62016CJ0669[1]

A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2018. október 18. Európai Bizottság kontra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága. Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 92/43/EGK irányelv - A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme - A 4. cikk (1) bekezdése - II. és III. melléklet - Különleges természetmegőrzési területté (KTT) minősítés - Közönséges disznódelfin. C-669/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2018. október 18. ( *1 )

"Tagállami kötelezettségszegés - Környezet - 92/43/EGK irányelv - A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme - A 4. cikk (1) bekezdése - II. és III. melléklet - Különleges természetmegőrzési területté (KTT) minősítés - Közönséges disznódelfin"

A C-669/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt 2016. december 23-án

az Európai Bizottság (képviselik: J. Norris-Usher és C. Hermes, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviseli: G. Brown, meghatalmazotti minőségben, segítői: R. Palmer és M. Armitage barristers)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: E. Regan, az ötödik tanács elnöke, a hatodik tanács elnökeként eljárva, C. G. Fernlund és S. Rodin (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága azáltal, hogy a közönséges disznódelfin (Phocoena phocoena) faj védelmére nem jelölt ki természeti területeket, nem teljesítette a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o., a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 4. cikkének (1) bekezdéséből, II. mellékletéből és III. mellékletéből eredő kötelezettségeit, valamint azáltal, hogy azon hányad arányában, amelyet e faj természetes élőhelyei képviselnek a területén, nem járult hozzá a Natura 2000 hálózat létrehozásához, az Egyesült Királyság nem teljesítette az ugyanezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

2 Az élőhelyvédelmi irányelv célja a 2. cikkének (1) bekezdése értelmében, hogy a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmével hozzájáruljon a biológiai sokféleség biztosításához a tagállamoknak a Szerződés területi hatálya alá tartozó európai területén belül.

3 Ezen irányelv 1. cikke, amely meghatározza az irányelvben használt főbb fogalmakat, így rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] [...]"

g) közösségi jelentőségű fajok: olyan fajok, amelyek a 2. cikkben meghatározott területen belül: E fajok felsorolása a II. és/vagy a IV., illetve V. mellékletben szerepel, illetve ott szerepelhet.

i. veszélyeztetettek, kivéve azon fajokat, amelyek természetes előfordulása az adott területen elhanyagolható, és nem minősülnek veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek a nyugat-palearktikus régión belül;

vagy

ii. sebezhetők, azaz valószínű, hogy a közeljövőben a veszélyeztetett csoportba fognak tartozni, amennyiben az okozati tényezők továbbra is fennállnak;

vagy

iii. ritkák, azaz kis populációkban fordulnak elő, amelyek jelenleg nem minősülnek veszélyeztetettnek vagy sebezhetőnek, de annak veszélye fennáll, hogy azzá válnak. Az érintett fajok szűk földrajzi területen, illetve kiterjedtebb területen ugyan, de csak gyéren elszórva fordulnak elő;

vagy

iv. endemikusak, és különös figyelmet igényelnek élőhelyük sajátos jellege és/vagy használatuk élőhelyre és/vagy védettségi helyzetükre gyakorolt potenciális hatása következtében.

j) terület: világosan körülhatárolt kiterjedésű, földrajzi tényezők által meghatározott terület;

k) közösségi jelentőségű természeti terület: olyan természeti terület, amely az azt magában foglaló bioföldrajzi régión vagy régiókon belül jelentős mértékben hozzájárul az I. mellékletben felsorolt természetes élőhely [helyesen: élőhelytípus] vagy a II. mellékletben felsorolt faj kedvező védettségi állapotának fenntartásához, illetve helyreállításához, csakúgy mint a 3. cikkben említett Natura 2000 egységességéhez, és/vagy a biológiai sokféleség fenntartásához az érintett bioföldrajzi régión vagy régiókon belül.

Nagy területen elterjedt állatfaj esetében a közösségi jelentőségű természeti terület az adott faj elterjedési területén belül elhelyezkedő olyan területi egység, amelynek fizikai, illetve biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához;

l) különleges természetmegőrzési terület: olyan, közösségi jelentőségű és a tagállamok által törvényi [helyesen: jogszabályi], közigazgatási és/vagy szerződéses aktus útján kijelölt természeti terület, amelyben meghozták [helyesen: alkalmazzák] a szükséges intézkedéseket azon természetes élőhelyek és/vagy fajok populációinak kedvező védettségi helyzetének helyreállítására, illetve fenntartására, amelyek céljára a természeti területet kijelölték;

4 Az említett irányelv 3. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:

"(1) A különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát Natura 2000 néven hozzák létre. Az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, továbbá a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből álló hálózat célja, hogy biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül.

