62011CJ0292[1]

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2014. január 15. Európai Bizottság kontra Portugál Köztársaság. Fellebbezés - A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítéletének végrehajtása - Kényszerítő bírság - Megfizetés iránti felszólítás - A kötelezettségszegés eredetéül szolgáló nemzeti jogszabály hatályon kívül helyezése - A tagállam által a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítése érdekében hozott intézkedések Bizottság általi értékelése - Korlátok - A Bíróság és a Törvényszék közötti hatáskörmegosztás. C-292/11. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2014. január 15. ( *1 )

"Fellebbezés - A Bíróság kötelezettségszegést megállapító ítéletének végrehajtása - Kényszerítő bírság - Megfizetés iránti felszólítás - A kötelezettségszegés eredetéül szolgáló nemzeti jogszabály hatályon kívül helyezése - A tagállam által a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítése érdekében hozott intézkedések Bizottság általi értékelése - Korlátok - A Bíróság és a Törvényszék közötti hatáskörmegosztás"

A C-292/11. P. sz. ügyben,

az Európai Bizottság (képviselik: P. Hetsch, P. Costa de Oliveira és M. Heller, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2011. június 8-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Inez Fernandes és J. Arsénio de Oliveira, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

támogatja:

a Cseh Köztársaság (képviselik: M. Smolek és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben),

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselik: T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben),

a Görög Köztársaság (képviselik: A. Samoni-Bantou és I. Pouli, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg),

a Spanyol Királyság (képviseli: N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben),

a Francia Köztársaság (képviselik: G. de Bergues, A. Adam, J. Rossi és N. Rouam, meghatalmazotti minőségben),

a Holland Királyság (képviselik: C. Wissels és M. Noort, meghatalmazotti minőségben),

a Lengyel Köztársaság (képviselik: M. Szpunar és B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben),

a Svéd Királyság (képviseli: A. Falk, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozók a fellebbezési eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, K. Lenaerts elnökhelyettes, A. Tizzano (előadó), R. Silva de Lapuerta, M. Ilešič, Juhász E., A. Borg Barthet, C. G. Fernlund és J. L. da Cruz Vilaça tanácselnökök, A. Rosas, G. Arestis, A. Arabadjiev, C. Toader, E. Jarašiūnas és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. március 5-i tárgyalásra,

a főtanácsnok indítványának a 2013. május 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke T-33/09. sz., Portugália kontra Bizottság ügyben 2011. március 29-én hozott ítéletének (EBHT 2011., II-1429. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a Bíróság C-70/06. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. január 10-én hozott ítélete (EBHT 2008., I-1. o., a továbbiakban: 2008. évi ítélet) végrehajtásaként esedékes kényszerítő bírságok megfizetése iránti felszólításról szóló, 2008. november 25-i C(2008) 7419 végleges bizottsági határozatot (a továbbiakban: vitatott határozat).

A jogvita előzményei

2 A Bíróság a C-275/03. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2004. október 14-én hozott ítéletében (a továbbiakban: 2004. évi ítélet) kimondta, hogy "a Portugál Köztársaság - mivel nem helyezte hatályon kívül a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jog vagy az azt átültető nemzeti szabályok megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítést vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától függővé tévő, 1967. november 21-i 48051. sz. törvényrendeletet [a továbbiakban: 48051. sz. törvényrendelet] - nem teljesítette az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv[ből] [HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o. ] [...] eredő kötelezettségeit".

3 A Bizottság, mivel úgy vélte, hogy a Portugál Köztársaság ezen ítéletnek nem tett eleget, úgy határozott, hogy az EK 228. cikk (2) bekezdése alapján keresetet indít a 2004. évi ítéletben előírt kötelezettségek be nem tartása miatt.

4 A Bíróság a 2008. évi ítélet 16. és 17. pontjában megállapította, hogy a 2004. évi ítélet rendelkező részének szövegére figyelemmel annak megállapítása érdekében, hogy a Portugál Köztársaság elfogadta-e az ez utóbbi ítélet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, azt kell megvizsgálni, hogy hatályon kívül helyezték-e a 48051. sz. törvényrendeletet. E tekintetben a Bíróság a 2008. évi ítélet 19. pontjában megállapította, hogy a Portugál Köztársaság a 2005. július 13-i indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor még nem helyezte hatályon kívül e törvényrendeletet. A Bíróság ezenkívül ugyanezen ítélet 36. pontjában rámutatott arra, hogy amint e tagállam meghatalmazottja a 2007. július 5-i tárgyaláson megerősítette, az említett törvényrendelet ebben az időpontban még hatályban volt.

5 A Bíróság a 2008. évi ítélete rendelkező részének 1. pontjában ezért úgy határozott, hogy "[a] Portugál Köztársaság - mivel nem helyezte hatályon kívül a [48051. sz. törvényrendeletet] - nem fogadta el a [2004. évi ítélet] végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és [ennélfogva] nem teljesítette az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit".

