőnek tekinthetők.

- A nem adójogi indokok hiányára vonatkozó kritériumról

450 Ami az utolsó kritériumot illeti, a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie azt állítja, hogy a finanszírozási művelet nem kizárólag adójogi célt követett, és azt valós üzleti okok indokolták. Az Engie szerint ugyanis gazdaságilag indokolt volt, hogy a tevékenységet közvetett ZORA kölcsön révén finanszírozzák.

451 Azonkívül, hogy az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvbe csak egy 2015-ben végrehajtott reform során illesztettek be visszaélés-ellenes rendelkezést, a 2016/1164 irányelv visszaélés-ellenes rendelkezéséből kitűnik, hogy valamely ügylet nem tekinthető visszaélésszerűnek, amennyiben a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre.

452 A Bizottság valamely művelet visszaélésszerű jellegének megállapítása érdekében nem támaszkodhat pusztán a közvetítő társaságok beavatkozására és összetett pénzügyi termékek használatára. Ez annál is inkább így van, mivel a két társaság között közvetítő társaság közreműködése nélkül végrehajtott ZORA kölcsön a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie szerint az LIR 22a. cikke alapján azonos eredményre vezethet.

453 E tekintetben a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie eleve nehezen tudja bizonyítani, hogy a többek között tőkejuttatás útján történő finanszírozás mennyiben nem lett volna érvényes finanszírozási eszköz azon az alapon, hogy növelte volna a leányvállalatok pénzügyi kockázatát. Az előbbiek ugyanis a bírósági eljárás során nem terjesztettek elő egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely lehetővé tenné annak bizonyítását, hogy a Bizottság által a megtámadott határozat (304), (309) és (310) preambulumbekezdésében felvázolt alternatív megoldások - köztük a tőkejuttatás - növelték volna azokat a kockázatokat, amelyeket a leányvállalatok a szóban forgó FA-k által jóváhagyott konstrukció keretében viseltek volna.

454 Ha a szóban forgó ZORA kölcsön névértékének megfelelő tőkejuttatást hajtottak volna végre, a leányvállalat eleve finanszírozni tudta volna az átruházott tevékenységet, és olyan kockázatot viselt volna, amely egyenértékű azzal, amely akkor merült volna fel, ha a ZORA kölcsönre számított akkréció negatív lett volna.

455 Tőkeemelés esetén ugyanis a leányvállalatok a közvetítő társaságok által kibocsátott ZORA kölcsön alapján számukra nyújtott kölcsönnek megfelelő összegű saját tőkében részesülhettek volna.

456 Ehhez a tőkejuttatáshoz a ZORA kölcsön visszatérítéséhez hasonlóan szintén új részvények kibocsátása kapcsolódott volna. Ezenkívül a szóban forgó ZORA kölcsön átváltását követően kibocsátott részvények pozitív akkréció esetén magukban foglalják a kölcsön névértékét, valamint az említett akkréciót, ellentétben egy egyszerű tőkeemeléssel, amelyre csak a kölcsön névértékének erejéig került volna sor, így a felültőkésítés kockázatára alapított érvnek nem lehet helyt adni.

457 Hasonlóképpen, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (309) preambulumbekezdésében helyesen hangsúlyozza, egy leányvállalat kezdeti tőkéjét ugyanúgy érintik az esetlegesen elszenvedett veszteségek, függetlenül attól, hogy azokra tőkejuttatás vagy ZORA kölcsön esetén kerül sor, ha a veszteségek meghaladják a tőkejuttatás összegét vagy e ZORA kölcsön névértékét.

458 Ezenkívül a pénzügyi kockázat ugyanúgy terheli az érintett holdingtársaságokat mind tőkejuttatás, mind pedig - mint a jelen esetben - ZORA kölcsön közvetett kibocsátása esetén. Tőkejuttatás esetén, amennyiben a veszteségek meghaladják a tőkejuttatást, a megfelelő társasági részesedések értéke alacsonyabb lesz, a ZORA kölcsön keretében keletkező negatív akkréció esetén pedig a kibocsátó szervezet viseli annak kockázatát, hogy a követelése csökkenhet, és adott esetben alacsonyabb értéket ér el, mint a szóban forgó ZORA kölcsön névértéke.