A Natura 2000 hálózat a tagállamok által a [vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i] 79/409/EGK [tanácsi] irányelvnek [(HL 1979. L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.)] megfelelően minősített különleges természetvédelmi területeket [helyesen: különleges védelmi területeket] is magában foglalja.

(2) Valamennyi tagállam azon hányad arányában járul hozzá a Natura 2000 létrehozásához, amelyet az (1) bekezdésben említett természetes élőhelytípusok és az ott felsorolt fajok élőhelyei képviselnek a területükön belül. Ennek érdekében a tagállamok a 4. cikkel összhangban különleges természetvédelmi területté [helyesen: különleges természetmegőrzési területekké] nyilvánítanak bizonyos természeti területeket az (1) bekezdésben foglalt célok figyelembevételével."

5 A különleges természetmegőrzési területek (a továbbiakban: KTT) kijelölésére irányuló, négylépcsős eljárást az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikke rögzíti.

6 Először is a természeti területek meghatározását és a Bizottsághoz való megküldését illetően ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"A III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények és a vonatkozó tudományos ismeretek alapján minden egyes tagállam benyújtja a megfelelő természeti területek javasolt jegyzékét, amelyben feltüntetik, hogy az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajok közül melyek fordulnak elő az egyes természeti területeken. E területek nagy területen elterjedt állatfajok esetében a faj természetes elterjedési területén belül olyan területi egységnek felelnek meg, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. Nagy területen elterjedt, vízben élő fajok esetében csak olyan egyértelműen körülhatárolt területi egység javasolható, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. A 11. cikkben említett felügyeleti tevékenység eredményeinek ismeretében a tagállamok adott esetben javasolják a jegyzék kiigazítását.

Az irányelvről szóló értesítést követő három éven belül a jegyzéket megküldik a Bizottságnak az egyes természeti területekre vonatkozó tájékoztatással együtt. E tájékoztatás tartalmazza a természeti terület térképét, nevét, földrajzi elhelyezkedését, kiterjedését, továbbá a III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények alkalmazásából eredő adatokat, a Bizottság által a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban lévő formátumban."

7 Másodszor, amint az érintett tagállam megküldi a természeti területeknek az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajokat feltüntető jegyzékét, a Bizottság - amint az az említett irányelv 4. cikke (2) bekezdésének első és második albekezdéséből következik - a tagállamokkal egyetértésben, az általuk készített jegyzékek felhasználásával összeállítja a közösségi jelentőségű természeti területek (a továbbiakban: KJTT-k) jegyzékének tervezetét. Harmadszor, ugyanezen irányelv 4. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése, illetve (3) bekezdése értelmében a Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban jóváhagyja a KJTT-k jegyzékét. Negyedszer, az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből az következik, hogy a KJTT ezen eljárással összhangban történő jóváhagyását követően az érintett tagállam azt KTT-vé nyilvánítja.

8 Az élőhelyvédelmi irányelv II. melléklete, amely felsorolja azon közösségi jelentőségű állat- és növényfajokat, amelyek megőrzéséhez KTT-k kijelölése szükséges, az "Állatok" című a) pont alatt sorolja fel a gerinceseket, amelyek között a cetfélék felsorolásában szerepel a közönséges disznódelfin.

9 Ezen irányelv III. mellékletének címe "A [KJTT-k] és a [KTT-k] kijelölésének szempontjai". Az "1. szakasz: A területek relatív jelentőségének nemzeti szintű értékelése az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben szereplő fajok tekintetében (beleértve a kiemelt jelentőségű természetes élőhelytípusokat és a kiemelt jelentőségű fajokat)" cím alatt található B. pont az alábbiak szerint sorolja fel "A terület jelentőségének értékelésére vonatkozó szempontok[at] a II. mellékletben szereplő faj esetében":

"a) Az érintett faj vizsgált területen élő populációjának nagysága és sűrűsége ugyanazon faj országos populációihoz képest.

b) Az élőhelynek az érintett faj szempontjából fontos jellegzetességeinek védettségi foka, továbbá a helyreállítás lehetőségei.

c) A területen élő populáció elszigeteltségének foka az érintett faj természetes elterjedéséhez képest.

d) Az érintett faj védelmét szolgáló terület értékének átfogó értékelése."