6 A Bíróság a 2008. évi ítélete rendelkező részének 2. pontjában továbbá úgy határozott, hogy "[a] Portugál Köztársaság köteles a [2004. évi ítéletben] foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések megtételében való késedelemért a jelen ítélet kihirdetésétől az említett [2004. évi ítéletben] foglaltak teljesítéséig napi 19392 euró összegű kényszerítő bírságot fizetni az [Európai Közösségek] Bizottságának az »Európai Közösség saját forrásai« számlára".

7 A Portugál Köztársaság 2007. december 31-én, azaz a 2008. évi ítélet kihirdetését néhány nappal megelőzően elfogadta az állam és más közjogi szervezetek szerződésen kívüli polgári jogi felelősségi rendszerének bevezetéséről szóló 67/2007. sz. törvényt (Diário da República, 1. sorozat, 251. szám, 2007. december 31., 9117. o., a továbbiakban: 67/2007. sz. törvény), amely többek között a törvényhozási, igazságszolgáltatási és közigazgatási feladatok gyakorlása során okozott károkat szabályozza. E törvény, amelynek 5. cikke hatályon kívül helyezte a 48051. sz. törvényrendeletet, 2008. január 30-án lépett hatályba.

8 A Portugál Köztársaság képviselői 2008. január 28-án a Bizottság meghatalmazottjaival tartott találkozón úgy érveltek, hogy a 48051. sz. törvényrendeletet hatályon kívül helyező 67/2007. sz. törvény elfogadásával e tagállam már elfogadott minden, a 2004. évi ítélet végrehajtásához szükséges intézkedést, következésképpen a Portugál Köztársaság csak azon összegeket köteles megfizetni, amelyek a 2008. évi ítélet kihirdetésének időpontjától, azaz 2008. január 10-től a 67/2007. sz. törvény hatálybalépésének időpontjáig, azaz 2008. január 30-ig terjedő időszakra vonatkoznak. A Bizottság ellenben lényegében úgy vélte, hogy e törvény nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő és teljes végrehajtására alkalmas intézkedésnek.

9 A Bizottság 2008. július 15-én levelet intézett a Portugál Köztársasághoz, amelyben - mivel úgy vélte, hogy ez utóbbi még nem fogadta el valamennyi, a 2004. évi ítélet végrehajtásához szükséges intézkedést - a 2008. évi ítélet végrehajtásaként esedékes kényszerítő bírságok címén a 2008. január 10-től május 31-ig tartó időszakra vonatkozóan 2753664 eurót kitevő összeg megfizetésére szólított fel.

10 A Portugál Köztársaság a Bizottság említett levelére 2008. augusztus 4-én válaszolt. Megismételte álláspontját, miszerint a 67/2007. sz. törvény megfelel a 2004. évi ítéletnek, és kijelentette, hogy mindamellett elfogadta a 67/2007. sz. törvényt módosításáról szóló, 2008. július 17-i 31/2008. sz. törvényt (a továbbiakban: 31/2008. sz. törvény), hogy elkerülje az azzal kapcsolatos vita elhúzódását, hogy a 67/2007. sz. törvényt hogyan kell értelmezni.

11 A Bizottság a vitatott határozatban lényegében egyrészről azt állapította meg, hogy a 67/2007. sz. törvény nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő végrehajtásának, másrészről pedig, hogy 2008. július 18-án, azaz a 31/2008. sz. törvény hatálybalépésének napján a Portugál Köztársaság végül végrehajtotta ezen ítéletet. A Bizottság ennélfogva megismételte a 2008. július 15-i levelében foglalt, a kényszerítő bírság megfizetésére való felszólítást, és ezenkívül további, a 2008. június 1-jétől július 17-ig tartó időszaknak megfelelő 911424 eurót kitevő összeg megfizetését követelte.

A megtámadott ítélet

12 A Portugál Köztársaság keresetet nyújtott be a Törvényszékhez a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

13 A Törvényszék a megtámadott ítéletben előzetesen megvizsgálta, hogy van-e hatásköre ilyen kereset elbírálására.

14 E célból a megtámadott ítélet 62. pontjában először is emlékeztetett arra, hogy a Bizottság feladata az Unió költségvetésébe fizetendő összegek behajtása a Bíróságnak az EK 228. cikk (2) bekezdése alapján hozott, valamely tagállamot elmarasztaló ítéletének végrehajtásaképpen.

