540/B/1997. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés és mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránt előterjesztett indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés és mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránt előterjesztett indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság visszautasítja azt a bírói kezdeményezést, amely annak megállapítására irányul, hogy a törvényhozó alkotmányellenességet előidéző jogalkotói feladatot mulasztott el azáltal, hogy a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény a hatálybalépése után az önkormányzati lakásban visszamaradt személy javára nem biztosított átmeneti időszakot a korábbi jogszabály alkalmazásának lehetőségére.
Az Alkotmánybíróság a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 67. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
INDOKOLÁS
1. Az 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 67. § (1) bekezdése így rendelkezik:
"Az önkormányzati lakást annak kell bérbe adni, aki a törvény hatálybalépéséig - a lakásbérleti jogviszony megszűnése után - a lakásban jóhiszemű jogcím nélküli személyként maradt vissza, és a lakás kiutalása a korábbi jogszabályok alapján részére kötelező volt."
Az Ltv.-t az Országgyűlés az 1993. évi július 2-i ülésnapján fogadta el, a Magyar Közlönyben 1993. évi július 30. napján közzétett 105. számában hirdette ki, s 1994. január 1-jével kezdődően léptette hatályba.
2. A megyei bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésére hivatkozva az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte, az indítvány tartalma szerint az Ltv. 67. § (1) bekezdése alkotmányossági felülvizsgálatára. Végzésében előadta, hogy az "alperes 1988-tól kezdődően együtt lakott testvérével ... aki bérlője volt ... (egy) önkormányzati bérlakásnak ... . Az alperes testvérét annak 1994. szeptember 3-án bekövetkezett haláláig ápolta és gondozta, a lakásba egyébként azért költözött be, hogy beteg testvérét elláthassa. Az új Ltv.-vel hatályon kívül helyezett, a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet 80. § (3) bekezdése értelmében az alperes a lakásbérleti jogviszonyt folytathatta volna, amennyiben testvére 1994. január 1. napját - az új Ltv. hatálybalépését - megelőzően elhunyt volna." Az Ltv. 67. § (1) bekezdésének korlátozó és hiányos szabálya viszont megfosztotta attól, hogy a bérlőnek az Ltv. hatálybalépését követő halála esetén a lakásbérleti jogviszony folytatására a korábbi szabályok alapján szerzett jogát érvényesítse.
Az ilyen személyek - mint a perben az alperes -, az életüket a korábbi jogszabály adta lehetőségekhez alakították, és abban bízhattak. Alkotmányossági érve szerint az Ltv. hatályos szabályozása "a szerzett jogok" alkotmányos elvébe ütközik, amellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság többek között a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában fejtette ki, hogy "az új rendszerre való áttérésnek a jogbiztonsággal összefüggő alkotmányos követelménye az érintettek számára olyan felkészülési idő biztosítása, amely szükséges a megváltozott rendelkezésekhez való alkalmazkodáshoz és a család gazdálkodásának az új feltételekhez igazodó megszervezéséhez".
Úgy véli a bíróság, hogy "a jogalkotó mulasztott, amikor nem határozott meg olyan átmeneti időszakot, amely alatt még a korábbi kedvező jogszabály alapján lehetett volna folytatni a bérleti jogviszonyt azon személyek részéről, akik a lakásban már korábban bent laktak".
A bíróság álláspontja szerint: "a hatályos Ltv. átmeneti rendelkezése között meg kellett volna állapítani bizonyos időtartamot az új törvény hatálybalépése után is, amely időtartam alatt még a korábbi kedvezőbb jogszabályok alkalmazhatóak a lakásban jogcím nélkül maradó személyek esetében a bérleti jogviszony folytatására".
3. Az indítványok megalapozatlanok.
A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre vonatkozó egyes szabályokat az Abtv. 1. § e) pontja, 21. § (4) bekezdése és az Abtv. IV., az "Egyes eljárások" címet viselő fejezete 49. §-a tartalmazza, "Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség" cím alatt.
Az Abtv. az eljárás közös szabályai között, az egyes hatáskörökhöz kötve határozza meg az indítvány benyújtására jogosultakat [Abtv. 21. § (1)-(8) bek.].
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését az Abtv. 21. § (4) bekezdése szerint "bárki" indítványozhatja.
Az Abtv. 37-43. §-ai szintén az Abtv. IV. fejezetében, "Az alkotmányellenesség utólagos vizsgálata" cím alatt helyezkednek el.
E szabályok között található az Abtv. 38. §-a, amelynek az (1) bekezdése értelmében a bíró - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezi, ha az előtte folyamatban levő ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli.
Az idézett rendelkezések összevetéséből megállapítható, hogy a bírósági eljárás felfüggesztése mellett a bíró jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, az Abtv. 1. § b) pontja szerinti eljárást kezdeményezheti.