459 Így, bár nem kifogásolható az adóalannyal szemben, hogy a legkevésbé adóztatott jogi konstrukciót választja, ez nem igaz akkor, ha miközben léteznek más megfelelő konstrukciók, az előnyben részesített jogi konstrukció kizárólag adójogi célt szolgál, és valójában az adóztatás elmaradásához vezet.

460 A leányvállalatok teljesítményétől függően ellentételezett finanszírozás választására alapított érvet szintén el kell utasítani.

461 Noha igaz, hogy a ZORA kölcsön keretében a kibocsátó társaság annál magasabb ellentételezésben részesül, minél nagyobb nyereséget ér el a kölcsönt felvevő társaság, a teljesítménytől függő ilyen ellentételezés a tőkejuttatás útján történő finanszírozás esetén is elérhető, amennyiben egyszerűen nagyobb mértékű felosztható nyereségben nyilvánul meg.

462 Ehhez hasonlóan, még ha feltételezzük is, hogy a ZORA kölcsön igénybevételét kizárólag az a törekvés indokolja, hogy a leányvállalatok teljesítményétől függő ellentételezést biztosító finanszírozási eszközt válasszanak, ezt a célt közvetett ZORA kölcsön helyett - amely, amint az a fenti 448. és 449. pontból kitűnik, a közvetlen ZORA kölcsönnel ellentétben a leányvállalatok ZORA kölcsönre számított akkréciója adóztatásának szinte teljes elmaradásához vezet - közvetlen ZORA kölcsön révén is el lehet érni.

463 Következésképpen a nem adójogi indokok fennállásának alátámasztására felhozott érveket mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

- Az Engie csoporthoz tartozó társaságokkal szembeni kedvezményes bánásmódról

464 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie mindenesetre arra hivatkozik, hogy még ha feltételezzük is, hogy a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazandó, a Bizottság egyáltalán nem bizonyította, hogy az Engie csoporthoz tartozó társaságok az összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő más társaságokhoz képest kedvezményes bánásmódban részesültek volna.

465 Hasonlóképpen, a finanszírozási struktúrának az esetlegesen visszaélésszerű jellege miatti megtiltása a Luxemburgi Nagyhercegség szerint az EUMSZ 49. cikkben biztosított letelepedés szabadságának megsértéséhez vezetett volna.

466 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a valamely intézkedés szelektivitásának megállapítása céljából releváns tényezőt annak vizsgálata képezi, hogy az bevezet-e az érintett adórendszer által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között olyan különbségtételt, amelyet e rendszer jellege és felépítése nem igazol (2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981, 60. pont).

467 Pontosabban a szelektivitásra vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha a Bizottság sikeresen bizonyítja, hogy valamely adóelőnyt biztosító nemzeti intézkedés eltér az érintett tagállamban alkalmazandó általános vagy "normális" adórendszertől, és ily módon, konkrét joghatásai révén a gazdasági szereplők közötti eltérő bánásmódot vezet be, jóllehet az adókedvezményben részesülő és az annak előnyéből kizárt gazdasági szereplők az e tagállam említett adórendszere által kitűzött célra tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak (2016. december 21-iBizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C-20/15 P és C-21/15 P, EU:C:2016:981, 67. pont).

468 Márpedig, mivel a joggal való visszaélés megállapításához szükséges kritériumok a jelen ügyben teljesülnek, nem vitatható érvényesen, hogy az Engie csoport a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának a szóban forgó FA-kban történő mellőzése folytán kedvezményes adójogi bánásmódban részesült volna, amint azt a Bizottság a megtámadott határozat (312) preambulumbekezdésében helyesen hangsúlyozta.

469 A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés által követett célra, vagyis az adójog területén a visszaélésszerű magatartások elleni küzdelemre tekintettel ugyanis az Engie és különösen az érintett holdingtársaságok hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak, mint valamennyi luxemburgi adóalany, amelyek jogosan nem számíthatnak arra, hogy tekintetükben sem alkalmazzák a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezést az olyan esetekben, amelyekben az alkalmazásának feltételei fennállnak.