15 Ezt követően a megtámadott ítélet 63-65. pontjában rámutatott arra, hogy mivel az EK-Szerződés nem ír elő semmilyen különös rendelkezést valamely tagállam és a Bizottság között ilyen elmarasztaló ítélet miatt kialakult jogviták rendezését illetően, az EK-Szerződésben előírt jogorvoslati lehetőségeket kell alkalmazni. Következésképpen a Törvényszék szerint az a határozat, amelyben a Bizottság meghatározza a tagállam által a Bíróság általi elmarasztalását követően kényszerítő bírság címén fizetendő összeget, alkalmas arra, hogy az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezze. Ennélfogva a Törvényszék megállapította, hogy az EK 225. cikk (1) bekezdésének első albekezdése alapján hatáskörrel rendelkezik ilyen kereset elbírálására.

16 Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 66. és 67. pontjában kifejtette, hogy a Törvényszék e hatáskörében eljárva nem gyakorolhatja jogtalanul a Bíróság számára az EK 226. cikk és az EK 228. cikk által fenntartott kizárólagos hatáskört, és így nem határozhat a tagállamnak az EK-Szerződésből eredő kötelezettségei megsértésére vonatkozó olyan kérdésről, amely vonatkozásában a Bíróság előzetesen nem hozott döntést.

17 Ezen előzetes megfontolások alapján a Törvényszék először is a megtámadott ítélet 68. és 69. pontjában a 2004. évi ítélet rendelkező részének - a 2008. évi ítélet 16-19. pontjában a Bíróság által kifejtett indokolás fényében értelmezett - szövegére támaszkodva kimondta, hogy ahhoz, hogy teljesítse a 2004. évi ítéletben foglaltakat, elegendő, ha a Portugál Köztársaság hatályon kívül helyezi a 48051. sz. törvényrendeletet, és hogy a kényszerítő bírságot e hatályon kívül helyezésig kell fizetni.

18 A Törvényszék a megtámadott ítélet 71. és 72. pontjában ebből arra következtetett, hogy a Bizottság megsértette a 2008. évi ítélet rendelkező részét, azzal, hogy egyrészről úgy vélte, hogy az említett törvényrendeletet hatályon kívül helyező 67/2007. sz. törvény elfogadása nem minősül a 2004. évi ítélet megfelelő végrehajtásának, másrészről pedig, hogy a Portugál Köztársaság csak 2008. július 18-án, azaz a 31/2008. sz. törvény hatálybalépésének napján tett eleget ezen ítéletnek. Ezen okból a Törvényszék úgy határozott, hogy a vitatott határozatot meg kell semmisíteni.

19 Másodszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 80. és az azt követő pontjaiban megvizsgálta a Bizottság azon érvét, miszerint a Bíróság a 2004. évi és a 2008. évi ítélettel az első ítéletben megállapított kötelezettségszegés megszüntetése érdekében nemcsak azt követelte a Portugál Köztársaságtól, hogy helyezze hatályon kívül a 48051. sz. törvényrendeletet, hanem tágabb értelemben azt is, hogy a nemzeti jogszabályt feleltesse meg a 89/655 irányelv követelményeinek. Következésképpen a Bizottság szerint a kifogásolt kötelezettségszegés mindaddig fennállt, amíg a portugál nemzeti jog az uniós jog megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítés megítélését vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától tette függővé.

20 E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 81. és 82. pontjában kimondta, hogy a Bizottság a tagállam által a Bíróság kényszerítő bírságot kiszabó ítéletének végrehajtása érdekében hozott intézkedések értékelésére vonatkozó jogkörében eljárva nem sértheti a tagállamoknak az EK 226. cikkben előírt eljárásból eredő eljárási jogait, sem pedig a Bíróság azon kizárólagos hatáskörét, hogy valamely nemzeti jogszabálynak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon.

21 Különösen a Törvényszék a megtámadott ítélet 88. pontjában megállapította, hogy a tagállamok jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, valamint magatartásuk megítélése csak a Bíróságnak az EK 226-EK 228. cikk alapján hozott ítéletéből következhet.

22 Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 89. pontjában kimondta, hogy a Bizottság a 2008. évi ítélet végrehajtásának vizsgálata keretében nem határozhatott úgy, hogy a 67/2007. sz. törvény nem összeegyeztethető az uniós joggal, majd ebből nem vonhatott le következtetéseket a Bíróság által megállapított kényszerítő bírság kiszámítása érdekében. A Törvényszék ugyanebben a pontban hozzátette, hogy a Bizottságnak, amennyiben úgy ítélte meg, hogy az új törvény által bevezetett jogi szabályozás nem minősül a 89/665 irányelv megfelelő átültetésének, meg kellett volna indítania az EK 226. cikkben előírt eljárást.

