32014D0200[1]

A Bizottság határozata (2013. július 17.) a Spanyolország által végrehajtott SA.21233 C/11. (korábbi NN/11., korábbi CP 137/06.) számú állami támogatási programról A spanyol adólízingrendszerként is ismert, bizonyos pénzügyi lízingmegállapodásokra alkalmazandó adórendszer (az értesítés a C(2013) 4426. számú dokumentummal történt) (Csak a spanyol nyelvű szöveg hiteles) (2014/200/EU)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2013. július 17.)

a Spanyolország által végrehajtott SA.21233 C/11. (korábbi NN/11., korábbi CP 137/06.) számú állami támogatási programról A spanyol adólízingrendszerként is ismert, bizonyos pénzügyi lízingmegállapodásokra alkalmazandó adórendszer

(az értesítés a C(2013) 4426. számú dokumentummal történt)

(Csak a spanyol nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2014/200/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután a fent hivatkozott rendelkezésekkel összhangban felhívta az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (1), és tekintettel ezen észrevételekre,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1) A Bizottságnál 2006 májusát követően iktatott több panasz szerint a hajózási társaságokra 2002 óta alkalmazandó spanyol program (a spanyol adólízingrendszer) lehetővé tette a tengeri szállítási társaságok számára, hogy 20-30 %-os engedménnyel vásároljanak hajókat Spanyolországban. Különösen a hajógyárak két nemzeti szövetsége, valamint egy egyéni hajógyár tett panaszt, hogy e program következtében spanyol hajógyárak nyertek el hajógyártási szerződéseket e szövetségek tagjaival szemben. 2010. július 13-án hét európai ország hajógyártási szövetsége írt alá közös petíciót az úgynevezett spanyol adólízingrendszerrel szemben. Legalább egy hajózási társaság támogatta e panaszokat. 2010 augusztusában az Európai Parlament egy képviselője is ugyanebben a témában tett fel kérdést (2).

(2) 2006. szeptember 15-i, 2007. január 30-i, 2007. november 6-i és 2008. március 3-i levelében a Bizottság tájékoztatást kért Spanyolországtól. Spanyolország a 2006. október 16-i, 2007. február 23-i és 27-i, valamint 2008. január 11-i és március 27-i levelében válaszolt. Egy 2008. április 29-én tartott értekezleten a Bizottság további tájékoztatást kért, amelyet Spanyolország a 2008. június 17-i levelében adott meg. A Bizottság 2008. szeptember 23-i leveleiben további információt kért, amelyet Spanyolország a 2008. október 24-i levelében adott meg.

(3) A panaszosoktól származó új információk fényében a Bizottság 2010. január 11-i és május 25-i levelében további tájékoztatást kért. Spanyolország a 2010. március 10-i, illetve július 26-i levélben válaszolt. 2011. január 24-én értekezletet tartottak a spanyol hatóságokkal.

(4) 2011. június 29-én kelt levelében a Bizottság tájékoztatta Spanyolországot arról a döntéséről, hogy megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást a támogatással kapcsolatban.

(5) 2011. augusztus 2-i levelében Spanyolország észrevételeket tett a hivatalos eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban.

(6) A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: C(2011) 4494 végleges határozat) közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az intézkedések vonatkozásában.

(7) A Bizottsághoz több érdekelt féltől érkeztek észrevételek. 2012. február 23-i, március 7-i, július 11-i és október 29-i, valamint 2013. február 12-i, 25-i és április 22-i levelében a Bizottság továbbította ezeket Spanyolországnak, és lehetőséget biztosított számára a válaszadásra. Spanyolország 2012. április 30-i, május 24-i, július 9-i és 23-i, november 14-i, valamint 2013. február 25-i, március 12-i és május 21-i levelében tett észrevételeket. További észrevételeket is benyújtott a 2012. október 3-i és 9-i levelében. Kérelmére a Bizottság 2012. november 13-án és 2013. február 4-én értekezletet tartott a Pequeños y Medianos Astilleros en Reconversión (PYMAR) (4) szövetséggel, valamint 2013. március 6-án a spanyol hatóságokkal.

2. A SPANYOL ADÓLÍZINGRENDSZER LEÍRÁSA

(8) A spanyol adólízingrendszer olyan ügyletekre alkalmazható, amelyekben a hajógyárak (eladók) tengerjáró hajókat építenek, a tengeri szállítási társaságok (vevők) pedig megvásárolják azokat, ezen ügyleteket pedig ad hoc jogi és pénzügyi struktúrák révén finanszírozzák.

(9) Az adólízingrendszer alapja:

- banki irányítás alatt álló ad hoc jogi és pénzügyi struktúra, amely a hajózási társaság (vevő) és a hajógyár (eladó) között áll,

- az ügyletet lebonyolító felek közötti összetett szerződéshálózat,

- több spanyol adóintézkedés alkalmazása.

(10) A Bizottság kérésére a spanyol hatóságok megerősítették, hogy az adólízingrendszert 273 hajóépítési és -vásárlási ügylet során alkalmazták 2002. január 1. és 2010. június 30. között, összesen 8 727 997 332 EUR értékben. A rendszert 2011. június 29-ig, a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáig alkalmazták. A vevők európai és Európán kívüli hajózási társaságok. Az ügyletek mindegyike - egy kivétellel (egy 6 148 969 EUR értékű szerződés) - spanyol hajógyárakat érintett.

2.1. AZ ADÓLÍZINGRENDSZER - A JOGI ÉS PÉNZÜGYI STRUKTÚRA

(11) A fentiek szerint tehát egy adólízingügyletben a hajótulajdonos a hajógyár által szabott árhoz képest 20-30 % árengedménnyel építtethet új hajót. A hajózási társaság akkor kapja meg a kedvezményes árat (az engedmény levonása utáni árat), ha a hajót nem közvetlenül a hajógyártól, hanem bank által létesített, spanyol jog szerint bejegyzett gazdasági egyesüléstől vásárolja meg.

(12) Az adólízingrendszer egy általában bank által irányított adótervezési rendszer, amelynek célja, hogy adóelőnyöket generáljon egy adózási szempontból átlátható gazdasági egyesülés befektetői számára, és ezen adóelőnyök egy részét a hajó árából adott engedmény formájában átruházza a hajózási társaságokra. Az előny fennmaradó része a gazdasági egyesülés befektetőinél marad, a befektetésükért járó díjazásként. A gazdasági egyesülés mellett az adólízingügyletben más közvetítők, azaz egy bank és egy lízingcég is részt vesznek (lásd az alábbi ábrát).

(13) A gyakorlatban a gazdasági egyesülés a hajógyártás megkezdésének napjától lízingbe veszi a hajót egy lízingcégtől. A hajó megépülését követően a gazdasági egyesülés a hajót személyzet nélkül bérbe adja a hajózási társaságnak, a hajózási társaság pedig megkezdi a hajó üzemeltetését. A gazdasági egyesülés mindenesetre vállalja, hogy a lízingszerződés lejártakor megvásárolja a hajót, a hajózási társaság pedig vállalja, hogy a személyzet nélküli hajóbérleti szerződés lejártakor vásárolja meg a hajót kölcsönös adásvételi opciós szerződés (5) keretében. A lízingszerződésben megállapított opciós jog gyakorlásának időpontját úgy kell kitűzni, hogy néhány héttel megelőzze a személyzet nélküli hajóbérleti szerződésben meghatározott opció gyakorlásának időpontját. Mindkét opciót gyakorolni kell, ha a gazdasági egyesülés átlép a hajóűrtartalomadó-rendszerbe (részletesebb tájékoztatás tekintetében lásd a 2.2.4. szakaszt, 4. intézkedés: A hajóűrtartalomadó-rendszer). Az érintett felek keretszerződést kötnek, hogy garantálják, az adólízing-struktúra megszervezésében és működésében mindannyian egyetértenek.

(14) Ezeket az adólízingrendszer különböző résztvevői között létrejött ügyleteket részletesebben a C(2011) 4494 végleges határozat (6) ismerteti (2.2. szakasz), a Spanyolország által bemutatott példákon keresztül (7).

2.2. AZ ADÓLÍZINGRENDSZER - ADÓZÁSI SZEMPONTOK

(15) A fenti 2.1. szakaszban bemutatott adólízingrendszer célja először is az, hogy egyes adóintézkedésekhez kapcsolódóan előnyt teremtsen a gazdasági egyesülés és az abban részt vevő befektetők oldalán, amelyek ezt követően ezen előnyök részét az új hajót megvásárló hajózási társaságra hárítják át.

(16) A gazdasági egyesülés két különböző adószabályrendszer szerint két szakaszban jut adóelőnyhöz. Az első szakaszban az "általános" társaságiadó-rendszerben előrehozott és gyorsított értékcsökkenési leírást alkalmaznak a lízingelt hajóra. Ez erőteljes adóból levonható veszteségeket generál a gazdasági egyesülésnél. A gazdasági egyesülés adózási átláthatósága miatt e veszteségek levonhatók a befektetők saját bevételéből, a gazdasági egyesülésben fennálló részesedésükkel arányosan.

(17) Rendes körülmények között a hajó költségének ezen előrehozott és gyorsított értékcsökkenésével elért adómegtakarítást később magasabb adófizetéssel kell kompenzálni, vagy akkor, ha a hajó értékcsökkenését teljes mértékben leírták, és több értékcsökkenési leírás már nem vonható le, vagy ha a hajót eladják, és az eladásból tőkenyereség keletkezik (8). A gazdasági egyesülés adózási átláthatósága miatt a későbbi években bekövetkező nyereségnövekedés szokásosan hozzáadódik a befektetők saját bevételéhez, és adóköteles lesz.

(18) Az adólízingrendszerben azonban a gazdasági egyesülés a teljes értékcsökkenés leírását követően nem tartja meg a hajót. A második szakaszban a kezdeti veszteségekből eredő és a befektetőkre ruházott adómegtakarításokat védi, hogy a gazdasági egyesülés a társasági adózásról áttér a hajóűrtartalomadó-rendszerre, és a hajó hajózási társaság részére történő, az új rendszerre történő átállást követően nem sokkal bekövetkező eladásából eredő tőkenyereségek teljes mértékben mentesülnek az adó alól (9). E két szakaszról további részletek találhatók a C(2011) 4494 végleges határozatban (2.3.1. szakasz).

(19) A Bizottság rendelkezésére álló információ szerint (10) az adólízingrendszerben alkalmazott adóintézkedések összetett hatása következtében a gazdasági egyesülés és befektetői a hajó eredeti bruttó ára megközelítőleg 30 %-ának megfelelő adónyereséget érhetnek el. Ezen adónyereség egy része, amelyet a gazdasági egyesülés/annak befektetői értek el, a befektetőknél marad (10-15 %), egy részét pedig átruházzák a hajózási társaságra (85-90 %), amely társaság végül a hajó tulajdonosa lesz, a hajó eredeti bruttó árának 20-30 %-os csökkentése mellett.

(20) Amint az már kifejtésre került, az adólízingügyletek különböző egyedi, ugyanakkor összefüggő adóintézkedéseket kapcsolnak össze adóelőny generálása céljából. Az alábbi szakasz röviden bemutatja ezeket az intézkedéseket. További részletek találhatók a C(2011) 4494 végleges határozatban (2.4. szakasz).

2.2.1. 1. intézkedés: A lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása (11)

(a TRLIS 115. cikkének (6) bekezdése)

(21) Spanyolországban a lízingügylet adóügyi megítélése eltér annak elszámolási módszerétől. A társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt változatának (TRLIS) jóváhagyásáról szóló, 2004. március 5-i 4/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet (12) XIII. fejezete, valamint a társasági adóról szóló rendelet jóváhagyásáról szóló, 2004. július 30-i 1777/2004. sz. királyi rendelet (RIS) (13) 49. cikke alkalmazandó a legalább két évre kötött pénzügyi lízingszerződésekre, ha a szerződés tárgya ingó vagyon, illetve a tíz évre kötött szerződésekre, ha a szerződés tárgya ingatlan vagyon vagy ipari létesítmény.

(22) Kizárólag adózási céllal a kifizetések azon aránya, amely lehetővé teszi a lízingbe adó számára az eszköz költségeinek megtérülését (14), adóból levonható kiadásnak minősül bizonyos határokon belül, nevezetesen: a leírt összeg nem haladhatja meg az adott eszköztípus maximális lineáris amortizációja hivatalos együtthatója kétszeresének vagy háromszorosának és az eszköz költségének a szorzatát.

(23) Hajók esetében a szokásos lineáris amortizációt adózási célból tíz évre számolják (évi 10 %). A maximális gyorsított amortizációs kulcs a lízingelt eszközök esetében évi 20-30 % között mozog (40-60 hónapig tartó időszakra). A spanyol jogszabályok szerint a hajótulajdonosok csökkenő amortizációt (15) vagy az évek számának összege módszert (16) is alkalmazhatják.

2.2.2. 2. intézkedés: A lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenésének diszkrecionális alkalmazása

(a TRILS 115. cikkének (11) bekezdése és 48. cikkének (4) bekezdése, valamint a RIS 49. cikke)

(24) A TRILS 115. cikke (6) bekezdésének értelmében a lízingelt eszköz gyorsított értékcsökkenési leírása azon a napon kezdődik, amikor az eszköz megkezdi üzemelését, azaz azelőtt nem, hogy az eszközt átadnák a lízingbe vevőnek és az megkezdené annak használatát. Ugyanakkor a TRILS 115. cikke (11) bekezdésének (17) értelmében a Gazdasági és Pénzügyminisztérium a lízingbe vevő hivatalos kérelme alapján korábbi időpontot is meghatározhat az értékcsökkenési leírás kezdő időpontjaként. Ez a rendelkezés bizonyos feltételekkel elvben minden, lízingszerződés tárgyát képező és gyorsított értékcsökkenési leírásra alkalmas lízingelt eszközre alkalmazható.

(25) A TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése gyakorlatilag két általános feltételt ír elő. Először is, az új kezdő napot "az eszköz tekintetében a szerződéses vagy kivitelezési időszak sajátos jellemzőire és az eszköz gazdasági rendeltetésének jellegére" tekintettel kell meghatározni. A RIS 49. cikkének értelmében az adóhatóság csak akkor ad engedélyt a kivitelezési időszak kezdetére előrehozott értékcsökkenési leírásra, ha ez a kivitelezési időszak meghaladja a 12 hónapot és a lízingszerződés előrehozott díjfizetésről rendelkezik. Másodszor, "ezen időpont meghatározása nem érinti az eszköz tényleges használatából eredő adóköteles összeg számítását, sem a tulajdonátruházásból eredő kifizetéseket, amelyeket vagy az általános adórendszer, vagy a TRLIS VII. címének VIII. fejezetében előírt különleges rendszer szerint kell megállapítani".

(26) A TRLIS 48. cikkének (4) bekezdése (18) szerint a TRLIS 115. cikkének (1) bekezdésében bemutatott előrehozott amortizációs rendszerbe tartozó eszközöket Spanyolországban bejegyzett gazdasági egyesüléseknek adják lízingbe, amelyek cserébe allízingbe adják azt harmadik feleknek. Ezenfelül a TRLIS 49. cikke megállapítja az abban az esetben követendő eljárást, ha a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírását kérelmezik.

2.2.3. 3. intézkedés: Gazdasági egyesülések

(27) Amint az már kifejtésre került, a spanyol gazdasági egyesülések a tagjaikétól elkülönült jogalanyisággal rendelkeznek. Ennek megfelelően - amennyiben teljesítik a spanyol jog szerinti jogosultsági követelményeket - a gazdasági egyesülések kérelmezhetik mind az előrehozott amortizációs intézkedést, mind a TRLIS 124-128. cikkében előírt alternatív hajóűrtartalomadó-rendszert (lásd a 2.2.4. szakaszt), még akkor is, ha egyik tagjuk sem hajózási társaság.

(28) Ugyanakkor adózási szempontból a gazdasági egyesülések átláthatóak, tekintettel spanyol illetőségű részvényeseikre. Más szóval, adózási tekintetben a gazdasági egyesülések nyereségeit (vagy veszteségeit) közvetlenül spanyol illetőségű tagjaiknak tulajdonítják arányos alapon. Mivel az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesüléseket tagjaik befektetési eszköznek és nem a közösen végzett tevékenység egy formájának tekintik, e határozat ezekre befektetőkként hivatkozik.

(29) A gazdasági egyesülések adózási átláthatósága azt jelenti, hogy a gazdasági egyesülés által az előrehozott és gyorsított értékcsökkenési leírás révén elért jelentős veszteség közvetlenül áthárítható a befektetőkre, amelyek e veszteségeket levonhatják saját nyereségükből, ezáltal csökkenthetik a fizetendő adót.

2.2.4. 4. intézkedés: A hajóűrtartalomadó-rendszer (a TRLIS 124-128. cikke)

(30) A spanyol hajóűrtartalomadó-rendszer 2002 óta hatályos. Lehetőséget biztosít a hajózási társaságok adóköteles nyereségének alternatív számítására az erre jogosító szállítási tevékenységeik tekintetében, az üzemeltetett űrtartalom, és nem a bevétel és kiadás különbsége alapján.

(31) A Bizottság összeegyeztethető állami támogatásként engedélyezte (19) a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszert a tengeri szállítási ágazatnak nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (a továbbiakban: tengeri szállítási iránymutatás) (20) alapján. A hajóűrtartalomadó-rendszert szabályozó rendelkezéseket a TRLIS XVII. fejezetének 124-128. cikke tartalmazza.

(32) Spanyolország végrehajtási intézkedéseket is elfogadott a RIS VI. címében, az 50-52. cikkben. A Bizottság megjegyzi, hogy a TRILS 124-128. cikkében foglalt szabályokkal ellentétben, amelyeket bejelentettek a Bizottságnak, és amelyeket a Bizottság jóvá is hagyott, ezeket a végrehajtási intézkedéseket és különösen a RIS 50. cikkének (3) bekezdésében foglalt kivételt (lásd a 2.2.5. szakaszt), nem jelentették be a Bizottságnak, és az nem is hagyta ezeket jóvá.

(33) Amint más tagállamok esetében is, a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszerbe való belépés opcionális, ahhoz a hatóságok előzetes engedélye kell, amely tíz évig érvényes. A nem hajózási vagy nem jogosult tevékenységekből származó jövedelmekre a rendes jövedelemadó-szabályokat kell alkalmazni.

(34) A spanyol jog szerint az adólízingrendszerben részt vevő gazdasági egyesüléseket fel lehet venni a hajózási társaságok valamelyik nyilvántartásába (21), mivel a spanyol hatóságok úgy ítélik meg, e társaságok tevékenysége kiterjed saját és bérelt hajóik üzemeltetésére is. A hajó üzemeltetésének fogalma tehát kiterjed a hajó személyzet nélküli hajóbérleti szerződés keretében harmadik fél rendelkezésére bocsátására is.

(35) A jogosult hajózási tevékenységek adóalapját a bruttó űrtartalom alapján számítják ki:

(36) A hajózási társaság által üzemeltetett bruttó űrtartalomnak megfelelő alternatív adóalap kiszámítását követően ezen adóalapra a rendes társaságiadó-kulcsot kell alkalmazni.

(37) A TRLIS 125. cikke (2) bekezdése első franciabekezdésének értelmében a hajóűrtartalom-adó adóalapja a nyílt tengeren folytatott (jogosult) hajózási tevékenységekből származó valamennyi bevételt magában foglal, többek között a hajóűrtartalomadó-rendszerben kedvezményezett vállalkozás által újonnan vásárolt hajó későbbi eladásakor úgy realizált tőkenyereséget is, hogy a vállalkozás közben a hajóűrtartalomadó-rendszer hatálya alatt marad. Fordított esetben, minthogy a rendes társaságiadó-szabályok szerint az adóalapot a bevétel és a kiadás különbségeként határozzák meg, ha a vállalkozás által megszerzett hajót később tőkenyereséggel értékesítik, ezek a rendkívüli tőkenyereségek adóköteles bevételnek minősülnek, így növelik azt az adóalapot, amelyre a társasági adót kivetik.

A rendkívüli tőkenyereségek adóügyi megítélése abban az esetben, ha a hajó átkerül a hajóűrtartalomadó-rendszerbe

(38) Különös szabályokat kell alkalmazni, ha a már nem új hajó és az abból származó bevétel adóztatása a rendes társaságiadó-rendszerből átkerül a hajóűrtartalomadó-rendszerbe. Amennyiben egy hajó már a vállalkozás birtokában van, amikor az belép a hajóűrtartalomadó-rendszerbe, illetve másodkézből vett (a továbbiakban: használt) hajót akkor vásárolnak meg, amikor a vállalkozás már a hajóűrtartalomadó-rendszerben adózik, a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdésében (22) foglalt különleges eljárást kell alkalmazni. Ezen eljárás szerint egyes összegek csak akkor adóznak a rendes társaságiadó-rendelkezések szerint, ha a hajót a későbbiekben eladják:

- A hajóűrtartalomadó-rendszer alkalmazásának első pénzügyi évében, illetve a használt hajó megszerzésének évében az e szabállyal érintett minden egyes hajó szokásos piaci értéke és a nettó könyv szerinti értéke közötti különbözettel megegyező, nem felosztható tartalékot kell képezni, vagy ezt a különbözetet külön kell feltüntetni az egyes hajókra vonatkozó éves beszámolóban minden olyan pénzügyi évben, amikor a hajó feletti tulajdonjog fennáll.

- Az említett pozitív tartalék összegét, valamint a tulajdonjog átruházásának időpontjában fennálló, az értékesített hajó adó szerinti értékcsökkenése és könyv szerinti értékcsökkenése közötti pozitív különbözetet hozzá kell adni a TRLIS 125. cikkének (1) bekezdésében említett hajóűrtartalomadó-alaphoz, amikor a hajó értékesítése lezárul.

(39) Így a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszer Bizottság által jóváhagyott szokásos alkalmazásának eredményeként a potenciális tőkenyereséget a hajóűrtartalomadó-rendszerbe történő belépéskor adóztatják, és feltételezik, hogy a tőkenyereség adóztatására, ha késleltetve is, de sor kerül a hajó eladásakor vagy forgalomból való kivonásakor. Amint a 2.2.5. szakaszban kifejtésre került, az adólízingrendszerben erre az adóztatásra nem kerül sor halasztottan, hanem az teljes egészében elmarad, mivel az érintett hajókat újaknak és nem használtaknak tekintik. Így a különleges eljárás nem alkalmazandó.

2.2.5. 5. intézkedés: A RIS 50. cikkének (3) bekezdése

(40) Az engedélyezett adólízingügyletek esetében a Bizottság megjegyzi, hogy a gazdasági egyesülések elhagyhatják a szokásos társaságiadó-rendszert és beléphetnek a hajóűrtartalomadó-rendszerbe anélkül, hogy rendeznék az előrehozott és gyorsított értékcsökkenési leírásból eredő rejtett adókötelezettséget akár a hajóűrtartalomadó-rendszerbe történő belépéskor, akár a későbbiekben a hajó eladásakor vagy forgalomból történő kivonásakor.

(41) Ugyanis a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabály alóli kivételként a RIS 50. cikkének (3) bekezdése (23) kimondja, hogy amikor a hajókat az adóhatóság által korábban jóváhagyott lízingszerződés részeként vételi opcióval szerzik meg, ezeket a hajókat újaknak (24) és nem használtaknak kell tekinteni - anélkül hogy figyelembe vennék, hogy üzemeltették-e vagy leírták-e már azokat - a lízingopció gyakorlásának napjától kezdve, azaz azt követően, hogy a gazdasági egyesülés átlépett a hajóűrtartalomadó-rendszerbe. A Bizottság rendelkezésére álló információ szerint ezt a kivételt csak a hatóságok által a TRLIS 115. cikke (11) bekezdésének (lásd a fenti 2.2.2. szakaszt, 2. intézkedés: A lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenésének diszkrecionális alkalmazása) értelmében vett előrehozott értékcsökkenési leírás iránti kérelmek vonatkozásában jóváhagyott egyedi lízingszerződésekre alkalmazták, azaz adólízingügyletek során megvásárolt, egy kivétellel spanyol hajógyárakból származó új tengerjáró hajók lízingelésére.

(42) Ezekben az esetekben úgy tekintették, hogy a hajókat a gazdasági egyesülés a lízingelési opció gyakorlásának napján, azaz a gazdasági egyesülés hajóűrtartalomadó-rendszerbe történő belépését követően újként szerezte meg. A RIS 50. cikkének (3) bekezdésében foglalt kivétel első következménye, hogy a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szabályok alkalmazását mellőzik. A gazdasági egyesülésnek nem kell nem felosztható tartalékot képeznie, és nem adóztatják meg sem a hajózási társaság által kifizetett ár és a hajó gazdasági egyesülés könyveiben szereplő értéke közötti pozitív különbözetet (25), sem a hajó könyv szerinti értéke és adóértéke közötti pozitív különbözetet (26). A második következmény, hogy a hajózási társaságnak történő értékesítésből keletkező bevételt (a személyzet nélküli hajóbérleti opció gyakorlásának jelentős ára) a hajóűrtartalomadó-rendszerbe tartozó vállalkozás által megvásárolt és eladott hajóból származó bevételnek tekintik, és azt a TRLIS 125. cikke (2) bekezdése első franciabekezdésének értelmében beszámítják a hajóűrtartalom-adó alapjába.

3. A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁNAK INDOKAI

(43) Először is a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a spanyol adólízingrendszert a különböző adóintézkedések ellenére egyetlen, egységes programként kell vizsgálnia (átfogó megközelítés), mivel a különböző intézkedéseket csak együttesen lehet alkalmazni - jogilag vagy ténylegesen -, és azt állapította meg, hogy e rendszer állami támogatásnak minősül.

(44) Második lépésként az egyedi intézkedéseket a Bizottság egyenként is értékelte (egyedi megközelítés), és ebben a szakaszban a következőket állapította meg: A Bizottság ugyanakkor a hajóűrtartalomadó-rendszerrel kapcsolatban két szempontot is felvetett:

- A lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása (1. intézkedés) ugyan állami támogatásnak minősülhet, mindenesetre létező támogatás, mivel a csatlakozást megelőzően hajtották végre. Ebből következően ezen intézkedés tekintetében a Bizottság nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást.

- A lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírása (2. intézkedés) állami támogatásnak minősülhet, mivel szelektív előnyt biztosít, tekintettel a spanyol jogszabályok által megállapított bizonytalan feltételekre és a spanyol adóhivatal által e feltételek értelmezése során gyakorolt mérlegelési jogkörre. Ezt a 2002-ben hatályba lépett (27) intézkedést a Bizottság jogellenesnek tekintette, és úgy ítélte meg, hogy valószínűleg összeegyeztethetetlen állami támogatást képez.

- A gazdasági egyesülési jogállást (3. intézkedés) a Bizottság nem tekintette lehetséges állami támogatásnak. Ezen intézkedés tekintetében a Bizottság nem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást.

- A hajóűrtartalomadó-rendszert (4. intézkedés) a Bizottság 2002-ben összeegyeztethető támogatásként engedélyezte. A jóváhagyott hajóűrtartalomadó-rendszer összeegyeztethetőségének kérdése nem merült fel a C(2011) 4494 végleges határozatban. A Bizottság általi engedélyezés folytán ezt az intézkedést mindenesetre létező támogatásnak kell tekinteni.

- A Bizottság megkérdőjelezte egyes vállalkozások, köztük az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesülések számára biztosított azon lehetőséget, hogy élhetnek a hajóűrtartalomadó-rendszer kínálta előnyökkel, minthogy tevékenységeik hajók személyzet nélküli bérbe vagy lízingbe adására korlátozódnak. A Bizottság úgy vélte, hogy ezek a vállalkozások nem a tengeri személyszállítási vagy árufuvarozási ágazatban tevékenykedtek, amint azt a 4055/86/EGK (28) és a 3577/92/EK tanácsi rendelet (29) meghatározza, hanem a pénzügyi befektetések és a dologbérlet, illetve lízing ágazatában. A Bizottság megjegyezte, hogy ezek spanyol hajóűrtartalomadó-rendszerre való jogosultságát nem jelentették be a Bizottságnak, és a Bizottság azt nem is engedélyezte.