470 A hátrányos megkülönböztetés fennállása annál is inkább nyilvánvaló, mivel a luxemburgi közigazgatás a múltban már alkalmazta a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezést. Így egy 2013. február 7-én kihirdetett ítéletben, amelyet a T-516/18. sz. ügyben benyújtott keresethez mellékletként csatoltak, a Cour administrative (közigazgatási fellebbviteli bíróság) helybenhagyott egy elsőfokú ítéletet, amely a directeur des contributions directes (a közvetlenadó-ügyi hivatal elnöke, Luxemburg) és egy társaság közötti ügyben a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésnek a társaságra történő alkalmazására vonatkozott.

471 A luxemburgi adóhatóság így a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzését az Engie csoport számára tartotta fenn.

472 Következésképpen a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezést magában foglaló referenciarendszertől való eltérést.

- A letelepedési szabadság állítólagos megsértéséről

473 A Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a pénzügyi konstrukciónak az állítólagosan visszaélésszerű jellege miatti tilalma az EUMSZ 49. cikk értelmében vett letelepedés szabadságának megsértését eredményezi.

474 Meg kell állapítani, hogy mivel a szóban forgó helyzet tisztán belső jellegű, az EUMSZ 49. cikk főszabály szerint nem alkalmazható. Ráadásul, feltéve, hogy a letelepedés szabadsága alkalmazható, egy esetleges korlátozás megállapítását maga a joggal való visszaélés elleni küzdelem is igazolhatja (lásd ebben az értelemben: 2019. február 26-iN Luxembourg 1 és társai ítélet, C-115/16, C-118/16, C-119/16 és C-299/16, EU:C:2019:134, 177. pont).

475 Az uniós jogban létezik ugyanis egy olyan általános jogelv, amely szerint a jogalanyok nem alkalmazhatják visszaélésszerűen vagy csalárd módon az uniós jogi normákat. Ezen elv célja többek között a teljesen formális vagy mesterséges, minden gazdasági és kereskedelmi indokot nélkülöző ügyletek - valamely jogosulatlan előny elérésének alapvető céljából történő - megvalósításának megelőzése (2019. február 26-iN Luxembourg 1 és társai ítélet, C-115/16, C-118/16, C-119/16 és C-299/16, EU:C:2019:134, 96. és 125. pont).

476 Pontosan ez a helyzet egy olyan mesterséges konstrukció esetében, amelynek keretében a felosztott nyereség utáni adó megfizetését elkerülik egy áteresztő szervezetnek a csoport szerkezetében a nyereséget felosztó társaság és a nyereségben ténylegesen részesülő társaság között történő beavatkozásának köszönhetően (lásd ebben az értelemben: 2019. február 26-iN Luxembourg 1 és társai ítélet, C-115/16, C-118/16, C-119/16 és C-299/16, EU:C:2019:134, 127. pont).

477 Következésképpen a Bizottság helyesen bizonyította a szóban forgó FA-k azzal összefüggő szelektivitását, hogy azok eltértek a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásától egy olyan esetben, amelyben pedig teljesültek annak alkalmazási feltételei.

478 Következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset első és második jogalapját, valamint a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset második és harmadik jogalapját, amelyek azon alapulnak, hogy a Bizottság tévesen állapította meg a szóban forgó FA-k szelektivitását a szűk referenciarendszerre és a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésre tekintettel, anélkül hogy mindenesetre határozni kellene a további érvelésekkel szemben előadott érvek megalapozottságáról.

6. A T-525/18. sz. ügyben előterjesztett negyedik, a szóban forgó FA-k tévesen egyedi támogatásként történő minősítésére alapított jogalapról

479 Az Engie hangsúlyozza, hogy egy egyedi feltételes adómegállapítás szelektivitását kizárólag a szóban forgó adójogi eszközre alkalmazandó jogszabályokra és közigazgatási gyakorlatra hivatkozással lehet megállapítani.