23 Harmadszor az elsőfokú bíróság a megtámadott ítélet 90. pontjában megállapította, hogy az, ha a Bizottságnak nagyobb mérlegelési mozgásteret biztosítanának valamely, az EK 228. cikk (2) bekezdése alapján hozott ítélet végrehajtására hozott intézkedések értékelését illetően, azzal a következménnyel járna, hogy azt követően, hogy valamely tagállam vitatta a Bizottságnak a Bíróság ítélete rendelkező részének szövegén túlmenő értékelését, a Törvényszéknek elkerülhetetlenül határoznia kellene valamely nemzeti szabályozásnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről. Márpedig az ilyen értékelés a Bíróság kizárólagos hatáskörébe, és nem a Törvényszék hatáskörébe tartozik.

24 E megfontolásokra tekintettel a Törvényszék a Portugál Köztársaság keresetének helyt adott, és a vitatott határozatot megsemmisítette.

A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

25 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- véglegesen határozzon a fellebbezés tárgyát képező kérdésekről, valamint a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetet utasítsa el, és

- a Portugál Köztársaságot kötelezze az első- és másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

26 A Portugál Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság a fellebbezést utasítsa el, és a Bizottságot kötelezze mind az elsőfokú, mind pedig a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

27 A Bíróság elnöke 2011. október 27-i végzésével engedélyezte a Cseh Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Lengyel Köztársaság és a Svéd Királyság számára, hogy a Portugál Köztársaság kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkozzanak.

A fellebbezésről

Az első jogalapnak a Bizottság, illetve a Törvényszék hatásköreire vonatkozó, első részéről

A felek érvei

28 A Bizottság lényegében vitatja a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 82-89. pontjában kifejtett értelmezését, amely szerint a Bíróság által az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján hozott ítélet végrehajtása érdekében valamely tagállam által elfogadott új jogszabály tartalmának értékelése minden esetben a Bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a Bizottság és az említett tagállam közötti nézeteltérés esetén az EUMSZ 258. cikk szerinti új eljárás tárgyát kell képeznie.

29 A Törvényszék ezen értelmezést elfogadva így tévesen korlátozta mind a Bizottságnak az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján kiszabott kényszerítő bírságok behajtása keretében fennálló hatásköreit, mind pedig a saját, a Bizottság aktusainak bírósági felülvizsgálatára vonatkozó hatásköreit.

30 Először is a Törvényszék, azáltal hogy a megtámadott ítélet 87-89. pontjában kizárta annak lehetőségét, hogy a Bizottság értékelje a 67/2007. sz. törvény tartalmát annak megállapítása érdekében, hogy a Portugál Köztársaság megfelelően hajtotta-e végre a 2004. évi ítéletet, és így véget vetett-e a kötelezettségszegésnek, jogellenesen korlátozta a Bizottságnak az Unió költségvetésének végrehajtására és a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás hatékony érvényesülésének biztosítására vonatkozó hatásköreit az egyszerűen annak megállapítására irányuló "tisztán formai vizsgálatra", hogy a 48051. sz. törvényrendeletet hatályon kívül helyezték-e, vagy sem. E megközelítés szerint ugyanis a Bizottságnak, amikor azt vizsgálja, hogy az érintett tagállam által elfogadott intézkedések lehetővé teszik-e, hogy a tagállam teljesítse a Bíróság ítéletében foglaltakat, az e tagállam által hozott új intézkedések elfogadásának megállapítására kellene szorítkoznia, és tartózkodnia kellene attól, hogy konkrétan megvizsgálja, vajon ezen intézkedések alkalmasak-e az említett ítélet végrehajtására.

31 Ezenkívül - a Bizottság és valamely tagállam közötti, azon kérdéssel kapcsolatos nézeteltérés esetén, hogy a tagállam által elfogadott jogszabály lehetővé teszi-e ez utóbbi számára, hogy megfeleljen az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján hozott ítéletnek -, ha a Bizottság nem vizsgálhatná meg e jogszabályt, hogy meggyőződjön arról, hogy az megfelel a Bíróság előírásainak, és ennélfogva köteles lenne - amint a Törvényszék állítja - arra, hogy az EUMSZ 258. cikk alapján újból keresettel forduljon a Bírósághoz, hogy az új rendelkezéseket a Bíróság felülvizsgálatának vesse alá, a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásoknak és különösen a kényszerítő bírságnak a hatékonysága kerülne veszélybe.

32 Másodszor a Bizottság előadja, hogy tévesen korlátozták a Törvényszék arra vonatkozó hatáskörét, hogy a vitatott határozat jogszerűségének vizsgálata keretében felülvizsgálja a Bizottságot.

33 Különösen a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia a Portugál Köztársaság által elfogadott új jogszabálynak a Bizottság általi értékelését, annak konkrét ellenőrzése érdekében, hogy ezen intézmény a vitatott határozattal valóban a kötelezettségszegés tárgyának keretében maradt-e, és a kötelezettségszegés fennállására vonatkozó értékelése során nem követett-e el hibákat.

