A Győri Törvényszék Mf.20826/2012/6. számú határozata felmentés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 95. §, 235. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 38. §, 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.) 89. §, 230. §, 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 193. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

Győri Törvényszék

2.Mf.20.826/2012/6. szám

A Győri Törvényszék (...) felperesnek

Pál és Kozma Ügyvédi Iroda (képviseletében: dr. Pál Lajos ügyvéd, ...) által képviselt (...) III. rendű alperes ellen jogellenes felmentés hatálytalanítása iránt a Győri Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében a Győrött, 2012. évi október hó 5. napján 6.M.499/2012/8. sorszám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 11. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék a munkaügyi bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja és pontosítja.

Megállapítja, hogy felperes szolgálati jogviszonyának megszüntetése jogellenes, a szolgálati jogviszony megszüntetésével kapcsolatos munkáltatói intézkedéseket, az Országos Bírósági Hivatal Elnökének 21518/2012. számú határozatát a Köztársasági Elnök IV-4/00052/2012. számú határozatára kiterjedően hatálytalanítja.

Kötelezi III. rendű alperest, hogy felperest a jogellenes felmentés időpontjában fennállott vezetői tisztségében, beosztásában és adományozott címe szerint tovább foglalkoztassa.

Mellőzi a III. rendű alperest szükséges intézkedések megtételére kötelező, valamint a keresetet ezt meghaladóan elutasító rendelkezéseket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy felperes szolgálati jogviszonyának megszüntetése jogellenes. Kötelezte III.r. alperest, hogy a felperes szolgálati jogviszonyának helyreállítása érdekében a szükséges intézkedéseket tegye meg. Ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság ítéletében rögzítette, hogy elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy alperes permegszüntetési kérelme alapos-e. E körben az egységes bírói gyakorlatra utalt, mely szerint, ha a munkáltató nem tájékoztatja a munkavállalót az őt érintő intézkedésben a jogorvoslat kezdeményezésének lehetőségéről, módjáról és határidejéről, vele szemben nem alkalmazhatóak a határidő elmulasztásának jogkövetkezményei.

Miután a Köztársasági Elnöki határozat jogorvoslatról való kioktatást nem tartalmazott, ezért a bíróság nem tekintette elmulasztottnak felperes részéről a keresetindítási határidőt.

A felmentés érdeme tekintetében hivatkozott arra, hogy a bírók jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. tv. egyes rendelkezési alkotmányellenességéről szóló 33/2012. (VII.17.) AB határozat szerint a Bjt. 90. § ha) pontja, valamint 230. § Alaptörvény- ellenes, ezért azt hatályba lépésének napjára visszaható hatállyal - 2012. január 1. napjával - az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Minderre figyelemmel felperes tisztségből való felmentése jogellenes. Az alperes által hivatkozott Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdése kapcsán arra utalt, hogy az Alkotmánybírósági határozat megállapította, hogy az Alaptörvény az általános öregségi nyugdíjkorhatár mértékét nem határozza meg, és a Bjt. sem tartalmaz konkrét életkort erről, noha a tisztségből elmozdításra tartalmaz rendelkezést. Mivel az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a hivatkozott szabályokban az általános öregségi nyugdíjkorhatár mértéke konkrét életkorra, időponttól és időtartam alatt való alkalmazhatósága nem állapítható meg, a bíróság a konkrét jogvitában nem rendelte alkalmazhatónak az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdését. Minderre figyelemmel felperest bírói tisztségébe visszahelyezte.

A beosztásba történő visszahelyezés kapcsán a Bjt. 3. § (4) bekezdésének rendelkezésére hivatkozott, melynek alapján a munkaügyi jogvita keretében a bíróság határozta alapján áll be a bírói tisztségbe való visszahelyezés kötelezettsége, s erre figyelemmel kell alperesnek a szükséges intézkedéseket megtenni. Alperes pedig nem hivatkozott olyan kizáró körülményre, mely a bírói tisztségbe való visszahelyezés akadályát képezte volna. Az ítélet kizárólag a szolgálai viszonyba való visszahelyezésről rendelkezik, az nem foglalja magában felperes vezetői tisztségbe való visszahelyezését is. Ennek indoka, hogy a Bjt. 3. § (4) bekezdése és a 2012. július 1-jétől hatályos 145. § (3) bekezdése is a bírói tisztségbe való visszahelyezés lehetőségét teremti meg, nem rendelkezik e körben a vezető tisztségbe való visszahelyezésről. Mind a Bjt., mind a Bszi. külön nevesíti a bírói tisztség, illetőleg a vezetői tisztség fogalmát, a kettőt különválasztja, így jogszabályi felhatalmazás hiányában felperes vezetői tisztségbe való visszahelyezésére nem volt lehetőség.