480 Márpedig, ha a Bizottság figyelembe vette volna a szóban forgó FA-kra alkalmazandó jogszabályokat és közigazgatási gyakorlatot, az Engie szerint támogatási programot kellett volna azonosítania, ugyanúgy, mint a Belgium által alkalmazott, a többletnyereség adómentességét célzó SA.37667 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú állami támogatási programról szóló, 2016. január 11-i (EU) 2016/1699 bizottsági határozatban (HL 2016. L 260., 61. o.).

481 Az Engie ugyanis hangsúlyozza, hogy azonos feltételes adómegállapítások alapján más vállalkozások is részesülnek ugyanazon finanszírozási struktúrában, amit a Bizottság versenypolitikáért felelős tagjának nyilatkozatai megerősítenek.

482 Ráadásul a Bizottság a megtámadott határozatban elismerte, hogy a szóban forgó FA-k által jóváhagyott finanszírozási struktúrák "bármely luxemburgi vállalatcsoport számára nyitott[ak]" voltak, valamint, hogy lehetséges, hogy "egy adott kategóriába tartozó vállalkozások - a közvetlen ZORA kölcsönt alkalmazó vállalkozáscsoportok - részesülhettek [...] ugyanabban az adóügyi megítélésben".

483 Válaszában az Engie hozzáteszi, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy általános jellegük ellenére azok a rendelkezések, amelyeken a szóban forgó FA-k alapulnak, önmagukban alkalmasak voltak arra, hogy szelektív előny nyújtásához vezessenek.

484 Ami az esetleges támogatási program fennállását illeti, a Bizottság egyrészt hangsúlyozza, hogy a közvetlen ZORA kölcsönt alkalmazó vállalatcsoportok nem részesülhetnek ugyanolyan adójogi bánásmódban, mint az Engie csoport, amint az a megtámadott határozatból kifejezetten kitűnik. Másrészt előadja, hogy nem zárható ki, hogy egyedi támogatás fennállását állapítsa meg, még akkor sem, ha e támogatás egy szélesebb körű rendszer részét képezi. A többletnyereség adómentességét célzó belga program ügyében hozott határozatra és a Bizottság által e határozatban követett módszerre való hivatkozás tehát egyáltalán nem releváns.

485 E tekintetben az azonos feltételes adómegállapítások fennállásának kérdésétől függetlenül hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság valamely általános rendszert alkalmazó intézkedést felfoghat egyedi támogatásként anélkül, hogy előzetesen bizonyítania kellene, hogy az említett rendszer alapjául szolgáló rendelkezések támogatási programnak minősülnek, még ha ez így is lenne (lásd analógia útján: 2011. június 9-iComitato Venezia vuole vivere és társai kontra Bizottság ítélet, C-71/09 P, C-73/09 P és C-76/09 P, EU:C:2011:368, 63. pont).

486 Egyébiránt a fenti 382. és 477. pontból egyértelműen kitűnik, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a szóban forgó FA-k szelektív előnyt biztosítottak az érintett holdingtársaságoknak, mivel eltértek az LIR 164. és 166. cikkétől, valamint a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől.

487 Következésképpen a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a szóban forgó FA-kat egyedi támogatásként értékelte.

488 Ezért a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset negyedik jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

7. A T-525/18. sz. ügyben előterjesztett hetedik jogalapról és a T-516/18. sz. ügyben előterjesztett ötödik jogalapról, amelyek másodlagosan az állítólagosan nyújtott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos téves jogalkalmazáson alapulnak

489 A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie szerint a Bizottság megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem általános elvét, amikor a megtámadott határozat 2. cikke értelmében elrendelte a támogatás visszatéríttetését.

490 Először is, a Bizottság megközelítése, amely két adóintézkedés együttese kedvező hatásának megállapításán alapul, újszerű jellege miatt sem a Luxemburgi Nagyhercegség, sem az Engie számára nem volt előrelátható.

491 E megközelítés újszerű jellege még inkább következik egyrészt a szóban forgó FA-k szelektivitásának a luxemburgi társaságiadó-rendszert megalapozó rendelkezéseket magában foglaló referenciarendszer céljára tekintettel történő vizsgálatából, másrészt pedig a joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzéséből.