10 Az említett irányelv III. mellékletének e részében foglalt C. pontja pontosítja, hogy "A tagállamok (a B. pontban felsorolt) szempontok alapján minősítik az általuk összeállított nemzeti jegyzékben közösségi jelentőségű területté nyilvánítani javasolt természeti területeket, összhangban azok relatív értékével valamennyi, az I. mellékletben szereplő természetes élőhelytípus, illetve a II. mellékletben felsorolt faj védelmének szempontjából".

A pert megelőző eljárás

11. 2012-ben a Bizottsághoz panasz érkezett a nem kormányzati szervezet World Wildlife Fund UK-tól különös arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Királyság a közönséges disznódelfin tekintetében nem jelölt ki KTT-t.

12 E panasz alátámasztására a World Wildlife Fund UK csatolta "A közönséges disznódelfin védelme a brit tengerekben" című, az érintett faj két szakértője, Peter Evans és Sian Prior által írt jelentést (a továbbiakban: Evans és Prior-jelentés). Ez a jelentés hat olyan természeti területet határozott meg, amelyeket a rendelkezésre álló tudományos adatok alapján e faj tekintetében KTT-vé kellett volna kijelölni. Az alábbi néven ismert természeti területekről volt szó: "Western Scotland and Inner Hebrides", "North & West Anglesey", "South-west Llyn", "South Cardigan Bay", "Pembrokeshire Marine/Sir Benfro Forol" és "Outer Bristol Channel". Az említett jelentés szerint öt további természeti terület alkalmas lehet arra, hogy a KTT-hálózat részévé váljon, mégpedig az East Grampianre kiterjedő"Northern Isles" és "Moray Firfth", illetve az Észak-Írországban található "Eastern England", "Dogger Bank" és "Skerries and Causeway" nevű területek. Az Evans és Prior-jelentés tartalmazott egy egységes adatlaptervezetet az így meghatározott egyes természeti területekre vonatkozóan.

13. 2012 szeptemberében az Egyesült Királyság megállapította, hogy a közönséges disznódelfin a Natura 2000 hálózatnak az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikk (1) bekezdés értelmében javasolt 34 természeti területén volt jelen, de a populáció szempontjából ezt a fajt a "D" kategóriába sorolta, ami azt jelenti, hogy az említett irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján a javasolt 34 természeti területből 33 nem volt figyelembe vehető e faj tekintetében ahhoz, hogy KJTT-nek, következésképpen pedig KTT-nek minősüljön. Az Egyesült Királyságban csupán egyetlen olyan természeti területet határoztak meg, amely a populáció szempontjából a "C" kategória kritériumainak megfelelt, mégpedig az UK0030383 "Skerries and Causeway" területet.

14. 2012. október 25-én a Bizottság formálisan kérdéseket intézett az Egyesült Királyság kormányához az EU Pilot eljárás keretében.

15 Az Egyesült Királyság ugyanezen eljárás keretében, 2012. december 17-én hivatalosan válaszolt ezekre a kérdésekre.

16 A Bizottság, mivel úgy értékelte, hogy e faj tekintetében egyetlen természeti területre tett javaslat - különös tekintettel az Evans és Prior-jelentésre - nem elegendő, 2013. június 21-én felszólító levelet intézett az Egyesült Királysághoz, amelyben felrótta, hogy a közönséges disznódelfin tekintetében nem tett eleget a természeti terület kijelölésére vonatkozó, az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből és a 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségének.

17 Az Egyesült Királyság a 2013. augusztus 19-i levelében válaszolt a felszólító levélre, és lényegében vitatta azt, hogy az Evans és Prior-jelentés elegendő bizonyítékot szolgáltatott volna arra vonatkozóan, hogy a rendelkezésre álló releváns tudományos információk alapján lettek volna javaslatra érdemes további természeti területek. Az Egyesült Királyság azonban jelezte, hogy folytatja vizsgálódásait ezzel kapcsolatban azzal a céllal, hogy a közönséges disznódelfin tekintetében az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján további természeti területeket javasolhasson.

18 A Bizottság, mivel egyetlen más természeti területet sem javasoltak, 2014. október 17-én indokolással ellátott véleményt intézett az Egyesült Királysághoz az EUMSZ 258. cikk első bekezdése alapján, és felrótta, hogy a közönséges disznódelfin tekintetében nem tett eleget a természeti terület kijelölésére vonatkozó, az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből és a 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségének.

