32014L0062[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/62/EU irányelve ( 2014. május 15. ) az euro és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/62/EU IRÁNYELVE

(2014. május 15.)

az euro és más pénznemek hamisítás elleni, büntetőjog általi védelméről, valamint a 2000/383/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 83. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1) Az euroövezethez tartozó tagállamok közös valutájaként az euro az Unió gazdaságának és az uniós polgárok életének fontos tényezőjévé vált. Mivel az euro 2002-es bevezetése óta azonban e pénznem a pénzhamisítás területén aktív bűnszervezetek egyik állandó célpontja, az euro hamisítása legalább 500 millió EUR pénzügyi veszteséget okozott. Az Unió egészének érdeke, hogy fellépjen az euro hitelességét a hamisításon keresztül veszélyeztető bármely tevékenységgel szemben, és szankcionálja azt.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv szabályozási minimumokat állapít meg a bűncselekmények és szankciók meghatározása tekintetében az euro és más pénznemek hamisításának területén. Emellett közös rendelkezéseket vezet be az e bűncselekmények elleni küzdelem erősítése és a velük kapcsolatos nyomozás javítása, valamint a hamisítás elleni jobb együttműködés biztosítása érdekében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a) "pénz": olyan bankjegy és érme, amely törvényes fizetőeszköz, beleértve az eurobankjegyeket és euroérméket, amelyek a 974/98/EK rendeletnek megfelelően törvényes fizetőeszközök;

b) "jogi személy": minden, az alkalmazandó jog értelmében jogi személyiséggel rendelkező jogalany, kivéve az államokat és a közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi testületeket, valamint a közjogi nemzetközi szervezeteket.

3. cikk

Bűncselekmények

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy szándékos elkövetés esetén a következő magatartások bűncselekményként legyenek büntetendők:

a) pénz hamisítása vagy meghamisítása, a felhasznált eszközöktől függetlenül;

b) hamis vagy hamisított pénz csalárd forgalomba hozatala;

c) hamis vagy hamisított pénz behozatala, kivitele, szállítása, elfogadása vagy megszerzése forgalomba hozatal céljából, annak tudatában, hogy az hamis;

d) a következők csalárd előállítása, elfogadása, megszerzése vagy birtoklása:

i. pénz hamisítására vagy meghamisítására különösen alkalmas szerszámok, tárgyak, számítógépes programok, adatok vagy egyéb eszközök; vagy

ii. biztonsági jellemzők, úgy mint hologramok, vízjelek vagy a pénz más, a hamisítás elleni védelmet szolgáló alkotórészei.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett magatartás büntetendő legyen azon bankjegyek és érmék vonatkozásában is, amelyeket engedélyezett berendezések vagy anyagok felhasználásával, az illetékes hatóságok pénz- vagy érmekibocsátásra vonatkozó jogainak, illetve a kibocsátás feltételeinek megsértésével állítanak vagy állítottak elő.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett magatartás büntetendő legyen azon bankjegyek és érmék vonatkozásában is, amelyeket még nem bocsátottak ki, de amelyeket törvényes fizetőeszközként történő forgalomba hozatalra szánnak.

4. cikk

Felbujtás, bűnsegély és kísérlet

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy bűncselekményként büntetendő legyen a 3. cikkben említett bűncselekmények elkövetésére való felbujtás és az azok elkövetéséhez nyújtott bűnsegély.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy bűncselekményként büntetendő legyen a 3. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában, illetve a 3. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett magatartások vonatkozásában a 3. cikk (2) bekezdésében és a 3. cikk (3) bekezdésében említett bűncselekmény elkövetésének kísérlete.

5. cikk

Természetes személyekkel szemben alkalmazható szankciók

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. és 4. cikkben említett magatartások hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal legyenek büntetendők.

(2) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában, a 3. cikk (2) bekezdésében és a 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett magatartások vonatkozásában a 3. cikk (3) bekezdésében említett bűncselekmények szabadságvesztéssel járó maximális szankcióval legyenek büntetendők.

(3) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett bűncselekményekre, valamint a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett magatartások vonatkozásában a 3. cikk (3) bekezdésében említett bűncselekményekre vonatkozó büntetési tétel felső határa legalább nyolc év szabadságvesztés legyen.

(4) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett bűncselekményekre, valamint a 3. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett magatartások vonatkozásában a 3. cikk (3) bekezdésében említett bűncselekményekre vonatkozó büntetési tétel felső határa legalább öt év szabadságvesztés legyen.

(5) A 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett bűncselekmény vonatkozásában a tagállamok az e cikk (4) bekezdésében említettektől eltérő, hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókat is meghatározhatnak, ideértve a pénzbüntetéseket és a szabadságvesztést, amennyiben a hamis vagy hamisított pénzt úgy vették át, hogy az adott személy nem tudott a pénz hamis vagy hamisított voltáról, de e tény tudatában adta tovább.

6. cikk

A jogi személyek felelőssége

(1) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek a 3., illetve a 4. cikkben említett bármely bűncselekményért, amelyet akár saját nevében eljárva, akár a jogi személy valamely szervének tagjaként eljárva olyan személy követett el a jogi személy javára, aki a jogi személyen belül a következők egyikén alapuló vezető tisztséget tölt be:

a) a jogi személy képviseletének joga;

b) a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga; vagy

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés joga.

(2) A tagállamok biztosítják továbbá, hogy a jogi személyek felelősségre vonhatók legyenek, amennyiben az e cikk (1) bekezdésében említett valamely személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé, hogy egy neki alárendelt személy az adott jogi személy javára a 3., illetve a 4. cikkben említett valamely bűncselekményt elkövesse.