492 Így a megtámadott határozat előre nem láthatósága az Engie szerint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megfelelően megköveteli a támogatás visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettségtől való eltérést.

493 Ezt követően a Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie emlékeztet arra, hogy a Bizottság gyakorlatában már mérsékelte a támogatás visszatéríttetésének kötelezettségét abban az esetben, ha "az adóintézkedések állami támogatásokra vonatkozó szabályok tekintetében való vizsgálatának bonyolultsága jogbizonytalanságot eredményez[ett]".

494 Végül, az Engie szerint a Bizottság megsértette a jogbiztonságot azzal, hogy burkolt adójogi harmonizációt hajtott végre a luxemburgi rendelkezések tekintetében, amelyek továbbra is világosak és pontosak, és a feltételes adómegállapítások elfogadása keretében semmilyen mérlegelési mozgásteret nem hagynak a luxemburgi hatóságok számára.

495 A Bizottság vitatja mindezen érvek megalapozottságát. Kifejti, hogy a nyújtott támogatás visszatéríttetésének elrendelésével egyáltalán nem sértette meg a jogbiztonság elvét, hozzátéve, hogy az Engie által hivatkozott összetettség nem az érveléséből, hanem az Engie által kialakított és a luxemburgi adóhatóság által a szóban forgó FA-kban jóváhagyott adózási konstrukcióból ered. Ezenkívül érvelése egyáltalán nem újszerű, és az állami támogatásokkal kapcsolatos klasszikus megfontolásokon alapul.

496 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/1589 rendelet 16. cikke értelmében, amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére, kivéve ha ez ellentétes az uniós jog valamelyik általános elvével.

497 Márpedig a jelen ügyben a Bizottság nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a Luxemburgi Nagyhercegséget a megtámadott határozat 2. cikke értelmében a támogatás visszatéríttetésére kötelezte. A Luxemburgi Nagyhercegség és az Engie állításával ellentétben az ilyen kötelezettség nem sérti sem a jogbiztonság elvét, sem a kölcsönös bizalom elvét.

498 Elsősorban, az uniós jog alapelvei közé tartozó jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok egyértelműek, pontosak és előreláthatóak legyenek annak érdekében, hogy az érdekeltek az uniós joggal kapcsolatos helyzetekben és jogviszonyokban eligazodjanak (2011. december 8-iFrance Télécom kontra Bizottság ítélet, C-81/10 P, EU:C:2011:811, 100. pont).

499 Másként fogalmazva, az érdekelteknek lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy pontosan megismerhessék az uniós szabályozás alapján őket terhelő kötelezettségek terjedelmét, valamint arra, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (2012. december 11-iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C-610/10, EU:C:2012:781, 49. pont).

500 Márpedig a jelen ügyben, noha a Bizottság által kifejtett érvelés kétségkívül feltételes adómegállapításra vonatkozott, a határozathozatali gyakorlatában egyáltalán nem volt újszerű.

501 Hasonlóképpen az, ahogyan a Bizottság a szóban forgó FA-k szelektivitását bizonyította, a Bizottság szokásos érvelésén és az állami támogatásokkal kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlaton alapul.

502 Végeredményben, amint arra a Bizottság helyesen rámutat, a jelen ügyben megállapítható valódi összetettség az Engie csoport által a tevékenységi ágazatoknak a csoport leányvállalataira történő átruházásának finanszírozása céljából kialakított és a Luxemburgi Nagyhercegség által jóváhagyott adózási konstrukcióra vonatkozik.

503 Következésképpen a Bizottság nem sértette meg a jogbiztonság elvét, amikor elrendelte a támogatás visszatéríttetését.

504 Másodsorban, ugyanez a megállapítás vonatkozik a bizalomvédelem elvére is.

505 A bizalomvédelem elve ugyanis alapvető uniós jogelv, amely lehetővé teszi minden olyan gazdasági szereplő számára, amelynek vonatkozásában valamely intézmény megalapozott várakozásokat keltett, hogy hivatkozzék erre az elvre (2016. április 22-iFranciaország kontra Bizottság ítélet, T-56/06 RENV II, EU:T:2016:228, 42. pont).