- A tőkenyereség adómentességét (5. intézkedés), amely a hajóűrtartalomadó-rendszer végrehajtási intézkedéseinek (a RIS 50. cikkének (3) bekezdése) következménye, és amelyet a spanyol hatóságok az engedélyezett hajóűrtartalomadó-rendszer részeként adtak elő, a Bizottság az általa 2002-ben adott engedély hatályán kívül esőnek tekintette. Ezt az intézkedést emellett jogellenesnek és valószínűsíthetően összeegyeztethetetlen támogatásnak ítélte.

(45) A támogatás potenciális kedvezményezettjeiként a következőket határozták meg:

- a gazdasági egyesülések, mint az adókedvezmények elsődleges kedvezményezettjei,

- a gazdasági egyesülések tagjai/befektetői, amelyek részesülnek a gazdasági egyesülések átláthatósága következtében az adókedvezményben,

- a hajózási társaságok, amelyek az adókedvezmény egy részét a hajó árából adott engedmény formájában kapják meg,

- valószínűsíthetően a hajógyárak, az érintett bankok, lízingcégek és más közvetítők.

(46) A Bizottság úgy vélte, hogy a támogatás nem tűnik a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

4. SPANYOLORSZÁG ÉS AZ ÉRDEKELT FELEK ÉSZREVÉTELEI

(47) Észrevételek a spanyol hatóságoktól és 41 harmadik féltől, köztük hatóságoktól, ágazati szövetségektől és egyedi vállalkozásoktól érkeztek, amelyek vagy részt vettek az adólízingügyletekben, vagy az azokban részt vevők versenytársai voltak, mint például külföldi hajógyárak vagy hajógyártási szövetségek.

(48) Az észrevételek a C(2011) 4494 végleges határozatban foglalt bizottsági értékelés következő szempontjaival foglalkoznak:

- eljárási szempontok,

- az általános megközelítés: az adólízingrendszer programkénti értékelése szemben az adólízingrendszer részét képező egyedi intézkedések értékelésével,

- az egyedi intézkedések állami támogatássá minősítése (előny megléte, állami források, államnak tulajdoníthatóság, a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt hatás), és hogy ezek némelyike létező támogatásnak minősülhet-e,

- a támogatás kedvezményezettjeinek megnevezése,

- a lehetséges állami támogatás összeegyeztethetősége,

- a támogatás visszafizetésével kapcsolatos akadályok (egyenlő bánásmód, jogos bizalom, jogbiztonság).

4.1. ELJÁRÁS

(49) Spanyolország úgy véli, a Bizottság anélkül indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, hogy fő következtetéseit egyeztette volna a spanyol hatóságokkal. Ennek következtében a spanyol állam védelemhez való joga és a bármely közigazgatási eljárás szempontjából lényeges kontradiktórius elv sérült.

(50) Számos harmadik fél szerint a Bizottságnak a létező támogatásokra vonatkozó eljárást kellett volna alkalmaznia, mivel amennyiben támogatásnak minősülnek, a két adóintézkedés (a lízingelt eszközök értékcsökkenési leírására vonatkozó szabályok és a hajóűrtartalomadó-rendszer) létező támogatás lenne.

4.2. AZ ADÓLÍZINGRENDSZER PROGRAMKÉNTI ÉRTÉKELÉSE/AZ EGYEDI INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSE

4.2.1. A panaszosok

(51) A Holland Shipbuilding úgy véli, hogy az adólízingrendszert egységes programnak kell tekinteni, mivel olyan szervezett rendszerről van szó, amely szándékosan aknáz ki különböző adóintézkedéseket, hogy gazdasági előnyt generáljon, amely előny jóval meghaladja a különböző intézkedések különálló alkalmazásával esetlegesen elérhető összes előnyt, és mivel ezek az intézkedések kölcsönösen függenek egymástól. A hajóűrtartalomadó-rendszer igénybevétele lehetővé teszi a gazdasági egyesülések számára az előrehozott és gyorsított értékcsökkenési leírásból származó ideiglenes adókedvezmény tartóssá tételét. Az előrehozott értékcsökkenési leírás alkalmazásával kapcsolatos bizonytalan feltételek és azok spanyol hatóságok általi értelmezése mérlegelési jogkört ruháznak az adóhivatalra. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a gyakorlatban csak akkor adnak engedélyt, ha a rendes társaságiadó-rendszerről állnak át a hajóűrtartalomadó-rendszerre.

(52) A Danish Maritime és a(z) [...] (30) (31) szintén állami támogatási programnak tekinti az adólízingrendszer egészét, amely a kedvezményezettektől függetlenül egyértelműen előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat.

4.2.2. Spanyolország és az adólízingügyletek résztvevői

(53) Spanyolország és a Bizottság által lehetséges kedvezményezettként azonosított vállalkozások (hajózási társaságok, bankok, gazdasági egyesülések befektetői, adólízingügyletekben részt vevő hajógyárak) vitatják ezt az átfogó megközelítést.

(54) Úgy vélik, hogy az adólízing, mint olyan nem szerepel a spanyol adójogszabályokban, hogy az adólízingügyletek magánmegállapodások (lízing, személyzet nélküli hajóbérlet, gazdasági egyesülés), amelyet magánfelek kötnek, akik szabadon választhatják meg az eszköz finanszírozásának legolcsóbb módját és használhatják a rendelkezésükre álló szerződéses és adóügyi rendelkezéseket. Azt is fenntartják, hogy Spanyolország nem tehető felelőssé az adóterhüket csökkenteni kívánó adófizetők által megszerzett előnyökért. Ezenfelül az adójogszabályok nem írják elő a Bizottság által a C(2011) 4494 végleges határozatban említett valamennyi intézkedés alkalmazását.

(55) Az Asociación Española de Banca (a Spanyol Bankszövetség - AEB) úgy véli, hogy ez az első olyan alkalom, hogy a Bizottság egy jogszabályi rendelkezés helyett magánfelek közötti jogügyletek kombinációját minősítette állami támogatásnak.

(56) Az AEB úgy véli, hogy nem rendszerről, inkább két különböző programról van szó (az értékcsökkenési leírás rendszere és a hajóűrtartalom-adó), amelyek egyértelműen megoszthatók és elkülönítetten kezelhetők, tekintet nélkül arra, hogy elkülönítetten vagy együttesen alkalmazzák-e azokat.

(57) Ezenfelül az AEB úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak nem sikerült általános referenciarendszert azonosítania, mielőtt a szelektív előnyt meghatározta volna. Az AEB szerint egy eszköz megvásárlása számtalan módon finanszírozható a jogi eszközök és adóintézkedések különböző kombinációjának alkalmazásával, a Bizottságnak pedig mindezen alternatív megoldásokat össze kell vetnie. Annak megállapítása tehát, hogy az adólízing szelektív előnyhöz juttat bizonyos vállalkozásokat, mesterséges lenne, különösen ha a Bizottság adózási szempontból a befektetés finanszírozásának legköltségesebb módszerét veszi alapul, és ezáltal figyelmen kívül hagy minden, a befektetők rendelkezésére álló ösztönző intézkedést.

(58) Ebből következően az adólízingrendszer nem juttat szelektív előnyhöz. Ezt különösen az a tény támasztja alá, hogy a Bizottság több potenciális kedvezményezettet is meghatároz, amelyeket nem lehet gazdasági ágazatoknak megfeleltetni. Az AEB az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (32) (a továbbiakban: a vállalkozások adóztatásáról szóló közlemény) és a holland Groepsrentebox-ügyben hozott bizottsági határozatra (33) hivatkozva úgy véli, hogy nem lehet olyan következtetést levonni, hogy az intézkedés szelektív, mert nagyobb kedvezményt biztosít a gazdasági egyesülések olyan tagjai számára, akik tengerjáró hajókba fektetnek be, mint akik más eszközökbe.

(59) Minthogy az adólízingrendszerben csak olyan magánfelek vesznek részt, akik az általános adóintézkedéseket magánmegállapodásokban használják fel, nem kerül sor állami források bevonására.

(60) Az AEB szerint a tagállamok közötti verseny és kereskedelem érintettsége sem merül fel, mivel a Bizottság által azonosított fő kedvezményezettek hajózási társaságok, és az intézkedés Európa- és világszerte valamennyi hajózási társaság előtt nyitva áll.

(61) Észrevételeikben e harmadik felek az adólízinget egymással össze nem függő intézkedések soraként írják le (egyedi megközelítés), és az adólízinggel, mint egységes rendszerrel kapcsolatban nem tesznek további észrevételt.

4.3. AZ EGYEDI INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSÉVEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

4.3.1. Gyorsított értékcsökkenési leírás (a TRLIS 115. cikkének (6) bekezdése (34) ) - 1. intézkedés

(62) Spanyolország és egyes harmadik felek szerint ez az intézkedés általánosan alkalmazandó valamennyi eszköztípusra és ágazatra. A lízingdíjak eltérő adóügyi megítélése és elszámolási módja nem jár de facto szelektivitással, amit igazol az is, hogy sokféle ágazat alkalmazza ezt az intézkedést. Ráadásul a spanyol társaságiadó-rendszer alternatív rendelkezéseket tesz lehetővé a gyorsított értékcsökkenési leírás tekintetében. Az AEB azt állítja, hogy a lineáris amortizációt nem lehet (egyedüli) referenciaként figyelembe venni az előny meglétének megállapítása során, mivel általában megengedettek más értékcsökkenési módszerek. A TRLIS 11. cikke és a RIS 1-5. cikke lehetőséget biztosít degresszív módszerek alkalmazására, ilyenek például a csökkenő amortizáció (35) vagy az évek számának összege módszer (36), valamint az a lehetőség, hogy az adóhivatallal elfogadtatott egyedi terv szerint írják le az adott eszközt (37). Az AEB azt a példát hozza fel, hogy a csökkenő amortizációt a hatályos lineáris amortizációs kulcsnál, azaz 25 %-nál 2,5-szer magasabb kulccsal kell alkalmazni.

4.3.2. Az előrehozott értékcsökkenési leírás diszkrecionális alkalmazása (a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése, 48. cikkének (4) bekezdése, valamint a RIS 49. cikke) - 2. intézkedés

(63) Azzal érvelnek, hogy az előrehozott értékcsökkenési leírás csak a gyorsított értékcsökkenési leírás egy módszere, amely szerint a gyorsított értékcsökkenési leírás bizonyos feltételek mellett azt megelőzően is megkezdődhet, hogy az eszközt átadnák a végső felhasználónak vagy az megkezdené annak üzemeltetését. Ha nem lehetne levonni az eszköz kivitelezése során kifizetett összegeket, ez tulajdonképpen az adózás előrehozását jelentené. Az előrehozott értékcsökkenési leírás csak helyreállítja a semlegességet és a pénzáramlás és az adóügyi megítélés közötti kapcsolatot.

(64) Az AEB azzal érvel, hogy az amortizációs időszak előrehozatalának lehetősége olyan általános intézkedés, amely a TRLIS 11. cikke (1) bekezdésének d) pontjában és a RIS 5. cikkében is szerepel, amelyek meghatározzák az értékcsökkenési leírásra alkalmazandó általános szabályokat. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik az adóhivatal számára, hogy jóváhagyja az adóalany által benyújtott és indokolt egyedi amortizációs tervet, akár kivitelezés alatt álló eszközök esetében is.

(65) Az előrehozott értékcsökkenési leírás előzetes engedélyezésének és az adóhivatal által követett eljárásnak az az egyetlen célja, hogy ellenőrizze, az ügylet valódi, és a jogszabályban megállapított objektív követelmények teljesülnek. Különösen azt kell biztosítani előzetesen, hogy: legyen olyan lízingmegállapodás, amelynek kezdő időpontja megelőzi az eszköz megrendelését vagy leszállítását; amennyiben kérelem érkezik, feltüntessék, hogy az eszköz költségeinek megtérülésével kapcsolatos kifizetések levonhatók; a szerződés olyan eszköz megvásárlásáról szóljon, amelyre az eszköz üzemi feltételeivel összhangban hosszú szerződéses/kivitelezési időszak vonatkozik; az eszköz kivitelezéséről szóló szerződést aláírják, és egyértelműen utaljanak az eszköz használatát szabályozó konkrét szerződéses feltételekre.

(66) A RIS 49. cikkében foglalt általános feltételek mellett a TRLIS 48. cikkének (4) bekezdése további feltételt ír elő arra az esetre, ha a kérelmező gazdasági egyesülés. Az engedély nem függ más intézkedések alkalmazásától, sem további dokumentumok benyújtásától. Végül az eljárás mérlegelésmentességét jelzi az a tény is, hogy az adóhivatalhoz beérkezett egyetlen kérelmet sem utasítottak el eddig. E tekintetben az AEB úgy véli, hogy a Bizottságnak közelebbről is meg kellene vizsgálnia, hogy miért nem kerül sor finanszírozási ügyletekre. Amennyiben, amint azt a Bizottság nemhivatalos információk alapján állítja, a hajózási társaságok nem tudnának bankot találni az ügylet megszervezéséhez, ez inkább annak köszönhető, hogy a felek nem tudnak megegyezni az ügylet egyes feltételeiben, például az árban. Az AEB hivatalosan tagadja, hogy bármely tagja részt vett volna a spanyol hatóságok értekezletein, vagy hogy nemhivatalos kapcsolatot tartana fenn e hatóságokkal. A helyzet ténylegesen nem ugyanaz, mint a francia GIE fiscaux ügyben (38) hozott bizottsági határozatban bemutatott, ahol az a feltétel, amely szerint az ügyletnek jelentős gazdasági és társadalmi érdeket kell képviselnie, pontatlannak bizonyult, és az adóhatóságok mérlegelésére volt bízva. Ellenkezőleg, az AEB tagadja, hogy a RIS 49. cikkében foglalt feltételek bármelyike pontatlan lenne és értelmezés tárgyát képezhetné.

(67) Ebből következően az előrehozott értékcsökkenési leírás a gyorsított értékcsökkenési leíráshoz hasonlóan általában alkalmazandó valamennyi eszköztípusra és ágazatra. Ez általános intézkedés.

(68) Mivel ez a gyorsított értékcsökkenési leírás alkalmazásának egyik módszere, ha állami támogatásnak minősülne, azt létező támogatásnak kellene tekinteni.

4.3.3. A gazdasági egyesülések adózási átláthatósága (a TRLIS 48. cikke) - 3. intézkedés

(69) Az AEB szerint a gazdasági egyesülések átláthatósága összhangban van a spanyol adórendszer logikájával. Ez az átláthatóság lehetővé teszi több befektető számára, hogy olyan közös befektetést hajtsanak végre, amelyet egyikük sem vállalna önállóan, és olyan adóügyi megítélést érjenek el ezen átláthatóság következtében és a befektetésben való részesedésük arányában, amely akkor lett volna alkalmazandó, ha egyedül fektettek volna be. Így a gazdasági egyesülés jogállás alkalmazásához nem kapcsolódik előny. Ez a jogállás emellett nem tartalmaz ágazati korlátozásokat. Bármely spanyol adófizető tagja lehet gazdasági egyesülésnek. Ez mutatja a szelektív jelleg hiányát.

4.3.4. A hajóűrtartalom-adózási rendszer (a TRLIS 124-128. cikke) - 4. intézkedés

(70) Minthogy a Bizottság kimondta a C(2011) 4494 végleges határozatban, hogy 2002-ben a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszert a tengeri szállítási iránymutatással (39) összeegyeztethető támogatásként engedélyezte, a spanyol hatóságok és a harmadik felek észrevételeiket a 2002-es jóváhagyás hatályára és arra a konkrét kérdésre összpontosították, hogy az adólízingügyletben részt vevő pénzügyi gazdasági egyesülések (40) igénybe vehetik-e a hajóűrtartalomadó-rendszert.

(71) Ami azt a kérdést illeti, hogy azok a pénzügyi gazdasági egyesülések (40), amelyek adólízingügyletekben vesznek részt, de nem üzemeltetnek hajókat, hanem befektetnek azokba és pénzügyi befektetésük részeként azokat bérbe adják, részesülhetnek-e a hajóűrtartalomadó-rendszer kedvezményeiben, Spanyolország azt állítja, hogy e társaságok üzemeltetnek hajókat azáltal, hogy azokat bérbe adják, és ezért azok a spanyol hajólajstromokban is szerepelnek (mint hajózási társaságok) az 1989. július 28-i 1027/1989. sz. királyi rendelet (41) 1. cikke értelmében, amelyet az 1992. november 24-i 27/1992. sz. törvény 9. cikke ismétel meg. Minthogy a Bizottság a hajóűrtartalomadó-rendszer alkalmazását a spanyol hajólajstromban szereplő valamennyi társaság tekintetében engedélyezte (42), ez az engedély kiterjed olyan társaságokra is, amelyek hajók tulajdonosai és e hajókat bérbe vagy lízingbe adják harmadik feleknek. Ha ezt az intézkedést állami támogatásnak minősítik, azt ennélfogva létező támogatásnak kell tekinteni.

4.3.5. A RIS 50. cikkének (3) bekezdése - 5. intézkedés

(72) Spanyolország, a PYMAR és néhány bank azzal érvel, hogy a RIS 50. cikkének (3) bekezdése pusztán a jogbiztonság garantálását szolgáló végrehajtási intézkedéseket tartalmaz. Úgy vélik, hogy a spanyol jogrendszer elveivel összhangban az adóintézkedések lényegi elemeit törvényben kell meghatározni, és ez a rendelkezés, amelyet egy királyi rendelet tartalmaz, nem vezet be újdonságot, csak egyértelművé teszi a TRLIS 125. cikke (2) bekezdésének hatályát. Nem tér el a törvénytől, és nem teremt további kedvezményeket sem. A tőkenyereség adóztatás alóli mentesítése már a Bizottság által engedélyezett program részét képezte, ennélfogva ha támogatásnak minősül, azt létező támogatásnak kell tekinteni.

(73) Emellett Spanyolország és az állítólagos kedvezményezettek azt állítják, hogy logikus a hajót "újnak" tekintetni, mivel a lízingbe vevő előtt senki nem használta azt, és az opciós jog gyakorlásáról a lízingszerződés aláírásakor állapodnak meg (43). Az AEB azt állítja, hogy általában egy eszközt újnak tekintenek, ha azt lízingszerződés opciója révén szerzik meg.

4.4. AZ ÁLLAMI FORRÁSOK ÁTRUHÁZÁSÁVAL ÉS AZ INTÉZKEDÉSEK ÁLLAMNAK TULAJDONÍTHATÓSÁGÁVAL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

(74) A panaszosok szerint az adólevonás állami források átruházását jelenti, minthogy adóbevétel esik ki. Az adólízing/adóintézkedések az államnak tulajdoníthatók, mivel mindegyik intézkedésről a spanyol jog rendelkezik. Emellett az adólízing olyan engedélyre épül, amelyet az adóhatóságok adnak ki. Még ha ezek az engedélyek egyedi intézkedésekhez kapcsolódnak is, egyértelmű, hogy a gyakorlatban a teljes adólízingügylet tekintetében adják azt meg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az előrehozott értékcsökkenési leírás iránt az adóhivatalhoz benyújtott kérelem részletesen bemutatja az adókedvezmény konstrukcióját és annak a gazdasági egyesülés, illetve befektetők és a hajózási társasági közötti megoszlását, valamint egy feljegyzést tartalmaz a hajógyártól, amelyben az kifejti a rendelkezéstől várható társadalmi és gazdasági előnyöket. Ha e dokumentumok nem lennének ténylegesen a jóváhagyás előfeltételei, indokolatlan lenne azokat rendszeresen benyújtani.

(75) A hajózási társaságok másfelől azzal érvelnek, hogy a hajógyár vagy a gazdasági egyesülés által az eredeti árhoz képest adott árengedmény nem az államnak tulajdonítható, hanem a gazdasági egyesülés és az ügyletben részt vevő hajózási társaság közötti magánjellegű szerződéses jogviszony eredménye.

4.5. A VERSENYTORZULÁSSAL ÉS A KERESKEDELEM ÉRINTETTSÉGÉVEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

(76) [...] úgy véli, hogy az érintett előny nagyságrendje (14 millió EUR a C(2011) 4494 végleges határozatban szereplő példában) kétségtelenül érinti a kedvezményezettek piaci pozícióját, ezért jelentős torzulásokat eredményez az erőteljes versennyel jellemzett piacokon. A rendszer jókora előnyt nyújt a spanyol hajógyárak számára, amelyek olyan, a többi európai hajógyárénál alacsonyabb árakon tudják kínálni hajóikat, amely árak tartalmazzák az adólízingrendszerből eredő kedvezményeket. [...] hivatkozik a Spanyol Ipari Minisztérium statisztikáira, amelyek szerint a spanyol hajógyárak egyre több külföldi hajótulajdonost láttak el az idő előrehaladtával.

(77) Ami a hajózási társaságokat illeti, [...] véleménye szerint azáltal, hogy ezek jóval olcsóbban vásárolnak hajót a spanyol hajógyáraktól, állandó költségeik jelentős részét tekintve több millió eurót takarítanak meg. Minthogy ez az előny eloszlik a hajó költsége megtérülésének időszakára, e társaságok versenyelőnyhöz jutnak más hajóüzemeltetőkkel szemben, ezért a verseny hosszú évekre torzul.

(78) Amint az már kifejtésre került, a hajótulajdonosok azzal érvelnek, hogy minden hajózási társaság élhet a spanyol hajógyárak kínálta feltételekkel, ezért részesülhet a spanyol hajógyárak által esetlegesen kínált bármilyen árengedményben. Azzal is érvelnek, hogy tisztességes piaci árat fizettek, és nem részesültek semmilyen gazdasági előnyben. Ennélfogva a hajók spanyol hajógyáraktól való megvásárlása valószínűleg nem csökkenti jelentősen működési költségeiket, és nem erősíti tartósan pozíciójukat sem, amint azt a Bizottság C(2011) 4494 végleges határozata állítja.

4.6. A TÁMOGATÁS KEDVEZMÉNYEZETTJEINEK MEGHATÁROZÁSÁVAL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

(79) Az AEB szerint a gazdasági egyesüléseket nem lehet a támogatás kedvezményezettjeinek tekinteni. Adózási átláthatóságuk miatt a befektetőknek kell a gazdasági egyesülés kereskedelmi tevékenységéből eredő adót megfizetniük. Így a gazdasági egyesülések semmilyen gazdasági előnyben nem részesülnek az adócsökkentés eredményeként. Emellett bármely spanyol adófizető befektető - tag - lehet gazdasági egyesülésben.

(80) Másfelől számos hajózási társaság véli úgy, hogy kizárólag a gazdasági egyesülések a támogatás lehetséges kedvezményezettjei. A hajógyárak nem lehetnek a támogatás kedvezményezettjei, mivel nem spanyol adófizetők. Ezenfelül úgy érvelnek, hogy a Bizottság tévesen vélte úgy - és magyarázatot sem adott arra-, hogy az adóelőnyöket a gazdasági egyesülés árengedményen keresztül a hajózási társaságra ruházza. Az árat lényegében az eszköz magántulajdonosának kereskedelmi döntése eredményeként határozzák meg.

(81) A hajótulajdonosok azzal érvelnek, hogy a hajózási társaságok világszerte általában különböző országok hajógyáraitól veszik hajóikat, többek között, amennyiben úgy kívánják, spanyol hajógyáraktól. Ezért a spanyol hajógyárak által kínált árengedményekben mindegyik hajózási társaság részesülhet.

(82) Több hajótulajdonos érvel azzal, hogy amennyiben az adólízing állami támogatásnak minősül, nem ők e támogatás kedvezményezettjei. Ezt két dologgal indokolják: először is, az adólízing-struktúra működése arra utal, hogy a gazdasági egyesülés és a hajógyár egyeztet, ezáltal egyetlen érdekeltséget alkotva, és így határozzák meg az eladási árat; másodszor, vontatóhajókat és mentőhajókat üzemeltető társaságok jelentik a példát arra, hogy Spanyolországon kívüli hajógyáraktól is kérnek be hasonló vontatók építésére vonatkozó ajánlatokat. Ezek az ajánlatok ugyanabban az ártartományban mozognak, vagy még olcsóbbak is, mint a véletlenszerűen kiválasztott spanyol hajógyárak. Azzal érvelnek, hogy ebből következően tisztességes piaci árat fizettek, és nem részesültek semmilyen, az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett gazdasági előnyben. Amennyiben az adólízingrendszer gazdasági előnyt biztosítana, a kedvezményezettek az adólízingügyletekben részt vevő hajógyárak és nem a hajózási társaságok lennének.

(83) A Holland Shipbuilding úgy véli, hogy a támogatás kedvezményezettjei a gazdasági egyesülések és azok befektetői, valamint a hajózási társaságok, de a spanyol hajógyárak is, mivel jelentős különbség van a hajótulajdonos által fizetett és a hajógyár által kapott ár között, amely ár meghaladja a piaci árat. A nemzeti hajógyártási szövetség véleménye szerint a rendszerrel a hajógyáraknak kívántak kedvezni. Helytelen lenne azt megállapítani, hogy az adólízingrendszer a hajózási társaságokat juttatja előnyhöz. A kivitelezési ár csökkentése nem feltétlenül jelent előnyt a hajó vevője számára. Emellett a spanyol hajógyárak csak olyan vevőket részesíthetnek ebben az előnyben, amelyek az adólízingrendszert alkalmazzák. Az adólízingrendszer a hajógyártáshoz nyújtott jogellenes támogatás, amely károsítja azokat a nemzeti hajógyártókat, amelyek a spanyol hajógyárak közvetlen versenytársai.

(84) A PYMAR úgy véli, a Bizottság nem indokolta kellőképpen a C(2011) 4494 végleges határozatban, hogy miért azonosította a hajógyárakat az állami támogatás lehetséges kedvezményezettjeiként. Arra is rámutat, hogy hasonló adórendszerrel kapcsolatos, a GIE Fiscaux, a Brittany Ferries, az Air Caraïbes vagy a Le Levant ügyben hozott határozatokban (44) a Bizottság az eszköz gyártóját nem nevezte meg a támogatás kedvezményezettjeként.

4.7. A LÉTEZŐ VAGY JOGELLENES TÁMOGATÁSKÉNTI MINŐSÍTÉSSEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

(85) Amint az a fenti 4.3. szakaszban említésre került, Spanyolország és egyes harmadik felek úgy vélik, csak két intézkedés jöhet szóba: először is a TRLIS 115. cikkének rendelkezései, amelyek a pénzügyi lízingszerződés keretében szerzett eszköz költségeinek leírására vonatkoznak. Spanyolország e rendelkezéseket az uniós csatlakozása előtt fogadta el. Így tehát, amennyiben ez az intézkedés támogatásnak minősül, az létező támogatás, amint azt a C(2011) 4494 végleges határozat is kimondta, és a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése, amely lehetővé teszi az adóhivatal számára, hogy a leírás kezdőpontját meghatározza, pusztán a 115. cikk végrehajtási szabálya. Másodszor, a TRLIS 124-128. cikkében foglalt hajóűrtartalomadó-rendszer, amelyet a Bizottság 2002-ben jóváhagyott, és amely ezért szintén létező támogatás. A végrehajtási rendelkezések, különösen a RIS 50. cikkének (3) bekezdése nem változtatnak a törvényben foglalt szabályokon, ezért azokra kiterjed a bizottsági engedély.

4.8. A TÁMOGATÁS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGÉVEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

(86) A spanyol hatóságok és az állítólagos kedvezményezettek azzal érvelnek, hogy a támogatás a 2002-ben jóváhagyott hajóűrtartalomadó-rendszer alapján összeegyeztethető, mivel "a spanyol jog (45) szerint bejegyzett hajózási társaságokra" terjed ki, "amelyek tevékenysége magában foglalja saját tulajdonú vagy bérhajók üzemeltetését". Mivel a RIS 50. cikkének (3) bekezdése csak végrehajtja a hajóűrtartalomadó-rendszert, arra szintén kiterjed a 2002. évi határozat.