19 Ebben az indokolással ellátott véleményben a Bizottság egyrészt emlékeztetett arra, hogy e vélemény megküldésekor az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján javasolt egyetlen természeti terület a "Skerries and Causeway" természeti terület volt, másrészt pedig, hogy a az egységes adatlaptervezetekben ismertetett olyan bizonyítékok, mint amelyek az Evans és Prior-jelentésben szerepelnek, az e rendelkezés értelmében javasolandó természeti területek kijelölésére "a rendelkezésre álló bizonyítékok közül a legalkalmasabbaknak" minősülnek. A Bizottság ezenkívül kifejtette azon aggályát, hogy az említett kötelezettségszegés, következésképpen pedig az irányelv 6. cikke szerint e természeti területeknek biztosított védelem elismerésének hiánya konkrétan azt jelenti - többek között -, hogy a tengeri szélerőművekre vonatkozó kérelmek annak vizsgálata nélkül lennének elbírálhatók, hogy e kérelmek milyen hatással lennének a közönséges disznódelfin populációira.

20 Az indokolással ellátott véleménynek való megfeleléshez előírt határidőt 2014. december 16-ban jelölték ki.

21 A 2014. december 16-i válaszában az Egyesült Királyság ismertette a közönséges disznódelfin szempontjából jelentős természeti területek meghatározása és javaslata érdekében tett intézkedéseket, valamint az ennek érdekében szükséges intézkedések megtételének időbeli ütemezését, beleértve egy nyilvános konzultáció tartását.

22. 2015. január 29-én, Brüsszelben (Belgium) találkozóra került sor a Bizottság tisztviselői és az Egyesült Királyság között azzal a céllal, hogy részletesebben megvizsgálják az Egyesült Királyság által az indokolással ellátott vélemény nyomán tett intézkedéseket. Ebből az alkalomból e tagállam egy esetleges nyilvános konzultáció céljából bemutatta a kiválasztott területek térképét.

23 A 2015. május 28-i elektronikus levelében az Egyesült Királyság benyújtotta a Bizottsághoz a közjogi konzultatív szerv eredeti véleményének egy másolatát, valamint egy magyarázó jellegű dokumentumot, amely leírja az élőhelyvédelmi irányelvben meghatározott szempontoknak az eredeti elemzésben történő alkalmazásának módját. Ezek a dokumentumok nyolc, az esetleges nyilvános konzultáció céljából kiválasztott területet határoztak meg, amelyeket három "gazdálkodási egységre" osztottak annak érdekében, hogy a "természeti területek reprezentatív hálózata" jöjjön létre.

24 Miután az Egyesült Királyság 2015. december 3-án a Bizottságnak megküldte az ütemezés frissített változatát, amely legalább további nyolc hónap késedelmet vetített előre, 2016. január 19-én tájékoztatta a Bizottságot, hogy a közönséges disznódelfin tekintetében javasolható természeti területek meghatározásával kapcsolatos nyilvános konzultációt megindították az Angliában, Walesben, illetve Észak-Írországban javasolt öt természeti terület vonatkozásában.

25. 2016. március 23-án egy külön nyilvános konzultáció indult egy skót természeti terület vonatkozásában.

26 Az Egyesült Királyság 2016. szeptember 22-én hivatalosan javaslatot tett arra, hogy a skót vizekben található, "Inner Hebrides and Minches" nevű területet KTT-vé nyilvánítsák a nyugat-skóciai közönséges disznódelfin tekintetében.

27 A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Királyság ezáltal nem tette meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy megfeleljen az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből és 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek, 2016. december 23-án benyújtotta a jelen keresetet.

A keresetről

A kereset elfogadhatóságáról

28 A 2017. március 14-én benyújtott külön beadványában az Egyesült Királyság a Bíróság eljárási szabályzatának 151. cikke értelmében elfogadhatatlansági kifogást emelt.

29. 2017. szeptember 26-án a Bíróság úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogást az eljárást befejező határozatban bírálja el, és felhívta az Egyesült Királyságot ellenkérelme előterjesztésére.

A felek érvei

30 Az Egyesült Királyság lényegében azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel a keresetben felhozott kifogások különösen azon intézkedések ellen irányulnak, amelyeket csak az indokolással ellátott véleménynek való megfeleléshez előírt határidő lejártát követően fogadott el, így többek között az e tagállam által 2016. szeptember 22-én tett azon javaslat ellen, hogy a skót vizekben "Inner Hebrides and Minches" néven egy további KTT-t alakítsanak ki.

31 Ezenkívül a kereset - a keresetlevél 33. pontjában - kifejezetten hivatkozik a közönséges disznódelfin tekintetében javasolt "természeti területek" elégtelen jellegére, jóllehet az indokolással ellátott vélemény azon alapul, hogy az Egyesült Királyság csupán egyetlen természeti területet javasolt a KTT-vé minősítésre. Márpedig a keresetlevél 57-58. pontjában a Bizottság azt kifogásolja, hogy az Egyesült Királyság az "Inner Hebrides and Minches" természeti terület kijelölésével nem tett eleget az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek.

32 Az Egyesült Királyság szerint a Bizottságnak, ahhoz, hogy vele szemben kifogásolja azt, hogy az "Inner Hebrides and Minches" természeti területre mint esetleges KTT-re tett javaslattal nem tett eleget az ezen irányelv szerinti kötelezettségeinek, e tekintetben pert megelőző eljárást kellett volna indítania.

33 Következésképpen a kereset - a Bíróság erre vonatkozó ítélkezési gyakorlatából következő elveket sértve - az indokolással ellátott véleményben megfogalmazottakhoz képest új, az indokolással ellátott véleményt követően elfogadott nemzeti intézkedésekkel szemben felhozott kifogásokat tartalmaz.

34 Ilyen körülmények között a jelen keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, anélkül hogy szükség lenne az ügy érdemi vizsgálatára, máskülönben sérülnének a tagállamokat az EUMSZ 258. cikk első bekezdés alapján megillető alapvető garanciák.

35 A Bizottság szerint a keresetlevélben megfogalmazott kérdések az EUMSZ 258. cikk követelményeinek és a Bíróság ítélkezési gyakorlata által kialakított elveknek megfelelően egybecsengenek az indokolással ellátott véleményben szereplő kifogásokkal. Az elfogadhatatlansági kifogást tehát el kell utasítani.

36 Ugyanis, először is, az indokolással ellátott véleményben megállapított jogsértés és a keresetlevélben megállapított jogsértés lényegében ugyanazt az Egyesült Királyságnak felróható kötelezettségszegést illeti, mégpedig azt, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján, a közönséges disznódelfin tekintetében nem tett javaslatot elegendő számú természeti területre, és ebből fakadóan nem tett eleget a Natura 2000 hálózat létrehozására irányuló kötelezettségének. A keresetlevelében inkább annak bizonyítására említett különböző természeti területeket, hogy az Egyesült Királyság továbbra sem tesz eleget azon kötelezettségének, hogy elegendő számú természeti területre tegyen javaslatot. A keresetlevél egészét, beleértve annak 33. pontját, ebben az összefüggésben kell értelmezni.

37 A Bizottság továbbá azzal érvel, hogy a keresetlevélből egyértelműen kitűnik, hogy a 2014. december 16. után felmerülő tényekre és körülményekre történő hivatkozás csupán azt a célt szolgálja, hogy a Bíróság teljes képet kapjon, illetve hogy a Bizottság a "teljesség kedvéért" pontosítsa, hogy véleménye szerint a jogsértés a keresetlevél benyújtásának időpontjában továbbra is fennállt.

38 Végezetül, még ha a Bíróság úgy ítélné is meg, hogy a keresetlevél terjedelme meghaladja az indokolással ellátott véleményben megfogalmazott kifogások terjedelmét azáltal, hogy a 2014. december 16. után bekövetkezett tényekre és körülményekre hivatkozik, ez a körülmény semmi esetre sem enged arra következtetni, hogy a kereset teljes egészében elfogadhatatlan.

A Bíróság álláspontja

39 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tárgyát a Bizottság indokolással ellátott véleményének tartalma határozza meg, így a keresetet ugyanazokra az indokokra és jogalapokra kell alapozni, mint a véleményt (2010. július 8-iBizottság kontra Portugália ítélet, C-171/08, EU:C:2010:412, 25. pont; 2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 37. pont).

40 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint továbbá a kötelezettségszegés fennállását a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a később bekövetkezett változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (2014. szeptember 4-iBizottság kontra Görögország ítélet, C-351/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2150, 20. pont; 2017. április 5-iBizottság kontra Bulgária ítélet, C-488/15, EU:C:2017:267, 40. pont).

41 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság mind az indokolással ellátott véleményében, mind pedig a keresetlevélben azt kifogásolja, hogy az Egyesült Királyság nem tett eleget az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből és 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek, mivel nem jelölt ki a közönséges disznódelfin faj védelmére természeti területeket, ezáltal pedig nem járult hozzá a Natura 2000 hálózat létrehozásához.

42 E tekintetben először is, ami azt illeti, hogy a keresetlevél a közönséges disznódelfin védelmére javasolt "természeti területek[re]" hivatkozik, meg kell jegyezni, hogy ez a többes számú hivatkozás lényegében csak az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezéseinek szövegét tükrözi.

43 Másodszor, bár igaz, hogy - amint arra az Egyesült Királyság is felhívja a figyelmet - az indokolással ellátott vélemény csupán a "Skerries and Causeway" természeti területre, az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejárta előtt javasolt egyetlen területre utal, míg a keresetlevél 57-58. pontjában a Bizottság az "Inner Hebrides and Minches" természeti területre tett, ráadásul az említett határidő lejártát követően felhozott javaslattal foglalkozik, a keresetlevél e szakaszainak hátterük tükrében történő olvasatából az következik, hogy az utóbbi természeti területre a Bizottság csak a teljesség kedvéért és mellékesen hivatkozott, anélkül hogy ezáltal kiterjesztette volna a jogvitának az indokolással ellátott véleményben és a keresetlevélben tett megállapításokban egybehangzóan meghatározott tárgyát.

44 Mindenesetre, a jelen ítélet 40. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében a természeti területre tett második javaslatot a Bíróság a felrótt kötelezettségszegés értékelésének keretében nem fogja tekintetbe venni (lásd analógia útján: 2016. november 10-iBizottság kontra Görögország ítélet, C-504/14, EU:C:2016:847, 69. pont).

45 Ebből következik, hogy a kereset elfogadható.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

46 A Bizottság azzal érvel, hogy az Egyesült Királyság a közönséges disznódelfin védelmét érintő kötelezettségei vonatkozásában nem teljesítette az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből, 4. cikkének (1) bekezdéséből, valamint a II. és III. mellékletéből eredő kötelezettségeit.

47 E rendelkezéseknek megfelelően a közönséges disznódelfin élőhelyéül szolgáló területeket magukban foglaló tagállamoknak legkésőbb 1995. június 10-ig meg kellett küldeniük a Bizottságnak a faj védelme érdekében javasolt területek jegyzékét. A Natura 2000 hálózat tengeri - különböző KTT-kből álló - környezetben való megvalósításának bonyolultságára tekintettel a Bizottság kezdetben nem indított keresetet azon tagállamokkal szemben, amelyek nem tartották be ezt a határidőt. Mindazonáltal, "A Biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig - és azon túl - Az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása az emberi jólét érdekében" című, 2006. május 22-i COM(2006) 216 bizottsági közlemény kimondta, hogy a tengeri környezetben legkésőbb 2012-ig létre kell hozni a Natura 2000 hálózatot, és minden olyan tagállam, amelynek atlanti régiója a közönséges disznódelfin élőhelyéül szolgál, e határidőn belül meg tudta határozni a tengereiben ezeket a területeket, az Egyesült Királyság kivételével.

48 Márpedig 2014. december 16-ig az Egyesült Királyság csupán egyetlen természeti területet javasolt a közönséges disznódelfin tekintetében, nevezetesen a "Skerries and Causeway" természeti területet, ami nem elegendő az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt, a természeti területek kimerítő jegyzékének összeállítására vonatkozó kötelezettség betartásához. Mivel e kötelezettség be nem tartása ténylegesen megakadályozta a Natura 2000 hálózatnak az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott létrehozását, az Egyesült Királyság ezt a kötelezettségét sem teljesítette.

49 A Bizottság szerint az egyetlen természeti területet javasló jegyzék elégtelen jellege először is abból tűnik ki, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkében említett jelentések alapján rendelkezésre álló információk szerint az érintett faj atlanti régióban található elterjedési területének 56%-a az Egyesült Királyság tengereiben fekszik, míg az e tagállam által javasolt természeti terület az elterjedési terület alig 0,1%-át teszi ki.

50 Másodszor, az Evans és Prior-jelentés hat olyan természeti területet nevesített, amelyekre vonatkozóan a jelentés közzétételekor, vagyis 2012 során rendelkezésre álló releváns információk alapján az Egyesült Királyságnak azokat mint esetleges KTT-ket javasolnia kellett volna, és további öt olyan természeti területet, amely alkalmas lehet a KTT-hálózatba történő felvételre irányuló javaslatra.

51 Harmadszor, a közönséges disznódelfin tekintetében az Egyesült Királyságban egyetlen természeti területet javasló jegyzék elégtelen jellegét további források is alátámasztják, úgymint a Galwayben (Írország) 2009. március 24-25-én megtartott, a Natura 2000 atlanti régiójára vonatkozó tenger-bioföldrajzi szeminárium megállapításai, valamint a Joint Nature Conservation Committee (természetmegőrzési vegyes bizottság) eredeti véleménye, amely a közönséges disznódelfin tekintetében nyolc potenciális természeti területet határozott meg az Egyesült Királyság tengervizeiben.

52 Negyedszer, a többi tagállam a közönséges disznódelfin tekintetében ki tudott jelölni olyan természeti területeket, amelyek az Evans és Prior-jelentésben meghatározott, KTT-ként történő kijelölésre érdemesnek tartott, de az Egyesült Királyság által nem javasolt természeti területek egyikével közvetlenül szomszédosak.

53 A Bizottság elutasítja azokat az érveket, amelyekkel az Egyesült Királyság az általa hivatkozott információk és bizonyítékok - különösen az Evans és Prior-jelentés - relevanciáját, illetve megalapozottságát vitatja. Az Egyesült Királyság nem hivatkozhat a tengeri természeti területek meghatározásának összetettségére és nehézségeire sem. Ezen túlmenően ez a tagállam számos alkalommal nem tartotta be saját tervezett ütemezését.

54 A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az Egyesült Királyság által 2014. december 16. óta kijelölt további természeti terület, mégpedig az "Inner Hebrides and Minches" terület, sem elegendő az élőhelyvédelmi irányelvből eredő kötelezettségek betartásának biztosítására, mivel e természeti terület és a "Skerries and Causeway" terület együttes kiterjedése a közönséges disznódelfinnek az Egyesült Királyság atlanti térségre eső tengereiben található elterjedési területének kevesebb mint 3%-át fedi le.

55 Ellenkérelmében az Egyesült Királyság először is hangsúlyozza, hogy a közönséges disznódelfin védelmére alkalmas potenciális KTT-k kijelölése rendkívül nehéz folyamat, különösen azért, mert az élőhelyvédelmi irányelv kifejezetten előírja, hogy a KTT-ként csakis az "egyértelműen körülhatárolt" területi egység javasolható, és hogy egy természeti terület potenciális KTT-ként való kijelölése szempontjából vett megfelelő jellegének szigorú tudományos értékelés tárgyát kell képeznie, illetve hogy el kell kerülni az erőforrások felesleges felhasználását az olyan természeti területek kapcsán, amelyek minden bizonyság szerint nem járulnak hozzá az élőhelyvédelmi irányelv és a Natura 2000 hálózat céljainak megvalósulásához. A természeti terület potenciális KTT-ként való behatárolása különösen nehéz a közönséges disznódelfin esetében, mivel olyan cetféléről van szó, amelynek természetes élőhelye igen kiterjedt, és amelynek szaporodási viselkedése viszonylag kevéssé ismert. Mindazonáltal e behatárolást illetően az Egyesült Királyság jelentős előrelépéseket tett az indokolással ellátott véleményt követően, vagyis a jelen kereset megindítása óta.

56 Az Egyesült Királyság azonban elismeri, hogy az, hogy potenciális KTT-ként csupán egyetlen természeti területet, mégpedig a "Skerries and Causeway" nevű területet tartalmazó jegyzéket készített el és javasolt, nem volt elegendő az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből a közönséges disznódelfin tekintetében eredő kötelezettségei betartásának biztosítására. E tekintetben az Egyesült Királyság elismeri, hogy - abban az időpontban - nem tett eleget az ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdéséből eredő azon kötelezettségének, hogy a közönséges disznódelfin - a területén belüli - élőhelyének arányában hozzájáruljon a Natura 2000 hálózat létrehozásához.

57 Ezzel szemben vitatja a Bizottságnak az Egyesült Királyság által a természeti területek meghatározását és javaslatát illetően alkalmazott módszertani megközelítésre vonatkozó kifogásait. A Bíróságnak azonban ezekre a kérdésekre nem kell választ adnia, tekintettel arra, hogy - amint az az előző pontból kitűnik - ez a tagállam elismerte az indokolással ellátott véleményben neki felrótt kötelezettségszegést.

A Bíróság álláspontja

58 Emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előirányozza a KTT-k egységes európai ökológiai hálózatának Natura 2000 néven történő létrehozását, amely magában foglalja az ezen irányelv I. mellékletében felsorolt természetes élőhelytípusokat és a II. mellékletében felsorolt fajok - köztük a jelen kereset tárgyát képező közönséges disznódelfin - élőhelyeit.