(3) A jogi személynek az e cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott felelőssége nem zárja ki a büntetőeljárást azon természetes személyek ellen, akik a 3., illetve a 4. cikkben említett bűncselekmények valamelyikét tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként követik el.

7. cikk

A jogi személyekkel szemben alkalmazható szankciók

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a 6. cikk alapján felelősségre vont jogi személy olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyen sújtható, amelyek magukban foglalják a büntetőjogi és nem büntetőjogi pénzbüntetéseket, továbbá esetlegesen például a következő egyéb szankciókat:

a) kizárás az állami kedvezményekből és támogatásokból;

b) gazdasági tevékenységek gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

c) bírósági felügyelet alá helyezés;

d) a bíróság által elrendelt megszüntetés;

e) a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

8. cikk

Joghatóság

(1) Minden tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megállapítsa joghatóságát a 3. és 4. cikkben említett bűncselekmények tekintetében, amennyiben:

a) a bűncselekményt egészben vagy részben a területén követték el; vagy

b) az elkövető a tagállam egyik állampolgára.

(2) Minden olyan tagállam, amelynek pénzneme az euro, meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megállapítsa joghatóságát a 3. és 4. cikkben említett, a területén kívül elkövetett bűncselekmények tekintetében legalább azokban az esetekben, amikor azok az euróval kapcsolatosak, és amennyiben

a) az elkövető az adott tagállam területén tartózkodik és nem adták ki más államnak; vagy

b) az adott tagállam területén a bűncselekménnyel kapcsolatos hamis vagy hamisított eurobankjegyeket vagy -érméket derítettek fel.

A 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, illetve - amennyiben azok a 3. cikk (1) bekezdésnek a) pontjára vonatkoznak -, a 3. cikk (2) és (3) bekezdésében említett bűncselekményekkel, valamint az ilyen bűncselekmények elkövetésére való felbujtással, az azok elkövetéséhez nyújtott bűnsegéllyel, és az azok elkövetésének kísérletével kapcsolatos vádemelés érdekében a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy joghatóságuk ne legyen alárendelve annak a feltételnek, hogy a cselekmények elkövetésük helyén bűncselekménynek minősülnek-e.

9. cikk

Nyomozati eszközök

A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy olyan hatékony nyomozati eszközök álljanak a 3. és 4. cikkben említett bűncselekmények ügyében folytatott nyomozásért vagy vádemelésért felelős személyek, egységek vagy szolgálatok rendelkezésére, mint amilyeneket a szervezett bűnözés vagy egyéb súlyos bűncselekmények esetében alkalmaznak.

10. cikk

A hamis vagy hamisított eurobankjegyeknek és -érméknek a hamisítványok elemzése és felderítése céljából történő átadására vonatkozó kötelezettség

A tagállamok biztosítják, hogy büntetőeljárások során haladéktalanul sor kerülhessen a hamisgyanús eurobankjegyek és -érmék megvizsgálására a nemzeti analizáló központ, illetve a nemzeti érmeanalizáló központ részéről a további hamisítványok elemzése, azonosítása és felderítése céljából. Az illetékes hatóságok a szükséges mintákat késedelem nélkül, de legkésőbb a büntetőeljárással kapcsolatos jogerős döntés meghozatalával egyidőben kötelesek átadni.

11. cikk

Statisztikák

A tagállamok legalább kétévente továbbítják a Bizottságnak a 3. és 4. cikk szerinti bűncselekmények számára, valamint a 3. és 4. cikkben meghatározott bűncselekmények miatt vádemelés alatt álló és elítélt személyek számára vonatkozó adatokat.

12. cikk

A Bizottság jelentéstételi és felülvizsgálati kötelezettsége

2019. május 23-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról. A jelentés értékeli, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg az irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A jelentést szükség esetén jogalkotási javaslat kíséri.

13. cikk

A 2000/383/IB kerethatározat felváltása

Azon tagállamok vonatkozásában, amelyekre nézve ezen irányelv kötelező, a 2000/383/IB kerethatározat helyébe lép, az említett kerethatározat nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

Azon tagállamok tekintetében, amelyekre nézve ezen irányelv kötelező, a 2000/383/IB kerethatározatra való hivatkozásokat az ezen irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.

14. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2016. május 23-ig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek a szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

15. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

16. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2014. május 15-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) HL C 179., 2013.6.25., 9. o.

(2) HL C 271., 2013.9.19., 42 o.

(3) Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. május 6-i határozata.

(4) A Tanács 1998. május 3-i 974/98/EK rendelete az euro bevezetéséről (HL L 139., 1998.5.11., 1. o.).

(5) A Tanács 2001. június 28-i 1338/2001/EK rendelete az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról (HL L 181., 2001.7.4., 6. o.).

(6) A Tanács 2001. június 28-i 1339/2001/EK rendelete az euro pénzhamisítás elleni védelméhez szükséges intézkedések megállapításáról szóló 1338/2001/EK rendelet hatásainak az eurót közös valutaként el nem fogadó tagállamokra történő kiterjesztéséről (HL L 181., 2001.7.4., 11. o.).

(7) A Nemzetek Szövetsége szerződéseinek gyűjteménye (1931), 2623. szám, 372. o.

(8) A Tanács 2000. május 29-i 2000/383/IB kerethatározata az euro bevezetésével kapcsolatos pénzhamisítás elleni, büntetőjogi és egyéb szankciókkal megvalósuló védelem megerősítéséről (HL L 140., 2000.6.14., 1. o.).