(87) Harmadik felek azzal is érvelnek, hogy bármely olyan támogatás összeegyeztethető lenne a tengeri szállítási iránymutatással, amely kiterjed saját tulajdonú és bérhajók üzemeltetésére és az ezen iránymutatásban meghatározott maximális támogatási intenzitás alatt marad.

(88) Az Asociación de Ingenieros Navales y Oceánicos de España (Hajógyártók és Hajómérnökök Spanyol Szövetsége) úgy véli, bármely támogatás összeegyeztethetőségét az átfogó versenykörnyezetben kell elemezni, és nem a belső piacra kell koncentrálni, mivel a nem uniós országok hajógyárai is támogatást kapnak, amely támogatás nem áll a versenyszabályok hatálya alatt, mint az EU esetében.

(89) Ezzel szemben [...] úgy véli, a rendszert egyáltalán nem lehet összeegyeztethetőnek tekinteni, még - amint azt a C(2011) 4494 végleges határozat kimondja - a tengeri szállítási iránymutatás szerint sem. Úgy véli először is, hogy Spanyolország nem tudja bizonyítani, hogy bármely hajó jogosult az ezen iránymutatásban foglalt kedvezményekre, és másodszor, hogy a támogatás csak abban az országban csökkenti a kedvezményezett által fizetendő adót nullára, amely a rendszert elfogadja. Ezért egyetlen nem spanyol hajótulajdonos sem részesülhet a rendszer előnyeiből, a spanyol hajótulajdonosok által fizetett adó pedig valószínűleg korlátozott, mivel azok élvezik a hajóűrtartalomadó-rendszer előnyeit, szociális terheik pedig csökkentettek.

4.9. A VISSZAFIZETÉSSEL KAPCSOLATOS ÉSZREVÉTELEK

(90) Mind a spanyol hatóságok, mind a lehetséges kedvezményezettek azt állítják, hogy a visszafizetést ki kellene zárni, mivel az sértené az uniós jog alapvető elveit (46), jelesül az egyenlő bánásmódot, a bizalomvédelmet és a jogbiztonságot.

4.9.1. Egyenlő bánásmód

(91) A PYMAR azzal érvel, hogy hasonló adóintézkedéseket vizsgáltak két másik ügyben (Brittany Ferries (47) és GIE Fiscaux), ahol nem rendeltek el visszafizettetést. Amennyiben a Bizottság azt állapítaná meg, hogy támogatás áll fenn, ezt a támogatást összeegyeztethetőnek kellene tekinteni a tengeri szállítási iránymutatás 11. fejezetében megállapított határon belül, és az e határt meghaladó összeg tekintetében a jogbiztonság védelme a francia esethez hasonlóan arra kellene indítsa a Bizottságot, hogy tartózkodjon a visszafizettetés követelésétől. [...] úgy véli, hogy mivel a francia gazdasági szereplőkkel sem fizettették vissza a támogatást, a spanyol gazdasági szereplőktől egy nagyon hasonló esetben várt visszafizettetés ez utóbbiakat előnytelen versenyhelyzetbe hozná és sértené az egyenlő bánásmód elvét.

(92) Spanyolország és a PYMAR egy sor határozatra hivatkoznak, amelyek esetében a Bizottság nem követelt visszafizettetést a Bizottság vagy valamely tagja által tett nyilvános nyilatkozat miatt. Hivatkoznak a belga koordinációs központok, a luxemburgi 1929-es holdingtársaságok és más koordinációs központok, valamint multinacionális vállalatok csoporton belüli tevékenységei ügyében (48), a spanyol cégérték-ügyben (49), egy nehéz helyzetben lévő nagyvállalatoknak nyújtott olaszországi támogatási ügyben (50) és két halászati ügyben (51) (Shetland- és Orkney-szigetek) hozott határozatra.

4.9.2. Jogos bizalom és jogbiztonság

(93) Spanyolország (52) és egyes, az adólízingügyletekben részt vevő harmadik felek szerint az ügyletekben részt vevők a következő tényezők alapján vélték úgy, hogy az ügyletekben alkalmazott adóintézkedések nem minősülnek állami támogatásnak:

1. a Bizottság Brittany Ferries ügyben 2001-ben hozott határozatában (53) tett állítása abban az értelemben, hogy a spanyol adólízinghez hasonló rendszer, a francia GIE Fiscaux általános intézkedésnek minősült;

2. az intézkedéstervezetek (előrehozott értékcsökkenési leírás és hajóűrtartalomadó-rendszer) közzététele a Spanyol Parlament Hivatalos Közlönyében 2001. október 10-én (54);

3. a Bizottság 2001-es levele, amelyben tájékoztatást kér Spanyolországtól több állítólagos támogatási intézkedéssel kapcsolatos vizsgálattal összefüggésben, ezen intézkedések közé értve egy, a hajógyártás javára létrehozott adólízingrendszert;

4. egy 2004. évi bizottsági határozat (55), amely elutasítja a holland hajógyáraknak azon a címen nyújtott támogatást, hogy az ugyanazon hajógyártási szerződésekért versengő spanyol hajógyáraknak állítólagosan nyújtott támogatást kompenzálják;

5. a francia GIE Fiscaux ügyben (56) 2006-ban hozott határozat;

6. az akkoriban a versenyjogért felelős Kroes biztos 2009. évi levele (57) a norvég kereskedelmi és ipari miniszternek válaszul arra a panaszra, hogy a spanyol adólízingrendszer előnyhöz juttatja a spanyol hajógyárakat;

7. az intézkedéstervezetek 2001-es közzététele, a rendszer 2002-es indulása, illetve a Bizottsághoz 2006-ban beérkezett első panaszok és az eljárás 2011. júniusi megindítása között eltelt idő. Ez a hosszú időtartam megerősíti azt a vélekedést, hogy nem volt elégséges bizonyíték az eljáráshoz;

8. egy körültekintő gazdasági szereplő nem láthatta volna előre az állami támogatást olyan különböző rendszerek kombinációjában, amelyek a nemzeti adóztatásnak régóta részét képezik (a lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása, a gazdasági egyesülések jogállása), illetve amelyeket a Bizottság korábban jóváhagyott (hajóűrtartalomadó-rendszer);

9. az értékcsökkenési módszerekre vonatkozó intézkedéseket illetően a támogatás hiányára utaló állítások a vállalkozások adóztatásáról szóló közleményben (58).

4.9.2.1. A Bizottság 2001. évi határozata a Brittany Ferries (BAI) ügyben

(94) Az említett határozat (193) preambulumbekezdésében a Bizottság kimondta, hogy: "[...] tekintettel a gazdasági egyesülésekre, és az általuk esetlegesen juttatott adókedvezményekre, a Bizottság úgy véli, hogy ezek általános intézkedéseknek minősülnek, mivel Franciaországban megszokottnak tekinthetők, hogy a gazdasági tevékenységek valamennyi ágazatában kialakíthatók és a közjog részét képezik".

(95) A határozatot 2002. január 15-én tették közzé a Hivatalos Lapban. A GIE Fiscaux ügyben 2006-ban hozott határozatban a Bizottság úgy vélte, hogy: "Ha igaz az, hogy a szóban forgó rendszer ebben az ügyben ugyanaz volt, mint az 1998 előtt hatályos, azt mindazonáltal meg kell állapítani, hogy ez a tény ennek a határozatnak az indokaiból nem következett egyértelműen, és hogy ez a körülmény ily módon a szóban forgó rendszer kedvezményezetteit félrevezethette."

(96) Spanyolország (59) és egyes harmadik felek azzal érveltek, hogy ez az állítás vagy jogbizonytalanságot teremtett a felépítésében és hatásaiban nagyon hasonló spanyol adólízingrendszer jogszerűségével kapcsolatban, vagy pedig jogos bizalmat keletkeztetett azt érintően, hogy a spanyol adólízingrendszer nem minősül állami támogatásnak.

4.9.2.2. Az intézkedéstervezetek közzététele a Spanyol Parlament Hivatalos Közlönyében

(97) A PYMAR szerint a Bizottság tudomást szerzett az adólízingrendszer meglétéről, amikor az azt alkotó intézkedéseket (a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírásának diszkrecionális alkalmazását és a hajóűrtartalomadó-rendszert) 2001. október 10-én közzétették a Spanyol Parlament Hivatalos Közlönyében ugyanazon törvénytervezet részeként. Ezt követően a hajógyárak az ezen intézkedések nyomán keletkező előnyöket belefoglalták az új hajógyártási projektekkel kapcsolatos ajánlataikba, és nem várták meg az intézkedések hatálybalépését, hogy előrelépjenek az első adólízing-struktúrák megtárgyalásának és végrehajtásának folyamatában.

4.9.2.3. A spanyol adólízingrendszerrel kapcsolatos 2001. évi tájékoztatáskérés

(98) A PYMAR hivatkozik a Bizottság által 2001. december 21-én, számos olyan állami intézkedéssel szembeni panasz nyomán küldött levélre, amely intézkedések állítólag csökkentették a spanyol hajógyáraktól vásárolt hajók költségét. Ebben a levélben a Bizottság különösen az adólízingrendszerrel kapcsolatban kért tájékoztatást: "A Bizottság tudomására jutott, hogy számos intézkedés csökkentheti a spanyol hajógyáraktól származó hajók vásárlásának költségét. A Bizottság különösen azt az információt kapta, hogy a következő intézkedések állnak rendelkezésre: ...

3. Egy olyan adólízingrendszer, amelyben a Spanyolországban vásárolt hajókat fel lehet használni adócsökkentésre különleges célú gazdasági egység alkalmazásán keresztül. Úgy tűnik, az e kombinációból származó nyereséget alacsonyabb áron vagy csökkentett lízingelési költségek mellett a hajótulajdonosokra ruházzák. A Bizottság arra kéri Spanyolországot, hogy adjon meg minden releváns információt, amely lehetővé teszi e kérdés értékelését".

(99) A PYMAR szerint ez a levél arra utal, hogy a Bizottságnak rendelkezésére állt információ, és tudomása volt az adólízingrendszer létezéséről, és hogy már 2001-ben vizsgálta az ügyet, anélkül, hogy további lépéseket tett volna; mindez jogos bizalmat ébresztett aziránt, hogy a spanyol intézkedés nem minősül támogatásnak.

4.9.2.4. A holland bejelentésről szóló 2004. évi határozat

(100) 2002. szeptember 9-én a holland hatóságok bejelentettek egy "kiegyenlítő támogatást", amelyet a holland hajógyáraknak kívántak nyújtani az állítólag Spanyolország által nyújtott támogatás kiegyenlítése érdekében (60). A hivatalos vizsgálat lezárultakor (61) a Bizottság végleges határozatában (62) azt állapította meg, hogy mivel "a spanyol illetékesek egyértelműen cáfolták, hogy a támogatást valaha is rendelkezésre bocsátották volna" (63), a Bizottság nem rendelkezik "az állítólagos spanyolországi támogatás kielégítő bizonyításához" szükséges bizonyítékokkal, és a bejelentett támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította.

(101) A PYMAR szerint, minthogy a spanyol adólízingrendszer 2002-ben már hatályos volt, mielőtt Hollandia bejelentette volna a támogatást, a 2004. évi bizottsági határozat jogos bizalmat ébresztett volna aziránt, hogy az adólízingrendszer nem minősül állami támogatásnak.

4.9.2.5. A francia GIE Fiscaux ügyben 2006-ban hozott határozat

(102) A PYMAR szerint a francia GIE Fiscaux rendszer nagyon hasonlít a spanyol adólízingrendszerre. Ennek eredményeként a francia ügyben hozott 2006. évi határozat ahhoz a jogos bizalomhoz vezetett a gazdasági szereplők részéről, hogy: 1. az adólízingrendszer összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piaccal a tengeri szállítási iránymutatás 11. fejezetének határain belül, és 2. az iránymutatás 11. fejezetében foglalt felső határt meghaladó támogatások visszafizettetését nem követelik majd, tekintettel a két ügy eljárási hasonlóságaira.

(103) Emellett a PYMAR számtalan bizottsági határozatra hivatkozik, ahol egy adott intézkedésnek egy korábban a Bizottság által jóváhagyott intézkedéshez való hasonlósága a gazdasági szereplők jogos bizalmát alátámasztó tényező volt. A PYMAR különösen arra hivatkozik, hogy nem rendeltek el visszafizettetést például a következő esetekben (64): külföldi jövedelem (Írország), nemzetközi finanszírozási tevékenységek (Hollandia), koordinációs központok és pénzügyi vállalatok (Luxemburg), vizcayai koordinációs központok (Spanyolország), ellenőrzési és koordinációs központok (Németország), központi vállalati pénztárak, székhely- és logisztikai központok (Franciaország), egyesült államokbeli külföldi exportvállalkozásokra vonatkozó adóügyi határozatok (Belgium), gibraltári kötelezett társaságok (Egyesült Királyság); ezek az esetek nagyon hasonlóak a Bizottság által korábban jóváhagyott belga koordinációs központok rendszeréhez.

4.9.2.6. Kroes biztos 2009. évi levele

(104) A norvég hatóságok azon levelére válaszul, amely a spanyol adólízingrendszerrel összefüggésben panaszt emel a norvég hajógyárakkal szembeni állítólagos diszkrimináció ellen, Kroes biztos azt válaszolta, hogy a Versenypolitikai Főigazgatóság: "már vizsgálta az ügyet", és kérésére Spanyolország nyilvános nyilatkozatot tett közzé egy adófizető adóhivatalhoz intézett kérdésére adott válasz (65) - adóügyi határozat - formájában, amely megerősíti, hogy az intézkedés nem korlátozódott a spanyol hajógyárakra és azt más tagállamokban gyártott hajók vásárlása esetén is igénybe lehet venni. A levél azt állapította meg, hogy e pontosításra tekintettel nincs szükség további lépésekre.

(105) A PYMAR szerint 2009. április 2-án egy norvég hajótulajdonos megosztotta Kroes biztos levelének tartalmát egy spanyol hajógyárral, amellyel együtt részt vett az adólízingügyletekben. A PYMAR benyújtotta a Gerencia del Sector de la Construcción Naval (66) (GSN) 2012. szeptember 13-i levelét is, amely arról tanúskodott, hogy még 2009-ben megismerte Kroes biztos levelének tartalmát, és azt megosztotta az adólízingügyletekben részt vevő jogalanyokkal, valamint a PYMAR-ral rendszeres értekezleteik alkalmával.

4.9.2.7. A panasz és az eljárás megindítása között eltelt idő

(106) A PYMAR szerint kilenc év telt el aközött, hogy a Bizottság 2001 decemberében tudomást szerzett a rendszerről, illetve, hogy a rendszer 2002-ben elindult (az első panaszok 2006-ban történő bizottsági kézhezvételét követően pedig öt év), és aközött, hogy az eljárást 2011-ben megindították. Az idő anélkül telt el, hogy a Bizottság lépéseket tett volna, ez pedig azt a vélekedést támasztotta alá, hogy nincs elegendő bizonyíték az eljáráshoz.

4.9.2.8. Körültekintő gazdasági szereplő nem láthatta volna előre az állami támogatás fennállását több intézkedés kombinációjában

(107) A PYMAR és más harmadik felek szerint ez az első alkalom, hogy a Bizottság több intézkedés együttes alkalmazását állami támogatásnak minősíti, ezt szokásos körülmények között egy körültekintő gazdasági szereplő nem láthatta volna előre.

4.9.2.9. Az értékcsökkenési módszereket érintően vállalkozások adóztatásáról szóló bizottsági közleményben foglalt állítások

(108) A PYMAR azzal érvel, hogy a vállalkozások adóztatásáról szóló bizottsági közlemény 13. pontja értelmében a teljesen technikai jellegű adóintézkedések, mint például az értékcsökkenés leírására vonatkozó szabályok nem minősülnek állami támogatásnak. Ennek alapján a gazdasági szereplők jogosan vélhették úgy, hogy az előrehozott értékcsökkenési leírással kapcsolatos intézkedés nem minősül állami támogatásnak.

4.9.3. A visszafizettetés következményei

(109) Attól az időponttól, hogy a Bizottság tudomást szerzett az adólízingrendszer meglétéről, az általa tett lépések és az eltelt idő jogos bizalomhoz vezettek aziránt, hogy nincs szó támogatásról, és ennek következtében, hogy a korábban végrehajtott ügyletekhez nyújtott támogatást nem kell visszafizetni. A Bizottságnak tehát minden ügylet esetében tartózkodnia kell a támogatás visszafizetésének elrendelésétől.

(110) Hasonlóképpen, Kroes biztos 2009. évi levele is azt erősítette meg, hogy a rendszert a Bizottság vizsgálta. Az adólízingügyletben részt vevő valamennyi fél (hajózási társaságok, gazdasági egyesülések, bankok és közvetítők stb.) jogosan várhatták, hogy a Bizottság feltárt volna bármilyen támogatást a rendszerben, és mivel nem került sor további vizsgálatra, nem volt szó támogatásról.

(111) A PYMAR hivatkozik olyan határozatokra is, amelyekben a Bizottság elismerte, hogy az uniós intézmények (Bíróság, Bizottság stb.) eljárása jogos bizalmat kelthetett aziránt, hogy a múltban odaítélt támogatást nem kell majd visszafizetni, ami gátolná a Bizottságot abban, hogy elrendelje a visszafizetést, ideértve azt az esetet is, amikor a támogatást a jogos bizalmat keltő eljárást megelőzően ítélték oda. Hivatkoznak a spanyol cégérték-ügyben a belga koordinációs központok ügyében, az osztrák energiaadó-kedvezmény ügyében és a nehéz helyzetben lévő nagyvállalatoknak Olaszországban nyújtott támogatás ügyében hozott határozatokra (67).

4.9.4. Szerződéses kikötések

(112) A spanyol hatóságok és a PYMAR azt állítják, hogy a Bizottság által a hajózási társaságok vagy a gazdasági egyesülések és a befektetők javára szólóként azonosított támogatások mindenképpen érintenék a hajógyárakat, amelyekhez a gazdasági egyesülések vagy a befektetők, illetve befektetési társaságok követeléseket nyújtanának be az adólízingügyletekben részt vevő különböző szereplők közötti szerződéses jogviszony értelmében. A PYMAR szerint ugyanis egyes szerződéses kikötések előírják a hajógyárak számára, hogy kártalanítsák a befektetőket és a hajózási társaságokat különösen az ügyletet érintő jogszabályi, többek között adójogi változás esetén.

5. ÉRTÉKELÉS

5.1. ELJÁRÁS

(113) A Bizottság úgy véli, hogy az alkalmazott eljárás nem sértette Spanyolország védelemhez való jogát, sem harmadik felek meghallgatáshoz való jogát. Ellenkezőleg, a hivatalos eljárás megindításáról szóló határozat az első hivatalos lépés, amelyet a Bizottságnak meg kell tennie az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (68) (a továbbiakban a 659/1999/EK rendelet) értelmében, ha az előzetes vizsgálatot követően kétségei vannak az állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően (a 659/1999/EK rendelet 13. cikke és 4. cikkének (4) bekezdése). Az eljárás megindításáról szóló határozatnak pontosan az a célja, hogy összefoglalja a vonatkozó ténybeli és jogi kérdéseket, megtegye az előzetes értékelést a javasolt intézkedés támogatási jellegére vonatkozóan, és meghatározza a belső piaccal való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban felmerült kétségeket, valamint felszólítsa az érintett tagállamot és az egyéb érdekelt feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket (a 659/1999/EK rendelet 6. cikke).

(114) Ráadásul a Bizottság nem indított hivatalos vizsgálati eljárást a lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása (a TRLIS 115. cikkének (6) bekezdése) tekintetében, mivel rámutatott arra, hogy ha az intézkedés állami támogatásnak minősülne, azt mindenesetre létező támogatásnak kellene tekinteni. Nem merültek fel kételyei a hajóűrtartalomadó-rendszerrel kapcsolatban sem, legalábbis amennyiben azt a Bizottságnak bejelentették, és a Bizottság azt engedélyezte (a TRLIS 124-128. cikke), mivel ezt az intézkedést is létező támogatásnak tekintették. Ezt a két intézkedést a C(2011) 4494 végleges határozat csak azért említi és mutatja be, mert az adólízingrendszer lényeges elemei, és a hivatalos vizsgálat hatálya alá vont intézkedésekhez (a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése és 48. cikkének (4) bekezdése, a RIS 49. cikke és 50. cikkének (3) bekezdése, valamint a hajóűrtartalomadó-rendszer nem szállítási tevékenységekre történő alkalmazása) kapcsolódnak.

(115) A Bizottság úgy véli, hogy a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése és 48. cikkének (4) bekezdése, a RIS 49. cikke és 50. cikkének (3) bekezdése, valamint a hajóűrtartalomadó-rendszer nem szállítási tevékenységekre történő alkalmazása elkülöníthetők az előző preambulumbekezdésben említett más intézkedésektől (azaz a TRLIS 115. cikkének (6) bekezdésétől és a TRLIS 124-128. cikkétől), és nem minősülnek létező támogatásnak a 659/1999/EK rendelet 1. cikke b) pontjának értelmében, mivel ezeket Spanyolország uniós csatlakozását követően, 2002-ben és 2003-ban vezették be, és a Bizottság előzetes engedélye nélkül léptették hatályba. Ezért ezen intézkedések tekintetében a Bizottság jogosan követte a jogellenes támogatásra alkalmazandó eljárást (a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének f) pontja, 13. cikke és 4. cikkének (4) bekezdése.

5.2. AZ ADÓLÍZINGRENDSZER PROGRAMKÉNTI ÉRTÉKELÉSE/AZ EGYEDI INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSE

(116) Az a tény, hogy az adólízingrendszer különböző intézkedésekből tevődik össze, amelyek nem mindegyike képezi részét a spanyol adóügyi jogszabályoknak, nem elegendő ahhoz, hogy megakadályozza a Bizottságot annak programkénti leírásában és értékelésében. A Bizottság ugyanis a C(2011) 4494 végleges határozatban kifejtetteknek megfelelően úgy véli, az adólízingügyletekben alkalmazott különböző adóintézkedések jogilag vagy ténylegesen összekapcsolódnak. Jogilag a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírásának diszkrecionális alkalmazása (a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése) a lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása előrehozott alkalmazásának (a TRLIS 115. cikkének (6) bekezdése) felel meg. Hasonlóképpen, a RIS 50. cikkének (3) bekezdése kivételt állapít meg a hajóűrtartalomadó-rendszer keretében alkalmazandó különleges eljárás alól. Jogilag a RIS 50. cikkének (3) bekezdése csak a hajóűrtartalomadó-rendszer igénybevételére jogosult hajókra és az adóhivatal által engedélyezett lízingszerződésekre vonatkozik. Ténylegesen a lízingszerződéseket csak a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírására adott engedély keretében tekintették az adóhivatal által engedélyezettnek. Jogilag az előrehozott értékcsökkenési leírás lízingszerződés keretében megszerezhető eszközök széles skálájára alkalmazható lehet. Ugyanakkor az előrehozott értékcsökkenési leírás feltételei értelmezés tárgyát képezhetik, és ténylegesen csak akkor tekintették azokat teljesítettnek, és az engedélyt csak akkor adták ki, ha a hajó jogosult volt a hajóűrtartalomadó-rendszer igénybevételére.

(117) Emellett a Bizottság megjegyzi, hogy az adólízingrendszerben foglalt három fő intézkedésből kettő (az előrehozott értékcsökkenési leírás diszkrecionális alkalmazása és a hajóűrtartalomadó-rendszer jogosultsági szabályai) ugyanazon a napon (2002. január 1.), ugyanazon törvényben léptek hatályba.

(118) A Bizottság megjegyzi azt is, hogy amikor a jogos bizalommal és az egyenlő bánásmóddal érvelnek, ugyanazok a harmadik felek, akik vitatják a Bizottság átfogó megközelítését, az adólízingrendszert a francia GIE Fiscaux rendszerhez nagyon hasonlóként írják le. Az a tény, hogy a francia intézkedés valamennyi jellemzőjét egyetlen jogi rendelkezésbe foglalták, szükségképpen átfogó értékelést vont maga után. Ebben a tekintetben az, hogy az adólízingrendszer különböző elemeit eltérő, de ténylegesen egymáshoz kapcsolódó jogi rendelkezések írják le, ilyenként nem indokol eltérő megközelítést.

(119) Ebből kifolyólag a Bizottság úgy véli, hogy a spanyol adólízingrendszert olyan programként kell leírni, amely összefüggő adóintézkedésekből áll, hatásait pedig ebben a kölcsönös összefüggésben kell értékelni, figyelembe véve az állam által bevezetett vagy jóváhagyott tényleges kapcsolódási pontokat.

(120) A Bizottság mindenesetre nem csak az átfogó megközelítésre támaszkodik. Az átfogó megközelítés mellett a Bizottság az adólízingrendszert felépítő egyes intézkedéseket is elemezte. A Bizottság úgy véli, hogy a két megközelítés kiegészíti egymást, és egybehangzó következtetésekhez vezet. Az egyedi értékelés annak meghatározásához szükséges, hogy az adólízingrendszer által teremtett gazdasági előnyök mely része jön létre általános, illetve szelektív intézkedések eredményeként. Az egyedi értékelés azt is lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy szükség esetén meghatározza, a támogatás mely része egyeztethető össze a belső piaccal, és mely részét kell visszafizetni.

(121) Ez a kettős megközelítés, amelyet már a C(2011) 4494 végleges határozatban is alkalmazott, lehetővé teszi a Bizottság számára olyan referenciarendszer meghatározását mind az egyes egyedi intézkedések, mind az adólízingrendszer egésze tekintetében, amelynek segítségével azonosíthatók az állami támogatásnak minősülő szelektív előnyök. Minden adólízingügylet esetében a támogatás meglétét úgy vizsgálják a kontrafaktuális elemzés keretében, hogy magát az ügyletet veszik alapul ugyanazon szerződéses rendelkezések mellett, de az állami támogatásként azonosított intézkedések nélkül. E tekintetben egy ténylegesen eltérő szerződéses és pénzügyi rendelkezésekre épülő alternatív ügylet nem lenne megfelelő alap a kontrafaktuális elemzéshez.

(122) A gazdasági szereplők szabadon strukturálhatják eszközfinanszírozási ügyleteiket kívánságuk szerint, és ehhez azt az általános adóintézkedést vehetik igénybe, amelyet a legmegfelelőbbnek ítélnek. Ugyanakkor mivel ezek az ügyletek szelektív adóintézkedések alkalmazásával járnak, amely intézkedések az állami támogatásokkal kapcsolatos ellenőrzés hatálya alatt állnak, az ezen ügyletekben részt vevő vállalkozások állami támogatás potenciális kedvezményezettjei. Egyfelől az a tény, hogy több ágazat vagy vállalkozáskategória azonosítható potenciális kedvezményezettként nem arra utal, hogy az adólízingrendszer általános rendelkezés (69). Másfelől az a tény, hogy a rendszert a vásárlás, a személyzet nélküli hajóbérlet és tengerjáró hajók viszonteladásának finanszírozására használják, egyértelműen arra utal, hogy az intézkedés ágazati szempontból szelektív.

5.3. AZ EUMSZ 107. CIKKÉNEK (1) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN VETT TÁMOGATÁS FENNÁLLÁSA

(123) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében "a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet".

(124) Az állami támogatási szabályokat csak a gazdasági tevékenységet végző vállalkozásokra kell alkalmazni. Ezenfelül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kumulatív jellegűek. Ezért a vizsgált intézkedések állami támogatásnak minősülnek a Szerződés értelmében, ha valamennyi fent említett feltétel teljesül. Alapvetően a pénzügyi támogatásnak:

- az állam által vagy állami forrásokból biztosítottnak kell lennie,

- bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben kell részesítenie,

- torzítania kell a versenyt vagy versenytorzulással kell fenyegetnie; továbbá

- érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.

(125) A Bizottság két különböző szinten végezte el értékelését:

- Az érintett egyedi intézkedések szintjén, amely esetben a Bizottság azt vizsgálja, hogy az egyes intézkedések az adólízingrendszerben betöltött szerepüktől függetlenül állami támogatásnak minősülnek-e.