59 Az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok hozzájárulnak a Natura 2000 hálózat létrehozásához, azon hányad arányában, amelyet a természetes élőhelytípusok és a fajok élőhelyei képviselnek a területükön belül, és ennek érdekében a tagállamok az említett irányelv 4. cikkével összhangban és az irányelvben meghatározott eljárás szerint KTT-vé nyilvánítanak bizonyos természeti területeket.

60 A természeti területek KTT-vé nyilvánítására irányuló, az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkében meghatározott eljárás négylépcsős, amely lépcsők közül az első - ezen cikk (1) bekezdése értelmében - abban áll, hogy a III. mellékletben meghatározott kiválasztási szempontok alapján minden egyes tagállam létrehozza a természeti területek jegyzékét, amelyben feltüntetik az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajokat, és ezt a jegyzéket benyújtják a Bizottságnak.

61 Meg kell jegyezni, hogy a tagállamok által ily módon javasolt természeti területek jegyzéke, amint az az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, a KJTT-k Bizottság által elkészítendő jegyzékének tervezeteként szolgál.

62 E tekintetben a Bíróság már több alkalommal hangsúlyozta, hogy a KJTT-k olyan jegyzéke tervezetének elkészítéséhez, amely a KTT-k egységes európai ökológiai hálózatának kialakításához vezethet, a Bizottság rendelkezésére kell állnia a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelmére irányuló, az élőhelyvédelmi irányelvben meghatározott cél szempontjából nemzeti szinten ökológiai jelentőségű természeti területek kimerítő jegyzékének (lásd különösen: 2000. november 7-iFirst Corporate Shipping ítélet, C-371/98, EU:C:2000:600, 22. pont; 2001. szeptember 11-iBizottság kontra Franciaország ítélet, C-220/99, EU:C:2001:434, 31. pont).

63 Kizárólag így valósítható meg az élőhelyvédelmi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében megfogalmazott célkitűzés, azaz az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyei kedvező védettségi állapotának fenntartása vagy adott esetben helyreállítása azon természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül, amely esetleg az Európai Unió egy vagy több belső határán átnyúlik. Amint az ugyanis ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének e) és i) pontjából kiderül, egy természetes élőhely vagy egy faj védettségi állapotának értékelésekor a tagállamoknak az EUMSZ hatálya alá tartozó teljes európai területét kell alapul venni (2001. szeptember 11-iBizottság kontra Németország ítélet, C-71/99, EU:C:2001:433, 28. pont).

64 A jelen ügyben nem vitatott, hogy az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor, azaz 2014. december 16-án, az Egyesült Királyság, a természeti területeknek az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett jegyzéke elkészítéséhez csupán egy, a közönséges disznódelfin élőhelyéül szolgáló természeti területet, nevezetesen a "Skerries and Causeway" területet javasolta a jegyzékében.

65 Márpedig az ellenkérelmében az Egyesült Királyság elismeri, hogy ebben az időpontban e természeti terület meghatározása és javaslata nem volt elegendő az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő azon kötelezettsége betartásának biztosítására, hogy elkészítse a közönséges disznódelfin élőhelyéül szolgáló természeti területek jegyzékét, és ezáltal, az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban, hozzájáruljon a Natura 2000 hálózat létrehozásához.

66 Mivel a Bizottság ezenkívül elegendő bizonyítékot szolgáltatott az Egyesült Királyság által továbbított jegyzékben szereplő természeti területek elégtelen jellegének bizonyítására, meg kell állapítani, hogy ez a tagállam azáltal, hogy az előírt határidőn belül nem javasolt és nem nyújtott be az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, illetve a II. és III. melléklete alapján a közönséges disznódelfin élőhelyéül szolgáló természeti területeket kielégítő számban magában foglaló jegyzéket, és ezáltal nem járult hozzá ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Natura 2000 hálózat létrehozásához olyan arányban, amelyet e faj élőhelye képvisel a területén, nem teljesítette az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

67 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az Egyesült Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

1) Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága azáltal, hogy az előírt határidőn belül nem javasolt és nem nyújtott be a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 4. cikkének (1) bekezdése, illetve a II. és III. melléklete alapján a közönséges disznódelfin ( Phocoena phocoena ) élőhelyéül szolgáló természeti területeket kielégítő számban magában foglaló jegyzéket, és ezáltal nem járult hozzá ezen irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Natura 2000 hálózat létrehozásához olyan arányban, amelyet e faj élőhelye képvisel a területén, nem teljesítette az e rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

2) A Bíróság Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.