506 Márpedig - az állami támogatások Bizottság általi ellenőrzésének kötelező jellegére tekintettel - a támogatás által kedvezményezett vállalkozások főszabály szerint csak akkor bízhatnak jogosan a támogatás szabályszerűségében, ha azt az EUMSZ 108. cikkben előírt eljárás betartásával nyújtották (2007. szeptember 12-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, T-239/04 és T-323/04, EU:T:2007:260, 154. pont).

507 Hasonlóképpen, a Bizottság a magatartásával egyáltalán nem keltett megalapozott várakozásokat a szóban forgó FA-knak az állami támogatások jogára tekintettel fennálló szabályszerűségét illetően.

508 Ezért a Bizottság nem sértette meg a bizalomvédelem elvét, amikor elrendelte a támogatás visszatéríttetését.

509 Ennélfogva a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset hetedik jogalapját és a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset ötödik jogalapját mint megalapozatlant, következésképpen pedig a kereseteket teljes egészében el kell utasítani.

V. A költségekről

A. A T-516/18. sz. ügyben

510 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Luxemburgi Nagyhercegséget, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

511 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen Írország maga viseli saját költségeit.

B. A T-525/18. sz. ügyben

512 Az Engie-t, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített második tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a T-516/18. és T-525/18. sz. ügyeket ítélethozatal céljából egyesíti.

2) A Törvényszék a kereseteket elutasítja.

3) A Luxemburgi Nagyhercegség saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről a T-516/18. sz. ügyben felmerült költségeket.

4) Az Engie Global LNG Holding Sàrl, az Engie Invest International SA és az Engie saját költségein felül viseli a Bizottság részéről a T-525/18. sz. ügyben felmerült költségeket.

5) Írország maga viseli saját költségeit.

Van der Woude

Tomljenović

Schalin

Škvařilová-Pelzl

Nőmm

Kihirdetve Luxembourgban, a 2021. május 12-i nyilvános ülésen.

Aláírások

Tartalomjegyzék

I. A jogvita előzményei

A. Az Engie csoport

B. Feltételes adómegállapítások

1. A tevékenységek LNG Supply-ra történő átruházására vonatkozó feltételes adómegállapítások

2. A tevékenységek GSTM-re történő átruházására vonatkozó feltételes adómegállapítások

3. Az Engie csoporthoz tartozó társaságok által kialakított finanszírozási struktúrák összefoglalása

4. Az LNG Supply által felvett ZORA kölcsön részleges átváltásának hatása

C. Hivatalos vizsgálati eljárás

II. A megtámadott határozat

A. Az államnak való betudhatóság

B. Előny nyújtása

C. A szóban forgó FA-k szelektivitása

1. A holdingtársaságok szintjén fennálló szelektivitásról

a) A luxemburgi társaságiadó-rendszerre kiterjedő referenciarendszertől való eltérésről

b) A felosztott nyereség megadóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszertől való eltérésről

2. Az Engie csoport szintjén fennálló szelektivitásról

3. A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazásának mellőzését követő szelektivitásról

4. Az igazolás hiányáról

D. A verseny torzításáról

E. A támogatás kedvezményezettjéről

F. A támogatás visszatéríttetéséről

III. Az eljárás és a felek kérelmei

A. Az eljárás írásbeli szakaszáról a T-516/18. sz. ügyben

1. Az ítélkező testület összetételéről

2. A beavatkozási kérelemről

3. A bizalmas kezelés iránti kérelemről

4. A felek kérelmeiről

B. Az eljárás írásbeli szakaszáról a T-525/18. sz. ügyben

1. Az ítélkező testület összetételéről

2. A bizalmas kezelés iránti kérelemről

3. A felek kérelmeiről

IV. A jogkérdésről

A. A T-516/18. és a T-525/18. sz. ügyek egyesítéséről és a bizalmas kezelés iránti kérelmekre adott válaszról

B. Az ügy érdeméről

1. A T-525/18. sz. ügyben előterjesztett ötödik jogalapról és a T-516/18. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalapról, amelyek lényegében burkolt adójogi harmonizáció fennállásán alapulnak

a) Az EUSZ 4. és EUSZ 5. cikk, valamint az EUMSZ 3-5. cikk és az EUMSZ 113-117. cikk állítólagos megsértéséről

b) A hatáskörrel való állítólagos visszaélésről

2. A T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset nyolcadik jogalapjáról és a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset hatodik jogalapjáról, amelyek az indokolási kötelezettség megsértésén alapulnak