- Az adólízingrendszer egészének szintjén: amint az már kifejtésre került, az adólízingrendszer ezen intézkedések kombinációjára épül, amely intézkedések ténylegesen vagy jogilag egymáshoz kapcsolódnak.

5.3.1. Az EUMSZ 107. cikkének értelmében vett vállalkozások

(126) A Bizottság úgy véli, hogy az adólízingügyletekben részt vevő valamennyi fél az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett vállalkozás, és ezt sem Spanyolország (70), sem más harmadik fél nem vitatja, mivel tevékenységeik áruk és szolgáltatások piaci kínálatából állnak (71).Közelebbről, a hajógyárak újonnan épített hajókat vagy építési, javítási és felújítási szolgáltatásokat kínálnak; a lízingcégek finanszírozási lehetőségeket kínálnak; a gazdasági egyesülések hajókat adnak bérbe és értékesítenek; a befektetők árukat és szolgáltatásokat kínálnak számos piacon, kivéve, ha gazdasági tevékenységet nem folytató magánszemélyek, amely esetben nem tartoznak e határozat hatálya alá; a hajózási társaságok tengeri szállítási szolgáltatásokat kínálnak; a szervező bankok közvetítési és finanszírozási szolgáltatásokat, más közvetítők pedig közvetítési és tanácsadási szolgáltatásokat kínálnak.

5.3.2. Szelektív előny fennállása

(127) Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint: "a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése alkalmazásában azt kell eldönteni, hogy egy adott jogi szabályozás keretén belül alkalmas-e a nemzeti intézkedés arra, hogy »bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását« előnyben részesítsen olyan vállalkozásokkal és termékekkel szemben, amelyek a szabályozás céljára tekintettel jogi és ténybeli szempontból azokkal összehasonlíthatóak. Igenlő válasz esetén az érintett intézkedés teljesíti a [...] szelektivitás követelményét." (72)

5.3.2.1. Gyorsított értékcsökkenési leírás (a TRLIS 115. cikkének (6) bekezdése) - 1. intézkedés

(128) A C(2011) 4494 végleges határozatban a Bizottság azt mondta ki, hogy ha az intézkedés állami támogatásnak minősülne, azt létező támogatásnak kellene tekinteni, és nem folytatott le értékelést. A hivatalos vizsgálat eredményeként a Bizottság immár arra a következtetésre jutott, hogy ez az intézkedés, elszigetelten vizsgálva, nem minősül állami támogatásnak, mivel nem részesít előnyben bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékek előállítását. A Bizottság megjegyzi, hogy az intézkedés valamennyi, a spanyol társasági adó hatálya alatt álló vállalatra alkalmazandó, a tevékenységi ágazatra, székhelyre, méretre, jogállásra vagy az eszközök elhelyezkedésére vonatkozó korlátozás nélkül. Emellett kivétel nélkül alkalmazandó az értékcsökkenési leírás tárgyát képező valamennyi árura.

(129) A lízingelt eszközökre való korlátozás ráadásul nem minősül a szelektivitás egyik elemének, mivel bármely eszköz vásárlása finanszírozható pénzügyi lízingszerződések útján, amelyek általánosan elérhetők bármely ágazat bármilyen méretű vállalata számára. Semmi nem utal arra, hogy az intézkedések kedvezményezettjei ténylegesen egy adott ágazatra vagy termelési típusra összpontosulnának. A TRLIS 115. cikkének spanyol adófizetők általi igénybevételével kapcsolatos, Spanyolország által átadott statisztikák (lásd az alábbi ábrákat) azt erősítik meg, hogy a pénzügyi lízinget az adóköteles bevételek széles skáláját felmutató vállalatok alkalmazzák (a 115. cikk alkalmazásáról nyilatkozók 45 %-a kevesebb, mint 1 millió EUR-t termel, 70 %-uk kevesebb, mint 3 millió EUR-t) (lásd a baloldali grafikont). A többletkiadás (73) TRLIS 115. cikke értelmében történő leírásának eredményeként keletkező ezen adókedvezmény abszolút összege szintén az adófizető bevételével összhangban alakul (lásd a jobboldali grafikont). Forrás: Gazdasági és Pénzügyminisztérium

(130) A spanyol hatóságok megerősítették azt is, hogy a lízingszerződéseket és a TRLIS 115. cikkét más tagállamokban gyártott (vagy onnan származó) eszközökre is lehet alkalmazni. Végül a Bizottság megjegyzi, hogy a TRLIS 115. cikke (6) bekezdésének alkalmazási feltételei egyértelműek, objektívek és semlegesek, és alkalmazásukhoz nincs szükség előzetes engedélyre. Ebből következően az adóhivatalnak nincs hatásköre arra, hogy saját mérlegelése alapján engedélyezze vagy elutasítsa az intézkedés alkalmazását (74).

(131) A Bizottság ennélfogva azt állapítja meg, hogy a lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása (a TRLIS 115. cikkének (6) bekezdése) mint olyan nem juttatja szelektív előnyhöz a gazdasági egyesüléseket az adólízingügyletek során.

5.3.2.2. Az előrehozott értékcsökkenési leírás diszkrecionális alkalmazása (a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése, 48. cikkének (4) bekezdése, valamint a RIS 49. cikke) - 2. intézkedés

(132) A spanyol adójogszabályokban szereplő, értékcsökkenés leírására vonatkozó szabályok (a TRLIS 11. cikke) általában azt írják elő, hogy az eszköz költségét gazdasági élettartamának egészére kell vetíteni, tehát attól az időponttól kezdve, amikor azt gazdasági tevékenységhez használják. A TRLIS 115. cikke (6) bekezdésének értelmében a lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása során figyelembe kell venni, hogy az eszköz mikor kezdte meg működését. Mivel a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése megengedi, hogy a gyorsított értékcsökkenési leírás azelőtt megkezdődjön, hogy az eszközt használatba vennék, ezzel gazdasági előnyt nyújt.

(133) Ez a lehetőség a 115. cikk (6) bekezdésében foglalt főszabály alóli kivétel, amely a spanyol hatóságok mérlegelési jogkörébe tartozik; ez az intézkedés ezért első látásra szelektívnek tűnik. Ellentétben azzal, amit Spanyolország és egyes harmadik felek állítanak, az engedély megadásának kritériumai nem egyértelműek és objektívek, és még akkor is, ha egyértelműek és objektívak lennének, ez nem lenne elegendő a szelektív jellegük kizárásához (75). A Bizottság megjegyzi, hogy a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdésében foglalt kritériumok homályosak, azokat az adóhivatalnak kell értelmeznie, amely semmilyen igazgatási szabályozást vagy magyarázatot nem adott ki e tekintetben. Az előrehozott értékcsökkenési leírás e kétértelmű kritériumokon alapuló diszkrecionális alkalmazása szelektívvé teszi az adólízingrendszert, még akkor is, ha a mérlegelési jogkört nem önkényesen gyakorolják (76). Ezenfelül a Bizottság megjegyzi, hogy Spanyolország nem fejtette ki meggyőzően, hogy a TRLIS 48. cikkének (4) bekezdése és a RIS 49. cikke által meghatározott feltételek mindegyike miért szükséges a visszaélések elkerüléséhez. Igazolni kell például az eszköz gazdasági rendeltetésének egyedi jellemzőit (77), emellett az eszköz használatából vagy a tulajdonjog átruházásából származó adóköteles jövedelemre gyakorolt hatás hiányát is (78). E korlátozásokat nem indokolták, ami további szelektivitáshoz vezet. Spanyolország azt sem bizonyította be, hogy miért van szükség előzetes engedélyezésre. A lízingügylet realitásának garantálása például ugyanolyan fontosnak tűnik az eszköz lízing-/amortizációs költségeinek szokásos leírásához vagy a gyorsított értékcsökkenési leírás alkalmazásához, mint e leírás előrehozott alkalmazásához. Az előbbi intézkedések ugyanakkor nem képezik előzetes engedélyezés tárgyát, és amint ez a helyzet ezen intézkedések tekintetében, elégségesnek tűnik a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírására alkalmazandó egyértelmű és objektív kritériumok utólagos ellenőrzése.

(134) A C(2011) 4494 végleges határozatban a Bizottság szerint a spanyol hatóságok megerősítették egy értekezlet során, hogy a kiadott engedélyek alapján a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdésében foglalt feltételeket csak olyan hajók vásárlása esetén tekintették teljesítettnek, amelyek átálltak a rendes társaságiadó-rendszerről a hajóűrtartalomadó-rendszerre (79), és a hajó tulajdonjogát ezt követően személyzet nélküli hajóbérleti szerződés keretében gyakorolt opció révén átruházták a hajózási társaságra. Spanyolország tagadta (80), hogy ilyet állított volna, de elismerte az értelmezési nehézségeket (81). A Bizottság megjegyzi, hogy nem adtak át azt megállapító bizonyítékot, hogy az előrehozott értékcsökkenési leírás alkalmazása iránti engedélyeket más körülmények között megadták volna (82).

(135) A spanyol hatóságok által átadott példák alapján úgy tűnik, a gazdasági egyesülések által az adóhivatalhoz benyújtott, előrehozott értékcsökkenési leírás iránti kérelmek részletesen bemutatják a teljes adólízing-struktúrát, és átadnak minden releváns szerződést (különösen a hajógyártási szerződést, a lízingszerződést, a személyzet nélküli hajóbérleti szerződést, az opciós szerződéseket, a tartozásátvállalási és -elengedési megállapodást). Spanyolország szerint ezek az elemek szükségesek a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdésében, a 48. cikkének (4) bekezdésében és a RIS 49. cikkében foglalt feltételeknek való megfelelés ellenőrzéséhez.

(136) A Bizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy a végrehajtási rendeletekben (83) megállapított eljárás jelentős mérlegelési jogkört biztosít az adóhivatal számára a jogi követelmények értelmezéséhez és adott esetben további követelmények meghatározásához. Az adóhivatalnak különösen lehetősége van arra, hogy bekérjen az értékelés szempontjából relevánsnak ítélt további információt (84). E tekintetben a Bizottság megjegyzi azt is, hogy néhány bemutatott példában a kérelmezők által benyújtott kérelmekben olyan további mellékletek is szerepelnek, amelyek nem szükségesek a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdésében, a 48. cikkének (4) bekezdésében és a RIS 49. cikkében foglalt feltételeknek való megfelelés igazolásához: 1. az összes adókedvezmény részletes kiszámítása, valamint annak megoszlása egyrészről a hajózási társaság, másrészről a gazdasági egyesülés vagy befektetői között, és 2. a hajógyár nyilatkozata, amely részletesen bemutatja a hajógyártási szerződéstől várható gazdasági és társadalmi előnyöket. Egyes panaszosok szerint ezeket a dokumentumokat az adóhivatal kéri be az engedélyezési eljárás keretében. Spanyolország szerint ezeket a dokumentumokat a kérelmezők (gazdasági egyesülések) önszántukból nyújtották be. Ezek a dokumentumok többek között arra utalnak, hogy figyelembe veszik a hajógyártási szerződés spanyol gazdaság szempontjából vett jelentőségét, valamint az adólízingügylet által generált összes adókedvezményt is.

(137) A Bizottság azt állapítja meg, hogy a kötelező előzetes engedélyezési eljárás, a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdésében, a 48. cikkének (4) bekezdésében és a RIS 49. cikkében foglalt homályos feltételek szükségszerű értelmezése, és az a lehetőség, hogy az adóhivatal bármilyen további dokumentumot vagy információt bekérhet, egyértelműen azt bizonyítja, hogy az adóhivatal széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkezik az adólízingügyletek engedélyezésével kapcsolatos feladata ellátásának keretében.

(138) Amint azt az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (a továbbiakban: az adózási támogatásról szóló közlemény) (85) említi, a Bíróság elismeri, hogy a gazdasági szereplők diszkrecionális alapon történő kezelése azt jelentheti, hogy egy általános intézkedés egyedi alkalmazása szelektív intézkedés jellegét ölti, főleg ott, ahol a mérlegelési jogkör gyakorlása az adóbevétel egyszerű kezelését az objektív kritériumra való hivatkozással meghaladja (86) (87).

(139) A Bizottság ezért úgy véli, hogy a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírásának a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése, a 48. cikkének (4) bekezdése és a RIS 49. cikke alapján történő diszkrecionális alkalmazása szelektív előnyben részesíti az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesüléseket és befektetőiket.

5.3.2.3. A gazdasági egyesülések adózási átláthatósága (a TRLIS 48. cikke) - 3. intézkedés

(140) A Bizottság úgy véli, hogy a gazdasági egyesüléseknek a TRLIS 48. és 49. cikkében foglalt, adózási szempontból átlátható jogállása pusztán arra jogosítja a különböző gazdasági szereplőket, hogy beruházások finanszírozása vagy gazdasági tevékenységek folytatása érdekében egyesüljenek. Ennek következtében az említett intézkedés nem nyújt szelektív előnyt a gazdasági egyesülések vagy tagjaik számára.

5.3.2.4. A hajóűrtartalomadó-rendszer (a TRLIS 124-128. cikke) - 4. intézkedés

(141) Amint az a fenti 2.2.4. szakaszban kifejtésre került, a hajóűrtartalomadó-rendszer létező támogatási programnak minősül, amelyet a C(2002) 582 végleges bizottsági határozat hagyott jóvá 2002. február 27-én. A rendszer tartalmazza a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabályokat, amelyek a rejtett adókötelezettség és a tőkenyereség kezelésével foglalkoznak a korábban az általános adórendszer hatálya alatt álló használt eszközök hajóűrtartalomadó-rendszerbe történő átvitele keretében.

(142) Amint azt a fenti (17) preambulumbekezdés kifejti, a szokásos körülmények között, azaz, ha egy társaság az általános adórendszerben marad, ahelyett, hogy átállna a hajóűrtartalomadó-rendszerre, az első években az előrehozott vagy gyorsított értékcsökkenési leírással elért adókedvezményt (a rejtett adókötelezettségek növekedése) nagymértékben ellensúlyozzák a következő években (a rejtett adókötelezettség csökkenése) vagy az eszköz értékesítése vagy forgalomból való kivonása alkalmával (tőkenyereség adóztatása). A teljes időszakban ez a folyamat bizonyos adóösszegek halasztott megfizetését eredményezi. Mivel a hajóűrtartalomadó-rendszerben fizetendő adó nem függ a bevétel és a kiadás különbségétől, az időszak közepén a hajóűrtartalomadó-rendszerre való átállás azzal jár, hogy a rejtett adókötelezettségeket nem egyenlítik ki.

(143) Összehasonlítva azzal a helyzettel, amely az általános adórendszer keretében állna elő, a hajóűrtartalomadó-rendszerben a rejtett adókötelezettségek kiegyenlítésének elhalasztása, amelyet a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdése lehetővé tesz, további szelektív gazdasági előnyhöz juttatja azokat a társaságokat, amelyek átállnak a hajóűrtartalomadó-rendszerre, azokkal szemben, amelyek az általános adórendszerben maradnak.

(144) Amint az az alábbi 5.4. szakaszban kifejtésre kerül, a hajóűrtartalomadó-rendszer a Bizottság által jóváhagyott formájában nem terjed ki a személyzet nélküli hajóbérletből származó bevételek adóügyi megítélésére, amely ezért nem létező támogatás, hanem új.

5.3.2.5. A RIS 50. cikkének (3) bekezdése - 5. intézkedés

(145) Összehasonlítva azzal, amit a bejelentett hajóűrtartalomadó-rendszer részeként engedélyeztek, a RIS 50. cikkének (3) bekezdése egy további előnyt nyújt: azáltal, hogy kivételt létesít a TRLIS 125. cikke (2) bekezdésének szokásos alkalmazása alól, egyes tengerjáró hajókat, amelyeket általában használtnak vagy másodkézből vettnek kellene tekinteni, a hajóűrtartalomadó-rendszerbe való átkerülésükkor újnak kell ítélni. Ebből következően a rejtett adókötelezettségek rendezése, amelyet a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdése szerint általában elhalasztanak az eszköz értékesítéséig vagy forgalomból való kivonásáig, végleg elmarad. Ez az elmaradás gazdasági előnyt jelent.

(146) A RIS 50. cikkének (3) bekezdésével juttatott gazdasági előny szelektív, mivel nem terjed ki valamennyi eszközre. Ráadásul nem is alkalmazható a hajóűrtartalomadó-rendszer és a TRLIS 125. cikke (2) bekezdésének hatálya alatt álló valamennyi hajóra. Ez az előny ugyanis csak azzal a feltétellel érhető el, ha a hajót az adóhivatal által korábban jóváhagyott pénzügyi lízingszerződés keretében vásárolják meg. Amint az már említésre került, a spanyol hatóságok megerősítették, hogy az adóhivatal ezt a feltételt akkor tekintette ténylegesen teljesítettnek, ha a TRLIS 115. cikke (11) bekezdésének értelmében vett előrehozott értékcsökkenési leírás iránti kérelem keretében engedélyezték a pénzügyi lízingszerződést. Sem Spanyolország, sem harmadik fél nem hivatkozott olyan egyéb körülményekre, amelyek mellett az adóhivatal egy lízingszerződést előzetesen engedélyezhetne. Amint az a fenti 5.3.2.2. szakaszban említésre került, ezeket az engedélyeket az adóhivatal által gyakorolt jelentős mérlegelési jogkör keretében és kizárólag újonnan épített tengerjáró hajók vonatkozásában adták meg.

(147) Ellentétben a Spanyolország és egyes harmadik felek által előterjesztett érvekkel, a RIS 50. cikkének (3) bekezdése nem pusztán pontosítja a bejelentett különleges eljárást vagy a "használt hajó" fogalmát. Azzal, hogy a lízingelt hajót még új hajónak tekintik a vételi opció lízingbe vevő általi gyakorlásának időpontjában, feltéve, hogy a lízingszerződést az adóhivatal korábban jóváhagyta, eltérnek a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdése szerinti különleges eljárástól (88). Ez a szelektivitás további előnyt keletkeztet azáltal, hogy meggátolja a későbbi tőkenyereségek adóztatását.

(148) A Bizottság úgy véli, hogy e további szelektív előny juttatása, történjen az az általános adórendszerre hivatkozással vagy az alternatív hajóűrtartalomadó-rendszer és a TRLIS 125. cikke (2) bekezdésének a Bizottság által engedélyezett szokásos alkalmazására hivatkozással, nem indokolható a spanyol adórendszer jellegével és általános felépítésével.

(149) A Bizottság ugyanis olyan különleges eljárásként engedélyezte a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdését, amelynek célja a 125. cikk (1) bekezdésével való visszaélés megelőzése volt, azaz, hogy megakadályozza a gazdasági szereplőket abban, hogy kizárólag azért vigyék át a használt és túlzott értékcsökkenés alá vont hajókat a hajóűrtartalomadó-rendszerbe, hogy azt jelentős tőkenyereséggel adják el, amely tőkenyereség a hajóűrtartalomadó-rendszerben adómentes lenne. A Bizottság e tekintetben megjegyzi, hogy az adólízingügyletekben gazdasági egyesülések szerepelnek, amelyek egyetlenegy olyan hajót lízingelnek, majd rövid ideig a tulajdonjogát is megszerzik, amelyet nem ők maguk üzemeltetnek, és csak arra a rövid időszakra állnak át a hajóűrtartalomadó-rendszerre, amely a lízingszerződésben foglalt opció gyakorlásához és ahhoz szükséges, hogy ezen egyetlen hajó feletti tulajdonjogukat átruházzák a hajózási társaságra. Ezek az ügyletek nem tűnnek a hajóűrtartalomadó-rendszer tengeri szállítási iránymutatásban is meghatározott célkitűzéseivel összhangban lévőnek.

(150) A Bizottság következésképpen nem ért egyet azzal, hogy logikus egy hajót "újnak" tekinteni az opció gyakorlásának napján, mivel a lízingbe vevő előtt azt senki nem használta, vagy mivel az opció gyakorlásában már a lízingszerződés aláírásakor megegyeztek.

(151) Ami ezen érvelés első részét illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy az elhatárolási szabály a valamely gazdasági szereplő által az általános adórendszerből a hajóűrtartalomadó-rendszerbe átvitt hajókra is vonatkozik, azaz a tulajdonjogban bekövetkezett változás és bármely harmadik fél általi használat nélkül.

(152) Ami a második részt illeti, annak a ténynek, hogy az opcióban előzetesen megállapodtak, semmi köze annak meghatározásához, hogy vajon a hajó új-e vagy sem. A Bizottság nem kapott semmilyen magyarázatot, hogy miért kellene ezeket a hajókat újnak tekinteni - függetlenül attól, hogy ki a tulajdonos - az opció gyakorlásának napján. Arra sem érkezett meggyőző magyarázat, hogy ez az elmélet miért csak akkor ésszerű, ha az adóhivatal korábban jóváhagyja a lízingszerződést.

(153) Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a tőkenyereség nem lenne adómentes, ha a RIS 50. cikkének (3) bekezdése csak azt mondaná ki, hogy a lízingelt hajók újnak tekintendők a lízingszerződés aláírásának napján, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az opciót mikor gyakorolják. Ebben az esetben a gazdasági egyesülést kellene a hajó tulajdonosának tekinteni, mielőtt azt átvinnék a hajóűrtartalomadó-rendszerbe, a hajót használtnak vagy másodkézből vettnek kellene tekinteni a hajóűrtartalomadó-rendszerhez való csatlakozáskor, és a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdését kellene alkalmazni, ezáltal a rejtett adókötelezettségeket a későbbiekben rendeznék, illetve a tőkenyereséget megadóztatnák a hajó értékesítésekor vagy forgalomból történő kivonásakor.

(154) A Bizottság ezért úgy véli, a RIS 50. cikkének (3) bekezdése szelektív előnyben részesíti azokat a vállalkozásokat, amelyek az adóhivatal által korábban jóváhagyott pénzügyi lízingszerződések útján vásárolnak hajókat és különösen az adólízingügyletben részt vevő gazdasági egyesüléseket vagy azok befektetőit.

5.3.2.6. Az adólízingrendszer egészéből eredő szelektív előny. Az előny kedvezményezettjei

(155) Az adólízingrendszer egészéből eredő gazdasági előny összege annak az előnynek felel meg, amelyet a gazdasági egyesülés nem realizált volna ugyanezen pénzügyi ügylet során kizárólag általános intézkedések alkalmazásával. A gyakorlatban ez az előny megegyezik a gazdasági egyesülés által a fent említett szelektív intézkedések alkalmazása révén szerzett előnnyel, azaz a következőkkel:

- az előrehozott értékcsökkenési leírás értelmében elhalasztott adófizetés összege után megtakarított kamat (a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése, a 48. cikkének (4) bekezdése és a RIS 49. cikke),

- a hajóűrtartalomadó-rendszer értelmében bekövetkező adókerülés összege vagy az elhalasztott adó után megtakarított kamat (a TRLIS 128. bekezdése), mivel a gazdasági egyesülés nem volt jogosult a hajóűrtartalomadó-rendszerre,

- a hajó értékesítése révén a RIS 50. cikke (3) bekezdésének értelmében szerzett tőkenyereséggel összefüggő adókerülés összege.

(156) Az adólízingrendszer egészét tekintve az előny szelektív, mivel a kötelező előzetes engedélyezési eljárás, továbbá az előrehozott értékcsökkenési leírásra vonatkozó feltételek pontatlan megfogalmazása következtében az adóhivatalra ruházott mérlegelési jogkörön alapult. Mivel a kizárólag a tengeri szállítási iránymutatás értelmében támogatható tengeri szállítási tevékenységekre alkalmazandó többi intézkedés (különösen a TRLIS 50. cikkének (3) bekezdése) ezen előzetes engedélytől függ, a teljes adólízingrendszer szelektív. Ennek eredményeként az adóhivatal csak a tengerjáró hajókat finanszírozó adólízingügyleteket engedélyezi (ágazati szelektivitás). Amint azt a Spanyolország által átadott statisztikák megerősítik, a 2010 júniusáig végrehajtott mind a 273 adólízingügylet tengerjáró hajókra vonatkozott.

(157) Ebben a tekintetben az a tény, hogy valamennyi hajózási társaság, ideértve a más tagállamokban létesítetteket is, potenciálisan hozzáférhetett az adólízing típusú finanszírozási ügyletekhez, nem befolyásolja azt a következtetést, hogy a rendszer bizonyos tevékenységeket előnyben részesít, nevezetesen a tengerjáró hajók lízingszerződés keretében történő megvásárlását, különösen azok személyzet nélküli bérbeadása és azt követő viszonteladása céljából.

(158) Az európai hajógyárak számos alkalommal jelezték, hogy nem férnek hozzá a spanyol bankok adólízinghez nyújtott finanszírozásához.

(159) A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság megjegyezte, hogy az adólízingrendszerbe felvett hajókat egy kivétellel spanyol hajógyárakban építették. A Bizottság kétségeit fejezte ki (89) azt illetően, hogy az események ilyen alakulása ésszerűen magyarázható lenne a kizárólag a gazdasági szereplők szabad és versengő piacon gyakorolt szabad választásából eredő ügyletek összefüggésében.

(160) Ugyanakkor arra utaló bizonyítékok hiányában, hogy a nem spanyol hajók vásárlása iránti kérelmeket elutasították, a Bizottság nem állapíthatja meg, hogy az adólízingrendszer ténylegesen spanyol hajók megvásárlására korlátozódik. Ezenfelül a Bizottság megjegyzi, hogy egy esetleges jövőbeli befektető kérdésére válaszul az adóhivatal által 2008. december 1-jén kiadott kötelező közleményben a spanyol adóhivatal kifejezetten megerősítette, hogy az adólízingrendszer az EU más tagállamaiban épített hajókra is alkalmazható (90). Ilyen körülmények között a Bizottság azt állapítja meg, hogy az adólízingrendszer nem von maga után újabb, a spanyol hajógyárakat előnyben részesítő szelektív elemeket és nem diszkriminál a hajógyár székhelye alapján.

(161) A Bizottság úgy véli, hogy az előny a gazdasági egyesülésekre és az átláthatóság következtében a befektetőkre háramlik. A gazdasági egyesülés ugyanis az a jogalany, amely igénybe veszi valamennyi adóintézkedést, és amely adott esetben a kérelmeket benyújtja az adóhivatalhoz. Az például nem vitatott, hogy az előrehozott értékcsökkenési leírás vagy a hajóűrtartalom-adó iránti kérelmeket a gazdasági egyesülések részéről nyújtották be. Adózási szempontból a gazdasági egyesülés adójogilag átlátható jogalany, adóköteles bevételei vagy leírható költségei automatikusan a befektetőihez kerülnek.

(162) Egy adólízingügyletben gazdasági értelemben a gazdasági egyesülés által szerzett adókedvezmény jelentős része árengedmény révén a hajózási társasághoz kerül. A gazdasági egyesülések által az előrehozott értékcsökkenési leírást érintő előzetes engedély iránti kérelemhez csatolt egyes mellékletek (lásd az alábbi (168) preambulumbekezdést) megerősítik, hogy az adólízingügyletben részt vevő gazdasági szereplők úgy tekintik, az ügyletből származó adóelőnyök megoszlanak a gazdasági egyesülések vagy befektetőik és a hajózási társaságok között. Ugyanakkor ezen előny államnak tulajdoníthatóságával a következő szakasz foglalkozik.

(163) Minthogy az adólízingügyletek más szereplői, például a hajógyárak, lízingcégek és más közvetítők ezen előny közvetett hatásait élvezik, a Bizottság úgy véli, hogy a gazdasági egyesülések és befektetőik által eredetileg szerzett előny nem kerül hozzájuk.

5.3.3. Állami források átruházása és az államnak tulajdoníthatóság

Állami források

(164) A gazdasági egyesüléseknél és tagjaiknál megjelenő, a fenti 2., 4. és 5. intézkedés tekintetében (lásd az 5.3.2.2., az 5.3.2.4. és az 5.3.2.5. szakaszt) azonosított szelektív előny adójogi rendelkezések alkalmazásának eredménye.