34 A Törvényszék viszont "tisztán formai" felülvizsgálat elvégzésére szorítkozott, amikor a megtámadott ítélet 84. pontjában pusztán azt állapította meg, hogy az érintett tagállam helyzete, amelyet a Bíróság a 89/665 irányelvvel nem összeegyeztethetőnek ítélt, az új törvény, azaz a 67/2007. sz. törvény puszta elfogadását követően megváltozott - amely törvény "lényeges módosításokat" tartalmaz a 48051. sz. törvényrendeletből eredő korábbi szabályozáshoz viszonyítva -, éspedig azon kérdéstől függetlenül, hogy ezen intézkedés ténylegesen véget vetett-e a Bíróság által megállapított kötelezettségszegének.

35 Márpedig annak lehetővé tétele, hogy a Törvényszék így korlátozza felülvizsgálati jogkörét, annak elfogadását jelentené, hogy a Bíróságnak az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján hozott ítéletét követően a tagállam által elfogadott bármely új intézkedés szisztematikusan szükségessé teszi új, az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás megindítását. E megoldás, azonkívül, hogy veszélyeztetné az említett rendelkezések hatékonyságát, mindenképpen ellentétes magának a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásoknak a logikájával.

36 A Portugál Köztársaság vitatja a Bizottság ezen érvelését.

A Bíróság álláspontja

37 Az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése értelmében, ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

38 Az említett cikk (2) bekezdése értelmében, ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem tette meg az ilyen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság a Bírósághoz fordulhat, hogy ez utóbbi ezen államot átalányösszeg és/vagy kényszerítő bírság megfizetésére kötelezze.

39 Az EUMSZ 258. cikkben bevezetett eljárással ellentétben, amely valamely tagállam uniós jogot sértő magatartásának megállapítására és megszüntetésére irányul (lásd a 15/76. és 16/76. sz., Franciaország kontra Bizottság egyesített ügyekben 1979. február 7-én hozott ítélet [EBHT 1979., 321. o.] 27. pontját, valamint a C-456/05. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2007. december 6-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-10517. o.] 25. pontját), az EUMSZ 260. cikk szerinti eljárás célja sokkal inkább körülhatárolt, mivel csak arra irányul, hogy a kötelezettségszegő tagállamot a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítésére ösztönözze (a C-304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-6263. o.] 80. pontja, valamint a C-514/07. P., C-528/07. P. és C-532/07. P. sz., Suède és társai kontra API és Bizottság egyesített ügyekben 2010. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-8533. o.] 119. pontja).

40 Következésképpen ez utóbbi eljárást a Bíróság ítéleteinek végrehajtására irányuló külön bírósági eljárásnak, más szóval végrehajtási eljárásnak kell tekinteni (a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 92. pontja). Következésképpen ilyen eljárás keretében csak azokat az EUM-Szerződés szerinti tagállami kötelezettségszegéseket lehet kezelni, amelyeket a Bíróság az EUMSZ 258. cikk alapján megalapozottnak talált (a C-457/07. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-8091. o.] 47. pontja).

41 Különösen, amikor a Bíróság az érintett tagállamot kényszerítő bírság megfizetésére kötelezi, az ezen állam által az ilyen ítéletnek való megfelelés érdekében hozott intézkedések vizsgálata és a kiszabott szankciók alapján fizetendő összegek behajtása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie azt, hogy a Bíróság az EUMSZ 258. és az EUMSZ 260. cikk alapján hozott ítéleteiben hogyan határolta be a kötelezettségszegést.

42 A jelen ügyben mind a 2004. évi ítélet rendelkező részéből, mind pedig a 2008. évi ítélet rendelkező részéből kitűnik, hogy a Bíróság által megállapított kötelezettségszegés a 48051. sz. törvényrendelet hatályon kívül helyezésének elmulasztásával kapcsolatos, amely törvényrendelet a közbeszerzésre vonatkozó uniós jog megszegése miatt kárt szenvedett személyeknek fizetendő kártérítés megítélését vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától tette függővé.

43 A Portugál Köztársaság a 2004. évi ítélet végrehajtása érdekében elfogadta a 67/2007. sz. törvényt. E törvény, amely a 2008. évi ítélet kihirdetését követően néhány nappal lépett hatályba, hatályon kívül helyezte a 48051. sz. törvényrendeletet.

44 A Bizottság az említett törvény megvizsgálását követően azonban úgy vélte, hogy az nem felel meg az uniós jognak, és ennélfogva nem biztosítja a 2004. évi ítélet megfelelő végrehajtását.

45 Ez a 67/2007. sz. törvény jogi hatályát és értelmezését illetően az említett intézmény és a Portugál Köztársaság közötti nézeteltérést eredményezett, amely a vitatott határozat meghozatalához vezetett, amelyben a Bizottság éppen e törvény hatásinak saját maga által való értelmezésére támaszkodva kiszámította a Bíróság által kiszabott kényszerítő bírság összegét.