3. A T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset hatodik jogalapjáról és a T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset negyedik jogalapjáról, amelyek az eljárási jogok megsértésén alapulnak

4. A T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset első, az állami források elkötelezésének hiányára és a szóban forgó FA-k államnak való betudhatóságának hiányára alapított jogalapjáról

5. A T-516/18. sz. ügyben benyújtott kereset első és második jogalapjáról, valamint a T-525/18. sz. ügyben benyújtott kereset második és harmadik jogalapjáról, amelyek lényegében a szelektív előny azonosítása során elkövetett értékelési hibákon és téves jogalkalmazáson alapulnak

a) Előzetes észrevételek

b) Az előny fennállására és a szóban forgó FA-k szelektivitására vonatkozó feltételek állítólagos összekeveréséről

c) A szűk referenciarendszerre tekintettel az érintett holdingtársaságok szintjén fennálló szelektív előny állítólagos hiányáról

1) A felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésekre korlátozódó referenciarendszer meghatározásáról

i) A referenciarendszernek az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvre való kiterjesztésének hiányáról

ii) Az LIR 164. és 166. cikkének együttes értelmezéséről

2) A felosztott nyereség adóztatására és a részesedésekből származó jövedelmek adómentességére vonatkozó rendelkezésektől való eltérésről

i) Az LIR 164. cikkének a ZORA kölcsönökre való alkalmazásáról, valamint a ZORA kölcsönre számított akkréció leányvállalatok szintjén történő levonhatósága és a részesedésből származó jövedelmeknek az érintett holdingtársaságok szintjén biztosított adómentessége közötti kapcsolat fennállásáról

ii) A ZORA kölcsönnek a kibocsátása napján bizonytalan értékéről

iii) Az eltérésnek az általános rendelkezések együttes hatása alapján történő megállapításáról

iv) Az LIR önmagában vett 164. és 166. cikke megsértésének hiányáról

v) Az Engie csoporttal szembeni, az érintett holdingtársaságok szintjén fennálló kedvezményes bánásmódról

vi) A szűk referenciarendszerre tekintettel az Engie csoportnak az érintett holdingtársaságok szintjén nyújtott szelektív előny fennállására vonatkozó következtetés

d) A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésre tekintettel a szelektív előny állítólagos hiányáról

1) Előzetes észrevételek

2) A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezésen alapuló érvelés állítólagos új jellegéről

3) A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezéstől való eltérésről

i) A luxemburgi adóhatóságok közigazgatási gyakorlata figyelembevételének állítólagos hiányáról

ii) A joggal való visszaélésre vonatkozó rendelkezés alkalmazását igazoló kritériumok értékeléséről

- Az adóteher csökkentésére vonatkozó kritériumról

- A nem megfelelő jogi konstrukció használatára vonatkozó kritériumról

- A nem adójogi indokok hiányára vonatkozó kritériumról

- Az Engie csoporthoz tartozó társaságokkal szembeni kedvezményes bánásmódról

- A letelepedési szabadság állítólagos megsértéséről

6. A T-525/18. sz. ügyben előterjesztett negyedik, a szóban forgó FA-k tévesen egyedi támogatásként történő minősítésére alapított jogalapról

7. A T-525/18. sz. ügyben előterjesztett hetedik jogalapról és a T-516/18. sz. ügyben előterjesztett ötödik jogalapról, amelyek másodlagosan az állítólagosan nyújtott támogatások visszatéríttetésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos téves jogalkalmazásn alapulnak

V. A költségekről

A. A T-516/18. sz. ügyben

B. A T-525/18. sz. ügyben

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.

( 1 ) Kitakart bizalmas adatok.