(165) Az adólízingügyletek mindegyike esetében az állami források felhasználása abban nyilvánul meg, hogy lemondanak a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírásából eredő halasztott adó kamatainak beszedéséről, lemondanak a rejtett adókötelezettségek rendezéséről, amikor a gazdasági egyesülés átlép a szokásos társaságiadó-rendszerből a hajóűrtartalomadó-rendszerbe, és lemondanak a hajó tulajdonjogának hajózási társaságra történő átruházásakor keletkező tőkenyereség megadóztatásáról. Az adólízingrendszer egésze végleges adóbevétel-kieséssel jár, amely az adóügyi kiadások és az elmaradt kamat formájában felhasznált állami forrásokkal egyenértékű.

(166) Az adólízingügyletekkel összefüggésben az állam először a gazdasági egyesülésekre ruházza át forrásait azáltal, hogy a szelektív előnyöket finanszírozza. Az adózási átláthatóság következtében a gazdasági egyesülés ezt követően az állam forrásokat befektetőire ruházza át.

Az államnak tulajdoníthatóság

(167) A szóban forgó intézkedések a spanyol adójogszabályokból, illetve a spanyol adóhivatal által az előrehozott értékcsökkenési leírás és a hajóűrtartalomadó-rendszer alkalmazására kiadott adóügyi engedélyekből erednek. Ezeket az engedélyeket olyan egyedi intézkedések alkalmazásához adták ki, mint az egyes gazdasági egyesülések által lízingelt hajó előrehozott (gyorsított) értékcsökkenési leírása vagy a gazdasági egyesülés átlépése a hajóűrtartalomadó-rendszerbe. Ezenfelül a spanyol hatóságok által megadott példák alapján az engedélyezési eljárás elengedhetetlen volt a finanszírozási ügylet végrehajtásához.

(168) A panaszosok szerint az adóhivatal felülvizsgálta az adónyereség egyrészről a hajózási társaság, másrészről a gazdasági egyesülés és befektetői közötti elosztását, és beavatkozott abba. A spanyol hatóságok által megadott példákból az tűnik ki ugyanis, hogy az adóhivatalhoz az előrehozott értékcsökkenési leírás engedélyezése iránt benyújtott kérelmek általában tartalmazták az adólízing-struktúrából eredő összes adókedvezmény kiszámítását, és azt, hogy e kedvezmény hogyan oszlik meg a hajózási társaság és a gazdasági egyesülés befektetői között, vagy mindenesetre tartalmazták az e számítás elvégzéséhez szükséges adatokat.

(169) Ugyanakkor az adókedvezmény gazdasági egyesülések számára történő odaítélésének gazdasági következményei magánszemélyek közötti jogügyletek kombinációjából erednek. Az alkalmazandó szabályok értelmében a gazdasági egyesülések nem kötelesek az adókedvezmény egy részét a hajózási társaságokra ruházni, még kevésbé a hajógyárakra vagy más közvetítőkre. Igaz ugyan, hogy az adóhivatal széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és ezzel összefüggésben értékeli a tranzakció egészének gazdasági hatását, de ez nem elég annak megállapításához, hogy a spanyol hatóságok döntenek az előny egy részének a hajózási társaságokra ruházásáról vagy ezen átruházás összegéről. A helyzet különbözik az Air Caraïbes vagy a francia GIE Fiscaux ügyben hozott határozatokban vizsgálttól, ahol a befektetőket jogi kötelezettség terhelte, hogy az előny legalább 60 %-át vagy kétharmadát a felhasználókra ruházzák át, és a francia hatóságok ellenőrizték, hogy az egyes tranzakciók megfelelnek-e e követelménynek.

(170) Így a szelektív előnyöket állami forrásokból nyújtották. Ezek egyértelműen a spanyol államnak tulajdoníthatóak, mivel a gazdasági egyesülések és befektetőik javát szolgálják. Nem igaz ez ugyanakkor a hajózási társaságok által élvezett előnyökre, és még kevésbé a hajógyárakra és közvetítőkre háramló közvetett előnyökre.

5.3.4. A verseny torzulása és a kereskedelemre gyakorolt hatás

(171) Végezetül fennáll a veszély, hogy ez az előny torzítja a versenyt és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ha az állam által nyújtott támogatás valamely vállalkozás pozícióját megerősíti olyanokkal szemben, amelyek a Közösségen belüli kereskedelemben konkurensei, a támogatást olyannak kell tekinteni, mint amely érinti ezt a kereskedelmet is (91). Elegendő, ha a támogatás kedvezményezettje a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem előtt nyitva álló piacon más vállalkozásokkal versenyez (92).

(172) Jelen esetben a befektetők, azaz a gazdasági egyesülések tagjai a gazdaság különböző ágazataiban tevékenykednek, különösen az Unión belüli kereskedelem előtt nyitott ágazatokban. Ezenfelül az adólízingrendszert kihasználó ügyletek révén a gazdasági egyesüléseken keresztül a személyzet nélküli hajóbérlet és a tengerjáró hajók vásárlása és értékesítése terén tevékenykednek, amelyek nyitva állnak az Unión belüli kereskedelem előtt. Az adólízingrendszerből eredő előnyök megerősítik pozíciójukat a megfelelő piacon, ezáltal torzítják a versenyt vagy azzal fenyegetnek.

(173) A vizsgált intézkedéseket kiaknázó gazdasági egyesülések és befektetőik által szerzett gazdasági előny ezért alkalmas arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet és torzítsa a versenyt a belső piacon.

5.4. LÉTEZŐ VAGY JOGELLENES TÁMOGATÁS

(174) A 659/1999/EK rendelet (93) 1. cikkének b) pontja különböző helyzeteket határoz meg, amelyekben a támogatást létező támogatásnak kell tekinteni. A szóban forgó ügyben benyújtott beadványoknak megfelelően létező támogatás lehet i. a Szerződés spanyolországi hatálybalépését megelőzően már létezett támogatás vagy ii. a Bizottság által korábban jóváhagyott támogatás.

A hajóűrtartalom-adó létező támogatásnak minősül, de a személyzet nélküli hajóbérletből származó bevételekre történő alkalmazása új támogatás

(175) Az állami támogatásnak minősülő intézkedések közül (94) a Bizottság meglátása szerint egyedül a hajóűrtartalomadó-rendszer jogi rendelkezései (a TRLIS 124-128. cikke, 4. intézkedés) tekinthetők létező támogatási programnak, mivel a rendszert a Bizottság 2002-ben jóváhagyta.

(176) Ugyanakkor a Bizottság úgy véli, hogy az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesülések nem teljesítik a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszer igénybevételére jogosító valamennyi feltételt.

(177) A Bizottság a tengeri szállítási iránymutatás alapján összeegyeztethető támogatásként engedélyezte a spanyol hajóűrtartalom-adót, amely iránymutatás csak olyan vállalkozásokra alkalmazandó, amelyek - akár saját tulajdonú hajóikkal, akár bérhajókkal - valódi tengeri szállítási tevékenységet (95) folytatnak. Kivételesen a hajóűrtartalomadó-rendszer olyan tevékenységekre is alkalmazható, amelyeket az iránymutatás a tengeri szállításhoz kapcsolódónak vagy ahhoz hasonlónak ítél. Bizonyos körülmények között például a hajóüzemeltetési, kotrási vagy vontatási tevékenységek jogosíthatnak támogatásra (96) Ezzel szemben egy hajó puszta tulajdonlása, annak pénzügyi lízingen keresztül történő megvásárlása, továbbá bérbeadása harmadik felek részére a hajó üzemeltetésével járó teljes felelősség vállalása nélkül nem tekinthető támogatható tevékenységnek. Nyilvánvalóan a hajóűrtartalomadó-rendszer kedvezményezettjének annak kellene lennie, aki a támogatható szállítási tevékenységet végzi a támogatható hajóval.

(178) Igaz ugyan, hogy kivételesen a Bizottság korábban egyes hajóűrtartalomadó-rendszerek részeként engedélyezett személyzet nélküli hajó-bérbeadási tevékenységeket, de csak ideiglenesen, és csak a túlkapacitással összefüggő sajátos körülmények között (97). E körülmények között az érintett vállalkozások főtevékenysége továbbra is a tengeri szállítás, és a személyzet nélküli hajó-bérbeadási tevékenységből befolyó bevételeket a főtevékenységhez kapcsolódónak kell tekinteni. Ez a megengedett eltérés teljes mértékben összhangban van a tengeri szállítási iránymutatás célkitűzéseivel, amelyek a következők: "a tengeri know-how megőrzése és javítása, valamint az európai tengerészek foglalkoztatásának biztosítása és támogatása" és "az EGT-államok tengeri ágazatának konszolidációjához való hozzájárulás a világpiacokon teljes mértékben versenyképes flotta fenntartása mellett" (98).

(179) A tengeri szállítási iránymutatással összhangban a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszert engedélyező, 2002. február 27-i C(2002) 582 végleges határozat kifejezetten megemlíti, hogy kizárólag a tengeri szállítási tevékenységek jogosultak a hajóűrtartalom-adóra (99). A "Kedvezményezettek" című 2.4. szakasz ugyanis előírja, hogy: a hajóűrtartalomadó-rendszer kedvezményezettjei lehetnek a spanyol jog szerint bejegyzett tengerhajózási társaságok, amelyek tevékenysége magában foglalja saját tulajdonú vagy bérhajók üzemeltetését" (kiemelés a szerzőktől), "Támogatható tevékenységek/hajók című 2.5. szakasza pedig arról rendelkezik, hogy: "A hajóűrtartalomadó-rendszer kizárólag a tengeri szállítási tevékenység keretében üzemeltetett tengerjáró hajókból származó jövedelemre terjed ki. A támogatható tevékenységek kizárólag a tengeri szállítást foglalják magukban" (kiemelés a szerzőktől).

(180) A tengeri szállítási iránymutatás alapján elfogadott 2002-es bizottsági határozat szövegéből az következik, hogy a spanyol jog szerint hajótulajdonosként azonosított vállalkozások akkor lehetnek a hajóűrtartalomadó-rendszer kedvezményezettjei, ha támogatható tengeri szállítási tevékenységeket folytatnak, és azok keretein belül.

(181) A Bizottság úgy véli, hogy az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesülések által végzett tevékenység nem tekinthető szállítási tevékenységnek. Amikor a gazdasági egyesülés átlép a hajóűrtartalomadó-rendszerbe, egyetlen hajót vesz lízingbe egy lízingcégtől, és azt személyzet nélkül bérbe adja egy harmadik fél hajótulajdonosnak. Ha a harmadik fél hajótulajdonos a hajót tengeri szállítási szolgáltatások nyújtása érdekében üzemelteti, igénybe veheti a hajóűrtartalomadó-rendszert. Ugyanakkor a gazdasági egyesülés csak a harmadik fél hajózási társaság rendelkezésére bocsátja a hajót, és e társaság üzemelteti azt. A gazdasági egyesülés tehát egy bérleti vagy lízingszolgáltatásokat biztosító közvetítő, de nem szállítási szolgáltató.

(182) Az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesülések általában bérbe adják a tulajdonukat képező vagy általuk lízingelt - ennélfogva a flottájuk egészét jelentő - egyetlen hajót. Ilyen körülmények között a gazdasági egyesülés nem visel kockázatot és nem vállal felelősséget a hajó műszaki, személyzeti, de még kereskedelmi üzemeltetése tekintetében sem. Pusztán közvetítő, és a személyzet nélküli hajóbérbeadásból származó bevételek nem tekinthetők a tengeri szállítási szolgáltatásokhoz kapcsolódónak.

(183) A gazdasági egyesülések ráadásul csak egy rövid ideig maradnak a hajóűrtartalomadó-rendszerben, azaz mindössze addig a két hétig, amely a lízingszerződésben foglalt opció gyakorlásához és a hajóbérleti szerződéssel összefüggő opció hajótulajdonos általi gyakorlásához szükséges. Az ilyen típusú tevékenységek hajóűrtartalomadó-rendszerben való engedélyezése nem tűnik úgy, hogy tartósan növelné az EGT-országok lobogója alatt üzemelő vagy általuk ellenőrzött űrtartalmat. Ugyanezen okokból az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesülések nyilvánvalóan nem járulnak hozzá a "tengeri know-how megőrzéséhez [...], valamint az európai tengerészek foglalkoztatásának biztosításához", sem a "tengeri ágazat konszolidációjához".

(184) Következésképen a 2002. évi határozatból származtatható jóváhagyás nem foglalja magában azt, hogy az adólízingügyletekben részt vevő vállalkozások, például gazdasági egyesülések tevékenységét tengeri szállítási tevékenységnek lehessen tekinteni.

(185) A Bizottság ezért úgy véli, hogy az olyan vállalkozások felvétele a hajóűrtartalomadó-rendszerbe, mint az adólízingügyletekben (100) részt vevő gazdasági egyesülések, új támogatás odaítélésének minősül, amelyet az adóköteles jövedelem üzemeltetett űrtartalom függvényében történő kiszámítása vagy a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdésében biztosított azon lehetőség révén ítélnek oda, hogy a rejtett adókötelezettség rendezését a hajó értékesítéséig vagy forgalomból való kivonásáig elhalasztják.

A többi intézkedés új támogatásnak minősül

(186) A lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírása (a TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése és 48. cikkének (4) bekezdése, valamint a RIS 49. cikke, azaz a 2. intézkedés) nem minősül létező támogatásnak, mivel azt 2002-ben, azaz Spanyolország 1986-os uniós csatlakozása után vezették be, és nem jelentették be a Bizottságnak, illetve a Bizottság azt nem hagyta jóvá. Emellett ezen intézkedés hatása egyértelműen elkülöníthető a gyorsított értékcsökkenési leírás hatásától. Ez az intézkedés jogellenes támogatásnak minősül.

(187) Hasonlóképpen, a RIS 50. cikkének (3) bekezdése, amely lehetővé teszi a korábban engedélyezett lízingszerződések keretében vásárolt hajókon realizált tőkenyereség mentesítését (5. intézkedés) 2002-ben lépett hatályba, előzetes bejelentés, illetve a Bizottság általi jóváhagyás nélkül.

(188) A Bizottság úgy véli, hogy a 2002-ben megadott jóváhagyás nem terjed ki a végrehajtási intézkedésekre, különösen nem a RIS 50. cikkének (3) bekezdésére, mivel az kivételt vezet be a használt hajókra a TRLIS 125. cikkének (2) bekezdése szerint alkalmazandó elhatárolási szabályok alól, ami további előnyt jelent. Ezt a kivételt be kellett volna jelenteni a Bizottság által jóváhagyott jogszabályi rendelkezésekkel együtt, de ez nem történt meg.

(189) A TRLIS 125. cikke (2) bekezdésének alkalmazása úgy tűnik, nem követel meg további fogalommeghatározásokat vagy pontosításokat. Általában azzal járna, hogy a hajó lízingbe vevőre (a hajózási társaságra) történő átruházásakor a lízingbe adó által realizált tőkenyereséget megadóztatják. Ha Spanyolország úgy vélte, hogy erre a pontosításra szükség volt, azt a bejelentéskor kellett volna megtennie.

(190) Ebből következően a végrehajtási intézkedések és különösen a RIS 50. cikkének (3) bekezdése szintén jogellenes támogatásnak minősülnek.

5.5. A BELSŐ PIACCAL VALÓ ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉG

(191) A Bizottság megállapítja, hogy a következő intézkedések minősülnek állami támogatásnak egyedi alapon és az adólízingrendszerrel összefüggésben:

- a pénzügyi lízingszerződés keretében szerzett eszközök előrehozott értékcsökkenési leírása (a TRILS 115. cikkének (11) bekezdése és 48. cikkének (4) bekezdése, valamint a RIS 49. cikke),

- a hajóűrtartalomadó-rendszer a személyzet nélküli hajó-bérbeadási tevékenységek jogosultsága tekintetében,

- a RIS 50. cikkének (3) bekezdése.

(192) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott állami támogatás főszabályként tilos. Ugyanakkor a 107. cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy bizonyos típusú támogatások összeegyeztethetők, a 107. cikk (3) bekezdése szerint pedig bizonyos típusú támogatások vagy egyes kedvezményezettek a Bizottság által összeegyeztethetőnek nyilváníthatók. A kedvezményezettek kategóriájától függően különös szabályok, például a tengeri szállítási iránymutatás (101) vagy a hajógyártási keretszabály (102) lehet alkalmazandó.

(193) Sem a spanyol hatóságok, sem az e határozatban kedvezményezettként azonosított harmadik felek nem hivatkoztak az EUMSZ 107. cikke (2) és (3) bekezdése bármely más rendelkezésének alkalmazására, sem az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján elfogadott bármilyen más állami támogatási keretszabály alkalmazására.

5.5.1. A tengeri szállítási iránymutatás alkalmazása

A személyzet nélküli hajóbérbeadásból származó bevételek jogosultsága a hajóűrtartalomadó-rendszerre

(194) Amint az a fenti (71) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a spanyol hatóságok és egyes harmadik felek úgy vélik, hogy a hajóbérbeadásra kiterjed a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszert engedélyező 2002. évi bizottsági határozat, mivel az saját tulajdonú és bérelt hajók üzemeltetéséről szól.

(195) A Bizottság nem ért egyet a 2002. évi határozat ilyen értelmezésével. Mind a tengeri szállítási iránymutatásból, mind a 2002. évi határozatból világosan kiderül, hogy a hajóűrtartalomadó-rendszer csak tengeri szállítási tevékenységekre vonatkozhat (103). Főszabályként a szállításon kívüli tevékenységekből származó bevételek még akkor sem adóztathatók a hajóűrtartalomadó-rendszer szerint (104), ha azokat tengeri szállítási társaság végezi, kivéve, ha bizonyos körülmények esetére kifejezett kivételről rendelkeznek (kapcsolódó szolgáltatások, kotrás, vontatás).

(196) Ebben az összefüggésben a 2002. évi határozatban támogatható tevékenységként említett "saját tulajdonú vagy bérhajók üzemeltetése" csak olyan hajók "üzemeltetésére" terjed ki, amelyek vagy saját tulajdonban lévő, vagy személyzet nélkül bérelt hajók, és amelyeket mind a saját tulajdonú, mind a bérhajók esetében tengeri szállítási társaság üzemeltet.

(197) Amint az az 5.3.2.4. szakaszban említésre került, az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesülések saját maguk nem üzemeltetnek hajókat és nem nyújtanak tengeri szállítási szolgáltatásokat. Ezek egy eszköz kollektív finanszírozásában részt vevő pénzügyi közvetítők. Nem avatkoznak be az általuk bérbe adott hajó stratégiai, műszaki, személyzeti, de még kereskedelmi üzemeltetésébe sem, és nem viselnek sem kockázatot, sem felelősséget a tengeri szállítási szolgáltatások nyújtásával összefüggésben.

(198) Ráadásul a Bizottság megjegyzi, hogy az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesülések egyetlen hajójukat kétféle opciót tartalmazó szerződéssel adják bérbe: egyrészt vételi (call) opcióval, amelynek gyakorlását a hajózási társaság a kezdetektől vállalja, másrészt eladási (put) opcióval, amelyet a gazdasági egyesülés gyakorolhat. Ez egyenértékű a gazdasági egyesülés egész flottája feletti tulajdonjog késleltetett, de végleges átruházásával. Ebből következően a gazdasági egyesülés nem ugyanolyan helyzetben van, mint azok a hajótulajdonosok, amelyek átmeneti túlkapacitással küzdenek, és némi rugalmasságra törekedve flottájuk egy részét korlátozott időre bérbe adják harmadik fél üzemeltetőknek (lásd a fenti (178) preambulumbekezdést).

(199) Mindezen okokból a Bizottság úgy véli, hogy az adólízingügyletben részt vevő gazdasági egyesülések nem jogosultak a Bizottság által engedélyezett spanyol hajóűrtartalomadó-rendszerre, és nem tartoznak a tengeri szállítási iránymutatás rendelkezéseinek a hatálya alá.

(200) Ugyanakkor a Bizottság úgy véli, hogy a lízingügyletek általános jellege miatt az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági egyesülések és befektetőik közvetítőkként járnak el, amelyek más kedvezményezettekhez (hajózási társaságokhoz) irányíthatnak közös érdekű célkitűzést szolgáló előnyt.

A gazdasági egyesülések, illetve befektetőik mint közvetítők jogosultsága

(201) A francia GIE Fiscaux ügyben elfogadott 2006. december 20-i határozatban (105) alkalmazott megközelítéssel összhangban a Bizottság azon az állásponton van, hogy mivel a gazdasági egyesülés vagy a befektetői által megtartott támogatás méltányos díjazást jelent a közös érdekű célkitűzést szolgáló előny hajózási társaságokra történő átruházásában való közvetítésért, ugyanilyen arányban összeegyeztethető lehet. Igaz, hogy ebben az ügyben a gazdasági egyesülés jogilag nem kötelezett arra, hogy a szerzett támogatás egy részét átadja a hajózási társaságoknak. Ugyanakkor az intézkedés EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával való összeegyeztethetőségének értékelésekor gyakorolt mérlegelési jogkörének keretében a Bizottság megfelelőnek ítéli az intézkedés tengeri szállítási ágazatra gyakorolt kedvező hatásainak figyelembevételét, és úgy véli, az általában támogatási intézkedésekre vonatkozó tengeri szállítási iránymutatás rendelkezései megfelelően alkalmazandók lehetnek a hajózási társaságra átruházott előnyre. Ezért, ha a tengeri szállítási iránymutatás adott adólízingügyletben részt vevő hajózási társaságra történő alkalmazása egy adott arányú összeegyeztethető előnyhöz vagy x % összes előnyhöz vezet, a gazdasági egyesülés vagy a befektetői által megtartott támogatás ugyanezen százalékos arányát összeegyeztethetőnek lehet tekinteni.

A végfelhasználó hajózási társaságoknál megjelenő előny

(202) Mivel az előny a hajózási társaságoknál jelenik meg, az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja és a tengeri szállítási iránymutatás (106) az egyetlen releváns keret a támogatás összeegyeztethetőségének értékelése szempontjából.

(203) A Bizottság úgy véli, a hajózási társaságok nem részesülnek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásban. Mindazonáltal, a közös érdekű célkitűzést követő előnyt hajózási társaságokhoz irányító közvetítőknél, azaz a gazdasági egyesülések szintjén megjelenő összeegyeztethető támogatás összegének megállapítása tekintetében a Bizottság úgy véli, a tengeri szállítási iránymutatást megfelelően alkalmazni kell a gazdasági egyesülés által a hajózási társaságra ruházott előnyre, a következők meghatározása érdekében: 1. a gazdasági egyesülés által eredetileg kapott és a hajózási társaságra átruházott azon támogatás összege, amely összeegyeztethető lenne, ha az átruházott összeg a hajózási társaságnak nyújtott állami támogatásnak minősülne; 2. ezen összeegyeztethető előny aránya a hajózási társaságra ruházott összes előnyhöz viszonyítva; és 3. a gazdasági egyesülésnek juttatott, a közvetítés ellentételezéseként összeegyeztethetőnek nyilvánítható támogatás összege.

(204) A tengeri szállítási iránymutatás különböző állami támogatási kategóriákat határoz meg, valamint rögzíti a támogatás Bizottság általi engedélyezhetőségének feltételeit. Az iránymutatás világossá teszi különösen azt, hogy kizárólag a tengeri szállítási tevékenységre és korlátozott számú kapcsolódó és hasonló tevékenységre vonatkozik.

(205) Ha a végfelhasználó hajózási társaság tengeri szállítási szolgáltatásokat (vagy hasonló szolgáltatásokat) nyújt, és teljesíti az iránymutatás feltételeit, az e társaságnak nyújtott és támogatásnak minősülő előny összeegyeztethető lehet a belső piaccal.

(206) A tengeri szállítási iránymutatás értelmében támogatás különböző intézkedéskategóriák révén nyújtható. Az 1997. évi iránymutatás 10. pontjában és a 2004. évi tengeri szállítási iránymutatás 11. pontjában meghatározott fő feltételek egyike egy általános maximális támogatási intenzitás, azaz az állami támogatás egy vállalkozásnak nyújtható olyan legnagyobb összege, amelyet a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni (107).

(207) Az 1997. évi iránymutatás értelmében a maximális támogatási intenzitás "a tengerészek jövedelmi adójának és társadalombiztosítási hozzájárulásainak nullára csökkentése, és társasági adó csökkentése a ... hajózási tevékenységekre vonatkozóan". Az 2004. évi iránymutatás értelmében a maximális támogatási intenzitás a tengerészek jövedelmi adójának és társadalombiztosítási hozzájárulásainak nullára csökkentése, és a hajóűrtartalomadó-rendszer alkalmazásából eredő adócsökkentés". A 2004. évi iránymutatás ugyanakkor kimondja azt is, hogy a "nyújtott támogatás teljes összege [...] nem haladhatja meg a hajózási tevékenységek után és a tengerészektől befolyt adók és társadalombiztosítási hozzájárulások teljes összegét."

(208) A maximális támogatási intenzitás egyedi kedvezményezett hajótulajdonosokra történő alkalmazása tekintetében a Bizottság úgy véli, ezt EGT-szinten kell előirányozni. Ez azt jelenti, hogy a felső határnak kellően figyelembe kell vennie a kedvezményezettek által más EGT-tagállamokban fizetendő társasági adót és társadalombiztosítási hozzájárulásokat. Ez a megközelítés összhangban van a FagorBrandt-ügyhöz kapcsolódó ítélkezési gyakorlattal (108), amely megerősítette, hogy az állami támogatási intézkedés értékelésekor kellő figyelmet kell fordítani a különböző tagállamokban nyújtott esetleges támogatások kumulatív hatására.

(209) Mivel ez az ügy hosszú lejáratú eszközök - hajótulajdonos általi - megszerzése tekintetében gazdasági egyesüléseknek nyújtott támogatásról szól, a Bizottság egyetért a spanyol hatóságokkal abban, hogy a hajózási társaság által szerzett előnyt el kell osztani az eszköz szokásos amortizációs idejére (amely adózási szempontból tíz év) és össze kell vetni az ugyanezen időszakban fizetett adók és társadalombiztosítási hozzájárulások teljes összegével.

(210) A felső határ értelmében a tengerészek jövedelemadója és társadalombiztosítási hozzájárulása és a hajózási tevékenységekkel összefüggő társasági adó teljes összegén felül adott támogatást a Szerződéssel összeegyeztethetetlennek kell tekinteni.

5.6. VISSZAFIZETTETÉS

(211) A 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy "amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére". A támogatás visszafizettetésével lehetőség szerint helyre kell állítani a támogatás megadása előtti versenyhelyzetet.

(212) A rendelet 14. cikke kimondja azonban azt is, hogy "a Bizottság nem követeli meg a támogatás visszafizetését, amennyiben az ellentétes a közösségi jog valamelyik általános elvével". Ez a szakasz azt vizsgálja, hogy az egyenlő bánásmód, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elve visszatartja-e a Bizottságot attól, hogy elrendelje a múltban kifizetett támogatások egészének vagy egy részének visszafizettetését.

5.6.1. Egyenlő bánásmód

(213) Az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak objektív módon nem igazolható az ilyen bánásmód (109).

(214) A francia GIE Fiscaux rendszer valóban számos ponton hasonlít a spanyol adólízingrendszerre. Adózási szempontból átlátható gazdasági egyesülés vagy befektetők közvetítésére van szüksége a hosszú lejáratú eszköz gyártója és a vevője között, amelynek a gazdasági egyesülés lízingbe vagy bérbe adja az eszközt. A gazdasági egyesülés gyorsított és előrehozott értékcsökkenési leírást alkalmaz az eszközre, és az eszköz értékesítéséből származó tőkenyereség mentes a társasági adó alól. A gazdasági egyesülés vagy befektetői az adóintézkedésekből származó kedvezmények jelentős részét az eszköz vevőjére (például egy hajózási társaságra) ruházzák azáltal, hogy csökkentik a bérlet vagy a vételi opció árát. Ugyanakkor a francia rendszert a tőkenyereségek kifejezett mentesítése jellemzi, míg a spanyol adólízingrendszerben ez a mentesség a hajóűrtartalomadó-rendszernek és a RIS 50. cikke (3) bekezdésének a gazdasági egyesülésekre történő együttes alkalmazásának az eredménye.