Az Abtv. 38. §-a nem jogosítja fel a bírót arra, hogy ebben a minőségében az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését, az Abtv. 1. § e) pontja szerinti eljárást kezdeményezze.
Jelen esetben az indítványt ebben a részében bíró (bírói tanács) terjesztette elő, ezért megállapítható, hogy az nem a jogosulttól származik. Az Abtv.-ben az 1. § e) pont szerinti eljárással összefüggésben szereplő "bárki" szó csak jogképes természetes és jogi személyeket fed (35/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 257.), bírósági ügyben eljáró bíró (bírói tanács) a mulasztás megállapítására irányuló alkotmánybírósági eljárásnak nem lehet indítványozója.
Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítvány e részét visszautasította.
3.1. Az 1993. december 31. napján hatályát vesztett 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) - bíróság által is említett - 80. § (3) bekezdése ekként rendelkezett:
"Az elhalt bérlő testvére, illetőleg élettársa is folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha a bérlő halálakor a lakásbérleti jogviszony kezdetétől, vagy testvér esetében legalább 6 hónapja, élettárs esetében pedig legalább egy éve - állandó jelleggel - a lakásban a bérlővel együtt lakott."
A Korm. r. további szakaszai viszont a következőket mondták ki: "82/A. § A bérlő halála esetén nem folytathatja a lakásbérleti jogviszonyt az a személy, akinek vagy a házastársának a tulajdonában ugyanabban a városban (községben) a 77. §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő - beköltözhető - lakása van.
83. § (1) Szolgálati lakásra fennálló lakásbérleti jogviszony a bérlő halála esetén nem folytatható...
84. § (1) A lakásbérleti jogviszony folytatására vonatkozó jogosultságot a 80- 81. §-ban előírt feltételek fennállása esetén el kell ismerni. Az elismerést - a bérlő halálától számított harminc napon belül - állami lakásra a lakással rendelkező szervtől, nem állami lakásra pedig a bérbeadótól kell kérni.
84/A. § Tanácsi bérlakás esetén a lakásügyi hatóság a lakásbérleti jogviszony folytatására vonatkozó jogosultság elismerését kilencven napig függőben tarthatja és azt megtagadhatja, ha a lakás szobaszáma a folytatásra jogosult lakásigénye mértékének felső határát meghaladja és a lakás helyett e határidőn belül a 77. §-nak megfelelő másik lakást utal ki a jogosult részére. Ez a rendelkezés az elhalt bérlő egyeneságbeli rokona esetében nem alkalmazható."
A Korm. r. idézett előírásaiból egyértelműen kitűnik, hogy a bérleti jog folytatására korábban sem lehetett alanyi jogot szerezni. A különféle jogszabályi feltételek fennállását minden esetben vizsgálni kellett, s csak a feltételeknek mindenben megfelelő igénylő részére lehetett az állami lakás bérleti joga folytatását hatóságilag elismerni.
A bérleti jogviszony folytatása tehát az Ltv. hatálya előtt sem volt az igénylők szerzett joga. A Korm. r. a jogszabályban meghatározott személyi körre vonatkozóan kizárólag ún. várományi jogot biztosított, melynek alapján még a bérlő halála esetén is csak a valamennyi feltételnek megfelelő jogosultat kellett a bérbeadónak a bérlő jogutódjaként elismernie.
3.2. Az Ltv. megalkotásakor a jogalkotónak - összhangban a tulajdonformák egyenjogúságával és egyenlő védelmére vonatkozó alkotmányi [9. § (1) bekezdés] rendelkezéssel - a tulajdonossá vált önkormányzatok tekintetében is a tulajdonos önálló szabad döntési lehetőségét kellett megteremtenie. Az Ltv. VIII. - az átmeneti rendelkezéseket szabályozó - fejezete (melybe a 67. § is tartozik) ezt az alkotmányos elvet a bérbeadók és a bérlők érdekeire és a jogbiztonságra tekintettel érvényesítette, amikor a lakásban a törvény hatálybalépéséig visszamaradt személy javára bizonyos esetekben még a korábbi jogszabályok alkalmazását lehetővé tette.
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, az Ltv. kihirdetését követően a törvény hatálybalépéséig a bérlőnek és a vele együtt élő más jogosultnak több hónap állt rendelkezésére az új jogszabályhoz való alkalmazkodásra történő felkészüléshez.
4. Az Alkotmánybíróság már a 62/1993. (XI. 29.) AB határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében deklarált "jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása". (ABH 1993, 364., 367.) Az idő előtti megszüntetésük a jogbiztonságot jelentő, szerzett jogokat sértik. Az Alkotmánybíróság azonban az Ltv. kihirdetése és hatálybalépése közötti időszakot - az új lakásbérleti rendszerre való áttéréshez - elégséges és szerzett jogot nem sértő időtartamnak tekintette, ezért az eljáró bíróság által benyújtott, az Ltv. 67. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló kezdeményezést elutasította.
Budapest, 1999. április 20.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró