BH 2020.3.72 A nemzetközi elemet tartalmazó szerződés esetén a jogválasztás szabadsága a feleket nemcsak a szerződéskötéskor, hanem később - így a jogvita kialakulása után az eljáró bíróság előtt - is megilleti, és arra hallgatólagosan is van mód [1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 2. §, 593/2008/EK 3 cikk., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 474. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint "végrehajtó" és az alperes mint "megrendelő" 2012. november 1-jén "közvetítési és tanácsadói szolgáltatásokról" elnevezésű szerződést (a továbbiakban: perbeli szerződés) kötöttek, amelynek tárgya a felperes részéről a szerződés szerinti szolgáltatások nyújtása volt az alperesnek a szerbiai cégben lévő részesedésének eladásánál. A felek tanácsadói szolgáltatás alatt a részesedés eladásához szükséges dokumentáció előkészítését, közvetítési szolgáltatás alatt a vevő felkutatását és annak bonitása/pénzügyi helyzete kivizsgálását értették. A szolgáltatások ellenértékét a felek 250 000 euróban határozták meg úgy, hogy az a felperes által kiállított számlák beadását, és az üzletrészért kapott vételár alpereshez történő megérkezését követően 2013. május 31. és december 31. között esedékes.

[2] A felperes közvetítésével az alperes és C. B. (a továbbiakban: vevő) 2012. november 19-én szerződést kötöttek az említett cég 70%-os üzletrészének 812 347 euró ellenében történő átruházásáról. A szerződés értelmében a vételár a könyvvizsgálói jelentéstől függően változhatott. A szerződés alapján a vevő tulajdonjogát az illetékes hatóság bejegyezte a nyilvántartásba.

[3] Az alperes és a vevő között egy szerbiai bíróság előtt az üzletrész-adásvételi szerződéssel összefüggésben per volt folyamatban, amelynek 2016. május 30-i tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv szerint az alperes ügyvezetője kijelentette, hogy C. B.-vel megállapodott, kereseti kérelméről "lemond" és "hangsúlyozza, hogy a megbeszélés és megállapodás kötése során megállapították, hogy a részesedés átruházással kapcsolódó térítés negatív", továbbá, hogy " a részesedés átruházása térítésmentesen történik".

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében 250 000 euró megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy a perbeli szerződést teljesítette, a számlát kiállította, azt az alperes átvette, ám a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 277. §-ában foglalt kötelezettsége ellenére a szerződésben kikötött ellenértéket nem fizette meg.

[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta, hogy az üzletrész vevőjét a felperes kutatta fel, de hivatkozása szerint az üzletrész ellenértékének megfizetése hiányában a felperest a kikötött díj nem illeti meg, emellett a felperes számlát nem bocsátott ki, és elmulasztotta a vevő pénzügyi helyzetének kivizsgálását, ezáltal a szerződést hibásan teljesítette.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereset szerint marasztalta az alperest.

[7] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[8] A fellebbezésben előadott, az alkalmazandó joggal kapcsolatos alperesi érvelés tekintetében a másodfokú bíróság rámutatott: a felperes keresetében kifejezetten a magyar régi Ptk. 277. §-a alapján érvényesített jogot, a felek által kötött szerződésben meghatározott ellenszolgáltatás megfizetésére kérte kötelezni az alperest, állítva, hogy bár ő a vállalt szolgáltatást teljesítette, az alperes jogos ok nélkül tagadta meg az ellenszolgáltatás kifizetését. Ezáltal az érvényesített jog a régi Ptk. 313. §-a alapján választott 300. § (1) bekezdésén alapult. Az alperesnek az eljárási jogok jóhiszemű és rendeltetésszerű gyakorlásának általános jogelve szerint már ellenkérelmének előterjesztésével egyidejűleg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 139. §-a alapján elő kellett volna adnia, hogy érdemi védekezését nem a keresetlevélben egyértelműen feltüntetett magyar Ptk., hanem a szerb jog alapján kívánja előterjeszteni. Ehhez képest az alperes a védekezését a felperesnek a régi Ptk.-n alapuló jogérvényesítése alapulvételével, azt érdemben minden részletre kiterjedően megválaszolva terjesztette elő.