(215) A Bizottság megjegyzi azt is, hogy a francia és a spanyol ügy jogi háttere és eljárási előzményei különböznek, és a Bizottság éppen az ügy sajátos eljárási előzményei miatt tekintett el a GIE Fiscaux ügyben hozott 2006. évi határozatában a visszafizetés elrendelésétől a vizsgált időszak egy részét illetően. Közelebbről, Franciaország hivatalosan nem jelentette be a rendszert a Bizottságnak, de annak végrehajtása előtt tájékoztatta a Bizottságot. A Bizottság azt az észrevételt is teszi, hogy amikor a GIE Fiscaux tekintetében megindította a hivatalos vizsgálati eljárást, hasonló ügyben még korábban nem hozott határozatot. Ezzel szemben, amikor megindította a hivatalos vizsgálati eljárást a spanyol adólízingrendszer tekintetében, a Bizottság már megállapította egy hasonló rendszerről - éppen a francia GIE Fiscaux-ról -, hogy állami támogatási program. Mivel a GIE Fiscaux jogi és tényállási háttere eltér a spanyol adólízingrendszerétől, a Bizottság úgy véli, az eltérő bánásmód indokolható. Ugyanakkor, amint a Bizottság az alábbi 5.6.3. szakaszban kifejti, a jogbiztonság elvével kapcsolatos okok arra indították a Bizottságot, hogy a francia GIE Fiscaux ügyben hozott határozat közzétételének napjáig ne rendeljen el visszafizettetést ebben az ügyben.

(216) A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a fenti (92) preambulumbekezdésben említett esetekben a jogos bizalom elvének hasonló esetekre történő alkalmazását az egyes ügyekre jellemző sajátos körülmények indokolták. A spanyol üzleti és cégérték-ügyben egy európai parlamenti képviselőnek adott válasz egyértelműen általános intézkedésnek minősítette a programot. A koordinációs központok és a multinacionális vállalatok csoporton belüli tevékenységei (110) tekintetében a Bizottság azt állapította meg, hogy a jogos bizalom nem csak a belga koordinációs központok 1984 és 1987 közötti általános intézkedéskénti előzetes engedélyezésén, hanem a Bizottságnak egy parlamenti kérdésre adott válaszán (111) is alapult. Ebben a Bizottság azt állította, hogy adóintézkedések széles köre - "a multinacionális csoportok európai székhelyeinek adóztatására vonatkozó, a kettős adóztatás elkerülését célzó szabályok" - nem tartoznak az állami támogatási szabályok hatálya alá. Ezenfelül mindezen programokat a parlamenti kérdésre adott választ követően hajtották végre. A gibraltári kötelezett társaságok ügyében a jogos bizalom azon a tényen alapult, hogy az intézkedést ugyanazon tagállam másik intézkedésének mintájára alakították ki, ez volt a mentesített társaságokra irányuló program, amely létező támogatásnak minősült. Ugyanígy az Orkney- és a Shetland-intézkedések is egymás mintájára készültek.

(217) A spanyol adólízingrendszer tekintetében a Bizottság tehát úgy véli, hogy az egyenlő bánásmód általános elve teljesül, amennyiben a rendszer sajátos körülményeit figyelembe véve a bizalomvédelem elvét és a jogbiztonság elvét (lásd az alábbi 5.6.2. és 5.6.3. szakaszt) tiszteletben tartják.

5.6.2. Jogos bizalom

(218) A jogos bizalom a Bizottság olyan fellépéséből ered, amelyben pontos, feltétlen és egybehangzó ígéretet tett (112), amely ígéret jellegénél fogva - indokolt (113) - reményeket kelthet a hatóságokban vagy a program kedvezményezettjeiben aziránt, hogy a program jogszerű volt (114). Az ítélkezési gyakorlat értelmében a jogos bizalom nem ismerhető el elvben, ha elmarad a megfelelő bejelentés (115), (116), kivéve rendkívüli körülmények esetén (117).

5.6.2.1. A Bizottság 2001. évi határozata a Brittany Ferries (BAI) ügyben

(219) A Bizottság megjegyzi, hogy Spanyolország elmulasztotta az adólízingrendszer bejelentését a Bizottságnak, és a 2001. évi határozatában tett állítás egy másik rendszerre, a GIE Fiscaux határozatban értékelt rendszer elődjére vonatkozott, és kifejezett hivatkozást tartalmazott egy másik tagállam jogrendszerére. A Bizottság ezért úgy véli, hogy ez az állítás nem jelent rendkívüli körülményeket és nem elegendő a Spanyolország és az adólízingügyletekben részt vevő harmadik fél üzemeltetők részéről fennálló jogos bizalom elismeréséhez. Ez a következtetés összhangban van a GIE Fiscaux ügyben 2006-ban hozott bizottsági határozatban elfogadott megközelítéssel, amikor a Bizottság nem tárt fel a jogos bizalom meglétét igazoló egyetlen bizonyítékot sem (118).

5.6.2.2. Az intézkedéstervezetek közzététele a Spanyol Parlament Hivatalos Közlönyében

(220) Az intézkedéstervezetek egy tagállam parlamentjének hivatalos közlönyében való közzétételével nem teljesül a hivatalos bejelentés követelménye és a Szerződés e rendelkezésében előírt felfüggesztés. A Bizottság megjegyzi, hogy az előrehozott értékcsökkenési leírásról szóló intézkedést a 659/1999/EK rendelet kihirdetését követően 21 hónappal hajtották végre előzetes bejelentés nélkül, a hajóűrtartalomadó-rendszerrel együtt, amelyet a Szerződés és a fent említett rendelet rendelkezéseivel összhangban megfelelően bejelentettek, és amelyet a Bizottság engedélyezett.

5.6.2.3. A spanyol adólízingrendszerrel kapcsolatos 2001. évi tájékoztatáskérés

(221) A Bizottság úgy véli, hogy ez a levél nem kelthetett semmilyen indokolt reményt az adólízingrendszerrel vagy az adólízingügyletekben érintett egyedi intézkedésekkel kapcsolatban.

(222) A 659/1999/EK rendelet 10. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban a Bizottság elemezte az állítólagos jogellenes támogatást érintően a birtokában lévő információt, és 2001. december 21-én tájékoztatást kért a tagállamtól. Először is a Bizottság megjegyzi, hogy a tájékoztatáskérés nem nyilvános irat. Másodszor, a PYMAR állításaival ellentétben ez a kérelem arra utal, hogy a Bizottság nem rendelkezett az állítólagos jogellenes támogatás azonosításához és értékeléséhez szükséges információval. Így, még akkor is, ha ezt a dokumentumot nyilvánosságra hozták, nem kelthetett jogos bizalmat aziránt, hogy a rendszer nem minősül támogatásnak. Harmadszor, ami a legfontosabb, hogy a 2002. január 28-i és 2002. május 28-i levélben a spanyol hatóságok kategorikusan tagadták, hogy bármilyen, a hajóbeszerzést támogató adóintézkedés hatályban lenne a 2000. december 31-ét követően aláírt szerződések tekintetében.

5.6.2.4. A holland bejelentésről szóló 2004. évi határozat (119)

(223) A Bizottság úgy véli, hogy a 2004. évi határozat nem kelthetett indokolt reményeket az adólízingrendszer vagy az adólízingügyletekben érintett egyedi intézkedésekkel kapcsolatban a következő okokból:

(224) Először is, a bizottsági vizsgálat tárgya ebben az esetben nem spanyol intézkedés volt, hanem a holland kormány által bejelentett program, amelynek célja holland hajógyárak kompenzációja vagy olyan ajánlatok megtételének elősegítése volt, amelyek felveszik a versenyt a spanyol hajógyárak által 2000-ben tett ajánlatokkal (120), amely hajógyárak állítólag Spanyolország által nyújtott állami támogatásban részesültek hat konkrét hajógyártási szerződés tekintetében. Ebből következően a 2004. évi bizottsági határozat célja egy Hollandia által bejelentett támogatás értékelése, nem pedig egy Spanyolország által állítólagosan odaítélt támogatás értékelése volt.

(225) Másodszor, a Hollandia által kiegyenlíteni kívánt spanyol intézkedés nem az adólízingrendszer volt, sem annak elemei. Amint az az említett ügyben a hivatalos vizsgálat megindításáról szóló 2003. évi határozatban is szerepel, a holland hatóságok egyértelműen a spanyol 442/94. sz. királyi rendelet szerint a hajótulajdonosoknak hitelkamat-támogatás formájában nyújtott állítólagos támogatásra hivatkoztak (121). Ezenfelül a Bizottság megjegyzi, hogy mind a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírása, mind a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszer 2002. január 1-jén lépett hatályba. Ezen intézkedések tervezetét csak a Spanyol Parlament Hivatalos Közlönyében tették közzé 2001. október 10-én. Ezeket tehát nem lehetett volna hajógyártási szerződések finanszírozására használni 2000-ben.

(226) Harmadszor, még ha a gazdasági szereplők úgy is vélték, hogy a kiegyenlíteni kívánt spanyol intézkedés az adólízingrendszer volt - ugyan nem ez a helyzet - a 2004. évi határozatban szereplő állítások nem kelthettek jogos bizalmat. A Bizottság ugyanis azt állította, hogy nincs "elegendő bizonyítéka az állítólagos spanyol támogatás" tekintetében, mivel Spanyolország arra utalt, hogy a 442/94. sz. királyi rendelet szerinti támogatás 2000. december 31. után nem áll majd rendelkezésre. Ezt követően a támogatást a hajógyártási rendelet (122) szerint nem lehet engedélyezni. A Bizottság vizsgálatának tárgya ugyanakkor a holland kiegyenlítő támogatás volt, nem az állítólagos spanyol támogatás, és az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtett fő kételye azt a lehetőséget érintette, hogy a hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás keretszabálya (123) szerint kiegyenlíthető-e a támogatás - ha az bizonyítást nyer -, ha azt egy másik tagállam nyújtja és nem egy nem uniós tagállam.

(227) A Bizottság által kifejezett kételyek között az állítólagos támogatással kapcsolatos bizonyítékok hiánya másodlagos érv volt. Miután tájékoztatást kért Spanyolországtól a Hollandia által átadott információ alapján, a Bizottság csak azt regisztrálhatta, hogy Spanyolország tagadta (a 442/94. sz. királyi rendelet értelmében vett) támogatásnyújtást (124), és azt állapította meg, hogy Hollandia nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot abban a tekintetben, hogy van-e kiegyenlítendő spanyol támogatás. Az állami támogatásra vonatkozó bizonyíték hiánya nem jelenti a (bármely) spanyol intézkedésben foglalt állami támogatás meg nem létének bizonyítottságát. Ellenkezőleg, a Bizottság már az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtette, hogy "nem tudta megállapítani, hogy Spanyolország jogellenesen nyújtotta-e az állítólagos támogatást, de továbbra is felügyeli az uniós hajógyártási piacot és a potenciális állami támogatási jogsértéseket (125)." Amennyiben jóhiszeműen úgy vélték, hogy a Hollandia által kiegyenlíteni kívánt támogatás a spanyol adólízingrendszer, az adólízingrendszer tényeges vagy potenciális kedvezményezettjei számára riasztó kellett volna legyen az a tény, hogy Spanyolország ahelyett, hogy a támogatás összeegyeztethetősége mellett érvelt volna, tagadta annak létezését.

5.6.2.5. A francia GIE Fiscaux ügyben 2006-ban hozott határozat

(228) A Bizottság úgy véli, hogy sem a francia GIE Fiscaux ügyben 2004-ben hozott, az eljárás megindításáról szóló határozata, sem a 2006. évi végleges határozata, amelyben azt állapította meg, hogy a program részben összeegyeztethetetlen támogatás, nem kelthetett jogos bizalmat, amint azzal a PYMAR érvel.

(229) A támogatási intézkedéseket ugyanis be kell jelenteni a Bizottságnak. Bejelentés hiányában a tagállamok és a gazdasági szereplők csak rendkívüli körülmények között várhatják jogosan, hogy az intézkedés nem minősül támogatásnak. Ugyanakkor, ha a bejelentési és jóváhagyási eljárást nem követik, jogosan nem várható, hogy az állami támogatásnak minősülő intézkedés összeegyeztethető a belső piaccal.

(230) Ellenkezőleg, a francia GIE Fiscaux ügyben 2006. december 20-án hozott határozatban a Bizottság egyértelműen kifejtette, hogy álláspontja szerint a francia adólízingrendszer állami támogatást nyújt. Az a tény, hogy a spanyol adólízingrendszer a francia rendszerhez hasonló adólízingrendszer, arra kellett volna figyelmeztesse Spanyolországot és a kedvezményezetteket, hogy az valószínűleg állami támogatásnak minősülhet. Éppen ezért bármilyen jogos bizalom, amely a francia rendszerről szóló határozat 2007. április 30-i, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét megelőzően létezhetett, attól az időponttól megszűnt jogosnak lenni.

(231) Ugyanígy a puszta tény, hogy az összeegyeztethetetlen támogatást nem fizettették vissza a francia ügyben, nem elég ahhoz, hogy jogos bizalmat keltsen aziránt, hogy a spanyol ügyben esetlegesen azonosított összeegyeztethetetlen támogatást nem kell visszafizetni. Ugyanis, ha a Bizottságnak lett volna bármilyen oka arra, hogy mellőzze a tagállam általi visszafizetést, ezeket az ügy sajátos körülményeiből kellett volna kiolvasni.

5.6.2.6. Kroes biztos 2009. évi levele

(232) A Bizottság úgy véli, hogy Kroes biztos levele nem kelthetett indokolt reményeket az adólízingrendszerrel vagy az adólízingügyletekben érintett egyedi intézkedésekkel kapcsolatban a következő okokból:

(233) Először is, ez a levél nem a Bizottság, azaz a biztosok testületének álláspontját képviselő hivatalos aktus, mint amilyen egy hivatalos bizottsági határozat vagy egy parlamenti kérdésre adott válasz lenne. Egyoldalas levelében Kroes biztos a norvég kereskedelmi és ipari miniszter, Sylvia Brustad egyoldalas levelére válaszolt, kétoldalú levélváltás keretében. A levél tartalmát a Bizottság nem hozta nyilvánosságra.

(234) A Bizottság megjegyzi, hogy a norvég hajótulajdonosnak a fenti (105) preambulumbekezdésben említett levelét egyetlen spanyol hajógyárnak címezték, amellyel a norvég hajótulajdonos üzleti kapcsolatban áll, és a 2012-es bizonyíték egy kormányzati szervtől, a Gerencia del Sector Navaltól származik. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy sem a spanyol hatóságok, amelyek tudtak a folyamatban lévő vizsgálatról, sem az adólízingügyleteket fontolgató gazdasági szereplők nem kérték a Bizottságot, hogy pontosítsa a Kroes biztos levelében ismertetett álláspontot.

(235) Másodszor, ami még fontosabb, hogy ugyan a levelet 2009-ben nyilvánosságra hozták, az nem tartalmazott pontos, feltétlen és egybehangzó biztosítékot abban a tekintetben, hogy az adólízingrendszer jogszerű volt. Kroes biztos válasza ugyanis a különböző EGT-országokban letelepedett hajógyárak közötti állítólagos megkülönböztetésre összpontosított. A levél következtetése, amely szerint "jelenleg" nem terveznek további lépéseket, egyértelműen egy olyan nyilatkozat akkori közzétételével függött össze, amelyben kifejtették, hogy az adólízingrendszer felhasználható más európai országokban gyártott hajók vásárlásához is, ami közvetlenül a Sylvia Brustad által említett problémás kérdésekre válaszolt. A levél egyébiránt egyáltalán nem említette a gazdasági egyesülések vagy befektetőik szintjén meglévő támogatást, még kevésbé ismertetett bármilyen álláspontot azt érintően. Ami a hajózási társaságokat, a hajógyárakat és a közvetítőket illeti, a Bizottság úgy véli, hogy ezek nem a támogatás kedvezményezettjei, így a jogos bizalom kérdése nem merül fel.

(236) A Bizottság tehát úgy véli, hogy a levél semmi esetre sem tartalmazott olyan pontos, feltétlen és egybehangzó biztosítékot, amely jogos bizalmat kelthetett aziránt, hogy a rendszer nem tartalmaz a gazdasági egyesüléseket vagy befektetőiket előnyben részesítő állami támogatást.

(237) Minthogy a Bizottság a levél alapján nem tárta fel a jogos bizalom meglétét, ezért az a kérdés sem releváns, hogy ez a jogos bizalom a levelet megelőző időszakra is kiterjed-e.

5.6.2.7. Körültekintő gazdasági szereplő nem láthatta volna előre az állami támogatást több intézkedés kombinációjában

(238) Minthogy az egyedi intézkedések (a lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírását kivéve) állami támogatásnak minősülnek, az a tény, hogy a gazdasági szereplők nem láthatták előre, hogy ezek kombinációja szintén állami támogatásnak minősülhet, nem releváns, és nem igazolja a jogos bizalom meglétét, vagy az uniós jog bármely más alapvető elvének megsértését.

(239) Ezzel szemben, az adólízingügyletekben részt vevő gazdasági szereplők közül több harmadik fél érvelt azzal, hogy a francia GIE Fiscaux ügyben hozott 2006. évi határozat jogos bizalmat keltett bennük, mivel az intézkedés nagyon hasonló volt a spanyol adólízingrendszerhez. Az a tény, hogy a francia intézkedés valamennyi jellemzőjét egyetlen jogi rendelkezésbe foglalták, szükségképpen átfogó értékelést von maga után. Ebben a tekintetben az a tény, hogy az adólízingrendszer különböző elemeit különböző intézkedésekbe foglalták - amelyek ténylegesen összefüggtek, és amelyeket egyszerre alkalmaztak -, hogy hasonló hatást érjenek el, nem igényel eltérő megközelítést és nem zárja ki az átfogó értékelést.

(240) A Bizottság mindenesetre úgy véli, hogy mind a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírása, mind a tőkenyereségek RIS 50. cikkének (3) bekezdéséből következő, a hajóűrtartalomadó-rendszerben megvalósított adómentessége állami támogatásnak minősül az egyes esetekben. E rendelkezések bejelentésének hiányában a gazdasági szereplőknek csak aziránt lehetett jogos bizalmuk, hogy ezek az intézkedések rendkívüli körülmények között jogszerűek voltak, de e körülmények nem nyertek bizonyítást.

5.6.2.8. Az értékcsökkenési módszereket érintően a vállalkozások közvetlen adóztatásáról szóló bizottsági közleményben foglalt állítások (126)

(241) A Bizottság megjegyzi, hogy a közlemény szövegezése nem adhat alapot a gazdasági szereplők az iránti jogos bizalmára, hogy az adólízingrendszer jogszerű volt. Először is, a hivatkozott rendelkezések csak az értékcsökkenési módszerekről szólnak, így a jogos bizalom, ha ugyan lehet ilyen, kizárólag a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírása tekintetében állhat fenn.

(242) Másodszor, a közleményt nem lehet oly módon értelmezni, hogy az értékcsökkenési leírással összefüggő bármely intézkedés kikerüljön az állami támogatási szabályok hatálya alól. A közlemény 13. pontja kimondja ugyanis, hogy az értékcsökkenés leírására vonatkozó szabályok és a veszteségátviteli szabályok nem minősülnek állami támogatásnak, feltéve, hogy különbség nélkül mindegyik vállalkozásra és mindegyik áru termelésére alkalmazni kell azokat. Az adólízingrendszer nem alkalmazandó minden vállalkozásra vagy mindegyik áru termelésére.

(243) Ráadásul ugyanezen közlemény 22. pontja kifejti azt is, hogy az adóhivatal mérlegelési jogkörének terjedelme és a taktikázás lehetősége megerősíti azt a feltételezést, hogy állami támogatásról van szó. Amint az a fenti 2.2.2. szakaszban kifejtésre került, az előrehozott értékcsökkenési leírás alkalmazása feltételekhez - amelyek megszövegezését értelmezni kell - és az adóhivatal előzetes engedélyéhez kötött. Az engedély megadása előtt az adóhivatal további dokumentumokat kérhet a kérelmezőtől, illetve tájékoztatást más hatóságoktól. Az a tény, hogy minden, a Bizottság rendelkezésére álló kérelmezési aktához csatoltak további dokumentumokat, azt sugallja, hogy ez kimondottan vagy hallgatólagosan az adóhivatal kérése, illetve, hogy a kérelmezők tudták, hogy ezekre az engedélyhez szükség van. Ebből következően az adóhivatal széleskörű mérlegelési jogkörrel rendelkezett ezen intézkedés alkalmazása tekintetében.

(244) Ebből következően, tekintettel a rendszer jellemzőire, a közlemény szövege nem ad okot bizonytalanságra, sem jogos bizalomra az előrehozott értékcsökkenési leírás támogatási jellegét illetően.

5.6.2.9. A személyzet nélküli hajóbérletből származó jövedelem jogosultsága a hajóűrtartalomadó-rendszerre való áttérésre

(245) A Bizottság által a 2002. február 27-i C(2002) 582 végleges határozatban megadott engedély "a spanyol jog szerint bejegyzett tengerhajózási társaságok"-ra hivatkozik, "amelyek tevékenysége kiterjed saját tulajdonú vagy bérhajók üzemeltetésére". A Bizottság ugyanakkor úgy véli, ez a mondat nem teremthet semmilyen jogos bizalmat aziránt, hogy az olyan jogalanyok, amelyek tevékenysége kizárólag egyetlen hajó személyzet nélküli bérbeadásában áll, jogosultak lennének a hajóűrtartalomadó-rendszerre. Amint az a fenti (179) és (180) preambulumbekezdésben ugyanis kifejtésre került, a 2002. határozatból egyértelműen kiderül, hogy a hajóűrtartalomadó-rendszert kizárólag a támogatható hajókra és tengeri szállítási tevékenységekre tekintettel lehet alkalmazni.

5.6.3. Jogbiztonság

(246) A jogbiztonság az európai jog alapvető követelménye, amelynek célja a közösségi jog által szabályozott jogi helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának garantálása. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a jogbiztonság követelménye megakadályozza, hogy a Bizottság határozatlan időre elhalassza hatáskörének gyakorlását, és nem feltételezi az érintett intézmény általi cselekvést (127). Ugyanakkor ezidáig két kumulatív feltétel volt szükséges ezen elv megsértéséhez:

- az intézkedés szabályszerűségét érintően bizonytalan helyzetet teremtő tényezők összességnek megléte,

- a cselekvés tartós hiánya a Bizottság részéről annak ellenére, hogy tudatában van a támogatásnak.

(247) A francia GIE Fiscaux ügyben hozott határozat és a Salzgitter-ügyben hozott ítélet (128) a két olyan egyedüli alkalom, amikor a Bizottság, illetve a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a jogbiztonság elvének megsértése még akkor is okot adhat a visszafizettetés mellőzésére, ha nem merül fel jogos bizalom. Ugyanakkor a Saltzgitter-ügyben hozott ítéletet a Bíróság éppen a jogbiztonság elvének az ügyre történő alkalmazására tekintettel semmisítette meg (129).

5.6.3.1. Az intézkedés szabályszerűségét érintően bizonytalan helyzetet teremtő tényezők

(248) A spanyol adólízingrendszer és a francia GIE Fiscaux ügy számos fontos jellemzője megegyezik, és nagyon hasonlóak a hatásaik (lásd az Egyenlő bánásmód című 5.6.1. szakaszt). Mindkettőt hosszú lejáratú befektetési eszközök finanszírozására használják. Szereplőik adózási szempontból átlátható gazdasági egyesülések, amelyek amortizálják eszközeiket, és az eszközeik feletti tulajdonjogot valamilyen lízingszerződés keretében a végfelhasználóra ruházzák. Az értékcsökkenési leírás mindkét esetben előrehozott vagy gyorsított, és a gazdasági egyesülés által szerzett tőkenyereség adómentes. Az előrehozott vagy gyorsított értékcsökkenési leírásból és a tőkenyereség mentesítéséből eredő gazdasági előnyt mindkét esetben megosztják a gazdasági egyesülés befektetői és az eszköz végfelhasználója között (az árengedmény következtében), jóllehet fontos különbségek vannak az állami beavatkozás között e tekintetben.

(249) Az adólízingrendszer részét képező fő intézkedéseket 2002 (130) és 2003 között hajtották végre, tehát még azelőtt, hogy a Bizottság határozatában kimondta volna, a francia rendszer állami támogatásnak minősül.

(250) A spanyol adólízingrendszer és a GIE Fiscaux közötti hasonlóságra tekintettel ezért lehetséges, amint azzal a spanyol hatóságok és egyes harmadik felek érveltek, hogy a jogbiztonság védelme érdekében a francia rendszer tekintetében felhozott események is bizonytalan helyzetet teremtetettek a spanyol adólízingrendszer szabályszerűségét illetően.

(251) Ezen a ponton a Bizottság azt állapítja meg, hogy ezt a bizonytalan helyzetet valóban előidézhette a Bizottságnak a Brittany Ferries ügyben 2001-ben hozott határozatában (131) foglalt állítása, amennyiben egyes adókedvezményeket általános intézkedésnek minősített. Amint az a GIE Fiscaux ügyben hozott határozat (192) preambulumbekezdésében szerepel, ez az állítás nem pontosította, hogy a GIE Fiscaux rendszer elődjére vonatkozott, ami félrevezethette az adott rendszer és egy hasonló rendszer, például a spanyol adólízingrendszer kedvezményezettjeit.

(252) Ami a Spanyolország és más harmadik felek által felhozott tényeket illeti, a Bizottság vizsgálta, hogy a jogos bizalom meglétének alátámasztása érdekében hivatkozott tényezők (lásd az 5.6.1. szakaszt) bizonytalan helyzetet teremthettek-e.

(253) Először is, a tagállamok a Szerződés értelmében kötelesek a Bizottságnak bejelenteni az új támogatás odaítélésével kapcsolatos terveiket. Az intézkedéstervezeteknek a Spanyol Parlament Hivatalos Közlönyében való közzététele nem minősül a Bizottsághoz címzett bejelentésnek, és a Bizottság elmaradt reakciója nem járulhatott hozzá a bizonytalan helyzet kialakulásához.

(254) Másodszor, az adólízing-intézkedéssel kapcsolatos 2001-es tájékoztatáskérés is azt mutatja, hogy a Bizottság reagált a panaszos támogatással kapcsolatos állításaira. Ezt a kérést Spanyolországhoz intézték, és válaszában Spanyolország határozottan tagadta ilyen intézkedések meglétét. A kérelmet a Bizottság nem hozta nyilvánosságra, de ha bármilyen okból az adólízingrendszer jövőbeni kedvezményezettjei történetesen tudomást szereztek e tájékoztatáskérésről, amikor be kívántak lépni a rendszerbe, az intő jel kellett volna legyen abban a tekintetben, hogy a Bizottsághoz panasz érkezett, amely szerint a rendszer intézkedései állami támogatásnak minősülhetnek. A tájékoztatáskérés arra is utal, hogy a Bizottságnak nem volt kellő ismerete az intézkedésről annak értékeléséhez, és nem vezethetett arra a következtetésre, hogy a Bizottság az intézkedést jóváhagyta. Ráadásul, minthogy ezt a kérést az adólízingrendszert alkotó intézkedések hatálybalépése előtt küldték meg, Spanyolország a rendszer minden elemét bejelenthette volna a jogbiztonság elérése érdekében. Ennek elmaradása esetén a kedvezményezetteknek kellett volna tájékoztatást kérniük Spanyolországtól - vagy a Bizottságtól - a rendszer bejelentésével vagy annak Bizottság általi jóváhagyásával kapcsolatosan. Következésképpen sem Spanyolország, sem a gazdasági szereplők nem érvelhetnének azzal, hogy ez a tájékoztatáskérés vagy - az adott választ tekintve - a Bizottság további lépéseinek elmaradása hozzájárulhatott a bizonytalan helyzet kialakulásához.