46 A Bizottság ezáltal a 67/2007. sz. törvénynek a 89/665 irányelvvel való összeegyeztethetőségének kérdéséről határozott, miközben - amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 83-85. pontjában helyesen rámutatott - e törvény olyan felelősségi rendszert vezetett be, amely eltért a 48051. sz. törvényrendelettel bevezetett rendszertől, és amelyet a Bíróság korábban nem tudott megvizsgálni.

47 Márpedig kétségtelenül igaz, hogy - amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 81. pontjában lényegében rámutatott - a Bíróságnak valamely tagállamra kényszerítő bírságot kiszabó ítélete végrehajtásának keretében a Bizottságnak értékelni kell tudnia az elmarasztaló ítéletben foglaltak teljesítése céljából a tagállam által elfogadott intézkedéseket.

48 Amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 82. pontjában helyesen állapította meg, ezen értékelési jogkör gyakorlása azonban nem sértheti a Bíróság azon kizárólagos hatáskörét, hogy valamely nemzeti jogszabálynak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon.

49 Az EUMSZ 258-EUMSZ 260. cikkben foglalt szabályozás értelmében ugyanis a tagállamok jogainak és kötelezettségeinek meghatározása, valamint magatartásuk megítélése kizárólag a Bíróság ítéletéből következhet (a C-191/95. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1998. szeptember 29-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5449. o.] 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50 A Bíróság tehát e tekintetben kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, amelyet közvetlenül és kifejezetten a Szerződés ruházott rá, és amelyet a Bizottság nem gyakorolhat jogtalanul a Bíróság által az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján hozott ítélet végrehajtásának vizsgálata keretében.

51 Ugyanígy, amint a Törvényszék a megtámadott ítélet 90. pontjában helyesen rámutatott, a Törvényszék sem határozhat a Bizottság arra vonatkozó értékeléséről, hogy valamely, a Bíróság által korábban meg nem vizsgált nemzeti gyakorlat vagy szabályozás alkalmas-e arra, hogy biztosítsa az ilyen, kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtását. Ez esetben ugyanis a Törvényszéknek elkerülhetetlenül határoznia kellene az ilyen gyakorlat vagy szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, és így jogtalanul gyakorolná a Bíróság e tekintetben fennálló kizárólagos hatáskörét.

52 Ebből következik, hogy amikor a Bíróság által az EUMSZ 260. cikk alapján hozott ítélet végrehajtásának vizsgálata keretében a Bizottság és az érintett tagállam között nézeteltérés van azzal kapcsolatban, hogy valamely, a Bíróság által korábban meg nem vizsgált nemzeti gyakorlat vagy szabályozás alkalmas-e az ilyen ítélet végrehajtására, a Bizottság határozatot hozva nem döntheti el maga ezt e nézeteltérést, és nem vonhatja le ebből a kényszerítő bírság kiszámításával kapcsolatos következtetéseket.

53 Kétségtelen, hogy - amint a jelen ügyben is - ilyen határozattal szemben megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani a Törvényszékhez, és az utóbbi által hozott ítélet a Bírósághoz benyújtott fellebbezés tárgyát képezheti.

54 Az azonban, ha a Törvényszék ilyen eljárás keretében elemezné a Bizottság arra vonatkozó értékelését, hogy valamely, a Bíróság által még meg nem vizsgált nemzeti szabályozás vagy gyakorlat alkalmas-e, hogy biztosítsa a kötelezettségszegést megállapító ítélet megfelelő végrehajtását, a jelen ítélet 50. és 51. pontjában hivatkozott okokból nemcsak hogy sértené a Szerződés által a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokban a Bíróságra ruházott kizárólagos hatáskört, hanem jogtalanul korlátozná a Bíróság azon lehetőségét is, hogy felülvizsgálja azon ténymegállapításokat, amelyekre a Törvényszék az elemzését alapította, mivel a fellebbezés keretében a Bíróságnak nem feladata ezek vizsgálata.

55 Ezenkívül az, ha a Bizottság valamely, az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján hozott ítélet végrehajtása érdekében hozott intézkedések értékelését illetően nagyobb mérlegelési mozgásteret kapna, sértené a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások keretében a tagállamokat megillető, védelemhez való eljárási jogokat.