Az ítélet ellen felperes élt fellebbezéssel, kérve az ítélet részbeni megváltoztatását, elnöki beosztásba történő visszahelyezését. Az elsőfokú ítéleti döntést sérelmesnek tartotta arra figyelemmel, hogy a ... Megyei Bíróság Elnöke 2008. évben határozatával 2014. júniusáig - hat évre - a ... Városi Bíróság megbízta, s bírói tisztségből való felmentése egyben a beosztásból való felmentést is jelentette.

Alperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint felperes fellebbezése nem felel meg a Pp. 235. §-ában előírt feltételeknek, s e körben a Pp. 95. §-át kellett volna az elsőfokú bírósának alkalmaznia. Ezen túl a fellebbezést érdemben is megalapozatlannak tartotta, a munkaügyi bíróság ugyanis helyesen mellőzte a vezetői beosztásba történő visszahelyezést. Felperest akkor sem helyezheti vissza a bíróság eredeti beosztásába, ha a szolgálati viszony megszüntetésének jogellenességét megállapítja.

Ez ugyanis ellenlétes lenne az Alaptörvény 26. cikk (2) bekezdésével, a Bjt. 3. § (4) bekezdésével, 26-29.§-ában, valamint 145. §-ában foglaltakkal. Az Alaptörvény azt jelenti, hogy a hivatásos bírák kinevezésére, beosztására egyedül a Bjt.-ban előírt eljárási rend betartása útján van lehetőség. Ezt támasztja alá az Alkotmánybíróság határozat is, mely szerint a bírók további jogi helyzetét a Bjt. szabályai szerint lehet rendezni. A Bjt. 3. § (4) bekezdése, illetve a 145. § (3) bekezdése (mely utóbbi egyébként jelen perben nem alkalmazható) csak a bírói tisztségbe történő kinevezésre vonatkozóan tartalmaz szabályozást. A Bjt. 3. § (4) bekezdése a beosztásra még utalást sem tesz.

Ezen túl helyesen utalt arra a munkaügyi bíróság, hogy a Bjt. és a Bszi. külön nevesíti a bírói tisztség, illetőleg a vezetői tisztség fogalmát, a kettőt külön választja.

A fellebbezés alapos az alábbiak szerint:

A törvényszék megállapította, hogy a munkaügyi bíróság nagyrészt lefolytatta a bizonyítási eljárást, a beszerzett bizonyítékok alapján azonban - helytelen jogértelmezéssel - okszerűtlen következtetésre jutott a vezetői tisztségbe történő visszahelyezés mellőzése kapcsán.

A törvényszék elsődlegesen - a Pp. 235. §-ra történő alperesi hivatkozás kapcsán - rögzíti, hogy a fellebbezésben valóban meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbező félnek tehát határozott fellebbezési kérelmet kell előterjesztenie és a fellebbezését indokolnia kell. Ezek elmaradása esetén a fellebbezés elvileg valóban hiányos, így a Pp. 95. § (2) bekezdése alapján hiánypótlásnak lehet helye. Adott esetben az elsőfokú bíróság hiánypótlási felhívást nem adott ki. A kérelemből azonban megállapítható volt, hogy a fellebbezés mire irányul, azaz felperes keresetének történő teljes helyt adást kért. Önmagában a fellebbezés indokainak hiányában a fellebbezés hivatalbóli elutasításának nincs helye, a fellebbezést elbíráló bíróság a fellebbezés indokai körében a felperes által az elsőfokú eljárás során előadottakat, hivatkozottakat veszi alapul.