(255) Harmadszor, ami a holland kiegyenlítő intézkedéssel kapcsolatos 2004. évi határozatot illeti, a Bizottság rámutat arra, hogy az adólízingrendszertől különböző intézkedésért nyújtott kompenzáció nem teremthetett bizonytalan helyzetet az adólízingrendszer tekintetében. Az a tény, hogy az állítólagos spanyol támogatást a nyilvános dokumentumok közül csak a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozat holland változatában írták le pontosan, nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy az olvasók azt feltételezhették, az adólízingrendszerről van szó. A spanyol határozat fordítása vagy a Bizottság megkeresése ugyanis könnyen tisztázhatta volna, hogy az állítólagos spanyol támogatás a 442/1994. sz. királyi rendelet alapján nyújtott kamattámogatásokra vonatkozott. A Bizottság ráadásul mindössze megemlítette a tényt, hogy Spanyolország tagadta az állítólagos spanyol támogatás meglétét, és hogy Hollandia nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot. Amint az az említett határozatban szerepel, a Bizottság csak a tagállamokra támaszkodhat, és nem vonható felelősségre a további lépéseinek elmaradása által esetlegesen okozott bizonytalanság miatt, ha egyáltalán van ilyen. A Bizottság ezért azt állapítja meg, hogy a 2004. évi határozat nem járulhatott hozzá az adólízingrendszer jogszerűségével kapcsolatos bizonytalan helyzet kialakulásához.

(256) Negyedszer, a Bizottság úgy véli, hogy az adólízingrendszer jogszerűségével kapcsolatos, a Brittany Ferries ügyben 2001-ben hozott bizottsági határozatban szereplő állítás eredményeként előállt bizonytalan helyzet megszűnt a GIE Fiscaux ügyben hozott határozat közzétételének napján. Az a határozat egyértelművé tette, hogy a Bizottság állami támogatásnak tekintette a francia adólízingrendszert, és ez rá kellett volna ébressze Spanyolországot és a spanyol adólízingrendszer kedvezményezettjeit arra, hogy ez a rendszer is állami támogatásnak minősülhet. Ennek eredményeként ez nem teremthetett e tekintetben bizonytalan helyzetet, és nem járulhatott hozzá annak kialakulásához.

(257) Ötödször, a fenti 5.6.2.6. szakaszban kifejtett okokból a Bizottság úgy véli, hogy Kroes biztos 2009-ben küldött levele sem teremtett bizonytalan helyzetet, sem nem járult ahhoz hozzá.

5.6.3.2. A panasz és az eljárás megindítása között eltelt idő

(258) A Bizottság úgy véli, hogy az adólízingrendszer kivizsgálásával töltött, a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása előtt eltelt időt 2006-tól kell számítani, amikor a Bizottsághoz panaszok érkeztek az európai hajógyáraktól. A fent kifejtett okokból ugyanis sem az intézkedéstervezet Spanyol Hivatalos Közlönyben való közzététele, sem a Bizottság által 2001-ben megismert és Spanyolország által 2002-ben kifejezetten tagadott állítások nem támasztják alá azt az álláspontot, amely szerint a Bizottság jogellenesen késleltette vizsgálati hatáskörének gyakorlását. Ezt a véleményt nem támasztja alá a C-66/2003. számú ügyben 2004-ben hozott végleges határozat sem, amely egy másik állítólagos állami támogatási intézkedés kiegyenlítésével foglalkozott.

(259) Az első panasz 2006-os beérkezése és a hivatalos vizsgálati eljárás 2011-ben történő megindítása között eltelt idő nem tűnik túlzottnak, tekintettel a számos érintett adóintézkedésre, az adólízingügyletek összetettségére és az e lízingügyletek átláthatóságának hiányára. A Bizottság ráadásul nyolc hivatalos tájékoztatáskérést is küldött 2006 szeptembere és 2010 májusa között (132), továbbá rendszeresen felvette a kapcsolatot a spanyol hatóságokkal.

(260) Ráadásul a rendszer értékelése szempontjából kiemelt tényezőt - mégpedig a rendszer működését és hatásait bemutató, adószakértők által készített átfogó tanulmányt - tartalmazó új panasz csak 2010 októberében érkezett be a Bizottsághoz. Ebből következően az adólízingrendszer vizsgálatával eltöltött idő alapján nem lehet a jogbiztonságra hivatkozni.

(261) Tekintettel a szóban forgó intézkedések összetettségére, a Bizottság nem zárja ki, hogy a Brittany Ferries ügyben hozott 2001. évi határozat jogilag bizonytalan helyzetet teremtett a spanyol adólízingrendszer támogatássá minősítését illetően, amint azt Spanyolország és a kedvezményezettek állítják. Ez a helyzet azonban csak a franciaGIE Fiscaux ügyben hozott bizottsági határozat Hivatalos Lapban való, 2007. április 30-i közzétételéig állt fenn, amikor is a Bizottság megállapította, hogy az a rendszer állami támogatásnak minősül.

(262) Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy nem rendeli el az azon adólízingügyletekből eredő támogatás visszafizettetését, amely ügyletek tekintetében a támogatást az adólízingrendszer 2002-es hatálybalépése és a 2007. április 30-a közötti időszakban nyújtották.

5.6.4. A visszafizetendő összegek meghatározása

(263) A Bizottság különböző adóintézkedéseket értékelt, amelyek állami támogatási programnak minősülnek. E határozatnak nem célja, hogy megállapítsa az egyes adólízingügyletek tekintetében az egyes kedvezményezettek által szerzett támogatások pontos összegét. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, a tagállamnak az alábbi módszert kell követnie, hogy eseti alapon meghatározza a támogatás kedvezményezettjeit és az általuk visszafizetendő összeegyeztethetetlen támogatás összegét. Ezt a módszert tovább lehet pontosítani a spanyol hatóságokkal együttműködve, különösen a befektetők által élvezett adókedvezmények tényleges összegének az egyéni adójogi helyzetükre tekintettel történő megállapítása érdekében.

(264) 1. lépés: A ügylet által generált teljes adókedvezmény kiszámítása: ez a gazdasági egyesülés vagy befektetői által ténylegesen szerzett adókedvezmények nettó jelenértéke (azaz a kedvezmények hajózási társaságokra árengedmények révén átruházott részének levonása előtti érték). A nettó jelenértéket az értékcsökkenés - az adóhatóság által engedélyezett előrehozott értékcsökkenési leírás - kezdőnapján kell kiszámítani, a számításhoz felhasznált diszkontlábakat pedig a piaci realitások alapján kell meghatározni. A Bizottság azt ajánlja, hogy Spanyolország alapértelmezettként használhatja a gazdasági egyesülések által az adóhivatalnak az előrehozott értékcsökkenési leírás kérelmezésekor átadott számításokat is (lásd a fenti (168) preambulumbekezdést). Az adókedvezményt elvileg azon napon kell megadottnak tekinteni, amikor a gazdasági egyesülésnek vagy a befektetőinek az adót meg kellene fizetniük.

(265) 2. lépés: A ügyletre alkalmazandó általános adóintézkedések által generált adókedvezmény kiszámítása: ez annak az adókedvezménynek az első lépés szerint kiszámított nettó jelenértéke, amelyet a gazdasági egyesülés vagy befektetői szereztek volna egy olyan referenciául szolgáló helyzetben, amelyben kizárólag a gyorsított értékcsökkenési leírási intézkedést alkalmazták volna attól az időponttól, amikor a hajót üzembe helyezik, és az ügyletet az általános társaságiadó-szabályok szerint adóztatták volna meg. E forgatókönyv alapján a hajó hajózási társaságnak történő értékesítéséből származó tőkenyereségre az opció hajózási társaság általi gyakorlásának napján a társasági nyereségre általában alkalmazandó társasági adót vetették volna ki. Az adókedvezményt elvileg azon napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor a gazdasági egyesülésnek vagy a befektetőinek az adót meg kellene fizetniük.

(266) 3. lépés: Az állami támogatással egyenértékű adókedvezmény kiszámítása: mivel a Bizottság a gyorsított értékcsökkenési leírást általános intézkedésnek tekinti, az ezen intézkedésnek megfelelő kedvezmény (azaz bizonyos adóösszegek halasztott megfizetése) nem minősül állami támogatásnak. Az 1. és a 2. lépés eredményeként kapott összegek közötti különbség meg kell feleljen annak a támogatásnak, amelyben a gazdasági egyesülés és befektetői a kérdéses adóintézkedés kedvezményezettjeiként részesültek, azaz az előrehozott értékcsökkenési leírás, a hajóűrtartalomadó-rendszer (amelyre a gazdasági egyesülések nem jogosultak) és a tőkenyereség RIS 50. cikkének (3) bekezdése révén szerzett adómentessége alkalmazásából eredő összes kedvezmény nettó jelenértéke. Az adókedvezményt elvileg azon napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor a gazdasági egyesülésnek vagy a befektetőinek az adót meg kellene fizetniük.

(267) 4. lépés: Az összeegyeztethető támogatás összegének kiszámítása: először is a gazdasági egyesülés vagy befektetői által szerzett, a 3. lépés szerint számított támogatás akkor összeegyeztethető, ha megfelel a hajózási társaságra ruházott azon előnynek, amely összeegyeztethető lett volna, ha a hajózási társaságnak nyújtott állami támogatásnak tekintették volna. A hajózási társaságra ruházott támogatás százalékos arányát a gazdasági egyesülések által az adóhivatalnál előterjesztett kérelmükkel együtt benyújtott számításokhoz (lásd a fenti (136) preambulumbekezdést) hasonló számítás alapján kell meghatározni, megengedve a piacnak megfelelő, közvetítésért járó díjazást is. Amint az a fenti (202)-(210) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az előny hajózási társaságra ruházott része akkor tekinthető összeegyeztethetőnek, ha a hajózási társaság, az érintett hajó és a szállítási tevékenységei támogathatók a tengeri szállítási iránymutatás értelmében. Az összeegyeztethető összeget az iránymutatás 11. fejezetével összhangban kell kiszámítani, kellően figyelembe véve az adott hajózási társaságnak az EGT-ben már odaítélt valamennyi támogatás összegét. Különösen a Spanyolországban odaítélt támogatások összegét kell hozzáadni a társaság székhelye szerinti országban odaítéltekhez (ha az ország tagja az EGT-nek). A maximális támogatási intenzitást meghaladó vagy azt az összeget, amely az iránymutatás 11. fejezete értelmében nem bizonyult összeegyeztethetőnek, összeegyeztethetetlennek kell tekinteni.

(268) Minthogy a tengeri szállítási iránymutatás 11. fejezetében szereplő felső határt éves alapon kell kiszámítani, és a hajózási társaság által szerzett előny hosszú lejáratú eszközhöz kapcsolódik, a Bizottság egyetért azzal, hogy e felső határ alkalmazása tekintetében az adólízingügyletből a hajózási társaság által szerzett előnyt el lehet osztani az adott hajó szokásos amortizációs időszakára (tíz évre).

(269) Másodszor, mivel az megfelel az összeegyeztethető előny pénzügyi befektetők által a hajózási társaságra történő átruházásában megnyilvánuló közvetítésért a piacon járó díjazásnak, ezt a díjazást szintén összeegyeztethető vagy összeegyeztethetetlen támogatásnak tekintik ugyanolyan arányban, mint a hajózási társasághoz irányított előnyt (lásd a fenti (201) preambulumbekezdést).

5.6.5. Szerződéses kikötések

(270) A fent említettek szerint a PYMAR tájékoztatta a Bizottságot a befektetők, a hajózási társaságok és a hajógyárak közötti szerződésben foglalt egyes kikötésekről. E kikötések értelmében a hajógyáraknak kompenzálniuk kell a többi felet, ha a várt adókedvezményt nem tudják megszerezni.

(271) A jelen ügyhöz jelentős hasonlóságokat mutató francia GIE Fiscaux ügyben hozott, részleges visszafizetést megállapító elutasító határozatában (133) a Bizottság a következőket állapította meg: "az a tény, miszerint a GIE tagjai által viselt adóügyi és jogi kockázatokat bizonyos esetekben szerződésileg átháríthatták az eszközök használóira, nem lehet ellentétes azzal az elvvel, amely szerint a Bizottság, amikor a jogellenes támogatás visszafizetését előírja, azt a célt követi, hogy a különböző kedvezményezettektől az általuk saját piacaikon, versenytársaikkal szemben élvezett előnyt visszavegye, és a jelzett támogatás folyósítását megelőző állapotot visszaállítsa." A Bizottság megállapította, hogy: "ennek a célkitűzésnek a megvalósítása nem függhet [...] a támogatás kedvezményezettjei között kialakított szerződéses szabályozásoktól sem".

(272) Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében az államra a támogatás megszüntetését illetően kirótt kötelezettség célja az eredeti állapot visszaállítása (134). Másként megfogalmazva a jogellenesen folyósított állami támogatás visszafizettetésének fő célkitűzése a versenytorzítás megszüntetése, amelyet a jogellenes támogatás által létrehozott versenyelőny okozott (135). A kedvezményezett a támogatás visszafizetésével elveszti a piacon a versenytársaihoz képest élvezett előnyt, és helyreáll a támogatás nyújtását megelőzően fennálló állapot (136).

(273) Ezen eredmény érdekében a Bizottságot fel kell ruházni az annak elrendelésére vonatkozó hatáskörrel, hogy a támogatást a tényleges kedvezményezettel fizettessék vissza, hogy a visszafizetés betölthesse a versenyhelyzet helyreállításával kapcsolatos feladatot azo(ko)n a piaco(ko)n, ahol a versenytorzulás bekövetkezett. Ezért a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy egyértelműen azonosítsa azokat a vállalkozásokat, amelyeknek a jogellenes, általa összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatást vissza kell fizetniük. Ez a célkitűzés azonban tartósan meghiúsul, ha a magánfelek szerződéses kikötések révén megváltoztathatják a Bizottság által elfogadott visszafizettetési határozatok hatásait. Ezzel a lehetőséggel - amennyiben rendelkezésre áll - élhetnek olyan gazdasági szereplők, amelyek jelentős alkupozíciójukból kifolyólag védhetik magukat a visszafizettetési határozatokkal szemben, ezáltal megfosztják az állami támogatások ellenőrzését gyakorlati következményeitől.

(274) Összehasonlításképpen, a Residex-ügyben hozott közelmúltbeli ítéletében (137) a Bíróság kimondta, hogy a nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy valamennyi sajátosságát figyelembe véve azonosítsa az állami támogatásnak minősülő kezességvállalás kedvezményezettjét, illetve adott esetben kedvezményezettjeit, valamint hogy visszafizettesse a szóban forgó támogatás teljes összegét. Emellett, függetlenül attól, hogy ki a támogatás kedvezményezettje, és tekintettel arra, hogy az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megsértése esetén a nemzeti bíróságok által teendő intézkedések célja alapvetően a szóban forgó támogatás odaítélése előtti versenyhelyzet helyreállítására irányul, e bíróságoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett jogi aktusok érvényességével kapcsolatban általuk tett intézkedések lehetővé teszik e cél elérését. Ez arra utal, hogy amikor a támogatás által okozott versenytorzulás orvoslására van szükség, a nemzeti bíróságok beavatkozhatnak, és érvénytelenné nyilváníthatják a szerződéseket, még azon felek kárára is, akik nem a támogatás kedvezményezettjei, ebben az esetben azon hitelezőkére, akiknek a követelését az állami kezességvállalás támogatta. Ugyanezen érvelés még nyilvánvalóbban vonatkozik a Bizottságra, amikor elrendeli a támogatás kedvezményezettek általi tényleges visszafizetését. Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság feladata a támogatási intézkedéssel kapcsolatos végleges határozat meghozatala - és nem az egyének jogainak garantálása, mint a nemzeti bíróságoké -, ha az állami támogatás előzetes bejelentésével kapcsolatos, az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt kötelezettséget megsértik.

(275) Ebből következik, hogy az olyan szerződéses kikötések, amelyek védelmet nyújtanak a támogatás kedvezményezettjeinek a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszafizetésével szemben azáltal, hogy e visszafizetés jogi és gazdasági kockázatát más személyekre hárítják, ellentétes az állami támogatások ellenőrzése Szerződésben megállapított rendszerének lényegével. Ez a rendszer alapvető a Közösségre ruházott feladatok ellátása és különösen a belső piac működése szempontjából, ezért közrendi szabályoknak minősül (138). A magánfelek ezért nem térhetnek el attól szerződéses kikötésekkel.

(276) Ez annál inkább így van az adólízingrendszerrel kapcsolatos, vizsgált helyzetben, amelyben a hajógyárak némelyikét az állam irányítja. Amennyiben állami hajógyárak olyan szerződéses kikötéseket állapítottak meg, amelyek védik a kedvezményezetteket a támogatás visszafizetésétől, magatartásuk megakadályozza, hogy a jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatás visszafizetése betöltse feladatát. Emellett az állam által irányított gazdasági szereplőknek a szerződéses partnereik visszafizetéssel szembeni védelmére irányuló magatartása jelentős nyomást gyakorolhat magán versenytársaikra, és arra ösztönözheti azokat, hogy hasonló szerződéses kikötéseket alkalmazzanak, ezáltal a kedvezményezettek általános védelemben részesülhetnek a visszafizetéssel szemben.

6. KÖVETKEZTETÉS

A Bizottság megállapítja, hogy:

- A tengeri szállítási iránymutatás és a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszer engedélyezéséről szóló, 2002. február 27-i határozat értelmében a kizárólag hajók lízingbe vagy bérbeadásából álló tevékenységek nem minősülnek szállítási szolgáltatásnak. Ebből következően ezek a tevékenységek nem támogathatók a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszer Bizottság által jóváhagyott formájában.

- A TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése, 48. cikkének (4) bekezdése és a RIS 49. cikke (a lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírása), a hajóűrtartalomadó-rendszer nem jogosult gazdasági egyesülésekre történő alkalmazása, valamint a RIS 50. cikkének (3) bekezdése az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett állami támogatásnak minősül.

- Ezek az intézkedések nem a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének b) pontja szerinti létező támogatások, mivel nem jelentették be, és a Bizottság egyébként sem hagyta jóvá azokat.

- Spanyolország a szóban forgó támogatást jogellenesen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve hajtotta végre.

- Ebből az következik, hogy az úgynevezett spanyol adólízingrendszer, azaz a TRLIS 115. cikke (11) bekezdésének, a TRLIS 48. cikke (4) bekezdésének és a RIS 49. cikkének együttes alkalmazása (lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírása), a hajóűrtartalomadó-rendszer nem jogosult gazdasági egyesülésekre történő alkalmazása, és a RIS 50. cikke (3) bekezdésének alkalmazása jogellenes.

- A gazdasági egyesüléseknek vagy befektetőiknek nyújtott támogatás összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piaccal, mivel az megfelel a pénzügyi befektetők által nyújtott közvetítésért a piacon járó díjazásnak, és azt olyan tengeri szállítási társaságokhoz irányítják, amelyek a tengeri szállítási iránymutatás értelmében, az ott meghatározott feltételek mellett támogathatók. Ez különösen azt foglalja magában, hogy a hajózási társaságra ruházott teljes összeg nem haladhatja meg az iránymutatás 11. fejezetében meghatározott felső határt.

- A támogatás azon részét, amely meghaladja az összeegyeztethető támogatási összeget, a kedvezményezetteknek, azaz a gazdasági egyesüléseknek és befektetőiknek vissza kell fizetniük, anélkül, hogy e kedvezményezetteknek lehetőségük lenne a visszafizetéssel járó terheket áthárítani más személyekre.

- A Bizottság nem rendelheti el az azon adólízingügyletekből eredő támogatás visszafizetését, amely ügyletek tekintetében a támogatást az adólízingrendszer 2002-es hatálybalépése és a C-46/2004. számú, francia GIE Fiscaux ügyben hozott határozat 2007. április 30-i közzététele között nyújtották (lásd a fenti (261) preambulumbekezdést).

- Ezen időponton túl a visszafizetés elrendelése nem sérti a bizalomvédelem és a jogbiztonság európai uniós jogba ágyazott általános elveit,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A TRLIS 115. cikke (11) bekezdéséből (lízingelt eszközök előrehozott értékcsökkenési leírásából), a hajóűrtartalomadó-rendszer nem támogatható vállalkozásokra, hajókra vagy tevékenységekre történő alkalmazásából, és a RIS 50. cikke (3) bekezdéséből eredő intézkedések a gazdasági egyesüléseknek és befektetőiknek nyújtott állami támogatásnak minősülnek, amelyet Spanyolország 2002. január 1-je óta jogellenesen, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve hajtott végre.

2. cikk

Az 1. cikkben említett állami támogatási intézkedések összeegyeztethetetlenek a belső piaccal, kivéve amennyiben a támogatás megfelel a pénzügyi befektetők által nyújtott közvetítésért a piacon járó díjazásnak, és azt olyan tengeri szállítási társaságokhoz irányítják, amelyek a tengeri szállítási iránymutatás értelmében, az ott meghatározott feltételek mellett támogathatók.

3. cikk

Spanyolország megszünteti az 1. cikkben említett támogatási programot, amennyiben az összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

4. cikk

(1) Spanyolország visszafizeti az 1. cikkben említett rendszerben nyújtott összeegyeztethetetlen támogatást a gazdasági egyesülések azon befektetőivel, amelyek abból részesültek, annak lehetősége nélkül, hogy e kedvezményezettek a visszafizetéssel járó terheket más személyekre háríthatnák át. Visszafizettetésre azonban nem kerül sor azon finanszírozási ügyletek részeként nyújtott támogatások tekintetében, amely ügyleteket érintően az illetékes nemzeti hatóságok az intézkedésekben foglalt előny odaítélését jogilag kötelező erejű, 2007. április 30. előtt elfogadott aktusban vállalták.

(2) A visszafizetendő összegek után kamatot kell fizetni attól a naptól kezdve, amelyen azokat a kedvezményezett rendelkezésére bocsátották, a visszafizetés megtörténtének napjáig.

(3) A kamatokat a 794/2004/EK bizottsági rendelet (139) V. fejezetével és a 794/2004/EK rendeletet módosító 271/2008/EK bizottsági rendelettel (140) összhangban kamatos kamattal kell kiszámítani.

(4) Spanyolország e határozat elfogadásának napjától kezdődő hatállyal megszünteti az 1. cikkben említett támogatási program szerint esedékes valamennyi kifizetést.

5. cikk

(1) Az 1. cikkben említett program keretében odaítélt támogatás visszafizettetése azonnali és tényleges.

(2) Spanyolországnak gondoskodnia kell arról, hogy ez a határozat a közzétételétől számított négy hónapon belül végrehajtásra kerüljön.

6. cikk

(1) Az e határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül Spanyolország benyújtja a következő információkat:

a) az 1. cikkben említett program keretében támogatásban részesült kedvezményezettek listája és az említett program alapján kapott támogatás teljes összege kedvezményezettkénti bontásban;

b) az egyes kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (tőke és visszafizetési kamat);

c) az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

d) a támogatás kedvezményezettekkel való visszafizettetésének követelését bizonyító dokumentumok.

(2) Amíg az 1. cikkben említett program keretében nyújtott támogatást teljes egészében vissza nem fizetik, Spanyolország folyamatosan tájékoztatja a Bizottságot az e határozat végrehajtásának érdekében meghozott nemzeti intézkedések előrehaladásáról. A Bizottság egyszerű kérésére Spanyolország azonnali tájékoztatást ad az e határozat végrehajtása érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekről. Részletes tájékoztatást nyújt továbbá a kedvezményezettektől már beszedett támogatás és kamatok összegéről.

7. cikk

Ennek a határozatnak a Spanyol Királyság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2013. július 17-én.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) HL C 276., 2011.9.21., 5. o.

(2) Lásd a 2010.8.31.-én megválaszolt, E-5819/2010. számú parlamenti kérdést.

(3) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(4) A kis és közepes hajógyárak spanyol szövetsége.

(5) Mind a lízingcég, mind a hajózási társaság ír alá vételi (call) és eladási (put) opciós szerződéseket.

(6) Lásd a 3. lábjegyzetet.

(7) A 2010. július 26-i levélben.

(8) Tőkenyereség szokásosan olyan eszköz értékesítéséből keletkezik, amelyre túlzott értékcsökkentést alkalmaznak előrehozott és gyorsított értékcsökkenési leírással, mivel az eszköz adóügyi maradványértéke valószínűleg jelentősen elmarad eladási árától.

(9) A hajó eladási ára és adóértéke közötti különbség. A hajó adóértéke a megfizetett eredeti ár mínusz az értékcsökkenésére figyelemmel levont összegek (költségek). Jelen esetben a hajót teljesen vagy majdnem teljesen leírják, mielőtt a gazdasági egyesülés átáll a hajóűrtartalom-adózásra, így könyv szerinti értéke nulla vagy nullához közeli lenne.

(10) Ez Spanyolország által átadott információkat foglal magában: ezek a gazdasági egyesülések által a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt változata (Texto Refundido de la Ley del Impuesto sobre Sociedades - TRLIS) 115. cikkének (11) bekezdése alapján benyújtott három aktuális kérelem, valamint az e kérelmekhez csatolt szerződések és egyéb mellékletek.

(11) E határozatban értékcsökkenési leírás alatt érteni kell megkülönböztetés nélkül az eszköz amortizációs költségeinek tulajdonos általi levonását, valamint az eszköz költségeinek a lízingbe adó általi visszanyerése tekintetében tett kifizetések lízingbe vevő általi levonását. Ennek megfelelően a lízingelt eszközök gyorsított értékcsökkenési leírása a lízingbe vevők azon lehetőségére utal, hogy e kifizetéseket a lineáris amortizációs kulcs kétszeresének vagy háromszorosának erejéig levonják.

(12) A társasági adóról szóló rendelet egységes szerkezetbe foglalt változatának jóváhagyásáról szóló, 2004. március 5-i 4/2004. sz. királyi törvényerejű rendelet, közzétéve a Spanyol Hivatalos Közlönyben (BOE) 2004. március 11-én.

(13) A társasági adóról szóló rendelet jóváhagyásáról szóló, 2004. július 30-i 1777/2004. sz. királyi rendelet, közzétéve a Spanyol Hivatalos Közlönyben (BOE) 2004. augusztus 6-án.

(14) A vételi opció értékét meghaladóan.

(15) Minden évben állandó százalékos arányt alkalmaznak az eszköz előző adóévben fennálló maradványértékére (maradványérték = vásárlási érték mínusz a múltban elszámolt értékcsökkenés). Ahelyett, hogy az eszköz költségét egy bizonyos időszakra egyenletesen osztanák el, e rendszer eredményeként az értékcsökkenési leírás csökken az egymást követő időszakokban.

(16) Ha egy adott eszközt öt év alatt kell leírni, az évek számának összege 15 (= 1 + 2 + 3 + 4 + 5), az amortizációs költség pedig az első évben a beszerzési érték 5/15-e, a második évben 4/15-e, és így tovább az ötödik évig, amikor 1/15 lesz ez az arány.

(17) A 43/1995. sz. törvény 24/2001. sz. törvénnyel bevezetett korábbi 128. cikke (11) bekezdéséből átvéve, 2002-től alkalmazandó. Az "előrehozott értékcsökkenési leírás" a leírás kezdő időpontjának előrehozását jelenti. Jelen esetben, feltéve, hogy megkapják a szükséges adóhatósági engedélyt, az adózók a gyorsított értékcsökkenési leírást megkezdhetik a hajóépítéskor, tehát azelőtt, hogy a hajót az adóalanynak leszállítanák, vagy mielőtt az adóalany elkezdené azt használni.

(18) A TRLIS 48. cikke különös adózási szabályokat állapít meg a gazdasági egyesülésekre. Lásd a 2.2.3. szakaszt; 3. intézkedés: Gazdasági egyesülések.

(19) Az N 528/2003. számú ügyben hozott határozattal módosított, az N 736/2001. számú ügyben 2002.2.27.-én hozott bizottsági határozat, C(2002) 582 végleges.

(20) HL C 13., 2004.1.17., 3. o.