56 Az EUMSZ 258-EUMSZ 260. cikknek megfelelően ugyanis azon tagállamok, amelyek a Bizottság szerint nem teljesítették az uniós jogból eredő kötelezettségeiket, különösen a pert megelőző szakaszban kifejthetik álláspontjukat. Az eljárás e szakaszának éppen az a célja, hogy az érintett tagállamnak alkalma legyen eleget tenni a kötelezettségeinek, illetve hogy a Bizottság által felhozott kifogásokkal szemben érdemben hivatkozhasson védekezésül felhozott jogalapjaira (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet 67. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

57 A fentiekből következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben nem korlátozta jogellenesen a 2008. évi ítélet Portugál Köztársaság általi végrehajtásának vizsgálata keretében a Bizottságot megillető hatásköröket, és következésképpen a Bizottság által e tekintetben elvégzett értékelés felülvizsgálatára vonatkozó saját hatásköreit sem.

58 E körülmények között az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

Az első jogalapnak a Bíróság által a 2004. és 2008. évi ítéleteiben megállapított kötelezettségszegés meghatározására vonatkozó, második részéről

A felek érvei

59 Az első jogalap második részével a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel a 2008. évi ítélet rendelkező részét csak részben és formálisan értelmezte, és így jogellenesen korlátozta a Bíróság által mind a 2004. évi, mind pedig a 2008. évi ítéletben megállapított kötelezettségszegés tárgyát. A Törvényszék ugyanis a megtámadott ítélet 69. pontjában tévesen állapította meg azt, hogy e rendelkező résznek megfelelően a 2004. évi ítéletben foglaltak teljesítéséhez elég az, ha a Portugál Köztársaság hatályon kívül helyezi a 48051. sz. törvényrendelet, és hogy ennélfogva a kényszerítő bírságot csak e hatályon kívül helyezésig kell fizetni.

60 Ezzel szemben a Bizottság szerint a 2004. évi ítélet rendelkező része egyértelműen megköveteli az ezen ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések Portugál Köztársaság általi végrehajtását, amit a Törvényszéknek konkrétan meg kellett volna vizsgálnia, ahelyett hogy az említett törvényrendelet egyszerű hatályon kívül helyezésének megállapítására szorítkozott, amely hatályon kívül helyezés eredményeképpen a portugál belső jogban egyébként joghézag keletkezett.

61 A Bizottság tehát annak vizsgálata érdekében, hogy a Portugál Köztársaság teljesítette-e a 2008. évi ítélettel helybenhagyott 2004. évi ítéletben foglaltakat, helyesen elemezte a 67/2007. sz. törvénynek a 89/665 irányelvvel való összeegyeztethetőségét, és miután megállapította,, hogy a portugál jogszabályban a kártérítés megítélése továbbra is vétkesség vagy rosszhiszeműség bizonyításától függ,, helyesen következtetett a kötelezettségszegés fennállására.

62 A Portugál Köztársaság vitatja a Bizottság ezen érvelését.

A Bíróság álláspontja

63 Az első jogalap második része azon a téves előfeltevésen alapul, miszerint annak vizsgálata érdekében, hogy a Portugál Köztársaság teljesítette-e a 2008. évi ítélettel helybenhagyott 2004. évi ítéletben foglaltakat, a Bizottság helyesen határozott a 67/2007. sz. törvénynek a 89/665 irányelvvel való összeegyeztethetőségének kérdéséről.

64 Következésképpen a Bizottság által a vitatott határozatban elvégzett értékelés felülvizsgálata keretében a Törvényszéknek is konkrétan meg kellett volna vizsgálnia, hogy az említett törvény megfelel-e az uniós jognak.

65 Az első jogalap első részének vizsgálatából mindazonáltal kitűnik, hogy a Bizottság és a Törvényszék olyan körülmények között, mint a jelen ügyben is, nem gyakorolhatja jogtalanul a Bíróságnak az EUMSZ 258-EUMSZ 260. cikkben előírt, annak megállapítására vonatkozó kizárólagos hatáskörét, hogy valamely tagállam megszegte az uniós jogból eredő kötelezettségeit.

66 Ennélfogva nem róható a Törvényszék terhére, hogy tévesen alkalmazta a jogot, mivel elmulasztotta megvizsgálni a 67/2007. sz. törvény konkrét jogi hatályát.

67 E körülmények között a Bizottság által fellebbezésének alátámasztására felhozott első jogalap második részét el kell utasítani, és ennélfogva e jogalapot mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

A megtámadott ítélet elégtelen és ellentmondásos indokolására alapított, második jogalapról

A felek érvei

68 A Bizottság úgy érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet elégtelen és ellentmondásos indokolása alapján semmisítette meg a vitatott határozatot.

69 Ami az indokolás elégtelen jellegét illeti, a Bizottság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a vitatott határozat megsemmisítésekor kizárólag arra, a megtámadott ítélet 85. pontjában kiemelt körülményre támaszkodott, hogy e határozatban maga a Bizottság is elismerte, hogy a 67/2007. sz. törvény potenciálisan könnyebbé teszi az ajánlatkérő hatóság jogellenes cselekménye által kárt szenvedett ajánlattevők számára a kártérítést, beadványaiban pedig azt, hogy a portugál jogalkotó nem elégedett meg a 48051. sz. törvényrendelet hatályon kívül helyezésével, hanem e törvény által ez utóbbit új jogi szabályozással helyettesítette.