[9] A másodfokú bíróság kiemelte: a szerződéses kötelmi jogviszonyokban alkalmazandó jog meghatározására az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK (a továbbiakban: Róma I.) rendelet az irányadó, annak szabályai egységes jogként érvényesülnek a tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó kérdésekben mind az Európai Unión belüli, mind harmadik államokat érintő tényállások esetében. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjtvr.) a Róma I. rendelethez hasonlóan lehetővé teszi a felek jogválasztását a szerződéses viszonyokra alkalmazandó jog meghatározásánál. A felperesnek a magyar Ptk.-n alapuló jogérvényesítése és az alperes védekezése alapjául szolgáló - ugyancsak a magyar Ptk.-nak megfelelő - ellenkérelme együttes tartalma nem hagy kétséget az iránt, hogy az alkalmazandó jog (a magyar jog) választása e nyilatkozatok megtételével kifejezetten megtörtént.

[10] Az ügy érdemét illetően a másodfokú bíróság kiemelte: a perbeli szerződésben az alperes díj fizetését, míg a felperes a rá bízott ügy ellátásához szükséges tevékenységek alperes érdekében történő ellátását vállalta. Ezáltal a felek megállapodása - az elsőfokú bíróság eredménykötelmi jelleget hangsúlyozó atipikus szerződési minősítésétől eltérően - teljes egészében megfelel a régi Ptk. 474. §-ában szabályozott megbízási szerződés szabályainak: a felperes jellemző szolgáltatása az alperes érdekében végzett tevékenység, míg az alperesé ennek díjazása volt. Ezt nem zárja ki, hogy a felperes díjazását eredményhez kötötték. A másodfokú bíróság hangsúlyozta továbbá: a megbízási szerződés gondossági kötelem, a megbízott jellemző szolgáltatása a szerződésben foglalt tevékenység ellátása, amelynek célja minden esetben a megbízó érdekeinek megfelelő "eredmény" elérése. Az "eredmény" elmaradásának a díjazás szempontjából akkor van jelentősége, ha a felek mindezt a megbízó szolgáltatási kötelezettségének feltételeként kikötötték, ennek hiányában a megbízott szerződésszegése adhat alapot a díj csökkentésére, illetőleg a kifizetés megtagadására. A régi Ptk. 478. § (2) bekezdése a díj csökkentéséhez, illetőleg a teljesítés megtagadásához való jogot nem az általános szerződési szabályok szerint érvényesíthető szavatossági (árleszállítási) jogok körében, hanem a megbízási kötelem sajátosságaira tekintettel a megbízót - a szerződésszegés és az eredmény elmaradása közötti oksági kapcsolat fennállása esetére - megillető önálló jogként szabályozza. Ebből következően a díjfizetés megtagadásának jogos indokaként csak a megbízó érdekében meghatározott eredmény bekövetkezését akadályozó vagy meghiúsító szerződésszegés szolgálhat.

[11] Mindezt a perbeli szerződésre vetítve a másodfokú bíróság a megbízó érdekének megvalósulását az üzletrész átruházásában és a vételár vevő általi teljesítésében jelölte meg. A szerződésből és az alperes volt ügyvezetőjének perbeli tanúvallomásából arra vont következtetést, hogy az üzletrész-átruházási szerződés előkészítése - a vevő pénzügyi átvilágítása - a megbízással célzott eredmény elérését elősegítő olyan mellékkötelezettség, amelynek elmulasztása csak akkor vezethet a megbízási díj teljesítésének megtagadásához, ha önmagában meghiúsítja az elérni kívánt eredmény megvalósulását. Mindez a perbeli esetben nem állapítható meg, mert a felperes teljesítette a megbízást az eredmény eléréséhez szükséges módon, hiszen az alperes az üzletrész-átruházási szerződést a vevővel megkötötte, míg a vétel ingyenessége folytán a vevőnek már nem állt fenn olyan fizetési kötelezettsége, amely a megbízási díj kifizetése megtagadásának jogos indokaként szolgálna. Az alperes tehát jogos ok nélkül tagadta meg a díj kifizetését.