A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21039/2011/4. számú határozata kártérítés (KÖZIGAZGATÁSI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20658/2009/27., Debreceni Ítélőtábla Pf.20743/2010/4., *Kúria Pfv.21039/2011/4.*

***********

Pfv.IV.21.039/2011/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Rab Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a .. jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal alperes ellen államigazgatási jogkörben okozott kártérítés iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 9.P.20.658/2009. számon megindított és a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.743/2010/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott a .. alkalmazott által képviselt .., az alperes által 33. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 12.000 (tizenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint 2005. július 16-án, a beregsurányi vámhivatal Bü.7262/2005. számú határozatával a felperes tulajdonát képező, 1981-ben gyártott .. frsz-ú Volkswagen Passat Variant típusú személygépkocsit, annak indítókulcsát és az átalakított üzemanyagtartályba tankolt 50 liter benzint, mint tárgyi bizonyítási eszközt lefoglalta, majd 2005. július 18-án feljelentést tett a felperes ellen vámszabálysértés elkövetésének alapos gyanúja miatt. A lefoglalt ingóságokat a lefoglalást követően, 2005. július 18-tól 2008. február 15. napjáig, a vámhatóság által lefoglalt járművek telephelyre való szállítására valamint állagmegóvással egybekötött tárolására szerződéses kötelezettséget vállaló beavatkozó alvállalkozója az .. tárolta.

A Debreceni Városi Bíróság 2007. május 16-án kelt és jogerős 41.Sze.2766/2005/12. számú végzésével megszüntette a felperes ellen indult eljárást arra tekintettel, hogy a vámszabálysértés elkövetésekor nem a felperes, hanem házastársa használta a gépjárművet, így a vámszabálysértést nem a felperes követte el, ezért nem kötelezhető a gépjármű szakértői vizsgálatával összefüggésben felmerült szakértői díj, valamint a szállítási és tárolási költség megfizetésére.

A Vám- és Pénzügyőrség Debreceni Fővámhivatala a felperes házastársa ellen vámszabálysértés alapos gyanúja miatt indult eljárást ezt követően - elévülés miatt - megszüntette. Egyidejűleg elrendelte a gépjármű és indítókulcsa elkobzását, mivel a gépjármű birtoklása szakvélemény által alátámasztottan jogellenes volt.

A Hajdú-Bihar Megyei Főügyészség óvást nyújtott be az elkobzást elrendelő rendelkezés ellen. A Debreceni Városi Bíróság 2008. január 3-án kelt 76.Szo.5759/2007/3. számú végzésével, a szabálysértési hatóságot a gépjármű és indítókulcsa elkobzásának megszüntetésére és azok kiadására kötelezte. Megállapította, hogy a gépjármű tulajdonosának birtokláshoz való joga arra tekintettel, hogy a gépjármű műszaki tulajdonságai miatt nem felel meg a hatályos rendelkezéseknek, nem korlátozható és nem jogellenes. Ezt követően a Fővámhivatal 2008. január 30-i határozatában a gépjármű és indítókulcsa lefoglalását megszüntette, és kiadni rendelte azokat a felperesnek, amelyre 2008. február 15-én került sor.

A felperes kereseti kérelmében 270.969 forint és 2005. július 16-ától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kárigénye a gépjárműben a tárolás miatt bekövetkezett 235.969 forint értékcsökkenésből, és a perindítást megelőzően beszerzett magánszakértői vélemény 35.000 forintos díjából tevődött össze.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 51.000 forint tőkét és 2005. július 16. napjától járó késedelmi kamatát, valamint 20.200 forint perköltséget, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság a perbeli gépjármű szakszerűtlen tárolásával okozati összefüggésben az igazságügyi szakértő által megállapított 51.000 forint értékcsökkenés megfizetését tartotta indokoltnak, figyelemmel arra is, hogy a gépjármű 2005. július 16-i lefoglaláskori állapota az azonos korú és futásteljesítményű járművek átlagos állapotától jelentősen elmaradt. A magánszakértői vélemény díját nem kártérítésként, hanem perköltségként vette figyelembe, és arról a pernyertesség-pervesztesség arányának megfelelően rendelkezett.

A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő marasztalás tőkeösszegét 16.000 forintra leszállította, amely után az alperes 2006. november 1-től kezdődően köteles az első fokú ítéletben meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére. Mellőzte az alperes perköltség megfizetésére kötelezését, és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 forint elsőfokú eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 18.000 forint kereseti illetéket. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 6.000 forint fellebbezési eljárási költséget, valamint az államnak külön felhívásra 15.300 forint fellebbezési illetéket.

A másodfokú bíróság a Ptk. 339. § (1) bekezdése és a 349. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes jogértelmezési tévedése nem minősült olyan kirívó és egyértelmű jogszabálysértésnek, amely a kártérítő felelősségét megalapozhatná. A 10/2000. (III.24.) PM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján kifejtette: az alperestől elvárható volt, hogy szakmai tapasztalattal rendelkező céget bízzon meg a tárolással, az alperesi beavatkozónak pedig jogszabályból eredő kötelezettsége volt, hogy a szakmai előírásoknak megfelelően tárolja a lefoglalt gépjárművet úgy, hogy abban, az avulást meghaladó értékcsökkenés ne következzen be.

Rámutatott, hogy az avulás, mint természetes értékcsökkenés nem tartozik a tárolás szakszerűtlenségével összefüggő kár fogalmi körébe, ezért a Ptk. 305. § (1) bekezdéséből következően a természetes elhasználódás miatti értékcsökkenés folytán nem illeti meg kártérítés a felperest, mert ezzel jogalap nélküli vagyoni előnyhöz jutna, ugyanis az a felperesi használat esetén is bekövetkezett volna. Az sem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét, hogy a gépjármű műszaki érvényessége lejárt az elkobzás foganatosításának ideje alatt. Utalt arra is, hogy az 1988. évi I. törvény és az 5/1990. (IV.12.) Köhém. rendelet szabályai szerint - figyelemmel .. szakértői véleményére is - az engedély nélküli átalakítás miatt a felperes gépkocsija egyébként sem vehetett volna részt a közúti forgalomban. Tehát a felperes az elkobzáskori műszaki állapotban azt jogszerűen nem használhatta volna. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg a kár összegszerűségét 51.000 forintban.