70 Az indokolás ellentmondásos jellegét illetően a Bizottság úgy érvel, hogy a Törvényszék - miközben a megtámadott ítélet 81. pontjában megállapította, hogy a Bizottságnak értékelni kell tudnia a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítése céljából a tagállam által elfogadott intézkedéseket, annak elkerülése érdekében, hogy a tagállam pusztán olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyek ugyanazon tartalommal rendelkeznek, mint a Bíróság ítéletének tárgyát alkotó intézkedések - ezen ítélet 87. pontjában korlátozta a Bizottság csupán annak megállapítására irányuló, tisztán formai vizsgálatot magában foglaló hatáskörét, hogy a 48051. sz. törvényrendeletet hatályon kívül helyezték-e, vagy sem.

71 A Portugál Köztársaság vitatja a Bizottság ezen érvelését.

A Bíróság álláspontja

72 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az ítélet indokolásából világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a Törvényszék érvelésének oly módon, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára, hogy megismerjék a hozott határozat indokait, és a Bíróságnak, hogy bírósági felülvizsgálatát gyakorolja (lásd különösen a C-202/07. P. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-2369. o.] 29. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

73 A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 68-91. pontjában szereplő indokolásában részletesen ismerteti a vitatott határozat megsemmisítésének indokait, következésképpen ezen indokolás megfelel az előző pontban említett feltételeknek.

74 Az ilyen indokolás ugyanis a jelen ügy körülményeinek logikus, koherens és átfogó vizsgálatán alapul, amely a megtámadott ítélet 68. pontjában a 2008. évi ítélet hatályának elemzésével kezdődik - az ítélet indokolásának és rendelkező részének fényében értelmezve -, és amely ugyanezen ítélet 73-90. pontjában azon indokok kifejtésével folytatódik, amelyek alapján a Törvényszék elutasította a Bizottság azon értelmezését, miszerint a Bizottság megvizsgálhatta a 67/2007. sz. törvénynek a 89/665 irányelvvel való összeegyeztethetőségét, és amely az említett ítélet 91. pontjában a vitatott határozat megsemmisítésével zárul.

75 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság tévesen állítja, hogy a Törvényszék egyetlen, a megtámadott ítélet 85. pontjában kifejtett indokkal igazolja az említett vitatott határozat megsemmisítését.

76 Ugyanígy nem fogadható el a Bizottság arra vonatkozó érve sem, hogy a megtámadott ítélet ellentmondásos indokoláson alapul.

77 E tekintetben ki kell emelni, hogy a megtámadott ítélet 81. pontjában a Törvényszék általánosan elismerte a Bizottság arra vonatkozó jogkörét, hogy értékelje a valamely tagállam által annak érdekében elfogadott intézkedéseket, hogy teljesítse a Bíróság által az EUMSZ 260. cikk alapján hozott ítéletben foglaltakat.

78 Meg kell azonban állapítani, hogy a Törvényszék az említett ítélet 82. pontjában megállapította, hogy e jogkör csak konkrét korlátok között gyakorolható, figyelemmel különösen a Bíróság azon kizárólagos hatáskörére, hogy valamely nemzeti jogszabálynak az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről határozzon.

79 Márpedig a Törvényszék éppen ezen előfeltevésből kiindulva állapította meg a megtámadott ítélet 83-88. pontjában, hogy a jelen ügyben azon tényre tekintettel, hogy a Bíróság a 2004. és 2008. évi ítéleteiben nem határozott a 67/2007. sz. törvénynek az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, a Bizottság nem volt jogosult arra, hogy saját maga végezzen el ilyen értékelést, sem pedig arra, hogy ebből következtetéseket vonjon le a kényszerítő bírság kiszámítása érdekében.

80 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék érvelése nem tartalmaz semmilyen elégtelen vagy ellentmondásos indokolást, és ennélfogva a Bizottság által fellebbezésének alátámasztására felhozott második jogalapot el kell utasítani.

81 A fentiekből következik, hogy a Bizottság által fellebbezésének alátámasztására felhozott két jogalap egyike sem fogadható el, ennélfogva a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

82 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint, amelyet az említett 184. cikk (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Portugál Köztársaság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen eljárás költségeinek viselésére. Az említett szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amelyet a fellebbezési eljárásban szintén alkalmazni kell, úgy kell határozni, hogy a jelen eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi saját költségein túl a Portugál Köztársaság részéről a jelen eljárásban felmerült költségek viselésére.

3) A Cseh Köztársaság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Holland Királyság, a Lengyel Köztársaság és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: portugál.