(21) A nemzeti kikötőkről és a kereskedelmi hajózásról szóló, 1992.11.24.-i 27/1992. sz. törvényben hivatkozottak szerint.

(22) Lásd a TRLIS 125. cikke (2) bekezdését.

(23) Bevezette a 2003.2.28-i 252/2003. sz. királyi rendelet, Spanyol Hivatalos Közlöny (BOE) 62. szám, 2003.3.13.

(24) A RIS 50. cikkének (3) bekezdése. Megjegyzendő, hogy ez a kivétel csak azokra a gazdasági egyesülésekre alkalmazható, amelyek számára az adóhatóság már engedélyezte az előrehozott értékcsökkenési leírást.

(25) A hajóűrtartalomadó-rendszerbe történő átlépéskor.

(26) A hajó feletti tulajdonjog hajózási társaságra történő átruházásakor.

(27) Lásd a 17. lábjegyzetet.

(28) A Tanács 1986. december 22-i 4055/86/EGK rendelete a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról (HL L 378., 1986.12.31., 1. o.).

(29) A Tanács 1992. december 7-i 3577/92/EK rendelete a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról (HL L 364., 1992.12.12., 7. o.).

(30) Üzleti titok/bizalmas információ.

(31) [...]

(32) HL C 384., 1998.12.10., 3. o., lásd a 14. pontot.

(33) Lásd a C 4/07. számú Hollandia - Groepsrentebox ügyben hozott 2009/809/EK bizottsági határozatot.

(34) TRLIS: a társasági adóról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt változata.

(35) Lásd a 15. lábjegyzetet.

(36) Lásd a 16. lábjegyzetet.

(37) Lásd a TRLIS 11. cikke (1) bekezdésének d) pontját és a RIS 5. cikkét.

(38) A Bizottság 2006. december 20-i határozata a Franciaország által a francia adótörvénykönyv 39 CA. cikke alapján biztosított támogatási rendszerről - C46/2004. számú állami támogatás (HL L 112., 2007.4.30., 43. o.).

(39) Lásd a 20. lábjegyzetet.

(40) A Bizottság nem tekinti problémának a hjaóűrtartalom-adó gazdasági egyesülésekre történő alkalmazását, amennyiben azok ténylegesen üzemeltetnek hajókat tengeri szállítási szolgáltatások nyújtása céljából és megfelelnek a tengeri szállítási iránymutatásban foglalt feltételeknek.

(41) "E rendelkezést alkalmazni kell valamennyi hajóra és tengerészeti gépre származásától, űrtartalmától és rendeltetésétől függetlenül. Alkalmazni kell továbbá a hajókat ... üzemeltető hajózási társaságokra függetlenül attól, hogy azok tulajdonosai e hajóknak vagy azokat lízingmegállapodás, bérleti megállapodás vagy a jog által megengedett bármely egyéb konstrukció alapján üzemeltetik."

(42) Lásd a 2002. február 27-i C(2002) 582 végleges bizottsági határozat "Kedvezményezettek" című 2.4. szakaszát: A hajóűrtartalomadó-rendszer kedvezményezettjei lehetnek a spanyol jog szerint bejegyzett hajózási társaságok, amelyek tevékenysége magában foglalja saját tulajdonú vagy bérhajók üzemeltetését."

(43) Lásd különösen a spanyol hatóságoknak a Bizottság C(2011) 4494 végleges határozatára válaszul 2011. augusztus 2-án küldött levelét az "Állítólagos új támogatás - a RIS 50. cikke (3) bekezdésének 9. pontja" című 3.2.3.2. szakaszban: "[...] a társasági adó területén a »használt« fogalom olyan elemekre terjed ki, amelyeket magán az adott rendelkezés alkalmazására törekvő adóalanyon kívüli harmadik fél használt."

(44) A Bizottság C 46/04. számú GIE Fiscaux ügyben 2006.12.20-án hozott határozata, a C 31/98. számú Brittany Ferries ügyben 2001.5.8.-án hozott határozata; az N 474/03. számú Air Caraïbes ügyben 2003.12.16-án hozott határozata és a C 74/99. számú Le Levant ügyben 2008.5.20.-án hozott határozata.

(45) Hivatkozás a 27/92. sz. spanyol törvényre. Kedvezményezettek ennek alapján lehetnek olyan társaságok, amelyek székhelye Spanyolországban található, illetve olyan uniós székhelyű társaságok, amelyek telephellyel rendelkeznek Spanyolországban.

(46) Lásd az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet 14. cikkének (1) bekezdését.

(47) A Bizottság C 31/98. számú ügyben 2001.5.8.-án hozott határozata (HL L 12., 2002.1.15., 33. o.).

(48) Koordinációs központok (DE), koordinációs központok és pénzügyi vállalatok (LU), vizcayai koordinációs központok (ES), székhelyek és nemzetközi pénztár-szövetségek (FR), külföldi jövedelem (IE), nemzetközi finanszírozási tevékenységek (NL).

(49) A Bizottság 2011. január 12-i határozata a külföldi vállalkozásban való részesedésszerzés esetén az üzleti és cégértékre alkalmazott adózási amortizációról (C 45/07, HL L 135., 2011.5.21., 1. o.).

(50) A Bizottság 2000. május 16-i határozata az Olaszország által a nehéz helyzetben lévő nagyvállalatok számára nyújtott támogatási programról (HL L 79., 2001.3.17., 29. o.).

(51) A Bizottság C 87/2001. számú ügyben 2003. június 3-án hozott határozata - Az Orkney-szigetek Tanácsának halászati nyilvántartási programja (HL L 211., 2003.8.21., 49. o.) és a Bizottság 2003. június 3-i határozata a Shetland-szigeteken halászati kvóták vásárlásához nyújtott hitelekről (HL L 211., 2003.8.21., 63. o.).

(52) Különösen a 2011. augusztus 2-i levél.

(53) A Bizottság 2001. május 8-i határozata a Franciaország által a Bretagne Angleterre Irlande vállalatnak (BAI vagy Brittany Ferries) nyújtott állami támogatásról (HL L 12., 2002.1.15., 33. o.).

(54) Lásd a Spanyol Parlament Hivatalos Közlönyét, Képviselőház, VII. törvényhozási ciklus., A. sorozat: Törvénytervezetek, 50-1. szám, 2001. október 10., 22-25. o. (http://www.congreso.es).

(55) C 66/2003. számú állami támogatási ügy, a Bizottság 2004. június 30-i határozata azon állami támogatásról, amelyet Hollandia négy hajógyárnak kíván nyújtani hat hajóépítési megrendeléshez (HL L 39., 2005.2.11., 48. o.).

(56) A Bizottság 2006. december 20-i határozata a Franciaország által a francia adótörvénykönyv 39 CA. cikke alapján biztosított támogatási rendszerről - C46/2004. számú állami támogatás (HL L 112., 2007.4.30., 43. o.).

(57) 2009.3.9-én kelt levél.

(58) Lásd különösen a 13. pontot.

(59) Lásd a 2011.8.2-i levelet.

(60) Az N 601-N 606/2002. ügyszámon iktatott bejelentések.

(61) Lásd a 2003. november 11-én kelt levelet, HL C 11., 2004.1.15., 5. o.

(62) Lásd a C(2004) 2213 határozatot, HL L 39., 2005.2.15., 48. o.

(63) Lásd a C(2004) 2213 határozat (24) preambulumbekezdését.

(64) Lásd a 2003.2.17-i határozatot, HL L 204., 2003.8.13., 51. o. (IE); a 2003.2.17-i határozatot, HL L 180., 2003.7.8., 52. o. (NL); két 2002.10.16-i határozatot, HL L 153., 2003.6.20., 40. o. és HL L 170., 2003.7.9., 20. o. (LU); a 2002.8.22-i határozatot, HL L 31., 2003.2.6., 26. o. (ES); a 2002.9.5-i határozatot, HL L 177., 2003.7.16., 17. o. (DE); 2002.12.11-i határozatot, HL L 330. o., 2003.12.18., 23. o. és a 2003.5.13-i határozatot, HL L 23., 2004.1.28., 1. o. (FR); a 2003.6.24-i határozatot, HL L 23., 2004.1.28., 14. o. (BE) és a 2004.3.30-i határozatot, HL L 29., 2005.2.2., 24. o. (UK).

(65) Spanyolország 2008. december 1-jén tette közzé az adóügyi határozatot:

http://petete.meh.es/Scripts/know3.exe/tributos/CONSUVIN/texto.htm?Consulta=CONSULTA&Pos=7262 (utoljára megtekintve 2013.6.19.-én).

(66) A La Gerencia Naval (http://www.gernaval.org/) létesítő okirata szerint állami vállalat, amelyet a 2000. december 22-i 3451/2000. sz. királyi rendelet hagyott jóvá (BOE, 2001.1.11.).

(67) A Bizottság 2011.1.12-i határozata a C-45/2007. számú ügyben, (192) preambulumbekezdés, HL L 135., 2011.5.21., 1. o.; a Bizottság 2007.11.13-i határozata a C-15/2002. számú ügyben, (85) preambulumbekezdés, HL L 90., 2008.4.2., 7. o.; a Bizottság 2004.3.9-i határozata a C-33/2003. számú ügyben, (47), (48) és (66) preambulumbekezdés, HL L 190., 2005.7.22., 13. o.; és a Bizottság 2000.5.16-i határozata a C-68/1999. számú ügyben, (73) preambulumbekezdés, HL L 79., 2001.3.17., 29. o.

(68) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(69) Lásd a C-75/97. sz., Belgium kontra Bizottság (Maribel a/b) ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-3671. o.) 32. pontját.

(70) Lásd különösen a spanyol hatóságoknak a Bizottság C(2011) 4494 végleges határozatára válaszul 2011. augusztus 2-án küldött levele "Gazdasági egyesülésekre alkalmazandó átláthatósági rendelkezések" című 3.2.2. szakaszának első bekezdését: "A gazdasági egyesülésekről szóló, 1991. április 29-i 12/1991. sz. törvény 1. cikke értelmében [...] e szervezetek jogalanyisággal rendelkeznek, kereskedelmi jellegűek és gazdasági tevékenységet folytathatnak."

(71) Lásd a 118/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1987. június 16-án hozott ítélet (EBHT 1987., 2599. o.) 7. pontját, a C-35/96. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1998. június 18-án hozott ítélet (EBHT 1998., I-3851. o.) 36. pontját, és a C-180/98-C-184/98. sz., Pavlov és társai egyesített ügyekben 2000. szeptember 12-én hozott ítélet (EBHT 2000., I-6451. o.) 75. pontját.

(72) Lásd a C-172/03. sz. Heiser-ügyben 2005. március 3-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-1627. o.) 40. pontját.

(73) E többletkiadást, amely a 115. cikk értelmében adózási céllal leírt kiadás és a könyvekbe felvett kiadás közötti pozitív különbségnek felel meg, fel kell tüntetni a kedvezményezett adóbevallásában.

(74) Lásd a C-295/97. sz. Piaggio-ügyben 1999. június 17-én hozott ítélet (EBHT 1999., I-3735. o.) 39. pontját, és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(75) Lásd a T-92/00. és T-103/00. sz., Diputación Foral de Álava kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. március 6-án hozott ítélet (EBHT 2002., II-1385. o.) 58. pontját.

(76) Uott., 35. pont.

(77) A TRLIS 115. cikkének (11) bekezdése: "A minisztérium [...] meghatározhatja a (6) bekezdésben említett időpontot [...] figyelembe véve az eszköz tekintetében a szerződéses vagy kivitelezési időszak sajátos jellemzőit, valamint az eszköz gazdasági rendeltetésének sajátos jellegét, feltéve, hogy ezen időpont meghatározása nem érinti az eszköz tényleges használatából vagy a tulajdonjog átruházásból eredő adóköteles összeg kiszámítását, amelyet vagy az általános adórendszer, vagy a különös rendszer [...] alapján kell kiszámítani" (kiemelés a szerzőtől).

(78) A RIS 49. cikke (3) bekezdésének c) pontja: "A kérelemnek legalább a következő információt kell tartalmaznia: c) Az eszköz rendeltetésének sajátos jellemzői. A pénzügyi lízingmegállapodás keretében vásárolt eszköz rendeltetésével kapcsolatos jogi és pénzügyi beszámolókat be kell nyújtani, feltüntetve az alkalmazni tervezett konkrét szerződéses formulákat és a bekövetkező pozitív vagy negatív pénzáramlást."

(79) A spanyol hatóságok 2008. március 27-i, 2010. március 10-i és 2010. július 27-i levelei, amelyekben a 2010 júniusának végéig kiadott engedélyeket foglalták össze.

(80) "A spanyol hatóságok tagadják, hogy gyakorlatilag megerősítették - amint az a bizottsági határozat 34. pontjában szerepel -, hogy csak a később a hajóűrtartalomadó-rendszer hatálya alá kerülő eszközökre vonatkozhatnak a TRLIS 115. cikke (11) bekezdésének rendelkezései."

(81) A spanyol hatóságok pusztán rámutattak a jogalkotó által megállapított követelmény okozta értelmezési nehézségekre, amely követelmény szerint az előrehozott értékcsökkenési leírás alkalmazásának feltétele az eszköz tényleges használatából származtatott adóalap számítására és az eszköz átruházásából származó bevételre gyakorolt hatások hiánya.

(82) Úgy tűnik, a gazdasági egyesülés és a hajózási társaság közötti, személyzet nélküli hajóbérleti szerződés a TRLIS 48. cikkében megállapított egyik feltétel értelmezéséből ered, és az adóhivatal felülvizsgálati és engedélyezési hatáskörébe tartozik.

(83) Különösen a RIS 49. cikke.

(84) A RIS 49. cikkének (4) bekezdése: "Az Adóügyi Főigazgatóság bármely szükségesnek vélt adatot, beszámolót, jegyzőkönyvet és bizonyítékot bekérhet az adóalanytól."

(85) HL C 384., 1998.12.10., 3. o.

(86) Lásd az adózási támogatásról szóló közleménynek a diszkrecionális hatósági gyakorlatról szóló részét a 21. és 22. pontban.

(87) A C-241/94 sz., Franciaország kontra Bizottság (Kimberly Clark Sopalin) ügyben 1996. szeptember 26-án hozott ítélet (EBHT 1996., I-4551. o.).

(88) Lásd a 2002. február 27-i C(2002) 582 végleges bizottsági határozat "Tőkekedvezmények" című 2.12.1. szakaszát: "A hajóűrtartalomadó-rendszerbe való belépés előtt szerzett tőkenyereség a társasági adó szokásos szabályai szerint teljes körűen adóköteles a hajó értékesítésekor. E rendelkezés biztosítása érdekében a kedvezményezettnek minden egyes hajó szokásos piaci értéke és a nettó könyv szerinti értéke közötti különbözettel megegyező tartalékot kell képeznie, ez tükrözi az e rendszerbe belépő hajó tőkenyereségét. Ez a tartalék teljes körű adózás tárgyát képezi a hajó tulajdonjogának átruházásakor. Emellett, az adóelkerülés megelőzése érdekében az új rendszerre történő átálláskor az adó szerinti értékcsökkenés és könyv szerinti értékcsökkenés közötti esetleges pozitív különbözet szintén teljes körűen adózik a szokásos kulcsokkal a hajó értékesítésekor, így kerülhető el, hogy az adó szerinti értékcsökkenésénél alacsonyabb könyv szerinti értékcsökkenés alacsonyabb nominális tőkenyereséggé alakuljon, és így részben kikerüljék a tőkenyereség utáni adó teljes körű megfizetését." (kiemelés a szerzőtől).

(89) Lásd a C(2011) 4494 végleges bizottsági határozat (73) preambulumbekezdését.

(90) Lásd: http://petete.meh.es/scripts/know3.exe/tributos/CONSUVIN/texto.htm?NDoc=12728&Consulta=buques&Pos=230.

(91) Lásd különösen a 730/79. sz., Philip Morris kontra Bizottság ügyben 1980. szeptember 17-én hozott ítélet (EBHT 1980., 2671. o.) 11. pontját, a C-53/00. sz. Ferring-ügyben 2001. november 22-én hozott ítélet (EBHT 2001., I-9067. o.) 21. pontját; és a C-372/97. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-3679. o.) 44. pontját.

(92) T-214/95. sz., Het Vlaamse Gewest kontra Bizottság ügyben 1998. április 30-án hozott ítélet (EBHT 1998., II-717. o.).

(93) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(94) Amint az az 5.3.2.1. és 5.3.2.3. szakaszban kifejtésre került, a Bizottság a TRLIS 115. cikkének (6) bekezdésében (gyorsított értékcsökkenési leírás) és 48. cikkében (a gazdasági egyesülések jogállása) foglalt rendelkezéseket nem tekinti állami támogatásnak.

(95) Lásd a tengeri szállítási iránymutatás "A hajótulajdonos társaságok megadóztatása" című 3.1. szakaszának 12. pontját: "Ezen iránymutatások csak a tengeri szállításra vonatkoznak."

(96) Lásd a tengeri szállítási iránymutatás "A hajótulajdonos társaság adóügyi megítélése című" 3.1. szakaszának 11., 12. és 16. pontját: "A hajóüzemeltető társaságok csak azon hajók után részesülhetnek támogatásban, amelyeken ellátják a teljes személyzet vezetését és a technikai üzemeltetést. [...] a támogatásra való jogosultság érdekében a hajóüzemeltetők a hajótulajdonos nevében átveszik a hajó üzemeltetésével járó teljes felelősséget, valamint az ISM-kód szerint a hajótulajdonosra háruló kötelességeket és felelősségeket"; a Bizottság "elfogadhatja, hogy más hajók, illetve olajfúró platformok stb. tengeren történő vontatása ezen meghatározás alá eshet"; és "A »kotrás« alapvetően nem jogosult a tengeri szállításhoz nyújtott támogatásra. Ugyanakkor, a vállalkozásokra vonatkozó adózási szabályok (mint pl. a hajótéradó), alkalmazhatók olyan kotróhajókra is, amelyek [tevékenysége] »tengeri szállításnak« minősül [...].".

(97) Lásd a Bizottság N 504/02. számú, Írország, hajóűrtartalom-adó bevezetése ügyben 2002. december 11-én hozott határozatának (28) preambulumbekezdését, és a Bizottság SA.30515. számú, Finnország, a hajóűrtartalomadó-rendszer módosítása ügyben hozott 2011. december 20-i határozatának (10) preambulumbekezdését.

(98) Lásd a tengeri szállítási iránymutatás 2.2. szakaszát: A felülvizsgált, állami támogatásokról szóló iránymutatások általános célkitűzései.

(99) Lásd a "Kedvezményezettek" című 2.4. szakaszt: "A hajóűrtartalomadó-rendszer kedvezményezettjei lehetnek a spanyol jog szerint bejegyzett tengerhajózási társaságok, amelyek tevékenysége magában foglalja saját tulajdonú vagy bérhajók üzemeltetését", és a "Támogatható tevékenységek/hajók" című 2.5. szakaszt: "A hajóűrtartalomadó-rendszer kizárólag a tengeri szállítási tevékenység keretében üzemeltetett tengerjáró hajókból származó jövedelemre terjed ki. A támogatható tevékenységek kizárólag a tengeri szállítást foglalják magukban.".

(100) Meg kell jegyezni, hogy a gazdasági egyesülések, csakúgy mint más típusú vállalkozások főszabályként akkor léphetnek be a hajóűrtartalomadó-rendszerbe, ha arra jogosító tevékenységeket folytatnak.

(101) Közösségi iránymutatás a tengeri szállításnak nyújtott állami támogatásról, HL C 205., 1997.7.5., 5. o. (alkalmazandó 2004.1.16-ig), HL C 13., 2004.1.17., 3. o. (alkalmazandó 2004.1.17-től).

(102) A hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás keretszabálya, HL C 317., 2003.12.30., 11. o. Ugyanakkor mivel a hajógyárak nem kedvezményezettjei a támogatásnak, és lehetetlen az előnyüket jelentő gazdasági folyamatot számszerűsíteni, nem szükséges a támogatást e keretszabály szerint értékelni.

(103) Lásd a tengeri szállítási iránymutatás "A felülvizsgált, állami támogatásokról szóló iránymutatások hatálya című" 2.1. szakaszának első bekezdését: Ezen iránymutatások a tengeri szállításnak a tagállamok által, illetve állami forrásokból nyújtott bármilyen támogatásra vonatkoznak", valamint "A hajótulajdonos társaságok megadóztatása" című 3.1. szakasz 12. pontját: "Ezen iránymutatások csak a tengeri szállításra vonatkoznak."

(104) Lásd a tengeri szállítási iránymutatás "A hajótulajdonos társaság megadóztatása" című 3.1. szakaszának utolsó bekezdését: "a fent említett adókedvezményeket a hajózási tevékenységekre kell korlátozni; amennyiben egy hajótulajdonos társaság más kereskedelmi tevékenységet is folytat, szükséges az átlátható könyvelés annak megakadályozása érdekében, hogy a kedvezmények nem hajózási tevékenységekre is kiterjedjenek (spill-over)."

(105) A Bizottság 2006. december 20-i határozata a Franciaország által a francia adótörvénykönyv 39 CA. cikke alapján biztosított támogatási rendszerről - C46/2004. számú állami támogatás (HL L 112., 2007.4.30., 43. o.).

(106) A fentiekben foglaltaknak megfelelően Spanyolország a spanyol hajóűrtartalomadó-rendszert engedélyező 2002. évi bizottsági határozatra hivatkozott az összeegyeztethetőség alapjaként. Tulajdonképpen a hajóűrtartalom-adó belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos következtetés alapja a tengeri szállítási iránymutatás.

(107) Ez a maximális támogatási intenzitás csak az iránymutatásban meghatározott bizonyos támogatási kategóriákra vonatkozik: a versenyképesség javítását szolgáló adózási és szociális intézkedésekre, a minőségimunkaerő-kompenzációra, a beruházási támogatásra és a regionális támogatásra.

(108) Lásd a T-115/09. és T-116/09. sz., Electrolux AB és Whirlpool Europe BV kontra Bizottság egyesített ügyeket.

(109) Lásd a C-110/03. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 71. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(110) Koordinációs központok (DE), koordinációs központok és pénzügyi vállalatok (LU), vizcayai koordinációs központok (ES), székhelyek és nemzetközi pénztári szövetségek (FR), külföldi jövedelem (IE), nemzetközi finanszírozási tevékenységek (NL).

(111) Az 1990. július 12-i válasz a G. de VRIES által a Bizottságnak feltett, írásbeli választ igénylő 1735/90. sz. kérdésre (HL C 63., 1991.3.11., 37. o.).

(112) A C-167/06 P. sz., Komninou és társai kontra Bizottság ügyben 2007. október 25-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-141. o.) 63. pontja és a C-537/08 P. sz., Kahla Thüringen Porzellan kontra Bizottság ügyben 2010. december 16-án hozott ítélet (EBHT 2010., 12917. o.) 63. pontja.

(113) A C-182/03. sz. és a C-217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22-én hozott ítélet (EBHT 2006., I-5479. o.) 147. pontja; a C-167/06 P. sz., Komninou és társai kontra Bizottság ügyben 2007. október 25-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-141. o.) 63. pontja, a T-107/02. sz., GE Betz kontra OHIM - Atofina Chemicals (BIOMATE) ügyben 2004. június 30-án hozott ítélet (EBHT 2004., II-1845. o.) 80. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

(114) A C-289/81. sz., Mavridis kontra Parlament ügyben 1983. május 19-én hozott ítélet (EBHT 1983., 1731. o.); a T-290/97. sz. Mehibas Dordtselaan BV kontra Bizottság ügyben 2000. január 18-án hozott ítélet (EBHT 2000., II-15. o.) 59. pontja. Lásd még a 265/85. sz. ügyben 1987. március 11-én hozott ítélet (EBHT 1987., 1155. o.) 44. pontját és a C-152/88. sz., Sofrimport kontra Bizottság ügyben 1990. június 26-án hozott ítélet (EBHT 1990., I-153. o.) 26. pontját.

(115) Az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének értelmében a tagállamoknak be kell jelenteniük az új támogatási intézkedéseket a Bizottságnak, és az intézkedés végrehajtása előtt meg kell várniuk annak jóváhagyását. Az eljárási szabályzat II. fejezete (HL L 83., 1999.3.27.) részletes szabályokat állapít meg a 107. cikk bejelentett támogatásra történő alkalmazásáról.

(116) Lásd a C-183/02 P. sz. és C-187/02 P. sz., Demesa és Territorio Histórico de Álava kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. november 11-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-10609. o.) 44-45. és 52. pontját.

(117) Lásd a T-427/04. és T-17/05. sz., Franciaország és France Télécom kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. november 30-án hozott ítélet (EBHT 2009., II-4315. o.) 263. pontját.

(118) Lásd az említett határozat (187) preambulumbekezdését.

(119) A Bizottság 2004. június 30-i határozata azon állami támogatásról, amelyet Hollandia négy hajógyárnak kíván nyújtani hat hajóépítési megrendeléshez.

(120) Lásd a 2003. november 11-i bizottsági határozat (9) preambulumbekezdésében szereplő 2. táblázatot, HL C 11., 2004.1.15., 7. o.

(121) Lásd a 2003. november 11-i bizottsági határozat (8) preambulumbekezdését: "A bejelentett támogatás célja a Spanyolország által nyújtott állítólagos kamattámogatás kiegyenlítése. Hollandia azt állítja, hogy [...] a spanyol hajógyárak által ajánlott árak tartalmazzák a spanyol hatóságok által a spanyol 442/94. sz. királyi rendelet alapján exportfinanszírozáshoz nyújtott kamattámogatást."

(122) HL L 202., 1998.7.18., 1. o.

(123) HL C 317., 2003.12.30., 11. o.

(124) Lásd a fent említett 2004. június 30-i végleges határozat (24) preambulumbekezdését: "Az állami támogatásokra vonatkozó eljárásokban a Bizottságnak végső soron annak a tagállamnak a nyilatkozatára kell támaszkodnia, amely a támogatást nyújtotta, vagy nyújtotta volna."

(125) Lásd a fent említett 2003. november 11-i bizottsági határozat (14) preambulumbekezdését.

(126) Lásd az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt, HL C 384., 1998.12.10., 3. o.

(127) Lásd a C-74/00 P. és C-75/00 P. sz., Falck és Acciaierie di Bolzano kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. szeptember 24-én hozott ítélet (EBHT 2002., I-7869. o.) 140. pontját.

(128) Lásd a T-308/00. sz. Salzgitter kontra Bizottság ügyben 2004. július 1-jén hozott ítéletet (EBHT 2004., II-1933. o.).

(129) A C-408/04 P. sz., Bizottság kontra Salzgitter ügyben 2008. április 22-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-2767. o.).

(130) A gyakorlatban az első adólízingügyletekben 2002 júliusától kezdve állapodtak meg.

(131) HL L 12., 2002.1.15., 33. o.

(132) Nyolc tájékoztatáskérést küldtek Spanyolországnak az alábbi időpontokban: 2006.9.15., 2007.1.30., 2007.11.6., 2008.2.5., 2008.3.3., 2008.9.23., 2010.1.11., 2010.5.12.

(133) Lásd a határozat (196) preambulumbekezdését.

(134) Lásd különösen a C-348/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1995. április 4-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-673. o.) 26. pontját.

(135) A C-277/00. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-3925. o.) 76. pontja.

(136) A C-350/93. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1995. április 4-én hozott ítélet (EBHT 1995., I-699. o.) 22. pontja.

(137) A C-275/10. sz. Residex Capital IV ügyben 2011. december 8-án hozott ítélet (az EBHT-ban még nem tették közzé) 43-45. pontja.

(138) Lásd értelemszerűen a C-126/97. sz. Eco Swiss China Time ügyben 1999. június 1-jén hozott ítélet (EBHT 1999., I-3055. o.) 36-41. pontját.

(139) HL L 140., 2004.4.30., 1. o.

(140) HL L 82., 2008.3.25., 1. o.

MELLÉKLET

Tájékoztatás a kapott, visszafizetendő és már visszafizetett támogatás összegéről

(1) A nemzeti pénznem millióban kifejezve.